Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-23 / 141. szám, szombat

A hrniíi miinlíásmnzqalnm múzeuma/k brnói Vörös Hadsereg téren levő, barokk stílusban épült, gyönyörű palota a XVIII. század feléből, Móric Grimm építész műve. Eredetileg kolostor volt. majd az osztrák uralom ideién a morva helytartóság székhelye. A München előtti köztársaságban itt székelt Jan Černý országos elnök, a későbbi belügyminiszter, akinek utasítására iöbbször vezényeltek csendőrtüzet a sztrájkoló munkások soraira, az éhesen tüntető munkanélküliekre. És ma? Kommunista pártunk gondoskodásából ugyanebben a remek palotában, mely oly srtk évtizeden keresztül volt tanúja népünk megaláztatásának, szenvedésének és ennek természetes következményeként ellenállásának, forradalmi harcainak, ma ebben a palotában múzeum van. A Brno városában és környékén oly sok éven keresztül hullámzó munkásmozgalom múzeuma. Nincs még messze az az idő, amikor az uralmon lévő burzsoázia vezetői és zsoldosaik hazánkban a munkásságra lövettek. És mégis úgy tűnik, régen, nagyon régen volt, soha többé nem tér vissza, örökre a múité, tanulságos történelemmé vált azok számára, akik abban a korban még nem éltek, vagy nem emlékeznek rá. A múzeum tizenkét részből áll. A százötven üvegszekrényben az időrendi sorrendben elhelyezett iratokból, dokumentumokból és fényképekből felelevenedik előttünk népünk harca a feudalizmustól kezdődően a kapitalizmuson aratott történelmi győzelméig. A mát a szocializmus sikeres építéséről, hazánk gyors gazdasági fejlődéséről szóló megdönthetetlen bizonyítékok mutatják be. A parasztlázadások igazolják, hogy népünk nehezen viselte a hűbérrend elnyomatását. A munkásmozgalom kezdete Brnóban és környékén mutatja, hogy népünk sorsába nem nyugodott bele, nem tört meg, és mily sok vért követelt igazságos harca. Mennyi vér ömlött már 1869ben a brnói textilmunkások nagy sztrájkja alkalmával, amellyel a munkások a proletár nemzetköziség iránti hűségüket fejezték ki. Hogyan hozhattak volna annyi áldozatot, ha nincsenek meggyőződve igazukról, arról, hogy ügyüket győzelemre viszik! Erről tanúskodnak az egyik textilmunkásnak megölt barátja temetésén, a rendőrség jelenlétében elhangzott búcsúszavai: „Nyugodj békében ártatlan vérünk! Sok mindent szeretnék mondani, de nem szabad. Rövidesen eljön azonban az idő, amikor majd mi is szóhoz jutunk!" Mennyi bátorság, erő, mindenre elszántság van e szavakban. Hozzá hasonlóan, félelmet nem ismerve harcoltak jogaikért a proletárok, a kizsákmányoltak, megélhetésükért, önmaguk és családjuk, utódaik, a mi szebb és jobb jövőnkért. Ennek köszönhető, ezzel az orkánként terjedő, letörhetetlen erővel feltörő mozgalommal magvarázható a siker, mely szent hitüket, meggyőződésüket koronázta. És bár e siker gyakran csak ideiglenes, látszólagos volt, a végeredmény, a végső győzelem az, amely ma meggyőz bennünket arról, hogy helyesen cselekedtek és ezért örök hála, köszönet jár! 8-rjrnó környékén különösen erős •*9 volt az 1905-ös orosz forradalom visszhangja. Napirenden voltak a sztrájkok. A csendőrség kivetkőzött minden emberiességéből. A Rovnosť cimű lap 1905-ben így ír ezekről az eseményekről: „Kedden a csendőrség borzalmas méretű vérfürdőt rendezett a slavkovi cukorgyárban. Sortüzet nyitott az ártatlan, mit sem sejtő cukorgyári munkásokra, aminek következtében tizenheten vérükben fetrengve maradtak a földön." Ilyen volt a császári és királyi rendszer terrorja. A kapitalista köztársaság uralkodó rétegei pedig semmiben sem maradtak mögöttük. Ellenkezőleg! Ha lehetett, még túl is tettek rajtuk. Hányszor lőttek az ártatlanokra a további kizsákmányolás érdekében, csak hogy nyugodtan tömjék saját zsebeiket a kérges tenyerűek, a véres verejtékkel dolgozók kárára. A válság évei sokunknak még most is élénken emlékezetében élnek. A munkások tömeges elbocsátása, a munkanélküli segély, a kolduscédula megszégyenítő könyöradománya, mely alamizsnának is kevés volt, a munkások keresete és a burzsoázia talpnyalóinak jövedelme közötti óriási különbség felháborító, ma már szinte hihetetlen. Ha nem látnánk a kiállításon a bizonyítékokat, ha át nem éltük volna e szomorú időket (hajlamosak vagvunk a feledésre), el sem tudnánk képzelni, hogy mind ez igaz, valóság volt. Míg Jičinský bányafőtanácsosnak 1932-ben 10 000 koronát utaltak át csupán szaktanácsok és szakértői munka címén, addig egy ugyanabban a bányában dolgozó Černý nevű vájárnak tizennégy napi munkája fejében 160 koronát fizettek ki. Ki törődött azzal, el tudja-e tartani ez a vájár sokgyermekes családját, telik-e kenyérre, tejre az apróságoknak, van^ télire lábbelijük, meleg szobájuk? Senki! Ne csodáljuk hát, ha Černý és a hozzá hasonló sorsú sok tízezer munkás fellázadt sorsa, feljebvalói, kizsákmányolói ellen, ha minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett kivívni jogait, igazát, hogy családjával együtt emberi módon élhessen, hogy előteremthesse a legszükségesebbet. Ezért erősödött a munkásság forradalmi harca kiváló vezetők irányításával. Brno környékén halhatatlan érdemeket szereztek maguknak Hybeš és Šmeral elvtársak, akik bátran vezették a népet a párt által kitűzött cél felé. A München előtti köztársaság idejében Lieberzeit, Terer, Klíma, Václavek és sok más kommunista munkásvezér életével fizette meg a dolgozók szebb jövőjéért vívott harcot. I^Tem hiába! Meggyőződhetünk erről a múzeumban léptennyomon! A kommunista párt erejét, mellyel a fasizmus ellen harcolt, a Szovjetunió testvéri segítségét, a fasizmus felett aratott végleges győzelmét és pártunk győzedelmes útját új, életünk építésében a kiállított tárgyak és fényképek, a munkaeredményeket hirdető feliratok, a különböző üzemek itt bemutatott termékei igazolják. K. M. Becsüler bolQľ* is A 14 évi lelkes építőmunka begyógyította már azokat a sebeket, melyeket a német megszállók ütöttek a Banská Bystrica-i kerületi Baláže partizánközségen. A német zsoldosok ezt a kis hegyi falut úgyszólván valamennyi lakosának a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért felégették, úgyhogy 53 ház közül csak 6 maradt épségben. A balážei lakosok drágán fizettek a szabadságért, de a szabad haza nem feledkezett meg róluk. Az állam és a CSISZ-brigádok nagyarányú támogatáséval 1947-ben megkezdődött az új Baláže építése. Két év alatt 36 új házat építetfek fel és adtak át rendeltetésének. Azóta további házak épültek és napról napra szebb a község arculata. Baláže hálás lakossága 1955-ben leleplezte a Szlovák Nemzeti Felkelésben elesett hősök emlékművét. A nőbizottság gondoskodik az emlékművet körülvevő térség rendbentartásáról. képünkön a helyi nőbizottság tagjait látjuk, amint az emlékmű körüli teret rendezik. K. Cích felv. A z ilyen talpraesett legényről, mint Casparik Laci is, azt mondogatják az emberek, hogy rendes, becsületes, értelmes gyerek. Nem gyerek már Laci, ám az idősebbek csak azután sorolják a serdülő fiatalokat a jelnőtt emberek közé, amikor már letöltötték a kétéves katonai szolgálatot. Ezek szerint bizony Lacit is rövidesen a felnőttek sorába iktathatják! Én már most becsületes emberré avatom... Megérdemli! Čech Miroslav főhadnagy századában párját ritkítja. Másféléves katona, de az egész idő alatt egyszer sem szegte meg a katonai fegyelmet — kötelességének mindig becsületesen eleget tett, vallván: ez becsület dolga. S így mind a gyakorlatokon, mind a munkában egyaránt megállja a helyét. Egységünkben nemrég arról kellett döntenünk, melyik szakasz képviseljen bennünket az ezrednél megrendezendQ lövészeti versenyen. Nem volt könnyű dönteni, mert az egyforma jók közül nehéz kiválasztani a legjobbat. A választás végül is František Valdman tizedes szakaszára esett. A nyugodt, örökvidám Gasparik László is ott mosolygott a kiválasztottak között. Csorbát ejtenénk megfontoltságán, ha azt mondanánk, hogy elbizakodottság a hite. Am bízik saját magában s a magabiztonság érzetével vonult ki a lőtérre. — Nos, célba tévednek-e az ólmok? — kérdeztem csipkedő szándékkal, amikor az egyik földhányás mögé feküdt. — Muszáj nekik — válaszolta Laci röviden, s aki ismeri, nyomban megértette: Laci most úgy fog lőni, mintha a figurák a legvadabb ellenségek lennének. A megvadult ellenséget pedig szitává kell lőni — különben sem ő, sem a szakasz nem kerül ki győztesen a vetélkedésből! ... És a szakasz győztesként került ki! A szakasz győzelme egyben a szakasz sikerét és örömét is jelentette. Laci tudja, hogy ez nemcsak az ő sikere, öröme, hogy ehhez hozzájárultak barátai: Miko, Gulvas, Tvrdý, Tuma, stb. és maga a szakaszparancsnok, František Valdman is. S az ellenség feletti győzelem nem lehet csak pillanatnyi fellángolás. Az érzetem világa ilyenkor hosszabb időn át ünnepel. Abból indulok ki, hogy az ember számára nem lehet nagyobb öröm annál, mint amikor maga körül elégedett embereket lát, s érzi, tudja, hogy elégedettségükhöz ö maga is hozzájárult. Ennek értelmében örült Laci is... Nem először — s nem utoljára! 11/1 ár egynéhány lőgyakorlat van mögötte s minden alkalommal a legjobbak között végzett. Jól végzett, példás munkájával, rendszeretetével példát mutat sokaknak. Parancsnokai bármilyen munkával megbízhatják, s már előre biztosra vehetik: a munka annak rendje módja szerint lesz elvégezve. Jó munkájára nem egy dicséret a tanú! Tudatosan végez jó munkát - ez pedig öntudatosságára vall. Persze dicsérőleg szólhatunk a szakasz több tagjáról is: itt van például Botló Vendelín. Amikor félévvel ezelőtt bevonult, egy szót sem értett a szolgálati nyelvből. A csallóközi fiú ma már egész jól beszél szlovákul, s igyekezetével, szorgalmával annyira vitte, hogy úgy beszélnek róla, mint példás katonáról, bár a jelvényt még nem katfta meg. Vagy a kis, tömzsi, de annál fürgébb Bednár Pista. Ügyességét, szorgalmát csak dicsérni lehet. Es így sorolhatnánk tovább a többiekre se lehet panaszkodni. A dicsért munka záloggal jár előbb vagy utóbb az elismerés jeléül jutalmat hoz. Gasparik Laci és Bednár Pista ezt már meg is kapta. A századparancsnok - látván rátermettségüket - mindkettőt előléptette őrvezetökké. Alig pár hétre rá újabb kitüntetésben részesültek. Koželuh kapitány, egységünk parancsnoka ünnepélyes keretek között - május 9-én mindkettőnek a „Példás katona" jelvényt adományozta. Jutalmat kapott a kollektíva is. A lóversenyen megszerzett elsőségért a szakasz minden tagja emléktárgyat kapott s egynapos közös kirándulásra mehettek. Ezt a lehetőséget május 17-én, vasárnap használták ki, Marianské Láznét tekintették meg. D

e az elismerés nem teszi őket önteltté, csupán a felelősségérzetet növeli bennük, még odaadóbb, még becsületesebb munkára serkenti őket. S mint ahogy az éremnek két oldala van, említsünk valamit a másik oldalról is. Laci és Pista - mindkettő fiatal, fiatalok a többiek is. Életük java még előttük van, életük kormányrúdját saját maguk irányítják, ami azt jelenti, hogy saját jövőjükért felelősek. Pártunk, szocialista rendszerünk minden lehetőséget megad boldogabb jövőnk építéséhez. Laci, Pista és barátaik azonban ezen lehetőségek iránt némi közömbösséget tanúsítanak. Kevéssé használják ki a tanulás, a művelődés lehetőségeit. Keveset olvasnak s szabadidejüket nem mindig a legésszerűbben töltik el. Pedig a legőszintébb jóhiszeműség is meddő marad, ha az erőt, ügyességet, rugalmasságot nem fűszerezzük állandóan újabb és újabb ismeretekkel, egyszóval aki nem tanul, nem művelődik — a fejlődéstől elmarad és nehezebben boldogul. Ezzel nem akartam ünneprontó lenni, csupán tulajdonságaik homályosabb oldalára hívom fel a figyelmüket. Ezért a dicsérő szó sem veszíthet értelméből. 5 ha hallgatnak az értelmes szóra, bizonyára megértik, hogy a tanulás, a művelődés — az is becsület dolga. Kerekes István •••••i:;-:: A

tudatlanság nem mentség — mondja egy népi közmondás. Akit azonban saját tudatlansága hoz szerencsétlenségbe, annak bűnhődnie kell ezért... Talán ily módon gondolkoztak az NDK egészségügyi és közéleti dolgozói, amikor a háború után új szellemben fogtak hozzá felvilágosító tevékenységükhöz. Hogy jól végzik teendőiket,, arról a demokratikus Németország látogatói ma lépten-nyomon meggyőződhetnek. Aki felszáll a villamosra, azt a következő felirat figyelmezteti: „Balkezeddel a baloldali karfát fogd meg!" Csekélység - mondhatnánk, azonban az emberek a*villamosra való helyes felszállással hány esetben óvhatják meg lábukat, sőt menthetik meg életüket is! Megcsodáljuk az egyik gyér bejáratában rendezett egyik állandó egészségügyi kiállítást. Ezt minden bizonnyal a balesetmegelőzés hathatós módozatának tekinthetjük, amikoris a munkahelyére siető minden egyes munkás elhalad a viaszból Öntött kiáilított tárgyak mellett, és élénk színekben láthatja, milyen kárt szenvedhet egészsége, ha elhanyagolja a biztonsági intézkedések betartását a szurokkal, avagy egyéb vegyszerekkel végzett munka közben! Kis egészségügyi könyvtárt kíván berendezni otthonában? Kérem, válassza ki a könyveket, bármelyik könyvkereskedésben! Az egyes tárgyköröket a legkiválóbb szakemberek dolgozták fel és minden könyv pénzértékünkre átszámítva csupán 60 fillérbe kerül . A z NDK-ban mindezt a sokoldalú tevékenységet a drezdai higiéniai múzeum szervezi és fejti ki. A múzeum látogatásunk célja. Ü.T S7Ô 4 + 1959. május 23. A drezdai higiéniai múzeum - nemzetközi kuli űrközpont Az épületek 75 százaléka a háború alatt ugyan elpusztult, azonban ma már ismét megrendezték az állandó egészségügyi kiállítást, műhelyt tartanak üzemben, ahol a maga nemében egyedülálló egészségügyi népművelési segédeszközöket állítanak elő, és hatvanezer-kötetes szakkönyvtár áll az érdeklődők rendelkezésére. Egy gyógynövényekkel beültetett hatalmas kert képezi a múzeum méltó keretét. A múzeum megtekintését a korszerű egészségügy alappillérének — I. P. Pavlov tanításának elveit szemléltető tárgyaknál kezdjük. A vezető a világító táblákat és a szöveggel ellátott szemléltető képeket rövid magyarázattal egészíti ki „Megértették?" — fejezi be magyarázatát. „Igen?. Akkor tovább mehetünk!" Egy látogató azonban egyszerre hirtelen elrántja kezét a további helyiségbe vezető ajtó kilincséről: „Forró!" mondja magyarázatként. „Igen" mosolyog a vezetőnk a forró kilincsre. „És milyen reflex volt az, amikor elrántotta a kilincsről a kezét?" — „Feltétlen", mondja pirulva a kérdezett. „Tehát valóban megértette kiállításunk e tárgyainak jelentőségét, tovább mehetünk;" hangzik a dicséret. A látogatónak az első pillanatban az a benyomása, hogy szeme a röntgen tulajdonságaival rendelkezik: Ugyanis úgy lát keresztül az emberi test egyes szervein és részein, mintha azok átlátszók volnának! Annyira tökéletesek azok a mesterséges készítmények, amelyeket Spalteholz tanár vegyi módszere alapján állítottak elő. Leleplezik előttünk az embrió fejlődésének titkát. A fejlett ember szervezetének öszszetételét és tevékenységét az „üvegemberen" figyelhetjük meg, amely a múzeummal szomszédos műhelyben született. Forgatható alapzaton egy 164 centiméter magas és 28 kg súlyú alak áll, amely teljes egészében áttetsző cellonból készült. Minden szerv tisztán látható, és helyes fekvésük, • nagyságuk, valamint színük is. Ezen alak alkotóinak 3800 munkaórára volt szükségük, és 18 km hosszúságú kétmilliméter átmérőjű drótot használtak fel arra, hogy szemléltessék az érhálózatot. Az alak lassanként forog saját tengelye körül, és fokozatosan megvilágosodnak azok a szervek, amelyekről éppen a magyarázat szól. Az üvegember 28 nyelven beszél! Elegendő megkérni a kísérőt arra, hogy indítsa meg azt a magnetofon-szalagot, amely a látogató anyanyelvében mondja el a magyarázatot. A mai napig előállított 34 üvegember közül 24 nő alak volt. A legutóbbi időben a múzeum műhelyeiben három üveglovat is készítettek. Jelenleg üvegtehén előállításán dolgoznak, hogy az állatgondozók és a zootechnikusok szakképzettségének tökéletesítésével hozzájáruljanak a szarvasmarhatenyésztés fejlesztéséhez. De tovább kell haladnunk, hogy legalább nagyjában megtekinthessük mindazokat a tárgyakat, amelyeket a 6000 négyzetméternyi kiállítási felületen állítottak ki. „Az orvostudomány fejlődése" című pavilonban nemcsak az látható, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a gyógykezeléssel foglalkozó első fűvészeknek, hanem az is, hogy a korszerű tudomány milyen igényeket támaszt a farmaceutikai laboratóriumokkal szemben, melyeknek 200 sertés hashártyáját kell feldolgozniok ahhoz, hogy egy évre inzulinnal láthassanak el egyetlen egy cukorbajos beteget. A viaszból öntött tárgyakról már előbb is sző esett. Megtekintésük nemcsak az avatatlanok számára tanulságos, hanem az olyan egészségügyi dolgozó számára is, akinek még nem nyílt alkalma arra, hogy betegeken figyelje meg a bőrbajok, a nemi, valamint egyéb betegségek jeleit.' A hatalmas kiállítási helyiségek minden egyes látogatója megleli azt, ami a leginkább érdekli. Az üzemrészlegek és a műhelyek vezetőit „a munkavédelem" pavilonban érdekelni fogják a kiállított fényképek és tárgyak, amelyek szemléltetően tanúskodnak arról, mily feleslegesek a gyárakban előforduló balesetek. A pionírok csoportja „Az élet titkai" kiállítási részleg megtekintésével ellenőrizhetik ismereteiket, melyeket „a Vöröskereszt országos előkészítő tanfolyamán" szereztek, és figyelmesen tanulmányozhatják az életnagyságú szétszedhető modell segítségével az emberi test összetételét. Az egészségügyi iskolát látogató lányok megcsodálják egy csecsemő összetörhetetlen, szétszedhető modelljét, amelyet a gyermekgondozási technika elsajátításánál használnak fel. Az orvostanhallgatók a múzeum e részében csuklók mozgatható modelljein tanulmányozhatják az emberi test mozgásának törvényeit. Az orvosok itt színes képlemezeket kölcsönöznek, hogy alátámaszthassák mind népszerű, mind tudományos és szakszerű előadásaikat, és itt az NDK egyik legnagyobb szakkönyvtárában tanulmányozzák az új munkamódszereket. Az egészségügyi intézmények tervezői pedig felkereshetik azt a pavilont, ahol tipizált műszereket és a tudomány legutóbbi ismeretei alapján előállított teljes kórházi berendezéseket állítanak ki: a szobák zöldszínü mennyezete megkíméli a betegek szemét, a falak festése mintanélküli, hogy a betegek unalmukban ne foglalkozzanak azok összeszámolásával! A földművesek megtalálják a múzeumban a higiéniai szempontból hibátlan gazdaság részletes javaslatát. Csekély illeték fejében az érdeklődők rendelkezésére bocsátják a kívánt egészségügyi vándorkiállítások tárgyait. ügyre nő ennek az egyedülálló •

L

j egészségügyi múzeum látogatóinak száma. A múzeumot a múlt év folyamán csakneni egymillió ember tekintette meg, akik a világ minden tájékáról jöttek Drezdába. Mi pedig - csehszlovákiai szomszédok szívből kívánjuk, hogy egyre szorosabbá, sikeresebbé váljék a drezdai higiéniai múzeummal megkezdett együttműködésünk. Mudr. Milan Cílek