Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-18 / 136. szám, hétfő

a népgazdaságfejiesztési terv teljesítéséről tárgyalt sikeresebb teljesítésének gazdag forrásai. A Megbízottak Testülete a népgazdaság ellenőrzésének szervezésére vonatkozó elvek betartása terén elért eddigi eredmények elemzése után komplex intézkedéseket foganatosított a fogyatékosságok kiküszöbölése, valamint annak érdekében, hogy az eddiginél még jobban elfhélyüljön és minőségileg megjavuljon a párt- és a kormányhatározatok, valamint a Megbízottak Testülete határozatai teljesítésének ellenőrzése. A Megbízottak Testülete foglalkozott a tervező intézetek munkájával, valamint azzal, hogy az 1959. évben és a további években miként biztosítható a beruházási építkezések tervrajzainak elkészítése. Konkrét intézkedéseket hagyott jóvá annak érdekében, hogy javuljon a helyzet a lemaradozó tervezési munkák szakaszán és hangsúlyozta, hogy az eddiginél még következetesebben kell teljesíteni a kormánynak „a tervező tevékenységről" szóló határozatát, be kell fejezni a tervező intézetek átszervezését és meg kell szüntetni a normatív intézkedések kiadása folyamán megnyilvánuló fogyatékosságokat. A Megbízottak Testülete végül megvitatta a szőlőtermesztés problémáival foglalkozó beszámolót különösen a termesztés korszerűsítése, a begyűjtés biztosítása és annak szempontjából, hogy a termelést és a begyűjtést el kell látni a szükséges kapacitásokkal. A Megbízottak Testületének napirendjén ezenkívül még néhány további fontos kérdés szerepeit. A Karlovy Vary-1 gépgyárakban az esti munkaiskolában egyre jelentősebb sikereket érnek el. Az új bérrendszerek bevezetése révén a dolgozók megértették, hogy nagy előnye van szakképzettségük szüntelen növelésének. Az egyes műszaki körök iránt akkora volt az érdeklődés, hogy 26 kört kellett alakítaniok. Felvételünkön Otakar Kŕivohlavýt, a karbantartó-részleg mesterét láthatjuk a pléhhengerdéböl, aki nemrég még CSISZ-tag volt, ma már a CSKP üzemi aiapszervezetének elnöke. Esti tanfolyamon elvégezte az ipariskolát és 15 munkatársával együtt jelentkezett a bányászati főiskolára. (Foto: V. Lomoz, ČTK) == (CTK) - A Megbízottak Hl Testülete 1959. május 16-i —Ej ülésén megvitatta a Szlovákia SS népcjazdaságfejlesztési tervé=Sj nek teljesítésére és Szlovákia Hf 1959. első negyedévi költség=3= vetése betartására vonatkozó == beszámolókat. Szlovákia gazdaságának fejlesztésében az említett időben bizonyos sikereket értünk el, 100,3 százalékra teljesítették a Meqbízottak Testülete által irányított ipar termelési tervét. A Szlovákia költségvetésében előirányzott bevételeket 22,4 százalékra és az évi költségvetés kiadásait 23,5 százalékra teljesítették. A költségvetés keretének általános betartása a múlt év ugyanazon időszakával összehasonlítva ez idén jobb eredményeket mutat. A nemzeti bizottságok az általuk irányított gazdasáqban és a költségvetés betartásában szintén további sikereket értek el. Teljesítették a kiskereskedelmi forgalom feladatait is. A gazdasági eredmények tervét 109 százalékra teljesítették. Szlovákia népgazdaságfejleszté.i tervének teljesítésében azonban komoly fogyatékosságok is előfordultak. Ezért szükséges lesz. hogy az áHami és a gazdasági 3zervek az eljövendő időszakban figvelmüket főleg a következő szakaszokra összpontosítsák: Az egyenletesség elérésére az ipari termelés valamennyi ágazata feladatainak teljesítésében. A mezőgazdaságban továbbra is meg kell teremteni a feltételeket az egész mezőgazdasági termelés növelésére, különösen a szarvasmarhák, a sertések tervben előirányzott állományának elérése és a tervszerű begyűjtés biztosítása érdekében. A beruházási építkezések szakaszán figyelmünket küiönösen az összpontosított építkezések tervének teljesítésére és különös tekintettel a vegyiipari kulcsfontosságú építkezésekre, továbbá az iskolai és kulturális célokat szolgáló épületek építésére kell összpontosítanunk. Általában népgazdaságunk valamennyi ágazatában folytatnunk kell a harcot a termelés hatékonyságának növeléséért. Az állami és gazdasági szervekre, valamint a kerületi nemzeti bizottságokra jelenleg az a feladat vár, hogy gondoskodjanak a területileg irányított építészeti vállalatok, valamint állami gazdaságok eddiginél jobb gazdálkodásáról. A dolgozók tapasztalatai, aktivitása és kezdeményezése, ami kötelezettségek vállalásában, szocialista munkaversenyben és szocialista munkabrigádok létesítésében jut kifejezésre, a tervben és a költségvetésben foglalt összes feladatok további még /Q modern búlor szép, olcsó, célszerű 930 hektárt öntöznek A somorjai járás földművesei az EFSZek IV. kongresszusa tiszteletére kötelzettségvállalást tettek, hogy 1959-ben és 1960-ban 114 öntözőkutat ásnak ki. A járás szövetkezetei eddig több mint 800 hektárnyi földterületet, öntöznek rendszeresen, s így 20—25 százalékkal gazdagabb terméshozamokat érnek el. Felajánlásuk teljesítése után a szövetkezeti tagok további 930 hektár termőföldet öntözhetnek, 450 hektárt már ez évben, a többit jövőre. (ČTK) Nagy az érdeklődés a „Lenin és a kommunista Internacionálé" kiállítás iránt (CTK) - A bratislavai V. I. Lenin Múzeumban megérdemelten kelti fel a látogatók érdeklődését „Lenin és a kommunista Internacionálé" kiállítás, melyet Vlagyimir Iljics Lenin, a Szovjetunió Kommunista Pártja megalapítója, a világproletariátus vezére és tanítója születésének 89. évfordulója alkalmából rendeztek. Naponta Szlovákia egész területéről sok száz látogató jön a múzeumba, hogy megtekintse a kiállított értékes okiratokat és tanuljon belőlük. Eljöttek a Kútyi Nyolcéves Középiskola, a Lipt. Mikulási Ipari Iskola tanulói, a Bratislavai Gazdasági Főiskola hallgatói, a bratislavai Energoprojekt, a Postaügyi Megbízotti Hivatal és Juraj Dimitrov Üzem dolgozói, továbbá a výprachticei és frentštáti szövetkezeti tagok csoportja, a Bratislavai Hidászműszaki Tanintézet hallgatói, valamint egyéb csoportok is. A látogatók figyelmét főleg azok a fényképmásolatok kötik le, melyek a kommunista Internacionálé egyes kongreszszusait szemléltetik, ezenkívül az arról tanúskodó dokumentációs anyag, hogy Lenin mily nagy gondosságot tanúsított pártunkkal szemben. Itt látható például Lenin utasítása titkárnőjének, hogy szerezze be a Rudé právo azon példányait, amelyek a CSKP alapító kongresszusáról írnak. Nagy érdeklődésnek örvendenek az arról tanúskodó dokumentumok, hogy a kommunista Internacionálé mily nagy figyelemmel követte a nemzetközi fejleményeket, miként figyelmeztetett a fasizmus veszélyére, harcolt a proletariátus nemzetközi együttműködéséért, stb. A kiállítás május végéig lesz nyitva. Könnyű berendezési tárgyak, alacsony sima fekhelyek, kényelmes, kecses ülőgarnitúrák ... Üde színek szép harmóniája, változatos jomák nemes eleganciája... Ez volt első benyomásunk a téli stadionban megrendezett „Lakáskultúra 1960" című kiállításon, ahol dicséret, áhítat és vágyakozás tömege szállt a mai ember számára készült modern bútorok felé. Az elismerés hangján oldalakat írhatnánk a modern bútorok és a különféle iparművészeti remekek kiállításáról. Mi most a kiállítás „értékelése" helyett mégis inkább a kiállításon elhangzott véleményekből tolmácsolunk néhányat. Mielőtt azonban a látogatók véleményét továbbítanánk, a sajátunkét mondjuk el. Ennek a kiállításnak nemcsak ízlést nevelő, de nagy-nagy véleményalakító ereje is van. Köztünk például a mo\ dern lakberendezésről szóló többhónapos vitára tett pontot a mostani kiállítás. Feleségem a kiállításon látta be, hogy a modern bútorok szépek, jók, célszerűek s ma már ő is a modern bútor híve. Pedig pár nappal azelőtt még hallani sem akart arról, hogy ágybárkák, ebédlőszekrény-óriások, elefánt-fotelek és más „klasszikus" formátumú ódon szörnyetegek nélkül is berendezhető egy lakás. Igen. Változik az idö, s változnak az ízlések. Én is most örültem először, hogy még nem vagyok főbérlő és nem kellett régi bútort vásárolnom. De halljuk a kiállítás látogatóinak a véleményét. Egy 26 év körüli fiatalasszony: — A kiállításnak megérdemelt a nagy tömegsíkere. Bárcsak többször rendeznének hasonló kiállítást. A fiatal házasok most azt is megtanulhatják, hogyan kell egy lakást szépen, ízlésesen berendezni. Egy nem sokkal idősebb fiatalember: — A modern bútorok praktikus használatra készülnek. A tervezők legtitkosabb vágyainkat lesték el. Mintha tudnák, hogyan szidjuk a régi bútorokat, amelyek az új lakásban csak helyfoglalók és porfogók. Egy házaspár, mely nemrégen költözött új lakásba: — A mi lakásunk is kisméretű. Berendezésünk azonban a régi. A helyzet most az, hogy az új lakásban a bútor lakik és nem mi. Pedig megfordítva kellene lennie. Együtt azonban csak nagyon kényelmetlenül férünk el. Egy másik házaspár: — A bútornak az a hivatása, hogy kellemessé tegye az otthoni életet. Örülünk, hogy a modern bútorokat rövidesen szériában gyártják és mi is kicserélhetjük régi berendezésünket. Héhány mondat a kérdőívekről: — Kicsi, kényelmes, szép ... — Az árakkal elégedettek vagyunk ... — Miért nem kezdik el az új bútorokat máris gyártani? — Lesz belőlük elég? A kiállítás egyik rendezője: — A kiállított bútorok közül egyeseket már gyártanak s rövidesen tömegesen kezdik gyártani a többit is. A lakók hamarosan megérik, hogy az új lakásba nem keU majd vonócsigán felhúzni a hatalmas rekamiékat és liúl6szobaszekrén;jeket. Nyugodtan túladhatnak a szülőktől örökölt bútorkolosszusokon. Lesz — nem is magas áron — elegendő új típusú, szellős, könnyű bútor. Aki akarja, otthonában hamarosan szépvonalú bútor állhat, ahol bőven lesz helye c napfénynek, a levegőnek és nem utolsó sorban a benne lakó embereknek. Bizonyára sokan lesznek, ak<k — azok közül is, akik látták a kiállítást és azok közül is, akik nem látták — felteszik a kérdést: — Milyen legyen hát a család lakása? A mi válaszunk csak egyértelmű lehet: — Korszerű! A bútorzat éppúgy, mint minden egyéb, alá van rendelve az ember életkörülményeinek, környezetének, életmódjának. Az ember életének fejlődésével és változásával a bútorzatnak is fejlődnie, változnia kell. Az egykor olyan szép és divatos háló mára bizony nagyon elavult. Az újtípusú kisméretű szobákba sehogy sem illik a két nagyméretű ágy és a hatalmas ruhaszekrény. Az óriási ebédlőasztal is csak a helyet foglalja el, egyébként szükségtelen. Nem mondható célszerűnek az úgynevezett „kombinált" szekrény sem. Idétlenül nagy, elfoglalja a szoba falát s rengeteg benne a semmire sem használható holt tér. A régi formátumú nehéz, sok faanyagot igénylő, rosszul kezelhető és — mondjuk meg őszintén — csúnya, nyomasztó légkört árasztó sötét bútorok helyett sokkal célszerűbbek a kiállításon látható és önmagukért beszélő szép színű újtípusú bútorok, amelyek minden része kihasználható és kedvünk szerint rendezhető. A korszerű lakóberendezés egyszerű, sima, kisméretű. S ami szintén fontos: olcsó. De minderről többet a „Lakáskultúra 1960" című kiállítás mond. BALÁZS BELA N. Sí. Hruscsov válasza Eist nhewer és Macmillan yieneteire Moszkva (TASZSZ) - Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke május 15-én válaszolt D. Eisenhowernek, az USA elnökértek május 5-i és Harold Macmillannak, Nagy-Britannia miniszterelnökének május 6-i üzenetére. Ez a levelezés a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének kérdésére vonatkozik. N. Sz. Hruscsov válaszában foglalkozik annak a lehetőségnek kérdésével, hogy minden évben bizonyos előre meghatározott számú ellenőrzést végezzenek a Szovjetunió, valamint az USA, Nagy-Britannia és gyarmatai területén, amennyiben az ellenőrzőállomások készülékei olyan jelenségeket jegyeznek fel, amelyekről feltételezhetnék, hogy nukleáris robbantásról van szó. Az ezen kérdésről szóló egyezmény megkötése, hangzik N. Sz. Hruscsovnak Eisenhowerhez intézett válaszában, lehetővé tenné valamennyi fajtájú kísérlet beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötését. A szovjet kormány úgy véli, hogy az ellenőrző-csoportok útjainak előre megszabott számáról szóló egyezmény kizárja annak szükségességét, hogy e kérdésben szavazást kellene végezni, vagy megállapodást kötni az ellenőrző bizottságban, vagy pedig más szervben. Hajlandók vagyunk olyan kötelezettséget vállalni, amely az ellenőrző-csoportok idejében történő szabad belépését biztosítja a Szovjetunió területén olyan térségbe, amelyben olyan jelenségeket figyelnek majd meg, amelyeket nukleáris robbantásoknak lehet tekinteni. N. Sz. Hruscsov rámutatott arra, hogy a szovjet kormány szigorúan tiszteletben fogja tartani ezt a megállapodást és nem fogja megszegni a kísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt, amelyet aláírnak és hogy a Szovjetunió nem tesz ellenvetést az ellen, hogy az ellenőrzőcsoportok számát a szerződés tagjai közötti megállapodás után például két évenként egyszer felülvizsgálják. Nyikita Hruscsov levelet intézett Harold Macmillanhoz is, amelyben megvilágítja a szovjet kormánynak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése és az ellenőrző-csoportok kiküldése kérdésében elfoglalt álláspontját, amely ellenőrző-csoportok közvetlenül a helyszínen ejtenék meg a vizsgálatot. Bécsben megkezdődtek a szudétanémet-napok Bécs (ČTK) - Bécsben május 16án nagy hűhóival kezdték meg az úgynevezett szudétanémet-napokat, a háború után Csehszlovákiából Nyugat-Németországba és Ausztriába áttelepített németek revansista „honfitársi egyesületei" tagjainak négynapos kongresszusát. Nyugat-Németországból 41 különvonaton és 3000 autóbuszon jöttek Bécsbe a kongreszszus résztvevői, akik a manifesztációkon erejüket akarják megmutatni. Bécsben a Hangversenyház nagycsarnokában tartott megnyitó ülésen az osztrák kormány képviseletében részt vett Helmer beügyminiszter és Drimmel iskolaügyi miniszter, a bonni kormányt Müller-Graaf nyugatnémet nagykövet képviselte, míg Seebohm közlekedésügyi miniszter csupán mint „a szudétanémet honfitársi egyesületek szövetségi gyűlésének" elnöke vett részt. Lodgman von Auen, a szudétanémetek képviselője beszédében azt állította, hogy „a szudétanémetek nem revansistákként és nacionalistákként jöttek Bécsbe, hogy gyűlöletet és bosszút szítsanak a csehszlovák nép iránt", azonban közvetlen ezután kijelentette, hogy Bécset azért szemelték ki a kongresszus helyének, mert „a nemzetek feletti középkori római birodalomra és a régi Ausztriára emlékeztet", amit az új európai rendezéssel hozott kapcsolatba. Ezután Helmer osztrák beügyminisztert díszoklevéllel tüntették ki „a szudétanémetek érdekében szerzett érdemeiért". Helmer köszönő beszédében a szudétanémetek „szenvedéséről" számolt be, azonban nézete szerint a megpróbáltatások nem 1919-ben, hanem Hitler alatt kezdődtek. Nem tett említést azonban arról, hogy éppen a szudétanémetek törekvése volt, hogy a hitleri birodalomhoz csatolják őket, ezzel szemben hangsúlyozta, hogy szenvedésük a háború befejezése után érte el tetőfokát. A szudétanéme.t revansisták mindjárt az első napon csorbát ejtettek a kongresszus „kulturális jellegén", melyet az osztrák kormány nyilatkozatai alapján legalább részben igyekezett betartani. A revansisták ugyanis provokatív röplapokat kezdtek terjeszteni. A tibeti forradalom és Nehru filozófiája Az Oj Kína hírügynökség ismerteti a Renmin Ribao A tibeti forradalom és Nehru filozófiája című május 6-i vezércikkét. Nehru indiai miniszterelnök április 27-i parlamenti nyilatkozatára utalva a cikk megállapítja, Nehru nem fejtette ki részletesebben, milyen is az a tibeti társadalom, amelyet ö szilárd és változatlan társadalomnak nevezett, és amely „aggodalommal várja, mi történik majd vele reformok ürügyén". Az egész kérdésnek pedig éppen ez a kiindulópontja, és itt kell kezdenünk a vitát. A tibeti társadalom hűbéri társadalom. Akik Indiában azt hangoztatják, hogy rokonszenveznek a tibeti néppel, azok tulajdonképpen a legreakciósabb hűbériséget védik, a tibeti nép szabadságának ellenségeit. Ez a magyarázata unnak, hogy egy Metternich-féle „Szent Szövetség" kötötte össze egymással ebben a kérdésben az amerikai külügyminisztériumot, az angol gyarmatosítókat, Li Szin Mant, Ngo Dinh Diemet, Csang Kaj-seket és India reakciós pártjait. A vezércikk szerint meglepő az, hogy Nehrut, aki ellentétben áll az említett szövetség sok résztvevőjével és felismeri, hogy összeesküvéseik és mesterkedéseik ártanak Indiának, a kínai-indiai barátságnak és neki magának is, e szövetség akarata ellenére belevonta a „Tibettel rokonszenvezők" mozgalmába. Amikor Nehru a tibeti társadalomról beszél — noha nem ellenzi a reformokat — mégsem utal egyáltalán a rendkívül kegyetlen tibeti kizsákmányolási rendszerre, sőt gyakorlatilag egy kalap alá veszi a kizsákmányoltak hatalmas többségét a kizsákmányolók kis csoportjával. Ezen az alapon tagadja, hogy a tibeti lázadásért a reakciós felső réteg felelős, és „tragédiának" minősíti azt, hogy a kínai nép a lázadást leverte. A lap a továbbiakban arról Ir, Nehru tagadja, hogy India beavatkozott volna Tibetben. Nehru megjegyzései megtelelnek a valóságnak abban az értelemben, hogy az indiai kormány nem akarja annektálnl Tibetet, vagy nem akar katonaságot küldeni Tibetbe. India Tibetet mindig elismerte Kína részeként és elismerte, hogy a kínai kormány szuverenitással rendelkezik Tibet felett. Egy ország belügyeibe való beavatkozásnak azonban több formája van, ezért nem hangzik meggyőzően, ha valaki azt mondja, hogy az indiai kormány nem avatkozott be Tibetben. A cikk emlékeztet rá, hogy az indiai kormány 1950 októberében diplomáciai úton lépett közbe, amikor a kínai kormány elrendelte, hogy csapatai vonuljanak be Tibetbe. Közvetett beavatkozás volt az is, ahogyan India most a dalai lámát fogadta és ahogyan az indiai sajtó a tibeti eseményekre reagált. Ha ezt a két esetet figyelembe vesszük, világos, hogy — noha az indiai kormány nem akarja megszállni Tibetet — mégis meg akarja akadályozni, hogy Kína teljes szuverenitását gyakorolja saját terUlete, Tibet felett. Tibet nem tartománya, hanem autonóm területe a Kínai Népköztársaságnak és az alkotmány alapján szélesebb körű hatalommal és funkcióval rendelkezik, mint egy tartomány. Tibet azonban nem protektorátus — sem kínai, sem indiai, sem pedig közös kínai-indiai protektorátus — de nem is úgynevezett ütköző állam Kína és India között. Ennek következtében Tibetre vonatkozólag minden kérdést csak Kína oldhat meq és csak Kínában, nem pedig valamilyen külföldi országban. A cikk végül megállapítja, hogy az emberek igen különböző szempontokból ítélik meg a tibeti kérdést. Nehru miniszterelnök különbözik sok olyan embertől, aki nyilvánvalóan rossz szándékkal van Kína ellen. Nem ért teljesen egyet Kínával a tibeti kérdésben, de általában védelmezi a kínaiindiai barátságot. Eziránt semmi kétségünk sincs. Éppen ezért adtunk ilyen részletes választ Nehru miniszterelnök szemrehányásaira, mert bízunk benne, hogy a nézeteltéréseket el lehet simítani, és a vitái rendezni lehet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a kínaiindiai kapcsolatokat megmérgező rágalmakat az indiai nép széles tömegei rágalmaknak fogják tekinteni és el is utasítják, amint ismeretessé válnak a való tények. Kína és India e két ország népe folytatja baráti együttműködését a békés építő munkában és együtt harcol Ázsia és az egésa világ békéjéért — fejezi be vezércikkéi a Renmin Ribao, ÜJ SZÖ 2 * 1959. május 18. V