Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-21 / 139. szám, csütörtök

Csehszlovákia tiltakozó jegyzéke Ausztriához az úgynevezett bécsi szudétanémet-napokkal kapcsolatban (Folytatás az 1. oldalról) Ezeknek a „hazára való jogra" vagypedig ..önrendelkezési jogra" hivatko/ó követelményeknek hangoztatása nem meglepő a Német Szövetségi Köztársaság kormánya részéről, mely a revansizmus gondolatát hivatalos politikájának szerves részévé tette. Meglepő azonban, ha az osztrák hatalmon levő körök is állást foglalnak ezen követelmények mellett. Sajnálattal kell leszögeznünk, hogy Raah szövetségi kancellár a nyugatnémet revansisták követeléseivel azonosítva magát és az úgynevezett szudétanémet-napokat támogatva szintén tényleges támogatást nyújtott azoknak, akik a gvúlölet szitására, a nemzetközi feszültség fokozására törekszenek, ezzeí pedig rossz szolgálatot tett a jó szomszédi viszony s a béke ügyének. Az úgynevezett szudétanémet-napok megtartása Ausztriában, lefolyásuk, valamint a manifesztációkon az osztrák nép és a Német Szövetségi Köztársaságban élő volt szudétanémetek közötti szoros kapcsolatokról többször ismételt kijelentések a nagy német irányzatok veszedelmes megújulásáról s terjeszkedéséről tanúskodnak, s ezek az irányzatok már egyszer az Anschlusshoz vezettek és ellentétben állanak azon államszerződés 4. számú cikkelyével, melyben Ausztria arra kötelezte magát, hogy területén meggátol minden olyan tevékenységet, mely közvetlenül avagy közvetve támogatná a szövetséget Németországgal s megakadályozza a Németországgal való szövetség érdekében folytatott nagynémet propagandát is. A Német Szövetségi Köztársaságnak militarista és revansista politikája keretébe tartozó tervszerű akcióról van szó, mely állam szélsőséges körei egy semleges államot használtak fel céljaikra. Az úgynevezett szudétanémet-napok újabb bizonyítékai annak, hogy a német imperializmus mily nagy mértékben terjed Ausztriában. Aggasztó, hogy hivatalos osztrák helyen a manifesztációkat az egykori Osztrák-Magyar Monarchia propagálására, a nemzetek e börtönének dicsőítésére használták fel, melyről úgy beszéltek mint „a különféle nemzetiségek békés együttélésének példaképéről". Mindezek a tények meggyőzően tanúskodnak arról, hogy az úgynevezett szudétanémet-napok a Csehszlovákia elleni revansista tüntetések jellegét viselték magukon, és a csehszlovák kormány erre jogosan figyelmeztette az osztrák kormányt, valamint a felelősségre, amelyet semleges állam kormányaként vállal egy szomszédos állam ellen irányuló provokáció lehetővé tételével és közvetlen támogatásával. Ez a provokáció csak kiélezi az amúgy is komoly politikai helyzetet Közép-Európában. Az úgynevezett szudétanémet-napok megrendezése Bécsben az államszerződés, különösen pedig annak 4. és 9 cikkelyének durva megsértése, ellentétben áll Ausztria semlegességével, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete azon határozatának szellemével. melyet az államok közötti békés és jó szomszédi viszonyok elveinek érvényre juttatására és terjesztésére vonatkozó intézkedésekről hozott, s amelyei Ausztria is megszavazott a XIII. közgyűlésen. Ez a politika nem szolgálja sem az európai feszültség enyhítését, sempedig a csehszlovák-osztrák kapcsolatok fejlesztését. Ehhez hasonló akciók nem irányulnak csupán Csehszlovákia népe ellen, hanem az osztrák nép érdekei ellen is, mely a múltban ugyanúgy mint Csehszlovákia népe a német imperializmus agressziójának áldozatává vált. Elítélésre méltó, hogy ezek a revansista manlfesztációk, melyeket mind a Német Szövetségi Köztársaságban, mind Ausztriában széleskörűen népszerűsítettek, akkor zajlanak le, amikor a békeszerető nemzetek minden reményüket a külügyminiszterek genfi tárgyalásaiba helyezik, mert e tárgyalásoknak hozzá kell járulniok a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a legégetőbb problémák megoldásához. Akkor zajlanak le, amikor a legnagyobb mértékben elő kell segíteni az ezen tárgyalásokhoz szükséges kedvező légkör kialakulását. Ez arról tanúskodik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya arra irányuló törekvéseinek keretében. hogy meghiúsítsa a Kelet és a Nyugat közötti tárgyalásokat, az úgynevezett szudétanémet-napok egyik célja a légkör rontása, az európai feszültség növelése és ezzel a genfi értekezlet sikeres lefolyásának veszélyeztetése volt. Sajnálattal kell leszögeznünk, hogy e provokációk végrehajtásában a semleges Ausztria kormánya is részt vállalt. A Csehszlovák Köztársaság kormánya kijelenti, hogy az osztrák kormány viseli a teljes felelősséget a Csehszlovák Köztársaság, valamint más államok és a nemzetközi feszültség enyhítése ellen irányuló ezen re-> vansista manlfesztációk kérdésében tanúsított magatartásának következményelért. A csehszlovák kormány egyidejűleg szükségesnek tartja, hogy erről a helyzetről és tiltakozásáról értesítse a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányát, mint az államszerződés aláíróit. Tíz EVES A CSEHSZLOVÁK KERESKEDELMI KAMARA Népgazdaságunk szüntelen fejlődésével egyidejűleg- növekszik külkereskedelmiünk jelentősége is. Külkereskedelmünk feladataiból jelentős részt vállal a Csehszlovák Kereskedelmi Kamara is, mely e napokban ünnepli fenállásának 10. évfordulóját. Külkereskedelmünknek azzal nyújt segítséget, hogy megszervezi Csehszlovákia részvételét a külföldi kiállításokon és mintavásárokon 1948 óta 60 kereskedelmi világközponlban 170. kiállításon és mintavásáron vettünk részt. Franciaország nagykövete átadta megbízólevelét a köztársasági elnöknek (ČTK) - Antonín Novotný köztársasági elnök szerdán, május 20án a prágai Várban fogadta Jean Paul Garniert, Franciaország rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen Az SZNT mezőgazdasági bizottsá

gán

ak ülése A szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlesztéséért A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottsága tegnap tartotta 25. ülését. Az ülésen, melyen megtárgyalták a mező- és erdőgazdasági megbízott jelentését a szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlesztéséről, részt vettek Irena Ďurišová, Dénes Ferenc és Michal Žákovič, az SZNT alelnökei, F. Krajner, a inező- és erdőgazdasági megbízott helyettese, valamint az illetékes központi hivaw talok és intézmények képviselői Pártunk Központi Bizottságának és az SZLKP KB-nak legutóbbi ülései, valamint az EFSZ-ek IV. kongreszszusa hangsúlyozta, hogy a szövetkezetek termelésére irányuló törekvés mellett minden EFSZ-ben következetesen törekedni kell a szövetkezeti gazdaság továbbfejlesztésére és megszilárdítására. A XI. kongresszus határozatának megvalósítása során a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésében további sikereket értünk el. Ezt mutatja az a tény, hogy Szlovákiában ma már a mezőgazdasági földterület 70 százalékán a szocialista szektor gazdálkodik. A termelés növekedésével egyidejűleg a szövetkezeti gazdaság is megszilárdul. Bizonyítja ezt. hogy csupán a múlt évben 1 milliárd 328 millió koronával növekedett a szövetkezetek alapvető termelőeszközeinek értéke, ebből az oszthatatlan alap értéke 652 millió 216 ezer koronával bővült. Ugyancsak jelentősen bővültek a szövetkezetek más alapjai is. Az eddigi tapasztalatok mutatják, mily nagy eltérés van egyes hasonló természeti feltételek mellett működő EESZ-ekben, főleg azonban a megszilárult és az új, illetve jelentősen kibővült EFSZrekben a termelés intenzitása, a munkatermelékenység és a termelési önköltségek alakulása között. Szlovákia szövetkezetei emellett az egy hektárra eső termelésben elmaradnak a cseh kerületek EFSZ-ei mögött. Nagy jelentősége van e téren a szövetkezeti tagok szakképzettsége emelésének, a szövetkezeteknek politikai és szakképzett dolgozókkal való megerősítésének. Az iskolázást azonban nem elég csak megszervezni, törődni kell annak lefolytatásával és jó színvonalának biztosításával, hogy megfelelő eredményeket hozzon. A vitában felszólaló képviselők különösen kiemelték a szövetkezeti alapok rendszeres és megfelelő szintű feltöltésének fontosságát az EFSZ-ek gazdasági megszilárdításában. Az utóbbi időben az oszthatatlan alap feltöltésében általában jelentős sikereket értünk el. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az átlagos eredmény mögött olyan szövetkezetek is vannak, melyekben erre nem fordítottak kellő figyelmet. El kell érni, hogy minden szövetkezet tagsága megértse az oszthatatlan alap jelentőségét az EFSZ gazdasági megszilárdításában és erre az EFSZ-ek IV. kongresszusának határozata szellemében az összes pénzbeli jövedelemnek legalább 10-12 százalékát fordítsa. Hasonlóképpen nagy gondot kell fordítani a többi alapok: a takarmányalap, a kulturális és szociális alap, a tartalékalap megfelelő dotálására. Az EFSZ-ek IV. kongresszusa, valamint a párt határozatai nyomatékosan figyelmeztetnek az anyagi érdekeltség felkeltésének, a helyes munkajutalmazásnak a szövetkezet gazdasági megszilárdításában, a termelés mennyiségi növelésében és a produktivitás fokozásában betöltött fontos szerepére. Ezt az ösztönző erőt: minden szövetkezetben a lehető legjobban ki kell használni és az alapjutalmazás mellétt be kell vezetni a termelési terv túlteljesítéséért járó prémiumokat. A mezőgazdasági bizottság az élénk vita után határozatot fogadott el, melyben felhívja az illetékes szervek és az SZNT képviselőinek figyelmét a szövetkezetek gazdálkodásának megszilárdítására. (g-l) volt V. Dávid külügyminiszter, L. Novák, a köztársasági elnök irodájának vezetője, B. Chlaň altábornagy, a köztársasági elnök katonai irodájának parancsnoka. A köztársasági elnök és a nagykövet rövid beszédet mondott. A nagykövet hangsúlyozta azokat a baráti érzéseket, melyek a történelem folyamán a francia nép és Csehszlovákia népe között kialakult kapcsolatokra jellegzetesek. Egyidejűleg tolmácsolta, hogy a francia kormány a gazdaság, kultúra és technika terén tovább akarja fejleszteni kapcsolatait Csehszlovákiával. A köztársasági elnök kifejezte meggyőződését, hogy a csehszlovák külpolitikának a különféle politikai és szociális rendszerű országok békés együttélésére vonatkozó elvek alapján a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvése megteremti a feltételeket a két ország közötti kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok kibontakoztatására. A köztársasági elnök a megbízólevél átadása és a beszédek elhangzása után elbeszélgetett a nagykövettel. A beszélgetésen V. Dávid külügyminiszter is jelen volt. W

W

VWWt/I.WWWVW

W r- h í r e k -i A CSEHSZLOVÁK Köztársaság kormánya Oj-Zéland kormányával kötött előzetes megállapodás után elhatározta, hogy a Wellington; csehszlovák főkonzulátust követségi rangra emeli. Az újonnan létesített követség vezetésével Bfetislav Matonoha első követségi titkárt bízták meg, akit ügyvivői ranggal és hatáskörrel ruháztak fel. 9 Vieno Simonén asszony, Finnország szociális gondoskodásiigyi minisztere az Állami Szociális Biztosítási Hivatal elnökének meghívására szerdán Prágába érkezett. Csehszlovákiai tartózkodása alatt megismerkedik dolgozóink szociális biztosításával és hazánk szociális intézményeivel. O Stanislaw Piotrowski, a Lengyel Népköztársaság prágai ügyvivője Tadeusz Galinskinak, a Lengyel Népköztársaság kulturális és muvészetügvi miniszterének csehszlovákiai tartózkodása alkalmából kedden baráti találkozót rendezett. A baráti találkozón részt vett dr. František Kahuda, az iskola- és kultrális ügyek minisztere is. ® Kedden elutazott Prágából a franciaországi mezőgazdasági szervezetek küldöttsége, mely május 11-töl időzött hazánkban, hogy megismerkedjék mezőgazdaságunkkal. A vendégeket itt-tartózkodásuk utolsó napján fogadta Ľubomír Štrouga!, mező- és erdőgazdasági minisster. • A szlovákiai fiatalok eddig összesen 1 641 385 koronát fizettek be a Világifjúsági Találkozó szolidaritási alapjára. Az egyház és a szociális kérdés A

Rerum novarum kezdetű pápai enciklika kiadása előtt (1891) a római katolikus egyház éppúgy, mint a többi egyház — keveset törődött a szociális problémák megoldásával. Minden időben csak elrettentette, elítélte és kiátkozta azokat a szegényeket, akik elégedetlenek voltak a világi rendszerrel. „Szociális küldetését" addig legfeljebb a kolostorok kapuiban osztogatott alamizsnaleves kiosztásában látta. Miért határozta el ily hirtelen XIII. Leó. sorrendben a 262. pápa. az imperializmus korszakának első pápája, hogy egész enciklikát szentel a szociális kérdésnek? Ez behatóbb magyarázatot követel. Az egyház tanításával a középkort még annak történelmi befejeződése után is évszázadokig fenntartotta. Szent zászlaival mindenkor utolsóként kullogott az események alakulása után. Amikor már nem volt elég hatalmas ahhoz, hogy elégethesse a tudósokat és a haladás hirdetőit, kénytelen volt fokozatosan alkalmazkodni a tudomány haladásához. A szociális kérdésben sem történhetett ez másként. A kereszténység keletkezése idején a szegények, elsősorban a rabszolgák vallása volt. Ezek vérbefojtott iázadások után elvesztették saját erőikbe vetett hitüket és minden reményüket egy láthatatlan stenbe helyezték, aki itteni szenvedésükért majd a halál után a mennyek országában kárpótolja őket. A kereszténység ekkor egyrészt az emberek isten előtti egyenlőségét - hangsúlyozzuk: „isten előtti" és nem társadalmi egyenlőségét - hirdette, másrészt felszólította a rabszolgákat, hogy kövessék a szenvedésben Krisztust, aki szintén ártatlanul sze. vedett, s engedelmeskedjenek istentől rendelt iiraiknak. Amennyiben forradalmibb elemek jelentkeztek az egyházban, csakhamar elhallgattatták, kiközösítették, kiátkozták őket úgy, hogy nyomuk sem maradt. Ezért nem beszélhetünk a keresztény tanítás „forradalmiságáról." Ellenkezőleg, menekülést hirdetett a földi élettől, passzivitást, szeretetet és engedelmességet a kizsákmányolók iránt. Határozottan vissza kell utasítanunk azt az állítást, hogy „Krisztus volt az első kommunista." Az evangéliumokban megírt számos példabeszédből és kijelentéséből kitűnik, hogy a hitregékbeli Krisztus teljesen természetes állapotnak tartotta a rabszolgaságot s a rabszolgákat csupán a rabszolgatartók számára végzett szorgalmas munkára és alázatosságra intette. Csak ezért válhatott a keresztény egyház a római birodalom állámvallásává, mely különösen a kor polgárháborúiban hasznosan fel tudta használni az ilyen „szociális" gyakorlatot. A középkorban az egyház a hűbériség bástyája volt. 0 volt a legnagyobb latifundiumok tulajdonosa, a hűbérurak leghatalmasabja és leggazdagabbja. Földek, birtokok, szőlők, erdők, serfőzdék, malmok stb. tartoztak az egyházi uradalmakhoz. A püspökök és érsekek egyszersmind világi fejedelmek és — a szerzetesrendekkel együtt — több ezer falu urai voltak jobbágyaikkal együtt, városokat uraltak, a királlyal és a nemességgel együtt uralkodtak. Az egyházi és a világi urak között gyakran többé-kevésbé leplezett vagy nyílt harc dühöngött az uralomért. Néha oly erővel tört ki, hogy isten szolgái átok alá helyezték a nekik nem eléggé engedelmeskedő világi fejedelmeket, sőt a XIII. században a német-római császárt is. Tehát a pápa — isten földi he• lyettese — még álmában sem gondolt soha valamilyen „szociális" engedményre, még az <sayházi nagybirtokok nyomorgó jobbágy-parasztjai számára sem, akik a legszánalomra méltóbbak voltak az összesek közül. Az egyház urai ugyanis a legbrutálisabb világi hatalmon kívül még szuggesztív eszközökkel is rendelkeztek. A poklot oly hatásosan tudták a tudatlan nép előtt • lefesteni, hogy tömegőrületet és „boszorkajár.-'ot" idéztek elő, nem szólva számtalan más babonáról. A középkor kizárólag a római katolikus egyház uralma volt a népek fölött, íkik a kereszt „áldásában" részesültek. Kizárólag a papok kezében tartott biblia irányította a filozófiát, döntött a tudomány és jog fölött, emberek életéről és haláláról. A művészet egyedül a vallást szolgálta, a kultúra az egyházi szertartásokban, körmenetekben, és au~ todafékban, „eretnekek és boszorkányok" nagy pompával űzött látványos elégetésében rejlett. A szociális kérdést tehát akasztófák, nyaktilók, égő máglyák és az éhhalálra Ítéltek börtönei oldották meg. Az egyházfők irányították a zsidók — „Krisztus ellenségei" ellen intézett pogromokat is. Ezt szolgálta a biblia, mely nemcsak igazolt mindent, hanem „parancsolt" is. Ez a biblia sok kitételt tartalmaz, melyekkel (különösen erőszak alkalmazásával) bebizonyíthatják a népnek, hogy nem szabad „pártütést" szítania. Péter első levele így szól a néphez: „Az istent féljétek, a királyt tiszteljétek. Szolgák, a ti uraitoknak engedelmesek legyetek minden félelemmel, nemcsak a jóknak és engedelmeseknek, hanem a keményeknek is." A „szociális" vallás-erkölcs • koronája ez a parancsolat: „Szeressétek felebarátaitokat..." Ez tűzte ki a szociális kérdés egyház által való megoldásának fő irányvonalát. Az egyházak egyetlen „szent" forrásból merítenek, egyforma viszonyt tanúsítanak minden idők szociális mozgalmai iránt. Beszédes bizonyítéka ennek Luthernek a német parasztlázadások idején elhangzott kijelentése: „Üssétek, fojtsátok meg és szúrjátok le őket (a fellázadt parasztokat), titokban és nyíltan, mint a veszett kutyákat. . ." Ezért a jobb földi életért foly™ tátott küzdelem harcot jelent az egyház, erkölcse és „szociológiája" ellen. A középkori szociális mozgalom valóban egyházellenes jellegű volt. Az egyház örökre összeforrott az igazságtalan osztályrendszerrel és közvetlenül annak szerves részévé vált. Tehát, aki az osztálytársadalom ellen fordítja a fegyvert, az egyház ellenségévé válik! Amikor a múlt század viharos 48as évében az európai országok népe felkelt s követelte politikai és polgári jogait, a pápai álamban még mindig az inkvizíció uralkodott. A forradalom a pápai államban elharapódzott, és a pápa elmenekült a nép elöl. A köztársaság kikiáltása után a nép elkobozta az egyházi vagyont, az egyházi földet szétosztotta a földteienek között s a szegények beköltöztek az inkvizíció épületébe, Ám a forradalom a pápa hatékony segítségével vereséget szenvedett, s a pápa osztrák és francia csapatok védelme alatt visszatért székhelyére. A szegényektől ismét elvette a földet, kiűzte őket a lakásokból, s akkor még semmilyen enciklikát nem adott ki a szociális problémákról, melyekben követelte volna a robot megszüntetését és minden ember emberi jogainak megadását. Ellenkezőleg, 1864-ben kiadta a 13 „tiltott tévtan" jegyzékét. Nemcsak a szocializmus és kommunizmus, hanem a polgári szabadelvűség is köztük szerepelt. Semmi jogot a népnek!, hangoztatta az egyház. Akkor is az események mögött „kullogott." Hisz már akkor a német munkásság körében és máshol terjedt Marx és Engels Kommunista Kiáltványa, megszületett a munkásmozgalom. Ai egyház, mely akkor még a nép teljes és feltétlen „engedelmességét" hirdette a szuverén uralkodók iránt, természetesen minden „szociális" mozgalomtól eltiltotta az igazhivőket és átok alá helyezte a mozgalmat. Amikor Párizs népe a barikádokon küzdött a kommünért, a pápa meghirdette az infallibitás (csalhatatlanság) tanát, melyet a püspökök nagy részének ellenvetései ellenére is elfogadtatott, s amely az egyház keretében biztosította abszolút hatalmát. S amikor Németországban erősödni kezdett a szociáldemokrata mozgalom — annak ellenére, hogy Bismarck kivételes törvényt adott ki a „vörös veszély" ellen, a szociáldemokrácia 1864-ben a birodalmi gyűlésbe tartott választások alkalmával 549 ezer szavazatot és 24 mandátumot szerzett — mit tett a pápa, az egyház feje? XIII. Leó dörgedelmes enciklikát adott ki a szabadkőművesek és a sátán ellen, aki „meg akarja teremteni földi uralmát". Nyíltan törekedett a középkor felújítására teljes sötétségével és erőszakosságával. A pápa által követett cél nem valósult meg. A világ nem ijedt mep ördögeitől és a német szociáldemokrácia 1890-ben 1 millió 427 ezer szavazatot és 35 képviselői mandátumot kapott. Ez nemcsak Bismarckot, dc még XIII. Leót is megrettentette. A kkor látott napvilágot, 1891** ben, a Rerum novarum című enciklopédia, azaz a római katolikus egyház szociális programja, természetesen antiszocialista és antikommunista irányzattal. A pápa elismételte az összes régi „isteni" és egyházi parancsolatokat, Krisztus szenvedésének és alázatosságának példáját és hangsúlyozta. hogy „Isten nem ingatag és múlandó földi dolgokra teremtette az embert, hanem a mennyei javak élvezetére és a földet csak mint számkivetésének helyét jelölte ki számára ..." Nagyon sokat adott arra, hop;/ ÜJ SZÖ 2 * 1959. máii;s 2fl.