Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-14 / 132. szám, csütörtök

Az SZLKP Központi Bizottságának1959. május 7-84 ülése Vladimír Koucký elvtárs felszólalása Ha az SZLKP KB mai ülése általánoson foglalkozik a kulturális forradalom problémáival, ez további bizonyítéka annak, hogy pártunk az utóbbi években nagy fontosságot tulajdonított az ideológiai munka kérdéseinek, melyeknek megoldása nélkül nem tudjuk elképzelni a szocialista építés sikeres befejezését. Helyesen alkalmazva pártunk irányvonalát a mai tárgyalásunk napirendjén szereplő kérdésre, mindenesetre abból az alapvető tényből kell kiindulnunk, amelyet Szlovákiában a termelőerők óriási fejlődése jelent, mely a szocialista építés időszakában lényegesen gyorsabb az országos átlagnál. Ezzel összefügg a munkásosztály gyors számbeli növekedése is, mely különösen aktív tevékenységre kötelez bennünket osztályöntudatának kialakításában, a kistermelői csökevények és az individualizmus leküzdésében, a szocialista munkaviszony, a társadalmi tulajdonhoz való szocialista viszony stb. kialakításában. Ehhez kell igazodnia a kommunisták tevékenységének és az összes társadalmi szervezetek nevelőmunkájának, valamint iskoláink munkájának is. Lássuk továbbá, hogyan alakította ki Szlovákia történelme a vallás társadalmi szerepét nemcsak évszázadok folyamán, hanem a közelmúltban is azzal, hogy a „szlovák állam" hivatalos jelleget adott a vallásnak, hogy a klerikalizmus a ludákság és a fasizmus és ideológiájuk elválaszthatatlan kísérő társa lett. Ezért a vallási csökevények leküzdése itt különösen időszerű és sürgető probléma, természetesen úgy, ha az ateista nevelésben helyesen és elővigyázatosan érvényesítjük a párt irányvonalát. Elsősorban azért említettem e tényeket, hogy újra hangsúlyozzam: noha Szlovákia gazdasági fejlődése nagyon gyors ütemben halad, mégsem támaszkodhatunk arra, hogy a gazdasági téren bekövetkező fordulat, szerű változások mindjárt automatikusan visszatükröződnek az emberek tudatában és gondolkodásmódjában is. Ezt annál inkább le kell szögeznünk, mivel Szlovákia gazdasági színvonalának a cseh országrészek színvonalához viszonyított kiegyenlítődési folyamata még nem fejeződött be. A társadalmi tudat lemaradása a gazdasági fejlődés mögött megköveteli, hogy még jobban fokozzuk aktív tevékenységünket és igazán kitartóan munkálkodjunk azon, hogyan érvényesítsük helyesen a párt irányvonalát a kulturális forradalom befejezésében Szlovákia konkrét viszonyai közepette. * * * Elsősorban az iskolák és az oktatás egves kérdéseit szeretném érinteni. Pártunk már a burzsoá köztársaság idején harcolt a dolgozók oktatásáért, a népiskoláért s ebben jelentős részét látja annak a küzdelemnek, melyet Csehszlovákia dolgozói a tőkés elnyomás alól történt felszabadulásukért vívtak. Gondoljunk csak Gottwald elvtárs 1931. november 25-iki képviselőházi felszólalására, melyben a gazdasági válság idején élesen bírálta az egész tőkés rendszert és iskolai osztályrendszerét. Gottwald elvtárs ezt mondotta: „Díjtalanul kitárjuk az összes, még a legfelsőbb iskolák kapuit is a munkás és parasztifjúság előtt." A kommunista párt 1931. január 30-iki kiáltványa azt mondja, hogy a dolgozó nép hatalma a párt vezetésével boldog életet, munkát ad az ifjúságnak, megnyitja előtte az összes iskolák, öszszes intézetek és összes kulturális intézmények kapuit. Pártunk mindjárt a felszabadulás után előállott a nevelés és oktatás demokratizálásának programjával. A CSKP vezette cseh és szlovák munkásosztály önfeláldozó munkájának eredményeképpen nemcsak Szlovákiának a burzsoázia által szándékosan fenntartott gazdasági elmaradottságot sikerült alapjában megszüntetnünk, hanem az iskolarendszerben is sikerült kiküszöbölnünk azokat a méltatlanságokat, melyeket az uralkodó kapitalizmus a szlovák népen elkövetett. Az egységes iskoláról szóló 1948. évi törvény köztársaságszerte megszüntette a burzsoá iskolarendszer kettős vágányát és következetes fordulat állott elő az ifjúság nevelési és oktatási rendszerében. Csak azok tudják értékelni azt, hogy mit jelentett ez a munkások és a többi dolgozók gyermekei számára, akik valóban átélték a munkás és kisparaszti családból származó fiúk és lányok kálváriáját a műveltség megszerzésében. Nagy többségük számára még a volt polgári iskola elvégzése is úgyszólván elérhetetlen vágy volt. A cseh és szlovák burzsoázia csak olcsó munkaerőforrásnak tartotta Szlovákiát s minél alacsonyabb volt népének kulturális színvonala, annál könnyebb volt kizsákmányolása. Amikor azután uralomra jutottak a szlovák fasiszták, az iskolarendszerben mindenekelőtt lényegesen fokozták a katolikus egyház befolyását és az iskola fő céljává nem az oktatást, hanem a babonák és a vallási köd megőrzését és terjesztését tették. A szlovákiai iskolákban 1945 óta elért rendkívül nagy felvirágzás és felemelkedés részét képezte annak az általános küzdelemnek, melyet pártunk hazánk szocialista építéséért folytatott, s egyik szembetűnő bizonyítéka annak, hogy pártunk lenini módon kezelte a nemzetiségi kérdés megoldását. Lenárt elvtárs beszámolójában egyes alapvető adatokat említett a szlovákiai iskolák fejlődéséről. Mit bizonyítanak ezek az adatok? Míg a cseh országrészekben az általános műveltséget nyújtó iskolák tanulóindíc száma 1958-ig 30,7 százalékkal növekedett, Szlovákiában e növekedés 1945 óta 64,3 százalékot, tehát több mint kétszeresét teszi ki. Érthető, hogy az iskolarendszer gyors fejlődésével és az oktatás általános fejlődésével Szlovákiában a problémák egész sora merül fel, melyeket a pártnak - kell megoldania. Népünk művelődésének fejlődése az iskolának nemcsak mennyiségi, hanem egyszersmind minőségi fejlődésétől is függ. Az iskolában a tanítóé a döntő szerep. A tanító színvonalától, szakképzettségétől függ az iskola végzett növendékeinek színvonala is. Sikeres munkaeredményeinek feltétele politikai fejlettsége, szakmai felkészültsége. A szlovák tanítók nagy példaképei legyenek a szlovák szocialista kultúra ama kiváló képviselői, akik tanítói pályán működtek. Gondoljunk vissza, milyen nagy jelentőségű a szlovák iskolákra nézve Peter Jilemnický nagy szlovák írónak kysucai, Fraňo Kráľnak gömöri, Ján Nálepka nemzeti hősnek záhoríi működése. Teljesen új szlovák nemzedéket neveltek és volt tanítványaik ma jelentős tényezőkként működnek a szocialista Szlovákia építésében. A múltban a szlovák iskolákon haladó cseh tanítók is működtek. Gondoljunk csak Antonín Nedvéd elvtárs trnavai tanári működésére. Támaszkodjunk e dicső hagyományokra és ápoljuk tovább az új viszonyok közepette. Természetesen a szlovákiai iskolák rendkívül gyors fellendülése a tanítókáderek komoly problémájával jár. Valamennyi fokozatú iskolákon még sok tanító működik képesítés nélkül. Annál súlyosabb ez az állapot, mert a képesítés nélküli tanítókon kívül gyakran olyan tanítók is működnek, akiket túl szcrtos szálak fűztek a klerofasiszta rendszerhez, melyet híven szolgáltak és amely a kicsúcsosodott nacionalizmus komoly hatását hagyta gondolkodásmódjukban. Noha ezek a tanítók formálisan képesítettek, nevelőhatásuk nem felel meg a mai iskola szükségleteinek, mivel nem képesek elsajátítani a marxi-lenini tanítás alapjait és a tudományos világnézetet. Annál sürgetőbb a legutóbbi évek fogyatékosságainak kiküszöbölése, mivel egyáltalán nem elég új tanítót neveltünk, s valóban energikusan kell gondoskodnunk a tanítojelöltek képzéséről. A tantestületek összetétele és az új tanítók elégtelen képesítése természetesen a tanulók előmenetelén is meglátszik. A tanulók bukása, a legfelső osztályokba való átmenése problémáinak meg nem oldása valóban nagy nehézségeket idézhetnek elő ama feladatok teljesítésében, melyeket pártunknak Szlovákiában a szocialista építés befejezésének terén kell megoldania. E kérdések szorosan összefüggnek azokkal a feladatokkal, amelyeket a CSKP KB áprilisi ülése tűzött elénk. Az a tény, hogy át kell térnünk a 9-éves és 12-éves oktatásra, még jobban kiemeli felelősségünket a tanítók szakképzettségének fokozásáért s ugyanakkor annak szükségét is, hogy amennyiben lehetséges, minden gyermek végezze el a kilencéves alapfokú iskolát és túlnyomó többségük fokozatosan megszerezze a teljes középiskolai végzettséget is. Gondoljunk arra, hogy ez korántsem adminisztratív és szervezeti ügy. Nagy öntudatosító és nevelőmunkára lesz szükség nemcsak az iskolákon, hanem elsősorban a szülők körében is, hogy Szlovákiában mindenki teljesen megértse annak szükségét, hogy a lehető legnagyobb műveltséget adja gyermekeinek, akik a kommunista társadalomban fognak élni és dolgozni. Lenárt elvtárs beszámolójában megemlítette, miként merülnek fel már ma komoly problémák egyes helyeken, ahol létrejön a kilencedik iskola kötelező évfolyama, és hogy sok helyen csak néhány tanuló jelentkezett a kilencedik osztályba. Tudatosítanunk kell, hogy e téren Szlovákiában a cseh országrészekhez viszonyítva sokkal több teendőnk lesz a művelődésről vallott régi makacs előítéletek leküzdésében, főként azokon a helyeken, melyek a közelmúltban gazdaságilag még nagyon elmaradottak voltak. Ott még sokáig bajunk lesz azzal a problémával, hogy a szülők igyekezni fognak mielőbb kereseti tevékenységre bírni gyermekeiket, méghozzá nagyon gyakran, még a tankötelezettség befejezése előtt. E probléma csak úgy oldható meg, ha az ifjúság neveléséért felelős minden szerv és szervezet összefog. Elsősorban kerületi és járási pártbizottságaink és alapszervezeteink fokozzák figyelmüket, segítségüket s gondoskodásukat az iskoláról, s gyakoroljanak rendszeres nevelőhatást a szülőkre. A tömegszervezetek, elsősorban a CSISZ, a szakszervezetek és a nemzeti bizottságok segítsék e törekvésében a pártot. Különösen jelentős szerepet kell itt játszania a szülők és iskolabarátok szövetségének, melynek a szülők gondolkodására gyakorolt befolyását nagyon gyakran lebecsüljük. Sok tudományos és pedagógiai dolgozó is sokkal adósa maradt a szocialista iskola szükségleteinek, mivel Szlovákiában is keveset foglalkoznak a mai idők iskolarendszerének kérdéseivel és az iskolákon a tanítók előtt álló problémákkal. A szlovákiai pedagógiai könyvkiadóvállalat tevékenysége sem nyújt elegendő segítséget a tanítóknak. Tavaly például kiadott egy könyvet arról, hogyan tanítottak valaha Szlovákiában, közben a tanítók többsége hiába kutat olyan irodalmi müvek után, melyek megmutatnák, hogyan tanítsanak ma és hogyan javítsák meg az iskolák munkáját. Valóban elrettentő az a kiadvány, melyet e vállalat tavaly őszzel adott ki, s amelyben teljesen objektív módon anélkül, hogy megkísérelné a bíráló elemzést, terjengősen leírja, hogyan tanítottak az iskolákban a szlovák fasiszta állam idején. A szlovákiai iskolarendszer átépítése bizonyára nem mehet végbe szorgalmas munka és küzdelem nélkül. Kishitű és ingatag emberek, akik várják, hogyan sikerül az, amit az iskolarendszerben végrehajtunk, és ami véleményük szerint nagyon bizonytalan kísérlet, határozottan nem lennének itt segítségünkre, még kevésbé a felelős helyeken. S helyes útra kell terelnünk azokat is, akik még nem értették meg, hogy például egy olyan „önkéntes" bírálónak, mint amilyen Ondrej Pavlik, a XX. kongresszus után, nem annyira az iskola, mint az volt a fontos, hogy az iskola bírálatán keresztül alattomosan támadja pártunkat, politikai irányvonalát és a Központi Bizottságot. Erről különben Lenárt elvtárs is beszélt. A párt nagyszabású döntése az élet és a termelés kapcsolatáról szemléltető módon újra igazolja, milyen meddő és reakciós volt a pavlikizmus a pedagógia terén is. A szlovákiai tanítóknak becsületükre válik, hogy teljesen ellent mondanak'az ilyen egyének álláspontjának, sőt segítenek hatékonyan megoldani az előttünk álló problémákat. A szlovákiai iskolai dolgozók egész sora nagyon jelentősen kiveszi részét az iskolarendszer jelenlegi átszervezésének előkészítéséből. Fontos szerepet játszott például a szlovák pedagógusok által előkészített, a politikai nevelésről tartott bratislavai országos értekezlet. A szlovákiai iskolarendszernek már elég iskolája van, ahol kiváló és önfeláldozó tanítók működnek, akik teljesen népünk életét élik és igyekeznek összekötni az iskola munkáját az üzemek és szövetkezetek munkájával. A kommunista nevelés rendszerében jól ismerjük és érdem szerint értékeltük sok tanító munkáját, például Jan Kaňka rimaszombati járási példás tanítót, Jana Bachnová hrušovái érdemes tanítónőt és másokat. Mi a kommunista nevelés rendszerében, münkásaink és parasztjaink életével, munkájával való kapcsolatban látjuk ma a legfontosabb feladatot. A CSKP KB áprilisi ülésén részletesen szó volt e kérdésekről és nem akarom itt megismételni az ülés következtetéseit. Arra azonban ismét fel szeretném hívni a figyelmet, hogy ifjúságunk nevelésének sikere attól függ, milyen anyagi feltételeket teremtünk a politechnikai oktatás elmélyítésére és különösen a tanulók termelőmunkájára a felsőbb osztályokban. Iskoláinkban a legutóbbi két év folyamán sokat tettünk az iskolai műhelyek és kísérleti földek létesítésében. Baj azonban, hogy a szlovákiai iskolák a csehországiakhoz viszonyítva ebben lemaradnak. A cseh országrészekben a nyolcéves iskoláknak már 75 százaléka, míg Szlovákiában nem egész 55 százaléka rendelkezik kísérleti földdel. Az iskolai műhelyek létesítésében is kedvezőtlen a helyzet. Csehországban a nyolcéves isko' Iák 80 százaléka, és a 11-éves középiskolák 75 százaléka rendelkezik iskolai műhellyel, míg Szlovákiában a nyolcéves iskolák 43 százalékának és a 11-éves iskolák 63 százalékának van csak iskolai műhelye. Az iskolák az üzemek és a szövetkezetek kapcsolatainak megteremtése és megszilárdítása természetesen nem egyszerű dolog. Ezért fontos, hogy minden pártszerv és szervezet teljes mértékben ez ügy mellé álljon és az iskola hatékony támogatására serkentse a kommunistákat, elsősorban az üzemek és az EFSZ-ek vezetőit. Fontos, hogy a gazdasági dolgozók megértsék: további komoly feladat hárul rájuk a termelés tervének és szüntelen fejlesztésének biztosításában, ki kell venniük részüket az ifjúság neveléséből és oktatásából. Már nem egy jó példánk van, mely követendő mintaképül szolgálhat. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy mi sem gátolja a szlovák és cseh iskolákat abban, hogy sokkal gyakoribb és szorosabb kapcsolatokat kössenek valamennyi kérdés megoldása céljából. Különösen ma fontos, hogy még jobban ápoljuk a cseh és szlovák iskolák és üzemek együttműködését, még jobban segítsük egymást az iskola átszervezéséről szóló párthatározat megvalósításában s ne engedjük meg, hogy bármiben is' lemaradjunk. A szlovákiai pártszervek előtt áll még a más nemzetiségű, elsősorban magyar és ukrán iskolák kérdése is. A szlovákiai iskolarendszerben fontos szerepet játszanak. Hisz csupán a szlovákiai magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó iskolák száma mintegy 600. Ezenkívül vannak még gazdasági szakiskolák, ipariskola és pedagógiai iskola. A magyar iskolák számára is nagyon égető kérdés a tanítók képzésének fokozása. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a magyar iskolákon egyes olyan tanítók működnek, akik Dél-Szlovákia Horthy megszállása idején is tanítottak és akik magyar polgártársaink túlnyomó többségének gondolkodásával ellentétben — túlzott sovinizmussal terheltek. Ez gyöngíti a csehszlovák szocialista hazafiságra nevelést, és — mint Lőrincz elvtárs említette — a tankönyvek sem felelnek meg gyakran szükségleteinknek. Az Iskola- és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala a közelmúltban még nem fordított kellő gondot a magyar iskolákra. A pártnak, a gazdasági szerveknek és a társadalmi szervezeteknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a munkások és parasztok állandóan fokozzák szakképzettségüket, hogy a tanulás különféle formáit kihasználva további műveltségre tegyenek szert. Tudjuk, hogy Szlovákiában a munkások száma 1945-től 1957-ig több mint megkétszereződött, a foglalkoztatottság pedig 1965-ig további 145 000-el fog növekedni. Az a feladat áll és fog állni az új munkások előtt, sajátítsák el a termelési és gyakran bonyolult technológiai folyamatokat, ami jelentős igényeket támaszt egész és általános műveltségük színvonalával szemben. A szlovákiai falvakon is hasonló a helyzet. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés nagyműveltségű szakképzett embereket kíván. Annál sürgősebben meg kell szerveznünk elsősorban az ifjúmunkások és szövetkezetesek munkaidő utáni továbbtanulását, létesítsünk középiskolákat a dolgozók számára és gondoskodjunk magas szívonalukról. A nevelésnek még egy nagyon jelentős részére szeretném felhívni a figyelmet. A pártszervek és különösen a CSISZ ezt korántsem becsüli fel s gyakran megfeledkezünk róla. Ez a testnevelés és az egészségesen űzött sport, mely edzett, munkában ügyes és kézügyes emberek nevelésére irányul. A testnevelésnek és sportnak sincsenek a szlovákiai vidékeken olyan hagyományai mint Csehországban. E téren nagyon negatív szerepet játszott a klerikalizmus reakciós befolyása. A klerikalizmus bűnös testről beszélt, melyet jobb elnyomni. Annál jobban kell az iskolákban és másutt tevékenykednünk azért, hogy a testnevelés az élet, főként az ifjúság életének elválaszthatatlan részévé váljék. A testnevelési dolgozókat és tornatanítókat sokkal jobban késztessük arra, hogy a fiatalok nevelésében az ifjúság fizikai fejlődésére törekedve a testnevelés erkölcsi, eszmei és esztétikai részét is érvényesítsék. Az ateista nevelés kérdése szorosan összefügg az új nemzedék felkészülésével. A helyzet itt bonyolultabb. mivel Szlovákiában a katolikus egyháznak 1945-ig kiváltságos helyzete volt, közvetlenül és egyenes kapcsolatban állt a szlovákiai kormányhatalom gyakorlásával, ami kétségtelenül nagyban befolyásolta a lakosság gondolkodását. Ezt tudatosítanunk kell az ateista propaganda terén. Az erős vallásosság miatt kellő tapintattal és érzékkel kell hozzálátnunk a kérdés megoldásához s türelmet kell tanúsítanunk. E kérdés megoldásának helytelen kezelése fékezheti nevelőmunkánkat. Ez azonban sehol sem szolgálhat ürügyül a tétlenségre és a vallási előítéletek megnyilvánulása és terjedése iránt tanúsított passzív belenyugvásra. A vallás elleni küzdelemben fő hiányosság a szlovákiai pártszervek kisfokú gondoskodása az ateizmus tehetséges propagálóinak neveléséről. Ez különösen abban látszik, hogy főként az értelmiség aránylag nagyon kevéssé veszi ki részét az ateista nevelésből s még mindig alkadnak tanítók, sőt tudósok és művészek is, akik passzívak e kérdésekben, vagy pedig még nem számolták fel magukban a vallási előítéleteket. Pozitívan kell értékelnünk egyes szlovákiai pártszervek törekvését. Ezek tudatosítják a tudományosateista nevelés komolyságát s ezt már tettekkel bizonyították be, a gyakorlatban a káderek alapos előkészítésére törekedtek. Igy például a bratislavai városi pártbizottság már a mostan; tanévben tudományos ateista tanfolyamot rendez a marxizmus-leninizmus esti egyeteme 'keretében. A párt, valamint a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság lektorainak 9 hónapos tanfolyama bizonyára nagyon hasznos lesz, noha lényegesen több részvevővel indulhatnak. A többi kerületek is kövessék e példát. Az ateista propagandában még mindig nem magyarázzák meg kellőképpen az ún. szlovák állam szerepét a Vatikán szerepével kapcsolatban és kevéssé hangsúlyozzák a klerikalizmus reakciós fasiszta szerepét, pedig a szlovák történelem legsötétebb korszakában hasonlóan ártalmas szerepet szántak neki mint a hitleri harmadik birodalom fasiszta ideológiájának. Á katolicizmus és a fasizmus szövetsége Szlovákia leigázását idézte elő és az állatias tettekben, melyeket főként a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a szlovák népen követtek el, a klerikalizmusnak éppolyan része van, mint a fasizmusnak, a Vatikánnak vagy Hitlernek. Propagandánkban sohasem tudjuk eléggé hangsúlyozni ezt az igazságot. Ügy vélem, Karvaš Éjféli mise című darabjának — melynek bemutatóját tegnap láttuk —, egyik kétségtelen érdeme, hogy segítségünkre van ennek az igazságnak terjesztésében. A dolgozók ateista nevelésének megvalósításában nagy szerepet kell játszaniok a polgári ügyek testületeinek, melyeknek a nemzeti bizottságok és a pártszervezetek eddig még nem szenteltek kellő figyelmet. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy az SZLKP KB irodája nemrégen részletesen megtárgyalta a polgári ügyek testületeinek tevékenységét és elvi intézkedéseket foganatosított munkájuk megjavítására. * * » Még néhány megjegyzés a kultúra és a tudomány kérdéseihez. Abban, hogy kulturális frontunk még szorosabban felzárkózzék pártunk köré, nagyon jelentős lépésnek tartjuk a szocialista kultúra kongresszusának előkészítő kampányát és magát a közelgő kongresszust is. Ma már elmondhatjuk, hogy a kongresszus előkészületeiben a kulturális forradalom befejezése feladatainak teljesítésében a kulturális front túlnyomó része aktivizálódik a tudósoktól, pedagógiai dolgozóktól kezdve, a művészeken, újságírókon keresztül egészen a népművelési dolgozókig és kulturális tevékenységünk szervezőiig. A dolgozóknak köztársaságszerte az EFSZ-ekben és iskolákban megtartott összejövetelei a kulturális dolgozókkal rendkívül kedvező visszhangot váltottak ki. Noha még csak kezdetnek tekintjük, segítettek megszilárdítani a tudósok, művészek és népművelési dolgozók kapcsolatát a nép életével. A műszaki fejlesztés, a munka megszervezése, elsősorban a munkások ügyessége és eszmei-politikai fejlettsége csodálatba ejti és néha egyenesen megdöbbenti á művészeket, akik közül sokan már évek óta nem jártak az üzemekben. Szövetkezeteinkben is hasonló a helyzet. A küldöttek többsége őszinte lelkesedéssel tér vissza az összejövetelekről. Meglepi őket a kultúra problémáiról folytatott vita magas színvo(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZŐ .4 1959. május 14.