Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-09 / 127. szám, szombat

Mit adott Kysucának a felszabadulás! Szlovákia északnyugati csücskében fekszik hazánk egyik legszebb vidéke, Kysuca. Lombos erdei, kristályvízü hegyipatakjai, szép völgyei, Kysuca egész vidéke valamikor mégis a keserűség, a nyomor hazája volt. Innen indultak fáradalmas útjaikra a kysucai drótosok, akiknek szívbemarkoló szomorú dalai bejárták fél Európát. Falvainkban még ma is sokan emlékeznek a drótozni-foltozni munkaajánlatra, mely mint valami segélykiáltás futott végig a falvakon, átkozva a megalázó kapitalista kizsákmányolást. A családjától hónapokig, évekig elszakított drótos meggyötört arca, ládát cipelő görnyedt háta, fáradt lába mégis dacolt a keserű sorssal. Esőben, viharban járta a világot, gyűjtötte a filléreket, hogy Kysucában türelmetlenül hazaváró családjának megszerezze a betévő falatot. Hiába volt tehetsége, tanulniakarása, a kapitalista rendszer gúzsba kötötte kezét. Vreteň és Stena-hegyek hágóin már félig kész televíziós átvevöállomás. Lent a folyó partján befejezés előtt áll az űj sportpálya. S míg 1951-ben csak háromféle csapágy készült, ma 410 féle golyós és görgőcsapágy milliói hagyják el évente az üzemet, hogy fedezzék gépgyáraink szükségletét. Kysucán van ma hazánkban a legnagyobb golyóscsapágygyár. - Nincs a járásban olyan község, család, melynek valami .kapcsolata ne lenne az új üzemmel. Az elmúlt évek során kiváló munkások nőttek fel Kysucán, olyanok, akik szívesebben beszélnek a jelenről és jövőről, mint a múltról. Az egyik munkás, Josef Košuba, akiről Peter Jilemnický is ír könyvében, elmondja, hogyan került a gyárba: — Apám favágó volt, de amikor elbocsátották a munkából, ládát vett a hátára és elment drótozni. Nyolcan I _ maradtunk odahaza gyerekek. Apám í sokáig nem tért vissza, ezért 12 éves Ezeknek a fiataloknak már nem kell munka után a nagyvilágba menni Innen vette Peter Jilemnický szívet-lelket megrázó regényének a „Töretlen föld"-nek témáját, melynek minden sora, betűje a nép nyomoráról beszél és a kapitalizmust vádolja. Itt ábrándozott a boldog jövőről, itt rajzolta meg regényében a jövő távlatait. Ez az álma meg is valósult. Kysuca felett ma új dal csendül. Ez a dal, mely életre hozta a nép szunnyadó őstehetségét, tenniakarását, ott van a gépek zúgásában, a sziréna kürtjében, mindenütt, ahol valami épül, vagy nő Kysucán. Tiz évvel ezelőtt rakták le a 650 éves múltú kisvároskában, Kysucké Nové Mestóban az új golyóscsapágy-üzem alapjait. A hatalmas kotrógép 1949 őszén vágta bele először acélfogát Kysuca földjébe. Azóta gyökerestül megváltozott itt minden. Az egykori kétezer lakosú városka, ahol mindössze 85 suszter, 96 szabó és 15 kocsma létezett, ma már csak a krónikában található meg. Helyette új város épült, melynek korszerű lakónegyede, szociális és középületei, iskolái már a mai életről beszélnek. Nem messze az új hatalmas üzemtől a szomszédos koromban nekem is el kellett mennem a nagyvilágba, hogy egy éhes szájjal kevesebb legyen otthon. A felszabadulás után azonban másképpen alakult minden. Amikor hazatértem, eljöttem az épülő gyárhoz megcsodálni az erős, ügyes gépeket és szinte irigykedve néztem azokra a munkásokra, akik kezelték. Azután én is beléptem a gyárba. Elhatároztam, hogy tanulni fogok. Miért írjuk le Josef Košuba sorsát ilyen aprólékosan. Azért, mert az ő életrajza az üzemben csaknem mindenkire ráillene, csak a nevet kellene megváltoztatni. Azért, mert Kosuba elvtárs, a tegnapi drótos, ma mint művezető dolgozik az üzemben, aki az esti gépipariskolában szinte hihetetlen erőfeszítéssel szerezte meg a szükséges szaktudást. Nemcsak ö, hanem többi társa, meglett családos emberek is éjszakánként diákszorgalommal tanulmányozták az általános műveltséget, és szaktudást nyújtó könyveket, hogy az iskola elvégzése után kiváló gépészekké, újítókká válhassanak. Tavaly 80 munkás végezte el az esti gépipari iskolát. Ez idén ^////////////////////zw//////////////////////^^^^ Ó IS H ARCOLT 1 A MÁÉRT pedig további 200 látogatja a különféle gazdasági iskolát, gépipari iskolát és főiskolát. Szinte csodálatra méltó ez a tanulniakarás, amely a kysucaiakat kitűzött céljaik felé viszi. Az üzemben csaknem minden 12. munkás esti iskolába jár. Több száz pedig az üzemi munkaiskolában fejleszti tudását. így szerezte meg szakképzettségét Štefan Chorbák, az acéledző műhely 37 éves vezetője is. Az egykori drótosból ma művelt vezető lett, aki nemcsak kiváló dolgozó, de nagyszerű újító is. A műhely 27 tagú csoportja az ö vezetésével épp a felszabadulás ünnepére nyeri el a szocialista munkabrigád büszke címet. Chorbák elvtárs szeretettel, megbecsüléssel beszél munkatársairól, a brigád tagjairól. Elmondja róluk, hogy a műhely dolgozóinak 90 százaléka már megszerezte az előírt szakminősítést. A csoport valamennyi tagja most a mesteri kurzust látogatja, hogy mindegyiküknek meglegyen a vizsgája. így készülnek a munkásbérrendszer átszervezésére, amelynél a szakminősítés nagy szerepet játszik. Valamennyien tanulnak, hangyaszorgalommal sajátítják el a szocialista munkamódszereket. Az eredmény, hogy az első negyedévben jóval túlteljesítették a terv minőségi mutatószámait. De ilyen eredmények, a több ezer munkást számláló gyárban másutt is születnek. Ezért a műhely dolgozóinak lelkesedését kifejezni nem is lehet számokban. Azt a nagy változást, ami életükben végbement, csak úgy lehet tapasztalni, ha életük valamennyi mozzanatát vizsgáljuk. Ezt fejezte ki legjobban az egyszerű drótosból lett festőművész Michal Turčák, a propagációs osztály vezetője. Éppen a felszabadulás ünnepére készített dekorációt, amikor meglátogattuk. Ez az ember, aki távúton fejlesztette tehetségét és végezte el a képzőművészeti főiskolát, most óriási feladat előtt áll. Feladatul tűzték ki számára megrajzolni, megfesteni Kysuca múltját, jelenét és jövőjét. De hogyan rajzolja meg például azt, hogy a gyárral egyidőben új mozi, 450 lakásegység, üzemi klub, bölcsőde, óvoda, tizenegyéves iskola is épült. Hogyan ecsetelje ennek az üzemnek i mindössze tíz esztendőt számláló rövid. de eseményekben gazdag történetét? Azt, hogy a munkások lelkesedésével már kilencszer sikerült elnyerni a legmagasabb elismerést, a kormány és a minisztérium vörös zászlaját. Hogyan fesse le az utolsó évek alatt végbement kulturális forradalmat. Vagy azt, hogy az elkövetkező években 852 új lakás épül a városban, melynek 1965-ben már 15 ezer lakosa lesz. Felépül egy 350 férőhelyes legényszálló, egészségügyi központ stb. Egy képen szinte lehetetlen ezt a feladatot megoldani. De Michal Turčák mégis megtalálta a módját, hogyan fejezze ki a boldog életet, a nagy változást. Egyik képén megfestette az egyszerű drótosládás kysucai embert hálás arckifejezéssel, ahogy keblére öleli az első szovjet felszabadítót, a várva várt testvért, Kysuca keserű múltjának eltörlőjét. Ez a kép, ez a forró ölelés fejezi ki legjobban a kysucai nép háláját felszabadítóinkhoz és jövőbe vetett hitét, ahogy ezt Peter Jilemnický, a nagy szlovák író is megírta. H. S. A 61 éves Rapand Jánost elég sokan ismerik Calántán, de an1 nál kevesebben tudják, — különösen a fiatalabbak közül — hogy mai életünkért ő már majdnem egy fél évszázaddal ezelőtt fegyvert fogott. Harcolt a munkásuralomért, Szamueli Tibor katonája volt A Magyar Tanácsköztársaság katonáját éppen ebédközben kerestük fel Sörös elvtárssal, a galántai járási pártbizottság vezető titkárával Hogy hol lakik? A Galántai Állami Gazdaság udvarában. A régi házak egyikében. Öttagú a Rapand család. S ilyen népes családnak a mai szemmel nézvt kicsi ez a lakás. Kicsi, de tiszta, akár a pohár. A szük falak között is otthonosan érzi magát az ember. A bútorok szépek. Gramofonos rádió van a szobában és sok, sok virág. No, hogyisne volna ott, ahol két eladó leány van a háznál. Ám de nem lakásvizitbe jöttünk most, hanem a régi harcok öreg katonáját szeretnénk látni. Belépésünkkor ezüstöshajú idősebb férfi áll fel az asztaltól. Csak tessék beljebb — mondja közvetlen, barátságos hangon. Nem a legtágasabban elünk, nekünk öregeknek valahogy csak megfelelne, de a fiataloknak nem válik egészségére. '— No csak ne zsémbeskedj — mondja Rapandné kedves mosollyal. Majd csak kapunk jobbat. A lakásról egyelőre több szó nem esik. Rapand János az életről, munkáról beszél, hogy egy pillanatig sem M r otthon ülni, kora reggeltől kési estig dolgozgat a gazdaságban. Ő is keres, a gyerekek is, s szépen eléldegélnek. Fordítunk azonban a történelem kerekén. Gondolatban visszatérünk a negyven évvel ezelőtti időkre. — Hogy hogyan kerültem a vörös hadseregbe? Hát hova mehettem volna? Cseléd gyereke voltam. Itt születtem ebben a gazdaságban. Még alig volt 17 éves, amikor a dögledező monarchia öt is fegyverbe szólította. Végigjárta a déli hadszínteret. S amikor Keletről jött a hír, hogy az orosz munkások megdöntötték a cári önkényuralmat, s ennek példájára a magyar munkások is zászlót bontottak, a munkáshatalom megteremtéséért és megvédéséért fogott fegyvert. — Ilyen katona voltam én — húz elő vagy három fényképet a szekrényfiókból. — Lássa ez a bátyám, a Pista. Ez a másik pedig én vagyok. Ezen a csoportképen rajtunk kivül még Bartus Antal, Farkas József és Bencsik Gyula láthatók. Valamennyien galántaiak. Ezek az emberek már negyven évvel ezelőtt a máért harcoltak. Mostani életünkért kockáztatta életét Rapand János is. — Már akkor ilyen életet akartunk teremteni, amilyen most van — mondja elgondolkozva —. Szinte szemlátomást épül a mi világunk. Hogy az én lakásom kicsi, meg nedves is, az nem mérvadó. Biztos, hogy lesz jobb is, de amit az országban lát. Ha nem restelli, nézzen szét a járásban. Ami itt történt, óriási, jómagam is büszke vagyok rá. 1 yz/////////////////////^^ Fogadjuk meg Rapand elvtárs szavait, nézzünk szét szűkebb hazájában, a galántai járásban. Az első, ami mindenekelőtt az ember szemébe ötlik, az a határtalan nagy építkezés, ami a járásban folyik. Épülnek a járás szövetkezetei, középületek, lakások. Mig a múltban, a kapitalista társadalmi rendszerben, 10 év alatt 300—320 lakás épült fel, a mi rendszerünkben csupán 1950-től 2288 lakás épült, vagyis hétszerese a réginek. Hát nem világraszóló eredmény ez? Melyik kapitalista ország tudna ilyen példát felhozni? Nincs olyan ház, amelyben ne volna rádió. A televíziós készülék sem újdonság már a járás területén. Ma már pár híján 300 van a járásban. A gépjármüveknek pedig se szeri se száma. Több mint 2000 mosógép teszi ^ könnyebbé a falusi asszonyok munká- 4 ját, elektromos hűtőszekrény is kö- 5, zel 300 van a járásban. A jólét állandó növekedése a ruházkodáson is szembetűnően lemérhető. Az 1953-as évhez viszonyítva például a kész férfiöltönyök vásárlása csökkent, mivel az emberek egyre gyakrabban keresik fel a szabót. Bár a csináltatott ruha jóval többe kerül, mégis ahhoz ragaszkodnak, mert az mégis csak jobban áll és mindenki a saját ízlése szerint varrathatja. Nagy emelkedés tapasztalható a jó minőségű gyapjúszövetek vásárlása terén. A járás lakosai 1953-ban 43 ezer méter gyapjúanyagot vásároltak, a múlt évben már majdnem 80 ezer métert. A gyapotszövet vásárlása az említett időszakban 120 ezer méterről 199 ezer 400 méterre, a selyemé pedig 43 ezer méterről 54 ezer hétszáz méterre emelkedett. A jólét rohamos növekedése a fontosabb élelmiszerfogyasztásban is viszszatükröződik. Míg 10 évvel ezelőtt elég volt 930 tonna cukor, a múlt évben már 1756 tonna fogyott el az üzletekben. A hús fogyasztása is lényegesen megnövekedett az utóbbi évek során. Amellett, hogy manapság a falusi ember nem adja piacra, vagy csak esetenként adja el a baromfit, nincs olyan ház, ahol egy-két disznót ne vágnának, mégis a húsfogyasztás az utóbbi 3 év alatt 42 tonnával növekedett. A közegészségügy terén szintén nagy változás történt. Még nem is egészen 10 ívvel ezelőtt csak 12 orvos volt a járásban, ma már a szakorvosokkal együtt 22 orvos őrködik a járás lakóinak egészsége, felett. Szaporodott az iskolák száma is. Míg 10 évvel ezelőtt csak 27 iskola volt a járás területén, ma már 43ban nő, nevelődik az új nemzedék. Rövidesen már 12 kultúrház szolgálja majd a közművelődést, míg 10 évvel ezelőtt csak egy volt Galántán, a járás székhelyén. Minden községben villany világit, autóbusz jár, s a telefon is be van vezetve. És utoljára nézzünk még be a bankba. Rapand János a beszélgetés folyamán azt mondta, hogy a múltban igen szegény volt a galántai járás népe. Sok volt a nyomorgó, a munkanélküli, az eladósodott. Vajon mit mutatnak ma a számok? Azt, hogy ma a bank „tartozik" a galántai járás népének. A járás dolgozói szorgalmas munkájuk jutalmából mostanáig több mint 20 millió koronát helyeztek el betétkönyvecskére. A gazdagság, a jólét fokozatos növekedése ma a legjellemzőbb a galántai járásra is. Ilyen élet megteremtéséért fogott fegyvert negyven évvel ezelőtt Rapand János, ez az ezüstös hajú öreg harcos. SZARKA ISTVÁN Örömteljes munka — örömteljes élet Tizennégy évvel ezelőtt születtél. A föld lángban ^remegett, vérben állt a világ. Szülőágyad vörös volt az embervértöl. A birodalmi palota ablakaiból vörös lángnyelvek csapkodtak az ég felé. Reggelre érkezett a hír: — BékeI Megszülettél, te drága kis meztelen gyerek, — a neved: Szabadság. Neved van, de meg nem simogathat senki, csak érezni, ésszel, szívvel lehet felfogni létedet. Itt élsz közöttünk. Gondolatban ezerszer áldunk, drága Szabadság, rabszolgák millióinak megváltója.' Neved már nem volt ismeretlen előttünk, hisz benned az elnyomottak évezredes sóhaja,, legforróbb vágya öltött testet. S a Kárpátok bércein keresztül nem egészen egy fél évszázaddal ezelőtt már jött a hír: Puskin, Tolsztoj, Gorkij hazájában már megszületett a Szabadság. Ma már 14 éves vagy, áldott Szabadságunk. Tizennégy éves, mint a barátom kisfia, aki egyidőben született veled. Erős, nagy fiú már, s te is az vagy: erős, mindent felölelő, mindenki által szeretett s a legjobban védett ifjú. Mióta itt élsz közöttünk, azóta kapott értelmet az életünk. A munka ma nem.. gálya az embermilliók tengerének hátán: A munka az életet jelenti. Ikertestvéred. A mi népünk már csak hírből ismeri azt a csúnya, ocsmány rémet, amit munkanélküliségnek neveztek, s a kriptákba zárt múlt urai: burzsujok, bankárok, földbirtokosok keblükön melengettek, amely annyi embertől megvonta a napi kenyeret, romlásba, halálba kergetett százezreket. Ma a munka szent, életet, jólétet teremtő áldás. A szabadság árnyékában boldogan, zavartalanul építjük azt a hatalmas várat, amelyet jólétnek nevezünk. Mai jólétünk és még örömtelibb jövőnk kimeríthetetlen forrása a munka. A munkában elért nagyszerű eredményekről dalol ma az ország népe. A munka gazdag gyümölcsöt érlel. S e gyümölcs azoké, akik verejtékükkel tették termővé a humuszt. Petőfi szavaival élve, a rózsának ma már nemcsak a tövise a népé. Övé az egész ország, ez az egész virágos kert, minden virágjával, szépségével, örömével. A hajdani proletár, zsellér űj ruhába öltözött. Egyenrangú fél. A szellem napvilága ragyogja be egész életét. Oj lakásban lakik a hajdani nincstelen. Rádiót hallgat, televizort néz, autón jár a bányász, a szövetkezeti paraszt. Dolgozik, tanul, dalol, táncol ifjúságunk, és világraszóló munkasikerekkel köszönt téged, tizennégy éves Szabadságunk. ÜJ SZÖ 5 * 1959. május 10.