Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-26 / 144. szám, kedd

Az NDK tekintélye ismét növekedett Walter Ulbricht: Berlin (CTK) - Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára a KB V. teljes ülésén a genfi külügy­miniszteri értekezlet jelenlegi hely­zetével foglalkozott. Beszédében rá­mutatott arra, hogy az NDK küldött­ségének felszólalása, melyben az ér­tekezleten és az egész világ színe előtt tárgyszerűen megindokolta az NDK-nak a német békeszerződés megkötésével kapcsolatos álláspont­ját, növelte az NDK tekintélyét. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy Genfben gyakorlatilag elismerték a Német Demokratikus Köztársaságot. Walter Ulbricht beszéde végén azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió és a genfi értkezleten résztvevő szovjet küldöttség érdemé­ből s a nyugati hatalmak egyes kül­ügyminiszterei részéről megnyilvánu­ló reálisabb felfogás alapján az Ade­nauer-kormány zavaró üzelmei elle­nére is sikerül majd teljesíteni a genfi értekezlet feladatait, azaz elő­készíteni a csúcsértekezletet. Wall Street Journal: Az NDK nagyobb tekintélyre tett szert New York (CTK) - A Wall Street Journal amerikai gazdasági és pénz­ügyi napilap május 24-i számában ki­fejezi azt a nézetét, hogy a Néme£ Demokratikus Köztársaság a külügy­miniszterek genfi értekezletén való részvételével „kétségkívül nagyobb tekintélyre tett szert", úgyhogy ez­után egyre nehezebbé vál.k azt hir­detni a világ előtt, hogy Bonn az egyetlen német kormány. Bonn kénytelen lesz figyelembe venni az NDK-nak Németország egyesítésére vonatkozó javaslatait. A Wall Street Journal ezután részle­tesen foglalkozik az NDK gazdasági jelentőségével, külkereskedelmének emelkedésével és megállapítja, hogy „Kelet-Németország már jelentős szerepet tölt be a nemzetközi diplo­mácia terén és a Nyugatnak akarva, nem akarva tárgyalnia kell az NDK kormányának képviselőivel." Brentano tájékoztatta i Adenauerí < >.<.-. Bonn (ČTK) — Von Brentano nyu­gatnémet külügyminiszter vasárnap tájékoztatta Adenauer kancellárt a genfi külügyminiszteri értekezlet le­folyásáról és Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel szombaton, Genfből való elutazása előtt folytatott be­szélgetéséről. Brentano hétfőn előbb a szövetségi gvülés külügyi bizottsá­gának számolt be a genfi értekezlet­ről, maid felszólalt a szövetségi kor­mány rendkívüli ülésén. A Neues Deutschland vasárnapi s-ámában közölte az NSZEP KB má­jus 22- és 23 napjaiban tartott V. teljes üléséről kiadott közleményt. Az ülés egyhangúlag jóváhagyta Erich Apel beszámolóját és a beszá­molóval kapcsolatban hozott határo­zatot: az NDK Iskolarendszerének szocialista fejlesztéséről szóló tör­vényjavaslatot, melyet a kormány- és a népi kamara elé terjesztenek; a dolgozók szakképzettségére és a szakoktatás szocialista fejlesztésére vonatkozó javaslatokat. E javaslato­kat átadják a szerkesztőbizottságnak. A teljes ülés Marx Burghardtot, Horst Schumannt és Heinz Wittiget. a KB eddigi póttagjait egyhangúlag a KB tagjaivá választotta. Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára vasárnap fogadta a genfi kül­ügyminiszteri értekezleten résztvevő NDK-küldöttséget. A küldöttség élén dr. Lothar Boiz külügyminiszter áll. A küldöttség tájékoztatta Walter Ul­brichtet a genfi értekezlet eddigi lefolyásáról. Megállapították, hogy az NDK küldöttsége a genfi értekezlet ülésén teljesíti a népi kamara és az NDK kormánnyá által jóváhagyott irányelveket. A genfi értekezlet harmadik hetének küszöbén Genf (ČTK) - A genfi külügymi­niszteri értekezlet május 25-én mun­kájának harmadik hetébe lépett. Egyes küldöttségek arra használták ki a két napi szünetet, hogy tanács­kozás végett fővárosaikba utaztak. Csak a szovjet, amerikai és francia küldöttség maradt Genfben. Az NDK küldöttségének egy része dr. Bolz miniszter vezetésével Berlinben idő­zött. Selwyn Lloyd angol külügymi­niszter Londonba utazott, ahol bi­zonyára meglepetést váltott ki a kormányfői találkozóról tett borúlátó kijelentése. Kijelentette ugyanis, hogy még korai volna megmondani, sor kerül-e a kormányfői találkozóra. A Sunday Express brit lap ezzel kap­csolatban megemlíti, hogy már a Qen­fi külügyminiszteri értekezlet meg­kezdése előtt mindenki feltételezte, hogy tekintet nélkül a genfi értekez­let eredményeire a kormányfői talál­kozó megvalósul. „Eláll Lloyd ettől a feltételezéstől? — kérdi a lap és megjegyzi: „Értse meg, hogy ha ő ingadozik, is, az angol nép nem Ingadozik. Ä nép akarja és követeli a csúcsértekezletet". Szombaton a nyugatnémet külügy­miniszter is Bonnba utazott. Eltávo­zása előtt másfél órás beszélgetést folytatott Gromiko szovjet külügy­miniszterrel; tartalmáról semmit sem közöltek, de egyes nyugati körök­ből származó hírek szerint „nem csu­pán protokolláris jellegű volt". Ä harmadik hét küszöbén érdek­lődéssel várják, tesznek-e nyugati küldöttségek e héten valamilyen konk­rét javaslatokat a némef békeszér-' ződés kérdésében, ami a tárgvalás fő témája. Az érdeklődést még lobban fokozta az amerikai küldöttsége veze­tőiének egy pénteki sajtóértekezle­ten tett kijelentése. Azt mondta, hogy a nyugati küldöttségek már befejezték „komplex-tervük" általá­nos maqvarázását. Ha ez így van, 'ooikus lenne, hogy a nyuqati kül­döttek a genfi tárgyalás következő szakaszában végre olvan javaslatokat terjesszenek elő, amelvek a meg­egyezés reális és konkrét alapjává válhatnának. Dulles volt amerikai államtitkár elhalálozása azonban bizonvos mér­tékben megváltoztatta azt a felte­vést, hogy az értekezlet e héten a tárgyalások döntő szakaszába kerül. Ha az USA, Franciaország, Nagy­Britannia és az NSZK külügyminisz­terei kedden este Amerikába utaz­nak Dulles temetésére, az értekezlet két napra félbeszakad. Ezért e hé­ten valószínűleg csak két hivatalos jellegű munkaösszejövetelt tartanak, — hétfőn és pénteken. Újságírók ér­tesülései szerint ezenkívül kedden délután, röviddel a nyugati minisz­terek elutazása előtt, rövid — in­kább formális jellegű összejövetelt tartanak. Ä tajvani sajtó közlése szerint Tajvan szigetén egyre növekszik az Amerika-ellenes hangulat. Smoot tá­bornok, a tajvani amerikai haderők főparancsnoka a csangkaiseki ható­ságot arra kérte, hogy „biztonsági okokból" bontassa le a parancsnok­ság közelében épült magánépületeket. (ČTK) A nyugat-berlini Statisztikai Hiva­tal jelentése szerint ez idén a hús 16 — 20 százalékkal, a burgonya 14,3 Százalékkal, a margsffin 6,4 száza­lékkal és a vaj 4 százalékkal drágább, mint tavaly ugyanebben az időben. (ČTK) Az Ittihád As Saab Iraki lap közlé­se szerint az iraki határőrök letar­tóztattak egy amerikait, aki titokban Irán területére akart jutni. Az ame­rikainál fegyvereket, nagymennyiségű iráni pénzt és Kurdisztán térképeit találták. (ČTK) Nem lehet fehérre mosni azt ? ami fekete Csehszlovákia többször figyelmez­tette déli szomszédját, hogy ne köl­csönözze Ausztria területét az úgy­nevezett szudétanémet napok ren­dezésére. A revansismus és a cseh­szlovákellenes gyűlölet hulláma, mely pünkösdkör végighömpölygött Bécsen, igazolta, hogy Csehszlovákia tiltakozása teljesen jogos és ko­moly volt. Az osztrák kormányté­nyezők aktiv részvétele a javítha­tatlan revansisták egyik legtömege­sebb háború utáni kihívó és ve­szélyes jellegű kongresszusán még inkább kidomborítja az osztrák ál­lamszerződés durva megszegésének komolyságát. Julius Raab osztrák kancellár te­hát, aki vasárnap este a rádióban kijelentette, hogy kormánya „telje­sen indokolatlannak" tartja Cseh­szlovákia tiltakozását az úgyneve­zett szudétanémet napok rendezése ellen, ezzel számára és e cseh­szlovákellenes kihívás védelmezé­sét megkísérlő bárki más számára egyszerűen elviselhetetlen terhet próbál vállára venni. Nem véletlen, hogy az úgyneve­zett szudétanémetnapokkal kapcso­latban felhozott osztrák érvelés any­nyira szegényes, meddő és gyenge. Ausztria figyelmét idejében felhív­tuk a készülő akció szélsőségesen revansista és uszító csehszlovákel­lenes jellegére. Az osztrák kormány különféle revansista szennylapokból is tudomást szerzett róla és tuda­tosította ezt, ami az utolsó pilla­natban tett bizonyos adminisztratív intézkedésekből is kitűnik. A szu­détakongresszus lényegén és tartal­mán azonban ez mit sem változta­tott. A szudétanémet-napok a Cseh­szlovákia feldarabolása előtti Hein­leinista gyűlésekre emlékeztettek és azok teljes díszében folytak le. Ezt senki sem tagadhatja. A cseh­szlovák kormány május 20-i jegy­zéke ennek terjedelmes és cáfol­hatatlan bizonyítékát adta. Ojságok, köztük nagy amerikai polgári lapok egész sora írt róla. Mégis az osztrák kormánykörök újra megkísérlik a világos tények tagadását azzal az üres megállapítással, hogy Csehszlo­vákia tiltakozása állítólag „teljesen indokolatlan" és hogy az a negyed­millió revansista azért találkozott Az albán sajtó üdvözli a szovjet küldöttséget Tirana (ČTK) — Az Albán Népköz­társaságban május 25-én, a Szovjet­unió párt- és kormányküldöttsége megérkezésének napján a napilapok rendkívüli kiadásban jelentek meg; az első oldalon közlik N. Sz. Hrus­csovnak, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének fény­képét és ismertetik politikai és ál­lamférfiúi tevékenységét. A napila­pok az első oldalon orosz nyelven üdvözlik a becses vendégeket. Ün­nepi vezércikkekben foglalkoznak a szovjet vendégek látogatásával és rá­mutatnak a Szovjetunió azon önzet­len támogatására, amelyben Albánia népgazdaságát részesíti. A Szovjet­unió barátsága és támogatása jelen­tős mértékben megszilárdította a kis Albánia nemzetközi politikai hely­zetét. A lapok cikkekben számolnak be arról, hogyan készült Albánia fővá­rosa a kedves szovjet vendégek örömteljes fogadására. Bécsben, hogy „viszontlássa" roko­nait. Előbb a „honfitársak' találkozó­járól volt szó, melyben „jobb meg­emesztés végett - egy kis „kultú­rát" kevertek. Most eljutottak a „rokoni" találkozóig, családi esemé­nyig, mely alkalommal a nagynénik és nagybácsik karjaikba zárták jó unokaöccseiket és unokahugaikat! Az osztrák kancellár véleménye szerint nem lehet elképzelni eszmé­nyibb társaságot annál, amely egy héttel ezelőtt Bécsben adott egy­másnak találkozót. Az osztrák Vor­mánykörök figyelmét - mintha mi stm történt volna - még mindig elkerüli az a tény, hogy itt fennen hangoztatták hűségüket a náci zász­lóhoz, hangoztatták a kitelepült neonácizmussal megfertőzött néme­tek „hazához való jogát," a „meg­munkálatlan szabad keleti térsége­ket". Tehát mindezt újra fel kell idéz­nünk emlékezetünkbe. Vegyük kéz­be a Die Presse című lapot, mely május 23-án újra megerősítette, hogy az úgynevezett szudétanémet­napok alkalmával nem lehetett el­fojtani „a közép-európai igazságos új rend visszatéréséhez fűzött re­ményeket". E lap jól tudja, mit mond. A Die Presse jól tudja, mi az az „új rend", mely - nem fe­lejtjük el! — hat éven át vér­be fojtotta Európát és amelyet a szudétanémetek többsége buzgón segített megvalósítani. Igen, sok volt köztük az antifasiszta, akik­kel továbbra is egy úton haladunk. De mások kádereket adtak a Si­cherheitsdienstnek és a Gestaponak. az úgynevezett protekturátusban részt vettek a rögtönítélő bírásko­dás, a Sonderbehandlung, a kon­centrációs táborok és a rendszeres elnémetesítés szervezésében. Nem, a bécsi szudétanémet össze­jövetel egyetlen szervezője sem tartotta kezében a béke olajágát. A reváns, a háború fáklyáját emel­ték magasra. Ezt nem is titkolták, nyíltan hangoztatták. Miért akarja ezt tehát minden áron elkenni az osztrák kancellár. A válasz egysze­rű. Szembetűnően megszegték az osztrák államszerződést, mely a ná­ci- és militarista tevékenységgel és propagandával kapcsolatban nem tűr semlégességét, hanem azt ka­tegorikusan tiltja. A revansisták tisztára mosására tett átlátszó kí­sérlet, melyre kitartó reménytelen­séggel odakölcsönzik magukat a legmagasabb osztrák kormányhelyek, nem gyöngítheti, hanem ellenkező­leg erősíti a csehszlovák közvéle­mény mély felháborodását. M. M. Krim Belgasem, az algériai ideigle­nes kormány miniszterelnökének he­lyettese és nemzetvédelmi miniszter Marokkóban az ország állami és poli­tikai képviselőivel az arab Észak­Afrika problémáiról és az algériai helyzetről tárgyalt. (ČTK) GENFI TUDÓSÍTÁSUNK: A genfi értekezlet legsürgősebb feladata A külügyminiszterek tárgyalásaik harmadik hetébe lépnek. Az elmúlt hetet eszmecsere és az álláspontok, valamint a javaslatok, jelentős mér­tékben a német békeszerződés szov­jet tervezetének alapos elemzése jel­lemezte. Viszont nyilvánvaló, hogy lényegében kimerült az egyes javas­latok magyarázata, és a helyzet már megérett arra, hogy a tárgyalás to­vább haladjon előre. A szovjet kül­döttség pénteken az eddigi vita alap­ján a békeszerződés szovjet terve­zetéhez kiegészítéseket terjesztett elő s ez irányban helyes utat muta­tott. Világos, hogy jelenleg, amikor a Bundeswehrt atomfegyverekkel lát­ják el, felette szükségessé válik olyan intézkedések foganatosítása, mely véget vetne ennek a rendkívül veszélyes fejlődésnek. E cél elérésé­nek leglogikusabb eszköze egész Európa érdekében a német békeszer­ződés megkötése lenne. Olyan szer­ződés kötése, mely más népek béké­jének tiszteletben tartására kény­szerítené a német militaristákat. A szovjet kormány január elején tette közzé a szóban forgő szerződés tervezetét. E tervezetet, melynek időszerűsége közben beigazolódott, hivatalos okmányként a genfi érte­kezlet elé terjesztette. A békeszerződés tervezete a né­met kérdés igazságos megoldását ajánlja, és Németország fennálló reális helyzetéből indul ki. Mint is­meretes, Németországban két állam áll fenn, s fog létezni a belátható jövőben is, A szovjet tervezet magvát a má­sodik világháború idején dúló náci agresszió megismétlődésének meg­akadályozását célzó intézkedések ké­pezik, s ez természetes is. Az érte­kezlet eddigi vitája során a Szov­jetunió és az NDK küldöttsége meg­győző módon megvilágították e bé­keszerződés tervezetének alapvető értelmét és kifejezték, hogy készek tárgyalni azonos érdekből — az eu­rópai béke és a német kérdés igaz­ságos biztosítása érdekéből kiinduló összes nyugati javaslatokról. A szovjet javaslat ezenkívül egy további nagyon komoly problémának — a nyugat-berlini helyzet — gyors megoldását javasolja. Nyugat-Berlin az idejét múlt megszállási rendszer fennálllása alatt a nyugtalanság és feszültség állandó tűzfészkévé, a szo­cialista tábor országai ellen irányuló kém- és felforgatótevékenység fész­kévé vált. A szovjet javaslat Németország új­raegyesítésének egyedüli és ma le­hetséges útját is megmutatja a két német állam fokozatos közeledésének útját. ' „ Mint ismeretes, a német békeszer­ződés szovjet tervezetével szemben nyugati részről beterjesztették az úgynevezett béketervet, komplex tervet, mely Németország egyesítésé­től a lefegyverzésig egy kalap alá veszi a nemzetközi problémákat. Saj­nos a „csomag" elnevezésű, ismert, nyugati tervből hiányzik az a fő, amit a jelen helyzet megkövetel: a nyu­gatnémet militarizmus ellen irányuló hatékony és halaszthatatlan akciók tervezete. Ellenkezőleg a „csomag" legalább további két és fél évet ad a bonni kormánynak egy új agresszió kirobbantására irányuló előkészüle­teinek befejezésére. További indokokon kívül már e fő ok miatt sem tudja a nyugati komp­lex terv egyes elfogadható részletei ellenére kielégíteni világrészünk leg­időszerűbb problémáját: a nyugatné­met revansizmus részéről fenyegető újabb veszély elhárítását. Grewe nyugatnémet küldött e heti vitafelszőlalásaiban elutasította az NDK-nak a német államok értekezle­tére tett javaslatát, Herter elvetette a Németország gépies egyesülése nélküli békeszerződést, Lloyd vissza­utasította az össznémet bizottság egyenlő összetételét, Murville pedig nagyon kardoskodott az ellen, hogy „militarizmussal gyanúsítják" Német­országot. Mindannyian egyetemesen elutasították azt, ami megoldhatná Németország tényleges problémáját. Sőt még olyasmit követeltek, ami rosszabbíthatná a helyzetet. E helyzetben két további lehetőség áll fenn. Mint ismeretes, továbbra is érvényben marad a szovjet kormány ama nyilatkozata, hogyha Nyugat nem lesz hajlandó aláírni a béke­szerződést mindkét német állammal, akkor a Szovjetunió a Német De­mokratikus köztársasággal megköti a békeszerződést és a Berlin négy­hatalmi igazgatására vonatkozó háború utáni egyezményből eredő összes jogkörét ráruházza. Ha a nyu­gati hatalmak megtagadnának bár­minő együttműködést a fő feladat megoldásában — a nyugatnémet mi­litarizmus agresszív előretörésének meghiúsításában, e megoldás elke­rülhetetlen lenne. A második lehetőség: Nyugat a tárgyalások további során mégiscsak tekintetbe veszi bizonyos módosítá­sok szükségességét álláspontjában és csatlakozik egyes fontos intézke­désekhez. E második lehetőséget egyes nyu­gati felszólalások nagyon kategóri­kus hangneme ellenére sem zárhat­juk ki, sőt annak ellenére sem, hogy csütörtökön keményebb hang meg­ütését javasolták az amerikai sajtó­nak. Egyes amerikai magasrangú té­nyezők ugyanis afféle kereskedelmi ügyi elvként tekintenek e tárgyalás­ra és úgy vélik, hogy bizonyos „ár­politikával" könnyebben elérhetik céljaikat. Nem szükséges hangsú­lyoznunk, hogy ez nagyon naiv szá­mítás. A nyugati hatalmak vegyék tudo­másul, hogy Európa nem felejthet el bizonyos múltbeli tragikus tapaszta­latokat. Hogy ezek a tapasztalatok Nyugat-Európára is érvényesek, iga­zolhatja a legnagyobb francia politi­kai párt, a kommunista párt sajtő­szervében közölt alábbi nagyon he­lyes megállapítás: „A nyugati terv erős fogyatékossága, hogy semmilyen intézkedéseket sem helyez kilátásba a feltámasztott nyugatnémet milita­rizmus veszélyének elhárítására. Ezzel kapcsolatban helyén való megemlíteni John Slessor angol lég­ügyi marsall kijelentését. Elvitatha­tatlanul hivatott megfigyelő már azért is, mivel részt vett a hitleri Németország elleni háborúban. Sles­sor kijelentette: „Ne hagyjuk ma­gunkat elvakítani Nyugat-Németor­szág iránti, most felfedezett lelke­sedésünktől. Tény az, hogy korunkban Németország háromszor robbantott ki támadó háborút. Nem várhatjuk, hogy a franciák, lengyelek, csehek vagy oroszok azonos filozófiai állás­pontra helyezkednek a német milita­rizmus feltámasztását illetőleg, mint mi Angliában és az USA-ban, hisz soha sem sínylődtünk német betola­kodó csizmája alatt". Ez tehát a dolog lényege. Európa követeli a genfi értekezlettől, hogy gyorsan tartóztassák fel a bonni szolgálatban álló hitleri tábornokok kezét. A genfi értekezlet még nem merí­tette ki összes ez irányú lehetőségeit és esetleg különféle formákban bi­zonyára még visszatér kötelességének ehhez a lényegéhez. Egy azonban máris világos: Ma már nem elégsé­gesek a felületes „garanciák", vagy hangzatos nyilatkozatok, melyekre senki sem kíváncsi, különösen akkor nem, amikor az új Wehrmacht növe­kedése Nyugat-Németországban min­dennapi jelenség. Európát nem a két német állam fennállása feszélyezteti, hanem az, ami Nyugat-Németországban törté­nik. Németország kettéosztottsága ma olyan történelmi tényező, melyet a német kérdésre tett javaslatok megoldásakor/ nem lehet figyelmen kívül hagyni, viszont leküzdése kizá­rólag a németek belső ügye. Am a militarizmus feltámasztása a bonni birodalomban egész Európa ügye, s mint ilyenbe nem lehet belenyu­godni. E tények elismerése alapvető jelentőséggel bír a genfi értekezle­ten Jirí Hochman ÜJ SZÖ 3 * 1959. május 26.

Next

/
Thumbnails
Contents