Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-20 / 138. szám, szerda

MíMBMMl A nyugati hatalmak terve nem felel meg a genfi értekezlet fő célkitűzéseinek (Folytatás az 1. oldalról) hangsúlyozását, hogy más út nincs és nem is lehet. Gromikó ezután a tervnek azzal a pontjával foglalkozott, mely kimondja, hogy a négy hat-alom általános német bizottságot létesítsen, s hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió természetesen nem ellenzi ilyen össznémet bizottság gondolatát. E kérdést azonban az NDK és az NSZK kormányainak kell megoldaniok, csak ők maguk dönthetnek ilyen össznémet szerv feladatairól és összetételéről. Gromikó azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy a német kérdés megoldásáért és Németország egyesítéséért a négy nagyhatalom felelős, leszögezte, hogy a négy hatalom kétségtelenül felelősséggel tartozik a német kérdés megoldásáért. A négy •nagyhatalom kötelessége, hogy biztosítsák a német békeszerződés előkészítését és megkötését. A jelenlegi viszonyok közepette a négy nagyhatalom egyszersmind ily módon járulna hozzá a leghatásosabban Németország egyesítéséhez. Ezzel a négy nagyhatalom elősegítené a két német állam közeledését és megegyezését Németország egységének helyreállításáról. A szovjet küldöttség nézete szerint a négy nagyhatalom megfelelő kötelezettségét a békeszerződés pótcikkelyeiként, vagy cikkelyeként, vagypedig a szerződéshez csatolt jegyzőkönyvként fogalmazhatnák meg. A nyugati hatalmak tervének elemzéséből kitűnik, hogy tartalmát, az e tervben tartalmazott összes intézkedések végrehajtását — akár a német kérdés békés elintézését, akár a berlini kérdést illetően — tulajdonképpen egy előzetes feltételhez kötötték, mégpedig a négy nagyhatalom védnöksége alatt tartandó általános német választások lebonyolításáról való megegyezéshez, ami irreálissá és alaptalanná teszi a tervet — folytatta Gromiko. A mi álláspontunk e kérdésben világos: nem ellenezzük a választásokat, de e kérdést a németeknek, az NDK-nak és az NSZK-nak maguknak kell ímegoldaniok és senkinek sincs joga beavatkozni belügyeikbe. Á szovjet kormány úgy véli, hangsúlyozta továbbá Gromiko '—, hogy a három nyugati hatalom terve semmiképpen sem szolgálhat alapul az értekezletünk napirendjén szereplő kérdésekről folytatottjtárgyalásokra. Ez azonban nem jeleilti azt, hogy a nyugati hatalmak terve egyáltalán nem tartalmaz olyan elemeket, melyekről külön-külön nem tárgyalhatnánk, esetleg az európai biztonság kérdéseinek vagy a lefegyverzés kérdéseinek megtárgyalásával kapcsolatban, ha majd erről fogunk tárgyalni. Viszont éppen arról van szó, hogy a három hatalom tervében ezek az egyes elemek össze vannak keverve a többi tudatosan negatív és irreális, egy kalap alá vett elemmel, s ezért nem alkalmazhatók jelenlegi formájukban. A szovjet kormány nem tesz semmi ellenvetést az ellen, hogy fokozatosan, szakaszonként oldják meg az időszerű nemzetközi kérdéseket. Értekezletünk feladatát azonban abban látjuk, hogy épp azokat a kérdéseket szemeljük ki, melyek a legjobban megnehezítik államaink kapcsolatait és amelyek tekintetében a szempontok már most összeegyeztethetők. Ha valamilyen szakaszokat tűznek ki a nemzetközi kérdések megoldására, első helyen a német békeszerződés és a berlini kérdés szerepeljen, melyeket kormányaink jegyzékei külön választottak mint a külügyminiszteri értekezleten letárgyalandó két önálló kérdést. Gromiko megállapította, hogy a három nyugati hatalom néhány évet felölelő terjedelmes tervében az utolső szakaszra tolja ki a német békeszerződés megkötését. Kijelentette, mindenekelőtt arról van sző, hogy a nyugati nagyhatalmak terve a jelenlegi nemzetközi helyzetben elképzelhető minden akadállyal eltorlaszolta a békeszerződés megkötésének útját. Gromikó felhívta ä figyelmet arra ís, hogy a három nagyhatalom okmánya teljesen megkerüli a német békeszerződés tartalmának kérdését. Bármiként is olvassa az ember ezt az okmányt, e kérdésről egyetlen szót sem talál. Á szovjet küldöttség vezetője továbbá rámutatott arra, hogy a három hatalom tervében tartalmazott konkrét javaslatok célja lényegében megőrizni a veszélyes következményekkel fenyegető jelenlegi feszült európai helyzetet. Vegyük például ezt a tényt — mint ä három nagyhatalom javaslataiból kitűnik, - azt akarnák, hogy a békeszerződés aláírása után is külföldi katonai csapatok és idegen katonai támaszpontok maradjanak Németország területén, még hozzá nem Í3 bizonyos időtartamra, hanem a valősáaban örökre. Tehát Németoijszág idegen megszállása tartós meghosszabbításának tervével állunk szemben. Fölösleges fáradság lenne, ha az elénk terjesztett tervben olyan rendelkezést keresnénk, mely megakadályozná a német militarizmus agreszszív terveinek feltámasztását — folytatta Gromiko. Ellenkezőleg, az a szándék tükröződik benne, hogy bárminő változások nélkül megőrizzék a jelenlegi helyzetet, melyben Nyugat-Németország az atomfegyverkezés útjára lépett és ezzel komolyan veszélyezteti az európai népek biztonságát. Gromiko ezután megcáfolta azt az állítást, hogv a békeszerződés szovjet tervezetének célja „Nyugat-Németország kilépése a NATÓ-ból". Lloyd j úr valószínűleg emlékszik arra, hogy az Egyesült királyság miniszterelnökének és az ó moszkvai látogatása idején ez év elején Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke közvetlenül Macmillan úrnak kijelentette: noha úgy véljük, hogy az NSZK és az NDK kilépése a NÁTO-ból és a Varsói Szerződésből hasznos és kívánatos lenne, nem kell ellenvetést tennünk az ellen, hogy az NSZK és az NDK a német békeszerződés aláírása után is egyideig a NATO-ban, illetve a Varsói Szerződésben maradjon — folytatta Gromiko. Azt a reményét fejezte ki továbbá, hogy az értekezlet részvevői keresni fogják a német békeszerződés kérdésének kölcsönösen elfogadható megoldását és ezután rátért a berlini kérdésre. A három hatalom Berlinre vonatkozó javaslatainak lényegével kapcsolatosan kijelentette: Mindjárt az elején ki kell jelentenem, hogy a javaslatok elejétől végéig elfogadhatatlanok. Nyilvánvalóan már úgy vannak kidolgozva, hogy negatív reakciót váltsanak kj a Szovjetunió részéről. A három nagyhatalom berlini kérdésre vonatkozó kérdéseinek lényege abban van, hogy Nyugat-Berlinben ne csak törvényesítsék, hanem egész Berlinre is kiterjesszék a megszállási rendszert. A nyugati hatalmak se többet, se kevesebbet nem akarnak, mint elszakítani az NDK-tól fővárosát és az idegen ellenőrzést bevezetni az egész város fölött. Javaslatuk nem minősíthető másnak, mint a Német Demokratikus Köztársaság alapvető szuverén jogainak letiprására irányuló kísérletnek, ami természetesen megengedhetetlen. Gromiko azt a reményét fejezte ki, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai ésszerűbb és tárgyszerűbb álláspontra helyezkednek a nyugat-berlini helyzet rendezésével kapcsolatban és hajlandók lesznek a Szovjetunióval együtt olyan konstruktív megoldást kidolgozni, amely valamennyi félnek megfelel. A Szovjetunió kormánya készségét fejezte ki és most is készséget tanúsít arra, hogy az érdekelt államok kormányaival együtt keresse a megoldást. A szovjet küldöttség vezetője ezután az USA, Nagy-Britannia és Franciaország terve európai biztonságára vonatkozó részének elemzésével foglalkozott. Megállapította, hogy a terv szerzői az európai biztonság terén teendő lépéseket e tervben említett tovább; kérdések, elsősorban Németország egyesítése megoldásának feltételéhez kötötték. Már maga ez a tény arra mutat, hogy a tervet úgy dolgozták ki, hogy egy talpalatnyival se juthassanak közelebb a hatékony európai biztonsági rendszer megteremtéséhez, sőt egyes ez irányú részleges lépések megvalósításához sem, noha a tervben nemegyszer elő-; fordul a „biztonság" szó. A tervet kidolgozó három nagyhatalom fő és lényegében egyedüli célja biztosítani annak lehetőségét, hogy csapataikat Németország területén éppúgy, mint más európai államok területén hagyják. Ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy a három hatalom terve szerint az európai biztonság kérdésében bárminő lépés csak az össznémet kormány megalakulása, azaz Németország egyesülése után tehető — jelentette ki Gromiko. Ez azt jelenti, hogy az európai biztonság kérdését csak a forma kedvéért vették a tervbe, hogy növekedjék a felgyülemlett problémák száma és hogy egyikről se egyezhessenek meg. A nyugati hatalmak hasznos dolgot cselekednének, ha az európai biztonság problémáját nem vennék egy kalap alá — vagy ahogy ők fejezik ki magukat, „r/em tennék egy csomagba" — a többi javaslattal, s ha e problémával kapcsolatban inkább valóban komoly álláspontra helyezkednének és a hatékony európai biztonsági rendszer megteremtése érdekében egyesítenék törekvésüket a Szovjetunió és a többi érdekelt állam törekvésével. A Szovjetunió hajlandó lesz a megfelelő sorrendben egyenként megtárgyalni az európai biztonság megszilárdítására irányuló ésszerű javaslatokat, a három nyugati hatalom tervében említett egyes javaslatokat sem tekintve kivételnek. Gromiko a nyugati hatalmak lefegyverzési tervével kapcsolatban kijelentette, hogy a nyugati hatalmaknak nyilván nem vcflt tervük konstruktív javaslatok előterjesztése. A lefegyverzés kérdését éppúgy, mint az európai biztonság kérdését e terv elválaszthatatlan szoros részévé tették, a lefegyverzés kérdésének megoldását pedig a többi probléma, elsősorban Németország egyesítése problémájának megoldásához kötötték. Már ez is bizonyítja, hógy a nyugati hatalmak távol állnak a lefegyverzés kérdéseinek reális kezelésétől és nyilvánvalóan nincs szándékuk kisegíteni e kérdéseket a zsákutcából. Gromiko megjegyezte, hogy e terv nem felel meg azoknak a fő feladatoknak, melyek miatt a miniszterek az értekezletre összejöttek - azaz, hogy előkészítsék a német kérdés békés megoldását és megtalálják egy olyan halaszthatatlan kérdés, mint a nyugat-berlini helyzet orvoslása előre kitűzött megoldását. Ez a megbonthatatlan egységként értelmezett terv az értekezletet csupán elterelheti azokról a kérdésekről, melyekben valóban előrehaladhatna és csupán fékezhetik az időszerű és halaszthatatlan problémák megoldását. A nyugati országok kormányai az európai biztonság megszilárdítására teendő lépések szükségességének formai elismerésénél tovább nem mennek. Tervük csak elmélyítheti azok aggodalmait, akik számára drágák a népek biztonságának érdekei, mivel megkerüli az európai feszültség igazi okait és lényegében még jobban elmérgesítené ezeket az okokat. A terv alapját tulajdonképpen a Nyugat előző javaslatai képezik, melyek a valóságban nem jelentettek mást, mint a „hidegháború" tervét, az erőpolitika érvényesítésének tervét. Lehetőségek vannak arra, hogy értekezletünk résztvevői megegyezzenek - folytatta a szovjet küldöttség vezetője. A béke érdekei kárt szenvednek, ha akadályok merülnek fel, melyek meggátolják, hogy e lehetőségeket a béke szolgálatába állíthassuk. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatban elégedettségét fejezi ki dr. Lothar Bolznak, az NDK külügyminiszterének mind a német békeszerződés, mind a berlini kérdés ügyében előterjesztett konstruktív javaslatai felett. A nyugati hatalmak terve tehát nem képezheti olyan tárgyalás alapját, melyből mindenki számára elfogadható határozat születne, mivel nem az a feladata, hogy pontot tegyen a második világháború után, hanem hogy bizonytalan időre elhalassza a legfontosabb és legidőszerűbb problémának — a német békeszerződés megkötésének megoldását, — mondotta beszéde végén Gromiko. A berlini kérdésre vonatkozóan a tervben tartalmazott javaslatok még a tárgyalás tárgyát sem képezhetik, mivel e terv nemcsak Nyugat-Berlin megszállásának megőrzését, hanem e rendszernek egész Berlinre való kiterjesztését is feltételezi, tehát a Német Demokratikus Köztársaság alapvető felségjogai ellen irányult. Ennek ellenére a három hatalom tervének különböző részeiben tartalmazott egyes ötletek az egésztől függetlenül önállóan letárgyalva figyelmet érdemelnek. Mint Hruscsov szovjet miniszterelnök kijelentette, ezek ellen nem lesznek ellenvetéseink, sőt hajlandók leszünk közös asztal mellett elfogadható megoldásokat keresni. Ez olyan ötletekre és gondolatokra vonatkozik, mint amilyen a négy nagyhatalom nyilatkozata a nemzetközi viszályok békés eszközökkel való megoldásáról, az agreszszor nem támogatásáról és egyes lefegyverzési kérdésekről, továbbá a korlátozott fegyverkezés övezetének meghatározásáról. Ismétlem azonban, Az utolsó hetekben a Kossuth Könyvkiadó kiadásában megjelent magyar nyelven is ez a 119 oldalas terjedelmű brosúra, melyet eredetiben a Német Demokratikus Köztársaság kormánya adott ki. Nagyon alkalmas forrásmunka mind a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó pártoktatási csoportok, mind az egyéni tanulók, vagy a funkcionáriusok számára, akik kimerítő anyagot keresnek, hogy közelebbről megismerjék az időszerű német kérdést. A Fehér Könyv hét fejezetben foglalja ősze mindazokat a problémákat, amelyek akadályozzák Németország békés újraegyesítését. Az első fejezet rámutat arra, hogy az Adenauer-kormány Nyugat-Németországot az atomháború előkészítésének tűzfészkévé változtatja. Ugyanakkor előkészíti az atomfegyvergyártást. A nemrég alakult Bonn—Párizs—Róma tengely az atomfelfegyverzés újabb állomása. A következő fejezet megtárgyalja, hogy a ' nyugati hatalmak miképpen szegték meg a potsdami egyezményt és akadályozták meg a békeszerető és demokratikus német állam létrehozását. NyugatNémetországot háborús bázissá alakítják át a szocialista államok ellen. A harmadik és negyedik fejezet konkrétan bírálja az Adenauer-kormány agresszív, soviniszta és revánsista politikáját, mely nagy veszélyt jelent minden népre. Felfedi a szovjetellenességet, valamint a német imperializmus gyarmati politikáját és cáfolja azt a jogtalan hogy értekezletünk a két halaszthatatlan kérdésre - a német békeszerződésre és Nyugat-Berlinre összpontosítja figyelmét - mondotta Gromiko. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja a már itt kifejtett nézetet, hogy ha az értekezlet résztvevői az igazi együttműködés és valamennyi fél érdekei igazi tiszteletben tartásának szellemében fognak eljárni, akkor kétségtelen haladást érhetünk el munkánkban és sikert arathatunk. állítást, miszerint a Német Szövetségi Köztársaság az egyetlen törvényes német állam lenne. A szövetségi kormány szabotálja a közép-európai atomfegyvermentes övezet létrehozását. Az ötödik fejezetben az NDK és a Szovjetunió kezdeményezését ismerteti a német békeszerződés megkötése érdekében, valamint a külügyminiszteri értekezjet megtartásának javaslatát, ami végre oly hosszú idő után most megvalósult. Újból hangsúlyozza, hogy a német nemzet létkérdése — az egység helyreállítása — elsősorban magának a német népnek az ügye. Az utolsó részek különféle javaslatokat és jegyzékeket, valamint Walter Ulbricht elvtárs beszámolóját ismertetik, melyek mind kezdeményező lépések a német békeszerződés előkészítésére, illetve a javasolt német konfederáció megvalósítására. A javasolt békeszerződés biztos, szép és nagyszerű jövőt ígér a német népnek, mert a támadó háború előkészítésének meghiúsításával biztosítja a békét és nem engedi meg, hogy Németország agresszív háborús tömbökhöz csatlakozzék. Mint gazdaságilag fejlett és nagy kulturális hagyományokkal rendelkező békés állam elfoglalhatná méltó helyét a népek családjában. A megkötendő békeszerződés ugyanis egyrészt lehetővé tenné, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségének teljes jogú tagja lehessen, másrészt megteremtené a jószomszédi viszonyt és a baráti kapcsolatok tartós alapjait. g_k. Dr.Bolz: A NYUGATI TERV nem nyújt megfelelő alapot Dr. Lothar Bolz felszólalása elején csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a Szövetségi Köztársaság kormánya feltétlenül támogatja a nyugati tervet és nem bízta meg küldöttségét, hogy említést tegyen a békeszerződés javaslatáról, noha Németországban általánosan követelik a békeszerződést. Egy ilyen szerződés megkötése annál is sürgősebb, mivel a rakéta- és atomfegyverkezés nyugatnémet kormány által folytatott politikája az atomfegyverkezési hajsza fokozódását idézi elő és rendkívül kiélezi az atomháború veszélyét. A békeszerződés az egész népnek megadja azt a lehetőséget, hogy teljes terjedelmében gyakorolhassa állami felségjogait. Ez többek között olyan korlátozás megszüntetését jelenti. mint amilyen a párizsi szerződések alapján Nyugat-Németország alárendelt szuverénitása. A német nemzet szempontjából különösen fontos az a tény, hogy a német békeszerződés megkötése a legrövidebb út a német államegység helyreállítására. Az NDK külügyminisztere továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy Németországban két, alapjában eltérő útra léptek: Nyugat-Németországban a militarista, az NDK-ban az antimilitarista útra, ami lehetetlenné teszi Németország gépies egyesítését. Ezért e tény alapján az NDK e helyzetből kiinduló pontként javasolta egy szövetség létesítését általános német tanáccsal, mint legfelsőbb szervvel az élén, mely az egyenlőség alapján tevődne össze. Németország egyesítése nem tartozik a külügyminiszteri értekezlet jogkörébe. Dr. Bolz ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az NDK képviselői a nyugatnémet képviselőkkel folytatandó tárgyalások során készek még jobban megmagyarázni az újraegyesítés programját: „Mi az NDK küldöttei állandóan készek vagyunk a békeszerződés kérdéseire vonatkozó közös német álláspontról tárgyalni a szövetségi kormány küldöttségével. Ha óhaját fejeznék ki, hogy más kérdésről is akar tárgyalni, ennek sem állna semmi az útjába". Azokkal az ellenvetésekkel kapcsolatban, hogy a bonni kormány csak a négy nagyhatalom megbízásából kész valamit is tenni, dr. Bolz megállapította, hogy az NDK kormányának semmilyen megbízásra nincs szüksége, hogy tárgyalásokat kezdjen a Szövetségi Köztársaság kormányával. Az NDK kormánya szabad és független döntésében, ami azt jelenti, hogy csak lakossága kívánságának felel. Németország egyesítése csak a né met nép ügye. Ha a négy nagyhatalom támogatni akarja a német népet ebben az "ügyben, akkor a német békeszerződés megkötése lenne a legjobb út Nyugat-Berlin kérdésének megoldására. Egyáltalán nincs kizárva, hogy még a békeszerződés megkötése előtt megegyezzenek Nyugat-Berlin kérdéséről. A Nyugat-Berlin demilitarizált, szabad város létesítésére vonatkozó tervet azzal a céllal terjesztettük elő, hogy megoldjuk ezt az égető problémát. Noha Berlin az NDK fővárosa és Nyugat-Berlin is az NDK szuverén területén fekszik, az NDK kormánya hajlandó erre az engedményre. Dr. Bolz sajnálatát fejezte ki, hogy a három nyugati nagyhatalom terve Nyugat-Berlin kérdésének megoldásával kapcsolatban nem veszi tekintetbe a jelenlegi helyzetet. Dr. Bolz teljesen irreálisnak minősítette azt a nyugati javaslatot, hogy Berlin demokratikus szektorát rendeljék a megszállási rendszer alá, ahelyett, hogy Nyugat-Berlint megszabadítanák a megszállási rendszertől. „Küldöttségünk nem hajlandó olyan javaslatokról vitatkozni, melyek beavatkozást jelentenek az NDK belügyeibe, sértik szuverenitását és területi épségét." Dr. Bolz végül kijelentette, hogy r három nyugati hatalom terve semmilyen megfelelő alapot nem nyújt a békeszerződés előkészítésére és Nyugat-Berlin kérdésének megoldására. Már azért sem, mert ezeket a megoldásra már megérett kérdéseket bonyolult nemzetközi problémákhoz és kimondottan a két német állam hatáskörébe tartozó kérdésekhez köti. Ezzel szemben a szovjet javaslatok alapjában összhangban állnak az NDK-nak a béke biztosítására kifejtett igyekezetével. FEHÉR KÖNYV A Német Szövetségi Köztársaság kormányának agresszív politikájáról ÜJ SZÖ 4 * 1959. május 20.