Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-14 / 132. szám, csütörtök

A köztársasági elnök fogadta akol umbiai parlamenti küldöttséget (ČTK) — Antonín Novotný köztár­sasági elnök szerdán, máius 13-án fogadta a Kolumbiai Köztársaság par­lamenti küldöttségét, melyet dr. Ho­racio Rodriguez Plata szenátor vezet. A küldöttség fogadásán jelen volt Z. Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, V. Dávid külügyminiszter, L. Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, dr. J. Berák nemzetgyűlési képviselő és J. Kováčik, a nemzetgyűlés iro­dájának vezetője. A köztársasági elnök barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival a hazánkban szerzett tapasztalataik­ról s a két ország gazdasági és kul­turális fejlődésével kapcsolatos kér­désekről. A küldöttség tagjai elismeréssel beszéltek Csehszlovákia nagymérvű anyagi és kulturális fejlődéséről és arról a baráti fogadtatásról, amely­ben hazánkban részesültek. A be­szélgetés befejező részében mindkét részről kifejezték azt a meggyőző­désüket, hogy a kolumbiai parlamenti küldöttség látogatása a békés együtt­élés szellemében hozzájárul Kolum­bia és Csehszlovákia közeledéséhez és eddiginél nagyobb gazdasági együttműködéséhez. * A Kolumbiai Köztársaság parla­menti küldöttségét szerdán VWiam Široký miniszterelnök is fogadta a prágai Hrzán-palotában. Hosszabb ideig barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. A fogadáson jelen volt dr. Jirí Há­jek, a külügyminiszter helyettese, Richard Hradec, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője és dr. Jaromír Be­rák képviselő, a nemzetgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke. A Kínai Népköztársaság katonai küldöttsége elutazott hazánkból (ČTK) - A Kínai Népköztársaság katonai küldöttsége Peng Tő-huaj marsallnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa alelnökének, nemzet­védelmi miniszternek vezetésével szerdán, május 13-án befejezte né-, hánynapos baráti látogatását Cseh­szlovákiában és a Magyar Népköz­társaságba utazott. A vendégek itt-tartózkodásuk alatt megismerkedtek hazánk gazdasági fejlődésével, meglátogattak néhány katonai alakulatot, katonai taninté­zetet, ipari és mezőgazdasági üze­met s részt vettek hazánknak a szovjet hadsereg által való felsza­badítása 14. évfordulójára rende­zett ünnepségeken. Az ünnepi díszbe öltözött ruzyni repülőtérre eljöttek Rudolf Barák, a CSKP KB politikai irodájának tag­ja, miniszterelnökhelyettes, Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédel­mi miniszter, dr. Antonín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, a CSKP KB képviselői, a nemzetvé­delmi miniszter helyettesei és kö­zéletünk további képviselői, hogy búcsút vegyenek a kínai népi fel­szabadító hadsereg képviselőitől. A repülőtéren jelen volt Cao Jin, a Kínai Népköztársaság prágai nagy­követe a kínai nagykövetség tagjai­val, a prágai diplomáciai testület több képviselője és a szocialista or­szágok képviseleti hivatalainak ka­tonai attaséi, A vendégek tiszteletére a repülő­téren felsorakozott a prágai hely­őrség díszszázada. Röviddel 8 óra után megérkezett a kínai küldöttség a ruzyni repülőtérre. A küldöttséget Otakar Rytír altábornagy, vezérkari főnök kísérte. Peng Tő-huaj elv­társ és a küldöttség többi ta.'jai üdvözölték hazánk képviselőit. Áz államhimnuszok elhangzása után Peng Tő-huaj marsall Bohumír Lom­ský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében szemlét tartott a díszszázad felett. A felsorakozott katonai egység díszmenete után Lomský és Peng Tő-huaj elvtársak beszédet mondot­tak. A kínai népi felszabadító hadsereg küldöttsége röviddel 9 óra után a Magyar Népköztársaságba utazott. Az NDK nagykövete a nyitrai kerületben (ČTK) — Georg Stibi, az NDK prágai nagykövete, aki hivatalos látogatáson Szlo­vákiában tartózkodik, kedden a nyitrai ke­rületbe látogatott. A délelőtti órákban a novákyí Wilhelm Pieck Vegyiüzemben megtekintett néhány termelési részleget s szívélyesen elbeszél­getett az üzem dolgozóival és vezetőivel. Az NDK nagykövetét a délutáni órákban a Nitrianská Streda-i EFSZ látta vendégül. F. Kácha, a KSZT titkára Genfbe utazott (ČTK) — František Kácha elvtárs, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára an­nak a nemzetközi küldöttségnek tagjaként, mely a külügyminiszterek értekezletének átnyújtja az európai országokban működő szakszervezetek és dolgozók emlékiratát — szerdán, május 13-án repülőgépen Genfbe utazott. A küldöttséget Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára ve­zeti. Az emlékiratot az Odera-Neisse béke­határ mentén levő Görlitzben nemrég le­zajlott értekezleten 26 európai ország dol­gozóinak és szakszervezeteinek képviselői hagyták jóvá. Az emlékirat felszólítja a jelenleg Genfben ülésező külügyminiszte­reket, hogy a béke érdekében egyezzenek meg a Németországgal való békeszerződés megkötéséről és a rendellenes berlini hely­zet megszüntetéséről. A magyar néphadsereg művészegyüttese visszatért hazájába (ČTK) — A magyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett 140 tagú művészegyüttese, mely hazánkban utoljára Kassán május 12-én lépett fel, szerdán, május 13-án a délelőtti órákban visszatért a Magyar Népköztársaságba. A magyar néphadsereg művészegyüttese csehszlovákiai művészkörútja során 45 ezer néző előtt 13-szor lépett fel nagy siker­rel. Növekedett a közúti balesetek száma (ČTK A közbiztonsági főigazgatóság mellett működő központi tanácsadó ak­tíva szerdán, május 13-án ülést tar­tott Prágában és felállította az ez év első negyedében előfordult közlekedési balesetek mérlegét. A megállapított számadatok figyelmeztetnek minden gép­kocsivezetőt, járókelőt és szülőt. Januártól március végéig összesen 5835 közlekedési baleset fordult elő, vagyis 20%-kai több. Mint a múlt év ugyanazon Időszakában. A balesetek számának legna­gyobb növekedését a Banská Bystriea-i kerületben (61,8%). továbbá a pardubicei, nyitrai és Hradec Králove-i kerületekben tartják nyilván. A balesetek következtében 224 személy életét vesztette és 2832 sú­lyos avagy könnyebb sérüléseket szenve­dett. Elszomorító tény, hogy 22 gyermek ls életét vesztette és 311 megsebesült. A legkedvezőtlenebb számadatokat ezzel kapcsolatosan a szlovákiai kerületek szol­gáltatják, míg 8 csehországi kerületekben egyetlenegy gyerek sem esett baleset ál­dozatául. Az anyagi károk csaknem 12 mil­lió koronára rúgnak. A baleseteket főleg a még mindig aránytalan gyorsaság s a helytelen kitérés és előzés okozza. A bal­esetek csaknem 9%-át ittasság okozta. Érdekes, hogy csaknem 330Ô balesetre égyenes útvonalon, túlnyomórészt kifogás­talan utakon került sor. Ezek a statisztikai adatok arra figyel­meztetnek, hogy állandó fokozott figyel­met kell fordítanunk mind a gépkocsiveze­tők. mind pedig a tanulóifjúság nevelésére. A BÉKE-VILAGTANACS plenáris ülése Stockholmban Stockholm (ČTK) - A Béke-Világ­tanács jubiláris ülésszakán, amelyet a béke-világmozgalom keletkezésének 10. évfordulójára hívtak össze Stock­holmban, május 12-én a délelőtti órákban összeült a Béke-Világtanács elnöksége. Délután és este további két plen|ris ülésen folytatták a ta­nácskozásokat. Az általános vitában több szónok, közöttük Klára M. Fass­binder nyugat-németországi tanárnő, Han Ser-ja, a Koreai Békevédők Bi­zottságának elnöke, Luciano Menca­raglia olasz szenátor vett részt. Dr. Fritchman Los Angeles-i küldött vi­tafelszólalásában utalt a meggyőző példák egész sorára, amelyek azt mutatják, hogy az amerikai nép bé­keerői egyre inkább előtérbe kerül­nek. Kiemelte Linus Pauling ismert tudós kezdeményezését, a különböző vallásfelekezetek béke-aktivitását, a gazdasági körök, a szakszervezetek, a diákcsoportok béketörekvéseit. Mindaz arra mutat - jelentette ki beszéde befejező részében. - hogy nemcsak egyes emberek, hanem az amerikai polgárok milliói is tudatára ébredtek annak, mi történik a világ­ban. Amerikai hadgyakorlatok határaink közelében Bonn (ČTK) — Az amerikai kato­nai egységek hadgyakorlatai a Német Szövetségi Köztársaságban már né­hány napja a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia határá­nak közvetlen közelében folynak. A hadgyakorlatokat röviddel a kül­ügyminiszterek genfi értekezletének megkezdése előtt minden előző be­jelentés és a helyi lakosság figyel­meztetése nélkül kezdték meg. A la­kosság körében nagy felháborodást kelt a szántóföldek, az utak megron­gálása az amerikai egységek részé­ről. A nyugat-németországi amerikai hadsereget új rakétafegyverrel szerelik fel Bonn (ČTK) - A Nyugat-Németor­szágban állomásozó amerikai meg­szálló egységeket „Mace" típusú új atomrakétával szerelik fel. Ezzel kapcsolatban a „Parlamentarisch­Politischer Presse-Dienst" tájékoz­tató május 12-i számában közli, hogy a Mace rakéta hatósugara több mint ezer kilométer. A lap idézi az ame­rikai parancsnokság ama kijelentését, hogy „e rakétáknak Nyugat-Német­országból a Szovjetunióba kell eljut­niok." E rakéták első sorozatát már átadták a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai egységeknek, amelyeket ez év nyaráig teljesen felszerelnek e fegyverekkel. A Ma­tador típusú eddigi rakétafelszerelést a nyugatnémet hadseregnek adják át. N. Sz. Hruscsov Kisinyovban Moszkva (ČTK) - Nyikita Hruscsov május 13-án délelőtt Kisinyovban, Moldva fővárosába érkezett. N. Hruscsov a Mold­vai Köztársaság képviselőjének a mezőgazdaság fejlesztésében elért sikerekért átadja a Lenül Rendet. Angol kereskedelmi küldöttség Moszkvában Moszkva (ČTK) - Kedden Moszk­vába érkezett a Sir Dávid Eccles mi­niszter vezette angol kereskedelmi küldöttség. A küldöttség a Szovjet­unió és Nagy-Britannia közötti ke­reskedelem fejlesztéséről fog tár­gyalni. A vnukovi repülőtéren a küldöttsé­get Nikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, helyet­tese Pavel Kumiki és más hivatalos személyiségek fogadták. Patolicsev miniszter üdvözlő beszédében kife­jezte azt a meggyőződését, hogy a kereskedelmi tárgyalások sikeresek lesznek. A Szovjetunióban van a legtöbb orvos Moszkva (ČTK) - A Szovjetszkoje Zdravoohranenije című folyóirat má­jusi számában megállapítja, hogy a Szovjetunió 1959. év elején az orvo­sok számát tekintve az első helyet foglalta el a világon: tízezer lakosra átlagosan 17 orvos jut. A Szovjet­unióban ez év elején az orvosok szá­ma 360 ezret tett ki. H0 szovjet orvosi főiskolán most több. mint 160 ezer hallgató tanul Ezenkívül 4 egyetem orvosi fakultá­sain végzik a jövő orvosai tanulmá­nyaikat. Az egész emberiség figyelme Genf felé fordul, ahol hétfőn meg­kezdődött a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kül­ügyminisztereinek tanácskozása, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kép­viselőinek részvételével, hogy a mai Európa legégetőbb kérdéséről ­Németországról - tárgyaljanak. Hogy világszerte mily nagy fontosságot tu­lajdonítanak e tanácskozásnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a több, mint másfélezer külföldi tudósító és megfigyelő, valamint a tanácsadók 500 főnyi serege, akik jelenleg Genf­ben tartózkodnak. Már maga a tény, hogy az értekez­let összeült, pozitív eredmény, az el­ső és nagyon fontos lépés a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások út­ján történő rendezése felé. 1955 óta első ízben találkoznak ismét a Kelet és a Nyugat vezető tényezői. A béke­szerető emberiség ettől az értekez­lettől várja, hogy előkészítse a talajt a kormányfői találkozóra, melyre valószínűleg a nyáron kerül sor, szi­lárd alapokat adjon a német kérdés megoldásának és így mentesítse a nemzeteket egy újabb háborús konf­liktus kitörésének veszélyétől Euró­pában. Az európai béke és az általános nemzetközi helyzet enyhülésének kul­csa a német kérdés. Ennek megvita­tására hivatott a genfi külügyminisz­teri értekezlet s az azt követő kor­mányfői találkozó. A fő feladat, ame­lyet a külügyminisztereknek Genfben meg kell oláaniok, illetve amelynek megoldását elő kell készíteniök: a békeszerződés megkötése Németor­szággal és új statutum kidolgozása Nyugat-Berlin számára, a külföldi megszálló egységek kivonása és Nyu­gat-Berlin szabad várossá való nyil­vánítása alapján. Még a nyugati sajtó sem tagadhat­ja, hogy erre a genfi értekezletre a szovjet diplomácia többéves lan­kadatlan erőfeszítései nyomán került sor, hogy a szovjet kormány mind­végig kezdeményezője és következe­tes képviselője volt a tárgyalások eszméjének. Számtalanszor leszögez­te, még a legfeszültebb nemzetközi helyzetben is, hogy nincs olyan vitás probléma, amelyet a nagyhatalmak ne oldhatnának meg a tárgyalóasztal mellett. Túlságosan korai volna még jóslásokba bocsátkozni, milyen konk­rét eredmények születnek majd e nagyfontosságú tanácskozáson. Tény az. hogy a tárgyalás első napján az első menetet — amint a Neues Deutschland találóan írta - Bonn el­vesztette. Számos francia lap, közöt­tük a Combat is rámutatott, hogy a tárgyalások megkezdését a Szovjet­unió sikere jellemezte, mert „az NDK küldöttségének befogadása a tárgya­lóterembe, de facto Kelet-Németor­szág elismerését jelenti". Nem kevés­bé fontos, hogy Csehszlovákia és Len­gyelország egyenrangú tárgyaló fél­ként kezdettől fogva részt vegyen a külügyminiszteri értekezleten, amint azt a Szovjetunió javasolja, mert ez nem csekély mértékben járulna hozzá a tárgyalások eredményéhez. Erről a kérdésről most élénk vita folyik Genfben. Általában az a vélemény, hogy az értekezlet kemény dió lesz. Hisz a Nyugat nem jószántából s annál ke­vésbé lelkesen ment Genfbe, hanem csupán a szovjet javaslatok késztet­ték erre. amelyeket oly erővel támo­gat a világ közvéleménye. Nem is­meretesek eddig pontosan azok a ja­vaslatok és az a program sem, amellyel Genfbe érkeztek A nyugati előkészítő tárgyalásokról szóló hírek szerint az a veszély fenyeget, hogy a nyugati miniszterek a német béke­szerződés megtárgyalása helyett ra­gaszkodni fognak a Németország egyesítéséről való tárgyaláshoz, pedig nyilvánvaló — s a szovjet kormány ezt nemeoyszer leszögezte -, hogy ez a kérdés kizárólag a két német állam ügye s ezért nincs helye a genfi tárgyalásokon. Az értekezleten követendő nyugati taktikáról nem egyformák a vélemények. Lehetséges, hogy a rugalmasabb taktikát követő angol politika kerül majd előtérbe, ami mindenesetre kedvező hatással lehet a tanácskozások légkörére. Az egész világ közvéleményének tekintete nagy várakozással függ a genfi értekezleten, azt várja, hogy az ott tárgyaló külügyminiszterek előse­gítsék a legégetőbb nemzetközi prob­lémák rendezését és ilyen módon hozzájáruljanak a tartós béke felté­teleinek megteremtéséhez Európa és az egész világ népei számára. Tegnap, május 13-án volt éppen egy esztendeje annak, hogy Algériá­ban megmozdultak a szélső jobboldali elemek, az „ultrák" — ahogyan rövi­den nevezni szokták —, s a francia anyaország egész burzsoáziájának részben aktív, részben passzív támo­gatásával egy hónap alatt eltemették, a IV. köztársaság demokratikus in­tézményeinek jelentős részét. Ugyan­akkor olyan mértékben valósítottak meg fasiszta uralmat, amennyiben ar­ra a francia monopolista köröknek az adott kül- és belpolitikai viszonyok között szüksége volt. Erre a célra felhasználták de Gaulle második vi­lágháborúból származó „ellenállási presztízsét" s a tábornok azon ígé­retét, hogy az algériai háborúnak ha­marosan véget vet. A francia polgári demokráciának nem volt meg sem az egészséges po­litikai ösztöne, sem az ereje ahhoz, hogy ezt a fejlődést megakadályozza, annak ellenére, hogy főleg eleinte, még a polgári alkotmány keretei kö­zött is. meg volt erre a lehetőség. Még szomorúbb tény. hogy a dicső forradalmi hagyományokkal és ta­pasztalatokkal rendelkező francia munkásosztály is kettészakadt. A szo­ciáldemokrácia vezette elkispolgária­sodott munkásarisztokrácia nemcsak passzívan tűrte, hanem Guy Mollet és társai által egyenesen támogatta a fasizálódási folyamatot, a kifejezet­ten imperialista irányzat térhódítását. De Gaulle rendszerének egy­éves uralmát két szakaszra oszthat­juk. Az elsőben a múlt év végéig a rendszer kialakította sajátos, a kis­polgári tömegek megtévesztését szol­gáló intézményeit, amelyek azonban teljesen a monopoltőke érdekeit tart­ják szem előtt. Ez év eleje óta — miután már úgy érezte, hogy biztosan ül a nyeregben — de Gaulle hozzá­fogott igazi céljainak megvalósításá­hoz. Néhány rövid hónap alatt Fran­ciaországot odáig juttatta, hogy hely­zete így jellemezhető: Franciaország megszűnt Amerika „gyarmata" lenni, ma már ugyanis Amerika „gyarmatá­nak", Nyugat-Németországnak a „gyarmata". A külpolitika terén ugyanis ma az V. köztársaság már ott tart, hogy a világimperializmus szol­gálatában a „legpiszkosabb munkát" végzi. De Gaulle Franciaországának jutott az a szerep, hogy Adenauer szekerét tolja tűzön-vizen át és ki­tartson a világbékét, — tehát magá­nak Franciaországnak a biztonságát is - veszélyeztető politikája mellett. Reá hárult az a szégyenteljes szerep, hojy Franco fasiszta Spanyolországá­nak az ENSZ-be való felvételét szor­galmazza. Végül de Geulle Franciaor­szága lett a vatikáni politika megva­lósításának fő hordozója Nyugat­Európában; reá hárult a feladat, hogy Mussolini egykori fasiszta Olaszor­szágának mintájára konkordátumot kössön a pápával. Ide juttatta az V. köztársaságot rövid néhány hónap alatt a de Gaulle-féle rendszer. S nézzük, mindez miért történt? Nagyhatalmi ábrándokért, az egykori hatalmas gyarmatbirodalom romjai­nak megmentéséért, a háborús „kon­junktúra" fenntartásáért, a közös piacból húzott nyereségben való ré­szesedésért, saját munkásosztályának fékentartásáért, röviden azért, hogy megtartsák eddigi busás profitjaikat, sőt ha lehet növeljék őket. De Gaulle V. köztársasági s vezető ereje, a francia és nemzet­közi monopolista körök ezért a célért mindenre hajlandók. Befogadják or­szágukba Hitler volt tábornokait, fel­adják az ország gazdasági független­ségét. Ezért hajlandók „nemzetközivé tenni" megmaradt gyarmataikat, jól­lehet megtartásukért a második vi­lágháború óta szüntelenül vérzik a francia nép Hátsó-Indiában, Észak­Afrikában egyaránt. Az V. köztársa­ság egyéves története valóban szem­léletesen tükrözi az imperializmus minden ellentmondását. A francia nép legjobbjai, a francia munkásosztály legöntudatosabb része azonban tisztán látja a helyzetet s az egyre súlyosabb körülmények között is forradalmi hagyományainak megfe­lelően küzd a fasiszta hullám ellen. De Gaulle egyéves uralmának törté­nete egyben a francia dolgozók sza­kadatlan küzdelmének története az egyre borzalmasabb háború vér- és pénzáldozatai ellen, amelyek túlnyo­mórészt őket sújtják. Ez az év a francia dolgozók szakadatlan harcá­nak jegyében folyt le, az árak állandó emelése, a dolgozók reálbérének egy­re nagyobb mértékben való leszorí­tása ellen, az imperializmus minden megnyilatkozása, elsősorban a nyu­gatnémet nagytőke és Hitler volt tá­bornokainak gerinctelen kiszolgálása ellen. A francia dolgozók nem álla­nak egyedül hazai egyenlőtlen har­cukban. A Szovjetunió vezette szocia­lista tábor és a világ béketábora erősíti a dolgozóknak a Francia Kom­munista Párt vezette küzdelmét, és így nem kétséges e harc végső kime­netele. P. J. ÜJ SZÖ 4 * 1959. május 15.

Next

/
Thumbnails
Contents