Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-23 / 141. szám, szombat

A KÜLÜGYMINISZTEREK GENFI ÉRTEKEZLETE g,!*., MINDEN ORSZÁG NEMZETEINEK ÉRDEKE a békeszerződés megkötése Németországgal Genf (ČTK) - A külügyminiszterek genfi értekezletének csütörtöki német állam közeledését. Határozot­ülésén ismét több szónok mondott beszédet. A tanácskozás egyre job­ban a nyílt vita és eszmecsere jellegét ölti, amelyben a Szovjetunió külügyminisztere talpraesetten válaszolt a nyugati képviselők egyes ki­jelentéseire. Ezért bátran lehet állítani, hogy az értekezlet a konkrét kérdésekről folytatott megbeszélések stádiumába jutott. Az első szónok Couve de.Murville szükséges voltában, hogy bizonyos időszakban meg kell kötni a béke­szerződést Németországgal. Hiszem, — mondotta Lloyd befeje­zésül - hogy ebben a kérdésben mindannyiunk számára alkalmas tér kínálkozik a vitára. francia külügyminiszter volt. Felvi­lágosítást nyújtott az előző üléseken elhangzott kijelentéseivel kapcsolat­ban. A többi között megismételte azt a kijelentését, hogy nem kell aláírni a békeszerződést Németor­szággal, mert tulajdonképpen minden egyes kérdést, amit a békeszerző­désbe kellett volna belefoglalni, már lényegében megoldottak. Be­szédének javarészében megismételte azokat a régc-Ä>bi érveléseket, ame­lyeket a francia küldöttség az érte­kezlet kezdetétől fogva alkalmaz. So­kat mondott az erők úgynevezett egyensúlyáról Európában s az egész világon, amelyet a francia külpoli­tika fő elveként terjesztett elő. De Murville ezt az érvelést már a múlt­kori beszédében is teljesen a hideg­háború szellemében alkalmazta, alni­kor is az „erők egyensúlyáról" szóló jelszó Nyugat-Németország felfegy­verzésének, valamint a rakétatámasz­pontok építésének igazolására szol­gált. Az ülésen felszólalt még S. Lloyd Nagy-Britannia külügyminisztere. Grewe nyugatnémet küldött és dr. L. Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere A. A. Gromiko a genfi értekezlet május 21-i ülésén elhangzott beszédében azzal foglalkozott, milyen alapot le­het találni az értekezlet résztvevői álláspontjának közelebbhozására és hozzátette, hogy elsősorban meg kell tárgyalni a német békeszerződés kérdését és a vele kapcsolatos ja­vaslatokat. Azonban a kérdéshez nem szabad más olyan problémákat csa­tolni, amelyek nem függnek vele öss^e. Hogy az álláspontok közelebb ke­rüljenek egymáshoz, olyan béke­szerződést kell biztosítani, amely Né­metországot meggátolná abban, hogy militarista állammá fejlődhessék. A. A. Gromiko kifejezte a szovjet kormány azon szilárd meggyőződé­sét, hogy a németországi helyzet rendszeresítésének a két német ál­lam közötti kapcsolatok területén uralkodó feszültség és az európai feszültség (jnyhítésének. valamint az NDK és az NSZK közötti közele­dés kedvező feltételei megteremtésé­nek érdekében meg kell kötni a bé­keszerződést Németországgal, vagyis a jelenlegi feltételek között mind­két német állammal. Minden ország nemzeteinek érdeke a békeszerződés megkötése Németországgal - hang­súlyozta A A. Gromiko. Az ülés befejező részében Herter, az USA államtitkára rövid beszédett mondott. Felszólította a résztvevő­ket törekedjenek az értekezleten uralkodó légkör megjavítására. Lloyd ismét védelembe veszi Németország egyesítésének nyugati elképzelését Lloyd angol külügyminiszter csü­törtöki fellépését ismét Németország egyesítése nyugati értelmezésének védelmére irányította, amely egye­sítést „a szabad választások" útján képzelik el. Lloyd kifejezte azt a nézetét, hogy a nyugati hatalmak bár „nem isme­rik el a Német Demokratikus Köz­társaság létezését, javaslataikban a legmesszebbmenő engedékenységet tanúsítottak a szovjet állásponttal szemben az össznémet bizottság összeállítására vonatkozó javasla­taiknál. Lloyd emellett figyelmen kí­vül hagyta azt a tényt, hogy a nyu­gati terv minden látszólagosan „igazságos elemével ellentétben meg­bízhatóan biztosítja a Német Demok­ratikus Köztársaság tulajdonképpeni felszámolását. Az angol miniszter megkísérelte védelembe venni az össznémet vá­lasztások feletti nemzetközi felügye­let érvényesítésére vonatkozó nyu­gati javaslatot, azonban ezzel kap­csolatban semmi újat nem mondott. Lloyd megismételte, hogy csupán a nyugati elképzelések alapján össze­állított német kormány „vet gátat a rákényszeritett békeszerződésből eredő veszedelemnek." Beszédénei: befejező részében Lloyd kijelentette, hogy mindkét fél egyetért a német egyesítés szük­ségességében. a német választások bizonyos időben való megtártasának, valamint a két német állam közötti tanácskozások, továbbá azon tények Grewe elutasította a szövetség gondolatát Grewe nagykövet a külügyminisz­terek értekezletén résztvevő nyu­gatnémet képviselő beszédében leg­először határozottan elutasította a két német állam szövetségének gon­dolatát, amely szövetség állítólag nem lehetne „akcióképes", és amely „megkárosítaná a Német Szövetségi Köztársaságot". Állást foglalt külön­sen a két szuverén német állam egyenjogú képviseletének elve ellen a szövetség szerveiben. Egészben vé­ve azonban semmi újat nem mon­dott, ami nem lett volna ismeretes ..a bonni kormánynak a javaslattal kapcsolatban elfoglalt álláspontjáról. A szövetség elleni legfontosabb „in­doka" az. hogy a' szövetségben állítólag nem lehet két teljesen el­lentétes társadalmi rendszert egye­síteni, amely rendszerek a két né­met államban jelenleg fennállanak. Ezzel kapcsolatban fel lehetne vet­ni azt a kérdést: hogyha a két rend­szert nem lehet egyesíteni a szövet­ségben, hogy lehetne őket egyesíteni egy államban, mint ahogy azt a bonni kormány és a nyugati hataimak kívánják? Ezt a körülményt Grewe nyilvánvalóan figyelmen kívül hagy­ta. Grewe elutasította ugyan a szövet­ségre vonatkozó javaslatot, azon­ban nem javasolt semmi olyan intéz­tan kijelentette, hogy „időpazarlás lenne, hogy ha az t értekezlet ezen gondolat megtárgyalásával foglalkoz­nék". Beszédének további részében válaszolt Gromikonak, a Szovjetunió külügyminiszterének a szerdai ülé­sen elhangzott egyes kijelentéseire. Nagylelkűen elismerte, hogy Gro­miko beszédében „vannak bizonyos pozitív elemek". Elsősorban arra a lehetőségre mutatott' rá, hogy Né­metország két része legalább bizo­nyos ideig az eddigi katonai cso­portosulásokban maradhatna. Ehhez azonban rögtön hozzátette, hogy az egyesített Németországnak meg kel­lene hagyni a NATO-beli tagság „szabadságát". Emellett ezt az ag­resszív tömböt régi minta szerint az ENSZ alapokmánya határozatainak megfelelő „védelmi területi paktum­nak" minősítette. Grewe Gromiko beszédében további pozitív elemként jelölte meg azt a tényt, hogy Németországra semmi­féle gazdasági korlátozást nem fog­nak rákényszeríteni. Emellett termé- | szetesen abból a feltételből indult j ki, hogy az egész Németország — tehát a Német Demokratikus Köztár­saság is — „az európai szervek" közé tartozik majd és bekapcsolódik Nyugat-Európa ún. gazdasági kö­zösségébe. Grewe beszédének befejező részé­ben állást foglalt a német békeszer­ződés szovjet javaslatának 2. cikke­lye ellen, amely meghatározza, hoqy „Németország egyesítése" fogalma alatt a szerződésben a két német ál­lamot, a Német Demokratikus Köz­társaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot kell érten; és hogy Németországnak a szerződésben fog­lalt valamennyi joga és kötelezettsé­ge érvényes lesz mind a Német De­mokratikus Köztársaságra, mind a Szövetségi Köztársaságra". Grewe szerint a nézeteltérések ki­küszöbölésének egyedüli konkrét és qyakorlati útja, a nyuqati tervről A Német Kulturális Parlament elnökei a genfi értekezlet hat küldöttsé­gének nyilatkozatot adtak át, meiyt-en elutasítják Németország erősza­kos egyesítését és követelik a Német Államszövetség megteremtését. A képen a nyugatnémet tudósok és művészek képviselői az NDK küldött­ségénél. Jobbra: dr. Bolz külügyminiszter, az NDK küldöttségének veze­tője, balról a második dr. Saller müncheni professzor, a Német Kulturá­lis Parlament elnöke. (Telefoto ČTK - Zentralbild) Az e zt-cseh-zlovák barátsag hónapja kedést, amely elősegíthetné a két szóló további vita. L. Bolz: A békeszerződés fő feladata a militarizmus további fejlesztésének meggátlása a Német Szövetségi Köztérsaságban Moszkva (ČTK) - Az Eszt SZSZK­ban május 9-ke, a Cseszlovák* Köz­társaság felszabadításának évforduló­ja óta folyik az eszt-csehszlovák barátsági hónap. Az ünnepségek ré­szét képezi a csehszlovák filmfesz­tivál,. amelyet nyolc eszt városban tartanak. A. Ansberg, az ESZT SZSZK kul­turális minisztere Tallinban, a Művé­szek Házában május 16-án megnyi­totta a csehszlovák könyvkiállítást, amelyet azelőtt már Moszkvában és Minszkben bemutattak. Ezenkívül az eszt-csehszlovák barátsági hónapban irodalmi és képzőművészeti kiállítást rendeznek. fK színházak is csehszlo­vák szerzők müveit adják elő. Az eszt sajtó nagy figyelmet szen­tel a barátság hónapjának, napon­ta közöl cikket a szocialista Cseh­szlovákia építéséről, éle'éröl és kul­túrájáról. Letartóztatások hulláim Nyugat-Németorszá«feaii Letartóztatták az Adenauer-párt több tagját is Bonn (ČTK) - Nyugat-Németor- zetője már május 2-án felhívta a fi­Dr. L. Bolz, a Német Demokrati­kus Köztársaság külüqyminisztere a qenfi értekezlet csütörtöki ülésén hangsúlyozta, az NDK küldöttsége a német békeszerződés fő feladatát abban látja, hogy meggátolja a mili­tarista és revansista erők továbbfej­lődését Nyugat-Németországban és ezen erőktől elvegye céljaik erősza­kos megvalósításának eszközeit. Grewe úr azt hitte. — mondotta a továbbiakban Bolz miniszter — ta­gadhatja azt a tényt, hogy Nyugat­Németországban militarista és revan­sista erők léteznek. Nem nevezhet­jük militarizmusnak még azt, hoqy ha az állam katonai erőkkel rendel­kezik. Azonban ha a feqyveres erők, mintahoqv ez a Szövetséqi Köztár­saságban van, a revansista politika szolgálatában állanak és ezenfelül azoknak a tábornokoknak parancsnok­sága alá tartoznak, akik még nem ré­gen a német agresszív erőket vezet­ték, úqy semmiképp sem lehet sen­kit meggyőzni a békés szándékaikról És mit lehet pl. képzelni arról, hogy dr. Nahm „a kiűzöttek bonni minisztériumának" államtitkára a szövetséqi kormány sajtó és tájé­koztató hivatalának hivatalos tájé­koztatójában 1959. február 4-én kö­zölt interjújában kijelentette: „Az alkotmány nemcsak Nyuqat-Németor­száqra, hanem eqész Németorszáqra érvényes. Az eqész Németorszáq ez az 1937. évi határok közötti Né­metországot jelenti." Uqyan ez a dr. Nahm egy héttel ezelőtt a „honfi­társi eqyletek összejövetelén" kije­lentette. hogy büszke a „revansista" elnevezésre. Lehetne még idézni a szövetségi kormány hivatalos képviselőinek sok hasonló kijelentését — mondotta Bolz miniszter. Rámutatott továbbá arra, hogy a párizsi egyezmények nem nyújtanak hatékony biztonsági kezes­séget a német militarizmus ellen, mint ahoqyan azt az értekezleten állították. A Szövetségi Köztársaság­nak a NATO-ba való bevtonása és a hadkötelezettség bevezetése után meggyorsították a Bundeswehr kiépí­tését. Ma teljes ütemben folyik Nyu­qat-Nélnetország atomfelfeqy vérzé­sé, és a német militaristák, akik ma rakétákat kapnak, holnap már atom­töltést fognak követelni, vagy pedig eqvedül fogiák qyártani. A békeszerződésnek tehát rendkí­vül fontos feladatot kell teljesítenie Amennyiben a nyuqatnémet kormány meqbízottja arról panaszkodik, hoqy a békeszerződés elsősorban Nyugat­Németország ellen irányul, úgy még­egyszer szeretném megállapítani, hoqy a békeszerződésnek a német nép és elsősorban a Nyugat-Németország lakossáqának érdekében a német mi­litarizmus ellen kell irányulnia, amely ismét veszélyezteti a békét. Dr. Bolz azután nyomatékosan el­utasította Grewe nyuqatnémet nagy­követ azon állítását, hoqy a milita­rista és revansista tevékenység be­tiltása diszkriminálná a német népet. Az ilyen határozat nem veszélyez­tetné a német nép szuverenitását, hanem megteremtené annak feltéte­leit, hogy zavartalanul fejthesse ki szuverenitását, mert korlátozza az elemek tevékenységét, amelyek a múltban könnyelműen veszélyeztet­ték a német népnek nemcsak szu­verenitását, hanem létét is. A német nép nem akar egyenjogú­ságot az új háború előkészítésére, hanem a békés és biztonságos élet érdekében. Meg vagyunk győződ­ve arról, hoqy a békeszerződés szov­jet javaslata megfelel ezen követelés­nek — mondotta beszédének befeje­ző részében az NDK külügyminiszte­re. szágban az utóbbi napokban az újabb letartóztatások során elsősorban a Kereszténydemokrata Unió azon tag­jait vették őrizetbe, akiket „hazaáru­lással" vádolnak az Adenauer-párt hivatalos politikájával szemben el­foglalt ellenséges állásfoglalásuk miatt. Ezeknek azt is szemükre ve­tik, hogy a Kelettel kapcsolatokat tartanak fenn. A bonni .hatóságok a letartóztatásokkal megkezdték a már régen előkészületben levő pro­vokációt, amelyre Kurt Blecha, a Né­met Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökségi sajtóirodájának ve­gyelmet az NDK rádiójában. Az amerikai hírügynökségek első jelentései szerint az őrizetbe vett funkcionáriusok között vannak a kereszténydemokraták bonni titkár­ságának dolgozói, a keresztényde­mokrata Párt Berlini, Wilmersdorf városnegyede helyi szervezetének elnöke, a Berlin-Spandau körzeti tanács tagja, a párt nyugat-berlini és nyugat-németországi tagjai. Amint a nyugati hírügynökségek jelentéséből kitűnik, az akciót a szövetségi köztársaság „több védelmi szerve" készítette elő. Ezek közé tartozik a Gehlen-szervezet is. A német nép a békeszerződés előkészítését követeli Genftől Berlin (ČTK) A demokratikus Né­metország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának pénteki sajtóértekezle­tén előterjesztették a genfi értekez­letnek szánt leveleket és határozato­kat. melyek a német nép békeaka­ratát igazolják. Németország mind­két részének már 8 millió lakosa kö­vetelte aláírásával a német békeszer­ződés megkötését. A határozatok egy részét már elküldték Genfbe, a többit is mielőbb küldetési helyére juttat­ják. Dr. Erich Correns professzor, a demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának elnöke rámutatott arra, milyen nagy érdek­lődéssel fogadta az NDK lakossága a genfi értekezletet. Elvárja, hogy je­lentősen hozzájárul a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez és előkészíti a Befejeződött a genfi értekezlet második hete A genfi Nemzetek Palotájában a i a közös problémákat, melyekről Mac­Millan miniszterelnökkel fog szom­15 óra 30 perckor kezdődött pénteki külügyminiszteri üléssel lezárult a világ érdeklődésének központjában álló értekezlet második hete. A külügyminiszteri ülést Gromiko szovjet külügyminiszter és Couve de Murville francia külügyminiszter délelőtti találkozója vezette be. Dél­ben az amerikai küldöttség székhe­lyén az USA, Nagy-Britannia, Fran­ciaország és az NSZK miniszterei tanácskoztak. Tanácskozásukat már csütörtökön este meg kellett volna tartaniok, de elhalasztották. Ezután az ebédnél Herter amerikai államtit­kár külön találkozott Lloyd angol miniszterrel, hogy Lloyd Londonba a németországi helyzet javításánál. 1 utazása előtt megtárgyalják azokat baton tanácskozni. A külügyminiszteri ülésen elsőnek Couve de Murville szólalt fel, aki megkísérelte a berlini kérdésre vo­natkozó nyugati álláspont elvi ma­gyarázatát. Ezután Herter amerikai államtitkár foglalkozott az európai biztonság kérdésével. A többi összejövetelektől és ta­nácskozásoktól függetlenül délelőtt a szovjet küldöttség székhelyén ösz­szejöttek az atomhatalmak — a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britan­nia — képviselői, hogy folytassák tárgyalásaikat a nukleáris fegyverkí­sérletek beszüntetéséről. német békeszerződés megkötésének útját. A békeszerződés elhárítaná Németország egyesítésének akadá­lyait. Ezért a német kérdés meg­oldását a békeszerződéssel kezdeni kell, ahogyan a Szovjetunió követeli, nem pedig végezni, ahogy a Nyugat javasolja. Von Brentano a genfi értekezleten kapcsolatot tart fenn a kitelepítettekkel Genf (ČTK) - Von Brentano nyu­gatnémet külügyminiszter csütörtö­kön Genfben fogadta a revansista „kiűzöttek szövetségének" küldöttsé­gét és a DPA jelentése szerint „tá­jékoztatta" a genfi értekezlet eddigi lefolyásáról. Von Brentano óhaját fejezte ki, hogy továbbra is fenn kí­vánja tartani a kapcsolatokat a re­vansisták küldöttségével, mely azért jött Genfbe, hogy rendelkezésre áll­jon az értekezlet esetleges meghiúsí­tásában. Az NSZK beavatkozik az NDK belügyeibe Genf (ČTK) „Be akarunk kapcso­lódni az NDK kommunista rendsze­re elleni harcba, mert jogunk van rá" - jelentette ki Von Eckard, a genfi értekezleten résztvevő nyugatnémet küldöttség sajtófőnöke. Ezzel újra megerősítette, hogy Németország egyesítése nyugati tervének célja alárendelni a Német Demokratikus Köztársaságot a nyugatnémet milita­rizmusnak. ÜJ SZÖ 3 * 1959. máii;s 2fl.

Next

/
Thumbnails
Contents