Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-28 / 146. szám, csütörtök

Az új bérrendszer kérdései a gömörhorkai Celluióze-iizemben Rendkívül izgalmasak ezek a napok és a következő hetek a gömörhorkai cellulóze-üzemben. Rövidesen ugyanis sor kerül az új bérrendszer érvényesítésére, melynek időpontját az egész üzem dolgozói kíváncsi érdeklődéssel várják. Az üzem vezetősége és a párt, valamint az üzemi szakszervezeti bizottság előzetesen abpos elemzést hajtottak végre a munkaszakaszokon és felülvizsgálták a technikailag indokolt normák helyzetét, a részlegek munkatermelékenységét és számbavették a bérek emelésének lehetőségeit. Az elemzés alapján már össze is állították a javaslatokat, melyek minden sorát most ismét megtárgyalják a részlegek dolgozóival, hogy a munkabérrendszer átépítése valóban a termelés fellendülését és az igazságos jutalmazás elvének érvényesülését eredményezze. Az új bérrendszer javaslatainak elkészítése, valamint a termelési részlegek kérdéseinek ismeretei során több, a termelés mutatóinak teljesítésében megnyilvánuló rendellenességekre bukkantak. Egyöntetű volt a megállapítás. hogy a múlt évben a tervfeladatok minőségi' mutatóit 78 százalékra teljesítették és bár a tervek globális teljesítésében túlszárnyalták a 100 százalékot, a minőség megjavítása ez év első negyedévében sem járt kellő eredménnyel. A munkásokat és a mestereket, úgy látszik, megtévesztik az exportfeladatok globális teljesítésének sikerei, mivel a minőség megjavítására eddig vajmi kevés intézkedést foganatosítottak. Nem helyes tehát, ha ilyen szemszögből értékelik a feladatok teljesítését annál is inkább, mert ezzel csak ártanak az üzem eddigi jó hírnevének. Már magában az a tény, hogy az üzem eredményeit a vegyiipari szektorban érdemlegesen értékelték és országos viszonylatban az őt megillető második helyre léptették elő, komoly követelményeket támaszt az üzem valamennyi dolgozójával szemben. Ezekkel a kérdésekkel szükséges együtt megemlíteni az idei .termelési feladatok megnövekedését is, melyek a fehérített cellulóze előállításában 900 tonna többletet, a további szortimentekben pedig 500 tonna többlet cellulóze kitermelését feltételezik. Ezt a feladatot csak akkor tudják teljesíteni az üzemben, ha a két gép üzembeállításával egyidejűleg a főzőházban is rendszeresebbé teszik a munkaszervezést. Igaz ugyan tavaly a legnagvobb szűkkeresztmetszett a főzöházban mutatkozott, mert nem tudtak folyamatosan a rendelkezésre álló két gépre nyersanyagot biztosítani. Ésszerűsítéssel azonban már itt is rendet teremtettek, de ugyanakkor a cellulóze folyamatos gyártását a szűk raktárhelyiségek alacsony kapacitása nem teszi lehetővé. A raktárhelyiség problémáját csupán a szállítás helves megszervezése oldja meg, melyet az államvasutak dolgozóinak segítségével folyamatossá tehetnek. Csak természetes tehát, hogy az elkészített javaslatokon még csiszolni szükséges és olyan formában kell megtenni az intézkedéseket, hogy azok előseqítsék a munkabérrendszer átépítését. Az eddig feltárt termelési fogyatékosságok kiküszöbölését kétséqkívül elősegítené például a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért indított mozgalom megszervezése is az üzemben, melv a szocialista munka versennyel eqvütt kedvezően befolyásolná egyrészt a termelés fokozását. másrészt a munkabérek emelését. A legközelebbi időszakban mind a párt. mind a szakszervezetnek arra kell irányítania tevékenyséqét. hogy a bérrendszer átszervezésére felsorakoztassa' a dolgozókat, mert kezdetben olyan hangok hallatszottak, mintha nem volna értelme az új bérrendszer bevezetésének. A politikai felvilágosító munka ezen a téren azonban igazolta, és a munkások saját maguk is elismerték, hogy megvannak a bérrendszer átépítésének lehetőségei az üzemben annál is inkább, mivel helyes az arány a munka termelékenysége és a bérek növekedése között. Ezenkívül a munkák legnagyobb részét már gépesítették és csaknem minden szakaszon érvényesül a teljesítmény után történő jutalmazás. Ezt kell most bevezetni a szén, fa ki- és berakásánál, a fa elraktározásánál,- mert itt is megvannak a gépesítés lehetőségei. (Tudósítónktól) * i Ahol csak aratni szeretnének... Vannak emberek, akik lépten-nyomon jogaikat emlegetik, de sok esetben szívesen és tudatosan megfeledkeznek ^kötelességeikről. Elfelejtik, hogy a világon nincs olyan társadalmi rend. amely az embereknek csak jogot, jólétet ad, semmiféle kötelezettséget nem támaszt velük szemben. A szocializmusban élő embernek jogai összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a kapitalizmusban élő dolgozóké, de ezzel összhangban megvannak a kötelezettségeik is. S éppen erről az utóbbiról feledkeznek meg egyesek, közöttük az érsekújvári járásban levő Kürt község lakóinak is egy része. Az ember, ha leszáll a vonatról, tekintete az új épületek százain akad meg. A régi falu mellett egy új épül. Ezt a kürtiek is látják és természetesnek veszik. Természetesnek, mert szocializmusban élünk, miért ne épülne Kürt is. A baj nem is itt van. A kürtieknek is joguk van a jóhoz, a széphez. Építkezzenek is, de ne felejtsék el, hogy a társadalommal szemben, amely lehetővé tette számukra, hogy röpke két év alatt több mint száz új lakást építsenek fel — kötelezettségeik is vannak. Az is igaz, hogy az érsekújvári járásban az övék a legrégibb szövetkezet. Csak az a baj, hogy a falu gazdálkodóinak alig a felét öleli fel és a múlt évtől eltekintve nem a legjobban gazdálkodott. Alapvető hiba volt, hogy hosszú éveken keresztül a szövetkezetben nem voltak kommunisták A közös vezetői pedig saját érdeküket a szövetkezet érdekei elé helyezték. Ennek következménye, hogy 10 év alatt kilenc elnöke volt a szövetkezetnek. A kilencből nyolcat azért kellett leváltani, mert vagy nem értett a gazdálkodáshoz. vagy pedig a saját zsebére dolgozott. A szövetkezeti alapszabályzatot egyszerűen nem vették figyelembe. A közös gazdálkodásnál fontosabb volt nekik a túlméretezett háztáji földeken folytatott egyéni gazdálkodás. A közösben termelt szemes terményeket és takarmányféléket a ledolgozott munkaegységek után szétosztották úgy, hogy a közös állattenyésztés részére vajmi kevés maradt. Amint már említettük, a szövetkezetben nem voltak komAz apátfalvai újítók között újítási Ilkovics Ferenc 25—30 «év körüli fiatalember. Az apátfalvai Pol'anában úgy ismerik őt, mint az üzem legjobb újítóját. Szakmája lakatos, karbantartó a fonalgyártó részlegben. Tíz éve dolgozik már az üzemben, s ezalatt megszokta, hogy a munkaidő minden másodpercét megfelelően kihasználja, Most is vonakodva hajlik hívásunkra, hogy néhány szót mondjon munkásságáról. — Mi késztette arra, hogy javaslatokkal foglalkozzék? — Észrevettem több műszaki fogyatékosságot, különösen az orsósgépeken, s arra gondoltam, könnyebb, jobb lesz a munka, ha megoldom a dolgot. — A fogyatékosság felfedezésére azután, mikor következett a megoldás? — Az többnyire velejár, de megtörtént, hogy amit egyszer kitaláltam, újjal helyettesítettem, mert jobb ötlött az eszembe. A beszélgetés az orsósgépek szomszédságában folyt le s a nagy zajban bizony hegyezni kellett a fülünket, hogy megértsük egymás szavát. A pergő orsók ütemes zakatolása újítónknak eszébe juttatta, hogy elmondja, mi foglalkoztatja most a leginkább. — Ügy hiszem, ez lesz a legnagyobb, leghasznosabb újítási javaslatom. A műhelyfal mellett egy munkapadon kerékfejes csőszerű alkatrész hever szerszámok és rajzok társaságában. — Ez az! — mondja Ilkovics Ferenc, s felemeli az alkotmányt, hogy alaposan megszemlélhessük. — Ahogy tudják is, vannak balos és jobbos fonalak. A kettő között nagy a különbség, s ha a szövetben az egyformák közé egy ellentétes csavarodású fonal kerül, az igen feltűnő és csúnya. Az első újítóbrigád, melynek tagjai éppen a tématikus tervet olvassák kíváncsian, figyelmesen: Balról jobbra: Korimárová, Labová, Gaspariková és Dávid Ida újítók láthatók. — S ezzel megakadályozza, hogy ne keveredjék a fonál? — Nem. Ez a tengelyszerű váltókar csak a balos és jobbos fonalak gyártásánál tesz szolgálatot, úgy, hogy „megfordítja" az orsókat. — Eddig ez hogy történt? — Kézzel. A munkásnőnek egyenként kellett ellenkező menetsorra csavarni a fonalat, s az órák hosszat tartott. így meg egy fordulat, és kész! A találmány valóban nagyszerű dolog. A részleg munkásai alig várják, hogy alkalmazzák, hiszen a kísérletek kitűnően sikerültek. — Mennyit vár az újításért? — Még pontosan nem tudom, de kétezret biztosan. — Eddig már néhány újítási javaslatot adott be ? — Ha csak a jelentősebbeket számítjuk, kb. tizet. — Az említetten kívül dolgozik most még más javaslaton is? — Igen, még két dolgon gondolkozom, az egyik benne is van az újítók üzemi tematikus tervében. Az idő azonban szalad, Ilkovics Ferenc is, mintha»ugyanazt gondolná, a szomszéd műhely felé tekintget, ahonnét kiszólítottuk. Az apátfalvai textilüzemben azonban nem Ilkovics Ferenc az egyedüli eredményes újító. A mozgalom közel 10 éves múltra tekinthet vissza. Felsorolhatnánk Gulyás Sámuel, Vojtech Lietava, Dávid Ida vagy Lalik Károly nevét is. Örvendetes, hogy az újítók közül a legtöbb munkás. Ez voltaképpen érthető is, hiszen ők állanak a termeléssel a legszorosabb kapcsolatban, a lehetőségeket is ők ismerhetik a leginkább. Ebben az évben a gyárban működő újítómozgalomnak közel 50 aktív tagja van. Idei tevékenységük feltételezett értéke több mint 41 ezer korona. Természetesen mindkét adat nem sok, s jó szervezéssel, propagáló munkával akarják a továbbiak figyelmét is felkelteni az újítás érdekében. Nemrég egy négytagú újítóbrigádot alapítottak, melynek tagjai kötelezték magukat, hogy ez évben legkevesebb két javaslatot nyújtanak be. A brigádok alapítása továbbra is napirenden marad az üzemben, mert azonnal az első megalakítása után tapasztalhatták, közösen eredményesebb munkát végezhetnek. Kindernei Sándor, a mozgalom jelenlegi vezetője, hangsúlyozta, hogy ha tavaly komoly eredményeik is voltak, idén határozott előrehaladást akarnak elérni. Bizonyára erről beszélhettek, amikor elhatározták, hogy májusban, az újítók hónapjában, versenyt indítanak a „legjobb újító" cím elnyeréséért. A verseny győzteseinek értékes díjakat, motorkerékpárt, televíziós készüléket, mosógépet, rádiót ajándékoznak. Előre megállapított tematikus terv szerint dolgoznak, melyben körülbelül 50 feladat van. Az egyik pl. azt írja elő, hogy az újítónak olyan új technológiai folyamatot, vagy a mosógépek tökéletesítését kell javasolnia, amely jelentősen meggyorsítaná a szövetek mosását. A másik pedig a szövőgépek tisztítási idejének lerövidítésére kér javaslatot. Az újítómozgalom vezetői úgy vélik, a tematikus terv nagyban hozzájárul majd, hogy az üzem dolgozói jóval nagyobb számban foglalkozzanak a problémákkal, hiszen az érdek világos: gazdaságosabbá, könnyebbé, gyorsabbá kell tenni a termelést. S ez nemcsak a gyárvezetők és a műszakiak ügye. Emellett persze ösztönzőleg hat a bevált javaslatért járó jutalom is. A kilátások arra mutatnak, hogy mindezt valóban sokan mérlegelték, mert ha végigjárjuk az üzemet, egyre több dolgozónak a munkahelyén fedezhető fel a tematikus terv, s a noteszlapra vont kísérleti vázlatok. (szó) munisták, akik elejét vették volna a dolgok folyásának. Igaz, a községben volt pártszervezet, tanítókból, üzletesekből, vasutasokból tevődött össze, de ők úgy gondolták: a szövetkezetben a rendcsinálás nem az ő dolguk. Az áldatlan helyzet csak a múlt évben javult némileg,* amikor Smida János, aki már hét évig volt elnöke a jól gazdálkodó csúzi szövetkezetnek, vette kezébe a kürti szövetkezet irányítását. Kemény kézzel ragadta meg a gyeplőt, és arra törekedett, hogy minél több fiatal szövetkezeti tagot nyerjen meg a pártnak. E kezdeményezésében a falusi pártszervezet is támogatta. Ma már tizenkilenc fiatal szövetkezetes tagja, illetve tagjelöltje a pártnak. Neki gyűrkóztek a munkának, hogy jó útra tereljék a közös gazdálkodást, s szövetkezetüket egészközségivé változtassák. A dolog azonban nem ment olyan egyszerűen. Az egyénileg gazdálkodók még mindig a régihez ragaszkodnak. Hogy miért? Ennek több oka is van. Mindenekelőtt az, hogy a falusi pártszervezet tagjai tíz éven keresztül nem nevelték az embereket, s ezen most egyszerre változtatni igen nehéz A szövetkezeti tagok sem igen szorgalmazták, hogy a még egyénileg gazdálkodók belépjenek közéjük. Nem akarták azért, mert az egyénieket „piacnak" használták fel. Egy kicsit furcsa, de így igaz. Mivel a termés nagy részét nem az államnak adták, hanem nyakló nélkül osztogatták a munkaegységekre, piac kellett, ahol a hivatalos árnál jóval drágábban értékesíthetik a termést. Ezt a piacot az egyénileg gazdálkodók tábora alkotta, akik még ma is tehenekkel szántanak, kötényből vetnek. A szövetkezeti gondolat terjedésének fékezői a kürti „munkások" iá, akik az egész országot bejárják. Hogy ezek az emberek valóságban munkások-e, nem is olyan könnyű eldönteni. Munkások, mert az iparban dolgoznak, de ha az érem másik oldalát nézzük. parasztoknak is mondhatnánk őket, mert legtöbbjének két-három hektár földje is van. Ezek a munkások sem szívesen hallanak a szövetkezetről. Arra gondolni sem akarnak, hogy kétlaki életüknek egyszer mégis csak véget kell vetni, mert,a mezőgazdasággal szemben támasztott, egyre növekvő feladatok ezt megkövetelik. Több húst, zsírt, tejet kell termelni, ezt pedig csak a rvagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás keretén belül lehet megvalósítani. Ezek a „világjárt" emberek hírhordói is a falunak. Persze arról igen keveset beszélnek, micsoda óriási építkezés folyik az egész országban, hogy ezrekre menő a jól gazdálkodó szövetkezetek száma, amelyek háromszor-négyszerte nagyobb hektárhozamokat érnek el, mint a kürti gazdák. Erről hallgatnak. de fennhangon hirdetik, hogy itt vagy ott még gyengébben gazdálkodik ez vagy az a szövetkezet. Senki sem tagadja, hogy vannak még gyengébben gazdálkodó szövetkezeteink is, de mindenesetre azt is látniok kellett volna, hogy a tagok még ezekben a gyengébben gazdálkodó szövetkezetekben is többet termelnek, jobban élnek, mint a kürti egyénileg gazdálkodók. A kürti munkások a telefon- és villanyszereléssel jó pénzt keresnek. Élvezik mindazokat a kedvezményeket, amelyeket szocialista államunk a dolgozóknak biztosít. Otthon pedig két-három hektáron gazdálkodik az asszony. Megkövetelik a törvényeink által biztosított jogaikat, de hogy az otthoni két-három hektár után beadási kötelezettség is van, arról már szívesen megfeledkeznek. Azt tartják, hogy ők munkások, és ki kényszerítheti a munkást arra, hogy búzát, tejet adjon az államnak. És egy évvel ezelőtt még nem volt, aki helyes irányba terelte volna a téves nézeteket. Nem volt aki megmondja, hogy akik legjobban beszélnek a szövetkezet ellen, rohamosan gazdagodnak, de a kürti paraszt még ma is tehénnel szánt, kora reggeltől késő estig dolgozik, holott, ha belépne a szövetkezetbe, könnyebb, szebb lehetne az élete. A helyi pártszervezet nem volt képes arra, hogy a jószándékú parasztembernek felnyissa a szemét, nem léptek fel erélyesen azokkal szemben, akik „megfeledkeztek" állampolgári kötelezettségük teljesítéséről. A helyi nemezti bizottság egyes tagjai sem törekedtek arra, hogy váJasztóiknak megmutassák a helyes utat és érvényt szerezzenek a törvénynek oly értelemben, hogy a spekulánsok a Danczi Boldizsárok, a Kovács Bélák is eleget tegyenek állampolgári kötelezettségüknek. A kürtiek persze, ha nem teljesítik is kötelességeiket, jogot formálnak mindazon javakhoz, amelyeket társadalmi rendszerünk a dolgozóknak biztosít. A jóból ők is részt követelnek, de a kötelezettségeket szeretnék más nyakába varrni. Természetesnek tartják, hogy gyermekeik ingyen tanulhatnak. Ezzel a lehetőséggel élnek is. 1948-tól több, mint ötven egyén szerzett a faluban közép- vagy főiskolai végzntséget. Mérnökök, tanárok, tanítók egész sora kerül ki a faluból. Orvost kaptak. Egészségügyi központot épít szamukra az állam. Különböző szociális juttatások formájában havonta több inint 117 ezer korona fut be a faluba. Szerintük ez rendjén is van, ez nekik jár. Arról azonban, hogy nem fizetnek adót, s az állam pénztárából több mint háromszázezer koronát húznak ki, már nem szívesen beszélnek. Megkövetelik, hogy a kórházban őket és gyermekeiket ugyanolyan elbánásban részesítsék mint azokat, akik tisztességesen eleget tesznek állampolgári kötelességüknek. Nem is akarunk megkülönböztetést tenni, de ha őszinték akarunk lenni, azt is meg kell mondanunk: ha minden földműves úgy teljesítené beadási kötelezettségét, mint a kürti egyénileg gazdálkodók, hónapokig sem volna tej, tojás, hús még a kórházakban sem. Nézzük csak a számokat. Csupán a múlt -évben 106 ezer liter tejjel, 88 ezer tojással 350 vagon hússal maradtak adósai az államnak. Elvárják, hogy legyen sok és jó áru az üzletben. Legyen a faluban mindennap friss és sok kenyér, de ők több száz vagon gabonával tartoznak. Örülnek, ha az árak csökkennek, de ha az országban mindenki úgy dolgoznék, úgy gazdálkodnék mint ők, bajosan kerülhetne sor árleszállításra. Ha azonban Kovács Bélának, a Danczi-famíliának és még jónéhány kürti parasztnak sehogy sem „jutott eszébe" a beadási kötelezettség teljesítése, a helyi nemzeti bizottság tagjainak kellett volna figyelmeztetni őket. Sajnos, ez nem történt meg, sőt a helyi nemzeti bizottság volt elnöke, akit nemrégen váltottak le, még vágási engedélyt is adott a beadási kötelezettség nem teljesítőinek. Megtörtént az is, hogy a helyi nemzeti bizottság egyes tagjai csak egykét hektár föld után teljesítették a beadást, holott 10-14 hektáron gazdálkodtak. Kanyicska Ferenc például azok közé a nemzeti bizottsági tagok közé tartozik, akik teljesítették a beadási kötelezettségüket. A kérdés azonban: hogyan? Ügy, hogy mások „kisegítették", olyanok, akik nem voltak funkcióban, akik a járáson nem „szúrtak" mindjárt szemet, ha nem is teljesítették beadási kötelezettségüket. Ez a kisegítés persze nem történt csupán szeretetből. Azt a közmondást Kanyicskáék is ismerték, hogy valamiért valami jár. Egy kis elnézéssel kellett lenniök. Bölcsen szemet húnytak például afölött, hogy Sütő István, Trunya István, Szántó Sándor két-három hektár földet használtak, holott ezeknek a kulákoknak birtokukat elkonfiskálták. Így jogilag nem is volt földjük, nem is lehetett rájuk beadási kötelezettséget kiróni, bár gazdálkodtak, hasznot húztak a földből. Az ilyen egyének gátolják legjobban a szövetkezet továbbfejlődését. Kanyicska Ferenc például hallani sem akar a közösről. A HNB tagjai — tisztelet a kivételnek — nem, hogy agitálnának a szövetkezet mellett, hánem őket kell meggyőzni a közös minél előbb történő kibővítésének múlthatatlan fontosságáról. A helyi pártszervezetnek azonban még így is meg kell találnia a lehetőséget arra — és helyesen kell irányítani a nemzeti bizottságot — hogy a kürtiek a jövőben már ne csak „arassanak", de „vessenek" is. Szarka István 53 ezer korona gyapjúért Az újbarsi szövetkezet vezetősége: Dobrocsányi János, a szövetkezet elnöke, az új csoportvezetők, Tannyassy András, Magna József, továbbá Cserhej Kamii és Tanyasi József zootechnikusok, valamint Havran Vilmos agronómjs ez idén aktív munkába kezdett. Helyrehozzák a múlt hibáit. A sertés- és szarvasmarhaállomány feltöltése után az lesz az első dolog, hogy növelik az állatállomány hasznosságát, törődnek a kacsa- és baromfiállománnyal s a juhtenyésztéssel. A szövetkezet a gyapjúért 53 ezer koronát kapott. 70 kisbárlnyért több mint 7000 koronát. 147 juhot megnyírtak, minden juhról 50 és félkiló lett a gyapjú. Megkezdődött a túró és sajt készítése is. ebből is nagy haszna lesz a szövetkezetnek. Veres Vilmos, Üjbars ÜJ SZÖ 5 * 19Ö9. május 28.