Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)
1959-06-20 / 169. szám, szombat
'02 sniunC '6£6I 'BABisniua OZS f O -s-*. \ •i • '•<••( f ,*y szövetkezetekben, amelyek mind ez ideig különböző okoknál fogva termelésüknek csak csekély részét adták el az. állami felvásárlás keretében és ennek következtében nagyon kis jövedelmük volt. A többi egységes földművesszövetkezetben ez ösztönözni fog a termelés növelését elősegítő tartalékok feltárására és az önköltség csökkentésére. Nemcsak a szocialista iparban, hanem a szocialista mezőgazdaságban is gyorsabban kell növekednie a munka termelékenységének mint a munkáért jaró díjazás szintjének. A mezőgazdaság dolgozóinak állandóan növelniók kell a termelést, csökkenteniök kell az önköltséget és a nagyobb jövedelmen arányosan kell megosztozniok az egész társadalommal. Ezt fokozatosan meg kell követelnünk az új begyűjtési rendszer bevezetésének első pillanatától kezdve, mivel ez az a fő irány, amelyet egész mezőgazdaságunkban követnünk keli. Csak így érhetjük el, hogy az állam bizonyos idő múlva olcsóbban vásárolhassa fel a mezőgazdasági terményeket és így létrehozza az élelmiszerfajták kiskereskedelmi árai állandó csökkentésének reális alapját, s ezzel a lakosság életszínvonala emelésének feltételét. Ľzt a távlatot állandóan szem előtt kell tartanunk. II. Az új begyűjtési árak a szövetkezeteknek lehetővé teszik az önköltség fedezését és a termelés továbbfejlesztését Az új begyűjtési rendszerre való áttérés részét képezi a párt és a kormány azon intézkedéseinek, amelyek alapjaiban rendezik az állam ôs a mezőgazdaság közötti kapcsolatokat. Az új begyűjtési árak megállapítása során abból az elvből indultunk ki, hogy az átlagos termelési mutatókkal rendelkező szövetkezetek költségeiből kell kiindulnunk, nem pedig az élenjáró, avagy az átlagon aluli szövetkezetek költségeiből. Így elérjük azt, hogy a szövetkezetek többsége már az új árak bevezetésével is rendelkezni fog a bővített újratermelés feltételeivel, ha a mintaalapszabályzat szerint dotálja az oszthatatlan alapot. Az új begyűjtési árak kedveznek a szövetkezeteknek és úgy állapítottuk meg őket, hogy fedezzék a termelési önköltséget, a szövetkezeten belüli felhalmozás eszközeit és a többi szövetkezeti alap ellátását, mégpedig azon termelési területeken, amelyek döntő mértékben jönnek tekintetbe az állami alapok egyes terményekkel való feltöltése szempontjából. így például a cukorrépa esetében a cukorrépatermelö vidékek, a rozs és a burgonya esetében a burgonyatermő vidékek, stb. termelési felteteleiből indultunk ki. Többféle úton-módon törekszünk arra, hogy a rosszabb feltételek között dolgozó szövetkezetek magasabb költségeit kiegyenlítsük. A jobb természeti feltételek közötti gazdálkodásból eredő különbözeti földjáradékot a megkülönböztetett nagyságú mezőgazdasági adó útján egyenlítjük ki. Az egyes vidékek szövetkezeteinek jövedelmében mutatkozó különbségeket továbbá bizonyos mértékig úgy egyenlítjük ki, hogy árpolitikánk révén előnyben részesítjük éppen azokat a terményeket, amelyeket jelentős mennyiségben a rosszabb feltételekkel rendelkező vidékeken termesztenek. Az állam által a szövetkezeteknek nyújtott közvetlen segítséget is úgy állapítjuk meg, hogy ezzel is csökkentsük az egyes vidékek szövetkezeteinek jövedelmében mutatkozó különbségeket. A szövetkezetek jövedelmének kiegyenlítése során két kérdést kell megkülönböztetnünk. Az első kapcsolatban áil olyan pénzeszközök nyújtásával, amelyek a rosszabb feltételek között működő szövetkezeteknél fedeznék azt a kiesést, amely következménye annak, hogy az adott termények árait a jobb termelési feltételek alapján határoztuk meg. A második kérdés kapcsolatban áll a különböző feltételek között működő szövetkezetek összjövedelmének kiegyenlítésével a szövetkezet egyes dolgozóira eső jövedelemrészesedés arányában. A kiegyenlítés első formáját teljes mértékben kell biztosítanunk, a másodikat teljes egészében nem biztosíthatjuk. A jövedelmek közötti különbségeket a termelés belterjessége és a termelésre fordított munka mennyisége közötti eltérések határozzák meg. A szocialista állam különféle formában segítséget nyújt a rosszabb termelési feltételek között gazdálkodó szövetkezeteknek, de egymaga nem egyenlítheti ki a szövetkezetek jövedelmét. A rosszabb termelési feltételek között gazdálkodó szövetkezeteknek törekedniük kell a lehető leggyorsabban bevezetni a helyi feltételeknek legmegfelelőbb szakosított termelést és elsősorban hatékonyabban belterjessé kell tenniük a termelést. A különböző vidékeken dolgozó szövetkezetek jövedelme kiegyenlítésének fontos eszköze tehát a helyes irányban fejlesztett termelés. Ebből a szempontból rendkívül fontos gyorsabb iramban bevezetni a nagy munkaerőhiánnyal küzdő hegyi és hegyaljai területeken a Csehszlovák Mezőyazdaságtuciományi Akadémia által kidolgozott elvek szerinti gazdálkodást. Az új begyűjtési áraknak lényegében hosszabb időtartamra kell szólniok, hogy a szövetkezetek hosszú időre legyenek anyagilag érdekeltek a termelés és a munkatermelékenység növekedésében s a mezőgazdasági termelés önköltségének csökkentésében. Ezek az árak arányban állnak a mezőgazdasági termelés átlagos eredményeivel. A jó termésű években az egységes földmüvesszövetkezeteknek pénzbeli és anyagi tartalékokat kell felhalmozniok, hogy a rosszabb termésű években fedezzék a hiányt. # * * Az új begyűjtési árak szintje az 1958. évi átlagos árakhoz viszonyítva a kerületileg tervezett üzemekben 14,7 százalékkal, a szövetkezetekben 15,3 százalékkal lesz magasább. Amint már mondottuk, a szövetkezetek anyagi érdekeltségének fokozása és a mezőgazdaságra fordított eszközök hatékonyságának növelése érdekében korlátozzuk a közvetlen állami segítséget és az így nyert eszközöket a szükséges terjedelemben beolvasztjuk az új begyűjtési árakba. Az állami segítség rendezését elsősorban a gép- és traktorállomások gépi berendezésének az egységes földművesszövetkezetek részére való átadásával kapcsolatban rendezzük. Az állam teljes egészében fedezte a gép- és traktorállomások gépi berendezésre fordított kiadásait, a gépek kopását nem számította be az árakba s a gép- és traktorállomások által végzett munkálatok ára nem fedezte még az üzemeltetési költségeket sem. Az állam tehát teljes egészében fedezte az új gépek beszerzésének költségeit es jelentős mértékben a gép- és traktorállomások üzemeltetési költségeit is. Az állam ebben a formában jelentős segítséget nyújtott a szövetkezeteknek mezőgazdaságunk szövetkezetesítése idején. E segítséggel a mezőgazdaságot aránylag gyorsan láttuk el korszerű gépi eszközökkel, jelentősen növeltük a szövetkezetek munkatermelékenységét és nagymértékben hozzájárultunk gazdasági megszilárdulásukhoz. Ma a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése érdekében a mezőgazdasági gépeket a gép- és traktorállomásokból az egységes földművesszövetkezetek kezébe juttatjuk és az új gépeket közvetlenül a szövetkezeteknek adjuk el. Annak érdekében, hogy > lehetővé tegyük a gépek vásárlását, az új begyűjtési árak segítségével létreh'ozzuk a megfelelő feltételeket és ezeket a feltételeket megfelelően javítjuk. Másrészt leszállítjuk a mezőgazdasági gépi eszközök árát, mégpedig a mezőgazdasági gépek árát átlag 30 százalékkal, a traktorok árát átlag 15 százalékkal és a pótalkatrészek árát átlag 25 százalékkal. Ezenkívül a szövetkezetek üzemeltetési költségeinek csökkentéséhez lényeges mértékben hozzájárul az is, hogy a szövetkezetek 25 százalékkal olcsóbban kapják majd a villanyáramot. Nagy jelentősége van annak, hogv a gépek a szövetkezetek kezébe kerülnek. A föld és a gépek egy kézben való összpontosítása hozzájárul a szövetkezetekben a gépek által végzett munka társadalmi önköltségének csökkentéséhez. Jobban kihasználjuk a gépeket, megszüntetjük a jelentős gépállást, amit az okozott, hogy a gépeket az egyik szövetkezetből a másikba kellett irányítani, a yépek jobb karbantartása következtében csökkennek a karbantartási költségek és hosszabb ideig üzemeltethetjük őket. A legfontosabb azonban az, hogy a gépeknek a szövetkezetek által való átvétele lehetővé teszi az agrotechnikai határidők pontosabb betartását a mezőgazdasági munkák során. A természeti törvények jobb kihasználása a mezőgazdasági termelésben nagyon kedvezően mutatkozik 20 » ff * < - , N CS E HS ZLOVA KI A KOMMU NI STA PART JA KÖZP ONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZ ATA a z új begyűjtési rendszer és az új, egységes mezőgazdasági begyűjtési árak bevezetésére! ' i x — Ľudmila Jankovcová elvtársnő BESZÁMOLÓJA A CSKP Központi Bizottságának 1959. június 5-i teljes ülésén
