Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-22 / 140. szám, péntek

A genfi értekezlet nyolcadik napja Az egyes konkrét kérdések megtárgyalása — a helyes út A Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisztereinek szerdai 15 óra 30 perckor kezdődő immár nyolcadik plenáris ülését a délelőtt folyamán a különféle tanácskozások egész sora előzte rheg. így pl. Brentano nyugatnémet külügyminiszter megbeszélése Herterrel, az USA államtitkárával. A három atomhatalom külügyminiszterei szerdán a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről nem tárgyaltak. A sajtó közlésé szerint az USA és Nagy-Britannia képviselői A. A. Gromikoval, a szovjet külügyminiszterrel folytatott tanácskozásaikról rendszeresen tájékoztatják nyugatnémet és francia kartársaikat. Franciaország képviselőjét különösen kellemetlenül érinti az, hogy a megbeszéléseken nem vehet részt, mert nem tagja az „atomklubnak". Az ebédnél A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere de Murvillevel, a francia külügyminiszterrel találkozott, mialatt Lloyd angol külügyminiszter VVhitne londoni amerikai nagykövettel tárgyait. A külügyminiszterek plenáris ülésén. Coude de Murville elnökölt. Á szerdai ülésen, amely Couve de Murville elnöklésével folyt, a külügyminiszterek értekezletének résztvevői folytatták a német békeszerződés szovjet javaslatának és a három nyugati nagyhatalom komplex tervének tárgyaiásat. A megelőző üléseken folytatott vitában lényeges ellentétek mutatkoztak a Szovjetunió és az NDK küldöttségei között az egyik részről, valamint az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségei között a másik részről. A. Gromiko, aki a békeszerződés szovjet javaslatáról folytatott eddigi vitát összefoglalta, szerdai beszédének befejező részében megjegyezte, hogy nem merítették ki a felek álláspontja közeledésének valamennyi lehetőségét. Pozitívan értékelte azt a tényt, hogy Ch. Herter. Couve de Murville és Š. Lloyi véleményt nyilvánítottak a békeszerződés javaslatának egyes cikkelyeit illetőleg, és megállapította, hogy csakis ezen az úton az egyes konkrét kérdések megtárgyalásának útján lehet megvilágítani az értekezlet valamennyi résztvevőjének áláspontját és a nézeteket összhangba hozni. Emellett rámutatott arra, hogy itt részint azon legfontosabb kérdésekre vonatkozó nézetekről van szó, amelyek a békeszerződés fő tartamát képezik, részint pedig a többi kérdésekre vonatkozó nézetekről, amelyek a német kérdéssel kapcsolatos feladatok megoldására vonatkoznak. A szerdai ülésen elsőként Herter, az USA államtitkára beszélt. Hangsúlyozta, hogy küldöttsége azért van Genfben, hogy pozitív eredményeket érjen el a német kérdésben és javaslatokat készítsen elő a csúcsértekezletre. Azzal a céllal jöttünk Genfbe - mondotta, - hogy komoly és sikeres tárgyalást folytassunk. Azonban a jóakaratról és készségről szóló ezen biztosítás ellenére az álláspontok közelebb hozását illetőleg Herter beszédének további részében védelmezte a három nagyhatalomnak az ún. komplex „béketervben" foglalt álláspontját. Ez az álláspont meggátolja a német kérdésnek mindkét félre nézve elfogadható megoldását. Herter azt állította továbbá, hogy Gromiko ahelyett, hogy a nyugati tervet áttanulmányozta volna, ezt a tervet figyelmen kívül hagyta és felszólított a békeszerződés azonnali megkötésére Németországgal. Azonban mindenki előtt, aki figyelemmel kísérj a keddi értekezlet lefolyását, világos, hogy a Szovjetunió küldöttsége a három nyugati hatalom javaslatait részletesen és alaposan elemezte és hogy a szovjet küldöttség következtetései éppen ebből a részletes tanulmányozásból erednek. Herter egyenesen tagadja a német nép jogát arra, hogy Németország egyesítésének kérdését önállóan oldja meg. Tagadta a németek azon jogát is, hogy a választások kérdését önállóan intézze. Herter szavai szerint a szabad választásokat Berlinben és egész Németországban csupán a négy nagyhatalom ellenőrzése vagy pedig más külföldi ellenőrzés alatt lehet lefolytatni. Herter azután a békeszerződés szovjet javaslatával foqlalkozott és meqkísérelte azt az alaptalan állítást. hogv ez a javaslat szintén „komplex javaslat" bár a szovjet javaslat a valóságban csupán egy problémával, a német békeszerződéssel foglalkozik. A „komplex terv" védelmében felszólalt S. Lloyd Nagy-Britannia külügyminisztere is, aki Ch. Herter után beszélt. A mi nyilatkozatunk — mondotta Lloyd - amely szerint a nyugati hatalmak béketervét egyetlen oszthatatlan eqészként kell értékelni, anynyit jelent, hogy azok a kérdések, amelvekről a tervben szó van. és amelyek Németország egyesítésére, az európai biztonságra és a békeszerződésre vonatkoznak, kölcsönösen öszszefügqnek. S. Lloyd emellett azt a tényt, hogy a német békeszerződés szovjet javaslatában Németország jövő fejlődésére vonatkozó határozatok vannak, amelveket a szerződés nem hagyhat figyelmen kívül, arra vonatkozó bizonyítéknak tekintette, hogy a szovjet javaslat is „komplex javaslat". S. Llovd tagadta a két önálló német állam létezését, ezt azért volt kénytelen tenni, hogy bebizonyítsa, a német békeszerződést állítólag csupán Németország egyesítése után lehet megkötni, amint azt a nyugati terv feltételezi, amely terv a békeszerződés megkötését Németországgá' bizonytalan időre elodázza. S. Lloyd ragaszkodott továbbá ahhoz a tézishez, hogy Németország egyesítéséért a felelősség a négy hatalomra hárul. Selwyn Lloyd tehát azt igyekezett bizonygatni, hogy a három hatalom tervében az össznémet bizottság megalakításáról szóló pont bizonyos mértékben azt jelenti, elismerik a németeknek azt a jogát, hogy ügyeiket meqoldhassák. Az angol küldöttség vezetőle azonban mellőzte azt a tényt, hogy a nvuqati terv szerint az össznémet bizottság megalakításáról nem az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, hanem ismét a négy nagyhatalomnak kell döntenie. S. Lloyd után Á. Gromiko emelkedett szólásra, aki a három nyugati naqvhatalom küldöttsége vezetőinek előző és aznapi nyilatkozataival kapcsolatban több megjegyzést tett. Ismét hangsúlyozta, azon tény po-. zitív jelentőségét, hoqy Ch. Herter, S. Lioyd és de Murville beszédükben egyes konkrét Kérdésekkel, közöttük a szovjet javaslatban foglalt német békeszerződésre vonatkozó kérdésekkel foglalkoztak. A. Gromiko rámutatott arra, hoqy az álláspontok közelebb hozásához vezető eqyedüli út a konkrét tanácskozás valamennyi kérdésről. A szovjet küldöttség vezetője ezután részletesen elemezte és bírálta a nyugati hatalmak képviselőinek a békeszerződés szovjet javaslata egyes cikkelyeivel szemben tett ellenvetéseit és rámutatott ezen ellenvetések alaptalanságára. Eqvúttal kijelentette, hoqy amennyiben a nyugati hatalmak küldöttségei a szerződés egves cikkelyeinek más szövegezésével rendelkeznek, úqy a szovjet küldöttség hajlandó e szöveqezéseket meqtárqvalni és olyan meqoldást találni, amely eleget tenne mind a Szovjetunió, mind a nyugatj hatalmak kívánságainak. A. Gromiko beszédének befejező részében ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség nézete szerint az értekezletnek nem az a fő feladata, hogy a figyelmet az ellentétekre irányítsa, hanem az, hogy lehetőségeket keressen a vélemények közelebb hozására. Úgy vélem, hogyha valamennyien ezt a nézetet vallják, a külügyminiszterek értekezlete hasznos dolgot végezhet, amiért országunk és a más országok népe hálás lesz A. Gromiko beszéde után az ülés véget ért. Az NDK megbízottjának sajtóértekezlete G. Kegel, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének ipegbízottja, május 20-án a sajtó képviselői előtt hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem tárgyal a megszálló rendszernek egész Berlinre való kiterjesztéséről szóló javaslatokról. Kegel szembe helyezkedett Herter azon állításával, hogy az össznémet bizottság megteremtésére vonatkozó nyugati javaslatot, mely szerint a bizottságban 25 nyugatnémet és 10 keletnémet képviselő foglalna helyet, a Szovjetuniónak és az NDK-nak el kellene fogadniuk, mert az NDK képviselőinek leszavazása a megkövetelt kétharmad többséggel kizártnak tekintendő a bizottság valamennyi határozatának kérdésében. Ez a megjegyzés nem a legszerencsésebb megállapítása az amerikai külügyminiszternek. Az össznémet grémiumban a két német államnak a teljes egyöntetűség alapján kell képviseletet nyernie. A 25:10 arányból még egy iskolásgyermek is kiszámíthatja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak a grémiumban előterjesztett javaslata egyáltalán nem számíthat elfogadásra. Kegel rámutatott arra, hogy Németország Szociáldemokrata Pártja is, amely a nyugatnémet választók jelentős részét képviseli, elismeri, hogy az egyenlő képviselet szükségességét az össznémet szervekben. A GENFI ÉRTEKEZLET 9. ÜLÉSE Á genfi Nemzetek Palotájában csütörtökön 15 óra 30 perckor tartották e héten utolsó előtti ülésüket a külügyminiszterek S. Lloyd brit külügyminiszter elnökletével. Elsőnek Grewe, a nyugatnémet küldöttség szóvivője- emelkedett szólásra, aki délelőtt külön megbeszélést folytatott Couve de Murville francia külügyminiszterrel. A külügyminiszterek holnapi ülése után ismét két napra félbeszakítják a tárgyalásokat és ezt az időt az egyes küldöttségek vezetői felhaszÁz NDK kormánya tiltakozik a bécsi szudétanémet-napok ellen Az NDK miniszterelnökségének sajtóhivatala szerdán nyilatkozatot tett közzé a bécsi úgynevezett szudét&német-napokról. A nyilatkozatban a Német Demokratikus Köztársaság kormánya tiltakozik az osztrák kormány magatartása ellen és figyelmezteti, hogy a nyugatnémet revansisták és militaristák támogatásának politikája az osztrák köztársaság létét éj az osztrák nép érdekelt is veszélyezteti. NYIKITA HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán Moszkvában a Kreml-palotában fogadta a Tudományos Dolgozók Világszövetsége küldöttségének tagjait. a többi között Málék csehszlovák akadémikust is. (ČTK) AZ OMAN1 Imám damaszkuszi képviselője jelentette, hogy az ..ománi hazafiak fegyveres egvségei al-Mavale térségében meghiúsították az angol megszálló csapatok szállítását. (ČTK) INEDZSIRO Asanuma. a Japán Szocialista Párt főtitkára a május 20-i niigttai sajtóértekezleten kijelentette, hogy a felsőházi tagok június 2-i választása után Kisi kormánya komoly válságba kerül. (CTK) nálják arra, hogy tanácskozzanak kormányukkal. így megbeszélés céljából Londonba repül S. Lloyd brit külügyminiszter, de Murville, a francia küldöttség vezetője pedig Párizsba megy. Ugyanakkor Von Brentano, a nyugatnémet küldöttség vezetője Bonnba megy tanácskozni. GENFI TUDÓSÍ TAS U N K Acíenauer árnyékának nem szabad megzavarni a tárgyalásokat A

genfi értekezlet utolsó három plenáris ülésén a vita Németországgal kötendő békeszerződés kérdésére összpontosult. Amint várható volt, a nyugati hatalmak szembehelyezkedtek minden olyan megoldással, amely Németország semlegesítésére, a német államoknak a katonai csoportosulásokból történő kilépésére vezetne és amely „veszélyeztetné" a bonni hadsereg atom- és rakétafelfegyverzését. A nyugati haltalmak küldöttségei ugyan a leggyakrabban Németország egyesítésének követelményével operálnak, mégpedig az úgynevezett szabad választások útján való egyesítéssel, tehát olyan mechanikus módszert szorgalmaznak, amely figyelmen kívül hagyja a két német állam létezését. Ennek a követelménynek szüntelen hangsúlyozása a végtelenségig nyilvánvalóan Adenauer befolyásának az eredménye, és a legjellemzőbb a nyugatiak állásfoglalására ezen az értekezleten. Mivel azonban már általánosan ismert tény, hogy Németország egyesítését különböző okokból senki , sem óhajtja ténylegesen a nyugati táborban. de Gaulletől kedzve Adenauerig, máshol kell keresni az okát annak hogy únos-úntalan ismételgetik az „egyesítést". Ennek okát elsősorban abban kell keresni, hogy minden bizonnyal semmire sem vezet, másodszor' abban, hogy a Nyugat nem mondhatja meg nyíltan a német államokkal kötendő békeszerződéssel szemben támasztott ellenkezésének igazi okát. Ez az igazi ok az a törekvés, hogy minden áron biztosítsák Nyugat-Németország további „zavartalan" felfegyverzését atom- és rakétafegyverekkel a NATO agresszívtervei keretében. E céljukkal teljes összhangban a nyugati küldöttek a német katonai potenciál korlátozására irányuló minden javaslatot „diszkriminációnak" minősítenek. Ugyanakkor minden javaslatot, amely a német államoktól békeszerető politikát követel, „diktátumként" emlegetnek. E napokban Londonban megjelenik az 1918-1945-ös évek német külpolitikájáról szóló dokumentum második kötete, amely többek között azt bizonyítja, hogy Hitler politikája 1934-ben teljesen arra irányult, hogy időt nyerjen a Wehrmacht alapos felfegyverzésére. Érdekes, hogy a nyugati hatalmak nem látják a szembeszökő hasonlóságot Hitler egykori és Bonn mai politikája között, annak ellenére, hogy Murville francia külügyminiszter szerdai beszédében az idei éyet az 1934-hez hasonlította. Jóllehet az értekezlet plenáris ülésein folyó vita eddig nem mutatta az álláspontok jelentősebb közeledését a napirenden szereplő kérdések lényegében, Genfben az a vélemény uralkodik, hogy a miniszterek általában elégedettek a tárgyalások folyásával és különösen a magánmegbeszéléseken már bizonyos haladást értek el ezen értekezlet fő küldetésének szempontjából, vagyis az idén nyáron tartandó kormányfői értekezlet előkészítésében. Berlini tudósításunk : Grewe fölöslegesen szabadkozik VON GREWE nagykövet, a nyugstnémet küldöttség szóvíyője ugyanaznap, amikor a külügyminiszterek genfi értekezletén felszólalásában levesen tiltakozott azon állítás ellen, hogy a nyugatnémet kormány revansista és militarista politikát folytat, több nyugatnémet városban a bonni kormány tényezőinek részvételével másnak, mint revansístának és militaristának aligha nevezhető összejöveteleket tartottak. Olvasóink kellőképpen értesültek az NSZK területén kívül tartott egyik ilyen összejövetelről, a bécsi úgynevezett szudétanémet napokról. A kelet-poroszországi áttelepültek hasonló találkozót tartottak Nyugat-Berlinben, ahol Lemmer, a bonni kormány minisztere a Odra—Nissa határok ellen uszított. További revansista találkozók folytak le Karlsruheben, Majna-Frankfurtban, Stuttgartban, Kleiburgban. Az összejöveteleken a bonni kormány és katonai tényezők is aktív részt vettek. A volt SS ejtőernyős csapatok tagjainak kleiburgi militarista összejövetelén kb. 4 ezer volt SS-man vett részt, de jelen volt Shebourn amerikai tábornok és H. Kroh tábornok, a Bundeswehr ejtőernyős alakulatainak parancsnoka is, aki 1945-ig a hitleri Wehrmacht vezérőrnagya és az „elitcsapatok" Hitler által a legmagasabb katonai érdemrendekkel kitüntetett parancsnoka volt. A találkozón részt vett Rudel, Hitler kedvenc repülőezredese, aki már hetek óta utazgat Nyugat-Németországban és népszerűsíti a fasiszta úgynevezett Német Birodalmi Pártot. H Kroh. a Bundeswehr hivatalos képviselője, akinek az SS-manok találkozóján való részvétele fölött számos nyugatnémet újság is megütközött, volt háborús bajtársai társaságának örvendhetett. Dörzsölhette a kezét, amikor Rudel ordítozta: „Schörner tábornagy is közénk tartozik." (Ismeretes, hogy Schörner is háborús bűnös, a háború utolsó éveiben Csehszlovákia területén garázdálkodott, most börtönbüntetését tölti azért, hogy a háborúidején ok nélkül agyonlőtt egy német katonát.) A militarista találkozó résztvevői nagyon erőltették hangszálaikat, üdvrivallgással fogadták a háborús bűnös Kesselringet és Ramcke tábornokot, aki a második világháború idején fanatikus hitleristákként és elsőrendű gégemetszökként tüntették ki magukat. Ez tehát a helyzet. Míg Bonn hivatalos tényezői revansista és militarista összejöveteleken szerepelnek, háborúra uszítanak Kelet ellen s tisztelettel veszik körül az elítélt háborús bűnösöket, mások, mint pl. Von Grewe (mellesleg: mint von Ribentropp közeli munkatársát, szoros kapcsolatok fűzték a hitleri diplomáciához) érintve érzi magát a nemzetközi értekezleten, ha szemébe mondják az igazságot. Ehhez jó adag cinizmusra, és arcátlanságra van szükség. Igaz, hogy a német militaristák és fasiszták sohasem voltak énnek híján. Bohumil Schmidet. Újságíró-körökben lényegében kész dolognak tartják a nyugati javaslatok „csomagjának kibontását", jóllehet hivatalosan ezt még nem erősítették meg. Az amerikai szóvivő, aki ezt a lépést már vasárnap reggel bejelentette, kénytelen volt — állítólag a francia küldöttség tiltakozására — ugyanaznap este egy nem túlságosan meggyőző cáfolatot kiadni. Nyugat-Berlin kérdésének külön megtárgyalása azonban az itteni információk alapján már folyik az értekezlet plenáris ülésein kívül. Ugyancsak várható a közép-európai biztonsági intézkedések megtárgyalása is, ami természetesen a békeszerződés megtárgyalásával egyidejűleg lehetővé tenné bizonyos intézkedések mérlegelését annak ellenében, hogy feltartóztassák a német militarizmus veszedelmes előretörését. Újságírói körökben hírek szivárogtak ki az értekezlet zárt ülésein folyó megbeszélésekről is A plenáris ülésektől eltérően, amelyeken több mint száz személy vett részt, a zárt megbeszéléseken mindegyik küldöttség részéről csak kb. három-három személy venne részt. Az ilyen tárgyalások megrendezéséről kötendő egyezmény útjában állítólag már csak a francia küldöttség áll, amely nem akar egyet érteni a német küldöttségek részvételével. A francia küldöttség nem konstruktív eljárását itt azzal magyarázzák, hogy a de Gaulle-kormány úgy érzi, háttérbe szorul a nukleáris kísérletek beszüntetéséről folytatott tárgyalásoknál. Hogy „súlyát" másképp juttassa kifejezésre, a legkülönbözőbb akadályokat gördíti az értekezlet útjába. Más hírek szerint a francia küldöttségnek ebben az álláspontjában megegyezés jött létre Bonn és Párizs között Adenauer kívánságára, aki nem akarta, hogy a nyugatnémet küldöttség exponálja magát a legjobban a megegyezés ellen. E hét végén újból az értekezlet kétnapos félbeszakítására számítanak, mert az. az állapot, amelyet a tárgyalásokon elértek, állítólag megköveteli, hogy a miniszterek tájékoztassák kormányukat. Sőt arra is számítanak, hogy Herter külügyminiszter rövid időre visszatér Washingtonba. Ennek fő célja állítólag a nukleáris kísérletek beszüntetéséről folyó tárgyalások állapota. McElroy amerikai hadügyminiszter, aki Genfbe érkezett, szerdán először vett részt a tárgyalásokon, mint az amerikai küldöttség tagja, állítólag Washingtonból friss utasításokat hozott magával Herter számára. Valószlnűnek tartják azt is, hogy McElroyt, aki az USA uralkodó köreiben a balszárnyat képviseli, azért küldték Genfbe, hogy „felügyeljen" arra, Herter ne legyen túlságosan „engedékeny". A két fél javaslatainak benyújtása és az erre vonatkozó véleménycsere után, amit már kétségtelenül nagyrészt kimerítettek, az értekezlet nyilvánvalóan további fázisába lép. Csehszlovákia és Lengyelország részvételét a szovjet küldöttség erőfeszítése ellenére sem oldották még meg, de az egész kérdés az értekezlet napirendjén marad, és bizonyára megoldást nyer. Genfben továbbra is különösen nagy jelentóséget tulajdonítanak a szovjet és brit küldöttség együttműködésének, amelytől később közös kezdeményezést várnak a kormányfői értekezlet ügyrendjének összeállítása előtt álló fő akadályok közös leküzdésében. Az értekezlet helyzetének pozitív vonása azon körök fokozódó kudarca, amelyek minden vitás pont körül ki akarják élezni a helyzetet és zsákutcába akarják terelni a tárgyalásokat. Az értekezlettől azonban nem lehet semmilyen csodát várni. A minimális megegyezés is azonban a békeszerf-tő erők sikere volna, és megfelelő nyitánya a további nemzetközi tárqyalásoknak. JIŔÍ HOCHMAN Jegyzőkönyv a Kína és Csehszlovákia tudományos műszaki együttműködésről Peking (ČTK) Pekingben május 20-án jegyzőkönyvet írtak alá a Kína és a Csehszlovák Köztársaság közötti tudományos műszaki együttműködésről. Ezen jegyzőkönyv alapján a két ország kicseréli technikai adatait, a másik országba szakértőket fog küldeni és műszaki támogatást fog nyújtani a fémiparban, a gépiparban, a vegyi- és könnyűiparban. A jegyzőkönyvet a Kínai Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság tudományos és műszaki együttműködése közös bizottsága hetedik ülésének befejező részében írták a!^ 07 3 + 1

0_„ 2

i