Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

káért járó jutalmazás szocialista elveivel összhangban mélyrehatóbban érvényesítjük a dolgozók anyagi érdekeltségét. A termelésben létrejött új viszonyok természetesen megmutatkoznak az áruforgalom terén is, vagyis a mezőgazdasági termények begyűjtésében is. A város és a falu közötti gazdasági kapcsolat új, minőségileg magasabb tartalmú lesz. Lényegében a szocialista iparnak és a szocialista mezőgazdasági szövetkezeteknek szövetségéről beszélhetünk majd. A falvakon bekövetkezett gazdasági változások lehetővé teszik, sőt kikényszerítik e gazdasági szövetség megvalósítása formáinak változását és ezen az alapon tovább mélyül a munkásosztály politikai szövetsége a szövetkezeti parasztokkal, ami a szocialista társadalom felépítésének és a kommunizmusba való átmenetnek biztos záloga. Az új begyűjtési rendszer és az új begyűjtési árak bevezetésével kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a pártunk által eddig folytatott begyűjtési és árpolitika helyes volt, összhangban állt a fennálló termelési viszonyokkal és a mezőgazdaságban lévő osztályerők helyzetével. Ez a rendszer hatékony eszköze volt a falusi szocialista termelési viszonyok elterjesztésének. Az 1953-ban érvénybe lépett jelenlegi begyűjtési rendszer lényegében teljesítette küldetését. Hozzájárult a termelés bizonyos emelkedéséhez különösen a bevezetése utáni első esztendőkben és általában megfelelően ellátta az állami alapokat mezőgazdasági terményekkel. E rendszer bevezetése idején abból indultunk ki, hogy a mezőgazdaságban túlsúlyban voltak a magángazdaságok, valamint abból is, hogy sokoldalúan támogatnunk kellett a szocialista földmüvesszövetkezetek alakítását és megszilárdulását. A magántulajdonon alapuló kisüzemi termelés túlsúlyából eredően, amely állandóan táplálta az ösztönösség és az üzérkedés talaját — az államnak nemcsak gazdasági, hanem más különféle intézkedések közvetítésével is biztosítania kellett a mezőgazdasági termelést és begyűjtést. Ennek konkrét megnyilvánulása volt a kötelező és a szerződéses beadások rendszerének alkalmazása. Abban az időben a mezőgazdasági és a szántóföld hektáraira kitűzött beadási normákon alapuló kötelező beadási rendszer fontos eszköze volt az egész mezőgazdaság politikai és gazdasági feladatai teljesítésének. Ez a rendszer lehetővé tette a helyes osztályjellegű felvásárlási politika alkalmazását a mezőgazdasági üzemek nagysága szerint; céltudatosan előnyben részesítette az egységes földművesszövetkezeteket, támogatta fejlődésüket és hozzájárult politikai, valamint gazdasági megszilárdulásukhoz. Egyben hatékony eszköze volt a párt arra irányuló céltudatos politikájának, hogy korlátozza és visszaszorítsa a kulákokat. Ez a rendszer segítséget nyújtott a különbözeti járadék befolyásának korlátozásában, mégpedig azzal, hogy a kevésbé kedvező termelési feltételekkel rendelkező területeken létrehozta a mezőgazdasági termények értékesítésének előnyös feltételeit. A kötelező beadást és az állami felvásárlást felölelő eddigi begyűjtési rendszer azonban lehetővé tette azt is, hogy az államnak eladott terményekért járó bevétel gyorsabban emelkedett, mint maga a piacra kerülő termelés. Ennek következtében aránylag gyorsan növekedtek a terményegységek átlagos árai, vagyis azok az árak, amelyek a kötelező beadások és az állami felvásárlás kölcsönös arányától függően a begyűjtési és a felvásárlási árak átlagát képezték. Az 1953 —1958-as években az egységes földművesszövetkezetekben a búza átlagos ára 111,50 koronáról 128,60 koronára, vagyis 15,3 százalékkal emelkedett métermázsanként, a vágóhídi sertés ára 6,88 koronáról 9,18 koronára kg-ként, vagyis 33,5 százalékkal, a tej ára 1,15 koronáról 1,57 koronára literenként, vagyis 36,6 százalékkal, a tojás ára 56 fillérről 73 fillérre darabonként, vagyis 30,7 százalékkal. A szövetkezetesítés időszakában az átlagos árak növekedése segítséget nyújtott az EFSZ-ek megszilárdításában és a mezőgazdaságban dolgozók életszínvonalának növelésében. A falun létrejött új feltételek következtében az eddigi begyűjtési rendszer számos funkciója elveszítette jelentőségét, sőt egyes pozitív vonásai kezdenek negatív vonásokká torzúlni. Az eddigi begyűjtési rendszer lényegében elveszíti 17 mekbe való visszaszállítását. A gabona csökkentett begyűjtési tervét azonban teljesíteni kell. Ez már 1959-re is teljes mértékben vonatkozik. Egyidejűleg azt az elvet követtük, hogy árban előnybe helyezzük a hagyományos kiviteli termékeket, mint például a malátaárpát és a komlót. A malátaárpa javasolt ára — a második minőségi osztályban métermázsánként 155 korona - nagyobb az eddigi begyűjtési árnál. Az új begyűjtési ár elsősorban abból indul ki, hogy az árpatermésnek úgyšzólván felét fel kell vásárolni, hogy a tervezett terjedelemben biztosítsuk mind belső, mind kiviteli szükségleteinket szolgáló állami alapjainkat. A komlónak métermázsánként 3600 korona összegben javasolt átlagos ára is szembetűnően nagyobb az előző állapothoz viszonyítva. Az 1958. évi átlagos árhoz viszonyítva nem nagy emelkedésről van szó, 5,3 százalékot tesz ki, de tekintetbe kell venni, hogy tavaly kivételesen magas átlagárakat értünk el a komlóban, ami elősorban annak a következménye, hogy átlagon felüli minőségű volt. Az 1956 — 57. évek átlagához viszonyítva a komló javasolt ára mintegy 45 százalékkal nagyobb. Ugyanakkor előnyös árhoz jut a jobb minőségű komló. A komló begyűjtési árának lényeges emelkedését elsősorban az teszi indokolttá, hogy ezen az úton is fordulatot kell elérnünk a komlóföldek megújításában és kibővítésében. A komlóföldek megújításának feladatát 1958. végéig csak 77,4 százalékra, bővítésük feladatát pedig csak 52,6 százalékra teljesítettük. A komlóföldek területét 1960-ig 9000 hektárra, 1965-ig pedig 10 300 hektárra kell kiterjeszteni. E feladat teljesítése lényegesen nagyobb erőfeszítést követel az EFSZ-ektől és állami gazdaságoktól s magas beruházási költségeket igényel főleg a komlőföldek kibővítésére s megújítására és szárítók építésére. Az egyes termékek közötti árak arányának megszabásában abból az elvből indultunk ki, hogy azokat a termékeket részesítjük előnyben, melyeket rosszabb termelési viszonyok között termelnek az állami alapok részére. Az előterjesztett tervezet az eddigi állapothoz viszonyítva abból indul ki, hogy előnybe kell helyeznünk a rozsot a búzával szemben. A második minőségi osztályú rozsot 140 koronáért vásároljuk fel, míg a második minőségi osztályú búzát 135 koronáért métermázsánként. Ez elsősorban a rozstermelésre fordított nagyobb költségeknek felel meg. Ezenkívül, mivel a rozsot túlnyomórészt burgonyatermelő vidéken termesztik, árbeli előnybehelyezése más termékek, mint például a len és burgonya előnybe helyezésével a különbözeti földjáradék hatásának fokozódásában mutatkozik meg. Egyidejűleg a rozs magasabb árának rendeltetése az, hogy érdekeltséget keltsünk megfelelő termelésére, tekintettel, arra, hogy behozatali lehetőségeink korlátozottak. Az eddigi begyűjtési árhoz viszonyítva a rozs begyűjtési ára 54 százalékkal, az egységes földmüvesszövetkezetekben 1958-ban elért átlagos árhoz viszonyítva pedig 16 százalékkal emelkedik. A búzd új begyűjtési ára az eddigi begyűjtési árhoz viszonyítva 35 százalékkal lesz nagyobb. A javaslat az, hogy az eddigi begyűjtési árhoz viszonyítva a cukorrépa ára métermázsánként 19 koronát tegyen ki, vagyis 16 százalékkal legyen nagyobb. Ez az ár az állami alapok betöltésénél döntő mértékben tekintetbe jövő vidékeken termelésének nagyfokú jövedelmezését biztosítja. Az ipari célokra szolgáló cukorrépatermelés további fejlesztésének támogatására javasoljuk továbbá, hogy a mezőgazdák ingyen kapják a cukorrépamagot. Ez 41 millió koronát jelent. Ezzel a terményfajták helyes szakosításának bevezetését és csírázóképességétől függően elegendő mennyiségű mag elvetését követjük, hogy a betakarítás idején hektáronként legalább 70—80 000 növényegyedet érjünk el, ami a legnagyobb eredményt jelenti a cukorrépa-termesztésben. Ily módon akarjuk elérni a gépi eszközök, főként a csokrozőgépek szélesebbkörű alkalmazását. Ugyanakkor teljes mértékben megmaradnak a jutányosabb áru cukor viszonteladásának előnyei azzal, hogy belátásukra bízzuk, az olcsóbb cukrot választják-e, avagy pénzben akarják-e megkapni a nekik járó előnyt. Jelentősen emelkedik a burgonya begyűjtési ára. Az átlagos minőségű étburgonya ára, amelyen eddig e burgonya 80 százalékát gyűjtöttük be, 39 koronát 24 s tételeit. A mezőgazdasági termelés gyorsütemű fellendítése kell hogy egész népünk ügyévé váljék. A mezőgazdasági termelés lényeges növelése, az alapvető élelmiszerfajták és ipari nyersanyagok fogyasztása tervszerinti szintjének elérése, valamint a hagyományos mezőgazdasági termékek kivitelének fokozása szempontjából nagy jelentőségű a felvásárlási rendszer és a mezőgazdasági termékek ára. Ezek fontos eszközét képezik a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok megszilárdításának. A mezőgazdasági termékek felvásárlásának 1953-ban bevezetett és mindeddig érvényben lévő rendszere összhangban állt a fennálló termelési viszonyokkal, a falusi osztályhelyzettel és hatékony eszköze volt a mezőgazdaságban a szocialista termelési viszonyok elterjesztésének. Ez a rendszer bizonyos mértékben hozzájárult a termelés fellendítéséhez, különösen bevezetésének első éveiben és lényegében megfelelő módon biztosította a központi alapok mezőgazdasági terményekkel való ellátását. Az ösztönösség és az üzérkedés talaját éltető magántulajdonon alapuló kisüzemi termelés túlsúlya következtében az állam a mezőgazdasági termelést és felvásárlást nemcsak gazdasági, hanem különféle más jellegű intézkedések segítségével is biztosította. Ennek konkrét kifejezése volt a kötelező és a szerződéses beadások rendszere. Az eddigi begyűjtési rendszer lehetővé tette a helyes begyűjtési politika alkalmazását az egyes, nagyság szerint feloszló mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban, előnyben részesítette az egységes földművesszövetkezeteket, támogatta fejlődésüket és hozzájárult politikai, valamint gazdasági megszilárdulásukhoz. Hatékony eszközt jelentett egyben a kulákok korlátozása és visszaszorítása politikájának céltudatos megvalósításában. Ez a rendszer segítséget nyújtott a különbözeti járadék hatásának korlátozásában, jobb feltételeket hozott létre a kedvezőtlenebb termelési feltételekkel rendelkező területek mezőgazdasági terményeinek értékesítéséhez. Jelenleg azonban megváltoztak azok a feltételek, amelyekből az eddigi begyűjtési rendszer kiindult. A falun alapvető politikai és gazdasági változások következtek be. A mezőgazdaság szocialista szektora a mezegazdasági földterületnek már a 80 százalékán gazdálkodik és rövid időn belül egész mezőgazdaságunkban teljes győzelmet aratnak a szocialista termelési viszonyok. Ezzel népgazdaságunkban létrehozzuk az egységes szocialista rendszert és jobban biztosíthatjuk a tervszerű, arányos fejlődést. így létrejönnek a mezőgazdasági termelés gyorsiramú emelésének, a piacra kerülő termék-mennyiség növelésének jó feltételei, mivel tervszerűen felhasználjuk anyagi javainkat és mélyrehatóbban tesszük anyagilag érdekeltekké a dolgozókat, összhangban a munka szerinti jutalmazás szocialista elveivel. A város és a falu közötti gazdasági kapcsolat új, minőségileg magasabb fokú tartalmat nyer. Lényegében most már a szocialista iparnak szocialista mezőgazdasági szövetkezetekkel való kapcsolatáról van szó. A mezőgazdasági szövetkezetek továbbfejlesztése szempontjából nagy jelentőségű az, hogy a szövetkezetek a gépek átvételével létrehozzák saját anyagi-termelési alapjukat. Ez nemcsak a szocialista országépítés befejezésének fontos feltétele, hanem a szocializmusból a kommunizmusba való távlati átmenet feltétele is. A korszerű mezőgazdasági technikának mezőgazdasági üzemben való egyesítése a szövetkezeti tagok, a gépesítők, az agronóinusok és a zootechnikusok munkájával annyit jelent, hogy a szövetkezeti tagok munkájának jellege még hasonlóbb lesz az ipari munkások munkájának jellegéhez. A falun bekövetkezett gazdasági változások lehetővé teszik, sőt kikényszerítik azon gazdasági kapcsolat megvalósítási formáinak a változásait is, amelynek alapján tovább mélyül a munkásosztály politikai szövetsége a szövetkezeti parasztsággal. Márpedig ez a szövetség szilárd záloga szocialista országépítésünk befejezésének. Az új feltételek következtében az eddigi begyűjtési rendszer számos funkciója elveszíti jelentőségét. Az új feltételek között egyes, azelőtt pozitív vonásai kezdenek negatív vonásokká torzulni. Elsősorban az eddigi begyűjtési rendszer mind kisebb mértékben befolyásolja a mezőgazdasági termelés fellendülését. Ellentétját elsősorban az EFSZ-eken és az állami gazdaságokon. A járási bizottságoknak alaposan elő kell készíteniük az agitátorokat, a járásuk EFSZ-eiből vett érvekkel kell felszerelniük őket és segítséget kell nyújtani nekik a szemléltető agitáció kifejlesztésében. Az új begyűjtési rendszer bevezetése sürgetően megköveteli a párt szervező és irányító munkájának lényeges megerősítését a mezőgazdaságban. Ebből a szempontból kell, hogy a pártszervezetek munkájuk fő tartalmát a mezőgazdasági termelés rendszeres növeléséről ^aló gondoskodásban lássák. Ez megköveteli, hogy mélyen behatoljanak az EFSZ-ek valamennyi termelési és gazdasági kérdésének megoldásába és gondoskodjanak arról, hogy a párt- és a gazdasági dolgozók a mezőgazdaság irányításában közvetlenül a helyszínen nyújtsanak segítséget. A CSKP Központi Bizottságának határozatait úgy kell megtárgyalni, hogy minden szövetkezeti tag, a mezőgazdaság minden dolgozója megértse, hogy anyagi és kulturális színvonaluk tartós emelkedésének fő feltétele az új begyűjtési rendszer és az új árak mellett is abban rejlik, hogy elérjék a termelés belteljességének és a munkatermelékenységnek rendszeres növekedését. Szükséges lesz, hogy az egész párt fokozott figyelmet szenteljen a tömegpolitikai, az agitációs és szervező munkának azért is, mert az új begyűjtési rendszerre való áttérés néhány kedvezőtlen jelenséget is hozhat magával. Feladatunk az lesz, hogy gondoskodjunk az idei begyűjtési feladatok folyamatos teljesítéséről. Figyelemmel kell kísérni az állatállományokat és gondoskodni kel! arról, hogy különösképpen a teheneket és kocákat ne vásárolják fel a JNB állatorvosi szolgálatának beleegyezése nélkül. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy az idén következetesen teljesítsék beadási kötelezettségeiket mind az EFSZ-ek, mind az egyénileg gazdálkodó parasztok. A nemzeti bizottságoknak arra kell törekedniük, hogy a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok 1959 végéig teljesítsék a szerződéses hizlalásból származó kötelezettségeket. Ezáltal segítik megteremteni a kedvező feltételeket az új begyűjtési rendszerre való sikeres átmenethez a jövő évben. A javasolt intézkedések a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatásához, az idei beadási feladatok teljesítésére és túlteljesítésére irányuló szocialista kötelezettségvállalások megkötéséhez vezetnek. A szocialista munkaverseny fejlődéséről és értékeléséről való gondoskodás kell, hogy a pártszervezetek, az EFSZ-vezetőségek és taggyűlések, valamint a termelési értekezletek programjának rendszeres részét képezzék. A kötelezettségeiket példásan teljesítő dolgozókat és kollektívákat ki kell emelni, népszerűsíteni kell munkaeredményeikei és terjeszteni kell jó tapasztalataikat. A mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek az új feltételek közötti irányítása fokozott igényeket támaszt az EFSZ-ek vezetőinek ős a nemzeti bizottságok vezető funkcionáriusainak politikai fejlettségével és szaktudásával szemben. A kerületi és járási pártbizottságoknak, valamint a nemzeti bizottságoknak határozottabban kell hozzálátniok a szövetkezetek, főleg a lemaradozó szövetkezetek tapasztalt szervezőkkel és mezőgazdasági szakemberekkel való megerősí téséhez a nemzeti bizottságokról, a gép- és traktorállomásokról s a többi szakaszokról. Ugyanakkor minden egyes EFSZ-nek saját érdekében gondoskodnia kell szakkáderei neveléséről. A pártszervezeteknek az ĽFSZ-ek vezetőségét arra kell vezetniök, hogy minden szövetkezet megtárgyalja az ĽFSZ káderbeli biztosításának tervét s még az idén maximális számban megnyerjen fiatalokat a mezőgazdasági tanonciskolákba, a szakiskolákba és tanfolyamokba. Az új begyűjtési rendszer lényegesen elmélyíti a szocialista demokráciát, lehetővé teszi a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének széles mértékű kifejlesztését, további gazdasági feltételeket teremt arra, hogy a szövetkezeti tagok teljesen tudatosítsák azt, hogy a jobb életükhöz vezető út a közös szövekezeii gazdálkodás megszilárdításában rejlik s így tudatosan munkálkodjanak egész szocialista társadalmunk javára. Emellett azonban az új begyűjtési rendszer sokszorosan növeli az igényeket az irányítás minőségével szemben. Az új begyűjtési rendszer bevezetésével lé4 37