Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-07 / 125. szám, csütörtök

A bérrendszer átépítésében a dolgozók részvétele a döntő Május elsejéig hazánk több üzemében, illetve vállalatában sok ezer munkás már az új bérrendszer alapján kapta meg bérét. Az új bérrend­szer bevezetéséről, lényegéről, egyes üzemek tapasztalatairól már számos cikkben számoltunk be lapunkban. Ma azonban, amikor már ennyi üzem erre vontkozó tapasztalata áll rendelkezésünkre, előzetes számvetést te­hetünk, megvizsgálhatjuk az egyes problémákat, levonhatjuk, s általá­nosíthatjuk a legfontosabb tapasztalatokat. I. Mindenekelőtt nézzük meg, hogyan valósul meg az új bérrendszer célja. Rendet teremteni a bérek és a normák körül, mozgosítani a ter­melésben rejlő tartalékokat az életszínvonal további emelése ér­dekében — ez a CSKP KB leveléről szóló országos vita alapján hozott ha­tározat célja. Ahol az új bérrend­szert bevezették, elsősorban a nor­mák körül teremtettek rendet. A laza és becslés által megállapított nor­mák helyébe műszakilag indokolt nor­mákat dolgoztak ki. Csakhogy ez „normaszilárdítást" jelentene — és jelentené sok helyütt a bérek csök­kentését is, ha a bérrendszer át­szervezésének akciója nem történne a legszorosabb kapcsolatban a tar­talékok feltárásával. Hiszen a béralapok nem növekednek és nem csökkennek a bérátszervezés ál. tal. — Arról van szó: igazságosan el­osztani a béralapot és meggátolni túllé­pését. Röviden: a bér feleljen meg a munka mennyiségének és minőségé­nek. Egyik üzemünkben például 120 százalékos volt az átlagos norma-í teljesítés akkor, amikor a tervet pontosan 100 százalékra teljesítették. A béralap 100 százaléka a tervtelje­sítés 100 százalékának felelt meg. A munkásoknak pedig 20 százalékkal túlteljesített normákért kellett bért adni. Miből? Túl kell lépni a bérala­pot. A béralap túllépése nem más, mint az állampénztár megdézsmálá­sa, pénzösszegek elvonása más válla­latoktól, gyakran olyanoktól, ahol műszakilag indokolt normák szerint dolgoznak, megérdemelt munka után kapják bérüket. A béralap túllépése, mondani sem kell, egészségtelen je­lenség, amelynek éppen az új bér­rendszer vet véget. Az említett üzemben így oldották meg a kérdést: felülvizsgálták a aormákat, hogy hozzávetőlegesen 100 •zázalékos normateljesítés a terv 100 százalékos teljesítésének feleljen meg. Igen ám, de akkor csökkentek volna a dolgozók bérel. Magasabb színvonalra kellett tehát emelni a termelést, mégpedig úgy — s ezen van a hangsúly -, a többtermelést nem a munkás na­gyobb erőkifejtésével, hanem a munkaszervezés megjavításával, új gépek beállításával, a meglevő gé­pek jobb kihasználásával érjék el. S itt eljutottunk a tartalékok mozgó­sításának kérdéséhez, amely — az eddigi tapasztalatok szerint — súly­pontját képezi a bérátszervezés egész menetének. Itt jut döntő szó a mun­kásoknak, azoknak, akik a legköze­lebb állnak a termeléshez, akik a legjobban tudják — hogy úgy mond­juk •-, hol szorít a csizma. II. Gyakran bizonytalanság mutatkozik egyes üzemekben arra vonatkozóan, hogyan ér­vényesítsék a dolgozók közvetlen részvé­telét a normák megállapításában. A bérát­szervezésben a legjobb eredményeket elérő üzemek példája mutatja, melyek azok a formák, amelyek lehetővé teszik a dol­gozók közvetlen részvételét. Ezeket a ta­pasztalatokat általánosítani, és a lehető leg­szélesebb méretekben alkalmazni kell. Ha a műszaki normázást a munkamenetek felül­vizsgálatával kezdik, a dolgozóknak is részt kell venniök ezen a felülvizsgálaton, s ők minden bizonnyal tapasztalataik alapján se­gitenek tökéletesíteni azokat. Ugyanígy szükséges, hogy a dolgozókkal megtárgyalják a munkaszervezésben fellelt hibákat. A dolgozók tudják a legjobban ho­gyan lehet csökkenteni a veszteségeket, vagy teljesen kiküszöbölni. A dolgozók részvétele a normák megálla­pításában sokféle. A munkahelyek és a termelés feltételei különfélék és ezért a kérdések megoldásának módja is különbö­ző. Az általános érvényű tétel azonban az marad, hogy a normák felülvizsgálásának folyamatát szorosan egybe kell kapcsolni a termelésben rejlő tartalékok feltárásával. Ezt pedig elsősorban a dolgozók aktivitása teszi lehetővé. Hogy valóban a termelésnek jobb szer­vezéssel és a gépek jobb kihasználásával való emelését tartották a legtöbb üzemben mérvadónak, arról az alábbi pétdák is ta­núskodnak: A bratislavai J. Dimitrov Üzemben a munkaszervezés megjavítására a bérátszer­vezéssel kapcsolatban 82 javaslatot tettek a dolgozók. A Brezové Hory-i ércbányában n napi munkaidő 20 perccel való jobb kihasználásának konkrét lehetőségére mu­tattak rá a dolgozók és hajtották végre a veszteségidők kiküszöbölésére javaslatuk alapján tett intézkedéseket. Ugyanígy a Rudnanyí Vasércbányában napi 40 percet nyertek. A brnói J. Šverma Üzemben a T-35-ös traktorok minden egyes darabján a munkaráfordítást 88 óráról 55-re csök­kentették. A Líšeňi Csapágygyárban 49 ja­vaslat született, amelyek alkalmazása éven­te 387 ezer normaórával csökkenti a mun­karáfordítást és több mint egymillió korona megtakarítást jelent. Ugyanitt 4 millió ko­rona értékű újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Ez a helyes út. Azonban nem mindenütt jártak el így. Attól az „elvtől" vezérelve, hogy a dolgozók az új bérrendszerben is „megkeressék a pén­züket", egyes üzemekben engedményeket i tettek a minőség rovására. Más helyen " meg a munka intenzitásának fokozásával Igyekeztek növelni a munkatermelékenységet és megszilárdították a normákat anélkül, hogy erre ok lett volna. Az első esetben a kisebb ellenállás útján történő, formális intézkedésről van szó, amely a társadalmat károsítja meg. A másik esetben a szocia­lista elvekkel merő ellentétben álló mód­szert alkalmaztak. A tartalékok feltárásának helyes útján haladó, jobb munkaszervezés, pontos, mű­szakilag indokolt normák alapian uo (ozo Üzemek munkásai is elégedetlenek lehet­nek, ha nem teremtjük meg az általuk javasolt intézkedések teljes megvalósításá­nak feltételeit. E feltételek közül a leg­fontosabb a folyamatos anyagellátás és a termelés előkészítésének biztosítása. Hiszen folyamatos anyagellátás hiányában — ami­kor pl. várni kell az anyagra — teljesen kárba veszik minden javaslat, amely a munkaidő jobb kihasználását célozza. A tar­talékok feltárásának mozgalmát tehát nemcsak magára a termelésre kell vonat­koztatnunk, hanem tovább kell menni — tárjuk fel a tartalékokat a termelést elő­készítő részlegeken Is. Ez minden bizonnyal — s az eddigi tapasztalatok is ezt bizo­nyítják — nagy segítséget jelent az új bérrendszer bevezetésében. III. Á tartalékok feltárásának szüksé­gessége tehát az első pont, amelyre rá kell mutatnunk egyes üzem ta­pasztalatai alapján. A másik fontos mozzanat amelyre ügyelni kell, —• s ma szorítkozzunk legalább erre a kettőre —, az „ej, ráérünk arra még" veszélyes hangoztatása. Nem, nem, érünk rá! Az irányelvek alapján 1960 végéig minden fontos ágazatban már az új bérrendszernek kell érvényesül­nie. Nem helytállók azok a kifo­gások, amelyek szerint „nálunk még nincsenek meg a feltételek", vagy „a mi üzemünkben csak jövőre kerül sor rá", „a régi vezetés..." stb. A felté­teleket meg kell teremteni! Hiszen meg kell — és minél gyorsabban — teremtem a rendet a normák és a bérek körül. A dolgozók pénzéről van sző! Nem engedhetjük, hogy a mű­szakilag indokolt normák szerint dolgozó munkások kárára más üzem­ben indokolatlanul fizessenek ki bé­reket! Az új bérrendszer bevezetése kar­öltve kell, hogy haladjon a tartalé­kok feltárásával. Ez a munka a párt­és szakszervezetek nagy akciókész­sége nélkül elképzelhetetlen. Alapos politikai munkával, a tartalékok fel­tárásának útján tárjuk szélesre a ka­pukat az új bérrendszer előtt. S ide­jében. Mert a hajrá-munka a politi­kai és szervező tevékenységben sem jó módszer. Vilcsek Géza A nyárasdi fia­talok hagyomá­nyukhoz híven az idén is magukra vállalták a do­hánytermeléssel járó összes mun­kákat. Képünkön Gombos Annát és Nagy Máriát, az ifjúsági csoport két szorgalmas tagját látjuk pa­lántaültetés köz­ben. Foto: Š. Petráš, ČTK) 1? \T ÚJ SZÜ TIZENNÉGY ÉV T ÜKRE Ha visszatekintünk a felszabadulás óta eltelt tizennégy évre, mintha egy óriást tükörbe néznénk bele, amelyben sok min­dent láthatunk. Vezekény község dolgo­zóinak első nagy megmozdulása volt 1949-ben a szövetkezet megcílakítása. Hu­szonnégyen léptünk ekkor a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára alig ISO hektár földterülettel. Ma már 832 hektá­ron, vagyis határunk majdnem száz szá­zalékán gazdálkodunk. A szövetkezetben szép eredményeket értünk el. Sertésál­lományunk a második helyen áll a já­rás szövetkezetei között. Sertéshúsból és tejből ez év első negyedére már tel­jesítettük beadásunkat. Á szarvasmarha­állomány körül azonban még sok javítani váló akad. Itt is megvannak a feltételek a jobb eredmények elérésére. Eddig 200 hektár takarmánynövényt biztosítottunk. Cukorrépavetésünk gyönyörű, nemsokára kapálni lehet. Cukorrépából 400 mázsa, kukoricából pedig 60 mázsa átlagtermés­re számítunk. Aratásra már a gépeket is megvesszük a gépállomástól. Falunk egész arculata megváltozott. A régi rossz vis­kók helyén szép családi házak épültek. Nemsokára elkészül az új kultúrház is. Az autóbuszmegállónál váróterem épült. Az utcák rendezettek. Tükör ez valójá­ban, mégpedig Vezekény község tizen­négyéves tükre, amelybe mindenki nyu­godtan bele nézhet. KLIMEK FERENC, Vezekény Feladatainkat teljesítjük Április utolsó hetében jöttünk alaku­latunkhoz, mint tartalékosok katonai gya­korlatra. A bajtársakkal mindjárt az el­ső napon összebarátkoztunk, s így jó kol­lektíva alakult kl. Századunk szakaszal szocialista versenyben állnak egymással. Ennek köszönhető az is, hogy az ápri­lis 30-án tartott éleslövészetet géppisz­tolyból a század kitűnően teljesítette. Hadseregünk nem a gyárosok és nagy­birtokosok érdekeit védi, hanem a népét. Öntudatos fegyelem uralkodik hadsere­günkben. Katonáink igyekeznek is min­dent idejében, rendszeresen és öntudato­san teljesíteni, hogy a bármely pillanat­ban készen álljanak hazánk védelmére. Veress Vilmos, közkatona. A Zvolenská Slatlná-i új gőzkemencével felszerelt pékség dolgozói naponta 25—30 mázsa friss kenyeret és 7—8 ezer péksü­teményt sütnek. A másfélmilltós költség­gel épült pékség a környék 18 községét látja el minden nap friss kenyérrel és péksüteménnyel. Képünkön Jozef Melich műszakvezető látható, amint a frissen sült kenyeret kihúzza a kemencéből. (Foto: Klík ČTK) TÍZÉVES A SZÖVETKEZETÜNK Eddigi eredményeink, sikereink még jobb munkára köteleznek Napjainkban, amikor a dasági termelés növelésének biztosi tása érdekében a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése utolsó stádiu­mába lépett, amikor minden egyéni­leg gazdálkodó földműves megnyeré­se a szövetkezeti gondolat számára egyre sürgetőbb kérdés, mi búcsiak arról számolhatunk be, hogy szövet­kezetünk ezekben a napokban jubi­lál, 10 éves. Á mi szövetkezetünk 1949 áprili­sában alakult meg. amikor is kez­detét vette az új keresése, új élet­körülmények kialakítása, bizakodás a szebb, boldogabb holnapban. NÁLUNK A SZÖVETKEZETET A HELYI PÁRTSZERVEZET TÁMOGATÁSÁVAL nagyobb részben munkások alakítot­ták. Az alakuló gyűlés után a szö­vetkezet tagjainak száma egyre sza­porodott és 1950. tavaszán a szö­vetkezet áttért a III. típusú gazdál­kodási formára. Ekkor már a föld­művesek köréből is sokan a szövet­kezet tagjai lettek és 1950 őszén megkezdődött a közös gazdálkodás. Szövetkezetünk a 80. szövetkezet volt akkor az országban és a köz­ség mezőgazdasági területének 65 százalékán kezdett gazdálkodni, ami több mint 1200 ha volt. 1951. márciusában szövetkezetünk egészközségi szövetkezet lett és ez idő óta gazdasági tevékenysége ki­terjed a község összes mezőgazda­sági és szántóterületére. Meg kell jegyezni, hogy szövetke­zetünk tipikus parasztszövetkezet. Nekünk nem volt sem nagybirtoko­sunk, sem nagybérlőnk, aki valamit is ránk hagyott volna. így a gazdál­kodás megkezdésénél olyan épüle­tünk, amelyet birtokba vehettünk volna, sem egyéb mezőgazdasági be­rendezésünk nem volt. Azzal kezdtük tehát a gazdálko­dást, amink volt, írta: SOÖKY LAJOS, a búcsi EFSZ elnöke mezőgaz- A TAGSÁG MUNKAIGYEKEZETÉVEL, SZORGALMÁVAL, ami leküzdött minden nehézséget és amelynek eredménye most már vilá­gosan igazolja a mi igazunkat is, amit a szövetkezeti gazdálkodás fel­sőbbrendűségéről annyiszor elmon­dottunk. Mi azonban mindezzel nem sokat tö­rődtünk, bíztunk szövetkezetünk tagsága erejében, munkalgyekezetében, a szövet­kezeti gondolatban, a pártban, a mun­kásosztályban, amely kezdettől fogva tá­mogatott bennünket. Ennek a következménye, hogy a jubi­leumi évben szövetkezetünk 18 millió ko­rona értékű vagyonnal rendelkezik. Fel­építettünk 55 különféle gazdasági épüle­A szövetkezet gazdasági épületei tet, amelyekben 816 szarvasmarhát, 1800 felépítését 1951-ben kezdtük a te­hénistálló alapjai, lerakásával, ame­lyet azután követtek többi gazda­sági épületeink, melyeket eddig fel­építettünk. Nem volt könnyű a kezdet. Á köz­ség összterületére, ami több mint 2000 hektár, csak 113 szarvasmar­hát tudtunk összpontosítani. Nem hoztak a tagjaink a szövetkezetbe egyetlen sertést sem. Amiben jól áll­tunk, egyedül a lovak száma volt, mert az megközelítette a kétszázat. 1952-ben már változott a helyzet. Nálunk hagyták jóvá a III. típusú gazdálkodási forma alapszabályát, amelyet országos viszonylatban ad­tak ki példának. ELSŐKÉNT RENDEZTÜK Ä HÁZTÁJI GAZDASÁG KÉRDÉSÉT Mi voltunk azok, akik a szőlők sertést, 750 birkát és jelenleg több mint 15 000 baromfit helyeztünk el. A szövetkezeti életben eltelt évek alatt tagságunk életkörülményei alapjai­ban megváltoztak. Ma mindenki többet törődik magával, szebben öltözködik. Más, új a lakásberendezés és más A CSALÁDI ÉLET: SZEBB, BOLDOGABB, ÖRÖMTELIBB. Minden egyes tag Igyekszik az életnek értelmet adni abban a tudatban, hogy an­nak feltételei a végzett munka alapján tartósan biztosítva vannak. A község képe Is megváltozott az el­múlt évek alatt. Addig, amíg az Oj-telep kiépült, benn a községben is sorra tűn­nek el a régi házak, helyükbe tagjaink újakat építenek. A községben kövezzük az utcákat. A követ a szövetkezet jár­müvei szállítják és tagjaik szebbé teszik utcáikat. Mindez annak eredménye, hogy szö­vetkezetünkben kialakult a termeléshez való jó viszony és a jó minőségű mun­zettünk, 1958-ban már 4 389 029 koro­nát. Ezek a számok igazolják fejlődésün­ket, ami évről évre egyre jobban kifejezi erőink alakulását. Említettem már, hogy tagságunk a munkában eggyékovácsolódott. Hasonló­képpen van ez a magánéletben is. A múltban ne-m volt rá példa, hogy gaz­dagabb leány szegény legényhez men­jen feleségül, mert akkor a föld, a holdak száma társadalmi köriátokat jelentett a falun is. Ma már mindez a múlté. Akik a munkában egymás mellett dolgoznak, volt egyéni gazdálkodó és volt munkás, akiknek egyforma lehetőségeik vannak a szövetkezeten belül a munkához és a javak elosztásához, azok már nem azt nézik, hogy ki volt ez és ki volt az, hanem ha szeretik egymást, összeháza­sodnak. családot alapítanak. Ez a legjob­ban kifejezi a múlt hagyatékainak a sem­mibevevését, amikor már nincsenek ér­dekházasságok, előre összetákolt fiatal életek, azért, hogy ne kelljen a földet szétosztani. A TAGOKRÓL SOKIRÁNYÜ GONDOSKODÁS TÖRTÉNIK A szociális gondoskodás terén Is sok mindent tettünk, amióta megszilárdultak szövetkezetünk gazdasági alapjai. Segélyt kap a fiatal, ha megnősül, segélyt kap a tag hátramaradottja, ha valaki csa­ládjából meghal, segélyt, ha gyermek születik és család! pótlékot is, segélyt kap, ha megbetegszik, vagy baleset éri. Az egészségügyi gondoskodás terén is tettünk már bizonyos Intézkedéseket. Sa­ját fogászati rendelőnk van s most ve­szünk egy komplett orvosi rendelőt röntgennel együtt, hogy minden egyes tagnak egészségi állapotáról bármikor Idehaza meggyőződhessék. TAGSÁGUNK KULTURÁLIS IGÉNYEINEK KIELÉGÍTÉSÉRŐL szintén gondoskodás történt. Szövetkezeti kérdését is megoldottuk. Ez idő óta kából 'születnek az eredmények,' melyek- va n> amelyben mindenki megta­minden egyes tagnak 10 ár szőlője " e k arányában és a végzett munka ará- , a ° """"" " A sok nehézség ellenére is szövet­kezetünk tagsága kitartott a szövet­kezet mellett. A mi szövetkezetünk olyan szövetkezet, amelyből egyet­len tag sem lépett ki, amikor még nehézségekkel kellett küzdenünk. Ezért beszélhetünk most szép ered­ményekről, melyek a közös munlkával jöttek létre és AMELYEKRE BÜSZKE SZÖVETKEZE­TÜNK MINDEN EGYES TAGJA. A mi tagságunk akkor kovácso­lódott össze, amikor még nehéz volt szövetkezeti tagnak lenni, amikor járásunk más községeiben még- nem voltak szövetkezetek. nyában osztozunk a termelt javakon. Ha szövetkezetünk gazdasági helyzeté­ről képet akarunk adni, akkor feltétle­nül szükséges, hogy bizonyos összeha­sonlítást tegyünk. A szövetkezet összbevétele 1954-ben 3 967 186 korona volt, 1958-ban 9 466 457 korona. Az 1 ha-ra eső bevétel 1954-ben 1983 korona, 1958-ban 4733 korona. Az 1 ha-ra eső tiszta bevétel 1954­ben 986 korona, 1958-ban 3188 korona. A kiadások 100 korona bevételre: 1954-ben 45 korona, 1948-ban 30 koro­na. Ennek következménye az, hogy a mun­kaegység értéke az említett évhez vlszo­lálja a maga szórakozását, öregek és fiatalok egyaránt. Itt tartjuk a szövetkezeti tagok téli iskolázását is. Saját mozink van. Összeforrott ez a falu az elmúlt 10 év alatt, amelynék eredményeképpen ki­alakult a nagy szövetkezeti család az egymásrautaltság és a kölcsönös meg­becsülés jegvében. melynek aredménye ma a nyugodt, békés további építőmun­ka. Szövetkezetünk az elmúlt "tíz év alatt számos dicsérő elismerésben részesült a termelésben elért eredményekért, ami azonban nem tett bennünket elblzako­dottakká. Eredményeink ^közepesek, ame­lyeket fokozni lehet és akarunk is fo­kozni. Erre kötelez bennünket az el­nyítva, amikor is 12,40 korona volt, 25,15 múlt 10 éves építőmunka, további célok, koronára emelkedett, ami számokban a mezőgazdasági termelésnek a párt ál­annyit jelent, hogy addig, míg 1954-ben tal meghatározott és a termelésben meg­a munkaegységekre 1 804 049 koronát fi- kívánV szintje. Cl SZÖ 5 * 1959. május 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents