Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-22 / 140. szám, péntek

Az amerikai munkanélküliség — nemzeti csapás „... Hazánk politikai vezetői behunyják a szemüket és befogják a -fülüket, nem akarnak semmiféle bizonyítékot látni vagy hallani arra vonatkozóan, hogy emberek nékülöznek... Ha nem javítunk törvényeinken, úgy a munkanélküliek jövőre igen nehéz helyzetbe kerülnek, amennyiben nem találnak munkát. Ha az idén nem lesz semmi keresetük, úgy jövőre nincs joguk munkanélküli segélyre. Az országban kevés az iskolahelyiség ... Rendet kellene teremteni a nyomortanyákon, karban kellene tartani az elavuló lakóházakat és újakat kellene építeni a közepes és alacsony jövedelmű lakosság széles rétegei számára. A kormány nem érdeklődik ez iránt. Amíg a villanegyedek gazdag lakói jól érzik magukat, mi érdekük lenne a hatalmon levőknek abban, hogy felfigyeljenek erre a kérdésre? A szövetségi kormány meg sem kísérel harcolni az éhezés ellen, ugyanakkor azonban bőkezűen szórja a pénzt luxuslakásokra, fényűző gépkocsikra, repülőgépekre és helikopterekre, amelyeket az állam vezetői használnak..." KI E MERÉSZ SZÖNOK? Ne gondoljuk, hogy ezt valamilyen forradalmár, vagy talán kommunista mondta felháborodásában. Talán el sem hinnénk, hogy Paul Douglas, USA-beli demokratapárti szenátor beszédéből idéztünk, melyet nemrégen az AFL-CIO, amerikai szakszervezeti szövetség washingtoni konferenciáján mondott. Tudjuk, hogy a jelenlegi elnök és hívei a köztársasági pártot képviseli, míg a demokraták ellenzékben vannak. A demokraták sem jobbak a Deákné vásznánál. Amikor a demokrata Truman elnökölt, akkor a demokrata szenátorok és monopóljaik fölözték le a tejszínt, a búsás hasznot, amit a koreai piszkos háborún kerestek. Tiszta demagógia a beszéd, azért mert amíg kapitalizmus létezik, addig a munkanélküliség, a válságok problémáját nem fogják megoldani. A tőkés érdokeltségek mindig bizonyos szenátorokat pénzeltek és a kormány-aparátusában hemzsegnek azok, akiket a pénzmágnások a kiválasztottak közül helyeztek oda. A hatalmasok, ha egységesek is a fosztogatásban, ritkán vannak egy véleményen a zsákmány felosztását illetően. Az egyik csoport érdekeltségei is átnyúlnak a többiek területére és számos monopoltársaság, tröszt fölött megoszlik az uralom, mert a nagytőke birodalmát semmilyen határvonal nem korlátozza. Douglas szenátor egyáltalában nem kacsintgat a kommunizmus felé, sőt azt mondja, hogy „a kormány tisztán látja az agresszív kommunizmus veszélyét. A külföldön legjobban úgy lehet szembeszállni a kommunizmussal, ha javítják az ottani népek életét." Az amerikai kormány segítségnyújtására gondol, amely fegyvert és pénzsegélyt nyújt fegyverkezésre a Közel-Kelet és Ázsia néhány országának Minden esetre „business is business''^ AMERIKA ELSŐSZÁMÚ PROBLÉMÁJA a tömeges munkanélküliség, mely az egész amerikai gazdasági élet fenyegető veszedelme lett. Ez a tragédia nemcsak az egyes embereknek okoz szenvedést, nemcsak a munkásokat fenyegeti, akik elvesztik kenyerüket, hanem az ipart és a mezőgazdaságot is, amely elveszti piacát. Egyedül George Meany, az AFLCIO elnöke szerint is az elmúlt négy hónap alatt a munkanélküliség egyáltalában nem csökkent, jóllehet az Ipari termelés elérte a válság előtti színvonal 95 százalékát, ugyanakkor az ipar foglalkoztatottsága csupán 40 százalékos, öt elbocsátott munkás közül csupán kettő került vissza a termelésbe. KONFLIKTUSBAN A TECHNIKÁVAL Walter Reuther, a Gépkocsi és Repülőipari Munkások Egyesült Szakszervezetének az elnöke is, aki az AFL-CIO alelnöke, élesen bírálta a kormány politikáját és cáfolta azt, mintha az Egyesült Államokban csak 4,3 millió munkanélküli lenne. A szakszervezetek megállapítása szerint ez idő szerint ezek száma legkevesebb 5,8 millió, melybe nincs beleszámítva a 2 millió részben munkanélküli. Idézve a Wall Street Journalt, — mely a nagy pénzmág nások lapja - megjegyezte, a munkanélküliség oka az, hogy a munkatermelékenység növekszik ... Az új gépi berendezés mindenütt meghozza gyümölcsét oly módon, hoc- növekszik a teljesítmény alacsonyabb munkáslétszám mellett is. 1948-ban 12,7 millió munkás dolgozott, ma pedig 11,9 millió 35 százalékkal többet termel. Egyszóval a technika fokozott fejlődésével állnak szemben, azaz konfliktusba kerültek a technikával. Az automatizálás a tőkés termelő viszonyok között egyre több munkást dob az utcára. Hiába gyártanak több gépkocsit, ha ugyanakkor nem gondoskodnak a szükséges vásárlóerőről. FEJENKÉNT 4140 DOLLÁR ADÓSSÁG Az amerikai szakszervezetek statisztikája szerint a munkanélküliek száma a dolgozók 7,6 százalékát teszi ki, úgyhogy a háború befejezése óta elérte a csúcspontot. Ma az átlagamerikainak 4140 dollár adóssága van (1953-ban még csak 2970 dollár). A legnagyobb rész a jelzálogkölcsönökre és a közszükségleti cikkek részletfizetésére esik. Az utóbbi öt év alatt pedig az ipari kapacitás részleges kihasználása és a munkanélküliség miatt az ország 152 milliárd dollárt, minden család 3000 dollárt vesztett. Rosszak a kilátások is, mert kiszámították, hogyha az elkövetkező 5 évben a termelés továbbra is ilyen alacsony lesz, akkor a kiesés 400 milliárd dollárra emelkedik. Ha a kapitalizmus fennállásának első évszázadában a burzsoázia a termelőerőknek hatalmasabb méretű fejlődését érte el, mint az összes addigi nemzedékek együttvéve, ezt nem mondhatjuk a mostani időszakra, amikor a tőkés rendszerben a termelőerők fejlődését a széles néprétegek alacsony fogyasztása fékezi. A szocialista világrendszerben ez nem áll fenn, mert ott megszűnt a munkanélküliség s a dolgozók vásárló ereje állandóan nő. A szocializmus most olyan hatalmas termelőerőket fejleszt, amely felülmúlja mindazt, amit a kapitalizmus eddig bármikor elért. Nem véletlen, hogy éppen szocialista országban építették az első atomerőművet, szerkesztették az első mesterséges holdat és az első űrrakéta is szovjet emberek műve. Míg a kapitalizmusban a technika fejlődése még jobban növeli a munkanélküliséget, addig a szocializmusban a temelés automatizálása áldás, s az egész társadalom javát szolgálja. g - k Üj életet jelent a Duslo — Merre van az épülő műtrágyagyár? — kérdeztük meg Vágsellyén az egyik járókelőt. — A Dusló? lessék csak átmenni a Vág hídján és Vecse mellett már látni az odavezető országutat. Épp most betonozzák. — Messze van innen? — kérdeztük tovább. — Dehogy. Csupán 2—3 kilométer. Nékünk nagyon is közeli — válaszolta megfontolva és egy darabig elkísért, hogy mutassa az utat. Aki Ismeri ezt a kis Vág menti mezövároskát, az megérti a választ. Hogy is volna messze az épülő műtrágyagyár, amikor ezelőtt a sellyei és a környékbeli munkásoknak 100—200 kilométernyire Is el kellett menniök munka után. Nagy örömmel fogadták ezért Vágsellye lakói 1956-ban a kormány határozatát, mely az új műtrágyagyár építésére vonatkozott. Ezideig Sellyén és környékén ugyanis semmilyen ipar nem létezett. Az említett kormányhatározattal üj korszak kezdődik Vágsellye és környéke lakóinak életében. Olyan korszak, mely az épülő gyárral egyidejűleg a nép jólétének növelését jelenti. rögén, a salétromsavas műtrágya, melynek termeléséhez a gyár annyi vizet használ majd fel, mint maga Bratislava. Valamennyi üzemrészlegen a legkorszerűbb gépberendezéseket szerelik majd fel, melyeknek értéke a szerelési költségekkel együtt meghaladja az egész Duslo beruházási költségének több mint 50 százalékát. E nagy vegyiipari üzemben minden munkát a gépek végzik majd, a munkás csak a termelés irányítója lesz. Gyors ütemben Hazánk és Közép-Eruópa legkorszerűbb műtrágyagyára, a Duslo ma még csak modellben tekinthető meg. Ezen láthatjuk a jövendő gyár körvonalait, épületeit, raktárait a fásított utakkal együtt. Egy-két éven belül minden a valóságban is úgy fog festeni, mint most a modell. Az építkezés színhelye máris olyan, mint egy megbolygatott hangyaboly. 18 hektárnyi területen folyik serényen a munka. Gépek, bágerek, buldozérek, teherautók ássák, hordják mindenütt a földet, vagy csinálják az utakat, vágányokat, csatornákat, melyek a hatalmas üzem egyes részlegeit kötik össze. 1962-ig, az építkezés első szakaszának befejezéséig az építőknek nem kevesebb, mint 331000 köbméter földet kell kiásniok és 315 000 köbméter földet áthelyezniük. Mindez olyan nagy feladat, melyhez ha hozzáadjuk az épületek feliállítását, a gépberendezések beszerelését és kipróbálását, a szakemberek előkészítését, úgy szinte hihetetlennek tűnik a határidő, - 1962. július l-e, amikor az új gyárban teljes ütemben megindul a műtrágya termelése. Márpedig ezt a feladatot teljesíteni kell. A XI. pártkongresszus a mezőgazdasági termelés növelése érdekében már a Duslo termelésére is számított. Ennek a iagy feladatnak tudatában vannak a Duslo építői. Milyen lesz az új gyár? Erre a kérdésre legjobban számokban lehet válaszolni. A Duslo építésének első szakaszában felépül az üzem valamennyi termelőrészlege és 1962. július 1-én csaknem 1200 munkás már hozzá is láthat a termeléshez. Az állam erre a célra 1 s£> millió korona költséget irányzott elő. Az építkezés második szakaszában — 1962-től 1965-ig - több mint I.Vtf millió korona költséggel az üzem annyira kibővül, hogy 1953-ban a nitrogén termelése a duplájára növekszik és az évi termelés értéke már csaknem eléri az egymilliárd koronát. Ebben az időszakban a gyárimunkásságnak a száma már meghaladja a 2500-at is. A további években ez a szám még növekszik. A Duslo fő terméke a földgázbői termelt nitTöbb tej, vaj, gabona A XI. pártkongresszus határozata kitűzi, hogy a harmadik ötéves terv végéig a vegyiipari termelést az 1958-as évihez viszonyítva 2 és félszeresére kell növelni, a nitrogéntartalmú műtrágya termelését pedig a négyszeresére. Hogy ezt az irányelvet megvalósíthassuk, sokkal gyorsabban kell a vegyiipart fejlesztenünk, mint a többi iparágat. Ezt a célt szolgálja a vágsellyei műtrágyagyár felépítése is. A Duslonak nemzetgazdasági szempontból nagy jelentősége lesz. Hisz 1965 után itt összpontosul majd hazánk szintetikus kaucsuk termelésének 25 — 30 százaléka, a második rész felépítése után a gyár termelése ötszörösére növekszik. A Duslo felépítésével és más vegyiipari üzemek felépítésével elérjük azt, hogy 1965-ig az egy lakosra eső műtrágyatermelésben nemcsak utolérjük a fejlett kapitalista államokat, mint például az USA-t vagy Nagy-Britanniát, hanem el is hagyjuk őket. Ezáltal növelhetjük a mezőgazdasági termelést, amint ezt a XI. pártkongresszus kitűzte. Tudjuk, hogy 1 hektár föld számára egy kg nitrogén 11 — 22 kg gabona —, 70 — 145 kg cukorrépa- és 50-120 kg burgonya-többtermést jelent. Ezért a Duslo felépítése nemcsak Vágsellye környékének iparosítását jelenti, de mezőgazdaságunk termelésének fellendítését is eredményezi. Ä Duslo és a város I Az épülő gyár nagy egészségügyi központjának félig kész téglafalánál találkozunk a három Rehák-testvérrel: Ernővel, Pállal és Gyulával. Már három hónapja mint kőművesek dolgoznak itt, de azelőtt már bejárták az egész országot, a szocializmus nagy építkezéseit. Idevalók Vecsére és amint mondják, végre hazakerültek és idehaza dolgozhatnak. Vecséről járnak ide vagy százan: ácsok, kőművesek, földmunkások. — Ez volt a mi régi óhajunk, hogy idehaza dolgozhassunk, mert két-három hétre vagy egy hónapra távol lenni a családtól, nem a legkellemesebb — mondja Pál, a legidősebb. Majd közbeszól a legfiatalabb: — Most aztán végleg letelepszünk. Ha bevégezzük az' építkezést, mind a hárman itt maradunk a gyárban, sőt még a feleségeink is ide jönnek, ha lesz rájuk szükség a gyárban. Ezért ég a munka Rehákék keze alatt. Türelmetlenek. Alig várják, hogy gyárimunkások lehessenek. De nemcsak ők vannak itt ilyenek, hanem többen is. A Duslo építkezésén dolgoznak munkások Negyedről, Szelicéről, Mocsonok-Királyiról és más környékbeli faluból is, akik a Dusloban szándékoznak maradni, mihelyt üzembehelyezik. Rehákék munkát kapnak Kérdezzék meg ma bárkitől Vágsellyén, mi az a Duslo? Még az iskolás is megmondja, megmagyarázza, hogy ez a város jövője. Pedig csak öt hónappal ezelőtt rakták le az alapot három kilométerre a várostól. Ma azonban mindenki erről beszél Vágsellyén. Erről ad elő a tanító az iskolában, erről beszélnek a gyűléseken. A Duslo nevével szorosan összekapcsolódott a város jövője. Még alig kezdték meg az építkezést és Vágsellye egyik részén máris 40 lakásos új lakótelep emelkedik büszkén a magasba. Ilyen lakás pedig 1965-ig még 480 épül a gyár munkásai számára. Vágsellye, az egykori mezővároska ipari várossá fejlődik, melynek 1965-ben már több mint 12 000 lakosa lesz. De nemcsak lakóházak épülnek majd a munkások számára, hanem iskolák, üzletek, kultúrház, mozi, óvoda, bölcsőde. Erre a célra 43 millió koronát irányoztak elő. Ezért olyan közeli a Duslo a sellyeieknek, ezért emlegetik nevét oly nagy szeretettel, mert hisz a Duslo új életet jelent a környék lakóinak számára. Horváth Sándor Szovjet módszerek A kunčicei Klement Gottwald Oj Kohó hengerdéjét a IV. országos szakszervezeti kongresszus építkezésének hirdették ki. Hazánk legkorszerűbb hengerdéjét példásan fogják építeni, hogy a gyártás a kormány által megállapított határidőben meg is indulhasson. Az új hengerde egyik részlegén három irányban fogják húzni az 5—10 mm vastagságú drótot, 32 m-t másodpercenként. Az űj hengerde szerelésénél az építők szovjet tapasztalatokat alkalmaznak, amelyeket a Krivojrogi Acélmű építkezésénél szereztek. A minap szülőfalumban jártam, meglátogattam hozzátartozóimat. Apámmql ilyenkor a családi események mellett sok mindenről elbeszélgetünk: a falu, a szövetkezet ügyes-bajos dolgairól, s mivel apám újságolvasó ember, tájékozott a külpolitikai eseményekről, sőt még a kiemelkedő sportesemények sem kerülik el a figyelmét. Egyébként a szövetkezet kertészetében dolgozik, s nem túlzás, ha azt mondom, hatvanöt éves már, de megállja helyét a munkában. Igaz, olykor panaszkodik a reumára, ami a lábait kínozza, de ez leginkább csak akkor történik meg, ha nem kedvez az időjárás, no meg ha jobban „meg kell szorítani" a munkát. S mostanában, ahogyan beszédéből kivehettem „szorítják" is a kertészetet, mert attól függ, kapnak-e előleget májusban, avagy sem. Ha tudnak egy nagyobb szállítmány zöldséget a piacra dobni, lesz előleg, ha nem, várni kell egy kicsit a pénzre. Őszintén megvallva, apám kissé kedvetlenül, de nem túlságosan panaszkodva elmondta azt is, hogy áprilisban sem volt már előleg, de nyomban hozzáfűzte: legalább együtt marad a pénz, most úgy is szükség lesz rá, a néhány éve épített szobakonyhás házikóhoz akarnak hozzá ragasztani még egy szobácskát, mivelhogy a család többesedik és keveselli az egy szobát. Anyagiakban meg úgy állnak ők is, mint több olyan szövetkezeti család, amelynek egy vagy két tagja üzemben dolgozik, így van ez apáméknál is, hiszen a húgom a Teslából minden hónapban visz haza pénzt. De mit csináljon az olyan család, amelyből senki sem jár gyárba, apró a család? Ök mégis csak megérzik, ha két hónapig nincs előleg? Eképpen vitatkozva apámmal feltettem a kérdést: — S miért nem kapnak előleget?, Oasámapi beszélgetés Hova teszik a tejért, a tojásért, húsért bejött összeget? — Elmegy az mind takarmányra. A közeli falvakból már mindent öszszevásároltunk, s most húsz, harminc kilométer távolságból kell hoznunk a takarmányt. A szállítás is felemészt egy kis pénzt. Ozinte hihetetlennek tünő do^ log, hogy a somorjai járásnak e falujában, melynek határában kötésig érő here nőtt mindig és nem volt azelőtt Alsójányokon egyetlen egy parasztember, még kisparaszt sem, akinek holdjai arányában ne lett volna évelő takarmánya. Így mondtam ezt apámnak is, persze ezzel nem mondtam újat, hiszen harmincöt esztendeig arató-ember lévén, minden esztendőben öt-hat hold herét kellett lekaszálnia másodmagával. Es azt is tudja, azelőtt igen rossz esztendőnek kellett lennie, hogy valamelyik parasztember a faluban takarmányt vásároljon. S miért nincs moit elegendő takarmány? Azok dolgoznak a szövetkezetben, akik mindig igen jól tudtak gazdálkodni, a vezetőségben is gazdálkodáshoz úgymond kiválóan értő emberek vannak, a föld, a termőtalaj sem rosszabb, sőt jobb! Mélyebben szántja meg a traktor, s a jó istállótrágya mellett annyi műtrágyát sohasem kapott az alsójányoki határ, mint mostanában ... Etethetnének már herét is árpaszalmával leszecskázva. Apám azt mondja, gyenge a here, megbolygatta a fagy fejlődésében. Etethettek volna már hetekkel ezelőtt őszi keveréket: rozsosbükkönyt, hiszen az idén jól bevált, buján fejlődik e növény. De nem vetettek egyetlenegy hektárt sem. Hogy miért, arra apám sem tudott választ adni.,. E

mlékszem, a múlt ev őszén is több ízben voltam otthon, akkor azt mondta apám, meg többen is a szövetkezetben: Jövőre már lesz takarmány bőven, mert jó volt a takarmánytermés. Persze erre azt mondják majd most a szövetkezeti tagok, lett is volna elég, ha nem vesznek a tavaszon kilencven egynéhány szarvasmarhát. De azt már az ősszel is tudták, hogy fejleszteni kell az állatállományt, s ha több az állat, több takarmányt kell vetni. Vagy nem készített a szövetkezet gazdaságfejlesztési tervet? Ez már hiba, mert enélkül több meglepetés is érheti őket. Arra is emlékszem, hogy azelőtt minden gazda számolt azzal, hátha gyengén fejlődik a legelőn a fű, a jószág későn mehet a legelőre s ha netán elfogyna a száraztakarmány koratavaszra, legyen zöld takarmány az állatoknak. Erre a célra rozsosbükkönyt vagy rozsot vetettek. Általában rozsot, mert ha nem kellett zölden lekaszálni, megetetni, hagyták beérni és aratáskor betakarították. Nem is új dolog, s azt is tudja falumban minden gazda, hogy jó, ha van „mihez nyúlni" tavasszal s íme a múlt év őszén erre mégsem gondoltak, pedig tíz hektár keverék most úgy jönne, mint súlyos betegnek az orvosság. li/Jint ahogyan már sző esett róla, ha nagyobb összeg áll a házhoz, a kertészetből lesz előleg, sőt visszamenőleg is mindenki megkapja a munkaegységekre járó pénzt. Így hát a tagok nem is károsodnak. Igen, így fest ez az első gondolatra, de ha mélyebbre megyünk, rájöhetünk, mily kára származik ebből a közösségnek. Ha sajátmaguk termeltek volna takarmányt, most nem kellene drága pénzen vásárolniok, az állattenyésztésből eredő jövedelmet más célokra, gépvásárlásra, a termőtalaj megjavítására fordíthatnák. Kétségtelen az is, hogy az olyan állattenyésztésben, ahol máról-holnapra elfogy a takarmány, nem érhetnek el olyan hasznosságot, mintha bőséges takarmányalappal rendelkeznének. S mi következik ebből ? Elsősorban az, hogy kevesebb tejet, húst tudnak értékesíteni, s ezt nemcsak ök érzik meg, hanem a közellátás is, hiszen a jányokihoz hasonlóan több szövetkezetben gondatlanságuk folytán gyengén állnak a takarmányokból. Azt meg már igazán nem szükséges bővebben magyarázni — ezt érzik a jányokiak is saját bőrükön — hogy ha kevés a takarmány, kicsi a haszon. Azt hiszem, ez jó iskola volt szülőfalum szövetkezeteseinek s az idén, most, amikor elkezdődik a takarmánybetakarítás ideje, mindent megtesznek, hogy a jövőben ne legyenek „másokra" utalva, s annyi takarmányt biztosítanak majd a téli hónapokra, hogy mennyisége megfeleljen az állandóan gyarapodó állatállomány szükségleteinek. Okulhatnak ebből más szövetkezetek is, mert még több helyütt előfordul, hogy ilyen „kicsiségnek" mondható dolgok igen nagy kárt okozhatnak mind a szövetkezetnek, mind pedig a közellátásnak. 'em szeretném, ha mindezt, amit megírtam, úgy fogadnák szülőfalumban, mint valami okoskodást, az ő dolgukba való bele kontárkodást, mondván: „kiteregetett" bennünket az újságban. Hiszen ők, akik benne élnek, dolgoznak a közösben, még jobban ismerik a szövetkezet bajait, nehézségeit. S hogy mégis írtam róluk, ezt azért tettem, hogy ők maguk, de főképpen mások is okuljanak belőle. MÉRY FERENC iV

e ÜJ SZÖ 4 * 1959. máii;s 2fl.