Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-12 / 130. szám, kedd

A szövetkezeti lakásépítkezésről Á nemzetgyűlés mai ülésének napirendjére az új szövetkezeti lakásépítkezésekről szö'ó új törvényjavaslatot tűzték ki. A lakásproblémának 1970-ig való megoldása egy millió 200 ezer új kbrszerű lakás felépítése szükségessé teszi, hogy a lakásépítés pénzügyi fedezésének tervéből. sőt magából a munkából is i— az állam jelentős hozzájárulása mellett — részt vállaljanak a vállalatok, a szövetkezetek és a lakásigénylők is. Ennek az elvnek helyessége megerősítést nyert az országos vitában és pártunk Központi Bizottságának márciusi határozatában. A lakásépítkezés grandiózus feladatából tehát a jövőben egyenlő részt kell vállalnia a lakosságnak, melynek részvétele eddig mindössze a családi házak egyéni építkezésére korlátozódott. Népi államunk természetesen a szövetkezeti lakásépítést is támogatni fogja. Ezt célozza a szövetkezeti lakáséDÍtésről szóló törvényjavaslat. A szövetkezeti lakásépítés lehetővé teszi, hogy a vállalatok, hivatalok dolgozói, a lakosság általában tevékenyebben vegyen részt mind az anyagi eszközök és építkezési anyagok, mind a szükséges munkaerők előteremtésében. A lakásépítés szövetkezeti formája célszerűén egybehangolja a társadalom és az egyén érdekeit. A dolgoeók legszélesebb körű rétegeinek érdeklődése és ellenőrző szerepe kedvezően befolyásolhatja az építkezési költségeket, az építkezések minőségét, a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök s a helyi forrásokbői merítendő építkezési anyagok jobb felhasználásét, olcsóbbá teszi a szövetkezeti lakásvagyon kezelését és karbantartását. A szövetkezeti lakásépítkezésektől általában elvárjuk a lakásépítkezések gazdaságosabbá tételét. Miután a kielégítő lakásépítkezésekért a nemzeti bizottságok felelősek, szükségesnek mutatkozik, hogy a szövetkezeti lakásépítkezés irányítását is a nemzeti bizottságok vegyék át a legmesszebbmenő szövetkezeti önkormányzat tiszteletbentartása mellett. Ezért nem is gondoltak a lakásépítő szövetkezeteknek — melyeknek célja elsősorban a lakásépítés — szövetkezeti csúcsszervezetben való egybefogására. Ez csupán drágítaná, sőt komplikálná a szövetkezeti lakások építését. A lakásépítő szövetkezetek jogviszonyáról szóló új törvény egyben a szövetkezetek rnintáalapszabályzatának alapjául is szolgál. Ki lehet a szövetkezet tagja, azt közelebbről az alapszabályzat állapítja meg. Elsősorban egy, esetleg több vállalat vagy hivatal alkalmazottaira és azok családtagjaira gondolnak, de ez nem feltétel. Mások is létesíthetnek közösen lakásépítő szövetkezetet. Ebből következik, hogy a városokban vagy nagyobb községekben több ilyen szövetkezet is létesíthető. A szövetkezet megalakításához az szükséges, hogy az alakuló taggyűlés elfogadja az alapszabályzatot, megválassza a szövetkezet szerveit (taggyűlés, vezetőség és felügyelő bizottság) és hogy a szövetkezetet a területe szerint illetékes járási nemzeti bizottság tanácsa jóváhagyja. A közvetlen elfogadás előtt álló törvény részletesen foglalkozik a szövetkezet szerveivel, tevékenységével és gazdálkodásával. A szövetkezeti lakásépítést mindenekelőtt a szövetkezeti tagok finanszírozzák az állam hathatós hozzájárulása és a Csehszlovák Állami Bank megfelelő hitelnyújtása mellett. A lakásépítő szövetkezetek házaiban levő lakások nem tartoznak a nemzeti bizottságok rendelkezése alá még akkor sem. ha a lakás egyébként meghaladja a törvényes méretet. A szövetkezet tagjai nem fizetnek a szövetkezeti lakás nagyobb területe után helyi illetékeket, sőt a szövetkezeti lakások cseréjéhez sem szükséges a nemzeti bizottság tanácsának hozzájárulása. A szövetkezeti taggal a szövetkezet nem szüntetheti meg a bérleti viszonyt. A szövetkezeti tag indokolt esetben a szövetkezet vezetőségének hozzájárulásával átruházhatja jogait másra, akit azután felvesznek a szövetkezet tagjai közé. A törvény egyik legjelentősebb intézkedése az a paragrafus, amely felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy gondoákodjék a lakásépítő szövetkezetek lakásépítési tevékenységének finanszírozásáról és hitellel való ellátásáról. Ez a felhatalmazás vonatkozik az EFSZ-ek lakásépítő tevékenységének finanszírozására és hitellel való ellátására is. A lakásépítő szövetkezeteknek nyújtandó állami hozzájárulás az 1959-1960. években 430 milliót, a harmadik ötéves tervben pedig 2324 millió koronát fog kitenni. Most már semmi akadálya annak, hogy a szövetkezeti lakásépítésbe a dolgozók legszélesebb tömegei is bekapcsolódjanak. Aki csak teheti és nincs lakása, vegyen részt a. felsorolt feltételek mellett megvalósíthaj tó szövetkezeti lakásépítésben. Mindenki kaphat az államtól lakást. Éppen ezért ad államunk lehetőséget a kedvező szövetkezeti lakásépítésre. Szily Imre Új kultúrházak a kassai kerületben (ČTK) — A kassai kerület lakossága kulturális színvonalának emeléséhez hozzájárul az a 78 kultúrház is, amely a legutóbbi három év alatt a „Z" akció keretében épült. Az állam 12 millió koronát fordított felr építésükre. A kassai kerület lakossága kultúrházak építése során több mint másfél millió órát dolgozott le; elvégzett munkájuk értéke 50 millió koronát tett ki. A kassai kerületben a legközelebbi évekre 68 új kultúrház építését vették tervbe. 25 kultúrház építését már ez idén befejezik. A zilinai textilmunkások győzelmes sztrájkja A žilinai dolgozók 1959 május első felében emlékeznek meg az akkori idők egyik legnagyobb győzelmes megmozdulásának 35. évfordulójáról. A textilkonszern vezetősége 1923. dec. 15-én bérleszállítási javaslatot tett. Az órabéreket 20%-kai. az akkordmunkák bérezését az egyes üzemrészlegekben 50°

o-kai akarta leszállítani. A konszern e javaslatáról a szakszervezetek és a munkásság képviselői hatszor tárgyaltak az üzem vezetőségével. A munkások általában heti 50-100 koronát veszítettek volna eddigi bérükből, munkateljesítményüket pedig fokozniok kellett. A gyár dolgozói, akiket a sok eredménytelenül folytatott tárgyalás elkeserített, a m-ikaadó eljárása elleni tiltakozásuk jeléül leállították a gépeket. A zilinai járási hivatal az üzem vezetőségének kérésére csendőröket küldött a gyárba, annak ellenére, hogy az ellen mind a kommunista Nemzetközi Általános Szakszervezeti Szövetség, mind pedig a szociáldemokrata Brünni Textilmunkások Szövetségének titkárai élesen tiltakoztak. A munkások, akik fegyelmezetten egységesen léptek fel, nem teljesítették a gyár elhagyására való felhívást, s kitartottak leállított gépeik mellett. A csendőrség közbelépésére ekkor azonban kénytelenek voltak elhagyni a gyár területét, s az utcára kerültek. A textilgyár ural úgy gondolták, hogy ha a zsolnai és rajeci munkások nem dolgoznak az általuk javasolt bérekért, akkor Opatován bővítik ki a termelést, ahol már 1923 őszén leszállították a béreket. A rajeci munkások átláttak a textilbárók tervein s a zsolnai munkásokhoz hasonlóan ók is egy emberként beszüntették a munkát. Az apátfa'vai textilesek kijelentették, hogy inkábl éheznek, de munkástestvéreiket nem árulják el. Leállították a gépeket, s a csendőrség őket is, min» a zsolnaiakat, az üzem elhagyására kényszer! tette. Ilyen módon Zsolnán, Rajecen és Apátfalván több mint 3000 textilmunkást fosztottak meg a munkától. Nem foszthatták meg azonban őket igazságuk tudatától s attól a meggyőződéstől, hogy a kapitalista támadásra c^ak a harq falvételével válaszolhatnak. A rybárpolei textilesek egy emberként szolidaritást vállaltak velük. Losonc valamennyi munkása szintén szolidaritási nyilatkozatot tett. A konszern vezetősége megegyezett a rajeci. két nappal később pedig a zsolnai munkások bizalmlaival, valamint a szakszervezetek képviselőivel a hivatalos szervek jelenlétében. A megegyezés szerint egyes üzemrészlegekben május S-én megkezdik a munkát, a többiekben pedig a technikai lehetőségek szerint a lehető leghamarabb. A textilkonszern vezetőségi jegyzőkönyvileg kötelezte magát, hogy valamennyi munkását visszafogadja. A zsolnai textilkonszern munkásainak m öntudatos dolgozók támogatásától kísért elszánt, kitartó harca győzelemmel végződött. Csizmadia Dezső Közérdekű tudnivalók Az EFSZ-ekbe átlépett alkalmazottak járadékigényei • Az alkalmazotti viszonyban levő szakembereknek az egységes földÝ művesszuvetkezetek tagjául való megnyerése egyebek között abba az • akadályba ütközik, hogy bizonytalanság uralkodik az alkalmazottak • iáradék- és betegbiztosításából eredő igények megóvása terén. Olyan i nézeteket hallani, hogy azok az alkalmazottak, akik taqokul lépnek be • az EFSZ-ekbe, elvesztik a szociális biztosításban eddig szerzett ígé• nyeiket. Ezek a nézetek főként olyan alkalmazottak körében tűnnek £ fel, akik az alkalmazotti biztosításban elérték a rokkant vagy öreg• séai járadékra jogosító évek számát. Mi a helyzet a valóságban? Ezeknek az igényeknek a megóvását a Szociális Biztosítás Állami Hivatalának a járadékbiztosítás különféle fajai értékeléséről szőlő 74/1957. H. k. számú hirdetménye biztosítja. Eszerint az alkalmazottak azon járadékigényei, melyeket alkalmaztatásuk folyamán az EFSZ-ek tagjaiul való belépésük napjáig szereztek, lényegében érintetlenek maradnak. Ha az alkalmazott a szövetkezeti tagok járadékbiztosításába lép át, eddigi járadékbiztosításának idejét úgy kell tekinteni, mint olyan járadékbiztosításra jogosító időt, amilyent mint szövetkezeti tag a belépés napján választott. Ha a szövetkezeti taqok, akik közvetlenül belépésük előtt alkalmazotti viszonyban állottak, az előző vagy ma érvényes járadékbiztosítási előírások értelmében már belépésük előtt mint alkalmazottak megszerezték a járadékra való igényt s ha ezen igényüket az alkalmazás megszakítása miatt nem vesztették el. járadékigényüket így kell megítélni: a) Ha járadékigényük az alkalmazásból való kilépéstől számított két éven belül keletkezik, akkor ezt az igényt az alkalmazottak járadékbiztosítására vonatkozó előírások szerint kell megítéMi. Ebben az esetben tehát teljes mértékben fennmarad az alkalmazotti viszonyból eredő járadékigény. Hasonló a helyzet további esetekben, mint arra később rátérünk. b) Ha az előzőleg alkalmazotti viszonyban volt szövetkezeti tagok járadékigénye a kilépéstől számított két éven túl, de a szövetkezetbe való belépéstől számított öt éven belül keletkezik, abban az esetben igényüket a szövetkezeti tagokra vonatkozó előírások szerint kell megítélni. azonban a járadék összege nem lehet kisebb, mint amennyi az alkalmazottat a szövetkezetbe való belépése napián megillette volna; ugyanakkor a járadék minden, a szövetkezetben eltöltött s biztosított év után 10/o-kal emelkedik. Példa: Egy szövetkezeti tag — volt alkalmazott — 56 éves korában, 30 évi alkalmazotti biztosítás után átlépett az EFSZ-be, ahol 60 éves koráig, vagyis négy évig dolgozott. Mint szövetkezeti tag havi 350 koronára volt biztosítva, ámde járadékigénye, melyet mint alkalmazott a szövetkezetbe való belépés előtt szerzett, havi 700 koronát tesz ki. E szövetkezeti tag járadéka semmi esetre sem lehet kisebb, mint havi 700 korona, s ugyanekkor a járadékösszeg az EFSZ-ben eltöltött minden év után a szövetkezeti tagok biztosításának 1 százalékával, vagyis 3,50 koronával emelkedik. l/fit csinálsz vasárnap? — kérdeztem nemrég egy Ismerősömtől. „Azt, amit máskor" — válaszolt és elmondotta, hogy szépen elnyújtózkodik a díványon, ahonnét hétfőig senki sem mozdíthatja el. „Máskülönben nem pihenném ki az egész heti fáradtságot!" Ilyen és ehhez hasonló nézeteket rriég igen gyakran hallhatunk. Mindnyájunk számára világos ugyanis, hogy munka után pihennünk kell. Nem mindenkinek van azonban helyes elképzelése a pihenésről, sőt mi több, akadnak olyanok is, akik a teljes tétlenséget tekintik csak pihenésnek. Ez pedig nagy hiba! Szervezetünknek a nap bizonyos részében ugyan teljes nyugalomra van szüksége, amit alvással nyújtunk neki. Nem minden munka után szükséges, azonban, hogy egész testünket pihentessük, hanem csupán agyunk „elfáradt" részei sejtjeinek van szükségük pihenésre, valamint azoknak a szerveknek, amelyeket ezek a sejtek irányítanak. Testünk további részeinek, melyeket nem terheltünk meg előzetes tevékenységgel, egyelőre lehet, sőt mi több — kell dolgozniok, hogy pihenésünk így maradéktalan legyen! Ezt a gyakorlati életben bevált elvet tudományosan Szecsenov, az orosz fiziológia atyja saját testén végzett kísérlettel támasztotta alá: Bizonyos ideig csak egy kezével dolgozott, mindaddig, amíg keze el nem fáradt. Amikor elfáradt kezét pihentette, másik kezével rendszeres időközökben súlyt emelt magasba és eresztett le. EmelAki nem tud pihenni, az dolgozni sem tud! lett megállapította, hogy az elfáradt kéznek elegendő a rövidebb ideig tartó pihenés abban az esetben, ha közben a másik kéz dolgozik. E felismerés alapján azután felállította az aktív pihenésről szóló tanát. Minden bizonnyal senkitől sem fogjuk követelni, hogy az esetben, ha a jobb keze elfárad, bal kezével végezzen mozdulatokat. De bizonyára megfigyeltük már saját magunkon, hogy mily kedvezően hat egész állapotunkra, ha az általában végzett munkánkat valamilyen más tevékenységgel cseréljük fel, különösen olyannal, amely teljes mértékben leköti érdeklődésünket. Hosszabb séta, vagy kirándulás után az az érzésünk, hogy csak úgy duzzadunk az erőtől, az egészségtől, jóllehet járás közben jelentős mennyiségű energiát fogyasztottunk. A test mozgása, valamint azáltal, hogy a nap, a víz, a friss levegő ingerli a bőrt, szabályossá válik az anyagcsere, jobb az ember étvágya, vérkeringése és mélyebb az álma. Kirándulások után ezért alszunk mélyebben és ébredünk fel frissebben, mint máskor. A friss, egészséges levegőn való járkálás közben tökéletesebb a tüdő lélegzése, ami lehetővé teszi a vérben és a levegőben levő gázok jobb cseréjét. Ez azért szükséges, hogy tüdőnket megvédjük a fertőző betegségek, különösen pedig a gümökór ellen. Az, hogy tüdőnket átjárja a levegő, hogy jobb szervezetünkben az anyagcsere, megerősödik szívünk és izmaink, még nem minden, amit az egészséges turisztika nyújt nekünk. Az izmok megterhelése, ami az idegek közvetítésével ingert gyakorol agyunkra, szintén fontos feltétele idegrendszerünk és ezzel együtt szellemi munkaképességünk megerősödésének. Ismeretes, hogy számos tudós és lángeszű egyén munkasikereit kétkezi munkával s a szabad ég alatt való egészséges mozgással kötötte egybe. Puskin, Tolsztoj, Pavlov - sőt Lenin is nagy jelentőséget tulajdonítottak a szabadgyakorlatoknak és mindnyájan szenvedélyes turisták is voltak. A turisztika azonban nemcsak fontos eszköz életünk egészségesebbé tételéhez, hanem nagy kulturális és társadalmi jelentősége is van. Az új benyomások varázsa, a kirándulásokon előforduló előreláthatatlan helyzetek- kétségkívül hozzájárulást jelentenek az egyhangú városi életet élő ember számára. Különféle akadályok leküzdésével különösen ifjúságunk növeli tettrekészségét. Az ember a természet szépségeinek és lakóhelye környezetének, valamint a távolabb fekvő helyeknek megismeA fenti esetben tehát a járadék öszszege legalább 714 koronát fog kitenni havonta. c) Azo'< a szövetkezeti tagok — volt alkalmazottak - akiknek járadékigénye a szövetkezetbe való belépéstől számított 5 év után keletkezik. a szövetkezeti tagokra érvényes feltételek mellett részesülnek járadékban, vagyis olyan összegben, amennyire magukat, mint szövetkezeti tagok biztosították, azonban ezt az összeget emelni kell annak a járadékigénynek felével, mely őket alkalmazotti biztosításukból a belépés napjáig megillette volna. Ha tehát mint szövetkezeti tag havi 440 koronára volt biztosítva, járadéka nem lehet kisebb, mint amennyit alkalmazotti biztosításából a belépés napján kapott volna. Példa: Egy szövetkezeti tag — volt alkalmazott — 49 éves korában 25 évi alkalmazotti biztosítás után átlépett közös gazdálkodást folytató EFSZ-be s Itt 11 étig, vagvis 60 éves koráig dolgozott. Mint szövetkezeti tag havi 440 koronára volt biztosítva s az alkalmazotü viszonyából származó, belépés előtt szerzett igénye havi 700 koronát tett ki. Járadéka tehát a szövetkezeti biztosítás címén havi 440 korona, hozzáadva az alkalmazotti biztosításból eredő igényének 50 százalékát, vagyis 350 koronát, s minden, a szövetkezetben biztosított év után a szövetkezeti biztosítás 1%-át, ebben az esetben 48,40 koronát — teljes járadéka tehát legalább 838,40 koronát fog kitenni havonként. Ha az előzőleg alkalmazotti viszonyban volt szövetkezeti tag mint alkalmazott nem érte el belépése előtt azt az időt (20 évet), mely járadékra való igényéhez az eddigi előírások szerint szükséges volt, vagy ha előző alkalmazásában szerzett igénye már belépése előtt megszűnt, a szövetkezeti biztosításból eredő járadéka az EFSZ-ben eltöltött minden év után és az alkalmazásban eltöltött minden év után is a szövetkezeti biztosítás 1 százalékával emelkedik. A járadék összege azonban nem lehet kisebb, mint amennyit a belépés előtti alkalmazásban eiért éveknek megfelelő járadék aránylagos összege kitenne. Példa: Egy szövetkezeti tag — volt alkalmazott — 55 éves korában közös gazdálkodást folytató EFSZ-be lépett át, ahol 60 éves koráig, vagyis 5 évig dolgozott. Mint szövetkezeti tag havi 350 koronáru volt biztosítva. Az alkalmazotti viszonyból eredő igénye havi 560 korona, vagyis 16/20 része annak az aggkori járadéknak, mely 20 év elérése után havi 700 koronát tenne ki A járadékot kétféle módon kell kiszámítani: 1. A szövetkezeti biztosításból folyó járadék 550 korona, ehhez hozzá kell számítani a szövetkezetben eltöltött minden év után a biztosított járadék 1 százalékát, ami 5 évre 17,50 koronát tesz ki, valamint az alkalmazotti viszonyban eltöltött évek után 16 százalékot, ami 58 koronát tesz ki. A teljes járadék tehát havi 423,50 korona. Ámde ennek a szövetkezeti tagnak a járadéka semmi esetre sem lehet kisebb, mint az alkalmazotti viszonyból eredő járadékalap 16 20 része, vagyis havi 560 korona. Ezért ennek a szövetkezeti tagnak a járadékát a második módszer szerint kell kiszámítani. 2. A .járadék összegét ebben az esetben úgy kapjuk meg, ha az aggkori Jáamely megfelel lehetőségeinek, élet korának és testi adottságainak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az olyan ember, aki*a városi környezetben teljesen egészségesnek érzi magát, nem mindig alkalmas mindazon akadályok leküzdésére, amelyek egy hosszabb kirándulás során felmerülhetnek. Mint minden testgyakorlat, a turisztika is bizonyos" tréninget igényel. Az utazási irodák szívesen adnak tanácsot és készítik el hosszabb utak tervét. Minden sportüzletben kapható megfelelő turistafelszerelés. A turisztikáról azonban a legjobban az üzemekben, avagy a helyi szervezetben működő turistakörökben tájékozódhatunk. E

lérkezett a kirándulások ideje s ezért foglalkoznunk kell nyári szabadságunk tervezésével. A vasárnapi és a szünidő alatti üdültetés idején ne feledkezzünk meg az egészséges friss levegőn való mozgásról, éá" a lehető legjobban használjunk ki minden szabad percet egészségünk és gyermekeink sikeres fejlődése érdekében. A mindennapi munkánk utáni pihenő során pedig gondoljunk arra, hogy „aki nem tud pihenni, az dolgozni sem tud!" M-'dr. Milan Cílek résével bővíti gondolatvilágát, elmélyíti az emberek és hazája iránti viszonyát. A kirándulások különfélék lehetnek: gyalogtúrák, víziturisztika, kerékpáron tett utak, hegymászás és télen a sízés. Természetesen min- radék e denki válasszon^ olyan^ turisztikát, 560 k0r0n

a^

02 hozzäadjuk a Vetkezeti biztosítás 1 százalékát, ami öt év alatt 17,50 korona. A teljes járadék tehát ebben az esetben legkevesebb havi 577,50 korona lesz. Azokban az EFSZ-ekben, ahol a rossz gazdasági helyzet miatt az előzőleg alkalmazásban volt szövetkezeti tagok keresete csekély volt, s ezért nem tudták fizetni a legmagasabb osztályra előírt biztosítási díjakat, az alkalmazotti biztosításból eredő járadékigényeket a JNB tanácsának szociális biztosításüqyi osztálya egvénileg bírálhatja el, tekintetbe véve mindazon körülményeket és okokat, melyek e szövetkezeti tagok járadékigényeit kedvezőtlenül befolyásolták. Indokolt esetekben oly értelmű javaslatot tehetnek a Szociális Biztosítás Állami Hivatala elnökének, hogy a szociális biztosításról szóló tőrvény 88 S-ának alkalmazásával e szövetkezeti tagok járadékigényét úgy állapítsa meg, hogy ne károsodjanak. A felsorolt alapelvek bizonyítják, hogy az előzőleg alkalmazásban volt szövetkezeti taqoknak a belépésük előtti alkalmazásból eredő járadékigényei érintetlenek maradnak. Csupán arról van szó, hoqy mind a szociális biztosítás szervei, mind a nemzeti bizottságok ezeket az alapelveket a ovakorlatban teljes mértékben érvényesítsék. ÜJ SZÓ 5 1959. máj :s 12.