Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-21 / 139. szám, csütörtök

AZ ERSEKÚ J VARI JÁRÁS ELETEBOL Hz üzemi pírtszervezetek munkájáról Az üzemi pártszervezetek tevékenységének meg­javításáról hozott párthatározat óta jelentős változá­sok történtek az érsekújvári üzemekben. Kollektívabb lett a vezetés, növekedett s pártalapszervezetek te­kintélye, szilárdult a munka- és termelési (egyelem. Több tizemben kimutathatóan jobban használják ki HIÁNYZOTT A KOLLEKTÍV VEZETÉS Pavel Polák elvtárs, a Magasépí­lészeti Vállalat igazgatója még most is felrója az üzemi pártszervezet bizottságának, hogy annak idején, te­hát a párthatározat előtt nem hív­ták meg a pártbizottsági ülésekre, nem tanácskoztak vele a legégetőbb problémák megoldásáról. Sajnos, Ján Procházka, a pártszervezet volt elnöke Inkább meghátrált a nehéz­ségek elől, minthogy az igazgató bevonásával a pártbizottság tagjai­nak segítségével megbirkózott vol­na velük. A pártonklvül dolgozók sem tudták, mit csinál a pártszer­vezet, mert a pártbizottság kevés gondot fordított a párttaggyűlé­sekre, még kevesebbet a nyilvános párttagoyülések szervezésére. Dö­cögött is az építkezés. A tervet csak évvégi hajrával teljesítették. Nézzük meg közelebbről, számok és adatok tükrében a pártszervezet javuló, politikai és szervező tevé­kenységét. Hogy az idén határidő előtt 18 lakásegységet adtak át az Elektrosvit dolgozóinak, nem em­berfeletti munkával érték el, ha­nem jobb együttműködéssel, a munka jobb megszervezésével. Az állam nagy segítséget nyújt az építkezés gépesítésével, hogy egyre könnyebbé váljék a munka. Csak ki kell használni. Erről beszéltek sokat a pártszervezet évzáró párt­taggyűlésén és a termelési érte­kezleteken is. Végül abban állapod­tak meg, hogy a hatalmas széles­vágányú mozgódarut jobban kihasz­nálják, ha az egyik műszakban kő­művesek és a másikban ácsok dol­goznák. Megy is most a munka Fennakadás és időveszteség nélkül. KEVESET ÉS NAGYON HIVATAIOSAN FOGLALKOZNAK AZ EMBEREKKEL Nem sima, nem zökkenőmentes a párthatározat valóra váltása a já­rási vasmegmunkálő üzemben. Az üzem vezetői, a párt- és szakszer­vezeti bizottság az utóbbi időben elmerültek a termelés napi problé­máiban és keveset foglalkoznak az emberekkel. Főképp ennek követ­kezménye, hogy a lakatosműhely­ben húzódoznak az ismeretlen és nehezebb feladatoktól. Jónéhányan hallani sem ak.írnak a takarékos gazdálkodásról, a műszakilag indo­kolt normákról. A hütővitrin-készítő (önkiszolgáló üzletek számára) üzemrészleg kom­munistái helyesen ismerték fel a pártbizottság gyengeségét. Press­burger Emil elvtárs pártcsoportbi­zalmi nem várt „felsőbb" utasí­tásra, tizenöt tagjával olyan kom­munista és párton kívüli kollektívát kovácsolt, amivel egy üzemrészleg sem dicsekedhetett. Folyamatosí­tctták a termelést, mindenki pon­tosan ismeri feladatát, s ha az üzemrészleg vezetője azt kéri, hogy ekkorra, vagy akkorra csináljanak meg valamit, nem fordult még elő, hogy a;zt időre el ne készítsék. A gé­peknek állandó kezelőjük van, aki ismeri a kezelés minden csinját­binját és felelősséggel használja. Nincs munkaerővándorlás, ahogy náluk mondják, jövés-menés. Min­dent, tehát a igazságos bérezés kérdését is a helyszínen, mondhat­nánk a munkapadnál Oldják meg. Ez a néhány példa felelet azoknak, akik a lakatos üzemrészlegen kevés gon­dot fordítanak a politikai nevelő­munkára. Persze ezért mindenek­előtt a pártbizottságot terheli a fe­lelősség. A pártbizottságnak töb­bet kellene foglalkoznia Ladislav Krivánekkel, az üzem termelésve­zetőjével is, akinek, az emberek­hez valő viszonya nem változott, nagyon hivatalosan kezeli őket. Pe­dig már az egy évvel meghosszab­bított párttagjelöltségi ideje -s le­járt. A pártbizottság számára nem lehet közömbös, hogy a gazdasági vezetők gyarapítják-e ideológiai tu­dásukat, tudják-e hasznosítani a tanultakat, össze tudják-e kapcsol­ni az elméletet a mindennapi élet problémáival. a gépeket, növekszik a termelékenység és csökken az önköltség. Ogy véljük, nem szükséges itt most külön megemlíteni a járási pártbizottság és aktivisták érdemeit a párttaggyűlések alaposabb, jobb előkészíté­sében, tartalmasabbá tételében, hiszen erről beszél­nek az eredmények. EGYSZERŰ MÓDSZEREK ­JÖ EREDMÉNYEK A ČSAO autójavító műhelyében is jártunk. Az első ember, akivel a hatalmas műhelycsarnokban talál­koztunk. Ember Béla elvtárs, autó­mechanikus, az üzemi pártszervezet elnöke. Beszélgettünk Jozef Hrubos­sal, az üzem vezetőjével s még sok elvtárssal. Jónéhány igen jó válla­lást és teljesítést soroltak fel. Töb­bek között azzal is büszkélkedtek, hogy az első negyedévben 161C00 koronát takarítottak me vq. Terven felül 10 teherkocsit és 15 motort javítanak meg az idén. Amikor a jó munkafegyelemre terelődött a szó, elmondták, hogy a fegyelem megszilárdítása jórészt attól függ, hogy a művezetők milyen segítsé­get kapnak a párt- és szakszerve­zeti bizalmiaktól, akik együtt élnek, dolgoznak a javítókkal. Az ő sza­vuk gyakran hatásosabb, mint a mű­vezetőé. Hiszen tudott dolog, hogy a dolgozó inkább elfogadja bará­taitól, közvetlen munkatársaitól a jó tanácsot. Nem véletlen tehát, hogy az üzem autójavítói megbir­kóznak a nehézségekkel, versenyez­nek szívvel-lélekkel, jó eredmény­nyel. — Kell-e jobb ösztönzés a mun­kaversenyre, mint a jól szervezett munkahely, a helyes bérezés, a munkások panaszainak meghallga­tása — mondja Hruboš elvtárs bú­csúzóul, kézszorítás közben. S ez­zel valóban egyetérthetünk. Ha a párt, a szakszervezet és művezetők összefognak, minden bizonnyal ered­ményes lesz munkájuk. Nem új, amit mondtak. Nem is nagy tettek ezek. És mégis lemér­hető hatásuk az üzem eredményei­ben. Csökkent az önköltség, ja­vult a minőség; amit elértek az üzem párt- és szakszervezeti funk­cionáriusai, elérhetik másutt is, ha követik jó módszereiket. ERDŐSI EDE MBu^i A jövőt formáló emberek között Az érsekújvári járás egyik legjobb s zövetkezete a szimöi. Igaz, a járási székhelyen azt mondták: Szimö az első . Egy kicsit furcsa, hogy a járást ver­senyzászló mégis Kamocsán van. Maguk a szimöi szövetkezetesek úgy véleked­nek: Kamocsa kemény versenytárs. Ä dolog lényege azonban mégiscsak' az, hoqy a szimöi szövetkezet jó. Becsület tel teljesítik a párt által kitűzött fel­adatokat. Összeült a vezérkar Délután félkettőt mutat az óra A szövetkezet irodájának tanácster­mében összeült a vezérkar. Nem ge­nerálisok, vagy törzstisztek. Egysze­rű parasztemberek, a szimöi szövet­kezet vezetői, munkacsoportok irányí­tói. Ilyenkor szokták megbeszélni a következő napi munkát, meg az eset­leg előforduló, gyors elintézésre szo­ruló problémáikat. Elintézni való pe­dig mindig van egy olyan szövetke­zetben, amelynek határa kevés híján kétezer hektárt számlál. A gépek be­osztása után most is szóbakerül a szövetkezet régi irodájának a kérdé­se. A szövetkezet régi irodáját a fa­lurendezés miatt le kell bontani. E munka elvégzését a szövetkezet traktorosai vállalták. A brigádvezető be is jelentette, hogy a határidő már lejár, a régi iroda pedig még mindig áll, de nyomban hozzá is tette: a cu­korrépa is szorít. Döntsük el, melyik legyen az első. A döntés egyöntetű volt: a cukor­répa kapálása, egyelése az első. És az adott szó? F.bben is megegyeztek. A hét végéig rendbeteszik a répát. Vasárnap dél­előtt meg közös erővel nekifekszenek a régi irodának. így rendben lesz a cukorrépa is. A becsületen nem esik csorba. A holnapra is gondoltak A szimőiek is belátták, hogyha szö­vetkezetüket szilárd alapokra akarják helyezni, az oszthatatlan alap bővíté­sére semmilyen körülmények között nem elegendő, ha évente csak 7 szá­zalékkal bővítik. Ezért az oszthatatlan alapra a bevételnek mér nem 7, ha­nem 10 százalékát helyezik el. Mit mond a zootechnikus ? A szövetkezetnek igen jó állatállo­mánya van. Balogh Sándor zootech­nikus szerint már az év elején meg­volt az év végére tervezett darab­szám. Most arra törekednek, hogy a hasznosságot a lehető legmagasabbra fokozzák. Tavaly — ahogyan a zoo­technikus mondja —, tehenenként elérték a 2600 literes fejésl átlagot. Szép eredmény, legjobb az egész já­rásban. Balogh Sándorék azonban nin­csenek megelégedve. Az év elején el­határozták, hogy az idén már elérik a 2800 literes évi fejési átlagot. Ez volt a terv. Balogh Sándor most pe­dig azt mondja: — Nincs kizárva, hogy meglesz a háromezer... A tavalyihoz képest a hústermelést is növelni akarjuk. Leg­alább három vagonnal több húst sze­retnénk beadni, mint tavaly. Egy-egy kocától pedig 14 malacot szándéko­zunk felnevelni. A íészekrakók Pleskó János építőcsoportját neve­zik így a tréfásabb kedvű szövetkezeti tagok. Nagy feladat hárul erre a 22­tagú csoportra. Az egyre növekvő állatállománynak istálló kell. A cso­port iparkodik is, de a zootechnikus még így is elégedetlen. Szimőn az építőcsoport már jó né­hány éve működik. A több ezer jószág számára ők maguk Spítették az ösz­szes istállót. Sokkal gyorsabban ment így a munka, mintha a Járási Építke­1 zési Vállalatra támaszkodtak volna. Gyorsabban ment és kevesebbe is került s ez igen fontos. Csak egy pél­dát említünk. A tardoskeddi szövet­kezetben a járási építkezési vállalat még a múlt év elején megkezdte egy 100 férőhelyes tehénistállő építését, de még ma sincs készen. A szövetke­zetnek az istálló 660 ezer koronájába fog kerülni. A szimöi építőcsoport ugyanilyen istállót 7 hónap -alatt fel­épített és a szövetkezetnek alig 400 ezer koronájába került. Az építőcsoport az idén három is­tálló felépítését vette tervbe, minden állami támogatás, illetve kölcsön nél­kül. Pleskó Jánosék ígéretet tettek, hogy az építkezési időt a tervvel szemben egy hónappal lerövidítik. Növekszik a jólét A szövetkezet egy közös kincs, a jólét állandó növekedésének kimerít­hetetlen forrása a szimőiek szemében. Az emberek jól élnek, szépen öltöz­nek. Százával van a faluban motorke­rékpár. Több szövetkezeti tag autón jár. Rádiót hallgatnak, televíziós ké­szüléket néznek. A szimőiek tudják, hogy a jólét maga a szövetkezet. Mai életüket a kommunisták irányításával maguk teremtették meg. Ők formál­ták, gyúrták olyanná, amilyen. Kultúrház nélkül is van kultúra Jó néhány szövetkezetben, ha az ember a kultúra után érdeklődik, azt a választ kapja: nincs kultúrhá­zunk ... Szimőn sincs. A kultúra még­is helyet talált, gyökeret vert. Nem is olyan régen például a szövetkezet tá­mogatásával a Csemadok helyi cso­portja ének- és zenekart létesített. A CSISZ-szervezet politikai és isme­retterjesztő előadásokat rendez. A sportszervezet keretén belül a szö­vetkezet 16 leánya készül szorgalma­san a spartakiádra. Egyszóval kultúrház nélkül is van kultúra. De lesz kultúrház is. Lesz, mert a szövetkezet vezetősége mái­napirendre tűzte e kérdést is. És amit egyszer elhatároztak, meg is valósít­ják, mert egy egész község áll mögöt­tük, amelynek lakóit testvérekké, egy hatalmas családdá kovácsolt a közös gazdálkodás, a közös érdek. Erősek, hatalmasak, mint a kertjük alatt hömpölygő folyó, a Vág ... Szarka István Kellemes meglepetés O át bizony ilyenben ritkán van •"--'-része az embernek s ha éppen újságíró az illető, akkor az valóban kellemes meglepetésnek számít, Azt hiszem, nem árulok el műhelytitkot, ha elöljáróban röviden elmondom a „meglepetés" előzményeinek rövid történetét. Egyik újságíró kollegámmal a mi­nap úgy egyeztünk meg, hogy össze­hasonlítást teszünk az érsekújvári járás egyik jól gazdálkodó és egy másik, gyengébb eredményeket fel­mutató EFSŽ-ének gazdálkodása kö­zött. Miután a járáson is Kamocsát és Szímőt javasolták erre a célra, kollegámmal együtt elindultunk a kiszemelt községek felé. Nekem a rosszabbik, a kamocsai EFSZ gazdálkodási eredményeinek elemzé3e jutott. Az első kép azon­ban, mely a községbe vezető utam alkalmával megragadott, kellemes benyomást tett rám. A szövetkezet asztalsík határában serényen folyt a növényápolás. A mintegy 70 hek­tárt kitevő cukorrépa-területből már csak eqyes sávokon láttam kiegye­letlen sorokat, de mire ezek a sorok napvilágot látnak, itt is bizonyára jól kitisztítva és meqkapálva fejlődhet­nek tovább a cukorrépa-egyedek. Ebből a rövid megállapításból ítél­ve mindjárt az volt az érzésem, hogy a többi ipari növénynek és a kerté­szet ültetményeinek megmunkálásá­val sincsenek bajok a szövetkezet­ben, pedig kukoricából 138 hektárt, foghagymából 18 hektárt vetettek be és ezek a kertészettel együtt igen igényes növények munkaerő ^szempontjából. A további események már az EFSZ irodahelyiségében játszódtak le, ahol Lukács Kálmán könyvelő pontos nyilvántartásba foglalt adatok eqész tömkelegét terítette eiém az Íróasz­talra. A kimutatások tételei között fiqyelemre méltó számadatokkal ta­lálkoztam. A szövetkezet például nem egészen tízéves fennállása óta két és háromnegyed millió I-joron a beru­házást eszközölt a különféle mező­gazdasági épületekbe. Ebből az ösz­szeqből többek között három tehén­istállót, sertéshizlaldákat, magtárat 6s egyéb szükséges épületeket épí­tett. A beruházási építkezésekkel kap­csolatban azt is meg kell em­líteni, hoqy a munkák legnaqyobb részét önsegély útján végezték. Pél­dául a három istálló, melynek befo­qadóképesséqe megközelíti a 375 ál­lateovséget, 1 millió, 266 ezer ko­ronába került. Ez egyben annyit jelent, hoqy egy-eqy állat férőhe­lyének költsége 3300 korona körül mozog. Aránylag tehát olcsó épít­kezés, amilyennel kevés szövetkezet dicsekedhetik. Most a körzet) zootechnikus. Lu­kács László veszi át a szót, aki a beruházási építkezésekről az aláb­biakban tájékoztat: — Nagvon helyesen tette a szö­vetkezet. hogy a beruházási építke­zésre naqy súlyt fektetett. Ennek köszönheti, hogy a 100 hektárra eső szarvasmarhaállomány sűrűségét 49 darabra, a sertésállományét viszont 111-re sikerült emelnie. Az állatállomány sűrűsége tekin­tetében igazán követendő példával jár elől a szövetkezet, de uqyanak­kor az állam iránti kötelességeinek is elsőként tesz eleget a járásban. A sertéshúsbegyűjtés félévi tervét 245 mázsa köteles- és 60 mázsa sza­badon történő beadásával 190 száza­lékra teljesíti. Amikor az első ne­gyedévi értékelést végezték a szö­vetkezetben arról, hoqy miképpen •teljesíti .a szocialista kötelezettség­vállalásokat kitűnt, hogy az előirá­nyozott 67 ezer korona értékkel szemben 160 ezer koronával megfe­lelő terméket termeltek. Ezen­kívül az EFSZ továbbra is jól telje­síti az állománytervet és csak ter­mészetes, hoqy maqasan túlszár­nyalja a pénzüqyi bevételeket is. Beszélgetés közben többször szó­ba került a szimöi EFSZ is és őszin­tén szólva meglepődtem, amikor kö­zölték, hoqy eqy-eqy munkaegység értéke Kamocsán 18 koronát, Szi­mőn viszont 36 koronát tesz ki. Hogy lehet ez? Talán ez híven kiťejezi a i két szövetkezet közötti különbséget? — Dehogyis — felelték az elvtár­sak — ez azért van, mert a szimőiek 100 százalékos normaszilárdítást haj­tottak végre, ami lényeqében annyit jelent, hoqy egy munkaegység meg­szerzéséért egyszerannyi munkát'kell a szövetkezeteseknek teljesíteniök. Máskülönben az érték között semmi különbséq sincs a kamocsiakéval összehasonlítva. A két szövetkezet, mint már ez elején meqpendítettem, munkaver­senyben áll és részben innen is ered a szimőiek ilyen arányú normaszilár­dítása. A közelmúltban éppen a ver­seny eredményeinek értékelésére került sor, melyet a szimőiek Kamo­csán és a kamocsiak Szimőn hajtot­tak végre. Az állatállomány tervének betartásában Kamocsa eddiq bizto­san vezet, de élen jár az eqy hek­tárra eső jövedelem előirányzatának teljesítésében is. A kamocsai EFSZ az első neqvedévben a 222 koronáéi tervvel szemben 385 koronát bevéte­lezett, a szimői 214 helyett 280 koro­nát helyezett el a közös pénztárba. A különbséq ezen a szakaszon nem lehet vitás és ezzel eqyütt a kamo­caiak elsősége sem. T de kívánkozik elmondanom még, hogy a kamocsai szövet­kezet tavaly is meqelőzte qazdasáqi eredményeivel a szimőieket és jogo­san nyerte el a JNB tanácsának vándorzászlaját, mely méq a mai napig is az EFSZ irodahelyiségében díszeleg. A verseny, mely mindkét vetély­társnak csak hasznára lehet, to­vábbra is arra serkenti a kamocsai szövetkezeteieket. hogy korszerűsít­sék a termelést és csökkentsék a termelésre fordított kiadásokat. Az EFSZ-ben például már azt is kiszá­mították, hogy eqy kilogram ser­téshús kitermelésére 4,20 korona rá­fordítása szükséqes, az eladási átlag­ár viszont 10,50 korona körül mozoq. Ilyen eredményt eddiq még nem sok­szövetkezetünk könyvelhet el gazdál­kodásában! Mi az eredmények titka? ISpröl na­qyon sokat lehetne beszélni. Komo­lyabb eredményekről különösképpen az 1957-es évtől kezdődően beszél­hetünk. A falusi pártszervezet a ter­melési szakaszokra arányosan el­osztotta a kommunistákat, akik hu­szadmagukkal forradalmi változást hoztak a munkaszervezésbe és a szö­vetkezet tagjai anyaqi érdekeltségé­nek fokozásába. Amilyen mértékben emelkedett évről évre a termelés, olyan arányban szinte özönlött az ifjúság a szövetkezetbe. Az EFSZ tagjainak több mint egyharmada if­júmunkás, akik megtalálták számítá­sukat a mezőgazdaságban, s olyan eredmények elérését vallhatják ma­qukénak, melyek valóban előrelendí­tették a közös gazdálkodás fejlődé­sét. A tagokról való szociális qondos­kodás ugyancsak nagy mértékben ér­vényesül a szövetkezetben, hiszen az első qvermek után 40, a második után 60, míq a harmadik után 80 ko­ronát fizet ki taqjainak. A szövet­kezet ezenkívül 150 korona pólya­pénzt és elhalálozás esetén 500 ko­rona támogatást nyújt az elhúnyt hozzátartozóinak, a kulturális alapon elhelyezett 59 ezer korona pedig a szövetkezet valamennyi taqjának kul­turális fejlődését, szakmai tudásának elmélyítését segíti elő. IXTindezt — mivel rossz eredmé­-'- -*- nyekre számítottam — joggal lehet kellemes meglepetésnek ne­vezni, hiszen a szövetkezeti vagyon értéke megközelíti a kilenc millió koronát, s ennek növelését lelkes szövetkezeti tagok vállalták, akik a közös vaqvon gyarapításával saját jólétük alapját is biztosították. Szombath Ambrus A N D Ó D I JELENTÉS Ez év április közepé­től Andódon 75 család lépett a szövetkezetbe 152 hektár földdel. A földterület 98 száza­lékán ma már a szövet­kezetesek dolgoznak. Szövetkezetünkben jó a munkaerkölcs, min­dent idejében elvég­zünk. A cukorrépának a 80 százalékát már ki­egyeltük. Most a kuko­ricát saraboljuk. Az andódi szóvetkezet szarvasmarhaállománya 403, ebből 161 a tehén. A napi átlagos tejhozam április végéig 4,8 liter volt, ennek az volt az oka, hogy nem volt ele­gendő szálas takar­mány. A szövetkezet távlati terve 1965-ig előirá­nyozza a méhcsaládok gyarapítását. Erre az időpontra már 120 méh­családunk lesz. Vetet­tünk 5 hektár repcét, ami most teljes virág­zásban van. Odatelepít­jük a méheinket, hogy minél több virágport gyűjthessenek. Utána az anyalai akácerdőbe visszük a méhcsaládo­kat. Kiss Lajos, Andód ÜJ S7Ó 5 * 1959. miiua

Next

/
Thumbnails
Contents