Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-26 / 144. szám, kedd

Az NDK tekintélye ismét növekedett Walter Ulbricht: Berlin (CTK) - Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára a KB V. teljes ülésén a genfi külügyminiszteri értekezlet jelenlegi helyzetével foglalkozott. Beszédében rámutatott arra, hogy az NDK küldöttségének felszólalása, melyben az értekezleten és az egész világ színe előtt tárgyszerűen megindokolta az NDK-nak a német békeszerződés megkötésével kapcsolatos álláspontját, növelte az NDK tekintélyét. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy Genfben gyakorlatilag elismerték a Német Demokratikus Köztársaságot. Walter Ulbricht beszéde végén azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió és a genfi értkezleten résztvevő szovjet küldöttség érdeméből s a nyugati hatalmak egyes külügyminiszterei részéről megnyilvánuló reálisabb felfogás alapján az Adenauer-kormány zavaró üzelmei ellenére is sikerül majd teljesíteni a genfi értekezlet feladatait, azaz előkészíteni a csúcsértekezletet. Wall Street Journal: Az NDK nagyobb tekintélyre tett szert New York (CTK) - A Wall Street Journal amerikai gazdasági és pénzügyi napilap május 24-i számában kifejezi azt a nézetét, hogy a Néme£ Demokratikus Köztársaság a külügyminiszterek genfi értekezletén való részvételével „kétségkívül nagyobb tekintélyre tett szert", úgyhogy ezután egyre nehezebbé vál.k azt hirdetni a világ előtt, hogy Bonn az egyetlen német kormány. Bonn kénytelen lesz figyelembe venni az NDK-nak Németország egyesítésére vonatkozó javaslatait. A Wall Street Journal ezután részletesen foglalkozik az NDK gazdasági jelentőségével, külkereskedelmének emelkedésével és megállapítja, hogy „Kelet-Németország már jelentős szerepet tölt be a nemzetközi diplomácia terén és a Nyugatnak akarva, nem akarva tárgyalnia kell az NDK kormányának képviselőivel." Brentano tájékoztatta i Adenauerí < >.<.-. Bonn (ČTK) — Von Brentano nyugatnémet külügyminiszter vasárnap tájékoztatta Adenauer kancellárt a genfi külügyminiszteri értekezlet lefolyásáról és Gromiko szovjet külügyminiszterrel szombaton, Genfből való elutazása előtt folytatott beszélgetéséről. Brentano hétfőn előbb a szövetségi gvülés külügyi bizottságának számolt be a genfi értekezletről, maid felszólalt a szövetségi kormány rendkívüli ülésén. A Neues Deutschland vasárnapi s-ámában közölte az NSZEP KB május 22- és 23 napjaiban tartott V. teljes üléséről kiadott közleményt. Az ülés egyhangúlag jóváhagyta Erich Apel beszámolóját és a beszámolóval kapcsolatban hozott határozatot: az NDK Iskolarendszerének szocialista fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, melyet a kormány- és a népi kamara elé terjesztenek; a dolgozók szakképzettségére és a szakoktatás szocialista fejlesztésére vonatkozó javaslatokat. E javaslatokat átadják a szerkesztőbizottságnak. A teljes ülés Marx Burghardtot, Horst Schumannt és Heinz Wittiget. a KB eddigi póttagjait egyhangúlag a KB tagjaivá választotta. Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára vasárnap fogadta a genfi külügyminiszteri értekezleten résztvevő NDK-küldöttséget. A küldöttség élén dr. Lothar Boiz külügyminiszter áll. A küldöttség tájékoztatta Walter Ulbrichtet a genfi értekezlet eddigi lefolyásáról. Megállapították, hogy az NDK küldöttsége a genfi értekezlet ülésén teljesíti a népi kamara és az NDK kormánnyá által jóváhagyott irányelveket. A genfi értekezlet harmadik hetének küszöbén Genf (ČTK) - A genfi külügyminiszteri értekezlet május 25-én munkájának harmadik hetébe lépett. Egyes küldöttségek arra használták ki a két napi szünetet, hogy tanácskozás végett fővárosaikba utaztak. Csak a szovjet, amerikai és francia küldöttség maradt Genfben. Az NDK küldöttségének egy része dr. Bolz miniszter vezetésével Berlinben időzött. Selwyn Lloyd angol külügyminiszter Londonba utazott, ahol bizonyára meglepetést váltott ki a kormányfői találkozóról tett borúlátó kijelentése. Kijelentette ugyanis, hogy még korai volna megmondani, sor kerül-e a kormányfői találkozóra. A Sunday Express brit lap ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy már a Qenfi külügyminiszteri értekezlet megkezdése előtt mindenki feltételezte, hogy tekintet nélkül a genfi értekezlet eredményeire a kormányfői találkozó megvalósul. „Eláll Lloyd ettől a feltételezéstől? — kérdi a lap és megjegyzi: „Értse meg, hogy ha ő ingadozik, is, az angol nép nem Ingadozik. Ä nép akarja és követeli a csúcsértekezletet". Szombaton a nyugatnémet külügyminiszter is Bonnba utazott. Eltávozása előtt másfél órás beszélgetést folytatott Gromiko szovjet külügyminiszterrel; tartalmáról semmit sem közöltek, de egyes nyugati körökből származó hírek szerint „nem csupán protokolláris jellegű volt". Ä harmadik hét küszöbén érdeklődéssel várják, tesznek-e nyugati küldöttségek e héten valamilyen konkrét javaslatokat a némef békeszér-' ződés kérdésében, ami a tárgvalás fő témája. Az érdeklődést még lobban fokozta az amerikai küldöttsége vezetőiének egy pénteki sajtóértekezleten tett kijelentése. Azt mondta, hogy a nyugati küldöttségek már befejezték „komplex-tervük" általános maqvarázását. Ha ez így van, 'ooikus lenne, hogy a nyuqati küldöttek a genfi tárgyalás következő szakaszában végre olvan javaslatokat terjesszenek elő, amelvek a megegyezés reális és konkrét alapjává válhatnának. Dulles volt amerikai államtitkár elhalálozása azonban bizonvos mértékben megváltoztatta azt a feltevést, hogy az értekezlet e héten a tárgyalások döntő szakaszába kerül. Ha az USA, Franciaország, NagyBritannia és az NSZK külügyminiszterei kedden este Amerikába utaznak Dulles temetésére, az értekezlet két napra félbeszakad. Ezért e héten valószínűleg csak két hivatalos jellegű munkaösszejövetelt tartanak, — hétfőn és pénteken. Újságírók értesülései szerint ezenkívül kedden délután, röviddel a nyugati miniszterek elutazása előtt, rövid — inkább formális jellegű összejövetelt tartanak. Ä tajvani sajtó közlése szerint Tajvan szigetén egyre növekszik az Amerika-ellenes hangulat. Smoot tábornok, a tajvani amerikai haderők főparancsnoka a csangkaiseki hatóságot arra kérte, hogy „biztonsági okokból" bontassa le a parancsnokság közelében épült magánépületeket. (ČTK) A nyugat-berlini Statisztikai Hivatal jelentése szerint ez idén a hús 16 — 20 százalékkal, a burgonya 14,3 Százalékkal, a margsffin 6,4 százalékkal és a vaj 4 százalékkal drágább, mint tavaly ugyanebben az időben. (ČTK) Az Ittihád As Saab Iraki lap közlése szerint az iraki határőrök letartóztattak egy amerikait, aki titokban Irán területére akart jutni. Az amerikainál fegyvereket, nagymennyiségű iráni pénzt és Kurdisztán térképeit találták. (ČTK) Nem lehet fehérre mosni azt

? ami fekete Csehszlovákia többször figyelmeztette déli szomszédját, hogy ne kölcsönözze Ausztria területét az úgynevezett szudétanémet napok rendezésére. A revansismus és a csehszlovákellenes gyűlölet hulláma, mely pünkösdkör végighömpölygött Bécsen, igazolta, hogy Csehszlovákia tiltakozása teljesen jogos és komoly volt. Az osztrák kormánytényezők aktiv részvétele a javíthatatlan revansisták egyik legtömegesebb háború utáni kihívó és veszélyes jellegű kongresszusán még inkább kidomborítja az osztrák államszerződés durva megszegésének komolyságát. Julius Raab osztrák kancellár tehát, aki vasárnap este a rádióban kijelentette, hogy kormánya „teljesen indokolatlannak" tartja Csehszlovákia tiltakozását az úgynevezett szudétanémet napok rendezése ellen, ezzel számára és e csehszlovákellenes kihívás védelmezését megkísérlő bárki más számára egyszerűen elviselhetetlen terhet próbál vállára venni. Nem véletlen, hogy az úgynevezett szudétanémetnapokkal kapcsolatban felhozott osztrák érvelés anynyira szegényes, meddő és gyenge. Ausztria figyelmét idejében felhívtuk a készülő akció szélsőségesen revansista és uszító csehszlovákellenes jellegére. Az osztrák kormány különféle revansista szennylapokból is tudomást szerzett róla és tudatosította ezt, ami az utolsó pillanatban tett bizonyos adminisztratív intézkedésekből is kitűnik. A szudétakongresszus lényegén és tartalmán azonban ez mit sem változtatott. A szudétanémet-napok a Csehszlovákia feldarabolása előtti Heinleinista gyűlésekre emlékeztettek és azok teljes díszében folytak le. Ezt senki sem tagadhatja. A csehszlovák kormány május 20-i jegyzéke ennek terjedelmes és cáfolhatatlan bizonyítékát adta. Ojságok, köztük nagy amerikai polgári lapok egész sora írt róla. Mégis az osztrák kormánykörök újra megkísérlik a világos tények tagadását azzal az üres megállapítással, hogy Csehszlovákia tiltakozása állítólag „teljesen indokolatlan" és hogy az a negyedmillió revansista azért találkozott Az albán sajtó üdvözli a szovjet küldöttséget Tirana (ČTK) — Az Albán Népköztársaságban május 25-én, a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége megérkezésének napján a napilapok rendkívüli kiadásban jelentek meg; az első oldalon közlik N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének fényképét és ismertetik politikai és államférfiúi tevékenységét. A napilapok az első oldalon orosz nyelven üdvözlik a becses vendégeket. Ünnepi vezércikkekben foglalkoznak a szovjet vendégek látogatásával és rámutatnak a Szovjetunió azon önzetlen támogatására, amelyben Albánia népgazdaságát részesíti. A Szovjetunió barátsága és támogatása jelentős mértékben megszilárdította a kis Albánia nemzetközi politikai helyzetét. A lapok cikkekben számolnak be arról, hogyan készült Albánia fővárosa a kedves szovjet vendégek örömteljes fogadására. Bécsben, hogy „viszontlássa" rokonait. Előbb a „honfitársak' találkozójáról volt szó, melyben „jobb megemesztés végett - egy kis „kultúrát" kevertek. Most eljutottak a „rokoni" találkozóig, családi eseményig, mely alkalommal a nagynénik és nagybácsik karjaikba zárták jó unokaöccseiket és unokahugaikat! Az osztrák kancellár véleménye szerint nem lehet elképzelni eszményibb társaságot annál, amely egy héttel ezelőtt Bécsben adott egymásnak találkozót. Az osztrák Vormánykörök figyelmét - mintha mi stm történt volna - még mindig elkerüli az a tény, hogy itt fennen hangoztatták hűségüket a náci zászlóhoz, hangoztatták a kitelepült neonácizmussal megfertőzött németek „hazához való jogát," a „megmunkálatlan szabad keleti térségeket". Tehát mindezt újra fel kell idéznünk emlékezetünkbe. Vegyük kézbe a Die Presse című lapot, mely május 23-án újra megerősítette, hogy az úgynevezett szudétanémetnapok alkalmával nem lehetett elfojtani „a közép-európai igazságos új rend visszatéréséhez fűzött reményeket". E lap jól tudja, mit mond. A Die Presse jól tudja, mi az az „új rend", mely - nem felejtjük el! — hat éven át vérbe fojtotta Európát és amelyet a szudétanémetek többsége buzgón segített megvalósítani. Igen, sok volt köztük az antifasiszta, akikkel továbbra is egy úton haladunk. De mások kádereket adtak a Sicherheitsdienstnek és a Gestaponak. az úgynevezett protekturátusban részt vettek a rögtönítélő bíráskodás, a Sonderbehandlung, a koncentrációs táborok és a rendszeres elnémetesítés szervezésében. Nem, a bécsi szudétanémet összejövetel egyetlen szervezője sem tartotta kezében a béke olajágát. A reváns, a háború fáklyáját emelték magasra. Ezt nem is titkolták, nyíltan hangoztatták. Miért akarja ezt tehát minden áron elkenni az osztrák kancellár. A válasz egyszerű. Szembetűnően megszegték az osztrák államszerződést, mely a náci- és militarista tevékenységgel és propagandával kapcsolatban nem tűr semlégességét, hanem azt kategorikusan tiltja. A revansisták tisztára mosására tett átlátszó kísérlet, melyre kitartó reménytelenséggel odakölcsönzik magukat a legmagasabb osztrák kormányhelyek, nem gyöngítheti, hanem ellenkezőleg erősíti a csehszlovák közvélemény mély felháborodását. M. M. Krim Belgasem, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnökének helyettese és nemzetvédelmi miniszter Marokkóban az ország állami és politikai képviselőivel az arab ÉszakAfrika problémáiról és az algériai helyzetről tárgyalt. (ČTK) GENFI TUDÓSÍTÁSUNK: A genfi értekezlet legsürgősebb feladata A külügyminiszterek tárgyalásaik harmadik hetébe lépnek. Az elmúlt hetet eszmecsere és az álláspontok, valamint a javaslatok, jelentős mértékben a német békeszerződés szovjet tervezetének alapos elemzése jellemezte. Viszont nyilvánvaló, hogy lényegében kimerült az egyes javaslatok magyarázata, és a helyzet már megérett arra, hogy a tárgyalás tovább haladjon előre. A szovjet küldöttség pénteken az eddigi vita alapján a békeszerződés szovjet tervezetéhez kiegészítéseket terjesztett elő s ez irányban helyes utat mutatott. Világos, hogy jelenleg, amikor a Bundeswehrt atomfegyverekkel látják el, felette szükségessé válik olyan intézkedések foganatosítása, mely véget vetne ennek a rendkívül veszélyes fejlődésnek. E cél elérésének leglogikusabb eszköze egész Európa érdekében a német békeszerződés megkötése lenne. Olyan szerződés kötése, mely más népek békéjének tiszteletben tartására kényszerítené a német militaristákat. A szovjet kormány január elején tette közzé a szóban forgő szerződés tervezetét. E tervezetet, melynek időszerűsége közben beigazolódott, hivatalos okmányként a genfi értekezlet elé terjesztette. A békeszerződés tervezete a német kérdés igazságos megoldását ajánlja, és Németország fennálló reális helyzetéből indul ki. Mint ismeretes, Németországban két állam áll fenn, s fog létezni a belátható jövőben is, A szovjet tervezet magvát a második világháború idején dúló náci agresszió megismétlődésének megakadályozását célzó intézkedések képezik, s ez természetes is. Az értekezlet eddigi vitája során a Szovjetunió és az NDK küldöttsége meggyőző módon megvilágították e békeszerződés tervezetének alapvető értelmét és kifejezték, hogy készek tárgyalni azonos érdekből — az európai béke és a német kérdés igazságos biztosítása érdekéből kiinduló összes nyugati javaslatokról. A szovjet javaslat ezenkívül egy további nagyon komoly problémának — a nyugat-berlini helyzet — gyors megoldását javasolja. Nyugat-Berlin az idejét múlt megszállási rendszer fennálllása alatt a nyugtalanság és feszültség állandó tűzfészkévé, a szocialista tábor országai ellen irányuló kém- és felforgatótevékenység fészkévé vált. A szovjet javaslat Németország újraegyesítésének egyedüli és ma lehetséges útját is megmutatja a két német állam fokozatos közeledésének útját. ' „ Mint ismeretes, a német békeszerződés szovjet tervezetével szemben nyugati részről beterjesztették az úgynevezett béketervet, komplex tervet, mely Németország egyesítésétől a lefegyverzésig egy kalap alá veszi a nemzetközi problémákat. Sajnos a „csomag" elnevezésű, ismert, nyugati tervből hiányzik az a fő, amit a jelen helyzet megkövetel: a nyugatnémet militarizmus ellen irányuló hatékony és halaszthatatlan akciók tervezete. Ellenkezőleg a „csomag" legalább további két és fél évet ad a bonni kormánynak egy új agresszió kirobbantására irányuló előkészületeinek befejezésére. További indokokon kívül már e fő ok miatt sem tudja a nyugati komplex terv egyes elfogadható részletei ellenére kielégíteni világrészünk legidőszerűbb problémáját: a nyugatnémet revansizmus részéről fenyegető újabb veszély elhárítását. Grewe nyugatnémet küldött e heti vitafelszőlalásaiban elutasította az NDK-nak a német államok értekezletére tett javaslatát, Herter elvetette a Németország gépies egyesülése nélküli békeszerződést, Lloyd visszautasította az össznémet bizottság egyenlő összetételét, Murville pedig nagyon kardoskodott az ellen, hogy „militarizmussal gyanúsítják" Németországot. Mindannyian egyetemesen elutasították azt, ami megoldhatná Németország tényleges problémáját. Sőt még olyasmit követeltek, ami rosszabbíthatná a helyzetet. E helyzetben két további lehetőség áll fenn. Mint ismeretes, továbbra is érvényben marad a szovjet kormány ama nyilatkozata, hogyha Nyugat nem lesz hajlandó aláírni a békeszerződést mindkét német állammal, akkor a Szovjetunió a Német Demokratikus köztársasággal megköti a békeszerződést és a Berlin négyhatalmi igazgatására vonatkozó háború utáni egyezményből eredő összes jogkörét ráruházza. Ha a nyugati hatalmak megtagadnának bárminő együttműködést a fő feladat megoldásában — a nyugatnémet militarizmus agresszív előretörésének meghiúsításában, e megoldás elkerülhetetlen lenne. A második lehetőség: Nyugat a tárgyalások további során mégiscsak tekintetbe veszi bizonyos módosítások szükségességét álláspontjában és csatlakozik egyes fontos intézkedésekhez. E második lehetőséget egyes nyugati felszólalások nagyon kategórikus hangneme ellenére sem zárhatjuk ki, sőt annak ellenére sem, hogy csütörtökön keményebb hang megütését javasolták az amerikai sajtónak. Egyes amerikai magasrangú tényezők ugyanis afféle kereskedelmi ügyi elvként tekintenek e tárgyalásra és úgy vélik, hogy bizonyos „árpolitikával" könnyebben elérhetik céljaikat. Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez nagyon naiv számítás. A nyugati hatalmak vegyék tudomásul, hogy Európa nem felejthet el bizonyos múltbeli tragikus tapasztalatokat. Hogy ezek a tapasztalatok Nyugat-Európára is érvényesek, igazolhatja a legnagyobb francia politikai párt, a kommunista párt sajtőszervében közölt alábbi nagyon helyes megállapítás: „A nyugati terv erős fogyatékossága, hogy semmilyen intézkedéseket sem helyez kilátásba a feltámasztott nyugatnémet militarizmus veszélyének elhárítására. Ezzel kapcsolatban helyén való megemlíteni John Slessor angol légügyi marsall kijelentését. Elvitathatatlanul hivatott megfigyelő már azért is, mivel részt vett a hitleri Németország elleni háborúban. Slessor kijelentette: „Ne hagyjuk magunkat elvakítani Nyugat-Németország iránti, most felfedezett lelkesedésünktől. Tény az, hogy korunkban Németország háromszor robbantott ki támadó háborút. Nem várhatjuk, hogy a franciák, lengyelek, csehek vagy oroszok azonos filozófiai álláspontra helyezkednek a német militarizmus feltámasztását illetőleg, mint mi Angliában és az USA-ban, hisz soha sem sínylődtünk német betolakodó csizmája alatt". Ez tehát a dolog lényege. Európa követeli a genfi értekezlettől, hogy gyorsan tartóztassák fel a bonni szolgálatban álló hitleri tábornokok kezét. A genfi értekezlet még nem merítette ki összes ez irányú lehetőségeit és esetleg különféle formákban bizonyára még visszatér kötelességének ehhez a lényegéhez. Egy azonban máris világos: Ma már nem elégségesek a felületes „garanciák", vagy hangzatos nyilatkozatok, melyekre senki sem kíváncsi, különösen akkor nem, amikor az új Wehrmacht növekedése Nyugat-Németországban mindennapi jelenség. Európát nem a két német állam fennállása feszélyezteti, hanem az, ami Nyugat-Németországban történik. Németország kettéosztottsága ma olyan történelmi tényező, melyet a német kérdésre tett javaslatok megoldásakor/ nem lehet figyelmen kívül hagyni, viszont leküzdése kizárólag a németek belső ügye. Am a militarizmus feltámasztása a bonni birodalomban egész Európa ügye, s mint ilyenbe nem lehet belenyugodni. E tények elismerése alapvető jelentőséggel bír a genfi értekezleten Jirí Hochman ÜJ SZÖ 3 * 1959. május 26.