Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-01 / 119. szám, péntek

Z ÚJ szó Harcos maniiesztációk a tőkés elnyomók ellen M int 12—16 éves gyerek 1924 a felvonulásokra cjyaloq vonultunk ňŕa pimlpLrc7pim a ,rv> 6 -í 11 c i P/-.1 r, f\ í.; 1— x i. j» _ i a _ - _i munkásünnepekre. A május elseje megünneplésére, mi falusi dolgo­zók Vilke községből Losoncra vo­nultunk be. Ezek a felvonulások mind emlékezetes harcos mani­fesztációk voltak Losonc és kör­nyéke munkásságának a cseh. szlo­Felsorakozva hármas sorokban, elől vörös zászlóval, zene és ének­szóval meneteltünk a panyidaróci munkásokkal együtt. A városon végig ütemesen hangzott a mun­kát, kenyeret jelsző, merf akkor harcolni kellett a munkáért is. De vák és magyar kizsákmányolók el- lehetett hallani olyan jelszavakat leni harcéban. Abban az időben az idényszerű építkezési munkán és erdei favá­gáson kívül nagyon kevés munka­alkalom akadt. A cseh finánctőke a gyáripart teljesen leépítette ebben a városban. Losoncnak és környé­kének 9 ezer munkása maradt ke­reset nélkül. Csupán a Herzog-féle szeszgyárban tudott néhány sze­is, amit ma sokan nem is érte­nének, hogy le az „aszpirinnal". Akkor ez nagyon is komoly prob­léma volt, mert ha valaki dolgo­zott is és fizette is a betegbizto­sítást, az orvos, akit a betegse­gélvző fizetett, általában csak asz­pirint írt elő. mert az volt a legolcsóbb. Dr. Čičmanec Iván akkori járás­főnököt és társát Dr. Kounpiš rend­őrfőnököt azért fizették, hogy rendőreikkel, akikből volt egy ka­szárnyára való Losoncon, rárontsa­nak gumibottal és puskatussal a jogaikat követelő munkásokra. Emlékszem 1925. május elsejé­re, amikor a tüntető tömegben fel­vonultak a vörös cserkészek is. A felvonuló munkásságot a Szüsz­kávéház nagy üvegablaka mögül gúnyosan nevették az ott szőra­kilométerre is gyalog járt, vagy legjobb esetben kerékpáron. Le­dolgozva a napi tíz órát, de úgy, hogy már félórával előbb a munka­helyén volt és még Inkább ráhú­zott este is negyed órát csak azért, hogy a munkaadó el ne küldje a munkából. Hol volt akkor utazás autóbuszon, meg motorke­rékpáron? — És hol volt akkor üzemi konyha és tiszta ágy a tá­voli dolgozóknak! Emlékszem 1930­ban, mikor a Handlova— Horná mÄjusí emlékek ^ 1919. május elsejét az l-es vörös gyalogezred Hl. zászlóalja- ^ ^ nak önkéntes katonájaként Cegléden ünnepeltem. Az ottani vásár- ^ ^ téren volt a díszszemle, majd a város belsejében levő hatalmas ^ ^ téren (elállított emelvény elé vonultunk, ahol a szónokok több ^ ^ nyelven méltatták május elseje nagy jelentőségét és a Tanácsköz- ^ társaság történelmi jeladatát. Gyönyörű, napsütéses, szabad má­^ ius elseje volt, melyet a proletár nemzetköziség jegyében t ^ tunk. Mindennél szebben igazolta ezt az a tény, hogy az ű ^ ségen részt vettek a nemzetközi brigád katonái: orosz, ^ szlovák, szerb, horvát, bolgár és osztrák harcosok. Velünk iin­\ nepeltek a város lakosainak ezrei. Az ünneplő sokaság feje felett § tartót- $ ünnep- i orosz, cseh, \ í kozó hájas, tokás burzsujok. mire Štubňa-i vasútépítésnél dolgoztam, a felbőszült cserkészek rájukver­ték a nagy üvegtáblákat a munká­sok pedig bementek a kávéházba és kizavarták onnan a megijedt naplopókat. A naqyqyűlést véqiq­rencsés munkás elhelyezkedni, nem mindig zajlottak le simán. Ezek a májusi ünnepek azonban hallgattuk és utána qyalok men­A többi vándorolt a távoli vasút­és útépítkezésekre vagy a tenge­rentúli országokba. Az itthonma­radottak a kulákoknál és a föld­birtokosoknál aratással és té|ep Gróf Forqách erdeiben faváaással tengették a maguk és családjuk életét. Mivel minden tüntetést betiltot­tak a májusi felvonulásokon kívül, ezt az ünnepet használta fel a dolgozó nép. hogv tiltakozását fe­jezze ki az elnyornás ellen. Ezekre Régi harcosok emlékei A munka ünnepének meqünnep­" léséről beszélgettünk régi komáromi harcosokkal. Idézzünk néhány mondatot emlékeikből. úgy mint az eqyébkor megtartott munkanélküli tüntetések sem. mert tünk vissza a faluba. Naqv öröm volt akkor, ha vala­ki munkát kapott valahol, ahová 10 hogy az erdőben, úgy mint többiek, én is egy föidbeásott lyuk­ban laktam mint a borz, és főtt ételt csak este volt időm főzni, ami mindig egyforma volt. Otthon­ról hozott rántás, száraz tészta és krumpli benne. A reqgeli és ebéd kenyér és amerikai sós szalonna. Kovács Imre, Vilke r­Évről évre méltóságteljesebb, örvendetese b a lévai dolgozók ünnepe A z első köztársaság idején a " május elsejei ünnepségek bizony nem voltak olyan örömtel­jesek, mint ma. A burzsoázia csat­lósaival. s a csendőrség segítsóqé­vel együtt mindig gondoskodott az ünnepség megzavarásáról. A bur­zsoázia minden törekvése ellenére a lévai kommunisták máius else­je előtt kerékpáron, vagy gyalog bejárták a környező falvakat. \qi­tációt fejtettek ki annak érdeké­ben, hogy az ünnepségre és Elevenen él bennük 1919. május tüntetésre minél nagvobb számban elsejének emléke, amikor a ma- jöjjenek a falusi szegénvek is. gyar vörös hadsereg egységei vé- a íelvonulás mindig sikerült annak res csatát vívtak a városban az ellenére, hogy a városba vezető intervenciós erőkkel. A harcok má- utakon szuronyos csendőrök áll­jus elsejének éjjelén törtek ki. tak és minden eszközzel igvekez­Az elesett hősök közös sírban tek megakadályozni a munkástöme­n.yugosznak a komáromi temető- „ ek részvételét a május elsejei ben, ahová minden évben kivonul- ünnepségeken. nak Komárom dolgozói és néphad- A többezres tömeg a volt polgá­seregünk egységei, hogy sírjaikat rj iskola előtt gyülekezett és a megkoszorúzva kegyelettel áldoz- munkásság saját zenekara kísére­zanak emléküknek. A felszabadu- tében felvonult a város terére, for­lás előtt, a fasiszta megszállás r adalmi dalokat énekelve és jel­idején tilos volt május 1. meg- szavakat hangoztatva: „Munkát' és ünneplése. De május 1. éjszakáján kenyeret", „Reszkess burzsujl", mindig kerültek koszorúk a hósök „Munkát, kenyeret, de rendőr nél­sjriára. küIr Le a háborúval", „Éljen a V.3,921-tői, a kommunista párt Szovjetunió!". A tüntető munkás­megalakulásától kezdve mind har- sá g felvonulását mindkét oldalon cosabbak lettek május elsején a kommunisták által szervezett Tel- árök az egve s jelszavaknál és kü­voriulások és gyűlések, bár a jobb- önösen a' ' SzoOletunió éltetésénél oldali szociáldemokrata vezérek sok d Uhösen rátörtek a tömegre, a nehézséget okoztak a munkásság résztvevőket szét akarták oszlatni sorainak megbontásával. 1921-ben a kommunisták veze- . tésével a dunapartról indult el a menet a városon keresztül a Kos­suth-térre, ahol nagy népgyűlés zajlott le. Sok ember vett részt ezen a gyűlésen a falvakról is, bár a rendőrség igyekezett bejutá­sukat megakadályozni. Mégis bejöt­tek. Ki gyalog, ki csónakon, vagy a sáncon keresztül. és eközben sürün használták a puskatust, sőt a szuronyt is. A felvonulás után a tüntetők a volt Ozmán téren gyülekeztek. A beszédeket végighallgatták a csendőrök és az úgynevezett meg­figyelők is, akik az ünnepség meg­zavarására törekedtek és erre a célra gyakran külön provokátoro­két használtak fel. A tüntető és ünneplő munkásság azonban bátran kiállt az elvtársak védelmére. Mennyivel öriimteljesebb és mél­tóságteljesebb városunkban május elsejének ünnepe ma, a munkás­osztály hatalmának ideién. Május elseje előtt a munkahelyeken lázas előkészületek, lendületes munka­verseny folyik. Városunk dolgozói csupán az anyagmeg takarításnál. a termelési költségek leszállításával, több százezer koronát takarítanak meg évente. A dolgozók kötele­zettségeket vállalnak a városszépí­tési, társadalmi munkában való részvételre. Május elseje előtt a város ün­nepi köntösbe öltözik. Az ünnep előestéjén az ifjúság lampionos fel­vonulást rendez. Az ünnepi napon már kora reggel siető, vidám em­berek láthatók, akik az üzemekbe, a városba. A felvonuláson rend­szerint több mint 15 ezer ember vesz részt. Az ünnepi beszéd elhangzása után a menet a szabadtéri színház­hoz vonul, ahol folytatódnak az ün­nepségek. A járásbpli legjobb kul­túreg.vesületek lépnek itt fel ér­tékes műsorszámokkal. Este az ün­nepségek népmulatsággal és az üzemek kultúrhelyiségeiben rende­zett müsprokkal folytatódnak. Május elsejének ünnepe Léván évről évre szebb és méltóságtel­jesebb keretekben zajlik le. Demény László, Léva nyomultak. A ceglédi nagygyűlés az Internacionálé fenséges hang­jaival ért véget. § Május 3-án hajnalban ágyúk fedezete mellett vonultunk az \ ellenforradalmárok által megszállt Abony felé, melynek templom- ^ tornyára maga a pap tűzte ki a fehér bandák zászlaját. Ez ^ a zászló azonban hamarosan lekerült onnan. A vöröskatonák be- ^ nyomultak a községbe és másnap estére Szolnokot is visszafog- ^ laltuk. Mire a Tiszához értünk, a szolnoki vasúti műhely munká- ^ sai az ellenforradalmároktól elvett ágyúból lőtték a menekülő \ ellenséget. ^ Az 1920-as év május elsejét itthon, a rimaparti kisvárosban, ^ Rimaszombatban tartottuk meg. Ötezer dolgozó impozáns felvo- ^ nulása bizonyította, meg az itteni dolgozók hűségesek maradtak ^ a proletár nemzetköziség eszméihez, a lenini eszmékhez. Hiába \ tett az akkori államapparátus megfélemlítő intézkedéseket, a tün- \ tetők éltették a Szovjetuniót, a 111. Internacionálét és a proletár- % diktatúrát. ^ Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után min- \ den május 1-i felvonuláson, valamennyi gyűlésen a munkáért, ke- !; nyérért, földért, a súlyos adók ellen, a szabadságért tüntettünk, \ harcoltunk. Küzdöttünk a burzsoázia terrorja ellen, a dolgozók \ jogaiért, a dolgozók szabadságáért. ^ S 1945-ben kiharcolták számunkra a szabadságot azok, akikben ^ bízni sohasem szűntünk meg, a Szovjetunió hős katonái. Azóta ^ szabadon ünnepeljük május elsejét. Á munka ünnepe minden ^ évben dicső kommunista pártunk vezetésével elért építő sikereink, ^ a Szovjetunió iránti hűségünk és szeretetünk, a békéért vívott el- \ szánt harcunk manifesztációjává válik. RÉTHY ISTVÁN, Rimaszombat. | ,„„J Munkából fakad a jólét » nagymegyeri járás " a XI. pártkongresszus hatá rozataitól serkentve naqy lelkese­déssel láttak hozzá kötelezettség­vállalásuk teljesítéséhez, mely sze­rint a második ötéves tervben ki­tűzött termelési szintet egy év­vel előbb akarják elérni. dolgozói nek-e nagy céljainknak. Megálla­pítható, hogy azok az intézkedé­sek, határozatok, eq.yéni és kol­lektív kötelezettségvállalások, ver­sok vagy nyilvános népgyűlések engedélyezését a burzsoá rendőr­hatóságoktól. A megengedett fel­vonulásokra vagy nyilvános gyü­senykihívások, melyeknek értéke lésekre a párttal szimpatizálók ha­járásunkban összesen 16 914 400 koronát tesznek ki, teljesen fedik dolgozóink elhatározását, hogy talmas tömegei vonultak fel, de nem maradtak el a burzsoá rend­őrök sem, akik csak arra vártak. Tudjuk, hogy szabadságunkat a második ötéves terv feladatait já- mikor kapnak parancsot a harcos csendőrkordon kísérte. A csend- munkahelyekre igyekeznek, hogy kommunista pártunk vezetésével dicső szovjet népnek köszönhet- rásunkban efly évvel előbö megva­jük, s hogy a felszabadulás • óta lósítjuk. onnan együttesen vonulhassanak az ünnepi menet részvevőinek gyüle­kező helyére. A vidéki dolgozókat autóbuszok és különvonatok hozzák M - Visszatekintés — a, amikor szabad hazánkban a Még rosszabb volt a helyzet a május elsejének ünnepének megünneplésére készü­lünk, akaratunk ellenére is eszünk be jut a múlt. a munka Horthy-fasiszta megszállás idején, Á burzsoá pribékek részéről a uralma, amikor a dolgozó nép jog legdurvább támadás 1932-ben érte fosztott volt, és kemény harcot a május 1-i felvonulást. A qyü- kellett vívnia maga és lés szónoka Major István elvtárs létfenntartásáért, volt. A rendőrök vak dühhel vetet- Habár az első burzsoá köztársa ték magukat a tömegre és ütötték, ság törvényei megengedték május verték, ahol érték. Holczer László, Komárom amikor a magyar uralkodó osztály a demokratikus jogokat sárba ta­kapitalizmus posta. A magyar fasizmus a má­jus elsejének még az emlékét is ki akarta irtani a dolgozó nép tu­családja datából, ami azonban nem sikerült neki. Május elsején, ha munkanap volt is, az egyes helyeken kitűzött piros zászlócskák jelezték, hogy él a kommunista párt és kovácsolja fasizmus elleni döntő értük el korszakalkotó sikerein­ket, teremtettük meg a dolgozók boldog életét. A Szovjetunió iránti hűségünk legjobb bizonyítéka, hogy a pár­tunk és egész népünk által ápolt csehszlovák-szovjet barátság ha­gyományaihoz hűen követjük pár­tunk bölcs politikáját. Alkotó építő munkánkkal fáradhatatlanul és egyre jobban kívánunk hozzájárul­ni a szocializmus nagy művének mielőbbi befejezéséhez szeretett hazánkban. Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi intézkedései az árleszál­lítással, lakásépítkezéssel és a szociális gondoskodással kapcso­latban járásunk egész lakosságánál. Igy készült járásunk dolgozó né­pe az idei. május 1. megünneplé­sére, minden üzemben és minden tömeg szétverésére. •Mindezek a brutális burzsoá in­tézkedések csak olaj volt a fűzre. Pártunk sorai minden harc után új harcosokkal erősödtek. A párt munkahelyen. Ezekben a napokban rettenthetetlenül vezette tová&b a az embernek akaratlanul is eszébe dolgozók harcát egészen a kizsák­jut, mennyire meqváltozott a hejy- mányoló kapitalista rendszer meg­zet a felszabadulás óta. Az elmúlt burzsoá köztársasáq idején a kom­munistáknak naqy harcokkal kel­lett kivívniok a májusi felvonulá­döntéséig. Azóta pedig vezeti né­pinket a szocializmus építésére és annak mielőbbi befejezésére. Arvay József, Nagymegyer A mi napunk 1924-ben vettem részt először 8 május elsejei felvonuláson. Mint ifjúmunkás, ezen a napon ismer­kedtem meg a világ dolgozói ün­nepének nagy jelentőségével és — mely szilárdan meg van győződve igazi tartalmával. Ekkor jöttem rá, !>A dolgozók naoy ünnepe; elseje megünneplését, felvonulások megtartását, a járási főszolgabírók sorait a és jegyzők azonban mindent elkö- harcra, vettek, hogy ezek minél sikerte­lenebbek legyenek. E cél érdeké­ben elsősorban a csendőrséget használták fel. Még ma is világo­san emlékezetemben él az egyik na k vezetésével megdöntötte a ka­S ez a harc győzelmeskedett. Az egykor elnyomott, jogfosztott dolgozó nép kommunista pártjá­arról, hogy dolgozó népünk jóléte az alkotó és termelő munkából fa­kad — örömteli váltottak ki. Ezért a párt és a tömegszerve­zetek, valamint a nemzeti bizott­ságok gyűlésein a már ősszel meg­hoqy ez a nap a mi iqazi ünnep­napunk. Az ünneplő, tüntető tö­munkalelkesedést meg a kizsákmányolt proletárok­ból tevődött össze. S megláttam a dolgok másik oldalát is, hogy kik a proletárok ellenségei, akiknek kizsákmányolásra épített uralmát a tárgyalt politikai, gazdasági, kul- földbirtokosok, gyárosok, bankárok H 3 azánk dolgozó népe bol­dogan ünnepli 1959. má­jus elsejét. Öröme, boldogsáqa indokolt, hisz szabad hazánk­ban, szocializmust építő orszá­gunkban első és legfontosabb . a dolgozó ember boldogsáqa, i jóléte. Ez pártunk minden in­f tézkedésének, egész tevékeny­i ségének legfőbb célkitűzése. A A felszabadulás előtt nálunk J is a proletariátus töke elleni f osztálvharcának, a kizsákmá- i f nyolás ellen, a dolgozó nép a f felszabadításáért vívott harcá- J f nak volt manifesztációja május ' ( 1. Sokszor folyt munkásvér f Í ezen a napon. A terror, a qa- / mibot, puskatus, sortűz azon­május elsején lejátszódott eset. A korláti kőbánya munkásai, ahol nak kommunista pártunknak erős szer­vezete volt, nagyban készültek a járási székhelyen rendezett felvo- •••:•! nulásra. Május elsején reggel ha­talmas tömeg gyűlt össze Korlát főterén. A tömeg elindult vörös zászlóval az élen, azonban a csend­őrlaktanya előtt állig felfegyver­zett csendőrség állta el útját. A felvonuló munkások szuronyokkal találták magukat szembe. pitalizmust és kezébe vette sorsá­irányítását. turális kérdésekben hoz»tt határo­zatokat és intézkedéseket újból fe­lülvizsgáltuk, hogy a kitűzítt fel­Privacsek Károly, Fülek adatok teljes mértékben megfelel­által ideirányított csendőrkordon szuronyai vsltak hivatva biztosí­tani az éhező proletárokkal szem­ben. n-i * n- , e- \ ban nem törhette meg a mun­kásosztály harcát, melyet kom f munista pártunk bölcsen veze f tett meqalakulásának első pH i lanatától kezdve. i Falunk kis- és középparaszt­a jai, eqységes földművesszövet­J kezetünk tagjai ma nyugodtan \ hajthatják álomra fejüket. Nem f kell már többé félniök, hoqv t meqperdül a dob hajlékuk, kis f földjük, vagy tehénkéjük fe­t lett. A munkásoknak sem kell már rettegniök, hoqv sort kell állni a munkanélküli seqélyért, a kolduscipóért. Emberhez méltó életet él hazánkban mun­kás és földműves, s élete szor­gos munkája nyomán egyre szebbé válik. i Botos Béla, Balogfala U Egyházasbásti levél A z 1931-es évben a május el­sejei felvonulást jól előkészí­tettük és mindjárt éjfél után meg­kezdtük a csoportosulást. Reggelre szép számban gyűltünk össze. Fel­vonulásunkat azonban elárulták és Ajnácskőnél a csendőrök szuronyt szegezve ránk törtek. Három veze­tő emberünket letartóztatták és elhurcolták, a menetet pedig visz­szatérésre kényszerítették rrís bognárműhelyben, szagényes, földes szobá­ban jöttünk össze egypáran, hogy megbe­széljük legnagyobb ünnepünk, május 1. előkészíté­sét.' A füstölő petróleumlámpa gyenge világánál az ágyakban alvó beteges gyermekek miatt csak sut­togva cseréltük ki gondolatainkat. De szükség volt erre azért is, nehogy az osztályellenség spiclije idő előtt tudomást szerezhessen terveinkről. A meg­beszélés után esténként, vasárnaponként felkerestük a föld nyomorgó robot»sait: cselédeket, napszámo­sokat, részesaratókat, kisföldű embereket, beszéltünk velük a nyomorúságos jelenről, a kizsákmányolás­ról és harcra, kitartásra buzdítottuk őket az elnyo­mó rendszer ellen. Elérkezett május 1. Hajnalban ismét házról ház­1940-ben, a' fasiszta megszállás r a Í árv a buzdítottuk a szegény népet az ünnepségen súlyos idején községünkben egész éjjel cirkáltak Horthy csendőrjei. Négy elvtársat tartóztattak le, az­zal vádolva őket, hogy röplapokat akartak terjeszteni. A letartózta­tottakat rettenetesen összeverték. Most május elseje örömünnep proletárjaihoz. való részvételre. Szétosztottuk a jelvényeket, vö­rös rózsákat, kibontottuk a féltve őrzött vörös zász­lókat és jelszavaink hangoztatása, at Internacionálé szárnyaló hangjai mellett végigvonultunk a hosszú főutcán a dunaszerdahelyi vásártérre. Itt csatlakoz­tunk Bögellő, Alistál, Bős, Baka, Patony, Eperjes községünkben. Már előtte mindenki arról beszél, hány autóbusz szál­lítja majd a lakosságot a felvo­nulásra. Az EFSZ-ben kötelezett­séget vállaltak, hogy május l-ig az összes kapásnövényeket elülte­tik. Ádám József, Egyházasbást. Elindult a menet a városon keresztül. Felharsant a dal: Élősdi burzsoá és tőkés A föld ura már nem lehet... A piactéren kis asztal körül állt fel a tömeg. A járási rendőrbiztos már ott. terpeszkedett, s a környező udvarok, üzletek tele voltak állig felfegy­verzett csendőrökkel. Mondók elvtárs megnyitója után Steiner Gábor elvtárs lépett az asztalra. De alig kezdett beszélni arról, hogyan zsákmányolják ki a földbirtokosok, gyá­rosok, bankárok a dolgozókat és a proletároknak hogyan kell ez ellen harcolni, a rendőrbiztos „Ez lá­zítás, a gyűlést feloszlatom" kiáltással felugrott. Ki­rentott a csendőrség és gumibotokkal, puskatussal vetette rá magát a fegyvertelen tömegre. Ilyen vtlt május elsejénk 1935-ben. Most, 1959-ben pedig így készültünk az ünnepre: — Április 14-én este kivilágított, kényelmesen be­rendezett helyiségben ülésezett a pártszervezet bi­zottsága. A napirend első pontja május l-e meg­ünneplésének előkészítése. A javaslatok alapján a soron következő estéken megbeszéléseket tartott a nőbizottság, a CSISZ, a Csehszlovák Vöröskereszt, az EFSZ vezetősége a többi tömegszervezetek aktív tagjaival és a tanítókkal együtt. Kialakult az ün­nep programja: Előző este felvonulás, műsoros est szavalatokkal, énekszámokkal, orosz, szlovák ma­gyar táncokkal. Május elsején a jelvonuláson mind­nyájan részt veszünk. Van miért lelkesedni mani­fesztálni. Pártunk Központi Bizottsága és kormá­nyunk már a hetedik árleszállítást hajtotta végre és további intézkedéseket tett az életszínvanal eme­lésére. A XI. pártkongresszus közvetlen célként tűzte ki hazánkban a szocialista építés befejezé­sét. Munkánkkal e történelmi feladat tedjesitéséhez mi is hozzájárulunk. FLEISCHMANN KÁLMÁN, Nagyabony. Tornaiján, a járás székhelyén a május elsejei manifesztáciőn ek­kor mintegy 350—400 ember gyűli össze. Amikor a szónok beszélni kezdett, a jelenlevő szolgabíró azonnal igazoltatta és szavairól jegyzeteket készített. A tömeg az ünnepségen viharosan éltette a Szovjetuniót, a kommunista pár­tot. A „Világ proletárjai egyesül­jetek" és „Le a kizsákmányolás­sal" jelszavakat már nem bírták el a szolgabíró idegei, ezért köve­telte, hogy a szónok hagyja abba beszédét. Amikor ez erre nem volt hajlandó, fel akarta oszlatni az ünnepélyt és az előadót le akar­ta tartóztatni. A tömeg azonban élő kordont vont körülötte és meg­hiúsította a burzsoá pribékek szán­dékát. A további években a május else­jei ünnepségek egyre kifejezőbbek, hárcosabbak lettek, évről évre na­gyobb tömegek vonultak fel an­nak ellenére, hogy a földbirtokosok cselédjeiket és munkásaikat elbo­csátással fenyegették. A harmincas években az ünnepségeken, a má­jus 1-i manifesztációkon egybe­gyűlt nagy tömeg elszántan kö­vetelte a Szovjetunió elleni impe­rialista háborús előkészületek be­szüntetését. Ma már másképpen ünnepeljük május elsejét. Óriási különbsécj van a múlt és a jelen között, s ez teljes mértékben kifejeződik a munka ünnepének meqtartásábar is. Tornaiján ma már tízezres ünneplő tömeg vonul fel teljes egységben, munkások, parasztok értelmiségiek. Épltőmunkánk ered­ményeit és a boldogabb jövőért ví vott elszánt harci készséqiink"­manifesztáljuk most a május elst jei felvonuláson. Mert sokat változott az élet a? utóbbi tizennégy év során, s mén iqéretteljesebb jövő áll előttünk Községünkben például a két vi­lágháború között a hadiözvegyekor kívül öt nyugdíjas élt. Ma 250 ember kap nyugdíjat falunkban, ŕ kultúrház, új iskola, tűzoltószer tár épült, családi házak tucatj.-­nőnek ki a földből. Barczy Béla, Gömörpanvi' ÚJ SZÖ 6 * 1959. MÁJUS 1. I

Next

/
Thumbnails
Contents