Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)
1959-05-26 / 144. szám, kedd
KÉT SORSDÖNTŐ MÁJUS Érdekes története van a tardoskeddi, az érsekújvári járás egyik leggazdagabb egységes földművesszövetkezetének. Szabó István elvtárs, az EFSZ ellenőrző bizottságának mostani elnöke sokszor elbeszélte már az alakulás körülményeit, az első hetek, hónapok és évek eseményeit. 1949 tavaszán sok agitátor fordult meg a faluban. Első, második, sőt harmadik látogatásuk is eredménytelen maradt. De az üzemi munkások legjobbjai, a járási pártfunkcionáriusok és a hivatalok szorgos dolgozói nem adták fel a reményt, bíztak a falu kis- és középparasztjaiban. Végül Bara István három-, Moravčík Vendel 5-hektáros és még néhány becsületes, munkához szokott paraszt tervet készített. Kiszámították, hogy közös gazdálkodással hektáronként mennyi krumplit, kukoricát, gabonát tudnának termelni és mennyi lenne az évi jövedelmük. Felkeresték azokat — emlékszik vissza Szabó elvtárs, — akikre elsősorban számítottak. Érveltek, vitatkoztak fáracThatatlanul. Voltak, akik a tervet jónak tartották, de akadtak olyanok is, akik azt mondták: „lejöhet ide az ország minden agitátora, akkor sem lépek a szövetkezetbe." Május derekán, tehát kerek tíz esztendővel ezelőtt a falu leghaladóbb parasztjai 120 hektár földdel, egészben két tavacskával, néhány tehénnel és sertéssel, nagyon hiányos gazdasági felszereléssel mégis az új, a még járatlan utat választották. Az EFSZ születésénél bábáskodó munkások és értelmiségi dolgozók megígérték, hogy két kezük munkájával is segíteni akarják a szövetkező parasztokat a növényápolási munkákban, aratásban, cséplésben és a betakarításban. A faluban még ma is különösen sokat emlegetik a járás legnagyobb üzemének, az Elektrosvitnek dolgozóit, akik átsegítették a szövetkezetet a kezdet nehézségein. Az üzem dolgozói, közöttük gépírónők, ' osztályvezetők, kalkulánsok, villanyszerelők, lakatosok, hegesztők, különféle munkát végző emberek kapálás, répaegyelés közben, aratáskor és a cséplőgépnél szőtték a barátság szálait, erősítették a munkás-paraszt szövetséget. — Szilárd a szövetkezet és jó módban <Snek a tagok. Ha 1949-ben megmondta volna valaki, hogy mire visszük 1959-ig, én- sem. hittem volna — mondja Borbély Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke. Kérdés nélkül is sok mindent ffí>ud a látogató, mire a vasútállomásról a faluba ér. Önmagukért beszélnek a jó termést ígérő gabonatáblák, a mindenfelé látható serény munka, a jól ápolt kapásnövények, a jobbról és balról épülő szövetkezeti istállók, az egész új, átformálódó falu. Nehezen fér már el istállóikban a szarvasmarhaállomány s ezért egy csehországi szövetkezet segíti őket a borjak elhelyezésében és nevelésében. Megteltek az istállók és ólak sertésekkel. Egyre több épületre van szükség. A szövetkezet szüntelen gyarapodása, a kézzelfogható eredmények, a 11 milliós közös vagyon meggyőzte Radics Pált, Vanya Vincét, Gyurik Antalt és a többi kis- és középparasztot, sőt még Szőgyényi Lajos 14 hektáros parasztot is, a közös gazdálkodás előnyeiről. Az év elején már csak az önállóság féltése tartotta viszsza őket a belépéstől. Ok nélküli félelmüktől úgy szabadultak meg, hogy meggyőződtek a szövetkezetben érvényesülő szövetkezeti demokráciáról, hogy tiszteletben tartják a tagság jogait és hogy a tagok maguk is lelkes szószólói az egész kollektíva boldogulásának. S mire kitavaszodott, megtört a jég, s az egységes földművesszövetkezet fennállásának tizedik májusa küszöbén örömmel jelenthette a falusi pártszervezet, hogy községük szövetkezeti faluvá lett, nincs már magángazdálkodója. Nagy hiba volna nem látni a falusi pártszervezet politikai munkájának ezeket az eredményeit, az Elektrosvit üzemi pártszervezetének segítségét. De ugyanilyen hiba volna, ha nem vennénk észre a fogyatékosságokat is. A falusi pártszervezet munkájának legnagyobb gyengesége, hogy alig törődött a pártszervezet szövetkezeti tagokkal való megerősítésével. Az Elektrosvit kommunistáinak a védnökségi kötelezettség teljesítése során arra is törekedniök kellett volna, hogy a szövetkezeti tagok szaporodásával együtt erősödjék a pártszervezet is. Meg kell értetni a falusi pártszervezettel, hogý a mezőgazdasági termelés fellendítése és a pártszervezet új emberekkel való felfrissítése nagyon is Összefüggő feladat. — Fontos, hogy a gazdasági, vezetők fejlett párttagok legyenek — mondja beszélgetésünk során Borbély elvtárs, az EFSZ elnöke. Ez kétségtelen, de még fontosabb, igazolja a gyakorlat, hogy a munkahelyeken az emberek között is legyenek kommunisták, akik személyes példamutatással, meggyőző agitációval serkentik társaikat a jobb, felelősségteljesebb munkára. A falusi pártszervezetnek politikai munkájában a jövőben jobban kell segítenie a szövetkezetben működő pártcsoportot, amelynek , sajnos, csak egy tucat tagja van. Márpedig a több mint 500 szövetkezeti paraszt között jónéhány tettrekész, öntudatos ember van, aki megérdemelné, hogy pártunknak tagjelöltje s aztán tagja l og>' e n-., .«, , -j, •1 ÚJ SZÓ A falusi pártszervezet bizottságának feladata összefogni, ellenőrizni az EFSZ-ben, a tanítóknál és a helyi nemzeti bizottságon most alakuló pártcsoportok munkáját. Segítségükkel irányítani a falu politikai, gazdasági és kulturális életét. A pártbizottságnak nagyobb gondot kell fordítania arra, hogy a pártcsoportok tagjai aktívan és helyesen hajtsák végre a párt politikáját. A pártcsoportoknak mindenütt az a feladatuk, hogy harcba vigyék a párttagokat, pártmegbizatásokat adjanak nekik, hogy a pártmunka minden eszközével mozgósítsák a falu népét, hogy egy talpalatnyi föld sem maradjon kapálatlanul s jól felkészüljenek az aratásra, a betakarításra. A pártszervezetben még sok a kapkodás, bizonytalanság, huzavona egyes gazdasági és politikai kérdések megítélésében. Ez arra mutat, hogy a pártmunka megjavítása, a tömegek hatékonyabb nevelése miatt bővíteni kell a kommunisták politikai látókörét. Az ideológiai képzettség fogyatékosságai miatt tanácstalanok, bizonytalanok a fontos mindennapi kérdések megoldásában. - A falunak talán legfontosabb műhelye az iskola. Itt formálódnak a a szövetkezet új tagjai. Mégis a tanítók pártcsoportjában megy leggyengébben a politikai munka — panaszkodott tv ászáros Mihály elvtárs, a jegyzőkönyv vezetője. Ezen a helyzeten is sürgősen javítani kell. Rendkívül fontos lenne, hogy a kommunista tanítókat jobban aktivizálja, nevelje a pártbizottság. Csak a vezetőségnek jobban a tagságra kell támaszkodnia. A taggyűléseken például már többször felvetették: — Meg kell javítani a pártcsoportok munkáját, számoljanak be a pártbizalmiak a taggyűléseken munkájukról. — Erre már határozatot is hoztak, de még a mai napig sem hajtotta végre ezt a pártbizottság; Az elmült hetekben a szövetkezeti falu megteremtése során megnőtt a tagság politikai tevékenysége, a kommunisták sok új tapasztalatra tettek szert. Kedvezőek tehát a feltételek a politikai és szervezeti munka megjavításához, s kétségtelenül jó eredményeket érnek el, ha nagyobb gondot fordítanak a pártszervezet meg erősítésére. Erdősi Ede Saját gépkocsival a Szovjetunióba Á Čedok automobilisták számára néhány társas körutat rendez a Szovjetunióba. A társas utazások két irányban indulnak majd. Az egyik a Varsó—Minszk — Szmolenszk —Moszkva — Novgorod — Leningrad —Kalinyin — Moszkva —Minszk—Varsó útvonal. Ez a körút 19 napig tart. Résztvevői a leghosszabb ideig Moszkvában és Leningrádban tartózkodnak majd. A körút résztvevői július 15-én, 22én, 30-án és augusztus 27-én indulnak. Az utazás 200 rubel és 40 zloty zsebpénzt beszámítva 2618 koronába kerül. A második útirány Magyarorsiágon és Románián keresztül Ukrajnába és a Krym félszigetre vezet. Az irány Bratislava — Budapest — Kolozsvár — Bukarest — Csernovoj — Kijev— Harkov —Jalta (a résztvevők itt hat napig tartózkodnak). Harkov —Kijev — Csernovoj — Bukarest — Kolozsvár — Budapest — Bratislava. Ez a utazás 25 napig tart. Résztvevői június 11-én, 24-én, és 30-án, július 15-én és 31én s augusztus 12-én indulnak Bratislavából. Az utazás 200 rubel, 50 lej és 60 forint zsebpénzt beleszámítva 3082 koronába kerül. CSISZ-szervezetimk jó munkát végez Az ipolysági járás egyik legjobb CSISZ-szervezete közé tartozik a Mezőgazdasági Technikum CSISZ-szervezete. A szervezet kiváló kultúrmunkát végez. Saját zenekara van, mely a diákmulatságok alkalmával szórakoztatja a fiatalokat. Szép eredményeket ér el a CSISZ tánccsoportja, melynek tagjai részt vettek a kerületi alkotóversenyben is, ahol a 34-tagú tánccsoport I. helyezést ért el. Május 1-én Bratislavában, május 9-én pedig Banská Bystricán léptek fel nagy sikerrel. 1959. júniusában „Fiatal mezőgazdászok örömteljes napjai" címen a Banská Bystrica-i KNB találkozót rendez Banská Štiavnicán, melyen a kerület összes mezőgazdasági szakiskolái részt vesznek, ezen a tatólkozon a mezőgazdasági szakiskolák versenyezni fognak egymással a kultúrprogrammban és a sportban elért legnagyobb teljesítményekért. Az ipolysági mezőgazdasági szakiskola a táncegyüttessel lép fel, valamint részt vesz a labdarúgásban, asztaliteniszben röplabdában és a könnyűatletika különböző számaiban. Belányi János, Egeg Tevékenyek a HESZ peredi tagjai A Hadsereggel együttműködők Szervezete peredi csoportjának többszáz tagja van. Községünkben a bevonulás előtt álló újoncok teljes számban részt vesznek a katonai előképzésen. Azon újoncok számára, akik nem bírják a szolgálati nyelvet, minden évben tanfolyamot szervezünk. Helyi szervezetünk tagjai élen járnak a polgári védelem megszervezésében is. Előadásokat tartunk, amit filmvetítéssel kötünk egybe. Ugyancsak jelentős segítséget nyújtottunk az egységes földművesszövetkezetnek is, ahol 180 brigádórát dolgoztunk le. Részt vettünk a községszépítési munkákon, összesen 870 óra ledolgozását vállaltuk. Az új iskola és a kultúrház építésénél pedig 1600 óra társadalmi munkát végeztünk el. Nem feledkeztünk meg a község szocializálásáról sem. Egyesületünk tagjai több földművest győztek meg a közös gazdálkodás előnyeiről. Ezzel hozzájárultunk ahhoz, hogy községünk ma büszkén viseli a szövetkezeti falu nevet. Darázs József, Pered Elkészült az új út A helyi szervek a nemzeti bizottságba való választások alkalmából választóiknak a Varbő—Kiskér—Nagykér közötti 4 km hosszú út építésének programjával mutatkoztak be. A helyi funkcionáriusok a választások után haladéktalanul hozzáfogtak a munkához. A „Z" akció keretében beszélgetésre hívtuk meg községünk lakosságát. Azután felgyűrtük ingünk újját, hozzáfogtunk a munkához és polgártásaink megértésének, valamint a jó szervezési munkának köszönhetően az út építését a „Z" akció keretében befejeztük. Az utat 1959. április 30-án, csaknem két hónappal á kitűzött határidő előtt adtuk át rendeltetésének. Az önsegély keretében • végzett munka értéke körülbelül egy millió koronát tesz ki. Bielik Július, a varbói HNB titkára Karbantartási verseny A napokban fejezték be alakulatunk gépkocsivezetői a tavaszi karbantartási munkákat. E munkák alapos, vagy hanyag elvégzése döntően befolyásolja a későbbi gyakorlatok sikerét. A gépkocsivezetők ezt tudva, a legnagyobb figyelemmel, jól végezték feladataikat. Buzdítólag hatott rájuk a „legjobb gépkocsivezető-karbantartó" cím elnyerésére szervezett verseny is, melybe valamertnyi gépkocsivezetőnk bekapcsolódott. Az egyéni verseny győztese Kaspar elvtárs lett. Jó munkájáért dicséretek és egy szép bőr-aktatáskát kapott. Hegedűs József, katona Az adott szóhoz híven A hegyétei szövetkezet vállalta, hogy a tojásbegyűjtés egész évi tervét május 9-re teljesíti. Vállalásukat a tagok már április 21-én teljesítették, sőt terven felül 10 ezer tojást adtak be. A szövetkezetben jól haladnak a tavaszi munkálatok. A tagok a cukorrépát egyelik. Ez idén 450 métermázsás hektárhozamot akarnak elérni. Jól dolgoznak a szövetkezetben a fiatalok is, főképp az építkezésben. Csakhamar befejezik a 400 férőhelyes tehénistállót, szállást készítenek 400 sertés részére, építik a tyúkfarmot 500 tyúk részére, ezenkívül a nyár folyamán egy 140 férőhelyes szabadistálló is felépül. Patasi István, Dunaszerdahely Nemcsak mit, de hogyan... Pártuhk és kormányunk a költségvetés keretében évente milliókat fordít a dolgozók egészségvédelmére, ugyanakkor azt az elvet vallja, hogy a betegségek gyógyítása mellett az egészségvédelem terén a legfontosabb teendő a betegségek megelőzése. Más véleménnyel vannak erről a somorjai Jednota péküzem úszori elosztója szállítási osztályának dolgozói. Legalább is munkájukból ilyesmire lehet következtetni. Ök ugyanis a péksüteményeket piszkos faládákban, vagy rossz állapotban lévő drótkosarakban hordják szét az üzletekbe. A teherautóról gyakran hiányzik a ponyva és a kifliket vastagon lepi a por, mire az üzletekbe kerülnek. tiagypakán május 1. előtt és május 8-án a HNB titkára, a helyi pártszervezet elnöke és a péksüteményre ^áró fogyasztók felemlítették a gépkocsivezetőnek és kocsikísérőnek, hogy nem szabad az élelmiszereket igy szállítani. Feleletül azt kapták, hogy a szállítási osztály vezetőjének a dolga ez, az törje a fejét rajta. Úgy látszik, hogy ö sem töri. Mert az valóban a szállítási osztály vezetőjének a feladata, hogy a hozzá beosztott gépkocsivezetőket és kocsikísérőket kioktassa a kenyér és péksütemény szállításának alapvető higiéniai szabályaira, s hogy ennek betartását rendszeresen ellenőrizze. A három Paka lakossága elvárja, hogy ezen feladatának a dolgozók és gyermekeik egészsége érdekében sürgősen eleget tesz. KÁRÁSZ ZOLTÁN, Nagypaka Világszerte követelik, hogy vessenek már véget a nemzetközi feszültségnek. Világos, hogy milyen külpolitikával valósítható meg ez a cél. Erről a külpolitikáról beszélt nemrég Hruscsov elvtárs, amikor ezt mondotta: „Ma legesleginkább arra van szükség, hogy ne élezzék ki a helyzetet, ne élezzék ki az államok egymás közti nézeteltéréseit, hanem azon legyenek, hogy közelebb hozzák egymáshoz az álláspontokat és a megfelelő közös döntés megoldását keressék". De minél reálisabbá válik a béke erősítésének lehetősége, annál jobban fenekednek és tombolnak az agresszív körök. Ez viszont már nem újság. Az egész háború utáni időszak erről az imperialista taktikáról tanúskodik. A burzsoá propaganda legreakciósabb szócsöveit szemmel láthatóan most is azzal a feladattal bízták meg, hogy minden eszközzel nehezítsék meg a megoldásra váró nemzetközi problémák rendezésére előkészített tárgyalásokat. A haladó sajtó magától értetődően a világ minden országában fokozza békehadjáratát, fokozott erővel veri vissza a nemzetközi légkört mérgező kísérteteket. Ebben a helyzetben Belgrádban is megszólalt egy hang. Ales Bebler, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi nemzetgyűlése külpolitikai bizottságának elnöke, a Mezsdunarodna Politika című folyóiratban közzétette A két rendszer versengése — mint tömbpolitika című cikkét (lásd a Mezsdunarodna Politika 1959. április 1-i számában.) 1 békés versengés politikájú és bnlkezes kritikusn írta: J. Francev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja Megtehetnénk, hogy ügyet sem vetünk erre a cikkre, mint ahogy nem méltattunk figyelemre sok hasonló cikket. Csakhogy a cikkíró vezető állást tölt be a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban. Ráadásul az a benyomásunk, hogy Ales Bebler dr. újabban az effajta propagandára szakosodott. Az említett folyóirat február 16-i számában megjelent Az SZKP XXI. kongresszusa és a békés egymás mellett élés című cikkében megpróbálta úgy beállítani a dolgot, mintha a Szovjetunió beavatkozna Jugoszlávia belügyeibe s diktálni akarná mit tegyen és mit ne tegyen bel-, sőt külpolitikánk" stb., stb. A szövetségi nemzetgyűlés külpolitikai bizottságának elnöke az Interparlamentáris Unió nemrég megtartott ülésszakán a tényekkel homlokegyenest ellentétben kijelentette, hogy a Szovjetunió és „egyes keleti országok" — úgymond — valamiféle hadjáratot folytatnak a békés egymás mellett élés politikája ellen. Ez az ötlet annyira megtetszett neki, hogy amint az ülésszakról visszaérkezett Belgrádba, újra felvetette. Mi újat mondott Bebler a Mezsdunarodna Politika hasábjain megjelent legutóbbi cikkében? Elősegítette-e a nemzetközi feszültség enyhü- • lését? Kétségbe vonta a két rendszer békés versengésének elvét. Bebler ezzel összefüggő elmefuttatását nem hagyhatjuk szó nélkül, mert korántsém az igazságszeretet volt a rúgőja. A két rendszer békés versengésének jugoszláv kritikusa szemrehányóan írja, hogy ennek a versengésnek a következő céljai vannak: „Elsősorban az egész társadalom termelőképessége és csak másodsorban az ember, mint anyagi javak fogyasztója". Igen, azt mondta: másodsorban. Bebler úgy látszik megtalálta a titkát annak, hogyan lehet először kielégíteni az ember szükségleteit és csak utána növelni az egész társadalom termelőképességét. Amellett a cikkírónak tudnia kell, hogy a Szovjetunióban és a többi szocialista országban mindent az emberért, a dolgozó népért tesznek. Négy évtizedes tapasztalataink, úgyszintén a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország tapasztalatai tisztán és világosan állnak. A marxista-leninista tanítás már rég kimutatta a szocializmus fogyasztói elméleteinek tarthatatlanságát. Ezeket már Marx kinevette. Megsemmisítő bírálatnak vetette alá a vulgáris szocialistákat, akik szerint a szocializmus abban áll, hogy a társadalom mindent elfogyaszt, amit termel. Bebler azt a következtetést is levonja, hogy a két rendszer békés versengésében „nem szerepel az ember, mint állampolgár, mint ember, mint olyan lény, akinek nem anyagi jellegű szükségletei is vannak. A róla való gondoskodásban mintha egyáltalában nem versenyezne egymással a két rendszer". A „mintha" szócska talán arra utal, hogy mindez csak úgy rémlik a cikkíró előtt, maga sem biztos még abban, hogy helyes a következtetése. Amennyiben ez az értelme az idézett mondatnak, megnyugtathatjuk a jugoszláv újságírókat: ez tényleg csak rémkép. No de vegyük szemügyre Bebler elmefuttatását. A szovjet ember „mjnt olyan lény, akinek nem anyagi jellegű szükségletei is vannak" már rég versenyre kelt a tőkés világgal. A kibontakozott ideológiai harcban nagy győzelmeket arat a szovjet embesek világnézete. Mindenütt a földkerekségen tudnak a szovjet tudósok történelmi jelentőségű győzelmeiről, amelyek megkönnyítették az emberi értelem behatolását a világűrbe. Célunkul tűztük ki a szellemi javak bőségének megteremtését, s már nem keveset tettünk ennek érdekében. A szovjet ember szellemi arculata még ellenségeinkben is tiszteletet kelt. Ha valaki kételkedik ebben, talán olvassa el a polgári angol, francia, japán, amerikai lapok egyes számait, amelyek a szovjet társadalom szellemi kultúrájáról, Párizsban lelkesedést keltett öntevékeny művészetünkről, a szovjet színházról és a szovjet festők müveiről számoltak be; ezek a művek a realizmus éltető, újjászülető erejének kérdését vetették fel a Nyugat értelmisége előtt. Olvassa el azoknak a polgári teoretikusoknak a cikkeit, akik már rég megértették, hogy a két rendszer versengése — „harc az emberi agyakért". Mi, mint marxisták, természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a nyomor talaján nem lehet létrehozni a szellemi javak bőségét. De megteremtettük a feltételeket szellemi kultúránk felvirágzásához, amikor felépítettük a volhovi és a dnyepri vízierőművet, amikor az elmaradt Oroszországot tulajdon két kezünkkel élenjáró, iparosított szovjet hatalommá változtattuk. Helyénvaló erről nem megfeledkezni. Bebler célzásokkal él. Nekünk viszont nincs okunk a célzások és kétértelműségek nyelvét használni. Beszéljünk csak „az ember" mint állampolgár és mint ember" részvételéről a versenyben. A jugoszláv kritikusnak kételyei vannak afelől, hogy a szovjet állampolgár résztvesz-e a ŰJ SZÖ 4 * 1959. május 26.
