Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-21 / 139. szám, csütörtök

A KÜLÜGYMINISZTEREK GENFI ÉRTEKEZLETE : Gromiko: MÉG NEM MERÜLTEK KI az álláspontok összeegyeztetésének lehetőségei Nyikita Hruscsov Albániába látogat Tirana (ČTK) Az ATA albán sajtóiroda közli, hogy az Albán Munkapár Központi Bizottságának és az Albán Népköztársaság kormányának meghívására május 25-én Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, az SZKP KB első titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség érkezik baráti látogatásra Albániába. A küldöttség június 6-ig marad Albániában. E látogatást a következő táviratváltás előzte meg: ENVER HODZSA ÉS MEHMED SEHU ELVTÄRSAK, Tirana. Drága elvtársak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa tavaly hálásan fogadta meghívásukat, hogy 1958-ban szovjet párt- és kormányküldöttség látogassa meg hazájukat. Mint tudják, a látogatást a bonyolult helyzet miatt kölcsönös megállapodás után 1959-re halasztottuk. Még egyszer őszinte hálánkat fejezzük ki az Albán Munkapárt Központi Bizottságának és az Albán Népköztársaság kormányának a meghívásért és közöljük, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége Hruscsov elvtárs vezetésével május 25 és június 6-a között látogathatna Albániába, ha ez az időpont önöknek is megfelel. Kérjük, közöljék velünk nézetüket. Komunista üdvözlettel a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV ELVTÄRS, Moszkva, K ml. Az Albán Munkapárt Központi Bizottsága és az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa nagy örömmel fogadta az SZKP Központi Bizottságának levelét, melyben közli, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Szovjetunió Minisztertanácsának küldötsége az Ön vezetésével hazánkba látogat. Az albán nép, pártunk- és kormányunk szíve mélyéből n:ond köszönetet Önnek ezért a nagy megtiszteltetésért. Az SZKP és a Szovjetunió Minisztertanácsa Ön által vezetett küldöttségének látogatása népünk történelmi eseménye, nagy nemzeti ünnep és nagyon értékes hozzájárulás lesz az albán népet és drága barátját, felszabadítóját, a nagy Szovjetuniót összefűző megbonthatatlan barátság megszilárdításához. Drága Nyikita Szergejevics, teljesen egyetértünk javaslatával, hogy a május 25-től június 6-ig terjedő időt hazánkban töltik, s ha lehetséges lesz, maradjanak néhány nappal tovább. Fogadja legszívélyesebb üdvözletünket. Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára, Mehmed Sehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A csehszlovák kü döttség vezetőjének üdvözlő beszéde a szovjet írók harmadik kongresszusán MOSZKVA (ČTK) - IVÁN SKÄLA, A CSEHSZLOVÁKIAI ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK TITKÁRA MÁJUS 20-ÁN DÉLELŐTT A SZOVJET ÍRÓK III. KONGRESSZUSÁN RÉSZTVEVŐ CSEHSZLOVÁK ÍRÓK NEVÉBEN AZ ALÁBBIAKBAN TOLMÁCSOLTA A CSEHSZLOVÁKIAI ÍRÓK ÜDVÖZLETÉT. „Drága elvtársak, drága barátaim! Lerövidült a távolság országaink és városaink között, lerövidült a távolság országaink élete között, lerövidültek a kölcsönös megismerés messzeségei. A szovjet nép alkotó müve példa lett számunkra, a Szovjetunió iskola, ahová tanulni járunk. Mi, a mai népi demokratikus Csehszlovákia írói is Gottwald és Fučík szép hagyományának szellemében tanulni jöttünk önökhöz, szovjet írókhoz. Mennyire örvendetesebb ma a tanulás. Milyen hatalmasan bővült a szovjet és csehszlovák írók közös iskolája —, most már örökre közös életünk, ez az óriási szellemközösség, a szocializmus gigászi müa szegényeknek megmagyarázza, hogy „a föld ugyan minden embernek adatott, de nem mindenkinek egyforma értelemben", hogy a „magántulajdon szent és sérthetetlen", hogy „az isteni törvények tekintélye támasztja alá", hogy az egyháznak joga van „földi javak szerzésére és birtoklására". A pápa képmutatóan elismeri, hogy növekszik a monopolkapitalizmus, mely nem ismer könyörületességet a < gozókkal szemben. Ennek ellenére hangoztatja, hogy a „szocializmus felforgatná a társadalmi rendet", s a dolgozó osztálynak együttműködést javasol a kizsákmányolók osztályával Az enciklika nagyon energikusan, még polgári és szociális tekintetben is tagadja mindennemű földi egyenlőség lehetőségét. A munkás óvakodjék a munkaadójával szembeni erőszaktól, ne lázadozzék, kerülje a sztrájkokat és a „gyanús" elemekkel való kapcsolatot. Mindig legyen tudatában annak, hogy „boldogok a szegények" és hogy egyedül a „természetfölötti cél" vihet fényt a szociális kérdésbe. Fojtsák el az irigységet, mivel „Isten kegyességéből jutott több a javakból egyikmásik embernek". A pápa magasztalja az egyház jótékonysS' melyet sohasem pótolhat állami gondoskodás. De hogy mégis kapjanak valamit a munkások, a pápa javasolja nekik, hogy alapítsanak „keresztény munkásszervezeteket", melyekbe elsősorban a jámborságot gyakorolnák, E szervezetek csakhamar valóban életre keltek azzal a céllal, hogy szakadást idézzenek elő a növekvő munkásmozgalomban. Sztrájktörőket szállítottak a munkássztrájkok letörésére, Az egyház idővel még az átkozott „szocializmus" elnevezést is jóváhagyta a mozgalom számára, természetesen a „keresztény" jelzővel. Amikor Oroszországban 1917-ben kitört a forradalom és megszületett a szovjet állam, isten szolgáinak politikai és „szakszervezeti" tevékenysége forrpontra jutott. Az egyház anyagi eszközöket bocsátott rendelkezésre, munkás lelkipásztorokat képezett ki, í.kik kék munkaruhában elvegyültek helye, mely a földgömb egyharmadán már az új világ, az új emberiség, a Föld nevet viselő gyönyörű csillagon való emberi egymás mellett élés új rendjének közös művét alkotja. Higgyék el, felemelő tudat számunkra önökkel együtt részt venni a szocialista művészet közös alkotásában, azzal a határozott akarattal bánni minden verssel, minden drámai kifejezéssel, minden új regényfejezettel, hogy a művészi gondolat anyagtalan, de mégis nagy erejével segítsünk megváltoztatni az embert, jobbá, tökéletesebbé formálni a társadalmat, amelyben élünk, elősegíteni a világ nagy átalakulásának ügyét, melyről Marx és Engels álmodott és amelynek megvalósítását a lángeszű Lenin kezdte meg. Számunkra, cseh és szlovák írók számára nagy és fennkölt kötelezettség, hogy a Szovjetunióban és az egész béketáborban ma milliók olvassák oros2 fordításban könyveiket. az iparvállalatok dolgozói körében, hogy istennek tetsző művet végezzenek. De mi történt! A kemény mv káskörnyezet és e papok nagy részének nehéz élete szocialistákká és kommunistákká tette őket, ennek kö-> vetkeztében az egyház megszüntette ezt az intézményt. M

it követ ma az egyház a szociális kérdésben? Az osztályharc elnyomását, a kizsákmányoltak és kizsákmányolók kibékítését, az osztálytársadalom örökkévalóvá tevését isten nevében, a tulajdon szentségének biztosítását, tehát a termelőeszközök (bányák, kohók, bankok, nagybirtokok, vasutak stb.) tulajdonának biztosítását is. Az egyház az államrendszer mintaképét a hűbéri államban és a céhrendszerben látja. XIII. Pius ezért lelte kedvét Mussoliniben, aki fasiszta, korporációs államot létesített Olaszországban: meghagyta a nagybirtokosok földbirtokait, a szénbárők bányáit, a bankárok bankjait s az egyház vagyonát együttvéve, ígv munkásoknak csupán arra adott „jogot", hogy a szentatya receptje szerint kizsákmányolóikkal együtt tagjai legyenek a .termelési testületeknek". Isten feketébe öltözött szolgái ezért tevékenyen részt vettek a demokratikus spanyol köztársaság megdöntésében, s a pápa a spanyol nép gyilkosát, Franco diktátort „legkedvesebb fiának" nevezte. Ezért tartja fenn a Vatikán a legszorosabb kapcsolatokat az amerikai monopolistákkal is és látja örömmel legújabb agyszülöttjüket — a „népi kapitalizmust". Ezért nem hat békéltetően a Vatikán a nemzetközi feszültségre és ezért hirdet kereszteshadjáratokat a szocializmus és kommunizmus ellen. A szociális kérdést tehát soha** sem oldhatja meg az egyház, mely ma, csakúgy mint a múltban, a kizsákmányoló osztályok oldalán áll. Az egyház ma az imperializmus bástyája, s ha érdeklődést is színlel a szociális kérdés iránt, ezt csupán népámításból teszi. Lahulek — Faltys (Folytatás az 1. oldalról) módjaként a bonni kormánynak teljesen megfelelő terv elfogadását javasolta. Ez ugyanis javasolja, hogy Nyugat-Németország nyelje el a Német Demokratikus Köztársaságot és Kelet-Berlint. Grewe felszólalása a bonni revansistáknak eddig a legarcátlanabb formában való felhívása, hogy a világ közvéleménye egyszerűen vegye tudomásul: a nyugatnémet militarizmus létezik és semmilyen korlátozásnak nem hajlandó magát alávetni. Couve de Murville beszéde Couve de Murville francia miniszter beszédében figyelemre méltó volt a békeszerződés szovjet tervezetéről való tárgyaláshoz viszonyuló állásfoglalása, mely éles ellentétben állt a szovjet küldöttség magatartásával. Kurtán kijelentette, hogy a német békeszerződés aláírása és NyugatBerlin demilitarizált szabad város megteremtésére tett javaslat nem jár „semmilyen haszonnal." Mégismételte a nyugati követelményt: előbb az egyesülés, aztán a békeszerződés. Azt állította, hogy sem a német békeszerződés kérdése, sem a berlini helyzet rendezésének kérdése még nem érett meg. Többek között azért, mert szerinte Németország kérdésében nincs más hátra, mint az egyesítés. A békeszerződést álítólag nem kell aláírni, mivel a Németországgal való hadiállapot megszűnésével összefüggő kérdések többsége már gyakorlatilag megoldódott. Példaként említette a nyugati nagyhatalmaknak: az USA-nak, Franciaországnak és Nagy-Britanniának a Német Szövetségi Köztársasággal kötött megállapodásait. Selwyn Lloyd beszéde. Selwyn Lloyd angol külügyminiszternek a keddi ülésen mondott beszéde a francia és nyugatnémet felszólalástól óvatosabb hangnemével különbözött. Beszédének tartalma jelentős mértékben megegyezett azzal, amit Herter államtitkár hétfőn mondott. Lloyd két elvi ellenvetést tett a két és nem egy német állammal kötendő békeszerződés szovjet tervezet ellen. „Aggodalmát" fejezte ki, hogy a békeszerződéssel afféle „diktátumot" kényszerítenének Németországra. Közölte, hogy az angol kormány nem hajlandó csatlakozni a Németországban fennálló két állammal kötendő békeszerződés aláírásához. Lloyd beszéde végén megjegyezte, hogy „az egységes német kormány" megalakítása előtt a békeszerződés alapelveit illetően közös álláspontokat kell keresni a Nyugat és Kelet között. Ezután Gromiko, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. A. A. Gromiko beszéde, Gromiko megjegyezte, hogy hétfőn tolmácsolta a szovjet kormánynak a három nyugati hatalom „komplex" tervére vonatkozó nézetét és néhány utólagos megjegyzést tett. Megcáfolta azokat az állításokat —, köztük Couve de Murville állítását is, — hogy a „komplex terv" engedmény és jóformán kompromisszum, mely tekintetbe veszi a Szovjetunió álláspontját. Herter előző napi beszédével kapcsolatban kijelentette: Egyáltalán nem érthetünk egyet azzal, hogy a Németország területén fennálló két állam lenne az oka annak, hogy a békeszerződést megtagadjuk a német néptől. Mi a lehetséges kivezető út ebből a helyzetből? Ezt a német békeszerződés szovjet tervezete tartalmazza. Abból az objektív tényből indul ki, hogy Németországot ma az NDK és az NS2SK jelenti és velük kell megkötni a békeszerződést. Az USA kormánya kijelenti, hogy nem köthet békeszerződést két német állammal — az NDK-val és az NSZK-val, hanem csak az egységes Németországgal — folytatta Gromiko. Ezzel kaDcsolatban azonban helyénvaló egy kérdés: ebben az esetben miért nem várt az USA kormánya az egységes német állam megalakulásáig és miért tartotta lehetségesnek a Bundeswehr atom- és rakétafelfegyverzésére s az NSZK területén létesítendő atom- és rakétaberendezések építésére irányuló egyezmények megkötését az egyik német állam, az NSZK kormányával. Herter ama állításával kapcsolatban, hogy a békeszerződés két német i állammal való megkötése „Németország tartós kettészakítottságának elismerését" jelentené, Gromiko megjegyezte: A német békeszerződés szovjet tervezetének ilyen értelmezése enyhén szólva túl szabad. Közismert tény, hogy a Szovjetunió azon egyszerű okból javasolja a békeszerződés megkötését az NDK-val és NSZK-val, mert mindkét német állam valóban létezik, míg az egységes Németország eddig még nem létezik. Ha az. NDK és NSZK közeledése révén végre megoldódik Németország egysége problémájának megoldása, ezt a német nép összes barátai, a tartós európai béke összes hívei örömmel fogják látni. Mint ismerete:, a német békeszerződés szovjet tervezete a szerződésnek az egyesült Németországra való érvényesséoéről külön cikkelyeket tartalmaz. A tervezet szövege azt a lehetőséoet is tekintetbe veszi, hogy még a szerződés aláírása előtt haladás történik a német egység helyreálításában és a szerződést a Német Államszövetség részvételével írhatják majd alá. Tehát hol van itt szó „Németország tartós kettészakítottságának elismeréséről ? „Nincs és nem is lehet erről szó, mivel ez nem l^lel meg politikánknak. Gromiko a továbbiakban megjegyezte, hogy a békeszerződés szovjet tervezete abból indul ki, hogy Németországnak minden szükséges eszközzel rendelkeznie kell védelmére, de nem szabad támadó eszközökhöz nyúlnia, melyek lehetővé tennék, hogy újra veszélyeztesse a szomszéd államokat. Gromiko beszéde végén kijelenA genfi értekezlet legdrámaibb vonatkozása a nyugati politika konfliktusa az 1959-es évvel. Ez az értekezlet ugyan nem az első színpad, amelyen a konfliktus lejátszódik és bizonyára nem is az utolsó. A nyugati politika szívósan küzdött az időszámítás ellen a múlt évek valamennyi nagy konferenciáján és bizonyára reális számítás, hogy a jövőben is küzdeni fog. Az idei év a hivatalos Nyugat számára egyszerre több fontos évforduló esztendeje. A tízéves évfordulók éve. Tíz esztendővel ezelőtt fogalmazták meg az USA-ban az úgynevezett Kelet-Európa felszabadításának politikáját: tíz évvel ezelőtt alakult meg az Eszakatlanti Tömb, ekkor alakították meg az ún. Szabad Európát, Lucius Clay tábornok híres .sžabadság harangjával" beutazta az Egyesült Államokat és pénzt gyűjtött ,a szabadságért indítható kereszteshadjáratra", a szabadságnak az adott megfogalmazásban meg kellett adni a megfelelő anyagi alapot és ezt megtették a külön nyugatnémet állam megalakításával - ugyancsak tíz évvel ezelőtt. Annak is. pontosan tíz éve, hogy a nyugati hatalmak önkényesen megszakították a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat a háború következtében előállott problémák megoldására és működésbe hozták a „hidegháború" gépezetét. Azt várták ettől, hogy „erőpolitikájukkal" elérik fő céljukat: a teljes ellenőrzést egész Németország felett, a kapitalizmus felújítását az európai népi demokratikus országokban, a Szovjetunió és Kína globális méretű elszigetelését és alkalmas helyzet megteremtését a két nagy szocialista ország elleni atomcsapásra. Tíz drámai év pergett le, de ennek a politikának fő számításai csupán a karikaturisták számára szolgáltattak hálás témát. Mert egy számításuk sem jött ki, minden teljesen fordítva sikerült. 1949-ben tehát új számításokat végeztek s annak alapján folytatták politikájukat. Ezen az értekezleten már csak politikával van dolgunk, amelynek semmilyen reális alapja sincsen, sem erkölcsi sem hatalmi alapja. Általában véve ez az „el nem ismerés" mindazon változásokra vonatkozik, melyekre a második világháború után világszerte sor került a kapitalizmus róvására. Az „el nem ismerés" komikus helyzetet teremt. Az Egyesült Államok kormánya, amely nem ismeri el Kínát, kénytelen tárgyalni vele: az USA kormá! tette, egyáltalán nem szabad azt hinni, hogy már kimerültek a két fél álláspontjai, többek között a szerződés katonai cikkelyeire vonatkozó álláspontjai összeegyeztetésének lehetőségei. A békeszerződés előterjesztett tervezete konkrét kérdéseinek és cikkelyeinek megtárgyalása alapján tisztázhatók az értekezlet résztvevőinek álláspontjai és az álláspontok összeegyeztetésének lehetőségei mind a békeszerződés fő tartalmát képező legfontosabb kérdésekben, mind a német kérdés békés elintézésével kapcsolatban megoldandó többi kérdésekben. Gromiko beszéde után az ülés véget ért. AZ AMERIKAI KÜLDÖTTSÉG SZAKÉRTŐI TANÁCSOT HÍV GENFBE. Mac Elroy hadügyminiszter kedden vagy szerdán Washingtonból elutazik és csatlakozik a genfi amerikai küldttséghez. Kedden a Fehér Házban Eisenhower elnökkel tanácskozott, majd közölte, hogy eredetileg már május 14-én kellett volna csatlakoznia az amerikai küldöttséghez, de helyettesének, Charlesnek elhalálozása következtében bonyodalmak merültek fel s ezért utazását elhalasztották. Egyidejűleg Genfbe hívták az USA londoni és párizsi nagyköveteit. Maurice Dejean moszkvai francia nagykövet i£ Genfbe érkezett. A VILÁG NÉPEI EREDMÉNYT KÖVETELNEK. A genfi külügyminiszteri értekezlet titkársága közölte, hogy naponta főbb mint ezer levél, távirat, stb., érkezik a világ különféle országaiból. Milliók követelik a közép-európai atommentes övezet létesítését és a békeszerződést, mely megszabadítaná Németországot a militarizmustól, az atomfegyverektől ét a rakétától. nya, amely nem ismeri el a Német Demokratikus Köztársaságot, kénytelen küldöttségével egy tárgyalóteremben ülni. Ezt az „el nem ismerést" abszurd végletekig vitte Bideault egykori francia külügyminiszter 1954 nyarán. Egy nap a vietnami kormányt „fantomnak" nevezte. S másnap ezzel a „fantommal" fegyverszüneti egyezményt írt alá. Az „el nem ismerés" azonban nemcsak az új államokra vonatkozik. Kiterjed valamennyi nagy nemzetközi problémára, így a leszerelés, az európai biztonság stb. kérdésére, a másik fél jogainak el nem ismerése formájában. Ezen az értekezleten konkrétan megnyilvánul a német kérdésről folyó tárgyalások során. A Nyugat részéről nem ismerik el, hogy a német kérdés megoldásánál más érvényesíthesse akaratát, mint a német militarizmus, amelyet a bonni kormány képvisel. A nyugati hatalmak közül általában a legnagyobb adag rugalmasságot a briteknek tulajdonítják. A brit sajtó bírálja a legvilágosabban azt, hogy a brit hivatalos politika nem ismeri el a tényeket. Genfben azonban mindeddig még csak várnak a brit rugalmasság konkrét megnyilvánulására. Britannia legalább is formálisan szerzőtársa volt a „csomagnak" és Lloyd brit külügyminiszter felszólalásában támogatta azt. Minden haladás, ezen az értekezleten éppúgy, mint az előző találkozókon is, valamint az ez után kövétkezőkön kizárólag attól függ, mily gyorsan fog haladni a jelenlegi világ nyugati „elismerése". Sajnos, semmi sem tanúskodik arról, hogy ez gyorsan és nehézségek nélkül menne. Mivel azonban — ahogy már évekkel ezelőtt elismerte maga az amerikai elnök is - ma nincs „a békével kapcsolatban alternatíva", a tényekbe való belenyugvás útja az egyedüli lehetőség arra, hogy a világ ismét normális helyzetbe kerüljön Ezért a genfi értekezlet, amelynek feladata, hogy előkészítse a kormányfői értekezletet, vagy a kormányfői értekezletek egész sorozatát, fontos epizód, amely arra van hivatva, hogy a nyugati hatalmak politikáját „kibékítse" a naptárral. Von Brentano úr segítőtársainak stábja itt Genfben mérges tanácsokat osztogat, Bécsbe negyedmillió szudétanémetet küldtek, hogy München mellett manifesztáljanak, Strauss lázasan „werkzeugot" vásárol be az új háború számára. De nem 1939-et, hanem 1959-et írunk! Jiri Hochman j GENFI TUDÓSÍTÁSUNK | Balok az időszámítás körűi ÜJ SZÖ 4 * 1959. május 3.