Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-22 / 171. szám, hétfő

* A A KALANDOROK MEG ELNEK „A technika századában élünk, amikor szövetségeseinkkel egyesített erőink elegendők arra, hogy a Szov­jetunió birodalmát kitöröljük a tér­képről." Találják ki, kitől származik ez az arcátlan kijelentés - Hitlertől, Göb­belstől, vagy Göringtől? Ne menje­nek oly messze a múltba. Strauss hadügyminiszter, a nyugatnémet kor­mány hivatalos képviselője jelentette ki 1956. november 11-én Holfeldben. Ez természetesen még a Bundes­wehr „atom előtti korszakában" volt. A nyugatnémet parlament tavalyi márciusi ülésén Strauss már világo­sabban fejezte ki, mit gondol a „tech­nika százada" alatt. Adenauerral együtt azzal a követeléssel állott elő, hogy atomfegyverrel szereljék fel a szövetségi fegyveres erőket. Beszédé­ben, amelyet a német sajtó „egészen Göring szája íze szerinti" támadás­nak minősített, olyan kijelentésekre vetemedett, amelyekben a Szovjet­uniót „potenciális agresszorként" rá­galmazta. fleinhold Maier burzsoá képviselő így vélekedett Strauss be­szédéről: „Aki úgy szónokol, mint a hadügyminiszter, az lő is. Nem ál­lamférfiú beszédét, hanem a háború és harci rivallgás hangját hallottuk. A birodalmi hadügyminisztert hallot­tuk beszélni." Egy ilyen minisztert a miniszterel­nöknek kötelessége volna azonnal ki­dobni, vagy jobban mondva bíróság elé állítani. Ennek természetesen nem sza­bad megtörténnie a bonni negyedik birodalomban, melyben a német re­vansisták újabb összeesküvésének a politikai feje, Adenanuer kancellár. Lám, hogyan nyilatkozott hivatalosan a szövetségi gyűlés ülésén: „A szö­vetségi kormány különféle okokból kijelentette, hogy nem ismeri el az Odera-Nissza vonalat Németország államhatárának és nem ért egyet Né­metország keleti részeinek (!?) el­szakításával. E területekre úgy te­kint mint német földre." Kedvező alkalom felidéznünk e merész kijelentéseket 1941. június 22-e évfordulójával kapcsolatban. Ezen a napon 200 fasiszta hadosztály, ebből 170 német hadosztály háborút kezdett a Szovjetunió ellen. 1941. június 22-e közvetlen cinko­sai még élnek (!) de nem börtönben - pedig ott lenne a helyük — ha­nem gyakran még magasabb tisztsé­gekben, mint annak idején. Adolf Heussinger tábornok annak idején, a hitleri Wehrmacht vezérkara hadmű­veleti osztályának főnöke volt. Egyike volt Hitler legfontosabb munkatársai­nak, akik közreműködtek a Szovjet­unió elleni támadás tervének kidolgo­zásában. Ma ismét tábornok, sőt a nyugatnémet Bundeswehr vezérkari főnöke. Ez a javíthatatlan kalandor ma újra kijelenti: „A jövő háborújá­ban ismét teljesíteni kellene szere­pünket, ahogyan ezt már Oroszor­szágban átéltük, beláthatatlan térség­ben sikeres harcot kellene vívnunk. Nem akarjuk elfelejteni a múltat, nem akarjuk elhanyagolni a vezény­lés sikert eredményező bizonyos té­nyezőit. Üjra bevezetjük a hajdan érvényben volt régi elveket." De nemcsak ugyanazokról a kije­lentésekről és ugyanazokról a kalan­dorokról van szó. Arról van szó, hogy a revansizmus és az agresszió ideo­lógiáját ágyúk, tankok, fegyverszál­lítmányok támasztják alá. A Bundes­wehrnek ma már több mint 230 ezer főnyi katonája van. Emellett ez ún. ká­derhadsereg, mivel legnagyobbrészt tábornokokból, tisztekből és altisztek­ből áll, akiknek túlnyomó része a régi hitleri gárdában szolgált. Ez azt jelenti, hogy szükség esetén a sor­katonaság mozgósításával rövid időn belül milliós hadsereg áll rendelke­zésükre. Hitlernek 1941 júniusában csak mintegy 3500 harcképes páncélosa volt. Strauss azonban ma 10 800 ro­hamágyú és 6000 további páncélos gyártását tervezi. A múlt háborúban csak néhány rakétájuk volt a hitle­ristáknak. Ma Nyugat-Németország­ban tucatszámra építenek rakétaki­lövő berendezéseket, köztük atomtöl­tésű rakétakilövő szerkezeteket. A kalandorok politikájának termé­szetesen van egy másik oldala is. „Minden jel arra vall, hogy Aden­auer úr nem vonta le a múlt tanul­ságait, „erőpolitikát" játszik és köz­ben nem törődik vele, hogy ez a politika igen veszélyes, végzetes a népre s a német nép, ha nem talál magában kellő erőt arra, hogy ener­gikusan nemet mondjon, még drá­gább árat fizethet érte, mint vala­ha," — mondotta Hruscsov elvtárs pénteken a Kremlben elhangzott be­szédében. Azok, akik Nyugat-Németországban — állítólag ún. „gazdasági csodájá­nak" viszonzásaképp — tűrik Aden­auer kalandorpolitikáját, ne feled­kezzenek meg egy történelmi tanul­ságról: Hitler is „gazdasági csodát" művelt olyképpen, hogy hat és fél­millió munkanélkülit foglalkoztatott fegyverkezéssel. Csakhogy a háború­ban hétmillió német esett el. Ilyen volt az a „csoda". Egy katonai ügyekben teljesen já­ratlan egyénnek is látnia kell, hogy az az ország, amely agressziót indít a Szovjetunió ellen és amelyet ra­kéta- és atomtámaszpontokkal tűz­delnek tele, a háború logikájának vastörvényei szerint a megtámadott állam védelmi intézkedéseinek leg­első célpontját képezné. Az erők jelenlegi viszonya mellett ez gyakor­latilag azt jelentené, hogy Nyugat­Németország a háború első óráiban megsemmisülne. Lehet, hogy az 1941. június 22-i kaland szervezői és követői őrültek, nincs egy csipetnyi józan eszük és így javíthatatlanok. Mi azonban hisz­szük, hogy az egyszerű emberek, azok, akiknek a lába Sztálingrád­nál elfagyott, apák és anyák, akik­nek fiai az esztelen hadjárat során valahol Ukrajna rónáin vagy Belo­russzia erdőségeiben elestek, kellő­képp levonják a tanulságot. Nyugaton is levonhatnák június 22-e tanulságát. Talán még nem fe­lejtették el, hogy 1941 nyara előtt volt 1940 tavasza, hogy a militarista Németország előbb nyugati szomszé­dait hódította meg és pedig röpke tíz hét alatt. És ha a Szovjetunió nem lett volna, egészen megfoj­totta volna őket. Jó, ha ezt éppen ma idézzük fel: hisz a genfi értekezleten a mai Adenauer-klikk által képviselt német militarizmusról van szó, arról, hogy t megfékezik-e a német militarizmust avagy még tovább hagyják-e élni. Ez a genfi problémák lényege, nem pe­dig valamilyen jogi megfogalmazás vagy műszaki kérdések. Még van idő a józan erők össze­fogására és a német militarizmus út­jának eltorlaszolására. Ezt követeli a világ közvéleménye. 1941. június 22-e nemcsak emlék, de egyben in­tés és felhívás is. ANTONÍN PETftlNA Berlin üdvözölte a Szovjetunióból hazatérő párt- és kormányküldöttséget A külügyminiszterek távoznak Genfből Genf (ČTK) - A külügyminiszteri értekezlet elnapolása után elsőként Herter amerikai külügyminiszter tá­vozott el Genfből. Utána nemsokára 'Lloyd miniszter is elutazott az egész angol küldöttséggel. A két miniszter elutazásuk előtt még egy rövid ösz­szejövetelt tartott, amelyen az AP ügynökség jelentése szerint az atom­fegyverkísérletek beszüntetéséről fo­lyó háromhatalmi tárgyalások lefolyá­sát értékelték. Bolz, az NDK külügyminisztere még szombat este visszautazott Genf­ből Berlinbe. Gromiko, Coude de Mourville és Brentano miniszterek vasárnap hagyták el Genfet. Az Albán Munkapárt küldöttsége hazánkban Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meghívására az Al­bán Munkapárt tanulmányi küldöttsége érkezett Csehszlovákiába. A küldöttséget Árvíz Indiában Delhi (ČTK) - Indiai sajtójelenté­sek szerint a Kelet-India-i Asszan államban Manipur vidékét árvíz ön­tötte el. A víz hatalmas mezőgazda­sági földterületet árasztott el, több hidat lerombolt s megszakította a vasúti, távíró és távbeszélő össze­köttetést. Az árvíz következtében Manipurban kb. tízezer lakóház dőlt romba. Sz. Liri Belis elvtársnő, az Albán Mun­kapárt KB politikai irodájának tagja, a KB titkára vezeti. Az albán elvtársakat Oldŕich Černík, a CSKP KB titkára és a Központi Bizottság további vezető mun­katársai fogadták. Az albán elvtársak szombaton a CSKP Központi Bizottságának székházában el­beszélgettek Vladimír Koucký elvtárssal, a CSKP KB titkárával. Megismerkedtek Csehszlovákia szocialista építése befeje­zésének programjában kitűzött fő fel­adatainkkal. A beszélgetés igen szívélyes és elvtársias légkörben folyt le, amely testvérpártjaink kölcsönös kapcsolatait jellemzi. Az Albán Munkapárt tanulmányi kül­döttsége csehszlovákiai látogatása során több kerületbe ellátogat és megismerke­dik a CSKP-nek a szocializmus építésében szerzett tapasztalataival. Berlin (ČTK) — Szombaton a ber­liniek tízezrei fogadták lelkesen és szívélyesen a Szovjetunióban tett ba­ráti látogatásról hazatérő párt- és kormányküldöttséget. Azokon a ber­lini utcákon, amelyeken a küldöttség átvonult, a lakosság sorfalat állt és lelkesen tüntetett, a berlini pioní­rok zászlócskákat lengettek kezük­ben. így ért a küldöttség a Sztálin­fasorban épült Sportcsarnokhoz. A berlini üzemek dolgozói itt várták vezetőiket. Szűnni nem akaró taps közepette lépett a küldöttség a diszemelvény­re, Walter Ulbrichtnak, az NSZEP első titkárának és Ottó Grotewohl­nak, az NDK miniszterelnöke veze­tésével. Elsőnek Paul Werner, az NSZEP nagy-berlini első titkára emelkedett szólásra, aki egész Berlin és az NDK valamennyi állampolgára nevében üdvözölte a küldöttséget. A látogatás körülményeiről, a Szov­jetunió és az NDK népeinek nagy barátságáról ezután Ottó Grotewohl miniszterelnök szólott. „Küldöttségünk szovjetunióbeli lá­togatása nagy manifesztációja volt a békének, valamint a szovjet nép és az NDK lakossága barátságának — hangsúlyozta. Biztosítottuk a szovjet népet, hogy az NDK a béke bástyája. Kijelentettük: sohasem fogják érezni, hogy Veszélyeztetjük őket. Békét akarunk és népeink kö­zött sohasem szabad háborúnak dúl­nia." Ottó Grotewohl beszédében, ame­lyet gyakran hosszan tartó taps sza­kított félbe, rámutatott továbbá ar­ra, hogy az Adenauer-féle bonni hi­degháborús uszítók minden erejüket latba vetik a nemzetközi feszültség enyhítésének megakadályozására. Ezzel szemben a Szovjetunióban és az NDK-ban, valamint a szocialista tábor valamennyi országában a mun­kások, parasztok és dolgozó értel­miségiek mindent megtesznek az új háború veszélyének elhárítására. „Tudjuk, hogy ez nehéz út, tudjuk, hogy olyan emberek ülnek Bonnban, akik minden erejükkel meg akarnak hiúsítani mindent, ami összefügg a békével és megértéssel." A szovjet fél a moszkvai tárgya­láson kijelentette, hogyha Aden­auer magatartása arra készteti a Szovjetuniót, hogy megkösse a bé­keszerződést az NDK-val, akkor meg is köti a békeszerződést. Az egész világnak tudnia kell, hogy a Szovjet­unió minden erejét kifejti e béke­szerződés megvalósítására. Az NDK miniszterelnöke a to­vábbiakban hangsúlyozta, hogy ha az Adenauer-kormány megakadályozza a békeszerződés megkötését az egész Németországgal, a Német Demokrati­kus Köztársaság hajlandó lesz béke­szerződést kötni a Szovjetunióval és a Németország elleni háborúban részt vett valamennyi állammal. „A béke nyugodt, alkotó munkával győzni fog a háború felett — han­goztatta Ottó Grotewohl lelkes taps közepette. Ezen még Bonn zavaró mesterkedései sem tudnak változ­tatni." Azzal kapcsolatban, hogy a bonni kormány elutasítja a tárgya­lást az NDK képviselőivel, kijelen­tette: „Eljön az idő, amikor majd mi gondoljuk meg, kivel tárgyalunk." Ottó Grotewohl beszéde végén megállapította, hogy az NDK párt­és kormányküldöttségének szovjet­unióbeli baráti látogatása igazolta a két ország szilárd barátságát s meg­köszönte a Szovjetunió segítségét és támogatását, melyet a nemzeti jo­gaiért küzdő német népnek nyújt harcában. Kádár János a szocializmus építésének meggyorsításáról és a mezőgazdaság szocialista átépítéséről Budapest (ČTK) - Kádár János, a MSZMP KB titkára és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alel­nöke felszólalt a tanács pénteki ülé­sének vitájában. Bevezetőben a szocializmus épí­tésének meggyorsításáról beszélt, amit az MSZMP KB márciusi ülése javasolt. Foglalkozott a termelőszö­vetkezetek megszilárdításával is. Mindez — mondotta — a szocializ­mus alapjainak, rendszerünknek, ál­lamunknak további erősítését is je­lenti, de azt is, hogy ebben az év­ben javíthatjuk a dolgozók életszín­vonalát, pontosabban: egyrészt nö­veljük az életszínvonalat, másrészt megteremtjük a feltételét, hogy az év eredményes lezárása után az élet­színvonalban is kissé komolyabban előremehessünk. Rámutatott arra, hogy a szocialista építés meggyorsí­tását az első negyedév utolsó hónap­jaiban javasolták, tehát háromnegyed év alatt kell elérniök mindazt, ami­nek nekigyűrkőztek. Megjegyezte, hogy a szükséges teljesítmények jó részét a dolgozók elhatározták már, vállalásaikban rögzítették is, s az eredmények azt mutatják, hogy meg is tartják adott szavukat, sőt többet érnek majd el. Az MSZMP novemberi kongresz­Spanyolország Kommunista Pártja vezetőinek nyilatkozata Párizs (ČTK) A l'Humanité szom­baton nyilvánosságra hozta Spanyol­ország Kommunista Pártja vezetőinek nyilatkozatát a Franco-diktatúra el­len rendezett 24-órás tiltakozó sztrájk lefolyásáról. „A Franco-rendszer elleni harc napja, melyet békés eszközökkel jú­nius 18-án rendeztünk meg, nagy rokonszenvvel és helyesléssel talál­kozott a lakosság legszélesebb réte­gei körében. A szrájk igazolta, hogy állandóan fokozódik a spanyol nép elégedetlensége a mai rendszerrel szembein". Feszült a politikai helyzet Argentínában Buenos Aires (ČTK) - A nyugati sajtó jelentése szerint e napokban nagyon feszültté vált Argentína po­litikai helyzete. Egyes magasrangú tisztek és a cordobai helyőrség til­takoztak a katonaságnak sztrájkok leverésére történő bevetése ellen s követelték Hector S. Pachec had­ügyminiszter és F. Reimundez altit­kár lemondását. Reimundez ugyan lemondott, de a politikai feszültség tovább tart. A. Vitolo belügyminisz­ter pénteken a képviselőházban be­jelentette, hogy Frondizi elnök kor­mánya ellen irányuló fegyveres ösz­szeesküvést lepleztek le. A rádió pénteki hírei szerint Fron­dizi elnök zárt ajtók mögött meg­beszélést folytatott a hadügyi, lég­ügyi és tengerészeti miniszterrel. Az argentin helyőrségek katonasága állandó készültségben áll. Nem hiva­talos adatok szerint a bejelentett összeesküvéssel kapcsolatban gyanús személyeket tartóztatnak le. szusával foglalkozva azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy a kongresszus megerősíti majd a Központi Bizott­ság vonalát, melyen 1956 novembere óta haladt. „Politikai fő vonalunk lé­nyege a szocialista társadalom épí­tésének folytatása, teljes felépítése, majd a kommunista társadalom, az osztály nélküli társadalom megte­remtése. Ez a mi politikánk lényege, s ez nem változik, ezt a fő vonalat feltehetően meg fogja erősíteni a kongresszus." Kádár János a továbbiakban rész­letesen foglalkozott a termelőszövet­kezetek fejlődésével s hangsúloyzta, hogy ez a probléma az egész társa­dalom fejlődését és az egész nemzet jövőjét is érinti. A Központi Bizott­ság teljes felelősséqgel tárgyalta meg két ízben is a mezőgazdaság fejlődé­sét. „Az eredményeket illetően el­mondhatjuk, hogy a várakozást felül­múlták." Hangsúlyozta, hogy Magyar­ország a falu szövetkezetesítésének azt az útját járja, amelyet a többi szocialista ország. Kijelentette, a termelőszövetkezetek fejlesztése nem megy az életszínvonal rovására, a termelőszövetkezetek erősítésére for­dított összeg nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, évről évre növeli majd az életszínvonalat. A falu szocialista átalakításának ütemével foglalkozva kijelentette: „Nem tesszük meg a Nyugatnak azt a szívességet, hogy a széles dolgozó rétegekkel elrontsuk a Párt viszonyát azzal, hogy gyorsabban megyünk elő­re, ahogy a tényleges helyzet lehető­vé teszi. De azt a szívességet sem tesszük meg, hogy egy helyben to­pogjunk, ha előre tudunk menni." Hangsúlyozta: ami a dolog lényegét illeti, teljes felelősséggel, elvi szi­lárdsággal és az ország vezetésére hivatott párt körültekintésével vizs­gáljuk a termelőszövetkezeti moz­galom továbbfejlesztésének kérdé­seit. A párt politikájának másik jellem­ző vonásáról is szólva hangsúlyoz­ta: tovább erősítik és mélyítik a köz­élet egészséges vonásait. „Általában szüntelenül mélyíteni akarjuk rend­szerünk demokratizmusát.. Ehhez hoz­zátartozik a parlamenti élet színvo­nalának emelése is. Rendszerünk demokratizmusa ma sokkal magasabb színvonalon áll, mint bármely kapi­talista országé. S ezt igenis tovább­fejlesztjük." Ezzel kapcsolatban Ká­dár elvtárs hangsúlyozta, hogy a rendszer ellenségei semmivel sem fognak nagyobb szabadságot élvezni sem jövőre, sem azután, mert­„amennyire kötelességünk rendsze­rünk demokratizmusát állandóan erő­síteni a nép javára, ugyanúgy érez­zük felelősségünket a népért, az or­szág sorsáért, kötelességünket a rendszer ellenségeivel szemben." A Hazafias Népfront munkájáról szólva hangsúlyozta, hogy a kommu­nisták és pártonkívüliek politikai szövetsége hasznosan szolgálja a szo­cializmus ügyét, meggyorsítja az elő­rehaladást. Beszéde végén felszólí­totta a pártfunkcionáriusokat, mé­lyítsék tovább kapcsolataikat a töme­gekkel, hogy vissza ne térhessenek a régi hibák. „Növelni a szocializmus mozgató erejét, hatásosabban szítani a szocialista lelkesedést — fontos dolog és sikerülni fog!" — hangsú­lyozta. A hétéves tervben a Szovjetunióban 65-70 millió tonnára emelkedik a nyerstermelés. Sztalinszkban a kuznyeci kohászati kombinátot ezért kibővítik. Most fejezik be egy új nagyolvasztó építését, amelynek mun­kálatairól készült fenti képünk is. (TASZSZ felv.) ÜJ SZÖ 3 * 1S59. június 22.

Next

/
Thumbnails
Contents