Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-01 / 119. szám, péntek

így köszönti Peking MÁJUS ELSEJÉT 1959. MÄJUS 1. ÜJ SZÓ 5 * Berlin Sztálin leqszebb suaarutja A kettéosztott város mindkét felében elérték csúcspontjukat a május elsejének, a munka ünnepének előkészületei. De mennyire más ez az előkészülés itt, mint ott! Vessük pillantásunkat először a Brandenburgi Kapun túlra, nyugat-Berlinbe, nézzük meg, mit tesznek május elseje sikeres lefolyása érdekében. A Reichstag romjai körül napokon keresztül élénk serénykedés folyt. Amerikai katonák(!) hemzsegtek itt, földgyalukkal és teherautókkal gyors iramban hozták rendbe a Reichstag előtti térséget, ahol a májusi tüntetés lezajlik. De vajon milyen tüntetés lesz ez?! A jobboldali szakszervezet, amelynek élén a renegát Scharnowski áll, valamint a Brandt polgármester vezette szociáldemokrata jobboldal elhatározta, hogy a zónahatártól alig néhány méternyire manifesztációt rendez, amelynek nem lesz semmi köze valamennyi dolgozó harcos ünnepéhez. Az elképzelés szerint ez a nyugat-berlini lakosság, a munkásoknak, és a tőkéseknek, a militarista szervezetek tagjainak éppúgy, mint a Kereszténydemokrata Unió és a fasiszta német pártoknak a manifesztációja lesz, amely közös jelszó jegyében: „Berlin bleibt frei", „Berlin szabad marad" akarja majd kifejezésre juttatni Nyugat-Berlin „rendíthetetlen egységét". Nem nehéz ráhibáznunk, hogy Berlin demokratikus szektora, a Német Demokratikus Köztársáság és minden olyan erő ellen irányuló provokációról van szó, amely a nyugat-berlini helytelen irányú fejlődésnek akar gátat vetni. A szakszervezet és a Szociáldemokrata Párt vezetősége ahelyett, hogy a szakszervezeti dolgozókat, a munkásokat arra ösztönözné, hogy tüntessenek szociális jogaikért, a növekvő drágaság, a munkanélküliség, a Bundeswehr atomfelfegyverzése ellen, a berlini és általában a német kérdés békés megoldásáért, arra hívja fel őket, hogy a Stahlhelm elnevezésű SSszervezet tagjaival karöltve a náci himnuszt, a Deutschland, Deutschland über alles-t énekeljék. A szakszervezetek vezetősége, ahelyett, hogy jelszavaival a munkanélküliség ellen tiltakoznék, hiszen ma Nyugat-Berlinben 90 ezer ember leng-teng munka nélkül, ahelyett, hogy harcra szólítana a lakbérek és a közszükségleti árucikkek áruinak emelkedése ellen, semmitmondó plakátokat ragasztat ki a hirdető oszlopokra, és azt kívánja, hogy a dolgozók testvéreiket lássák olyan elemekben, amelyek Nyugat-Berlint a kémkedés, a bűnözés, a feketézés fészkévé alacsonyították. A berlini munkások ezrével hallatták szavukat az ilyen manifesztációval szemben, amely semmiképpen sem emlékeztet a munkásosztály hagyományos harci ünnepére. A munkások nem akarnak lemondani a felöltőjüket díszítő vörös szekfűről, sem a vérvörös lobogókról és a régi munkásdalokról. A szakszervezeti funkcionáriusok nyolcezer köztisztasági munkás nevében tiltakoztak a munka ünnepével való visszaélés ellen és felhívták a szakszervezet vezetőségét, hogy igazi május elsejei manifesztációt rendezzen. Az építőmunkások, a textiliparban és más termelési ágazatokban dolgozók is tiltakoznak, követelik, hogy a béke, a szociális igazság és a nemzetek közötti egyetértés jelszava jegyében tüntessenek május elsején. Míg a Reichstag romjai tövében amerikai szavak röpködnek a levegőben, és zúg a földkotrók motorja, amelyek ilyen provokatív manifesztáció számára rendezik a térséget, a Brandenburgi Kapu másik oldalán hangyaszorgalmú nyüzsgést észlelhetünk. Az Unter den Linden, a múltban militarista és fasiszta megbeszélések, tárgyalások következtében hírhedté vált utcasor házainak homlokzatán'kék és piros transzparensek, zászlók lobognak, ünnepi díszbe öltöztek a kirakatok, s mind ennek az a célja, hogy méltóképpen megünnepeljék május elsejét, amely a Német Demokratikus Köztársaságban éppúgy, mint nálunk a dolgozók legnagyobb ünnepe. Nemcsak ez az utca, hanem az egész demokratikus Berlin ünnepi köntöst ölt, zászlódíszbe burkolódzik. A berlini üzemek munkásai, a demokratikus szektor lakossága nem várja ölbetett kézzel a munka ünnepét. Több tízezer ember társadalmi munkában serénykedett a város szebbé tételén, sok tízezer munkás értékes felajánlást tett május elseje tiszteletére, hogy növekedjék a termelés, és teljesítsék a külföldi áruszállítások tervét. Az NDK dolgozói számára május elseje nemcsak ünnep, nemcsak olyan nap, amikor az emberek örülnek az elért sikereknek. Ezen a napon az eddiginél még hangosabb szóval óva intenek majd a demokratikus Berlin dolgozói, a nyugat-németországi veszélyes fejlődésre, rámutatnak arra, hogy a kettéosztott ország eggyé válhat, létrejöhet az egyséqes békeszerető Németország, és Nyugat-Berlin a béke és a nyugalom városa lehet. Amikor ma sok százezer berlini lakos menetel majd a demokratikus szektor minden részéből a Marx-E.ngels tér felé, minden bizonnyal ezrével haladnak majd vállvetve velük a nyugat-berlini munkásnégyedek proletárjai, azok, akik kemény kézszorítással viszonozzák a Brandenburgi Kapun keresztül együttműködésre nyújtott testvérkezet. S a tömeggel ha másképp nem, hát gondolatban ott meneteinek majd a nyugat-berlini munkások további tízezrei s százezrei és mindazok a hazafiak, akik a Német Demokratikus Köztársaságban látják a szomorú múlt megismétlődése megakadályozásának legjobb zálogát, akik nem értenek egyet a provokációkkal, a Német Demokratikus Köztársaság és a béke ellen irányuló hadjárattal. Berlin, 1959. április 29. B. SCHNEIDER Tíz esztendő telt el 1949. tavaszától, amikor Peking az első szabad május elsejére, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának első szabad ünnepére készült. A pezsgő élet tíz esztendeje a Kína ősrégi városa társadalmi, gazdasági és kulturális életében bekövetkezett mélyreható változások tíz éve. Csak egy dolog nem változott: a forradalmi lelkesedés, a forradalmi lendület. Peking munkával köszönti a munka ünnepét. A város jellegét talán még jobban meghatározzák a hatalmas daruk, az építkezési állványzat, a földgyaluk, a teherautók és az utcasorokat készítő hengerek, mint az ünnepi dísz és pompa. A várost ilyenkor, esténkint fényár borítja el és már hetekkel ezelőtt minden este sok ezer égő világította meg a Tienanmen tpret. Fényszórók vetik sugaraikat az építkezésekre, amelyek négy-öt hónap során elérték a negyedik vagy az ötödik emeletet. Itt mindig az alacsony, földszintes, szürke tetős házak hatalmas tengere . uralja, de e tenger szintje fölé mind gyorsabb ütemben emelkednek az új épületek, és a még ebben az esztendőben lebontásra kerülő városfalak mögött egész új negyedek bújnak ki gombamódra a földből. A város kiépítése már nem az idén kezdődött. Hiszen a felszabadulás őt

a több lakóterületet építettek itt, mint amennyi 1949-ben volt ebben a háromezer esztendős múltra visszatekintő városban. Peking már egy évtizeddel ezelőtt gyorsan változni kezdett, hogy Kína igazi, legfontosabb gazdasági központjává fejlődjék. Éppen ez a legfontosabb változás. Peking folyamatosan az ország egyik iparilag legerősebb városává alakult. Hol van már az az idő, amikor ez a város arra kényszerült, hogy más váA nehézgépipar a Kínai Népköztársaságban igen magas színvonalon van. A kép az egyik legnagyobb, gőzturbinákat előállító qvárban készült, ahol egy óriási karuszel esztergát szerelnek. Varsó az újonnan épült Alkotmány térrel, a háttérben a Kultúra és a Tudomány Palotája látható építik a Népi Képviselők Országos Gyűlésének épületét és a szemközti, keleti oldalon a történelmi múzeumot, valamint.a kínai nép forradalmi harcainak múzeumát. Ez a tér már ez év október 1-én, a Kínai Népköztársaság államünnepén kétszerese lesz az eddiginek, majd később, az utolsó simítások után 44 hektárnyi területet foglal majd el. Megváltozott a legfontosabb pekingi útvonal, a Csangan Csie, a tartós béke sugárútjának arculata is. Már március elején eltűntek innen a villamosok és április vége felé a széles suqárút építése a befejezéséhez közeledett. Az út mentén több sorban néhány esztendős fákat ültettek ki. Minden esztendőben erre vonulnak majd fel a pekingiek százezrei tarka májusi áradatban a Tienanmen tér felé. A sugárút nyugati szakaszán szinte hihetetlen gvorsasáqqal felépítették a nemzetiségek palotáját és alig néhánv nappal ezelőtt megkezdték egy tízemeletes, 600 szobás szálloda építését. Folytathatnám az új építkezések felsorolását, de erre nincs lehetőséq és ezért inkább azt említem meq, hoqv hatalmas soortstadion épül 75 ezer néző számára a város keleti részében, északon építik a külföldi kínaiak házát, bővítik a mezőgazdasáqi kiállítás épületkomplexumát és úi központi pályaudvart létesítenek. De említenem kellene még az új parkokat, az új utcákat is. amelvek tökéletesebbé teszik a városi közlekedést. Pekinq. ez idén a szó szoros értelmében a szemünk előtt változik óráról órára. A város látképét még rosokból, az orszáq más részeiből hozza be a különféle árucikkeket?! Peking ma már ipari város, amely tavaly kétszer annyit gyártott, mint 1957-ben, és húszszor annyit, mint a felszabadulás esztendejében. A hatmilliós Peking dolqozóinak van tehát mivel büszkélkedniük a május elsejei menetben. A kínai újságok ezekben a napokban sok beszámolót közöltek arról, hoqy az eqyes munkahelyek dolgozói milyen nagyszerű eredményeket értek el. A város üzemei április első felének termelési tervét 105,2 százalékra teljesítették. A legfontosabb termékek, mint például a szén és főleg a kokszolható szén, a nyersvas, a cement, a gyapotszövetek és más termékek gyártásában jelentősen túlszárnyalták a tervfeladaiokat. Április 20-án már 41 nagy üzem és vállalat teljesítette egész havi tervét. Ilyen sikerrel büszkélkedhet pl. a rádiókat gyártó üzem, a pekingi gépkocsijavító, "a Tqj Ping Cuanq téqlagyár, a pamutgyártő üzem, a vegyi kombinát stb. Egyszóval Peking igazán az ország szíve, fővárosa. Lépést tart ezzel a hatalmas állammal. És mint egész Kína, úgy Peking is napról napra szebb, mind gyorsabb, eddig soha nem ismert iramban fejlődik és életes életté változtatja a merész terveket. Ezzel fogadja, ezzel köszönti az idei május elsejét. Peking, 1959.' április 28. ZBYNÉK MALFA