Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-10 / 128. szám, vasárnap

Szlovákia Kommunista Pártiénak feladatai az iskola és az élet közötti szoros kapcsolat megteremtésében és a kulturális forradalom végrehajtásában (Folytatás a 6. oldalról) A munkásosztály ebben a folyamatban, a szocialista építésért folytatott küzdelemben átalakítja az egész társadalmat, sót kommunista fártja vezetésével önmagát is. A párt, mint a munkásosztály élcsapata állandóan mélyítse el és tökéletesítse a munkásosztály körében végzen nevelőmunkát 6s emelje kulturális és műveltségi színvonalát, hogy a munkásosztály továbbra is sikerrel teljesítse ezt a feladatot. Szlovákia munkásosztálya a felszabadulás óta nemcsak számbelileg, hanem ideológiailag és szakmailag is fejlődött. Belőle származik pártunk, a szakszervezetek és az államapparátus magva, a munkásosztály soraiból kerültek ki a népgazdaság és a kuitúra tehetséges és lelkes szervezőinek és dolgozóinak ezrei. A volt kizsákmányolt és nyomorgó proletárok hazánk bölcs- és gondos gazdáivá válnak. Természetesen a munkásosztály ezen kiváló tulajdonságai ne vezessenek bennünket arra a következtetésre, hogy munkásosztályunk már mentes a fogyatékosságoktői, egyöntetű egységet alkot, hogy már minden munkás magáévá tette a marxizmus-leninizmus ide lógiáját, hogy már mind szocialista módon gondolkodnak és cselekszenek. A termelőerők rohamos fejlődése, amely különösen Szlovákiában erőteljes, megkövetelte és továbbra is megköveteli" nagyszámú dolgozó besorolását az ipari termelési folyamatba

t más szakaszokról, főképp a mezőgazdaságból? E dolgozók közül még sokat kispolgári ideológia terhel. Az üzemekbe számos olyan fiatal ember is érkezik, akik nem járták ki a kapitalizmus kemény iskoláját és nem mindegyikük származik munkáscsaládból. Ezenkívül üzemeifikben jónéhány volt kizsákmányoló is dolgozik, esetleg olyan emberek, akiket a múltban számos kötelék fűzött az uralkodó burzsoáziához. Ez a fejlődés ugyan a munkásosztályt számbelileg bővíti és szilárdítja, de ugyanakkor kispolgári és burzsoá befolyásokat visz soraiba. Minden munkást arra kell vezetni, hogy tudatosítsa- osztályhelyzetét társadalmunkban, ennek alapjárt' kéli nevelésüket nagyfokú felelősségre irányítani mindazért, ami hazánkban történik, büszkeségre a sikerekért, amelyeket a szocialista építésben elérünk, helyes viszonyra nevelni a kollektívához, a társadalmi tulajdonhoz, arra kell őket nevelni, hogy minden munkás valóban az uralkodó osztály tagjának érezze magát és ezért munkahelye gazdájának is. Helyes, hogy üzemeink nagy súlyt helyeznek a munkások, mesterek és technikusok gazdasági oktatására. Ez nagy jelentőségű a dolgozók részvételének növelése szempontjából is a termelés és az egész gazdaság irányításában. Az eddiginél azonban sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni szakképzettségük növelésének is. A CSKP KB határozata a munkások, mesterek és technikusok szakképzettségének és technikai színvonalának növeléséről Szlovákiában nagy jelentőségű az ipar rohamos fejlődése miatt és azért is, mert eddig a szakképzett munkások terén sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, mint a cseh országrészek üzemeiben. A gazdasági szervek, a szakszervezetek és a CSISZ-szervezetek feladata a pártszervek és szervezetek közvetlen vezetésével olyan feltételeket teremteni és olyan segítséget nyújtani a dolgozóknak üzemeinkben, hogy hamarosan elérjék a megfelelő szakképzettséget. Ez nagy jelentőségű lesz a termelés és a munkatermelékenység színvonalának további emelésére egész iparunkban. Rendkívüli figyelmet kell szentelni a szakképzett munkások, mesterek és technikusok előkészítésének főképp azon üzemek számára, amelyeket most építünk, vagy a legközelebbi időben kezdünk építeni. Ez elsősorban a Keletszlovákiai Kohóművekre vonatkozik, amely kapacitását tekintve a világ legnagyobb ilyenfajta üzemei közé fog tartozni. A szak- és technikai oktatás mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a dolgozók egyéb, főképp a marxi-lenini világnézet terén való oktatásáról, valamint kulturális és esztétikai nevelésükről sem. Hogyan kell üzemi pártszervezeteinknek irányítaniok és szervezniök a politikai nevelő és ideológiai munkát, erre rámutatt a CSKP Központi Bizottságának az ipari üzemekben működő pártszervezetek munkájára vonatkozó határozata. E dokumentumot azonban nálunk Szlovákiában nők üzem elégtelenül valósítja meg. A járási és kerületi pártbizottságok nem nézhetik tétlenül e jelenséget. Kívánatos, hogy hamarosan olyan intézkedéseket tegyenek, hogy minden üzemi pártszervezet alaposan megtanuljon ezen határozat alapján dolgozni. Pártunk most a CSKP XI. kongresszusnak és a Központi Bizuttság márciusi ülésének határozatai értelmében harcot folytat a mezőgazdaság szövetkezetesítése befejezéséért és a mezőgazdasági termelés lényeges fellendítéséért. Egész ideológiai és politikai nevelő munkánknak a falun ezért jelenleg e feladatok teljesítését kell elősegítenie. A kultúrforradalom befejezéséért vívott harc végső célja a falun az. hogy leküzdjük , a magántulajdonost jellemző gondolkodási módot, megtanítsuk a szövetkezeti tagokat szocialista módon gazdálkodni, dolgozni, gondolkodni és élni s így fokozatosan leküzdjük a város és falu közötti lényeges különbségeket. Falusi munkánkban szem előtt kell tartanunk, hogy az új eszmék, szokások, az új szocialista gondolkodás egyre nagyobb mértékben túl-' súlyba kerül a falun és győzni akkor fog, ha ideológiai munkánkban egyre inkább a földművesek tapasztalataiból indulunk ki, ha ez a munkánk szorosan összefügg a parasztok mindennapi életével és gyakorlati munkájával. Ebben az irányban főképp a következő három alapelvet kell szem előtt tartanunk: Elsősorban céltudatosan azokból a történelmi eredményekből kell kiindulnunk, melyeket a parasztságnak a munkásosztállyal való osztályszövetsége hozott. A dolgozó parasztság a munkásosztállyal szövetségben felszabadult megalázó helyzetéből, a nagybirtokosok és a kulákok elnyomásától. Egyedül ez a szövetség váltotta valóra a történelemben első izben a jelszót — a föld legyen azoké, akik megművelik. E tényre állandóan emlékeztetni kell a parasztokat, hogy tudatára ébredjenek, csupán a munkás-paraszt szövetségnek a parasztok részéről való további szilárdítása útján teljesül vágyuk: az egyre gazdaqabb, kulturáltabb és boldogabb élet. További tényező, melyet a falun végzett ideológiai munkánkban szem előtt kell tartanunk, azok az értékes tapasztalatok, melyeket szövetkezeteseink már az új termelési viszonyokban, a szövetkezeti kollektív gazdálkodás eddigi yyakorlatában szereztek. De nem szabad emellett lebecsülni a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét sem. amint erről meggyőznek bennünket a szovjet tapasztalatok is, főképp az SZKP-nak a mezőgazdasági termeiés fejlesztésére irányuló fontos intézkedései. Az EFSZ-ek szocialista gazdálkodása elveinek következetes elmélyítése, a szövetkezeti szocialista nagyüzemi termelés valamennyi helyes elvének fejlesztése elkerülhetetlenül elvezet parasztjaink szokásainak, gondolkodásának, erkölcsének és nézeteinek fokozatos átalakulásához is. Hogy ez a folyamat minél rövidebb legyen, szívósan meg kell szilárdítanunk a szövetkezeti tagok kollektív munkája és kollektív élete valamennyi formáját. Az EFSZ-ek öszszes tagjait, az EFSZ-ekben dolgozó nőket az eddiginél nagyobb mértékben kell bekapcsolni az EFSZ irányításában való aktív részvételbe, tudatosan fejleszteni kell a szövetkezeten belüli demokráciát, szilárdítani kell a bírálatot és minden szövetkezeti tagot arra kell vezetni, hogy felelősséget érezzen a közös munka sikeréért. Továbbá minden téren fejleszteni kell a kezdeményezést és meg kell teremteni a szocialista munkaverseny szervezésének feltételeit, melynek során az anyagi érdekeltség egybekapcsolódik az elvtársias kölcsönös segítséggel és tapasztalatcserével. Végül a szövetkezeti kollektivizmus elemeit fokozatosan át kell vinni az egész község gazdálkodásába és életébe s ezeken keresztül kell fokozni az egész társadalom érdekeivel való szoros kapcsolat érzését. Ebben az irányban kell haladnia egész eszmei és népnevelői tevékenységünknek a falun. A népneveié és kulturális munka s ennek legkülönfélébb formái — a színház, a könyvvel végzett munka, a népművészeti alkotás, a film az előadások — nem szabad hogy öncélúak legyenek. A kultúrforrada'.omban csak akkor teljesítik küldetésüket, ha minden megnyilvánulásukkal céltudatosan és irányzatosan elnyomják az individualizmus jelenségeit s megerősítik a kollektivizmust ' a gondolkodásban, az érzésekben és a cselekedetekben. Végül falvaink társadalmi tudatának átalakításában a fő szerepek egyikét a természettel vívott sikeres harcnak kell játszania Ideológiai munkánkban ezen a téren is feltétlenül a parasztok tapasztalataiból kell kiindulni, akik mindennapos gyakorlati munkájukban győződnek meg arról, hogy nem a természetfeletti erők, az isten és a szenteltvíz segítségével, hanem maguknak a dolgozóknak öntudatos tevékenységével, a szocialista rendszer kedvező feltételei között, a szocialista állam és a munkásosztály segítségével, a szövetkezeti munkaszervezéssel szabadul meg a paraszt a természet szeszélyeitől és válik annak urává. Hogy parasztjaink minél gyorsabban megytegyék a kispolgári gondolkodástól a szocialista gondolkodáshoz vezető bonyolult utat, az individualizmustól a kollektivizmushoz, a természetfeletti erőkbe vetett hittől a materialista meggyőződéshez vezető utat, ehhez elsősorban lényegesen meg kell szilárdítani a párt vezető szerepét a falun, meg kell javítani a párt szervező és politikai nevelő munkáját a falusi pártszervezetek munkájáról hozott határozat értelmében, minden lehetőséget és eszközt fel kell használni az ideológiai és kulturális tevékenység fejlesztésére, főképp a népnevelési intézményeket és a szövetkezeti klubokat, tovább kell azokat bővíteni, emelni kell a pártpropaganda és agitáció színvonalát, meg kell erősí•teni a munkásosztály politikai befolyását a falun. A cseh országrészeknél is sürgetőbb probléma Szlovákiában, hogy szakmailag, technikailag és gazdaságilag felkészült mezőgazdasági kádereket biztosítsunk elsősorban az EFSZ-ek számára. Az értelmiség nagy küldetése sok, ökonómusok, tudósok és művészek, orvosok, tanítók, újságírók és mások, akik odaadóan segítik építeni a szocializmust és elsajátítják a munkásosztály ideológiáját - a marxizmus-leninizmust. Vannak természetesen hazánkban az értelmiségnek olyan tagjai is, akik mindeddig nem találták meg a kivezető utat elszigeteltségükből, akik Az értelmiség küldetését és jelen- I párt-, az állami és a gazdasági aptőségét társadalmunkban azok a tör- , parátus szellemi dolgozói, technikuténelmi feladatok adják.meg, melye- —'"—* -- —' ket a szocializmus építésének befejezése útján oldunk meg. Az értelmiség a gazdaság és kultúra valamennyi ágában dolgozik. Feladata a munkásosztállyal és parasztsággal együtt fejleszteni a termelőerőket, szilárdítani a szocialista termelési viszonyokat, elősegíteni társadalmunk egész életmódjának megváltoztatását, terjeszteni a szocialista kultúrát, tudományt és népnevelést. Társadalmunk az értelmiség munkájának minden anyagi, politikai és szervezeti feltételét megteremti. Ahhoz azonban, hogy az értelmiség azt a szerepet játszhassa, amelyet társadalmunk tőle megkövetel, nélkülözhetetlenül fontos meggyorsítani a szocializmus szellemében való nevelést és átnevelést magának az értelmiségnek soraiban. Pártunk, mint ismeretes, e kérdésre rendkívü nagy gondot fordít. Az e téren kifejtett erőfeszítés nem volt hiábavaló. 1948. februárjában, amikor a reakció társadalmunk fejlődését visszafelé, a kapitalizmus felé akarta fordítani, az értelmiség döntő többsége a munkásosztály oldalára állott. így folytatta kulturánk legjobb múltbeli képviselőinek dicső haladó hagyományait, azoknak a hagyományát, akik a munkásosztály oldalán és a kommunista párt soraiban a kapitalizmus ellen harcoltak, illegalitásban dolgoztak, részt vettek a nemzeti felszabadító harcban a fasizmus ellen, akik fegyverrel a kezükben hősiesen harcoltak a dolgozó nép felszabadításáért, életüket áldozták a harctereken, a börtönökben és a koncentrációs táborokban. Azóta az értelmiség sorai gyorsan gyarapodnak és jelentős változásokra került sor az értelmiség osztályösszetételében s gondolkodásában is. Rendszerünk lehetővé tette a művelődéshez való hozzáférést elsősorban azon osztályok tagjainak, amelyek ettől a lehetőségtől azelőtt a leginkább megvoltak fosztva, vagyis a munkások és dolgozó parasztok gyermekeinek. Ezt rendszerünk nagy demokratikus vívmányának tartjuk, A népből származó és a néppel szoros kapcsolatban álló szocialista értelmiségünk növekszik fel. Az új szocialista értelmiségbe tartoznak elsősorban a továbbra is ragaszkodnak a régi, kispolgári fennhéjázó viszonyhoz a néppel szemben, akik nem értették meg, hogy az értelmiség társadalmunkban nem lehet zárt kaszt, amely a kapitalizmusban — jóllehet maga is kizsákmányolt volt — kénytelen volt segíteni a nép kizsákmányolásában. Ilyen jelenségekkel főleg értelmiségünk azon részének egyes tagjainál találkozunk, akik nem állanak közvetlen kapcsolatban a termeléssel, népünk életével. Nem csoda, hogy az ilyen kispolgári nézetekkel terhelt emberek nem hisznek azon nagy humánus célok megvalósításában, melyeket a szocializmus és a kommunizmus kitűz. Gúŕiyosan nyilatkoznak a művészet a tudomány, az irodalom nevelő munkájáról, vagy pedig akkor, ha azt kívánjuk tőlük, hogý a népet és a szocializmust szolgálják. A szabadságot a sző burzsoá értelmében fogják fe'. és nem akarják látni, hogy a tőkés társadalmi rendben^ ahol a kapitalisták, bankárok és nagybirtokosok maroknyi csoportja uralkodik, ahol az embernek ember által való kizsákmányolása folyik, nincs és nem lehet igazi szabadság. A burzsoá diktatúra szabadságot jelent a kizsákmányolók maroknyi csoportja számára, de nem jelent szabadságot a néptömegek legszélesebb millióinak. A munkásosztály diktatúrája szabadságot jelent a legszélesebb néptömegek számára, de diktatúra a kizsákmányoló osztályokkal szemben. Éppen e kérdéssel kapcsolatos nézetekben nyilvánulnak meg még ma is homályosságok. Érthető, hogy az ilyen jelenségekkel szemben nem lehetünk közömbösek, főleg ott, ahol az ilyen nézetű emberek hatást gyakorolhatnak az ifjúságra, a közép vagy a főiskolákon, vagypedig az irodalom és a sajtó útján. Meggyőződésünk, hogy értelmiségünk minden becsületes tagja a párt vezetésével még határozottabban harcra kel a kapitalizmus ezen és ehhez hasonló csökevényei ellen, a soraiban mutatkozó minden burzsoá ideológiával szemben, mert kétségtelen, hogy az idealizmus bármilyen árnyalata — legyen az revizionizmus, burzsoá nacionalizmus, kozmopolitizmus, katolikus, vagy evangélikus klerikalizmus — ott, ahol egyes értelmiségieknél még megnyilvánul, olyan sziklatorlasz, amely mérhetetlenül gátolja a haladásukat. Az értelmiségünk körében végzett munka alapvető és döntő kérdése ma az, hogy az értelmiség tagjait a munkásosztály tudományos tanításának — a marxizmus-leninizmusnak, főként a dialektikus és. történelmi materializmusnak,' mint a kommunista párt világnézetének teljes megértésére és elsajátítására vezessük. Csupán ezen az alapon és könyörtelen harcban a régi kapitalista társadalomtól örökölt szokások és előítéletek ellen értheti meg az értelmiség minden tagja küldetését a szocialista társadalomban, csak így értheti meg a szocialista humanizmus és demokratizmus igazi lényegét s járulhat még aktívabban hozzá népünk nagy célkitűzéseinek — a szocializmusnak és a kommunizmusnak eléréséhez. Le kell küzdeni az iskolának az élettől való elszakított ságát A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén hangsúlyozta, hogy „a kommunista társadalomnak minden téren fejlett és művelt emberekre van szüksége. Ezért a kultúrforradalom fő tartalmává most a kommunista nevelés válik, amely nagyműveltségű, a tudomány és a technika jelenlegi ismereteit uraló olyan embert formál, aki kész a szakképr zetséget igénylő produktív munkára, aki testileg ügyes, kollektív embert, aki örömteli kielégülést talál az öszszesség számára végzett munkában, akit a szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméi hatnak át — a kommunista társadalom öntudatos építőjét és védelmezőjét formálja. Ez a nevelés a burzsoá ideológia befolyásának és a csökevények egész sorának (magántulajdon, vallás, stb.) leküzdését jelenti, azon csökevények leküzdését, amelyeket az emberek tudatában, cselekedeteiben és viselkedésében a régi társadalom hagyott meg; gondoskodni keli a kommunista eszmék teljes hatásáról." E történelmi feladat teljesítésében az iskolának döntő hivatása van. Hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása óta iskolarendszerünkben fontos mennyiségi és minőségi változtatásokat eszközöltünk. A szociálisan igazságtalan iskolarendszert, amely a burzsoáziának kedvezett — igazságos iskolarendszerre építettük át, amely a dolgozó nép javát szolgálja. Erről a tényről a következő egybevetések tanúskodnak. 1937-ben Szlovákiában a népiskolákon kívül csupán 232 polgári iskola volt, amelyeket 1000 tizenegy és tizennégy év közötti iskolaköteles gyermek közül csak valamivel' több mint 400 gyermek látogatott. A többi gyermek az elemi iskolára volt utalva. Sok gyermek egyáltalában nem járt iskolába és írástudatlan maradt. Ma az egész ifjúság kötelező nyolcéves középiskolai műveltségben részesül. Míg a burzsoázia uralma alatt Szlovákiában 57 gimnáziumban 29 519 túlnyomórészt burzsoá és kispolgári származású tanuló tanult, a múlt év végéig 144 tizenegyéves középiskolában a diákok számall4 381-re vagyis több mint három és félszeresére emelkedett. A gyermekek túlnyomó többsége munkás és dolgozó parasztcsaládból származik. Míg 1937. végén Szlovákiában csupén 160 óvoda volt, amelyekben 12106 gyermek járt, 1958-ban már 1777 volt a számuk, tehát 11-szer több és bennük hatszor annyi gyermek volt elhelyezve. Az 1936 — 1937-es években csak 1800 tanuló látogatott ipariskolát, míg az idei iskolaévben 23 587 tanuló, vagyis 13-szor több ;ár ipariskolába. Megnövekedett a tanulók száma a többi iskolafajtában is. 1958-ban Szlovákiában 24 pedagógiai iskola volt 4619 hallgatóval, 24 gazdasági iskola 8795 tanulóval és további gazdaságitechnikai, mezőgazdasági, könyvelési, kétéves mesteri, egészségügyi, zenei, képzőművészeti és más iskolák egész sora. Hatalmasan fellendültek Szlovákiában a főiskolák is. Míg a burzsoázia uralma alatt Szlovákiában mintegy 2200-2300 főiskolás volt, akik túlnyomórészt burzsoá és kisösszetétele is lényegesen megváltozott. E nagy sikerek ellenére, amelyeket az iskolarendszer demokratizálásának útján elértünk, nem sikerült leküzdeni az iskolai művelődés és oktatás elszakitottságát a termeléstől, aminek következtében az ifjúság nincs kellőképpen felkészülve a munkára, főképp a fizikai munkára. A CSKP Központi Bizottsága bírálta, hogy iskolánk még mindig túlzsúfolt a tananyaggal, gyakran historizmus terheli, amely a diákok tekintetét inkább a távoli múltra, mint forradalmi építő jelenünkre és a jövő nagy . távlataira irányítja. Az iskola tananyaggal való zsúfoltsága okozza azt, hogy az iskolában túlsúlyban van a verbalizmus — a szóbeli munkamódszer, amely elfojtja a gyermekek és a tanító alkotó tevékenységét. Az egyoldalú intellektuális zárkózottság miatt az iskola nem neveli a tanulókat produktív munkára. Ezért szocialista iskolánk építésének fő elve: "az iskolát egybekapcsolni az élettel, elsősorban a termelőmunkával és a termeléssel. Az iskolai művelődés oszthatatlan részévé válik az általános művelődés és a politechnikai oktatás mellett a foglalkozásra való szakmabeli előkészület is a népgazdaság szükségletei és a tanulók személyes érdeklődése alapján. Ez megköveteli az ifjúság nevelésének két ciklusra való felosztását. Az első ciklus, a kötelező, általános műveltséget adó munka- és politechnikai iskola a 15 éven aluli ifjúság számára — a kilencéves alapfokú polgári rétegekből származtak, ma | középiskola lesz. Szlovákiában 12 főiskola van 32 fa- Az eddigi 8-éves általános műveltkultással, amelyeken 23 239 hallgató séget adó iskola 9-éves általános tanul. A főiskolai hallgatók osztály- | (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÓ 7 1959. május 1*