Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

92 ben áll a falun létrejött új termelési viszonyokkal, nem támogatja eléggé a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését és akadályozza a mezőgazdasági termelésben a tervezés és az irányítás új módszereinek alkalmazását. Az eddigi begyűjtési rendszer, amelynek kétféle árlistája volt, a termelés növelésére ösztönzött, de nem volt tekintettel a termelési önköltség szintjére. Ennek következtében a pénzbevétel növekedett akkor is, ha jelentősen megnőtt a termelési egység önköltsége. Különösen az állattenyésztési termelésben összpontosult a figyelem a mennyiség növelésére és ugyanakkor elhanyagolták a termelés minőségének kérdését. Az állami felvásárlás magas árai és a takarmány alacsony árakon való visszautalása elvonta a figyelmet a növénytermesztés fejlesztésétől. Az eddigi begyűjtési rendszer tehát komolyan akadályozta az önköltség csökkentését, a belső tartalékok feltárását, a termelés belterjességének növelését és ennek következtében az állami kiskereskedelmi árak csökkentését, vagyis a nép életszínvonalának emelését is. A mezőgazdaságban ezért azt az elvet kell érvényesítenünk, hogy a munkáért járó bevétel és díjazás elsősorban a termelés és a munkatermelékenység növekedésétől, nem pedig a magas felvásárlási árakon eladott termékekből származó jövedelemtől függjön. Az eddigi begyűjtési rendszer tehát jelentősen gátolta a földalap teljes és hatékony kihasználását. Nem gyakorolt megfelelő gazdasági nyomást annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelés a rendelkezésre álló eszközök hatékony ráfordításával elsősorban a talajjavításra fordított beruházásokkal emelkedjék. Ez megmutatkozott a föld, különösen a szántóföld eltitkolására irányuló törekvésekben. A magas árszint következtében számos szövetkezetben nem törekedtek a közös gazdálkodásban a legnagyobb hatékonyság és gazdaságosság elérésére. Az anyagi érdekeltség ezekben az esetekben nem hatott mint a termelési színvonal lényeges növelésének és a lehető legalacsonyabb önköltség elérésének ösztönzője, hanem abban az irányban, hogy a szövetkezetek minél többet igyekeztek eladni az állami felvásárlás keretében. Az eddigi begyűjtési rendszer már nem hatott mint a szövetkezeti közös termelés növelésének hatékony eszköze. Különösen a gazdaságilag gyengébb szövetkezetekben, amelyek a piacra kerülő árumennyiség többségét begyűjtési árakon adták el, nem tanúsítottak megfelelő érdeklődést abban az irányban, hogy fejlesszék a közös gazdálkodást, hanem inkább a háztáji gazdaságok fejlesztésére törekedtek, mivel az itt nyert termények döntő többségét felvásárlási árakon értékesítették. A kötelező beadást és az állami felvásárlást felölelő eddigi begyűjtési rendszer lehetővé tette azt, hogy az államnak eladott terményekért járó bevétel gyorsabban növekedjék, mint a piacra kerülő terményekért járó bevétel. Ez összhangban állt a párt politikájával a falu szövetkezetesítésének első időszakában, amikor a begyűjtési rendszer a mezőgazdaság szövetkezetesítésének egyik eszköze volt, lehetővé tette jelentős segítség nyújtását az új még meg nem szilárdult szövetkezeteknek, s valamennyi dolgozó paraszt életszínvonalának gyorsabb ütemű emelését. Ma azonban, amikor a szövetkezetek többsége gazdaságilag megszilárdult és a dolgozó parasztok életszínvonala soha nem ismert mértékben emelkedett, feltétlenül szükséges, hogy a mezőgazdaságban dolgozók pénzbevételének további növekedését egyértelműen a termelés és a munkatermelékenység növekedése támassza alá. A kötelező beadások és a kétféle árak rendszere megnehezítette az objektív gazdasági törvények, főleg az értéktörvény tervszerű kihasználását. A város és a falu közötti piaci kapcsolat nem volt áttekinthető és ebben a kapcsolatban az adminisztratív elemek uralkodtak. A begyűjtés adminisztratív bonyolultsága a mezőgazdasági igazgatás figyelmét elterelte a falun végzendő gazdasági-szervező és politikai munkától. A CSKP KB máriciusi ülése annak alapján, hogy a falun döntő túlsúlyba kerUltek a szocialista termelési viszonyok, feladatul tűzte ki új begyűjtési rendszer tervezetének kidolgozását, amely a szövetkezeti tagok kezdeményezéséből indulna ki és azt tovább fejlesztve maximálisan ösztönözné őket a mezőgazdasági termelés fokozására és hatékonyságának növelésére. t a terv feladatai mozgósítóak. Szükségessé teszi a rendkívüli gabona-, hűs- és vajbehozatal fokozását. Az 1959. és 1960. évi tervfeladatok nem teljesítése megnehezítené a dolgozók életszínvonalának további tervszerű emelését. Az 1960. évi tervfeladatok teljesítésére kialakulnak a feltételek. Fokozott gabonabehozatal mellett a gabonafélék begyűjtésének idei terve 450 ezer tonnával csökken. Ez a takarmányalap nagyméretű megerősítését jelenti majd. Ami a gabonabehozatalt illeti, hangsúlyozni kell, hogy olyan rendkívüli intézkedésekről van szó, amelyekre a következő években nem kerülhet sor. Ezért mindent meg kell tenni az elegendő saját takarmányalap következetes biztosítására és arra, hogy mindenütt megfelelően gazdálkodjanak a takarmánnyal. Ez a jelen időben megköveteli, hogy rendkívül nagy figyelmet szenteljenek a szénakaszálás idejében való elvégzésének, a kapásnövények, főleg a cukorrépa, a kukorica és a burgonya kultivációs munkálatai gondos elvégzésének és alaposan biztosítsák a gabona s minden más termény gyors és veszteség nélkül való betakarítását. Ezenkívül megfelelően gondoskodni kell valamennyi 1960. évi tervfeladat teljesítéséről megfelelő anyagi és pénzeszközökkel, valamint hatékony szervezői munkával. Valamennyi ráfordított eszközt a mezőgazdaság minden szakaszán a leggazdaságosabban kell felhasználni. A termelési feladatok sikeres teljesítése, valamint az új begyűjtési rendszer eredményeinek legjobb felhasználása feltételezi, hogy a szövetkeztekbe belépjenek a még egyénileg gazdálkodó parasztok. Annak ellenére, hogy a szocialista szektor a mezőgazdaságban kb. már a földek 80 százalékán gazdálkodik, a szövetkezetesítés folyamatának befejezéséhez még átlag egymillió hektár mezőgazdasági föld hiányzik. Az idei év első negyedében a mezőgazdasági szövetkezetek alapja mindössze 150 ezer hektárral bővült. A szövetkezetesítés folyamatának ezért szüntelen figyelmet kell szentelnünk. Továbbra is meggyőzzük és megnyerjük a kis- és középparasztokat, valamint a kisföldtulajdonosokat, hogy belépjenek az EFSZ-ekbe. Nagy erőfeszítést teszünk abban az irányban is, hogy lényeges részük máris a szövetkezeti gazdálkodás mellett döntsön. A tavaszi munkálatok kezdete előtt megvalósult a gépek áthelyezésének első szakasza a GTÁ-król az EFSZ-ekbe. A szövetkezeteknek a GTÄ-k traktorainak körülbelül 30 százalékát, valamint különféle vontatott szerszámokat és más gépeket adtak el. Az új gépeket, amelyekkel a terv a GTÁ-k számára számolt, túlnyomó részt közvetlenül a szövetkezeteknek kell szállítani. Bátrabban kell eljárni főleg azon gépek átadásánál, amelyek lényegesen meggyorsíthatják az aratási és őszi munkákat az EFSZ-ekben. A technikai eszközöknek az EFSZ-ekbe való átcsoportosításával kapcsolatban feltétlenül rendkívül nagy figyelmet kell szentelni e gépek kihasználásának és karbantartásának és elsősorban a szövetkezet saját gépesítői nevelésének. Ugyan akkor gondoskodni kell arról, hogy a GTÄ-k gépeivel együtt a szövetkezetekbe menjenek a traktorosok és a többi gépesítők is. * • • Elvtársak, most elsősorban az a fontos, hogy a Központi Bizottság tárgyalásainak és határozatainak tartalmával alaposan megismertessünk minden pártszervet és szervezetet s megteremtsünk minden feltételt a határozat sikeres valóra váltására. Elsősorban meg kell tárgyalni a Központi Bizottság tárgyalásainak tartalmát és következtetéseit a kerületi és járási pártbizottságokban s megfelelő politikaiszervezési intézkedéseket kell foganatosítani. Továbbá alaposan fel kell vértezni a pártaktívát a mezőgazdasági szakaszon működő pártszervezetek taggyűléseire, amelyeken június havában megtárgyalják a CSKP Központi Bizottságának intézkedéseit. A taggyűlésekkel egyidejűleg széles méretekben megszervezzük a nyilvános pártgyűléseket és az EFSZ-ek taggyűléseit, hogy még aratás előtt alaposan megtárgyaljuk a jóváhagyott intézkedéseket. Emellett fel kell használni az agitációs és propagandamunka valamennyi forrnátelen volna túlbecsülni, mivel mind ez ideig távolról sem aknáztuk ki azokat az óriási tartalékokat, amelyeket a szocialista termelési viszonyok hoznak létre és amelyek felhasználásával tovább fejleszthetnénk a mezőgazdasági termelést. Még mindig nem értékeljük megfelelőképpen a növénytermesztés jelentőségét, amely az egész mezőgazdasági termelés alapját képezi. A föld nincs elég belterjesen kihasználva, egy része parlagon hever és nem alkalmazzuk megfelelő mértékben a legújabb agrotechnikai elveket sem. A növénytermesztésben lévő hiányosságok miatt továbbra is nehézségekkel küzdünk az állattenyésztési termelésben és ennek következtében jelentős mennyiségű takarmányt s állattenyésztési terméket kell külföldről behoznunk. A hús termelésében és begyűjtésében mutatkozó komoly elmaradás jelenleg bizonyos nehézségeket okoz a lakosság ellátásában. Éppen ezért ezen kérdések határozott megoldása kell hogy egész pártunk, mezőgazdasági igazgatásunk és főleg a nemzeti bizottságok tevékenységének előterében álljon. A nemzeti bizottságoknak döntő szerepet kell betölteniök szocialista mezőgazdaságunk irányításában. Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára a CSKP KB márciusi ülésén hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelésben elérendő fordulatnak egyik rendkívül fontos eszköze az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazása a mezőgazdaságban, a dolgozók kezdeményezésének sokoldalú kibontakoztatása, a termelés és a munkatermelékenység állandó növelése s a termelési önköltség csökkentése. Valamennyi szocialista mezőgazdasági üzem és minden mezőgazdasági dolgozó anyagi érdekeltsége elmélyítésének hatékony eszközét a többi között a begyűjtési és az árpolitika képezi, amelynek megoldását a CSKP KB márciusi ülése tűzte ki feladatul. Ezért terjesztjük mai ülésünk elé megvitatás és jóváhagyás céljából az új begyűjtési rendszer és az új begyűjtési árak tervezetét, amelynek 1960. január 1-én kell hatályba lépnie. I. A begyűjtés új rendszerének bevezetése s ennek alapvető politikai és gazdasági szerepe Elvtársak! A begyűjtésben és a mezőgazdaság új begyűjtési árai megállapításában javasolt intézkedések fő célja létrehozni a mezőgazdasági termelés gyorsabb növekedési üteme elérésének és dolgozó népünk életszínvonala állandó emelésének feltételeit. A javasolt intézkedések megfelelő módon összhangba hozzák és tovább mélyítik a mezőgazdasági dolgozók érdekeit az egész társadalom érdekeivel. Ezen intézkedések megvalósítása törvényszerűen hozzájárul a munkásosztály és a dolgozó parasztság politikai, valamint gazdasági szövetsége további elmélyítéséhez, megszilárdításához, jelentős mértékben hozzájárul a mezőgazdaság azon feladatainak teljesítéséhez, amelyek ráhárulnak a szocialista országépítés befejezése során. Az új begyűjtési rendszer és az új begyűjtési árak bevezetésének fő feltétele az a tény, hogy a falun alapvető politikai és gazdasági változásokat értünk el. A mezőgazdaság szocialista szektora már ez év május 1-én az egész mezőgazdasági földterület 80 százalékán, ebből a cseh kerületekben 85 százalékán, a szlovák kerületekben pedig 71 százalékán gazdálkodott. Habár Szlovákiában a szocialista szektor kisebb mezőgazdasági területen gazdálkodik, mint a cseh országrészekben, tekintettel arra, hogy a szlovákiai kerületekben a szövetkezetesítés különösen az utóbbi időben lényegében sikeresen folyik, egész mezőgazdaságunkban rövid időn belül elérjük a szocialista termelési viszonyok teljes győzelmét. A falusi termelési viszonyokban bekövetkezett alapvető változások kiszélesítik a szocializmus gazdasági törvényszerűségeinek hatókörét és lehetővé teszik kiterjedtebb kiaknázásukat. Létrehozzuk a népgazdaság egységes szocialista rendszerét és így jobban biztosítjuk tervszerű arányos fejlődését. Ezzel megteremtjük a mezőgazdasági termelés és a piacra kerülő terménymennyiség gyors növelésének jó feltételeit, tervszerűen felhasználjuk az értéktörvényt és a mun16 fog kitenni. A burgonya begyűjtési árának ezt a növekedését elsősorban azért javasoljuk, hogy biztosítsuk termelésének jövedelmezőségét. Ugyanis arról van szó, hogy az elégtelen gépesítés következtében a termelésére fordított kiadások még mindig nagyok és az ezt figyelembe nem vevő árak más termékek termelésével szemben hátrányosak volnának a burgonyatermelésre és elmélyítenék az egyes vidékek szövetkezeteinek jövedelmében mutatkozó különbséget. A burgonya javasolt ára lehetővé teszi, hogy a burgonyatermelő körzetek és hegyvidékek egy hektár szántóföldjére átszámított pénzbeni bruttójövedelem a jelenlegi helyzethez viszonyítva, ha hektáronként 150 mázsa átlagos hozamból indulunk ki, 65,20 koronával emelkedjék. Az állattenyésztés terén a marha- és tejtermelés növelésére kell fordítanunk a fő gondot. Az új árak javaslatában a szarvasmarha általános begyűjtési ára az élősúly kilogrammjaként 9 koronára, vagyis az egységes földművesszövetkezetek által lS58-ban elért átlagárhoz viszonyítva 32 százalékkal növekszik, a tej ára pedig literenként 1,80 koronára, azaz az egységes földműveszszövetkezetek által átlagosan elért árakhoz viszonyítva 15 százalékkal növekszik. Mint már ráműtattunk, az árak emelésének az a célja, hogy elérjük a nevezett termékek termelésének jövedelmezőségét. Ugyanakkor azonban együttesen kell megítélnünk a marhahús és a tej termelésének jövedelmezőségét, amit a javasolt árak mellett a feltétlenül szükséges mértékben el is érünk. Látnunk kell azonban azt is, hogy a marha- és tejtermelésben éppúgy, mint a termékekre fordított költségekben még nagy tartalékok vannak a szövetkezeteinknek, különösen ami a hasznosságot illeti. Ezeknek fokozatos kihasználásával a marhaállomány jövedelmezősége egyre inkább fokozódni fog. A tehénállománynak és hasznosságának növelése biztosítja a szükséges állati fehérjéket, amelyek az állattenyésztés általános fellendülésének elengedhetetlenül szükséges feltételei. Az árak megszabásakor még a szarvasmarha és a vágósertések ára közötti helyes viszony szempontja is érvényesült. Míg 1958-ban a vágómarha átlagos ára 28 százalékkal volt kisebb, mint a sertések ára, addig az új ár csak 13* százalékkal lesz kisebb. A sertések eddigi ára az állattenyésztés keretében lehetővé tette az aránylag legnagyobb fokú jövedelmezőséget. Ezért a vágósertések új árának emelése kisebb, mint a begyűjtési árak általános színvonalának átlagos emelkedése. A 90-110 kg-os sertéseknek élősúly-kilogrammjáért 11 korona Öszszegben javasolt ára azonban biztosítja a kellő érdekeltséget a vágósertések termelésének tartós növelésében, ami az elkövetkező években döntő fontossággal bír a növekvő húsfogyasztás biztosításában. A mezőgazdasági termékek begyűjtési árai általános átalakulásával kapcsolatban a vetőmagok és ültetőanyagok, a faj- és haszonmarha begyűjtési és eladási árát is módosítani kell. E termékek árát a szokásos termesztés javasolt begyűjtési áraiból számítjuk ki, a kitermelésükre fordított nagyobb költségek s a termelők szakképzettebb munájának díjazására fordított költségek hozzászámításával. Az új begyűjtési mód a központi takarmányalap terjedelmének lényeges változását és elosztása módjának változását feltételezi. Elvből nem számítunk a takarmánygabona begyűjtésére és a további gabonafélék begyűjtésének terjedelme is csökken, úgyhogy a mezőgazdasági üzemekben nagyobb mennyiségű gabona marad takarmányozási célokra. A központi alapból való takarmány viszonteladása lényegében megszűnik. Továbbra is megmarad a répaszelet és melasz juttatása cukorrépáért, cefre juttatása ipari burgonyáért s lefölözött tej és író juttatása a beadott tejért valamennyi mezőgazdasági üzemnek. A központi takarmányalap túlnyomóan a nagyhízlaldák, baromfitenyésztő-üzemek stb. takarmányszükségletének biztosítását fogja szolgálni, mivel ezeknek nincs lehetőségük saját takarmányalap létesítésére. Ezenkívül bizonyos mennyiségű takarmánygabonát juttatunk állami kiskereskedelmi áron a szabadpiacra. A többi takarmánynövénnyel való gazdálkodásban továbbra is az az elv érvényesül, hogy a mezőgazdasági üzemek különleges takarmányfélékhez jussanak, mint fehérjekeverékhez, ásványi takarmányfélékhez stb., melyek elsősorban a járási takarmánykeverő-üzemekben állnak rendelkezésre,