Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)
1959-05-10 / 128. szám, vasárnap
Szlovákia Kommunista Pártjának leiadatai az iskola és az élet közötti szoros kapcsolat megteremtésében és a kulturális forradalom végrehajtásában Jozef Lénárt elvtársnak, az SZLKP KB titkárának beszámolója Az SZLKP KB mai ülésének feladati., hssy megtárgyalja a CSKP KB legutóbbi ülésének anyagát, összhangban azokkal az általános feladatokkal, melyek a CSKP XI. kongresszusának a kulturális forradalom befejezéséről szóló határozataiból következnek munkánkra. A kérdések és problémák széleskörű és bonyolult komplexumáról van szó, melyeket a CSKP XI. kongresszusa sűrített formában a következő tétellel fejezett ki: „A'marxi-lenini tanítás szellemében mélyítsük tovább a nép erkölcsi-politikai egységét és fejezzük be a kulturális forradalmat". Mielőtt megkezdenénk a kulturális forradalom végrehajtásában már elért eredmények konkrét elemzését és. rátérnénk e téren ránk váró további feladatainkra, nem árt, ha legalább röviden rámutatunk a szocialista kulturális forradalom egyes alapvető részeire. A kulturális forradalom egyes alapelvei A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a szocialista forradalom megvalósítása az ideológia és a k túra terén a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak általános érvényű törvényszerűségei közé tartozik. A szocialista kulturális forradalom küldetése a szó szoros értelmében a kultúra felszabadítása a kizsákmányoló osztályok érdekeitől való függőség alól, a néptömegek műveltségének és kulturális színvonalának lényeges emelése, a tudatukban élő kapitalista csökevények kiirtása és a dolgozók átnevelése a marxizmus-leninizmus alapján. A szocialista kulturális forradalom politikai alapja a proletárdiktatúra. Gazdasági alapját a szocialista termelési viszonyok, ideológiai alapját pedig a marxi-lenini tudományos elmélet képezi. E kérdések helyes felfogása nemcsak nagy elméleti jelentőséggel, hanem messzemenő gyakorlati kihatással is bír. A történelemből sok olyan ideológust és teoretikust ismerünk, akik fejük tetejére állították a dolgokat és be akarták bizonyítani, hogy a proletariátus nem képes előbb kezébe venni a politikai hatalmat és irányítani az államot, amíg nem nevelődik fel és kulturálisan nem emelkedik fel e feladatra. Lenin e kispolgári és reformista nézetekkel ellentétben azt tanította, hogy éppen fordítva kell látnunk az ügyet, hogy előbb kell megvalósítani a forradalmát, uralomra juttatni a proletárdiktatúrát és majd aztán a munkás-paraszt állam segítségével megteremteni a gazdasági feltételeket arra, hogy a dolgozók a kultúra terén is gyorsan elérjék azt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé számukra. A legutóbbi évtizedek gyakorlati tapasztalatai azt igazolják, hogy Leninnek volt igaza és nem az opportunistáknak. A kapitalizmus viszonyai közepette a párt felette buzgó munkálkodása és a munkásosztály harca ellenére sohasem változhat meg a dolgozók általános életmódja a szó szocialista értelmében. Tudvalevő, hogy a dolgoA CSKP KB legutóbbi ülése ismét hangsúlyozta, hogy fokoznunk kell a dolgozóknak a kommunista eszmék és az új kommunista erkölcs szellemében történő nevelését, hogy még elszántabban küzdenünk kell a bur«zsoá ideológia és a tudatukban élő kapitalista csökevények ellen. A Központi Bizottság ezzel kapcsolatban kiemelte és tudományosan általánosan megindokolta a fizikai munkára való nevelés jelentőségét és a fizikai munka jelentőségét zó tömegek a tőkés társadalomban j f z e™ be r szocialista nevelésében, nemcsak a termelőeszközök tulajdo- hangsúlyozta annak szükségét, hogy nától vannak megfosztva. Nemcsak fokozzuk a közös tulajdonhoz való brutálisan kizsákmányolják és poli- - h e'y e s viszonyra való nevelést, mivel tikailag elnyomják őket, hanem még I e z társadalmunk alapja. szellemi rabságban is tartják. A burváltoztatta nemcsak a városok, hanem a falvak népének egész életmódját és rendkívül magas anyagi és kulturális színvonalra emelte. A cárizmus idején határtalan elmaradottságban élt, írni-olvasni nem tudó műveletlen emberek tízmillióit a szocialista forradalom történelmileg rövid időn belül olyan magaslatra emelte, amelyet a kapitalizmusban a dolgozók sohasem érhetnek el. A Szovjetunión kívül nálunk Csehszlovákiában és a szocializmus útjára tért valamennyi országban hasonló fejlődésen megy keresztül a nép nemcsak anyagi helyzetében, hanem az ideológia és a kultúra terén is. Ám ennek ellenére ma még az emberek bizonyos része nem akarja megérteni ezeket a dolgokat, szűk szempontból, a politikai és gazdasági élettől elszigetelten értelmezi a kultúrát. Elvetjük a kultúrának ilyen szubjektivista értelmezését, mivel nem tudományos, helytelen és ártalmas. Ezek a nézetek következményeikben a kultúra társadalmi nevelő funkciójának figyelmen kívül hagyását idézik elő. Itt vannak a kultúra és a politika, a művészet, tudomány és ideológia összeegyeztethetetlenségéről szóló elmélet gyökerei, mely elméletet egyes megzavarodott emberek hirdetnek, és a revizionisták mindenképpen terjesztenek. Mint ahogy a termelési viszonyok terén sem valósulhat meg a szocialista forradalmi átalakulás egyszerre, hanem csak folyamatosan, úgy az ideológia és a kultúra terén sem történik egyik napról a másikra a forradalmi átalakulás. Lenin e folyamatnak két fő szakaszát különbözteti meg, noha természetesen e szakaszokat nem választja el egymástól valamilyen kínai fal és egybeilleszkednek. Az első szakaszban a szocialista kulturális forradalom feladata a kultúra közelebb vitele a néphez, lehetővé tétele annak, hogy a dolgozók elsajátítsák a múlt haladó kulturális gazdagságát, a művelődés és nevelés lehetőségeinek lényeges kibővítése annyira, amennyire ezt egyetlen kizsákmányoló társadalmi, gazdasági alakulat sem volt képes megtenni. A szocialista kulturális forradalom a második szakaszban feladatul tűzi ki annak elérését, hogy a szocialista társadalom dolgozói nagy műveltségű szocialista emberekké váljanak, hogy a tudományos világnézet a nép teljes többségének nézetévé válljék. hogy ideológiai téren a legtöbb dolgozó ember tudatából fokozatosan kiirtsuk a kapitalista csökevényeket, a burzsoá befolyások maradványait és leküzdjük a társadalomról és a természetről vallott hamis elképzeléseket. Ebben az értelemben kell felfognunk a szocialista kulturális forradadalom befejezésének feladatát hazánkban. A szocialista kulturális forradalom nálunk a szocializmus útjára tért többi országhoz hasonlóan mindjárt azután kezdődött, ahogyan a' munkásosztály kezébe vette a hatalmat. Azóta a kultúra minden terén óriási forradalmi mennyiségi és minőségi átalakulások történtek Szlovákiában. A hazánkban bekövetkezett nagy társadalmi, gazdasági átalakulások, valamint az ideológiai és kulturális téren folytatott pártpolitika alapján az elmúlt évek során nagy átalakulások történtek népünk gondolkodásmódjában. Dolgozóink döntő többsége már nem tudja elképzelni az életet más társadalmi rendszerben, mint a szocialista rendszerben. Megvetéssel tekint a kizsákmányoló társadalmi rendszerre, melyben farkaserkölcsök dívnak, melyben a legnagyobb emberi értékekkel üzérkednek. Üj erkölcs, valóban emberi erkölcs alakul ki embereinkben, összehasonlíthatatlanul fennköltebb a burzsoá erkölcsnél. Dolgozó népünk elismeri társadalmunkban a kommunista párt vezető szerepét és benne látja szilárd zálogát annak, hogy nem térünk le a megkezdett útról. Egyre jobban rögzítődik a dolgozók legszélesebb rétegeinek tudatában a természet- és a társadalom kérdéseinek tudományos szemlélete, még a kapitalizmus legmakacsabb csökevényei, mint a nacionalista és vallási csökevények is fokozatosan megszűnnek. Társadalmunk minden osztálya és rétege keresztül megy ezeken a forradalmi átalakulásokon. Dolgozóink fokozódó szocialista öntudatosságának legszemléltetőbb példája az üzemekben és földeken, a városokban és falvakon kibontakozódó nagyfokú politikai és munkaaktivitás, alkotókezdeményezés, mely a szocialista versenyben és kötelezettségvállalási mozgalomban is visszatükröződik. Az emberek új arcvonásai különösen szembetűnök az ifjúság soraiban és a szocialista munka brigádja cím elnyeréséért versenyző kollektívákban, azoknál a dolgozóknál, akik kötelezték magukat, hogy nemcsak dolgozni, hanem élni is szocialista módon fognak. A kulturális forradalom egyes szlovákiai sajátosságai zsoá sajtó, rádió, televízió, film, közművelődés, művészet, társadalomtudományok, az egész burzsoá propaganda egyetlen küldetése, hogy az uralkodó osztályt szolgálja a dolgozók legszélesebb rétegeinek butításában, a kizsákmányoló társadalmi rendszernek, a kormánykörök politikájának igazolásában és a polgári erkölcs ápolásában. A burzsoázia csak annyi műveltséget ad a dolgozóknak, amennyi saját kizsákmányoló céljai elérése érdekében szükséges. így volt ez nálunk is a múltban, és így van ez ma a tőkés világban, beleértve az iparilag legfejlettebb tőkés államokat. A szocialista kulturális forradalom megszünteti a mély szakadékot a között, amit a kapitalizmus nyújtott a dolgozó tömegeknek és aközött, amire a tudományon és a legújabb technikán épülő fejlett szocialista társadalomnak szüksége van. Lenin a Szovjetek III. össz-oroszországi Kongresszusának szónoki emelvényéről 1918 januárjában ezt a következő szavakkal fejezte ki: „Azelőtt az emberi elme, az emberi géniusz csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, a többieket pedig megfossza a legszükségesebbtől — a művelődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé válik, és mostantól fogva az embert elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé." A Szovjetunióban e szavakkal jelentették be a kulturális forradalom programját. Negyven év telt el azóta. Ez idő alatt a Szovjetunióban bekövetkezett szocialista forradalom alapjában megez társadalmunk alapja, fokozzuk a közösséghez, a proletár nemzetköziséghez, a tudományos világnézethez, főként a harcos tudományos ateizmushoz való helyes viszonyra nevelést. Különösen Szlovákia szempontjából messzemenő jelentőséggel bírnak a CSKP KB határozatának ama részei, amelyekben szó van a dolgozók szakmai és műszaki képzettségének fokozásáról, foglalkozásukon kívüli továbbművelődésükről. Pártunk, az összes kerületi és járási pártbizottságok és alapszervezetek, az állami- és gazdasági apparátusban, a tömeg- és társadalmi szervezetekben tevékenykedő kommunisták kötelessége, hogy következetesen részletesen kidolgozzák e határozatokat és a maguk hatáskörében biztosítsák teljesítésüket. E határozatok részletes kidolgozásában és végrehajtásában abból induljunk ki, hogy mint ahogy a Csehszlovák Köztársaságban végbemenő kulturális forradalomnak az általános érvényű törvényszerűségeken kívül hazánk történelmi fejlődéséből és fejlődésének mai feltételeiből eredően bizonyos sajátos vonásai vannak, a cseh országrészekhez viszonyítva Szlovákiának is vannak még egyes további sajátos vonásai. Ha e kérdésről beszélünk, természetesen általánosságban kell látnunk és értelmeznünk s nem szabad elszigetelnünk egyik részét a másiktól, a pozitívat a negatívtól. Kulturális forradalmunk kifejlődése problémáinak elemzésekor elsősorban azt kell meglátnunk, hogy a hatalmas szocialista tábor fennállásának feltételei közepette hajtjuk végre és teljes mértékben kihasználhatjuk a Szovjetunió segítségét és évek hosszú során át szerzett tapasztalatait. Belső viszonyaink szempontjából elsősorban azt kell látnunk, hogy Szlovákiában a kulturális forradalmat a proletár nemzetköziség alapján a cseh munkásosztállyal és a testvér cseh néppel megbonthatatlan szövetségben és önzetlen támogatásával hajtjuk végre. Ez lényeges tényező, mely nagyon pozitívan hat nemcsak gazdaságunk, hanem kultúránk fejlődésére is. Másrészt viszont nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a cseh országrészek, már az Osztrák-Magyar Monarchia idején iparilag sokkal fejlettebbek voltak, mint Szlovákia vidékei. A fejlett cseh iparban számottevő munkásosztály dolgozott, mely már a múlt század második felében keresztül ment a forradalmi fejlődésen, öntudatra ébredve az akkori társadalmon belül keletkező másik kultúrának, a proletár kultúrának fáklyavivőjévé vált. Itt már ekkor kialakult egy számottevő értelmiség, melyet az újkori termelés nem nélkülözhet. E tények teljes mértékben visszatükröződtek a cseh nemzet politikai és kulturális életének kibontakozódásában, s nemcsak a városokban, hanem a falvakon is. Ezzel szemben Szlovákia nemrég még kimondottan agrár ország volt. A munkásosztály számbelileg sokkal gyengébb volt, értelmiségünk is kevés, s a szlovák falvak általános színvonala nagyon alacsony volt. A felszabadulás, de különösen 1948 februárja óta Szlovákia a cseh nép aktív segítségével nemcsak a gazdasági fejlődés, hanem a művelődés és a kultúra terén is nagy forradalmi fejlődésen ment keresztül és óriási eredményeket ért el. Ám ennek ellenére még n^m számolhattuk fel teljesen a különbségeket és a lemaradást. A CSKP politikája arra irányul, hogy Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági kiegyenlítődésével párhuzamosan a kultúra és a műveltség terén is mielőbb elérjük színvonalukat. Ennek feltétele a már eddig létrejött eszközök és lehetőségek teljes kihasználása, melyeket sajnos eddig sok helyen nagyon elégtelenül használnak ki. További körülmény, melyet a kulturális forradalom végrehajtásakor Szlovákiában tekintetbe kell vennünk azt, hogy a szlovák nemzet a rendkívül kegyetlen nemzetiségi elnyomás nagyon hosszú időszakát vészelte át. Teljes nemzeti szabadságát tulajdonképpen csak a felszabadulás után a népi demokráciában érte el. A felszabadulást közvetlenül megelőző évtizedek folyamán a München előtti köztársaság és az úgynevezett szlovák állam idején a ludák és klerofasiszta ideológia — a burzsoá nacionalizmus legreakciósabb vállfaja erős nyomásának volt kitéve. Noha a ludákok politikája a dolgozók szemében teljesen kompromitálta magát és a nép felkelt ellene, természetesen nem maradt hatás nélkül népünk bizonyos részére, különösen az úgynevezett középrétegekre. Ezért a kulturális forradalom befejezésekor Szlovákiában rendkívül nagy jelentőségűek népünknek a proletár nemzetköziség, a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében való nevelésében előttünk álló feladatok. Az SZLKP KB 1958 januárjában tartott ülése részletesen foglalkozott e kérdésekkel. Határozata Szlovákiában a pártban és a pártonkívüliek kórében nagy visszhangra és teljes egyetértésre talált. A pártszervek és szervezetek az SZL£CP KB 1958-évi januári teljes ülése határozatainak szellemében az elmúlt hónapok folyamán céltudatos ideológiai nevelőmunkát fejtettek ki és fokozták éberségüket a burzsoá nacionalista és ludák elemek maradványaival szemben. Felelősséggel jelenthetjük ki, hogy mindaz, amit ez irányban tettünk. messzemenő jelentőségű nemzeteink és nemzetiségeink egységének megszilárdítása, dolgozóink öntudatosságának a proletár nemzetköziség szellemében való fokozása szempontjából. Folytassuk tovább és mélyítsük el ez irányú tevékenységünket. Ez nemcsak a pártszervekre éš szervezetekre, hanem a tömeg- és társadalmi szervezetekre, a sajtóra, rádióra és televízióra, a népművelésre, iskolákra és az összes nevelőintézményekrt' is vonatkozik. Tudatosítsuk mélyen, hogv a burzsoá nacionalista csökevények a legmakacsabbak és nem számolhatók fel kampánnyal. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy vannak még köztünk elemek, osztályellenségek, akiknek érdeke a nacionalista csökevények élesztgetése; és az imperialista propaganda is erre törekszik. Üjra kiemeljük, amit már többször hangsúlyoztunk, hogy fő munkamódszerünk e szakaszon a dolgozók pozitív nevelése legyen a proletár nemzetköziség alapján és a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében, nemzetiségi politikánk mély megvilágítása, népeink közös haladó hagyományainak kiemelése legyen, hisz ezeknek törvényszerű és természetes eredménye a Csehszlovák Köztársaság megalakulása. Fő munkamódszerünk legyen továbbá a dolgozók büszkeségre nevelése a szocialista építésben elért eredmények láttán, nemzeteink és nemzetiségeink dolgozói sokoldalú kapcsolatainak fejlesztése, a tapasztalatok kölcsönös kicserélése, a dolgozók tájékoztatása az egész köztársaság életéről, a ludákok és ideológiájuk népeink történetében játszott szégyenteljes szerepének leleplezése, valamint a burzsoá nacionalizmus ártalmasságának a munkásosztály és az egész dolgozó nép ügye, a szocializmus építése szempontjából történő leleplezése. ^Pártunk a lenini nemzetiségi politika szellemében és a proletár nemzetköziség alapján oldja meg a többi nemzetiségek kölcsönös kapcsolatait is annak érdekében, hogy teljes és általános fejlődésüket biztosítsa közös szocialista hazánkban Szlovákiában elsősorban a magyarés ukrán polgártársainkról van szó Sok párthatározat és okmány bizonyítja ezt, főként az SZLKP KB irodájának 1955 decemberében az ukrán dolgozók körében kifejtett munkáró szóló határozata és az SZLKP KP irodájának 1959 januárjában a magyar nemzetiségű lakosság körében végzendő munkáról szóló határozata. A pártszervek és szervezetek feladata, hogy biztosítsák e hosszú időre érvényes irányelvek következetes életbelépését. Amikor a kulturális forradalom szlovákiai sajátosságairól beszélünk a cseh országrészekhez viszonyítva, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vallási csökevények, főként a katolicizmus hagyományai Szlovákiában sokkal mélyebben gyökereznek az emberek tudatában, mint Csehországban. Ebből az következik, hogy a tudományos világnézet szellemében, a harcos ateizmus szellemében végzett nevelésben nagyon nagy feladatok előtt állunk, melyek válljanak ideológiai és politikai nevelőmunkánk elsőrendű elválaszthatatlan részévé. A Vatikán, a papok az osztályellenség az országon belül és a határokon kívül és a bigott, vallásos emberek mindenképpen r csökevények megőrzésére törekednek. Hibát követnénk el, ha közömbö sek maradnánk e jelenségekke' szemben. A tudományos ateizmuszellemében kifejtett munkában f< figyelmünk azokra a párttagokra éesetleg családtagjaikra irányuljon akik még nem szabadultak meg teljesen a vallási csökevényektöj, irányuljon továbbra is az ifjúságra éa tanítókra, valamint a tudományos-ateista propaganda fokozására az egész lakosság körében. A legnagyobb gondot fordítsuk a dolgozók nevelésére és művelődésére Mind a szervező- és politikai munkánkban, mind a kulturális forradalom végrehajtásában gondoljunk arra, hogy vannak még nálunk osztálykülönbségek, melyek jelenünk eltérő osztályértelmezésére és eltérő cselekvésre késztetnek. Ezért megkülönböztetett módon fejtsük ki ideológiai munkánkat az egyes osztályokkal és rétegekkel kapcsolatban és maximális konkrétsággal dolgozzunk. Társadalmunk vezető osztálya munkásosztály. A munkásosztály a ideológia és kultúra terén bekövetkező forradalom befejezésében is vezető szerepet játszik. (Folytatás a 7. oldalon) ÜJ SZÓ 6 3959- május 10.
