Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-14 / 132. szám, csütörtök

A köztársasági elnök fogadta akol umbiai parlamenti küldöttséget (ČTK) — Antonín Novotný köztársasági elnök szerdán, máius 13-án fogadta a Kolumbiai Köztársaság parlamenti küldöttségét, melyet dr. Horacio Rodriguez Plata szenátor vezet. A küldöttség fogadásán jelen volt Z. Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, V. Dávid külügyminiszter, L. Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, dr. J. Berák nemzetgyűlési képviselő és J. Kováčik, a nemzetgyűlés irodájának vezetője. A köztársasági elnök barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival a hazánkban szerzett tapasztalataikról s a két ország gazdasági és kulturális fejlődésével kapcsolatos kérdésekről. A küldöttség tagjai elismeréssel beszéltek Csehszlovákia nagymérvű anyagi és kulturális fejlődéséről és arról a baráti fogadtatásról, amelyben hazánkban részesültek. A beszélgetés befejező részében mindkét részről kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a kolumbiai parlamenti küldöttség látogatása a békés együttélés szellemében hozzájárul Kolumbia és Csehszlovákia közeledéséhez és eddiginél nagyobb gazdasági együttműködéséhez. * A Kolumbiai Köztársaság parlamenti küldöttségét szerdán VWiam Široký miniszterelnök is fogadta a prágai Hrzán-palotában. Hosszabb ideig barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. A fogadáson jelen volt dr. Jirí Hájek, a külügyminiszter helyettese, Richard Hradec, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője és dr. Jaromír Berák képviselő, a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A Kínai Népköztársaság katonai küldöttsége elutazott hazánkból (ČTK) - A Kínai Népköztársaság katonai küldöttsége Peng Tő-huaj marsallnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa alelnökének, nemzetvédelmi miniszternek vezetésével szerdán, május 13-án befejezte né-, hánynapos baráti látogatását Csehszlovákiában és a Magyar Népköztársaságba utazott. A vendégek itt-tartózkodásuk alatt megismerkedtek hazánk gazdasági fejlődésével, meglátogattak néhány katonai alakulatot, katonai tanintézetet, ipari és mezőgazdasági üzemet s részt vettek hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 14. évfordulójára rendezett ünnepségeken. Az ünnepi díszbe öltözött ruzyni repülőtérre eljöttek Rudolf Barák, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszterelnökhelyettes, Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, dr. Antonín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, a CSKP KB képviselői, a nemzetvédelmi miniszter helyettesei és közéletünk további képviselői, hogy búcsút vegyenek a kínai népi felszabadító hadsereg képviselőitől. A repülőtéren jelen volt Cao Jin, a Kínai Népköztársaság prágai nagykövete a kínai nagykövetség tagjaival, a prágai diplomáciai testület több képviselője és a szocialista országok képviseleti hivatalainak katonai attaséi, A vendégek tiszteletére a repülőtéren felsorakozott a prágai helyőrség díszszázada. Röviddel 8 óra után megérkezett a kínai küldöttség a ruzyni repülőtérre. A küldöttséget Otakar Rytír altábornagy, vezérkari főnök kísérte. Peng Tő-huaj elvtárs és a küldöttség többi ta.'jai üdvözölték hazánk képviselőit. Áz államhimnuszok elhangzása után Peng Tő-huaj marsall Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében szemlét tartott a díszszázad felett. A felsorakozott katonai egység díszmenete után Lomský és Peng Tő-huaj elvtársak beszédet mondottak. A kínai népi felszabadító hadsereg küldöttsége röviddel 9 óra után a Magyar Népköztársaságba utazott. Az NDK nagykövete a nyitrai kerületben (ČTK) — Georg Stibi, az NDK prágai nagykövete, aki hivatalos látogatáson Szlovákiában tartózkodik, kedden a nyitrai kerületbe látogatott. A délelőtti órákban a novákyí Wilhelm Pieck Vegyiüzemben megtekintett néhány termelési részleget s szívélyesen elbeszélgetett az üzem dolgozóival és vezetőivel. Az NDK nagykövetét a délutáni órákban a Nitrianská Streda-i EFSZ látta vendégül. F. Kácha, a KSZT titkára Genfbe utazott (ČTK) — František Kácha elvtárs, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára annak a nemzetközi küldöttségnek tagjaként, mely a külügyminiszterek értekezletének átnyújtja az európai országokban működő szakszervezetek és dolgozók emlékiratát — szerdán, május 13-án repülőgépen Genfbe utazott. A küldöttséget Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára vezeti. Az emlékiratot az Odera-Neisse békehatár mentén levő Görlitzben nemrég lezajlott értekezleten 26 európai ország dolgozóinak és szakszervezeteinek képviselői hagyták jóvá. Az emlékirat felszólítja a jelenleg Genfben ülésező külügyminisztereket, hogy a béke érdekében egyezzenek meg a Németországgal való békeszerződés megkötéséről és a rendellenes berlini helyzet megszüntetéséről. A magyar néphadsereg művészegyüttese visszatért hazájába (ČTK) — A magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett 140 tagú művészegyüttese, mely hazánkban utoljára Kassán május 12-én lépett fel, szerdán, május 13-án a délelőtti órákban visszatért a Magyar Népköztársaságba. A magyar néphadsereg művészegyüttese csehszlovákiai művészkörútja során 45 ezer néző előtt 13-szor lépett fel nagy sikerrel. Növekedett a közúti balesetek száma (ČTK A közbiztonsági főigazgatóság mellett működő központi tanácsadó aktíva szerdán, május 13-án ülést tartott Prágában és felállította az ez év első negyedében előfordult közlekedési balesetek mérlegét. A megállapított számadatok figyelmeztetnek minden gépkocsivezetőt, járókelőt és szülőt. Januártól március végéig összesen 5835 közlekedési baleset fordult elő, vagyis 20%-kai több. Mint a múlt év ugyanazon Időszakában. A balesetek számának legnagyobb növekedését a Banská Bystriea-i kerületben (61,8%). továbbá a pardubicei, nyitrai és Hradec Králove-i kerületekben tartják nyilván. A balesetek következtében 224 személy életét vesztette és 2832 súlyos avagy könnyebb sérüléseket szenvedett. Elszomorító tény, hogy 22 gyermek ls életét vesztette és 311 megsebesült. A legkedvezőtlenebb számadatokat ezzel kapcsolatosan a szlovákiai kerületek szolgáltatják, míg 8 csehországi kerületekben egyetlenegy gyerek sem esett baleset áldozatául. Az anyagi károk csaknem 12 millió koronára rúgnak. A baleseteket főleg a még mindig aránytalan gyorsaság s a helytelen kitérés és előzés okozza. A balesetek csaknem 9%-át ittasság okozta. Érdekes, hogy csaknem 330Ô balesetre égyenes útvonalon, túlnyomórészt kifogástalan utakon került sor. Ezek a statisztikai adatok arra figyelmeztetnek, hogy állandó fokozott figyelmet kell fordítanunk mind a gépkocsivezetők. mind pedig a tanulóifjúság nevelésére. A BÉKE-VILAGTANACS plenáris ülése Stockholmban Stockholm (ČTK) - A Béke-Világtanács jubiláris ülésszakán, amelyet a béke-világmozgalom keletkezésének 10. évfordulójára hívtak össze Stockholmban, május 12-én a délelőtti órákban összeült a Béke-Világtanács elnöksége. Délután és este további két plen|ris ülésen folytatták a tanácskozásokat. Az általános vitában több szónok, közöttük Klára M. Fassbinder nyugat-németországi tanárnő, Han Ser-ja, a Koreai Békevédők Bizottságának elnöke, Luciano Mencaraglia olasz szenátor vett részt. Dr. Fritchman Los Angeles-i küldött vitafelszólalásában utalt a meggyőző példák egész sorára, amelyek azt mutatják, hogy az amerikai nép békeerői egyre inkább előtérbe kerülnek. Kiemelte Linus Pauling ismert tudós kezdeményezését, a különböző vallásfelekezetek béke-aktivitását, a gazdasági körök, a szakszervezetek, a diákcsoportok béketörekvéseit. Mindaz arra mutat - jelentette ki beszéde befejező részében. - hogy nemcsak egyes emberek, hanem az amerikai polgárok milliói is tudatára ébredtek annak, mi történik a világban. Amerikai hadgyakorlatok határaink közelében Bonn (ČTK) — Az amerikai katonai egységek hadgyakorlatai a Német Szövetségi Köztársaságban már néhány napja a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia határának közvetlen közelében folynak. A hadgyakorlatokat röviddel a külügyminiszterek genfi értekezletének megkezdése előtt minden előző bejelentés és a helyi lakosság figyelmeztetése nélkül kezdték meg. A lakosság körében nagy felháborodást kelt a szántóföldek, az utak megrongálása az amerikai egységek részéről. A nyugat-németországi amerikai hadsereget új rakétafegyverrel szerelik fel Bonn (ČTK) - A Nyugat-Németországban állomásozó amerikai megszálló egységeket „Mace" típusú új atomrakétával szerelik fel. Ezzel kapcsolatban a „ParlamentarischPolitischer Presse-Dienst" tájékoztató május 12-i számában közli, hogy a Mace rakéta hatósugara több mint ezer kilométer. A lap idézi az amerikai parancsnokság ama kijelentését, hogy „e rakétáknak Nyugat-Németországból a Szovjetunióba kell eljutniok." E rakéták első sorozatát már átadták a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai egységeknek, amelyeket ez év nyaráig teljesen felszerelnek e fegyverekkel. A Matador típusú eddigi rakétafelszerelést a nyugatnémet hadseregnek adják át. N. Sz. Hruscsov Kisinyovban Moszkva (ČTK) - Nyikita Hruscsov május 13-án délelőtt Kisinyovban, Moldva fővárosába érkezett. N. Hruscsov a Moldvai Köztársaság képviselőjének a mezőgazdaság fejlesztésében elért sikerekért átadja a Lenül Rendet. Angol kereskedelmi küldöttség Moszkvában Moszkva (ČTK) - Kedden Moszkvába érkezett a Sir Dávid Eccles miniszter vezette angol kereskedelmi küldöttség. A küldöttség a Szovjetunió és Nagy-Britannia közötti kereskedelem fejlesztéséről fog tárgyalni. A vnukovi repülőtéren a küldöttséget Nikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, helyettese Pavel Kumiki és más hivatalos személyiségek fogadták. Patolicsev miniszter üdvözlő beszédében kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kereskedelmi tárgyalások sikeresek lesznek. A Szovjetunióban van a legtöbb orvos Moszkva (ČTK) - A Szovjetszkoje Zdravoohranenije című folyóirat májusi számában megállapítja, hogy a Szovjetunió 1959. év elején az orvosok számát tekintve az első helyet foglalta el a világon: tízezer lakosra átlagosan 17 orvos jut. A Szovjetunióban ez év elején az orvosok száma 360 ezret tett ki. H0 szovjet orvosi főiskolán most több. mint 160 ezer hallgató tanul Ezenkívül 4 egyetem orvosi fakultásain végzik a jövő orvosai tanulmányaikat. Az egész emberiség figyelme Genf felé fordul, ahol hétfőn megkezdődött a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek tanácskozása, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvételével, hogy a mai Európa legégetőbb kérdéséről Németországról - tárgyaljanak. Hogy világszerte mily nagy fontosságot tulajdonítanak e tanácskozásnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a több, mint másfélezer külföldi tudósító és megfigyelő, valamint a tanácsadók 500 főnyi serege, akik jelenleg Genfben tartózkodnak. Már maga a tény, hogy az értekezlet összeült, pozitív eredmény, az első és nagyon fontos lépés a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezése felé. 1955 óta első ízben találkoznak ismét a Kelet és a Nyugat vezető tényezői. A békeszerető emberiség ettől az értekezlettől várja, hogy előkészítse a talajt a kormányfői találkozóra, melyre valószínűleg a nyáron kerül sor, szilárd alapokat adjon a német kérdés megoldásának és így mentesítse a nemzeteket egy újabb háborús konfliktus kitörésének veszélyétől Európában. Az európai béke és az általános nemzetközi helyzet enyhülésének kulcsa a német kérdés. Ennek megvitatására hivatott a genfi külügyminiszteri értekezlet s az azt követő kormányfői találkozó. A fő feladat, amelyet a külügyminisztereknek Genfben meg kell oláaniok, illetve amelynek megoldását elő kell készíteniök: a békeszerződés megkötése Németországgal és új statutum kidolgozása Nyugat-Berlin számára, a külföldi megszálló egységek kivonása és Nyugat-Berlin szabad várossá való nyilvánítása alapján. Még a nyugati sajtó sem tagadhatja, hogy erre a genfi értekezletre a szovjet diplomácia többéves lankadatlan erőfeszítései nyomán került sor, hogy a szovjet kormány mindvégig kezdeményezője és következetes képviselője volt a tárgyalások eszméjének. Számtalanszor leszögezte, még a legfeszültebb nemzetközi helyzetben is, hogy nincs olyan vitás probléma, amelyet a nagyhatalmak ne oldhatnának meg a tárgyalóasztal mellett. Túlságosan korai volna még jóslásokba bocsátkozni, milyen konkrét eredmények születnek majd e nagyfontosságú tanácskozáson. Tény az. hogy a tárgyalás első napján az első menetet — amint a Neues Deutschland találóan írta - Bonn elvesztette. Számos francia lap, közöttük a Combat is rámutatott, hogy a tárgyalások megkezdését a Szovjetunió sikere jellemezte, mert „az NDK küldöttségének befogadása a tárgyalóterembe, de facto Kelet-Németország elismerését jelenti". Nem kevésbé fontos, hogy Csehszlovákia és Lengyelország egyenrangú tárgyaló félként kezdettől fogva részt vegyen a külügyminiszteri értekezleten, amint azt a Szovjetunió javasolja, mert ez nem csekély mértékben járulna hozzá a tárgyalások eredményéhez. Erről a kérdésről most élénk vita folyik Genfben. Általában az a vélemény, hogy az értekezlet kemény dió lesz. Hisz a Nyugat nem jószántából s annál kevésbé lelkesen ment Genfbe, hanem csupán a szovjet javaslatok késztették erre. amelyeket oly erővel támogat a világ közvéleménye. Nem ismeretesek eddig pontosan azok a javaslatok és az a program sem, amellyel Genfbe érkeztek A nyugati előkészítő tárgyalásokról szóló hírek szerint az a veszély fenyeget, hogy a nyugati miniszterek a német békeszerződés megtárgyalása helyett ragaszkodni fognak a Németország egyesítéséről való tárgyaláshoz, pedig nyilvánvaló — s a szovjet kormány ezt nemeoyszer leszögezte -, hogy ez a kérdés kizárólag a két német állam ügye s ezért nincs helye a genfi tárgyalásokon. Az értekezleten követendő nyugati taktikáról nem egyformák a vélemények. Lehetséges, hogy a rugalmasabb taktikát követő angol politika kerül majd előtérbe, ami mindenesetre kedvező hatással lehet a tanácskozások légkörére. Az egész világ közvéleményének tekintete nagy várakozással függ a genfi értekezleten, azt várja, hogy az ott tárgyaló külügyminiszterek elősegítsék a legégetőbb nemzetközi problémák rendezését és ilyen módon hozzájáruljanak a tartós béke feltételeinek megteremtéséhez Európa és az egész világ népei számára. Tegnap, május 13-án volt éppen egy esztendeje annak, hogy Algériában megmozdultak a szélső jobboldali elemek, az „ultrák" — ahogyan röviden nevezni szokták —, s a francia anyaország egész burzsoáziájának részben aktív, részben passzív támogatásával egy hónap alatt eltemették, a IV. köztársaság demokratikus intézményeinek jelentős részét. Ugyanakkor olyan mértékben valósítottak meg fasiszta uralmat, amennyiben arra a francia monopolista köröknek az adott kül- és belpolitikai viszonyok között szüksége volt. Erre a célra felhasználták de Gaulle második világháborúból származó „ellenállási presztízsét" s a tábornok azon ígéretét, hogy az algériai háborúnak hamarosan véget vet. A francia polgári demokráciának nem volt meg sem az egészséges politikai ösztöne, sem az ereje ahhoz, hogy ezt a fejlődést megakadályozza, annak ellenére, hogy főleg eleinte, még a polgári alkotmány keretei között is. meg volt erre a lehetőség. Még szomorúbb tény. hogy a dicső forradalmi hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező francia munkásosztály is kettészakadt. A szociáldemokrácia vezette elkispolgáriasodott munkásarisztokrácia nemcsak passzívan tűrte, hanem Guy Mollet és társai által egyenesen támogatta a fasizálódási folyamatot, a kifejezetten imperialista irányzat térhódítását. De Gaulle rendszerének egyéves uralmát két szakaszra oszthatjuk. Az elsőben a múlt év végéig a rendszer kialakította sajátos, a kispolgári tömegek megtévesztését szolgáló intézményeit, amelyek azonban teljesen a monopoltőke érdekeit tartják szem előtt. Ez év eleje óta — miután már úgy érezte, hogy biztosan ül a nyeregben — de Gaulle hozzáfogott igazi céljainak megvalósításához. Néhány rövid hónap alatt Franciaországot odáig juttatta, hogy helyzete így jellemezhető: Franciaország megszűnt Amerika „gyarmata" lenni, ma már ugyanis Amerika „gyarmatának", Nyugat-Németországnak a „gyarmata". A külpolitika terén ugyanis ma az V. köztársaság már ott tart, hogy a világimperializmus szolgálatában a „legpiszkosabb munkát" végzi. De Gaulle Franciaországának jutott az a szerep, hogy Adenauer szekerét tolja tűzön-vizen át és kitartson a világbékét, — tehát magának Franciaországnak a biztonságát is - veszélyeztető politikája mellett. Reá hárult az a szégyenteljes szerep, hojy Franco fasiszta Spanyolországának az ENSZ-be való felvételét szorgalmazza. Végül de Geulle Franciaországa lett a vatikáni politika megvalósításának fő hordozója NyugatEurópában; reá hárult a feladat, hogy Mussolini egykori fasiszta Olaszországának mintájára konkordátumot kössön a pápával. Ide juttatta az V. köztársaságot rövid néhány hónap alatt a de Gaulle-féle rendszer. S nézzük, mindez miért történt? Nagyhatalmi ábrándokért, az egykori hatalmas gyarmatbirodalom romjainak megmentéséért, a háborús „konjunktúra" fenntartásáért, a közös piacból húzott nyereségben való részesedésért, saját munkásosztályának fékentartásáért, röviden azért, hogy megtartsák eddigi busás profitjaikat, sőt ha lehet növeljék őket. De Gaulle V. köztársasági s vezető ereje, a francia és nemzetközi monopolista körök ezért a célért mindenre hajlandók. Befogadják országukba Hitler volt tábornokait, feladják az ország gazdasági függetlenségét. Ezért hajlandók „nemzetközivé tenni" megmaradt gyarmataikat, jóllehet megtartásukért a második világháború óta szüntelenül vérzik a francia nép Hátsó-Indiában, ÉszakAfrikában egyaránt. Az V. köztársaság egyéves története valóban szemléletesen tükrözi az imperializmus minden ellentmondását. A francia nép legjobbjai, a francia munkásosztály legöntudatosabb része azonban tisztán látja a helyzetet s az egyre súlyosabb körülmények között is forradalmi hagyományainak megfelelően küzd a fasiszta hullám ellen. De Gaulle egyéves uralmának története egyben a francia dolgozók szakadatlan küzdelmének története az egyre borzalmasabb háború vér- és pénzáldozatai ellen, amelyek túlnyomórészt őket sújtják. Ez az év a francia dolgozók szakadatlan harcának jegyében folyt le, az árak állandó emelése, a dolgozók reálbérének egyre nagyobb mértékben való leszorítása ellen, az imperializmus minden megnyilatkozása, elsősorban a nyugatnémet nagytőke és Hitler volt tábornokainak gerinctelen kiszolgálása ellen. A francia dolgozók nem állanak egyedül hazai egyenlőtlen harcukban. A Szovjetunió vezette szocialista tábor és a világ béketábora erősíti a dolgozóknak a Francia Kommunista Párt vezette küzdelmét, és így nem kétséges e harc végső kimenetele. P. J. ÜJ SZÖ 4 * 1959. május 15.