Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-14 / 132. szám, csütörtök

Az SZLKP Központi Bizottságának1959. maim 7-8-i ülése Vladimír Koucký elvtárs felszólalása (Folytatás a 4. oldalról) nala és az őket őszinte örömmel fogadó dolgozók érdeklődése. Természetesen egyúttal nagyon gyakran hallhatták a kemény bírálat őszinte szavait is. ban is — szorosabban összeforrjon a nép életével, hogy választ adjon az égető társadalmi problémákra, hogy konkrét képet adjon korunk dolgozó embereiről, amit az emberek mindenütt egyöntetűen követelnek. Meggyőződésünk, hogy a cseh és a szlovák művészek és kulturális dolgozók még szorosabb mindennapi együttműködése nagyon hatékonyan elősegíti e követelmények teljesítését. Az az együttműködés, melynek során közösen leküzdik az öncélú esztetizmus befolyásait és közösen megalkotják szocialista hazánk gazdag életének sokoldalú hű képét. Ezt az együttműködést a cseh és szlovák tudósok tevékenységében is jobban kell szorgalmaznunk. Szorosabb munkakapcsolatot, tevékenységük hatékonyabb egybehangolását kell elérnünk. E tekintetben mindkét részen nagy fogyatékosságok vannak, melyek a tudományos erők jelentós szétforgácsoiódásában nyilvánulnak meg. Különösen a társadalomtudományok terén mutatkozik gyakran kettősség a prágai és a bratislavai tudományos munkahelyek tevékenységében. A fordulat jó kezdetét mutatja például a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia elnökségének együttes ülése. De ez is még csak a kezdet kezdete és a konkrét eredmények még kicsik. Jgy például a gazdaságtudomány terén eddig többnyire csak a prágai főiskolai tanszékek dolgoznak az állami és minisztériumi terveken. Az akadémiai filozófiai munkahelyek ugyan időnek előtte megtartották tudományos tanácsaik együttes ülését, de az eredmény csupán az az egyezmény volt, hogy egybehangolt terveket dolgoznak ki. A tettekre még mindig várunk. E tekintetben pártintézményeinkben sincs minden rendben, amint ezt a CSKP prágai Történeti Intézetének és az SZLKP bratislavai Történeti Intézetének együttműködése mutatja. Feltétlenül egybe kell kapcsolnunk a cseh és szlovák tudományos munkahelyek erőit, fel kell osztanunk a feladatokat és kölcsönösen segítenünk kell egymást teljesítésükben, hogv e téren egyre nagyobb sikereket érjünk el. Végül újra vissza saeretnék térni ahhoz, ami ma a tárgyalt kérdések közül a legfontosabb: azaz iskolarendszerünk és egész nevelési rendszerünk általános átszervezéséhez. Természetesen nem elég szónokolnunk fordu'atszerű jelentőségéről, hanem szorgalmas munka vár ránk, mellyel sem hetek, sem hónapok múlva sem leszünk készek,' de megköveteli, hogy évek egész során át erre összpontosítsuk figyelmünket. A CSKP Központi Bizottsága országos feladatnak minősítette az iskolarendszer átszervezését. Önökkel egyetemben szilárd meggyőződésemet szeretném kifejezni, hogy a szlovákiai kommunisták ebben az ügyben sem maradnak adósak a pártnak és a dolgozó népnek. A cseh és szlovák kultúra kölcsönös megismerését, a csehek és szlovákok testvéri egységének szilárdulását a szlovákiai kulturális dolgozóknak a cseh országrészekben, a cseh országrészek kulturális dolgozóinak pedig Szlovákiában rendezett kölcsönös látogatásai is megszilárdították az akció folyamatát. Az üzemekben és a falvakon tartott összejöveteleik kétségtelenül éreztették hatásukat a cseh és a szlovák kultúra kölcsönös megismerése iránt tanúsított fokozott érdeklődésben és 6zerzett tapasztalataik kétségtelenül gazdagítani fogják íróink, költőink, zeneszerzőink és képzőművészeink alkotását. Bizonyára mindnyájan örömmel látnánk, ha ezek a látogatások olyan egészséges gyümölcsöt teremnének, mint amilyenek Pavel Hrubin költő versei, melyeket a Rudé Právo május elsejei számában olvashattunk és amelyekben az összejövetelek alkalmával megismert délcsehországi dolgozókhoz fordul. Látnunk kell. hogy a városokban és a falvakon kibontakozódé új élettel szemben a kulturális alkotás eddig még sokkal adós maradt. Hisszük, hogy a szocialista kultúra kongreszszusának előkészítésével kapcsolatos minden akció hatékonyan hozzájárul ahhoz, hogy kultúránk — SzlovákiáElvtársnők és elvtársak, említést szeretnék tenni néhány tapasztalatról, melyet a Krasňanyi Tizenkétéves Középiskola szerzett munkájában. Ellátogattam ebbe az iskolába, elbeszélgettem pedagógiai dolgozóival és az iskola vezetőségével. Ebben az iskolában gondoskodnak arról, hogy már a 6—9 évfolyam tanulói politechnikai előkészítésben részesüljenek. A 6 — 9. évfolyam tanulói asztalos* és lakatosmunkát végeznek és a földeken is dolgoznak. A tanulok igazán nagy érdeklődést mutatnak a munka iránt. Ennek az iskolának lényegbevágó felismerése az is, hogy a tanulók egy része a termelőmunka hatása alatt megváltoztatja eredeti elhatározását, nem szándékozik már humanista tantárgyakra vonatkozó tanulmányt folytatni, hanem a termelőmunkába akar bekapcsolódni. Az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolása terén szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a termelés alapismeretei nevű tantárgy mind elméleti, mind gyakorlati része a természettudományi tantárgyak oktatását is befolyásolja. A tanulók a fizika, a vegytan és a mennyiségtan tananyagát jobban megértik, ha azt a termelési gyakorlatban is hitelesítik. Hangsúlyoznunk keli, hogy a tanulók üzemekben végzett munkája az üzemi dolgozókra, a munkásokra is hatással van — rendesebben visel-: kednek, elkerülik a különféle durva kifejezéseket és gondoskodnak a rájuk bízott fiatalokról. Magától értetődő, hogy a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a mesterek megválogatására is. Az a célunk, hogy a mester ne csak szakmájában ismerje ki magát, hanem valóban pedagógus és nevelő is legyen. Sokkal több gondot kell fordítani a munkahelyek előkészítésére is, mivel egyes üzemifkben előfordult, hogy a tanulók számára nem készítették eló kellőképpen a munkát. Kedvezőtlen benyomást tesz rájuk, ha nem végezhetnek hasznothatjó munkát. Hendrych elvtárs a CSKP KB ülésén és a mai napon Lénárt elvtárs igen komoly problémát érintettek beszámolóikban — a harmadfokú és a főiskolák diákságának osztályösszetételét. Magától értetődő, hogy nem lehetünk megelégedve az olyan helyzettel, mint amilyen például a tizenegyéves középiskolák 9. évfolyamába való felvétel terén áll fenn. vAz 1958 — 1959. évben ezekben az évfolyamokban a tanulóknak csupán 40,9 százaléka volt munkásszármazású és 2,2 százaléka származott parasztcsaládokből. Számos intézkedés segítségével azonban sikerült lényegesen megjavítanunk a szakiskolákat látogató tanulók szociális összetételét. Ezekben az iskolákban a tanulók 61,4 százaléka munkáscsaládból, .9,3 százaléka parasztcsaládból származik, ami öszszesen több mint 70 százalékot tesz ki. A műszaki főiskolán tanuló diákok 66,8 százaléka munkásszármazású, a Komenský Egyetemen több mint 60 százaléka és a bölcsészeti Felszabadulásunk óta nem egy iskolareformot hajtottunk végre, mégis merem állítani, hogy egy sem volt ilyen nagy jelentőségű, mint a CSKP Központi Bizottságának az iskola és az élet szoros kapcsolatáról szóló határozata. Ez természetes is, hiszen pártunk XI. kongresszusa után a szocializmus építésének befejezése előtt állunk, és ez megköveteli, hogy pártunk az iskolák és a kultúra vonalán már ennek megfelelő intézkedéseket foganatosítson. A múlt csökevényei és a burzsoá ideológia befolyása elleni harcban különös figyelmet kell fordítanunk a kultúrára és főként a művészetre. Az ellenség különös nyakassággal összpontosítja-erejét e téren. Ha hazánkban megnyilvánult valahol a revizionista irányzatok és különféle idealisztikus elméletek beszivárgása, úgy ez éppen e téren történt. Különösen a fiatal képzőművész generációt sodorták el ezek a téves eszmék és nem egy konkrét jelenség int bennünket nagyobb elővigyázatosságra, nagyobb figyelemre. A nemrégen még realistáknak induló tehetséges fiatal művészeink egyszerre megtorpantak és 30—50 év előtti zsákutcába futottak vissza a hanyatló, dekadens burzsoá művészet útjára. Elég, ha megemlítem a galandisták csoportját, vagy pedig a fiatal cseh művészek csoportját, a „Trasát". Felszólalásomban mikor ezt megemlítejn, nem elítélni, hanem segíteni szeretnék fiatal tehetséges művészeinknek. Hiszen majdnem mindnyájan a közép és öregebb generáció tagjai közül valamikor ezekben az — izmusokban, irányzatokban láttuk a forradalmiságot, láttuk a szocialista művészet útját. Tudjuk, hogy Majakovszkij nagy szocialista költő indulásakor a futurizmusban látta a szocialista művészet jövőjét, a szocialista költészet jövőjét. Nem máshogy Malevics, a futurista-dadaista festő, és csak a Szovjetunió Kommunista Pártjának helyes kultúrpolitikája, mely befolyásolta ideológiai fejlődésüket, mentette meg ezeket a művészeket a szocialista művészet számára. Ismerem ezt és hiszek pártunk erejében, abban. hogy meg tudja változtatni e fiatalok helytelen nézetét és tévelygését. Már említettem, hogy ezek a fiatal művészek eredetileg a realizmus útján indultak el. Hogy történhetett meg mégis, hogy így megtorpantak és helytelen utakra tértek? Az SZKP XX. kongresszusa után divatba jött mindent, amit a szocialista realizmus jegyében csináltunk elítélni, sematizmussal, dogmatizmussal vádolni. Nemcsak Jugoszláviában, Lengyelországban és Magyarországon, hanem tagozaton több mint 68 százaléka munkásszármazású. Még mindig nem kielégítő azonban a helyzet valamennyi iskolánkon s ezért a jövőben is fokozott figyelmet fogunk fordítani a tanulók kiválogatására. Pavlenda elvtárs e helyen a pártiskolák. végzettjeihez a főiskolákon végzendő tanulmányokkal kapcsolatosan beszélt. A termelésben elegendő olyan ember dolgozik, aki érdeklődik képzettségének kiegészítése és a mérnöki cím elnyerése iránt. Az iskoláinkon tanítókként működő szakemberek megítélése alapján tudjuk, hogy ezek az emberek még nem rendelkeznek ugyan a szükséges képzettséggel, de néhány évi gyakorlati munkájuk már alkalmassá tette őket arra, hogy főiskolákon folytassák tanulmányaikat. Fontolóra kell vennünk, hogy a távtanulmányok folytatására jelentkezők az üzem ajánlása után felvehetők-e érettségi nélkül is az adott főiskolára. Ez azt a benyomást kelthetné, hogy ez a tudományos színvonal süllyedéséhez vezető út volna. Ügy vélem, hogy ez nincs így. Hazánkban sok tehetséges ember, különösen a műszaki káderek soraibői érdeklődik a távtanulmányok iránt. Lenárt elvtárs számos pedagógus ideológiai lemaradottságáról beszélt. A bratislavai kerületben a múltban összeállított áttekintés alapján, de gyakorlati ismereteinkből is tudjuk, hogy az iskoláinkban működő tanítók jelentős része még mindig vallási előítéletek befolyása alatt áll. Magától értetődik, hogy pártunk kerületi bizottságának különös figyelmet kell fordítania és fog is fordítani a tanítók tudományos-ateista nevelésére. Éppen ezért meg szeretném mondani, hogy kerületünkben a pártoktatás keretében előkészítjük a tanítók nevelésének egységes rendszerét, különös tekintettel az ateizmus kérdéseire. Előkészítjük — egyj két év tartamára — előadások cik• lusait is. nálunk is igyekeztek egyesek a művészekkel elhitetni, hogy pártunk kultúrpolitikája megfojtotta szabad fejlődési lehetőségüket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Gottwald elvtárs már 1948-ban nagyon világosan megmondta a főiskolák képviselőinek a párt álláspontját. „Remélem — mondotta —, hogy már régen a múlté az a tévhit, hogy a népi rendszer, a szocializmust gúzsba köti, uniformizálja a tudományt és á kultúrát, hogy korlátozza szabadságukat. Ez természetesen badarság. A népi államnak nem szegényebb, nem egyoldalúbb tudományra és kultúrára van szüksége, hanem ellenkezőleg, még gazdagabbra, még terebélyesebbre, még sokrétűbbre mint eddig. S ha azt akarjuk, hogy a kultúra így fejlődjék, akkor természetes, hogy szabad kutatásra, szabad kísérletezésre van szüksége, hogy úgymondjam, nem megkötött kézre, hanem szárnyakra van szüksége." Az a művész, aki elszakad ez élettől, bezárkózik műtermébe, nem alkothat olyan szocialista és realista művészetet, amely új társadalmi rendünknek megfelelne. Az iskolareformmal kapcsolatban tanácsos volna ezt a kérdést alaposan megvizsgálni és az új művészek nevelését helyes irányba terelni. Valószínűleg hiba volt az is, hogy galériáink elraktározták az úgynevezett modern művészeti alkotásokat, úgyhogy fiataljaink nem láthatták azokat az experimentumokat, amelyeket már néhány évtizeddel ezelőtt csináltak és azt hitték, hogy újabb forradalmit alkotnak akkor, amikor csak ismételték ezeket a régen túlélt kifejezési formákat. Ezen a téren ma már jelentősebb javulás állt be. Hiszen néhány éve a leningrádi Ermitázs nyolc termet adott az úgynevezett párizsi iskola mestereinek, úgyszintén a moszkvai Puskin Múzeum és újabban a Prágai Nemzeti Galéria is. Itt meggyőződhetnek fiataljaink arról, hogy ez a modernizmus nem új és modern az, ami szocialista, ami kommunista. Nemrég átlapoztam a csehszlovákiai magyar iskolák V. osztálya számára kiadott történelemkönyvet. A könyv 1953-ban jelent meg. Egyik része foglalkozik az 1848-as szabadságharccal. Ez a tankönyv majdnem teljesen elhallgatja a magyarok szerepét az 1848-as forradalomban. • Ha megemlíti is, azt majdnem negatív formában teszi, mintha a magyarok bűnt követtek volna el. hogy fellázadtak az osztrák uralom ellen. Ifjúságunk ebből a tankönyvből egyáltalában nem vesz tudomást arról, milyen szerepe volt Petőfi Sándornak, a szabadságharc nagy költőjének, vagy Kossuth Lajosnak ebben a forA tudományos-ateista neveléssel kapcsolatosan elemezni akarjuk a tudományos világnézet egyes kérdéseit; a naprendszer keletkezését, az élet fejlődését a földön, az ember eredetét és fejlődését, a vallás tudományellenes jellegét, a kereszténység és a katolikus egyház keletkezését, a kereszténység szerepét a hűbériség idején. Egy további előadássorozatban a következő tárgyköröket fogjuk elemezni: Az egyház szerepe a dolgozók kizsákmányolásában a kapitalizmus és az imperializmus idején, ludákság és a vallás, vallások és egyházak, a jelenlegi világesemények megvilágítása, stb. A kerületi pártbizottság hasonló intézkedéseket készít elő e problémáknak párton belüli megoldása érdekében mind a CSISZ kerületi bizottságának, mind a nemzeti bizottságoknak szakaszán. A kerületi pártbizottság irodája által foganatosított egyik intézkedés a következő: — Meg kell hagyni a nemzeti bizottságokban működő kommunistáknak, hogy foglalkozzanak az ateista nevelés problémáival. Hruscsov elvtárs az SZKP XXI. kongresszusán hangsúlyozta, hogy az ember kommunista tulajdonságainak alapja a kommunizmus iránti hűsége, az ellenséggel szembeni engesztelhetetlensége, a közös kötelességek tudata, a társadalom jóléte érdekében végzett munkában való aktív részvétel, az emberi együttélés alapszabályainak önkéntes betartása, az elvtársi kölcsönös segítségnyújtás, a becsületesség és az igazmondás, engesztelhetetlenség mindazokkal szemben, akik a társadalmi rend megbontói. Mi is éppen ezért megteszünk mindent annak érdekében, hogy iskoláink is eleget tegyenek küldetésüknek az új ember, a szocialista típusú ember nevelésében, azon forradalmi változások segítségével, melyekben jelenleg megyünk keresztül. radalomban. Pedig már 1948-ban, amikor a bratislavai egyetemen előadássorozatot tartottak az 1848-as forradalomról, Ugyalcov szovjet történész nagyon helyesen értékelte az 1848-as forradalmat, a magyarok szerepét ebben a forradalomban, mely egyáltalán nem volt szégyenteljes a magyarokrí nézve. Josef Václar Frič, az 1848-as fiatal cseh forradalmár emlékirataiban ugyancsak helyes értékelését adja a magyarok szerepének és a komáromi börtönben a forradalom leverése után magyarul tanult azért, hogy Petőfit eredetiben olvashassa. Miért ne tanulhatnának tehát a mi gyermekeink Petőfiről és Kossuthról, miért ne kaphatnák meg a történelmi hűségnek megfelelően az 1848-as szabadságharc képét. Még hozzátenném azt is, hogy Marx és Engels levelezésében Kossuthnak és később Kossuth hibáinak is ugyancsak helyes értékelése található. Ez természetesen nem jelenti azt sem, hogy gyermekeinknek ugyanúgy nem kellene megismerniök Janko Kráľ, Štúr, Frič és a többiek alkotásait. Néhány szót szeretnék még szólni a marxizmus tanításáról a főiskoláinkon. Mi azt akarjuk, hogy ifjúságunk e tudomány szellemében nőjön fel, hogy megismerje és megszeresse a marxizmus tanait. Nemegyszer magam is hallottam a rádióban, úgy vélem ugyanazokat a tanárokat előadni a marxizmusról, akik ezt a főiskolákon is tanítják. Néhány kivételtől eltekintve, meg kell őszintén mondanom. hogy ezt nem

1 a leghelyesebb formában csinálják. Előadásuk nagyon sokszor hemzseg a marxista frazeológiától és hiányzik belőlük a közvetlenség, úgy is mondhatnám, hogy az a hruscsovi applikáció, amely vonzóvá teszi. Persze meg kell mondani, hogy nagyon jó példáink is vannak erre, nagyon jó formák, mint pl. Szántó elvtárs előadásai. Lőrincz elvtárs felszólalása befejező részében a csehszlovákiai magyar dolgozók egyes problémáiról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók a kulturális arcvonalon sokban lemaradoznak a szlovák dolgozók kulturális színvonala mögött. A Csemadok mint kultúregyesület nem nyújthatja egymagában mindazt, amit hazánk dolgozóinak a népművelési szervek, szakszervezetek, az üzemi klubok és hasonló intézmények nyújthatnak. Ezért az új iskolareform végrehajtása során nagyobb figyelmet kell fordítanunk a hazánkban működő magyar tanítók és tanárok képzésére, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúságból jó és öntudatos csehszlovák hazafiakat neveljenek. Alexander Dubček elvtárs felszólalása Eljött annak az ideje, hogy a szocialista társadalom szempontjából irányítsuk iskolaügyünk továbbfejlődését. A 15 éven felüli ifjúság további művelődésének rendszerében a bratislavai kerületben a legnagyobb jelentőségűek a 2—3 éves szaktanmtézetek és tanonciskolák lesznek. Maga az élet megköveteli tőlünk, hogy az ifjúság művelődését ebbe az irányba tereljük. Tapasztalataink olyanok, hogy a szülők mindennap közbenjárnak annak érdekében, hogy fiúkat vagy lányukat szakiskolában helyezzék el. A fiatalok nagyon érdeklődnek az ipari ágazatok iránt, kisebb az érdeklődésük a mezőgazdasággal szemben. Ez számos fogyatékosság következménye, mely fogyatékosságok még mindig előfordulnak a mezőgazdasági szakoktatás szervezése terén. Jóllehet Novotný elvtárs e kérdésre már két évvel ezelőtt figyelmeztetett bennünket, az eddigi eredmények igen gyengék. A kerületi pártbizottság ezért intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy az SZLKP járási bizottságai és a járási nemzeti bizottságok — a mezőgazdasági iskolák biztosítását szem előtt tartva — különösen fokozzák gondoskodásukat. A CSKP Központi Bizottsága határozatában hangsúlyozta, hogy ami a 15. életévét betöltött ifjúság művelődését illeti, elsősorban a szakiskolák jöhetnek számításba. A tanulóknak általános és politechnikai képzettséget nyújtanak s ezen Iskolákban érvényesül az oktatás és a gyakorlat egybekapcsolásának elve. Ezen iskolák iránt határtalan az érdeklődés. A szakiskolák iránti ilyen nagy érdeklődés okai egyrészt, hogy a szülők biztosítani akarják gyermekeik szakképzettségét, hogy előbb lehessenek önállóak, másrészt, hogy például a tizenegyéves iskolák végzettjei, akiket nem vettek fel főiskolákra és nem folytathatják tovább tanulmányaikat, csak igen nehezen helyezkedhetnek el olyan munkahelyeken is, ahol kétkezi munkát kel! végezniök. Ha szakképzettséget akarnak szerezni, szakiskolában felépítményi tanulmányt kell folytatniok. A tanulmányoknak két évvel való meghosszabbítása különösen a fiúknál azt jelenti, hogy a felépítményi tanulmány befejezése után megkezdik tényleges katonai szolgálatukat és munkába 22 éves korukban lépnek. Ez idő alatt azok, ak-k szakiskolát végezték, már két évig alkalmazásban vannak, avagy főiskolai tanulmányaikat fejezik be. Ami a tanulmányok rendkívüli formáit illeti, ezek iránt főleg ipari dolgozóink kórében nagy az érdeklődés, különösen most, amikor egyes üzemeinkben végrehajtottuk a munkásbérek átépítését. A szakképzettség növelése iránti egészséges érdeklődést magától értetődően tovább kell fejlesztenünk. Lőrincz Gyula elvtárs felszólalása ÜJ SZÖ 5 * 1959. május 10.