Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-13 / 131. szám, szerda

Következetesen érvényesítsük a párt vezető szerepét Majdnem másfél évvel ezelőtt januárban kapták kézhez a kékkői járás kommunistái a CSKP KB határozatát a falusi pártszervezetek munkájának megjavításáról. A pártmunka emberekkel való foglalkozás s így eredményei nem mérhetők csupán számokkal, mégis van néhány adat, amely tükrözi a fejlődést. A párthatározat tanulmányozása után különösen azok a falusi pártszervezetek láttak munkához, ahol kevés gondot fordítottak a személyes és szemléltető agitáciőra. A kommunisták türelmesen és meggyőzően beszélgettek az egyénileg dolgozó parasztokkal, tényekkel bi-' zonyították az egységes földművesszövetkezet fölényét. Az eredmény nem maradt el. Nem egészen másfél év alatt 19 falu parasztjai léptek a közös gazdálkodás útjára. Több falu alakult szövetkezeti községgé, napjainkban négy faluban szövetkezeti előkészítő bizottság dolgozik azon, hogy őszre az EFSZ-ek megkezdhessék működésüket s befejeződjék a járásban a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés. A dolgozó parasztok megértik a párt szavát. Előttük állnak a kézzelfogható példák, zsélyi, záhorcei, szelestyéni, s a többi EFSZ-ek, amelyek ma már milliomos szövetkezetek. Erősek és gazdagok. Ezek a szövetkezetek 9—10 esztendővel ezelőtt bizony kezdeti nehézségekkel birkóztak, a mainál összehasonlíthatatlanul kevesebb volt a földjük, a jószáguk és szeaény volt a felszerelésük, sőt sokszor még a vetőmag előteremtése is gondot okozott. Kétségkívül bátorság kellett ahhoz, hogy ezek az úttörők szakítsanak a megszokott életformával és új távlatok felé törekedjenek, mégpedig járatlan úton, kevés tapasztalattal. A kommunista és pártonkívüli kisés középparasztok • kemény küzdelemben legyűrték a nehézségeket s lépésről-lépésre szilárdították, bővítették és erősítették gazdaságukat. Az újonnan alakuló és egészen fiatal szövetkezetek például a Suché Brezovo-i ipolykeszi és a csábi számára ezek a példák bátorítást, bíztatást nyújtanak. Ezek a példák segítik az új és az idén megalakuló szövetkezeteket, hogy gyorsan, eredményesen kialakítsák új életük kereteit. Végül ezek a példák egy különösen fontos tanulsággal is szolgálnak az új szövetkezetok szamára. Hogyan nőttek ezek az egységes földművesszövetkezetek? Milyen forrásokból merítették erejüket? Két forrás táplálta, nevelte őket. Az egyik a kommunisták szorgalma, áldozatkészége, a jövőbe néző igyekezete. A másik a kollektív vezetés, a szövetkezeti demokrácia tiszteletben tartása, a szövetkezeti tagok részvétele nemcsak a munkában, hanem javaslataikkal, kezdeményezésükkel az irányításban is. A régebbi szövetkezetek tapasztalatai igazolják, hogy helytelen az olyanféle gondolat, amely ahhoz a feltételhez szeretné kötni a szövetkezet megalapozását, hogy előbb az állam építsen nekik jól felszerelt gazdaságot, istállókat és ólakat, meg irodát, amely majd busás jövedelem elosztásának színhelyéül szolgál. Nem ez az útja az EFSZ boldogulásának, hanem az, hogy vasakarattal, lankadatlan szorgalommal dolgozzanak gazdaságuk felvirágoztatásán elsősorban saját erőforrásukra támaszkodva. másodsorban jól felhasználva az állam támogatását. — A kommunistákra lehet számítani. Ha arról olvasunk, hallunk, hogy itt vagy ott új szövetkezet alakult, vagy a szövetkezetben kiváló eredményeket értek el, biztosak lehetünk benne, hogy a kommunisták ott voltak, segítettek, — mondja Sámson János elvtárs, a járási pártbizottság egyik tagja, a községek és szövetkezetek alapos ismerője. Mégis néhány jel arra mutat, hogy egyes pártbizottságok nem építenek eléggé a párttagokra, nem számolnak lehetőségekkel, hiányzik munkájukból a kezdeményezés. Nézzük például a Sirak községi pártszervezet munkáját. Az elvtársak 1 tek erről, de alig törődött a pártnagy lendülettel kezdtek hozzá a párthatározat va^őraváltásához, nincs egyénileg gazdáfkodö már a faluban, szép gazdasági eredmények születnek, és még több az életrevaló terv. De éppen egyik legfontosabb feladatukról, a párton kívüli szövetkezeti tagok politikai látókörének bővítéséről megfeledkeztek. Márpedig az EFSZ termelésének fejlesztése szempontjából legfontosabb tényező az ember. A pártszervezetnek alaposan jsmernie kell minden szövetkezeti tagot, szorgalmaznia kell, hogy az egyes munkahelyekre képességeik szerint helyezzék szét az embereket, hogy a kommunisták a legfelelősségteljesebb szakaszokon vagy a veszélyeztetett termelési részlegeken dolgozzanak, hogy széthelyezésük megfeleljen a pártbefolyás szükségleteinek. Ebben rejlik az EFSZ irányításának lényege, ezáltal növekszik a falusi pártszervezet tekintélye. Štefan Straňovsky elvtárs, a kőbánya egyik legszorgalmasabb dolgozója önfeláldozóan dolgozik a falusi pártszervezet bizottságában, mini elnök. De a pártmunka színvonalának emelkedését jelentősen elősegítené, ha bátrabban alkalmazná az üzemi pártszervezet munkájában szerzett tapasztalatait. Legyen a pártszervezet fő módszere, melyet tevékenysége során alkalmaz, a politikai tömegmunka, meggyőzés és magyarázás, amely elsősorban személyes agitáciőra és a kommunisták meg a többi dolgozók személyes kapcsolatára alapul. A kommunista nem kulloghat hátul, az elsők között a helye, amikor a szövetkezet gyarapításáról, a munka jobb megszervezéséről van szó. A legmeggyőzőbb érv a személyes példamutatás. A pártcsoport, amelyről szó lesz, a Záhorcei Egységes Földművesszövetkezet állattenyésztői között dolgozik. A kis kommunista kollektíva három tagból áll: Ján Roskoš elvtárs, a pártbizalmi együtt dolgozik a párttagokkal, akik őt vezetőjüknek választották. Ez a pártcsoport egy öreg istálló rendbehozásával kapcsolatban elkezdett valamit. Nem nagy dolog, csak aprócska kezdeményezés. A szövetkezet vezetősége ugyanis 14 napot tervezett az épület megjavítására. Roskoš elvtárs azt javasolta kommunista és pártonkívüli társainak, hogy részvételükkel és jó munkaszervezéssel hét napra csökkentsék a javítási időt. Javaslatával egyetértettek, s csak úgy égett a munka kezük alatt. — Betonoztak, ácsoltak, vízvezeték csöveket szereltek, s nem 14, sem 7 nap, hanem 5 nap alatt hozták rendbe a 60 férőhelyes borjúistállót. Hasonló jó munkát végeznek a pártcsoport tagjai a mezőgazdasági csoportban is, akik tanulva a múlt év hibáiból nagyobb gondot fordítanak a takarmány betakarítására, a silózás előkészítésére, a szövetkezeti tagok szakmai és politikai nevelésére, most és a nyári hónapokban is. Jelentős előrehaladás ez. Az ilyen pártcsoportokat példaként kell odaállítani azok elé, amelyek ma még nem szerveződtek, ilyen tevékeny, következetes, kommunista közösséggé. Például a Zsélyi Egységes Földművesszövetkezetben helyesen tennék az elvtársak, ha tovább mennének a megkezdett, valóban sikeres úton, hiszen javítani, fejleszteni való akad az ő munkájukban is. Vegyünk csak egyetlen kérdést. Az állatok pontos, idejében történő etetését. Barto Pál elvtárs zootechnikus elmondta, hogy a takarmány előkészítése akadozik, az állatgondozókat noszogatni kell, kötelességük lelkiismeretes elvégzésére. Mindenek előtt a pártcsoport feladata lenne végére járni annak, mi az oka, hogy egyszer jól, máskor rosszul megy az etetés. Ä falusi pártszervezet bizottságának is módjában állna megvizsgálni a dolgot és elérni, hogy segítsenek ezen és más bajokon is. Idestova egy esztendeje, hogy munkahelyek szerint szervezték meg a pártcsoportokat. A járási pártbizottságra jelentést is küld Aki keres, az talál — még pénzt is Kevesen tudnak arról, hogy nemcsak erdeink fája, búzatábláink aranykalásza, hanem az útszéli árkokban óriási mennyiségben burjánzó gyermekláncfű, mezei katáng, pipacs stb. is kincset rejt. Csak le keil őket szedni, megszárítani és — jó pénzen eladni. Mert a leghitványabbnak vélt gazból Is pótolhatatlan, létfontosságú gyógyszereket gyártanak vegyészeti és egészségügyi dolgozóink beteg embertársaink gyötrelmeinek enyhítésére. Más fajtákat viszont tömegesen külföldre szállítunk és értékes devizát kapunk értük. Gondoljunk arra, hogy mindenkit érhet baleset, betegség, mindenkinek szüksége lehet egyszer, erre vagy arra az orvosságra. Ne hagyjuk parlagon heverni az úton-útfélen kínálkozó virágot, hanem forduljunk szóban vagy írásban a „LIEČIVÉ RASTLINY" KER. FELVÁSÁRLÓ VÄLLALATÄHOZ, amelynek dolgozói szívesen megküldik az érdeklődőnek a gyógynövények árjegyzékét minden tudnivalóval együtt, söt a szállításhoz való zsákokat is. A vállalat bratislavai címe: ulica Červenej armády 65. szám, telefon: 247-39. K. E. bizottság a pártcsoportok helyes irányításával. Nem véletlen tehát, hogy Bartos elvtárs csak három párttagról tud, valóban pedig hét kommunista dolgozik az állattenyésztésben. Igaz, a jól dolgozó szövetkezeti parasztnak nem kell mondogatni, hogy most kapálj, most pedig vess, vagy etess, de sokkal értékesebb a jó munka, ha az egész nép jóléte iránti felelősségérzet hatja át a szövetkezeti tagot. A kommunisták feladata tehát megmagyarázni a dolgozóknak, hogy amikor szorgalmasan dolgoznak, nemcsak családjuk jólétét növelik, hanem az országét is. Minél több gabona, tojás, hús megy az államnak és a piacra, annál több iparcikket, műtrágyát, gépet, ruhát és más szükségleti cikket kaphat a falu. Helyes és érthető, ha a zsélyi elvtársak a pártmunka megjavítását a szövetkezeten belüli pártszervezet megalapításában látják, hogy ügyesbajos dolgaikról, a szövetkezet fejlődésére kiható dolgokról részletesebben beszélhessenek a taggyűléseken. A legfontosabb azonban a pártcsoportok talpraállítása, munkahelyek szerinti megszervezése s erre megvan minden lehetőségük, természetesen, nemcsak a zsélyi, de a többi falusi pártszervezeteknek is. ERDÖSI EDE Hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 14. évfordulójára rendezett ünnepségek keretében leplezték le Párkányban a Duna partján V. I. Lenin emlékművét, Július Bartuš fiatal szobrászművész alkotását. (F. Schingler - ČTK-felv.) Mielőbb lehetővé kell tenni a koreai állampolgárok hazatérését Japánból 'A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság prágai nagykövetségének sajtóértekezlete (ČTK) - A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetsége a prágai nemzeti klubban május 11-én sajtóértekezletet rendezett, melyen Tjan Ik-chvan, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csehszlovákiai nagykövete a koreai állampolgárok Japánból való visszatelepítésének kérdéséről beszélt és a Japánban élő koreaiak helyzetével kapcsolatosan válaszolt az újságírók kérdéseire. Tjan Ik-chvan nagykövet hangsúlyozta, hogy lényegében egyszerű kérdésről, vagyis arról van szó, hogy japán részről lehetővé tegyék azon koreai állampolgárok visszatelepítését, akik vissza akarnak térni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. A japán kormány azonban minden módon megnehezíti ezt a visszatelepítést. Annak ellenére, hogy lényegében olyan kérdésről van szó, melyet a két ország kormánya egymás között elintézhet, japán részről az e kérdésben folytatandó tárgyalásokkal a Japán Vöröskeresztet bízták meg és megkísérlik, hogy ezzel kapcsolatosan a Nemzetközi Vöröskeresztet is felhasználják. A koreai polgároknak Japánból való mielőbbi visszatérése érdekében japán részről egyetértettek azzal, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokat a Vöröskeresztnek mind a két országban működő társaságai folytassák. Ez év április 13-án megkezdődtek Genfben a Koreai és Japán Vöröskereszt küldöttségei között a tárgyalások. A Japán Vöröskereszt képviselői azonban a japán kormánykörök érdekeit képviselve minden úton-módon megnehezítik a tárgyalásokat és annak ellenére, hogy Genfben már 12 erre vonatkozó munkaértekezlet zajlott le, mindeddig nem jutottak előbbre. 1 millió 500 ezer koreai állampolgárnak 1948-ban történt visszatelepítése után Japánban mintegy 800 ezer koreai maradt, akiknek több mint 80 százaléka munkanélküli, vagy csak részben foglalkoztatott. Ezeknek az embereknek túlnyomó többségét mint munkaszolgálatosokat a háború alatt hurcoltak el Japánba, avagy az akkori nyomorúságos életkörülmények űzték el óket hazájukból. Sürgősen kérelmezik a hazájukba való visszatelepítést és ezt a követelésüket számos tüntetéssel és kérvénnyel támasztják alá. Elenyésző kivételeken kívül mindnyájan a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területére akarnak átköltözni, melynek' kormánya megtesz mindent visszatérésük megkönnyítése érdekében. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban már bizottságot is létesítettek a Japánból visszatérő koreai állampolgárok fogadására. A Japánban élő koreaiak túlnyomó többsége Dél-Korea területéről származik, azonban nem kíván oda viszszatérni. Li Szin- Man klikkje, mely az éhségtől és nyomortól szenvedő Dél-Koreában uralkodik, nem mutatott készséget e koreaiak befogadására. Arra tesz kísérleteket, hogy polgárait „kivándorlás'' kifogásával a tengeren túlra adja el. Megkísérli, hogy megakadályozza a Japánban élő koreaiaknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba való visszatelepítését és szembehelyezkedik, minden kétoldalú koreai-japán tárgyalással. - A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem nézheti tétlenül a Japánban élő koreai állampolgárok emberi jogainak megsértését — hangsúlyozta Tjan Ik-chvan nagykövet. A Japán Vöröskeresztnek be kell bizonyítania őszinteségét, a humanitás elveinek megfelelően kell eljárnia és meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy a hazájukba visszatérni akaró koreai állampolgárok visszatelepítése megvalósulhasson. Jelentős fejlődés Kassán - ünnepélyes keretek között tartották meg a kommunális vállalatok tízéves évfordulóját. A dolgozók száma ezekben a vállalatokban fennállásuk óta megháromszorozódott. A közszolgálat üzemeiben 80 dolgozóval indult meg a munka, ma közel 650 alkalmazottal dolgoznak. 1950-ben 20 vagon zöldséget termeltek. 1958-ban már 225 vagont tett ki a terAZ ELSŐ MESTERSÉGES ESÖ a szomotori földeken (ČTK) - A kelet-szlovákiai síkságon fekvő Szomotorban május 12én helyezték próbaüzembe annak az öntözőrendszernek első részét, amely teljes felépítése után e termékeny vidék 300 hektárját látja majd el a szükséges vízzel. E minta-öntözőrendszer építői már befejezték a munkákat a csaknem egy kilométer hosszúságú csatornán, valamint elágazásain és befejezték azon vízellátó-állomás építését, amely a szükséges vizet a Bodrog holt ágából fogja szivattyúzni. A Szomotori Állami Gazdaság dolgozói több mint 100 hektár földön öntözhetik majd a terményeket. A maximális öntözés idején óránként csaknem 4300 hektoliter víz folyik az öntözőcsatornába. mej.t zöldségmennyiség. A városi építkezési vállalat 120 dolgozóval kezdte működését és 1958-ban 675 dojgozó már 29 millió korona értékű munkát fejezett be. A villamosok és. autóbuszok a.z elfúlt év folyamán 27 millió utast szállítottak. Ez a szolgálat az elmúlt öt év alatt megháromszorozta az utasszállítást. A közüzemi szolgálat vállalatai ma már 20 fajta szolgálatot nyújtanak. A tisztítóüzem 1950-ben 62 tonna fehérneműt mosott, 1958-ban 196 tonnát tisztított. Az elmúlt"években a lakosságnak nyújtott szolgáltatásból eredő bevétel 29 millió koronával emelkedett. Az életszínvonal állandó emelkedése azonban még jobb, még igényesebb szolgálatot kíván. A Keletszlovákiai Koliómű építése, a város rohamos fejlődése még több kezdeményezést és több újdonság bevezetését teszi szükségessé. Az ünnepélyes évfordulón e vállalatok 249 dolgozóját, akik tíz éven keresztül szorgalmas munkájukkal és szaktudásukkal elősegítették a vállalat jő hírnevét, a forradalmi szakszervezet és a városi nemzeti bizottság díszoklevéllel tüntette ki, 89 dolgozót pedig pénzjutalomban részesítettek. Mózes Sándor. A nagy mezőgazdasági munkás-sztrájk évfordulójára Az 1929-ben kitört, addig még soha nem tapasztalt mérvű világgazdasági válság váratlanul, szinte villámcsapásként érte a tőkéseket, akik azzal áltatták magukat, hogy a kapitalista rendszer szilárd. Szlovákiában szisztematikusan leépítették a gyáripart, a kihűlt gyárkémények vádlőan, felkiáltójelként meredtek az ég felé. A kivándorlók tömegesen hagyták el az országot, hogy a tengerentúlon vagy Franciaország, Belgium bányáiban próbáljanak szerencsét. 1899-től 1936-ig 693 ezren hagyták el Szlovákiát. A mezőgazdasági válság nemcsak az agrár proletariátust, hanem a kisés középparasztokat is sújtotta. A nagy adók, a bank és kulákuzsora kamatai alatt nyögő kisparasztság tízezrei ellen folyt a végrehajtás. Kis házukat, szegényes berendezési tárgyaikat, utolsó tehénkéjüket is elárverezték. 1929-ben a falu jelzálogkölcsönökre felvett adósságai Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában 14 milliárdot tettek ki. Bankkamatok címén pedig 2 milliárd koronát préseltek ki a kisparasztokból. A legkilátástalanabb életük az uradalmi cselédeknek volt, mint ahogy azt a költő is mondja: „Nyúzta az ispán, — vágta a gazda, — verte az élet, - húzta az ág. — Harminc keserves — évet legyúrva — kiadta könyvét — az uraság." A mezőgazdasági munkásság helyzete nyomorúságos volt. A cselédség havi bérért és kosztért dolgozott. Rendszerint a béres egész családját munkára fogta az uraság. A napszámosnak bármikor gazdájának rendelkezésére kellet állnia, nem voltak .jogai, még felmondási időre sem. A legkizsákmányoltabb mezőgazdasági munkások a szezonmunkások voltak. Szlovákiában alacsonyabbak voltak a bérek, mint a cseh országrészekben. Sokszor a cselédeket testi fenyítésben is részesítették. A kisparasztok életszínvonalának alacsony szintjét mutatja az alanti táblázat, egy személy fogyasztásáról 1928-ból. kisparasztok kulákok hús kg-ban 17,6 47,8 zsiradék kg-ban 6,4 18,7 tej 151,4 229,2 liszt és kenyér 151,5 214,6 cukor 6,8 21,6 1929. május 13-án a dél-szlovákiai földmunkások vezérkara elhatározta a sztrájk megkezdését. A majorok munkásai tűzhelyek mellett várták a kerékpáros kurírokat. Másnap már tizennégyezer földmunkás fejlődött fel a harcra. Megkezdték a harcot azok a robotosok, akik látástól vakulásig szorították a kapát, kaszát, gereblyét, akik 16 órán át 6—7 korona bérért túrták a földet. Harcba szálltak azért, hogy 16 óra helyett 8 órát dolgozzanak, hogy bérüket felemeljék, jobb lakásokat, kollektív szerződést vívjanak ki. A sztrájkterületen gyülekezési tilalmat, némely helyen ostromállapotot hirdettek ki. A két szembenálló front kibontakozott. Az osztályharc nem ismert kíméletet. Etetés, itatás megszűnt, sorjában dőltek ki a fajpéldányok. A sztrájk lavinaszerűen terjedt. Május 19-én már húszezren, a második héten huszonötezren sztrájkoltak. Az osztályellenség megszorult helyzetében mindent elkövetett a sztrájk elfojtására. Kiéheztetési akcióba fogott. A munkásokat kidobták lakásaikból, kizárták a sztrájkolókat, munkakönyveikbe beírták, hogy kommunisták. A sztrájkvezetőség sem ült ölhetett kezekkel. Állandóan agitált, szervezett, élelmiszercsomagokat osztott ki. A kisgazdák magukhoz vették a koplaló gyerekeket. Két hétig tartott a küzdelem, mely megrengette a kapitalista földesúri rendet. A harc a proletariátus részleges győzelmével végződött. g-k. ŰJ SZŐ 4 * 1959. május 13.