Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-11 / 129. szám, hétfő

iiííä a német békeszerződés megkötése N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélgetése nyugat-németországi szociáldemokrata lapok szerkesztőivel Akínai elvtársak jókívánatai (ČTK) — A Kínai Népköztársaság vezető tényezői hazánk felszabadu­lásának 14. évfordulója alkalmából a következő táviratot intézték a cseh­szlovák államférfiakhoz: ANTONÍN NOVOTNÝ elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnö­kének, a CSKP KB első titkárának, ZDENÉK FIERLINGER elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése elnökének, VILIAM ŠIROKÝ elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság minisz­terelnökének. Kína Kommunista Pártja, a Kínai Népköztársaság kormánya és a kínai nép nevében szívből jövő testvéri jókívánatainkat küldjük önöknek és önök által Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a csehszlovák kormány­nak, és a Csehszlovák Köztársaság népének a Csehszlovák Köztársaság felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából. Csehszlovákia népe az elmúlt évben a CSKP bölcs vezetésével óriási sikereket ért el a szocialista gazdaság fejlesztésében, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében és más szakaszokon. Csehszlovákia népe jelenleg biztos tudattal harcol a szocialista építés befejezéséért, a CSKP XI. kongresszusán kitűzött pompás célok megvalósításáért. Cseh­szlovákia népe a proletár nemzetköziséghez rendületlenül híven, szen­vedélyesen szeretve a békét, jelentős mértékben hozzájárult a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységének szilárdításához és az első sorokban áll a marxizmus-leninizmus tisztaságáért, a jelenlegi revizionizmus ellen vívott nagy döntő küzdelemben és a világbéke védelmében. A kínai nép mély hálát érez a Csehszlovák Köztársaság kormánya és népe iránt . hazánk szocialista építésében, szuverenitásunk és területi sérthetetlen­ségünk megőrzéséért, az amerikai imperializmus agressziója és a külföldi beavatkozás ellen vívott harcunkban nyújtott testvéri segítségéért és támogatásáért. Mély meggyőződésünk, hogy országaink szocialista építé­sének rohamos fellendülésével egyidejűleg Kína és Csehszlovákia népeinek testvéri barátsága és szoros együttműködése is tovább fog jzilárdulni és fejlődni, ami jelentősen hozzájárul a Szovjetunió vezette szocialista tábor megbonthatatlan egységének megszilárdításához. Éljen örökké Kína és Csehszlovákia népeinek megbonthatatlan testvéri barátsága! (Folytatás a 2. oldalról) Kívánjuk, hogy a német nép egye­süljön, s egyesülni is fog. Am ez — újra ismétlem — a németek saját ügye. Szövetségeseik azonban min­den lehetőt megtesznek Németország egyesülésének megakadályozására. Kérdés: A moszkvai május 1-i ma­nifesztáció alkalmával sok plakáton azt olvastuk, hogy a Szovjetunió hét­éves tervteljesítésével halad előre a kommunizmus felé. Milyen válto­zásokat jelent ez a Szovjetunió jelen­legi társadalmi rendszerével össze­hasonlítva? Hruscsov: A hétéves terv teljesí­tése lehetővé teszi a Szovjetunió gaz­dasági erejének fokozását, a további műszaki haladás biztosítását és az életszínvonal lényeges emelkedését. E terv teljesítése lehetővé teszi a Szovjetunió dolgozói reáljövedelmé­nek 40 százalékos növekedését. Bevezetjük a hétórás munkanapot és 1964-től kezdve a munka jellege szerint áttérünk az ötórás, vagy hat­órás munkaidőre. Népünk életszín­vonala nemcsak a bérek emelkedése, hanem az állam részéről a dolgozók­nak nyújtott más kedvezmények, mint lakások, a közétkezés, az orvo­si gondoskodás javulása, a gyermek­intézmények hálózatának stb. kibő­vülése útján is emelkedni fog. Önök tudják, hogy a lakbér ha­zánkban a legkisebb. Nagyszabású la­kás-, iskola- s egyéb kulturális és közéleti intézmények építési tervét dolgoztuk ki. Nálunk díjtalan az is­kolai oktatás. Most bennlakásos is­kolák építését vettük tervbe, hogy a jövőben minden tanköteles gyer­mek teljes mértékben állami eszkö­zökből tanulhasson ezekben az isko­lákban. A forradalom előtt csak az arisztokraták adhatták gyermekeiket panziókba és internátusokba, míg a munkásgyetmekek „utcai internátu­sokban" nevelkedtek. Nincs messze az az idő, amikor gyermekeink a szü­lők beleegyezésével bennlakásos is­kolákban fognak nevelkedni. Az ipart nagymértékben automa­tizáljuk. Ily módon könnyebbé válik az ember munkája és fokozódik ter­melékenysége. A hétéves terv az élelmiszergyár­tás hatékony fokozódására számít. A hétéves tervben az egy lakosra jutó élelmiszergyártásban — a hús-, tej- és vajtermelésben elérjük és valószínűleg túlszárnyaljuk az USA­nak e termékekben elért színvonalát. Kibővítjük a közétkezést úgy, hogy a lakosságnak egyre nagyobb része étkezzék közétkezdékben. Leszállítjuk az árakat, hogy a lakosság többsége előnyösen, közétkezdékben és ven­déglőkben étkezzék. Ez azt jelenti, hogy a nők egyre jobban mentesül­nek a házi munkától. Ez pedig nagy dolog. Hazánkban most szervezzük át az iskolai oktatás rendszerét s bevezet­jük a fő- és középiskolai végzettség megszerzésének legdemokratikusabb módját. Minden ember közép-, szak­vagy főiskolai végzettségre tehet szert, ^ rendes közép"- vagy főisko­lákon vagy esti iskolákon, vagy mint távhallgató a közép- és főiskolákon. így megteremtjük szocialista tár­sadalmunknak a kommunista építés felsőbb fokára való áttérését előse­gítő anyagi alapot és lehetőségeket. Ez még nem lesz kommunizmus, de az anyagi eszközök felhalmozása és a kommunizmusba való átmenet szük­séges feltételeinek megteremtése. A hétéves terv teljesítése reális és jelentős hozzájárulást jelent ha­zánk kommunista építéséhez. Konkré­tan kötelezettséget vállalunk, hogy gyakorlatilag bebizonyítjuk a szo­cializmusnak a kapitalizmus feletti fölényét, túlszárnyaljuk a legfejlet­tebb tőkés ország, az Amerikai Egye­sült Államok termelési színvonalát. Szocialista hazánk munkásosztályá­nak, dolgozóinak nagy győzelme lesz ez. A cári Oroszország gazdasági té­ren a legelmaradottabb országok egyike volt. A közeljövőben ez az ország iparilag legfejlettebb ország­gá válik, ahol legmagasabb a lakos­ság életszínvonala és legrövidebb a munkaidő. Ez az ország örökre fel­számolja a kapitalizmus összes rák­fenéit: a gazdasági válságot, a mun­kanélküliséget, az emberek szociális egyenlőtlenségét és a tőkés világ más bajait. Nem fogok részletesen beszélni az államigazgatásban folyó válto­zásokról. Az államapparátus egyre több funkcióját a társadalmi szer­vezetek veszik kezükbe. A kény­szer állami szervei elhalódásának fo­lyamata persze a nemzetközi hely­zettől fog függni. Természetesen nem gondolok most arra, hogy amíg im­perialista államok léteznek, felszá­moljuk a hadsereget és a tengerésze­tet, de mégis lehetőségünk lesz a fegyveres erők létszámának ésszerű csökkentésére. Ez a csökkentés per­sze semmi esetre sem gyöngítheti védelmi képességünket. Már most jelentősen csökkentettük a milícia, az ügyészség, a bíróság és más in­tézmények szerveinek adminisztratív apparátusát és kötelességeiket egyre nagyobb mértékben a közszerveze­tekre ruházzuk át. Csak a fő dolgokról beszéltem. Meg­jegyzendő. hogy nemsokára megszűn­nek kommunizmussal rémítgetni az embereket, mivel kommunizmus alatt a legmagasabb életszínvonalat, a leg­magasabb rendszert, a dolgozók ké­pességei érvényesítésének legnagyobb lehetőségeit, és a szó teljes értelmé­ben való igazi emberi érzést fogják érteni úgy, ahogy azt Gorkij mon­dotta: „Ember — mily büszkén hang­zik e szó." Azután önöket, szociáldemokratákat is kissé megszorítjuk. Természetesen nem fizikailag, hanem eszmei téren. Eszméink nagyon erősek. Nem félünk fellépni bármilyen hallgatóság előtt, így is megértenők egymást, ha Aden­auer megengedné. Én például beszél­nék a Ruhr-vidéken, az önök ténye­zői közül pedig valaki, mondjuk a Donyec-medencében szólalna fel. Kellemes volna számomra elbeszél­getni a Ruhr-vidéki munkásokkal. Nem tudom miért, de szrtárd meg­győződésem, hogy szót értenék velük. Önök pedig, ha úgy óhajtják, tessék, szólaljanak fel a Donyec-medencé­ben, vagy ha úgy akarják, az Urai­vidéken vagy Moszkvában vagy Le­ningrádban, ahogy tetszik. E. Puttkamer: Nincsenek további kérdéseink. A jelenlevők nevében őszinte hálánkat szeretném kifejezni önnek azért, hogy két órát szentelt e baráti beszélgetésnek és hajlandó volt meghallgatni minket. Az újság­íróknak nem mindig sikerül az ese­mények kormánykerekét tartó világ­nagyságokkal beszélgetni. Szívélyes fogadtatásban részesültünk itt. Be­szélgetésünk folyamán sok fontos ki­jelentést tett. Szeretnők hallani né­zetét, milyen formában használhat­nánk ki ezt a beszélgetést, hogy vol­na a legjobb. Hruscsov: Én is szeretném megkö­szönni önöknek találkozásunkat. Ta­lálkoznunk kell, hogy megszilárdít­suk barátságunkat a német munká­sokkal, a tehetséges és munkaszerető német néppel. Fontos lenne, ha kap­csolatban állnánk a szociáldemokrata párttal a békeharcban. Ez nagyban hozzájárulna a béke és a népek biz­tonsága megszilárdításának közös ügyéhez. Szeretném kifejteni nézetemet „az események kormánykerekét tartó vi­lágnagyságokhoz" fűzött szavaival kapcsolatban. Nézetem szerint szeré­nyebben illenék erről beszélni. Hazánkban valóban nagy dolgok történnek és mi e nagy dolgok részt­vevői vagyunk. Nem akarok bagatel­lizálni: valóban grandiózus dolgok ezek, de mi egyszerű emberek va­gyunk. Ami engem illet, munkás va­gyok, apám bányász volt. Gyermekko­romban egy német cég tulajdonában levő gépgyárban dolgoztam. Ezután egy francia társaság tulajdonában lé­vő bányában dolgoztam, később pedig rövid ideig egy belga társasághoz tartozó kokszolóüzemben. Akkor a forradalom előtt úgy mondhatnánk, Donyecban volt „az egész tőkés in­ternacionálé": voltak ott német, fran­cia, angol és belga tőkések. Mint látják, teljesen egyszerű em­berek vagyunk. Szovjet hazánkban azok, akik a munkásosztály és népük szolgálatába állítják képességeiket, előre juthatnak. Ilyen emberek közül bízott meg a párt irányító munkával engem is. Ismétlem, nem mi vagyunk nagyok, hanem a forradalom ügye, melyet Marx, Engels és Lenin kez­dett meg, az az ügy, melyet pártunk és a szovjet nép a marxi-lenini taní­tás alapján valósít meg. Németország Szociáldemokrata Pártja történelmének első időszaká­ban a világ legerősebb szociáldemok­rata pártja volt. Ezután másoknak adta át az elsőséget. Mi kommunis­ták persze most nem adjuk át önök­nek ezt az elsőséget. (Derültség, élénkség). Ha a német munkások valósították volna meg hamarabb a szocialista forradalmat, akkor ügyességükkel, tehetségükkel, kultúrájukkal és ipari fejlettségük magas fokával nagy szo­cialista országgá változtathatták volna Németországot. A múltban több anyagi és kulturális lehetőségük volt erre, mint hazánkban. Most azonban mi — még akkor is, ha megegyeznének, bá­torságot merítenének és forradalmat hajtanának végre Nyugat-Németor­szágban — lépést tartanánk önökkel, mivel a szovjet hatalom fennállásá­nak évei alatt erőt gyüjtöttünk és hazánk óriási ugrást tett a haladás útján. Nem mondom, hogy magasabb fokon állnánk, ez helytelen lenne, mert minden népnek nagy potenciális lehetőségei vannak. Csak a szociális feltételeket kell megteremteni arra, hogy teljes mértékben megmutatkoz­zanak"és megnyíljanak a minden ország népében, minden nemzetben rejlő lehetőségek. Kedves elvtársak, jő hogy eljöttek hazánkba, hogy megismerjék népünk életét, terveit és munkáját. Nyilván­valóan nem mindent értettek meg, nyilvánvalóan nem mindenben érte­nek egyet velünk. Ez érthető is, mi­vel ilyen rövid idő alatt nem nyer­hetnek áttekintést mindenről. Am saját szemükkel győződtek meg a szovjet emberek életérői. Látták, hogy egyáltalán nem járnak „kom­munista lánccal" a kezükön és lá­bukon, ahogyan néha bennünket le­festenek nyugaton, ahol azt állítják rólunk, hogy minden szovjet ember nyakán néhány csekista ül és kínoz­za. Azt hiszem, jajvészkelést *sem hallottak, börtönből jövő sírásra vagy hasonló borzalmakra, sem lettek fi­gyelmesek, melyekről a szocializmus rágalmazására specializálódott polgá­ri újságírók oly szívesen költenek mindenféle meséket. A szovjetországban most nincsenek olyan esetek, hogy valakit politikai bűntettekért vonnának bíróság előtt felelősségre. Vannak nálunk csalá­sért, lopásért huligánkodásért bör­tönben ülő egyének. Ezért a csekis­ták, akik megszokták az osztályellen­ség elleni harcot, időnként nyugta­lankodnak amiatt, hogy kis bűnözők­kel kell foglalkozniok. Az osztály­ellenség elleni harc romantikáját szeretnék, de ez irányban lehető­ségeink túl kicsinyek. Persze harcolnunk kell még a kül­földről, főként Nyugat-Berlinből és Nyugat-Németországból a Szovjet­unióba bevetett kémek ellen. Vannak ott szervezetek, melyek szakszerűen képeznek ki kémeket és küldik őket a szocialista országokba. Állambiz­tonsági szerveink vadásznak rájuk, egyeseket közülük elítéltek, mások pedig most is börtönben ülnek. Önök ezt nem tudják, de mi tudjuk. Nagyon elégedettek vagyunk ha­zánk helyzetével. Nem tudom, mi a véleményük népünk hangulatáról, de mi, a kommunista párt és a szovjet kormány vezető dolgozói nem kívá­nunk jobbat, mivel népünk erkölcse kiváló. Ez pompás távlatokat nyit hazánk sikeres kommunista építésé­ben. A szovjet nép teljes mérték­ben támogatja kormányunk politiká­ját, pártunk politikáját. Ez nagy kitüntetés számunkra, marxisták szá­mára. Remélem, lapjaikon keresztül tol­mácsolhatják legjobb kívánságainkat a német munkásosztálynak és a né­met népnek. A Szovjetunió munkásai és összes dolgozói nevében biztosít­sák őket arról, hogy csak békét és barátságot óhajtunk a német néppel éppúgy, mint minden néppel és azt akarjuk, hogy sohase legyen köztünk háború. A beszélgetés kihasználását illetően saját belátásuk szerint dönthetnek. Csak egy kívánságom van —, hojy ezt a beszélgetést a béke és a népek barátsága javára használják ki. Ezért nem szeretném, ha az általam kifej­tett egyik vagy másik nézetet hely­telenül magyaráznák, vagy népeink kapcsolatainak rovásSra használnák fel. Politikánk a békés egymás mel­lett élés politikája, a népek közötti barátság biztosításának politikája. E. Puttkamer: Ettől nem kell tar­tania. Bizonyára helyesen értettük meg önt, s ez egyáltalán nem függ a két párt között levő ideológiai el­lentétektől. Mindenesetre már ez az utazásunk is igazolta, hogy teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a szovjet nép a békére és csak a békére törekszik. Színtiszta igazság az is, amit a szovjet emberek erköl­cséről mondott, ebben mindig egyet­értünk önnel. Nem szeretnénk önt, miniszterelnök elvtárs, tovább feltar­tani. Az egész küldöttség nevében még egyszer köszönetet mondunk önnek. Nyikita Szergejevics Hruscsov szin­tén köszönetet mondott a küldöttség tagjainak a találkozásért. (TASZSZ.) CSU TE, a kínai Népköztársaság Képviselői Országos Népi Gyűlése állandó bi­zottságának elnöke. CSOU EN-LAJ, a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke. Lindgren svéd őrnagy neve ismeretlen ' előttünk. Senki sem szerzett volna tudo­mást egy ilyen nevű „gondolkodó lény" létezéséről, ha egy kétes célokat követő katonai lapban, a hitleri propagandagépe­z etet is felülmúló hajmeresztő hazugság­gal, nem adott volna magáról életjelt. Ez a Lindgren őrnagy ugyanis cikket írt az említett lapba egy szovjetunióbeli „amerikai" városról. Ez az „amerikai" itt az életmód jelzője. Furcsa még a felté­telezése is ennek, mert aligha tűrnék ott gengsztereknek és a nyugati világ hasonló ,,lovagjainak" nem lovagias kilengéseit. De Lindgren váltig bizonygatja és meg is nevezi: Vinnyica a' város neve. Ohó, az ukrajnai Vinnyica város (félreértésről nem lehet szó, mert pontosan megjelöli fekvé­sét), nem olyan kis pont a Szovjetunió térképén. Régente kis Kijevnek nevezték. Tehát helyben vagyunk. Lássuk, mi van itt ebben az „amerikai városban". Lind­gren megírja, hogy a város a környéktől „légmentesen" elzárt hely, nagy kémköz­pont, azaz diákváros, ahol 1300 orosz fia­tal készül fel a „kémhivatásra" és e cél­ból feladata elsajátítani az amerikai élet­módot, a mindennapi élet legegyszerűbb szokásait — a telefonálástól kezdve egé­szen a coca-cola élvezetéig. Természetesen szorgalmasan tanulják az angol nyelvet, nagy súlyt fektetvén az amerikai táj szó­lásra, tüzetesen foglalkoznak az amerikai nép régi és új történetével, stb. Szóval az amerikai ember viselkedését tanulják meg, hogy közülük a legjobbakat majd az USA-ban bevethessék kémfeladatok elvég­zésére. Az ismeretlenség homályából előtűnt Lindgren nem az egyedüli, aki rémmesé­ket költött a szovjetek államáról. Viszont MAO CE-TUNG, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke. LIU SAO-CSI, a Kínai Népköztársaság elnöke ' ostobasága annál nagyobb, hogy nem va­lami elérhetetlen marsbeli városról be­szél, hanem konkrétan megnevezett, még hozzá nem akármilyen kis szovjet város­ról, hanem százezres nagyvárosról, melyet szerinte drót akadályok vágnak el az or­szág többi részétől, és aki a drótakadá­lyok közelébe kerül, halál fia. Azaz, hogy a drótakadályokat illetően valami rémlik Lindgrennek, csakhogy még a múltban él. Volt valamikor a város körül drótakadály, méghozzá hatsoros, de ez a szovjet nép élethalálharcának ide­jén húzódott körülötte, amikor Hitler Vinnyicán ütötte fel főhadiszállását és hatsoros drótakadállyal kerítette körül a várost, melynek közelében felszólítás nél­kül lőttek az eltévedt járókelőre. Lindgrennek egyben igaza van: Vinnyica diákváros. Tanárképző és orvostudományi főiskolája van, azonkívül számos szak­iskolája. A háború óta 14 ezer tanár és orvos nevelkedett iskoláinak falai között, s mintegy IS ezer szakember került ki innen. A tanárjelöltek közül valószínűen sokan foglalkoznak az ametikai nép tör­ténetével, tanulmányozzák népeinek nyel­vét, elmélyítik nyelvészeti és történelmi tudásukat. De az is bizonyos, hogy a szovjet fiatalok közül egy sem készül kémkedni az USÁ-ba. Lindgren őrnagy visszafelé találó ágyút sütött el. Átaludta az idők múlását, (a drótakadályok a város helyreállítása óta eltűntek) a szocializmus hatalmas előre­haladását, s most felocsúdva zúgó fejiel, álmos szemmel és süket füllel nem látja, nem érzékeli a grandiózus hétéves terv nagy életerejét, lendületét, mely az egész világ békére törekvő népeit magával ra gadja. L. L. A Blitz című indiai lap leleplezései: A dalai láma nem szabad ember" ii Delhi (ČTK) - Sothi, a Blitz című indiai lap tudósítója, aki nemrégen felkereste a dalai lámát az indiai Masuri székhelyén, „Nem szent mi­niszterek szent foglya" című cikké­ben megállapítja, hogy a dalai láma nem szabad ember. „A dalai láma nem szabad, Min­den mozdulatát három minisztere és a dalai lámával együtt Indiába jött néhány vezető tényező figyeli" — ír­ja. „A dalai láma székhelyén tett látogatásom idején kíséretének tag­jaival folytatott beszélgetéseim alap­ján arra a meggyőződésre jutottam, hogy a dalai láma Tibet elhagyásá­ra vonatkozó elhatározásáért az egyik miniszter felelős, éspedig az, aki a dalai láma testőrségét és a dalai lá­ma palotájának rendőri felügyeletét ellenőrizte. Mivel nem bírta a kínai szervek bizalmát, attól tartott, hogy elvesztené állását, ha a dalai láma megállapodna a kínai szervekkel". A miniszter elhitette a dalai lámá­! val, hogy a kínaiak családjával együtt foglyul akarják ejteni. A fondorlatos miniszternek egy a palota közelében levő halastóba esett „eltévedt löve­dék" segített tervének megvalósítá­sában. A támadás tervét napokkal előtte készítették elő. A dalai láma azonban - nem tudott róla addig a sorsdöntő éjszakáig, amikor bele­egyezett Lassza elhagyásába. ­Vorosilov fogadta Szukarno elnököt Moszkva (ČTK) — Szukarno indo­néz köztársasági elnök, aki Szocsi­ban üdül, szombaton Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­sége elnökének vendége volt, aki a szovjet államférfiak nyaralóhelyén ebédet adott Szukarno elnök tiszte­letére. Az ebéden részt vettek az in­donéz vendéget kísérő személyisé­gek. nm SZÉLJEGYZETÜNK Könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát ÜJ SZÖ 3 * 1959. május 11.

Next

/
Thumbnails
Contents