Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-23 / 141. szám, szombat

Akik nem ismerik a lehetetlent 1945 tavaszán mihelyt Érsekújvár környékén megszűnt az ágyúdörej, a géppuskaropogás, az elsők között megérkezett a városba a szovjet hadsereg katonai vasutas alakulata. Parancsnokuk, Kuzmenko százados, miután megtekintette a szétbombázott állomást, a megsemmisített mozdonyjavító műhelyt, összehívta a helybeli vasutasokat. — Elvtársak — szólt hozzájuk barátságosan. A szovjet hadseregnek az élvonalban élelemre, lőszerre van szüksége. Ezért három napon beiül ki kell javítani az összes hidakat és az állomáson hét vágányt fel kell építeni. Három nap alatt? — csóválták a fejüket az állomás vasutasai. Ez lehetetlen. Hisž nem volt az egész állomás területén 2 méter egészséges sínpár, a javítóműhely helyén pedig bombatölcsérek tátongtak. Egyetlen szerszám, egyetlen ép gép nem álit rendelkezésükre az érsekújvári vasutasoknak. Az állomás katonai parancsnokának szava azonban keményen hangzott: „Nálunk nem létezik olyan szó, hogy lehetetlen. A fronton küzdő katonák ilyen szót nem ismernek" — mondotta. Három nap alatt tényleg felépült mindaz, amit Kuzmenko százados parancsolt. A szovjet hadsereg vasutasaival együtt teljesítették a parancsot. Megszakítás nélküi dolgoztak éjjel-nappal, mert rövid volt a határidő és a vörös hadseregnek szüksége volt az állomásra. Az érsekújvári vasutasok akkor tanulták meg először a szovjet katonáktól, hogy erős akarat mellett nem létezik lehetetlen. A földig lerombolt vasúti állomás mozdonyjavító műhelyében is hamarosan megindult a munka. A háborúban megrongált mozdonyok rövidesen kijavítva indultak első útjukra. Akadtak olyan lakatosok, kovácsok, esztergályosok, mint Tóth Lajos, Jozef Havrlik, Anton Korec, Kovács Ernő, Vojtech Šafarik, Greznár István, Pikári Ágoston, akik nemcsak saját szerszámaikat hozták el otthonról, de a közeli téglagyárból egy ócska esztergapadot, fúrógépet, kovácsfúvót is szereztek, hogy megkezdhessék a munkát. Az említetteken kívül még Rónai László. Kiss József, Imrich Kukán, Šuval

a János, Simon János és még rajtuk kívül sokan vettek részt a javítóműhely újraépítésében. A bombatölcsérek helyén új vágányokat, műhelyeket állítottak fel, és a közös erőfeszítés eredményeként néhány hónapon belül .újra megindult az alkotó munka. Most 1959. májusát írjuk. Nagy nap ez az érsekújvári mozdonyjavitó műhely dolgozóinak életében. Annyi év után jó munkájuk eredményeként ma veszik át először a kormány vörös vándorzászlaját. Nagy örömet jelent ez a munkásoknak, mert látják, hoqy lelkes munkájuknak megvan a gyümölcse. Nemhiába takarékoskodtak szénnel, nyersolajjal, anyaggal. Nemhiába törekedtek túlteljesíteni a tervet. Az első negyedévben a mozdonykilométerek tervét 101 százalékra, az áruszállítás tervét 104,44 százalékra teljesítették. A munkatermelékenység tervét 103,5 százalékra, a bérek tervét pedig 96,6 százalékra. A nyersolajjal és a szénnel való takarékoskodással elérték, azt, hoqy az első negyedévben 1 millió 186 ezer koronát takarítottak meq az önköltségen. A javítóműhely munkásai az év első negyedében 564 eqyéni, 649 kollektív kötelezettségvállalást tettek, melyeknek értéke 322 ezer korona. ígéretüket nemcsak teljesítették, de túl is teljesítették, mert 338 ezer korona értékű munkát takarítottak meq a műhelynek. Anton Martiňák mozdonyvezető a 475189-es mozdonnyal áprilisban 6 túlsúlyos vonatot továbbított. A fűtőház dolgozói áprilisban 207 túlsúlyos vonat elszállítását jeqyezhették fel. ami 49 457 tonn

a terven felüli áruszállítást jelent. A javítóműhely és a fűtőház munkásai körében ma már 15 kollektíva küzd a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért Megismerkedtünk az egyik ilyen kollektívával, a mozdonykikötési cso1 porttal, amelynek 64 munkása nemcsak a javítóműhelyben, de az egész köztársasáqban is a legjobbnak bizonyult. Míq országos méretben eqy mozdonykikötési javítás ideje átlagosan 22-25 nap, addig ez a csoport kettős műszak bevezetésével, a munkaidő jobb kihasználásával, eqy mozdonyt átlagosan 11,8 nap alatt javít meg. 9 hónapja tartják már az elsőséget és eddig hazánkban még egy mozdonyjavító műhely sem közelítette meq rekordjukat. A munka folyamatosságával, a menet közben kézről kézre való átadásával csak havonta 1200-1400 munkaórát nyernek a javítás idejének lerövidítése érdekében. Jozef Podvorečny művezető a csoport munkásainak jellemzésére a következő kis történetet mondta el. — Van műhelyünkben eqy kiváló szakember. Bednárik István qéplakatos. Évek óta becsülettel végzi feladatát, mondhatnám példaképül szolgálhat a fiataloknak. Május 1. előtt behozták műhelyünkbe a 475148-as számú mozdonyt javításra. Bednárik elvtárs épp hazafelé készülődött műszak után, amikor hozzá fordultunk. Lenne egy sürgős munka, Pista bácsi, nem maradna itt még egy műszakra? Az öreg szó nélkül vette a szerszámjait, habár ünnep előtt voltunk, még eqy műszakot ledolgozott, mert ezt kívánta a javítóműhely kollektívájának becsülete. És ilyenek a többiek is. Odaadóak, méltók a dicséretre. Annak ellenére, hoqy a csoportban vegyesen vannak magvarok, szlovákok, olyan testvéri egyetértéssel dolgoznak, hogy öröm velük együtt lenni — fejezj be Pod/Q oéľi füzes árnyékából Szépe Imre, a CSISZ helyi szervezetének elnöke Keszegfalván, segédkönyvelő a szövetkezetben. Kissé szokatlan neki, hogy ilyen népes küldöttség keresi, akik amellett, hogy kérdezgetnek, jegyezgetnek is. - A fiatalok? - merült fel a kérdés, mivel nagyon időszerű a szövetkezetek jövőjére. Ránéz a két elvtársra, a járási pártbizóttság dolgozójára, meg a CSISZ járási vezető titkárára, mintha tőlük várna biztatást, vajon mondja-e. Félszegen stületnek meg a válaszok: - Egy fiatal szövetkezetesünk van. Dolgoznak még vagy 15-en a közösben, de nem tagok. Utána már a kíváncsiság is csak arra irányul, ugyan hány fiatal van a faluban. - Háromszáz - hangzik a válasz. Ez a szám csak nem hagy békén, különösen azután, hogy megtudom, az átlagos életkor a közösben 50 év körül jár, meg hogy legalább 15 dolgos kézre lenne szükség, amint a zootechnikus is mondotta. A CSISZ elnöke azt mondja, keveset törődnek a fiatalokkal. Földhiány, kevés munkaerő, kevés fiatal, milyen lesz a jövő? Törödik-e vele valaki, maguk a fiatalok, a kommunisták? Azt mondja a' CSISZ elnöke, gyűléseiken még nem foglalkoztak a gondolattal, hogy soraikból is gyarapítani kell a közöst. Egyetlen ifjú kommunista sincs a szövetkezetben. De még csak tagjelölt sincs közöttük. Ki mutasson példát? Erre, és ismét erre várom a feleletet. Kitől várhat útmutatást a fiatalság ? Ráesik tekintetem a fiatalság vezetőjére, Szépe Imre elnökre. Kérdés után megoldódik a rejtély. - És te már beléptél a szövetkezetbe? - kérdi az elvtárs a járásról. — Nem, még nem — hangzik a válasz. - Miért? — Mert akkor nekem is kimérnék a cukorrépát. Vérszegény válasz, nem tudni, mi az igazi ok. Mindenesetre úgy fest a dolog, neki talán átjáróház a szövetkezet, ahonnan tovább lehet lépni. Részben felelet ez, miért nem mozgolódik a fiatalság, miért nem lép be a szövetkezetbe, ha vezetőjük sem szövetkezeti tag és segédkönyvelő! Vajon a kommunisták a szövetkezetben szóvá tették-e már Szépe Imrének: illenék, ha belépne a közösbe? Illenék, többen így gondolják. A holnapra néznek, a mára is. Hisz a fiatalok dolga lesz, hogy változtassanak egyen-máson, ami még a közelmúltban kísért. Változtatni az olyan gyakorlaton, hogy a múltban a tagság a szénát résziből kaszálta, a szövetkezetben meg híján van a takarmány, nem egyszer. Vagy a fabeszerzés vitatása, ami többször háttérbe szorította a fontosabb dolgokat is a közösben. Messzenyúló a vén fűzfák árnyéka Keszegfalván. Hajnali szél lengeti a lombokat, dolgozó fiatalokra vár a szövetkezet. (-d) vorečny elvtárs a rövid történetet. Ezek után már nem is csodálkozunk, hoqy a 64 tagú kollektíva 42-45 ezer koronát takarít meq havonta a javításnál. Inkább azon kell csodálkoznunk, hogy ezt, az ország legjobb mozdonyjavító kollektíváját a bratislavai vasútiqazgatósáq még egyszer sem értékelte ki, mint a szocialista munkaverseny leqjobbjait. A C 6 —

C 12-es számú kollektíva is meqérdemli, hoqy írjunk róluk. Hisz a 22 tagú csoport is hónapok óta a javítóműhely leqjobbjai közé tartozik. Imrich Otava, Viszlai János és Láris János csoportvezetők már hónapok óta szintén a legjobb eredménvekkel dicsekedhetnek. Munkájukért meqérdemlik a leqnaqyobb kitüntetést, mert szocialista rendszerünkben az ilyen odaadó munka hősiesséqet jelent. Sorolhatnánk méq tovább a jó munkásokat, a derék becsületes vasutasokat, akik számára nincs lehetetlen. Ha Néderman Dezsőről, többszörös újítóról, vagy Tamáškovič Karóiról, Jesenák Jánről, Sucharda Ondrejról, Mády Kálmánról van szó, akik épp érettséqi előtt állnak az esti ipariskolában, mindegyiküknek röviden csak ennvit mondhatunk: köszönjük elvtársak a jó munkát, az igyekezetet, amellyel t hozzájárultok szocialista hazánk építéséhez. Ezek a munkások veszik át ma a legnagyobb kitüntetést, a kormány vörös zászlaját. Ezek a derék vasutasok, akik a szovjet katonáktól tanulták meg először, hoqy nincs lehetetlen, nem utoljára nyerték ma el a kormány vörös zászlaját. — Iqaz, hoqy a második negyedévben több mint valószínű, elveszítjük a kormányzászlót, de ez nem az utolsó számunkra, mondják Stankovics József, a pártszervezet elnöke és Maletič Eugén, a szakszervezet elnöke. Ehhez csak annyit: Sok sikert elvtársak!" ^ Horváth Sándor -Ál ÚJ szó Több cukorrépát Az Ipolyviski szövetkezetesek ez idén több cukorrépát akarnak termelni, mint tavaly. A múlt évben 32 hektáron termeltek cukorrépát és hektáronkint 280 mázsa hozamot terveztek, de a gondos növényápolási munka meghozta a gyümölcséthektáronkint Ily módon 470 mázsát takarítottak be. A magas hektárhozam eléréséhez nagyban hozzájárultak a traktorosok, akik odaadóan készítették elő a talajt. Az idén jó»al több cukorrépát vetettek — negyvenegy hektárt. A kiegyelt cukorrépa már szépen zöldéi- Az egvelést hat nap alatt végezték el. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy ha szárazság lesz, az Ipoly melletti cukorrépa-táblát öntözni fogják. A cukorrépa mellett a többi növényről sem feledkeznek meg. Most a kukoricát sarabolják, a burgonyát kapálják először. Megtették az előkészületeket a lucerna és hereiélék kaszálására, betakarításába. OTRELA GYULA, Ipolyvisk. NINCS MINDEN RENDBEN A klrályhelmeci begyűjtő ü^m április 30-1 értékelése alapján megállapítható, hogy a hús és más állati termékek begyűjtése jó úton halad. A sertéshúsbeadásban még nem kielégítő a helyzet. Nem teljesítették kötelező beadásukat a bélyl, borsi, csernői, a polyáni és más szövetkezetek. Még nagyobb hibául róható fel, hogy a szóvetkezetek nem tudják a megfelelő állomány biztosítani s ezáltal a közellátási nehéz helyzetbe hozzák. A marhahús beadása terén már jobb a helyzet. Élenjár a kiráiyhelmecl szövetkezet, amely a tervezett 157 mázsából 138 mázsát már beadott. A begyűjtési üzemmel . kötött szerződés alapján a leszerződött 80 mázsa helyett 91 mázsát adtak be. Palágyi Lajos, Boly. Az ifjúság nem hiányozhat a mezőgazdaságból sem A krupinai járás szövetkezeteiben körülbelül 700 fiatal dolgozik, akik példát mutatnak az idősebb szövetkezeteseknek is. Figyelemre méltó eredményeket érnek el a fiatal Dolný Badínban, Drieňovon, Medovarcen, Sebechlebyn és másutt. A Dolný Badíni-i CSISZ-tagok ötven hektár rétet és legelőit hoztak rendbe és elhatározták, hogy négy hektár lent fognak gondozni. A sebechlebyi szövetkezetben három ifjúsági munkacsoport dolgozik. A fiatalok a CSISZ kerületi bizottságának felhívására brigádmunkát végeztek, rendbehoztak 36 hektár rétet és legelőt. Példásan dolgozik az ifjúság Čabradská Hrubovkán is, ahol a járásban elsőként láttak hozzá a komposztkészítéshez. Babinán a VII. Világifjúsági Találkozó tiszteletére 4 000 fát ültettek ki. Tavaly igen jól beváltak az ifjúsági munkacsapatok. Szép eredményt értek el Dolné Rykynčicén is, ahol a gyümölcsösben és a dohányföldön dolgoztak. Devlficén is jól dolgoztak a fiatalok Kováfová elvtársnő vezetésével. Az ifjúsági munkacsapatok száma ez évben 10-re emelkedett, és a CSISZ-szervezetek a VII. Világifjűsági Találkozó tiszteletére továbbiakat alakítanak az állattenyésztésben és az építkezéseken. Az ifjúsági munkacsapatok védnökséget vállalnak a talajjavító építkezések és a takarmánytermelés fölött. A CSISZ járási bizottsága védnökséget vállalt a devičici patakszabályozó munkálatok fölött, ahol nyáron 40 brigádos fog dolgozni. A CSISZ járási bizottsága a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályával karöltve versenyt hirdet a legjobb ifjúsági munkacsapat, a legjobb fejő és etető cím elnyeréséért. • Hogy a fiatalok a szövetkezetekben valóban otthonra találjanak s megmaradjanak a mezőgazdaságban, szükséges, hogy a szövetkezet vezetősége, a helyi nemzeti bizottságok dolgozói megváltoztassák mostoha bánásmódjukat a fiatalokkal szemben. Az a tény, hogy a fiatalok járási konferenciáján a 15 meghívott szövetkezeti elnökből mindössze három vett részt, arról tanúskodik, hogy nem egy szövetkezeti elnök még mindig keveset törődik az ifjúság dolgaival. Jan Feriančik, Banská Bystrica KcíveS ÚtOtl

a

s ^ba falai szövetkezet J VSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSS/'SSSSSSSSS/*S//ffSSSfSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SŕSSSSSfSSSSSSSSŕSŕ. Rég jártam Abafalän, — ha ugyan másfél évet hosszú időnek lehet tekinteni — és a faluban, a szövetkezetben látottak hatalmas változásról, fejlődésről győztek meg, csaknem minden vonalon. Magában a faluban időközben megszépültek és kicsinosodtak a házak, új öröm ült az emberek arcára. Ez a fejlődés természetesen a helyi szövetkezet gazdasági eredményeinek, - s nyugodtan hozzátehetem - igen szép sikereinek tulajdonítható, melyek alapjában változtatták meg a helybeliek gondolkodását a közös gazdálkodásról. Amikor Ondrejcsák Zoltán könyvelővel a gazdasági kérdésekről beszéltem, bizony sokszor elgondolkoztam azon a kijelentésen, hogy még a mai napig is csaknem 700 MÁZSÁRA VALÖ FINOM GOMBOSHERÉJÜK ÁLL KAZALBAN Ezenkívül vagy 150 köbméternyi ízletes silótakarmány képezi az állatállomány „fejadagját" ..., de ha a szükség úgy kívánná, még további három teli kazal heieszalmát adhatnának el jő áron a környékbeli szövetkezeteknek, ahol őszintén szólva, szűkre kellett szabni az állatok takarmányadagjait. Itt vagyunk tehát a dolgok lényegénél! Nincsenek az abafalaiaknak takarmánygondjaik, és nem fáj a fejük attól — mint néhány szomszédos szövetkezetben —, hogy holnap, ha esik az eső és az állatokat nem lehet kihajtani a legelőre, mivel tartják őket. A takarmányalap biztosításáról persze még tavaly gondoskodtak és ez idén is csupán az évelő takarmányfélék, mint a lucerna és a vöröshere vetésterületét a szántóföld mintegy 35 százalékára kiterjesztették. Az abafalai kommunisták nagyon jól tudták, hogy az állattenyésztés fejlesztéséről szóló párthatározat teljesítése üres beszéd és elpazarolt idő lett volna a takarmányszükséglet biztosítása nélkül. Ez serkentette most ismét a szövetkezet kommunistáit és rajtuk keresztül valamenynyi tagját A FOKOZOTT TAKARMÁNYTERMESZTÉSRE, amelyet az évelő takarmányokon kívül újabban 14 hektár kukorica bevetésével és további 14 hektárnyi silókukorica termelésével egészítettek ki. Igaz az is, hogy a szövetkezet nem rendelkezik 5 hektárnál nagyobb kiterjedésű réttel és legelőjük mindössze 30 hektárra rúg, mely kevésbé biztosítaná a több mint 200 darabot meghaladó állományuk takarmányszükségletét. , Ha a takarmánytermelés kérdéseivel hozakodtam elő, csak természetes, hogy néhány sorban a szövetkezet állattenyésztésének helyzetét is méltatnom kell. Minden elfogultság nélkül megállapítható, hogy messze vidékre kellene elmenni, míg oly jó húsban levő állatokra, formás testalkatú tenyészállatokra bukkanna az olvasó, mint éppen Abafalán. A tehenek tejhozama is jóval túlhaladja a járási átlagot, sőt a 6,5 literes átlag esetleg csak a kövecsesi szövetkezetétől eltérő, mivel itt \ CSAKNEM 8 LITERES EREDMÉNNYEL DICSEKEDHETNEK Természetesen, ha ezt az eredményt fi z elmúlt évek alatt felmutatott néhányliteres tejhozammal hasonlítjuk össze, minden tekintetben fejlődésről beszélhetünk. Miután nem célom, hogy csak a szembeötlő sikerekről számoljak be, az állatállomány terén, illetve a szarvasmarhatenyésztésben az alacsóny állatsűrüség komoly kérdése felett sem haladhatok el szótlanul. Minden 100 hektárra 24 szarvasmarha jut, ami egyébként a tornaijai járás minden szövetkezetének komoly fogyatékossága. Ezzel magyarázható aztán a tejeladás problémája is, melyből a köteles beadásnál sokkal többet kellene a szövetkezetnek a közellátás céljaira juttatnia. A kilátások azonban biztatók, mert számtalan növendékmarhát tenyésztenek, hogy ez év végéig jóval megjavítják a szarvasmarhák 100 hektárra eső részarányát. Sokkal szebbek az eredmények például a sertéstenyésztésben. Onnan indulunk ki, hogy a kötelező beadásra eddig 100 mázsa húst adtak el, és már csak 62 mázsa választja el őket az évi begyűjtési terv teljesítésétől. Szabadon ugyancsak több, mint 40 mázsa sertéshúst értékesítettek, és így több mint 80 sertés jut minden 100 hektár területre. Ez az eredmény nemcsak a sertéstenyésztés helyes megszervezését, hanem Kochan József állatgondozó és felesége munkáját is dicséri, akik igen nagy hozzáértéssel foglalatoskodtak a kocák tenyésztésével. Jutalmazásukat * A MUNKA MINŐSÉGE ÉS A HASZNOSSÁG ARÁNYÁBAN ÁLLAPÍTOTTÁK MEG Viszont ha az előirányzott választási átlagot még tovább emelik, akkor az elválasztott példányok 25 százalékában részesülnek. Nem nehéz tehát kiszámítani, hogy a három munkaegység mellett naponta, évenként ez mily nagy összegre szaporodik. Hasonlóképpen beszélhetünk a hízók gondozóiról: Simon József és A. Kovács Pál' munkásságáról, hiszen a sikeres hústermelésért nekik is jogosan kijár a dicséret, amit a szövetkezet ismét gazdag anyagiakkal térít meg. Az állattenyésztés mellett jól megszervezték a szövetkezetben a növénytermelést is. Az összetett eredmények 16 koronára emelték a munkaegység értékét. A tavalyi zárszámadáskor az alapokat is elég magasan dotálták, hiszen csak a kulturális alap céljaira 35 ezer koronát helyeztek letétbe, ami további sikerek elérését segítette elő. A gazdag megélhetési lehetőség megteremtése és az ifjúság felkarolása csak természetes, hogy évríl évre vonzóbbá tette a szövetkezeti gazdálkodást és a mezőgazdaságban való elhelyezkedést. Ez idő szerint több mint 25 fiatal dolgozik a közösben, akiknek lelkesedése új vérkeringést vitt a szövetkezet egész életébe. A fiatalok mind a mezei, mind az építkezési csoportban, vagy a kertészetben JÖL MEGÁLLJÁK HELYÜKET és odaadással dolgoznak a közös gaz dálkodás további felvirágoztatásán. A munka után kijáró munkaegységeken kívül ezért a lelkesedésükért a szövetkezet aztán az ifjúságot a sport, sakk-kör és más kulturális ágak fejlesztésében anyagilag is hatékonyan támogatja. Kora tavasszal például a labdarúgó-csapatnak a kapuháló megkötésére szolgáló spárgát juttatott, mozigépét vásárolt az ifjúság számára, amely egyúttal az egész község lakosságának kulturális fejlődését is segíti. SZOMBATH AMRUS ÚT S7Ő 5 * 1959. május 23,