Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-10 / 128. szám, vasárnap

Szlovákia Kommunista Pártiának feladatai az iskola és az élet közötti szoros kapcsolat megteremtésében és a kulturális forradalom végrehajtásában (Folytatás a 7. oldalról) műveltséget adó politikai és munkaiskolára való átszervezése, amely iskolarendszerünk fő alkotórészét képezi, különös figyelmet és 'gondoskodást követel meg a pártszervek es a nemzeti bizottságok részéről. Különösen hangsúlyozni kell, hogy itt nemcsak az iskolalátogatás egy évvel való meghosszabbításáról van szó, nem arról, hogy egy évet hozzáadunk az eddigi 8 évfolyamhoz, mint ahogy azt egyes helyek tévesen értelmezik, hanem ezen iskola egész tartalmának átszervezéséről van szó. A kilencéves középiskola feladata lesz az egész ifjúságnak általános politikai műveltséget nyújtani, előkészíteni őt a fizikai munkára és foglalkozásának helyes megválasztására irányítani. A tanulóknak el kell sajátítania'* a termelés alapjait, el kell nyerniök az alapvető ügyességet és a szükséges politechnikai látókört. Az alapfokú iskola átszervezése fokozatosan a legközelebbi három éven belül valósul meg. A kilencéves kötelező iskolalátogatásra való áttérés különösen nagy igénveket támaszt az anyagi feltételek megteremtésére főképp a tantermekkel és a politechnikai neveléshez szükséges felszereléssel szemben. Az iskolahelviségek terén Szlovákiában annál rosszabb a helyzet, mert ittmaradt számunkra a kapitalizmus átkos öröksége, mert az 19'52- 1958-as években elégtelen volt az Iskola- és Kulturálisügyi Megbízotti Hivatal irányító és ellenőrző munkája s mert az Építészeti Megbízotti Hivatal nem végzett el 112 millió 587 ezer korona értékű építkezést. A kötelező iskolalátogatásnak 8 évről 9 évre való meghosszabbításával a szükséglet Szlovákiában további 1830 tanteremmel növekedik. Ezek a tények arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a tantermek építése az egyik fő probléma, amely a kötelező alapfokú iskola átszervezéséből származik. Számos jó példánk van a lakosság és az építőipari termelés jó együttműködésére az iskolaépítés terén. Jól járnak el Vištuk, Šiavnik, Šintava, Oravská Lesná, Mútne, Sobrance, Soľ, Nižná Slaná, Moldava, Bánov, Dolné Kräkany és más kpzségekben. Találó jelszót tűztek ki a prešovi kerület építkezési dolgozói „Az építő-munkások két műszakban — a tanulók egy műszakban." Példájukat követniök kellene a többi kerület építkezési dolgozóinak is. Számos községben a lakosok az önsegély-akció keretében, a városok és községek szépítésének akciója keretében kibővítették a tantermeket a kevés osztállyal rendelkező iskolák rendbehozatalával, hozzáépítéssel és új építkezésekkel. Brezolupy, Jakuboy, Malé Bielice, Lúkv nad Makytou, Kátlovce, Pažiť, Čaňa és más községek példája meggyőző bizonyítékot ad arról, hogy ott, ahol az iskolaépítésről való gondoskodást a nemzeti bizottságok és a lakosok veszik kezükbe, elérhető a sikeres építkezés és jó minőségben készül el minden munka. A második ciklusban, amely az alapfokú kilencéves iskola folytatása, az ifjúság teljes középiskolai műveltséget nyer, amely az iskolák négy áramlatában lesz megszervezve, mégpedig a következő iskolák útján: 1. Szaktanintézetek és tanonciskolák, 2. a dolgozók középiskolái, 3. általános műveltséget nyújtó középiskolák és 4. szakiskolák útján. Az ifjúság további oktatásának leghatalmasabb áramlata a második ciklusban a szaktanintézetek" és a tanonciskolák lesznek, amelyeket az ifjúság túlnyomó többsége fog elvégezni. E tanintézetek és tanonciskolák feladata, hogy szakképzett munkásokat neveljenek üzemeink számára és dolgozókat szocialista mezőgazdaságunk számára. Az iskolai művelődés átszervezésének sikeres megvalósítása különösen Szlovákiában megköveteli, hogy megjavuljon elsősorban a tanulóviszonyban levő ifjúság oktatása A dolgozók utánpótlása nevelésének megjavításában a fő cé! az, hogy minden fiatal munkást a politikai öntudatosság, az általános műveltség és a szakmabeli felkészültség magas színvonalára emeljünk. A kulturális és technikai színvonalnak a fiatal szakképzett munkások előkészítésében a technika távlati fejlesztésére kell irányulnia, amely napjainkban egyenesen forradalmi átalakuláson megy át. A foglalkozás számára az utánpótlás előkészítésében jó eredményeket ér el a Vágmenti Gépgyárak nemzeti vállalat Povážska Bystrica-j Klement Gottwald Üzeme mellett működő szaktanintézet. A vállalat vezetősége kezdeményezően gondoskodik az anyagi feltételek megteremtéséről mind a szakmabeli kiképzés, mind pedig az elméleti oktatás terén. Az üzem gondoskodása révén a tanintézet elegendő segéd-anyaggal rendelkezik. A tanoncok szakmabeli kiképzésének céljára külön műhelyek és jő gépi berendezések vannak. Az ifjúság már a szakmabeli kiképzés folyamán is az üzem termelési proggramián dolgozik. A dolgozók középiskolái teljes középiskolai műveltséget nyújtanak ugyanolyan mértékben, mint a második ciklus többj iskolái. Ezek az iskolák arra hivatottak, hogy az üzemekben dolgozó fiúk és lányok számára a középiskolai műveltség elnyerésének fő útjává, a munkásoknak és parasztoknak a főiskolákra való előkészítése fontos útjává váljanak. Egy további iskolafajta, amely teljes középiskolai műveltséget nyújt, a tizenkétéves, éltalános műveltséget adó politechnika; " munka-középisko'.a lesz. Ezen *tk feladata, hogy a középiskolai ános műveltségen kívül biztosítsák a munkás szakképzettség elnyerésének alapját is. A kísérleti tizenkétéves iskolák terén szerzett eddigi tapasztalatom azt mutatják, hogy a tanulók részvétele a termelőmunkában messzemenő jelentőségű nemcsak az iskolának az élettel való kapcsolata, az elmélet és a gyakorlat kapcsolata terén, hanem pozitív hatása van az ifjúság egész viszonyára a tanulőshoz. Nálunk, Szlovákiában nagy jelentőséget nyernek a szakiskolák, ahol az iparnak a harmadik ötéves tervben való rohamos fejlődése következtében egyre fokozódik a középtechnikai káderek szükséglete. A szakiskolák fogyatékossága az,' hogy a szakmabeli előkészítésben lemaradnak a technika gyosiramú fejlődése mögött és főképp az, hogy elégtelenül készítik elő a tanulókat a manuális munkában szükséges gyakorlati fogásokra. A szakiskolák átszervezésében mutatkozó fogyatékosságokat, ki kell küszöbölni, ugyanakkor el kell mélyíteni az általános művelődést a természettudományok terén, mert a termelési folyamatok automatizálása és chemizálása széleskörű és beható ismereteket követel meg. A CSKP Központi Bizottsága hangsúlyozta a főiskolák fontos küldetését azon nagy gazdaságpolitikai és eszmei kulturális feladatok megvalósításában, amelyeket a szocialista országépítés sikeres befejezése érdekében teljesítenünk keli. Pártunk a főiskoláknak a felszabadulás óta nagy figyelmet és gondoskodást szentel. Egész társadalmunk elvárja, hogy a főiskolák életünk valamennyi területe számára politikailag fejlett és szakmabelileg rendkívül képzett dolgozókat neveljenek, akik a nép javára alkotó módon továbbfejlesztik a tudományt és a technikát s aktív közéleti dolgozók lesznek. Eme igényes feladatok teljesítéséhez feltétlenül szükséges megvalósítani a főiskolák forradalmi átszervezését is. Ezen átszervezésnek is fő alapelve a tanítás szerves egybekapcsolása a termelőmunkával. Ez a főiskolák számára is a fő útja annak, hogy leküzdjék elszakitottságukat az élettől, a szocialista építés gyakorlatától. Ézen átszervezés megvalósítása a főiskolák egész tanítói karának és diákjainak közös erőfeszítésétől függ. Megköveteli az egész közélet, elsősorban a termeiéri berendezések dolgozóinak sokoldalú támogatását, azon helvek támogatását, ahol a főiskolai hallgatók produktív munkát fognak végezni. Kell, hogy e törekvés élén a főiskolákon, valamint az üzemekben is a pártszervezetek álljanak. Főiskoláink fakultásainak nagv része helyesen fogta fel a CSKP XI. kongresszusának iránvelveit az iskolának az élettel való kapcsolatáról. A pártszervezetek vezetésével kezdeménvezően meakez^ték az iskolák átszervezésére irányuló javaslatok kidolgozását. Az első szakaszban, míg megkezdték a javaslatok konkrét kidolgozását a zvoieni Erdészeti és Faipari Főiskola egyes fakultásain, az egész pártszervezet nagy erőfeszítést tett arra, hogy valamennyi tanító helyesen megértse az iskola forradalmi átszervezésének szükségességét, valamint azokat az alapelveket, amelyeken az átszervezést meg kell valósítani. Ebből a célból nyilvános gyűléseket rendeztek az iskolában, s egybehívták a párt- és akadémiai funkcionáriusok aktíváit. Ezzel biztosították azt is, hogy a tanítók és az iskola felelős dolgozói helyesen megértsék a fizikai munka jelentőségét az új értelmiség nevelése szempontjából és az iskola átszervezése tervének kidolgozásához helyes szempontból fogtak hozzá. De nem minden fakultáson értették így meg az átszervezés fontosságát. Számos fakultáson a termelési gyakorlatot új tantárgyként vagy pedig csupán az eddigi termelési gyakorlat puszta kibővítéseként értelmezik. Nem látják, hogy a termelési gyakorlatnak az iskola egész nevelő és oktató folyamata egyenértékű, szerves részévé kell válnia. Nem értették ezt meg például a Komenský Egyetem és a Szlovák Műszaki Főiskola egyes fakultásain. Egyes akadémiai funkcionáriusok és tanítók látszólag elismerik az átszervezés szükségességét, de mihelyt konkrét intézkedésekre és tantárgyuk tanításának megváltoztatására kerülne sor, minden téren fenntartani igyekeznek az eddigi állapotot. Az ilyen állásfoglalás eredménye megnyilvánult abban, hogy egyes fakultások, mint pl. a Komenský Egyetem természettudományi, földtanigeográfiai fakultása, a Szlovák Műszaki Főiskola építészeti és földmérő mérnöki fakultása, valamint a kassai Műszaki Főiskola gépészmérnöki fakultása csak lényegtelen kisebb változtatásokat javasoltak. Javaslataikat azzal indokolták, hogy a tanítás lényegesebb megváltoztatásával csökkenne a hallgatók elméleti előkészítése. Az ilyen nézetek a műveltség konzervatív felfogásából erednek. A CSKP KB kihirdette azt az elvet, hogy már az idei iskolaévben a főiskolákra elsősorban a termelésből vesznek fel tanulókat, mégpedig éppúgy a technikai főiskolákra, mint a társadalomtudományi főiskolákra. Ez az elv fokozatosan általános érvényűvé válik. A hallgatóknak a termelésI bői való toborzására az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell forďítaniok főképp a kerületi és járási pártbizottságoknak és az egész iskolaigazgatásnak. Valamennyi főiskolai hallgatót meg kell tanítani arra, hogy alkotó módon tudományos kutató-módszerrel közeledjenek a munkához. A főiskolákon ,a tudományos kutató munkát egybe kell kapcsolni az üzemekben végzett munkával, amelyek konkrét és nagyon gazdag anyagot nyújtanak. E téren helyesen jár el a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola, mely a felsőbb évfolyamok hallgatóit bekapcsolja a mezőgazdaságunk nagyon konkrét tudományos problémáinak megoldásába.' A főiskolai képzettséggel rendelkező dolgozók nevelésének elválaszthatatlan részét képezi az eszmei-politikai nevelés, - amint ezt a CSKP KB legutóbbi ülésén hangsúlyozták, — amely megszilárdítja a tudományos világnézetet. Ebből eredően a szakoktatás mellett állandóan tökéletesítenünk kell a főiskolások marxi-lenini nevelését is. A főiskolákon az eszmei-politikai nevelés kell, hogy minden egyes tanár, docens és tanársegéd, a pártszervezetek és valamennyi társadalmi szervezet ügyévé váljon, ne háruljon csupán a marxizmus-leninizmus katedrára, amint az a gyakorlatban mindeddig gyakran volt. A marxizmus-leninizmus vezérfonalként, a szocialista és a kommunista társadalom embere világnézeteként való fokozatos elsajátításának fontos eszköze a politikai életben való aktív részvétel. Ez érvényes mind a diákokra, mind a tanítókra, különösen a főiskolák marxizmus-leninizmust előadó katedráinak tanítóiA szocialista országépítés befejezése megkívánja, hogy a dolgozókat munkaviszonyuk megszakítása nélkül továbbtanulásra, szakképzettségük növelésére ösztönözzük. E mozgalom megszervezése érdekében létre kell hoznunk a még jobb feltételeket, különösképpen fejlesztenünk és tökéletesítenünk kell a dolgozók, üzemek, társadalmi szervezetek, nemzeti bizottságok és iskolák által szervezett oktatásának minden formáját. A tanulmányozás ezen formáinak jelenlegi helyzete nagyon ki "nem elégítő, különösen a főiskolákon. Le kell számolnunk azzal a nézettel, hogy rendkívüli tanulmányi formákról van szó ebben az esetben, mivel az ilyen formákban a művelődés egyik alapvető módját kell látnunk. Növekszik a tanító és a társadalom szerepe. Az ifjúság következetes kommunista nevelését biztosítja iskolaügyünk forradalmi átszervezése, amelynek fontos tényezője a tanító. A párt már nem egyszer értékelte a haladó, áldozatkész tanítók munkásságát. Iskolaügyünk átszervezése még kedvezőbb feltételeket teremt a tanítók, nevelők és oktatók munkájához. A CSKP Központi Bizottsága hangsúlyozta, hogy az iskolaügyben bekövetkezendő változások megkívánják valamennyi fokozatú és fajtájú iskolán a tanítók előkészítésének további lényeges tökéletesítését. Az iskolának az élettel való szoros kapcsolata megköveteli, hogy elsősorban a tanítók ismerkedjenek meg közelebbről a termeléssel, széleskörű politikai, gazdasági és kulturális áttekintésük legyen, szakmai és módszertani felkészülésük az eddiginél jobb legyen. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a tanítók túlnyomó többsége az elmúlt esztendőkben nagy előrehaladást tett szakmai és ideológiai felkészülésében. Helytelen volna azonban leplezni azt, hogy Szlovákiában még sok megfelelő szakképesítéssel nem rendelkező tanító van. Az ilyen helyzet megszüntetésével egyidőben el kell érnünk azt, hogy minden egyes tanító elmélyítsé szakismereteit a termelés és a technika alapjairól. Tanítóságunk többsége pozitívan fogadta a XI. kongresszus határozatát az iskolaügy átszervezéséről és megértette e határozat jelentőségét. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy ma már több száz tanító elmélyíti a termelés és a technika alapjaival kapcsolatos szaktudását, az üzemekben, a szövetkezetekben és az állami birtokokon végzett munkában elnyerik a termelési szakképesítést. így például a sninai Vihorlat üzemben 5 tanító látogat egy tanfolyamot, amelynek során elnyerik a termelési szakképesítést. A kassai gépipari iskolán sikeres szakmai-pedagógiai tanfolyamok folynak a taníók számára, amelyeken a termelés alapvető kérdéseivel foglalkoznak. Ezt az utat sokkal bátrabban kell követni. Szlovákiában a tanítók szakképesítése terén fennálló fogyatékosságok mellett a legnagyobb gondot igénylő probléma a tanítók ideológiai nevelése, mivel egy részük ideológiai és politikai szempontból még gyengén van felkészülve ifjúságunk kommunista nevelője felelősségteljes szerepének betöltésére Ifjúságunkat a kommunizmus építőjének neveljük. Ezért meg kell akadályoznunk azt, hogy befolyásolja a haladásellenes, vallásos gondolkodásmód, ezért következetesen a tudományos világnézet szellemében kell nevelnünk. Ez megkívánja, hogy minden egyes tanító hű legyen népéhez, a munkásosztályhoz, a kommunista párthoz és harcos marxista-ateista legyen. A tanítók felkészítése az új feladatokra megköveteli eddigi tanulmányaik tartalmának és módszereinek a megváltoztatását. A tanítók a jelenlegi helyzethez viszonyítva a jövőben hosszabb képzésen mennek keresztül, amely összhangban lesz az egyes iskolafokozatok, iskolafajták és nevelő intézmények szükségleteivel. Rendkívül nagy figyelmet kell fordítanunk a pedagógiai intézmények létesítésére, a káderek helyes kiválasztására, oktatásuk és nevelésük tartalmára. A pedagógiai intézmények létesítése terén Szlovákiában a jelenlegi helyzet nem kielégítő. Különösen a hallgatóknak az első évfolyamba való megnyerésében mutatkozik lemaradás. A tanítói hivatásra a kiválasztás során előnyben részesítetten kell kiszemelni a gyakorlatban dolgozó legjobb fiatal munkásokat, szövetkezeti tagokat, akik munkájukban beváltak. Az iskola kapcsolata az élettel-elv megvalósítását a tanítók nevelésében a többi között elősegíti az, hogy a jövő tanítói a tanulmányok ideje alatt hosszabb időre be lesznek osztva az egyes iskolákra a tapasztalt tanítók mellé és a tanulmányok egész ideje alatt bekapcsolódnak a lakosság körében végzett közéleti-politikai munkába is. A tanító nevelése nem fejeződik be az iskola és a pedagógiai intézmény elvégzésével, hanem tovább folytatódik a gyakorlatban, a tanítók kollektívájában, az iskolában. A párt-, a szak- és az ifjúsági szervezeteknek ezért több gondot kell fordítaniok a fiatal tanítók nevelésére, eszmei-politikai fejlődésére és segítséget kell nyújtaniok a pedagógiai-mesterségbeli tudás elsajátításában. Az iskolai rendszer átszervezése, amely mélyrehatóan befolyásolja az iskola munkáját, rendkívül nagy jelentőségű és túllépi jelenünk kereteit. Az új szocialista iskola célkitűzése az, hogy a kommunizmus számára felnevelje az új nemzedéket. Ha ebből a szemszögből tekintünk az iskolaügyben megvalósítandó intézke- I désekre, akkor előtérbe lép a pedagógiai tudomány jelentősége és'szerepe. A csehszlovákiai iskolaügy távlati fejlesztésével kapcsolatos vitában a tanítók, számos dolgozó és a szülők rámutattak arra. hogy pedagógiai tudományunk nem nyújt segítséget az oktatási és nevelő gyakorlat sürgető kérdéseinek megoldásában. A tudományos munka jelentős mértékben csak a jó eredmények regisztrálásására, a pedagógiai gyakorlat néhány kevésbé fontos kérdésére, a szervezési problémákra és egyes esetekben az élenjáró tanítók munkamódszereire korlátozódik. A pedagógiai tudomány nem foglalkozott az elvi jelentőségű pedagógiai kérdések megoldásával és a nevelési kérdések feldolgozásában nem rendelkezik a szükséges időelőnnyel. Olyan fontos kérdésre sem fordít megfelelő gondot, mint amilyen például a ludák-fasiszta ideológia maradványainak ifjúságunkra gyakorolt káros befolyásának a leküzdése. Gyengén dolgozzák fel az oktatás és a nevelés szaktanintézetekben és tanonciskolákban gyakorolt tartalmának kérdését, valamint a politechnikai, a munkára való és az erkölcsi nevelés problémáit. Elhanyagolják olyan komoly nevelési és didaktikai feladatok megoldását, mint amilyen az alapvető tananyag megválasztása, a diákok túlterheltségének kiküszöbölése. A Bratislavai Pedagógiai Kutató Intézetben a következő témán dolgoznak: „Az ősközösségi társadalom erkölcse", de senki sem foglalkozik olyan sürgető kérdések megoldásával, mint amilyen a csehszlovák szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre való nevelés, a kommunista erkölcsi nevelés módszertana. Elhanyagolják a politechnikai nevelés módszereinek kérdéseit, a fizikai munka szellemi fejlődésre gyakorolt befolyásának problémáját. Pedagógiai tudományunk mind ez ideig szinte egyáltalában nem fordított gondot olyan fontos kérdésre, amilyen az oktatás és a nevelés pártossága. A jövőben nem engedhetjük meg azt, hogy pedagógiai tudományunk lemaradjon a társadalom szükségletei és fejlődése mögött. Pedagógiai tudományunk jelenlegi fő feladata az, hogy segítséget nyújtson az iskolaügy forradalmi átszervezésével kapcsolatos valamennyi alapvető kérdés feldolgozásában. Dolgozó népünk kedvezően fogadta a CSKP KB határozatát az iskola élettel való kapcsolatának megszilárdításáról, amelyről ma itt tárgyalunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem bukkannak majd fel egyes „bírálók" különösen azok közül, akik már egyszer felléptek az egységes iskolával szemben, és azt fogják állítani, hogy a Központi Bizottság határozatai nekik adnak igazat. Szlovákiában az SZKP XX. kongresszusa után megnyilvánultak olyan törekvések, amelyek szubjektív bírálatok megszervezésével akartak fellépni iskolarendszerünk és általában iskolaügyi politikánk ellen. A vitát Ondrej Pavlik kezdte el, „Hogyan is állunk iskolai rendszerünkkel" című cikkével. Demagóg módon megtámadta pártunk eddigi iskolai politikáját, mégpedig akkor, amikor a párt kitűzte az egész ifjúság kötelező középiskolai képzésének távlatát. Ondrej Pavlik a szocialista társadalom jelenlegi fejlődési szakaszában nem tartotta lehetségesnek és szükségesnek sem a teljes középiskolai képzettség bevezetését a dolgozó nép széles tömegei számára, hanem éppen ellenkezőleg, korainak helytelennek, sőt károsnak tartotta. Helytelen nézetei jellemzően megmutatkoztak elsősorban az iskolarendszer harmadik fokozatának megszervezésével kapcsolatban mondott véleménvében, amikor azt javasolta, hogy egvoldalú figvelmet fordítsunk elsősorban az általános műveltséget nyújtó bővített középiskolára, amely szerinte előkészít a főiskolai tanulásra, és döntő szerepet kell, hogy betöltsön a szocialista gazdaság és kultúra éoítésében a két társadalmi rendszer békés versengésének időszakában. Ez hamis hang, rossz tanács vo't Amikor Ondrej Pavlik bármiféle okból megtagadta a dolgozó nép széles tömegeinek igényét a középiskolai végzettségre, ezzel lebecsülte a munkásosztály és általában a dolgozó nép szerepét a szocialista és kommunista társadalom építésében. A gyakorlatban megmutatkozott, 'jeljesen lelyes volt, hogy pártunk elítélte az ilyen törekvéseket és úgynevezett „tanácsokat" mivel ezeknek a „bírálóknak" a célja nem az volt, hogv segítséget nvúitsanak a dolgozó nép életével, szoros .kapcsolatban álló új iskola építésében, hanem ellenkezőleg iskolánkat vissza akar(Folytatás a 9. oldalon » ÜJ SZÖ 8 * 1959. május 10.