Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

viszonyok teljes túlsúlyba jutottak falvainkon, az új begyűjtési rendszer hatékonyan segíti elő a mezőgazdasági termelés növekedését és az önköltség csökkentését az egész szocialista mezőgazdaságban s hozzájárul a nép életszínvonalának további emeléséhez. Meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdaság eddigi lehetőségeinek meg nem felelő szerepet játszott népgazdaságunkban. A mezőgazdasági termelés mindeddig lemarad társadalmunk szükségletei mögött. Ezért feltétlenül el kell érnünk azt, hogy a szocializmus győzelme alapján ezt az állapotot falvainkon leküzdjük. Mezőgazdaságunknak iparunk egyenjogú partnerévé kell válnia Ha szocialista iparunkat annyira ki tudtuk fejleszteni, hogy ebben a tekintetben a világ első államai közé tartozunk, el kell ezt érnünk mezőgazdaságunkban is. Ez további győzelmet jelent majd a szocializmus és a kapitalizmus közötti gazdasági versenyben. A Szovjetunió vezette szilárd szocialista táborra támaszkodva és élve a szocialista országok együttműködésének előnyeivel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának vezetésével a mezőgazdaság terén kitűzött feladatokat teljesítjük! \ majd meg a hektárhozamok növekedésében és a betakarítás során előálló veszteségek csökkenésében. A korszerű mezőgazdasági technikát egy szocialista mezőgazdasági üzemben kapcsoljuk egybe a szövetkezeti tagok, gépesítők, agrotechnikusok és zootechnikusok munkájával, ami annyit jelent, hogy a szövetkezeti tagok munkájának jellege még inkább megközelíti az ipari munkások munkájának jellegét. Ennek következtében a szövetkezetekben a munka kulturált volta emelkedik és ez vonzóbb lesz az új nemzedék számára, de kedvező befolyást gyakorol ez a szövetkezeti tagok szocialista átnevelésére is. Másrészt a gépek közvetlen eladása a szövetkezetek részére nagyobb igényeket támaszt a gépipari üzemekkel szemben és új kapcsolatok jönnek létre a gépek termelői, valamint a mezőgazdasági üzemek között. A szövetkezeti tagok természetesen csak célszerű és jó minőségű gépeket fognak vásárolni. A szövetkezetekben a központi takarmányalappal való gazdálkodásban beálló változások következtében bizonyos mértékben növekedni fog a termelési költség. Lényegében ugyanis megszüntetjük a takarmány viszonteladását a központi alapokból, jelentős mértékben korlátozzuk a takarmány eladását és a takarmányok eladási árát emeljük. Ez hozzájárul majd ahhoz, hogy minden mezőgazdasági üzem gondoskodjék saját takarmányalapjáról. Mindezen intézkedések megvalósítása után a szövetkezetek jövedelme a központi alapokba eladott terményekért 1,5 milliárd koronával növekedik. A szövetkezetek jövedelmének növekedése visszatükröződik maj,d egyrészt a szövetkezeti alapok, elsősorban az oszthatatlan alap gyarapodásában, másrészt pedig ebből fedezni fogják a magasabb termelési költséget. A szövetkezeti tagok személyi fogyasztása az 1960. évi terv szintjén marad, természetesen, ha nem szárnyalják túl a piacra kerülő tervezett terménymennyiséget. Feltétlenül szükséges azonban az, hogy a szövetkezetek jól gazdálkodjanak az állam által nyújtott, az eddiginél nagyobb eszközökkel. Különösképpen azt kell elérni, hogy a szövetkezeti tagok díjazása összhangban álljon az elvégzett munkával, a gazdálkodás fellendítésében felmutatott érdemekkel, hogy a szövetkezetek anyagi érdekeltsége összhangban álljon a szövetkezeti tagok személyes anyagi érdekeltségével, mégpedig a progresszív formában helyesen megállapított prémium-rendszer útján. Az új begyűjtési árakat úgy állapítottuk meg, hogy a soron következő években lehetővé váljék a kiskereskedelmi árak csökkentése. Feltétlenül szükséges ez azért, mivel egyes terményekre az állam már a mai átlagos árak mellett is ráfizet. Ez különösképpen a baromfira, a vajra, stb. vonatkozik. Az állam ezen terményeknél viseli a szállítás és a további feldolgozás által emelkedő átlagos begyűjtési ár és az állami kiskereskedelmi ár közötti különbséget. Az új, eddiginél magasabb begyűjtési árak mellett az államnak további terményekre kell ráfizetnie. Az 1958. évi átlagos árakhoz viszonyítva a begyűjtési árakat átlag 14,7 százalékkal emeljük és ennek keretén belül az állattenyésztési termékek árát 15,6 százalékkal, a növényi termények árát pedig 12,7 százalékkal. Ennek következtében növekedik mezőgazdasági termelésünk jövedelmezősége és elérjük a társadalom szükségleteinek jobb kielégítését. Az állattenyésztési termékek árainak nagyobb mérvű emelését azért javasoljuk, mivel mind ez ideig alacsony hasznosság és munkatermelékenység következtében az állattenyésztési termékek költsége magas. Az új begyűjtési árak lényegében fedezik a szövetkezetek állattenyésztési termeléssel kapcsolatos költségeit, nem teszik azonban lehetővé az olyan terjedelmű felhalmozást és a szövetkezeti alapok olyan mérvű ellátását, mint általában a növényi termékek árai. A párt ezért irányítja minduntalan oly nyomatékosan az EFSZ-ek, állami gazdaságok és a mezőgazdasági igazgatás figyelmét olyan hatékony intézkedésekre, melyek biztosítják az állattenyésztési termékek önköltségeinek csökkenését és ily módon reális feltételeket teremtenek e termékek begyűjtési árának későbbi leszállítására, és egyes ma még szükséges ráfizetések korlátozására és kiküszöbölésére. 22 szervezetek között kötendő szerződések képezik, és áttérünk az egységes árakra is. Az új begyűjtési rendszer egyik legfontosabb előnye az lesz, hogy hatékonyan támogatni fogja a dolgozók kezdeményezését és biztosítja, hogy az egységes földművesszövetkezetek jövedelme a piacra kerülő terménym'ennyiségért arányban álljon a termelés növelésével. Az egységes, szilárd árak érdekeltté teszik a szövetkezeteket a termelés növelésében, a munkatermelékenység növelésében és ugyanakkor a termelési önköltség csökkentésében. A szövetkezetek jövedelmének állandó növekedése kizárólag közös gazdálkodásuk eredményeitől függ majd. Tiszta jövedelmük akkor növekszik majd gyorsabban, ha nemcsak növelik a termelést, hanem egyben csökkentik az önköltséget is. Az új begyűjtési árak hatékony gazdasági nyomást gyakorolnak majd az önköltség csökkentésére. A termelés eredményeiben való anyagi érdekeltség tehát helyes irányú lesz és jobb összhangba kerülnek a társadalom, valamint a szövetkezetek érdekei. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az anyagi érdekeltség elveinek alkalmazását helyesen kell értelmeznünk. Találkozunk olyan nézetekkel is, hogy az anyagi érdekeltséget csak úgy fokozhatjuk, ha a szövetkezeti tagok többet kapnak a mezőgazdasági terményekért, nagyobb díjazást munkájukért, stb. Ez teljesen helytelen nézet. Az anyagi érdekeltség növekedését nem értelmezhetjük úgy, mintha csupán a munkáért járó díjazás emeléséről volna szó. Természetesen a díjazás bizonyos szintje" a fejlődés egyes szakaszaiban megvan határozva egyrészt a népgazdaság általános fejlettségi szintje, másrészt pedig a népgazdaság különböző ágazataiban szükségszerűen arányosan megállapított díjazási szint által. Ezt a szintet csak az anyagi érdekeltség elvének megsértésével lehet csökkenteni. Viszont a díjazás adott szintjének jelentős túllépése szükségszerűen az anyagi érdekeltség elvének megszegéséhez vezet. A magas jutalom nem minden esetben ösztönöz a termelés növelésére és az önköltség csökkentésére. Feladatunk tehát az, hogy helyesen felhasználjuk az anyagi érdekeltséget Ha az anyagi érdekeltség felhasználásának eddigi módja a mezőgazdaságban már nem tölti be szerepét, akkor meg kell találnunk az új módot, mely a díjazás globális szintjét érintetlenül hagyva növeli a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelés emelésében és eléri azt, hogy a jövedelem további növekedése a termelés és a munkatermelékenység további emelésétől és az önköltség csökkentésétől függjön. Az új begyűjtési rendszerben ezt elsősorban azzal érjük el, hogy létrehozzuk az egységes begyűjtési árakat és habár a mezőgazdaság lényegében az eddigihez hasonlóan részesül a nemzeti jövedelemben, nagyobb összeget fordítunk a begyűjtési árakra és kevesebbet adunk a mezőgazdaságnak a közvetlen segítség különféle formáiban. Az állam által a mezőgazdaságnak közvetlenül nyújtott segítség formáiban a legfontosabb változást az képezi, hogy a gép- és traktorállomások gépeit fokozatosan átveszik a szövetkezetek s ezeket új, saját gépi eszközökkel látjuk el. Ennek az intézkedésnek rendkívül nagy politikai és népgazdasági jelentősége van. Valóban minőségi változás következik be egyrészt az állam és a szövetkezetek eddigi kapcsolataiban, másrészt pedig a szövetkezetek belső gazdasági életében, amelyben növekedni fog a felhalmozás (az oszthatatlan alapokba magasabb lesz a juttatás), mégpedig a szövetkezetek nagyobb jövedelme alapján. Az állam és a mezőgazdasági üzemek kapcsolataiban bekövetkező ezen változásokkal egyidőben leegyszerűsítjük és tökéletesítjük a mezőgazdasági termelés és a felvásárlás tervezésének rendszerét s ezzel létrehozzuk a szövetkezetek és az állami gazdaságok természeti, valamint gazdasági feltételei következetesebb kihasználásának, a gazdálkodás nagyüzemi formái érvényesítésének és a célszerű szakosítás fejlesztésének jobb feltételeit. Ez hozzájárul a termelés és a piacra kerülő termékmennyiség növekedéséhez, valamint az önköltség csökkentéséhez. Meggyőződésünk, hogy ezek az intézkedések, valamint a gép- és traktorállomások gépi eszközeinek további átvétele a szövetkezetek által, jelentős mértékben fokozza a szövetkezetek kezdeményezését, anyagi érdekeltségét a termelési eredményekben és helyesen arra ösztönzi őket, hogy jövedelmüket a termelés állandó fejlesztése és az önköltség csökkentése útján növeljék. Ugyanakkor megszüntetjük az anyagi érdekeltség elvének megsértését azon 19