Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-18 / 136. szám, hétfő

N. Sz. Hruscsovnak átadták a Nemzetközi Lenin-Béke Moszkva (ČTK) - Moszkvában a Nagy Kreml palotában szombaton, május 16-án egybegyűltek a szovjet nép legszélesebb rétegeinek képviselői és a békevilágmozgalom kimagasló tényezői, hogy tanúi legyenek a nemzetközi békemozgalom rendkívül jelentős eseményének, annak, hogy - „A nemzetek közötti béke megszilárdításáért" Nemzetközi Lenin-Békedíjat átadják N. Sz. Hruscsov elvtársnak. Az elnöki emelvényen helyet foglaltak a Nemzetközi Lenin-Békedíj Bizottságának tagjai. A kormánypáholyokban megjelentek a Szovjetunió Kommunista Fártja Központi Bizottsága elnökségének tagjai és póttagjai. Jelen voltak a moszkvai diplomácia testület tagjai is. i A gyűlést D. Szkobelcin akadémikus, a Nemzetközi Lenin-Békedíj Bizottságának elnöke nyitotta meg. Megindokolta a bizottság azon döntéséi, hogy a Nemzetközi Lenin-Békedíjjal N. Sz. Hruscäovot, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét tüntették ki és részletesen értékelte N. Sz. Hruscsovnak a nemzetközi béke-harcban betöltött kimagasló szerepét. Rámutatott N. Sz. Hruscsov azon képességére, hogy a nemzetközi politika legbonyolultabb kérdéseit egyszerűen és érthetően meg tudja magyarázni a széles tömegeknek és meg tudja mutatni nekik a békéhez vezető utat. Értékelte aktív részét a szovjet kormány békepolitikájában, következetes, határozott harcát az atomháború előkészületei ellen, arra irányuló erőfeszítését, hogy a tudomány vívmányai a béke ügyét szolgálják. N. Sz Hruscsov nevével forrt össze a kommunizmus építésének nagyszerű hétéves békeprogramja a Szovjetunióban. Szkobelcin akadémikus N. Sz. Hruscsovnak átadta a Nemzetközi Lenin-Békedíj adományozásáról szóló oklevelet. A többi szónok, közöttük Kuo Mo-zso és Szunderlal, az Indiai Béke-Tanács elnöke szívélyes jókívánatait fejezte ki Hruscsov elvtársnak, azzal, hogy teljes egészségben, lankadatlan erővel folytassa harcát a békéért. A jelenlevők lelkes éljenzése mellett N. Sz. Hruscsov elvtárs emelkedett szólásra. /V. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde A Nemzetközi Lenin-Békedíjak Bizottságának tisztelt tagjai! Drága elvtársaim és barátaim! Engedjék meg elsősorban, hogy őszinte köszönetet mondjak a Nemzetközi Lenin-Békedíjak Bizottságának a kitüntetés adományozásáért. (Hosszan tartó taps.) Hálás köszönetemet szeretném kifejezni elvtársainknak és barátainknak, a többi országok és nemzetek képviselőinek, akik az ezen emelvényről elhangzott beszédükben meleg elismerésüket fejezték ki nekem és nagyra értékelték a béke érdekében kifejtett tevékenységemet. Ilyen esetekben a szónokok szokás szerint nemcsak az érdemeket méltatják, hanem bizonyos kötelezettséget rónak, amit a kitüntetettnek teljesítenie kell. (Élénkség a teremben, hosszan tartó taps.) Kifejezték itt azt az óhajt, hogy a Szovjetunió nemzetei és én személyesen, akit ilyen nagy figyelemben részesítettek és a Béke-díjjal kitüntettek, továbbra is a béke megszilárdítására törekedjünk. Drága barátaim és elvtársaim! ígérem, hogy ezt megteszem, mert erre elegendő erőm és lehetőségem van. (Viharos, hosszan tartó taps.) Szeretnék rámutatni arra, hogy Pandit Szunderlalnak, a baráti indiai nép képviselőjének világos és szép beszédében van egy momentum, amellyel nem értek egyet. Az ön beszédéből arra lehet következtetni, hogy én mint istentagadó, nem szeretem a hivőket. Ezzel nem érthetek egyet. Helyesen mondja, hogy hitetlen vagyok, ön pedig hivő. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy közöttünk ellenségeskedésnek kellene fennállania. Amint tudjuk, a hivők nem csupán egyféle vallást követnek. A világon sok nemzet és sok vallás varí. És ezek között a vallások között nincs meg az egyöntetűség, harcolnak egymás között és a történelem vallásháborúkat is ismer. Ateisták vagyunk, azonban nem viseltetünk gyűlölettél a hívőkkel szemben. Sohasem szítottunk és nem fogunk szítani ellenségeskedést az emberek között vallási alapon és nem fogunk háborúra tüzelni az államok között eszmei egyenetlenségek miatt. Nemcsak türelemmel, hanem tisztelettel tekintünk a hívőkre. Csupán akkor harcolunk, ha a vallással visszaélnek, azért, hogy az embernek ártsanak. Csakis akkor harcolunk. (Taps.) Amikor a múltban a cári Oroszország kormánya az egyházat a cári uralom alá rendelte, a kapitalisták' és nagybirtokosok szolgálatába állította és az uralkodó osztályok az egyházat a nép ellen, vagyis a hívők ellen használták fel, akkor természetesen igyekeztünk megmagyarázni az embereknek, hogy a vallási érzelmet nem szabad a nép érdekei ellén fordítani. Ä világ keletkezéséről természetesen megvannak a nézeteink és megvan a materialista filozófiánk. Azonban önök is, a különböző vallások képviselői, saját nézeteiket vallják, amelyek nem azonosak a más vallást követő más nemzetek nézeteivel. Azt akarjuk, hogy minden hivő és hitetlen egyesítse törekvését a legfontosabbért, a békéért és az azért folytatott harcban, hogy valamennyi nemzet testvérként éljen és hogy a nemzetek ne háborúskodjanak, hanem barátságban és békében éljenek. (Taps.) Szeretnék utalni a közelmúlt egyes tényeire. A második világháború éveiben a különböző vallások számos lelkésze országunkban közösen haladt a néppel, amely a szocialista hazát védelmezte a fasiszta betörés ellen. Ismeretes az is, hogy lelkészek részesültek elismerésben, kormánykitüntetésben, sokan érdemrendet kaptak közülük. (Taps.) Tudatában vagyok annak, hogy amikor arról döntöttek, hogy engem tüntettek ki a Nemzetközi Lenin-Békedíjjal, nem cfeupán az én személyes tevékenységemet tartották szem előtt. A szovjet nép, pártunk és kormányunk akaratát teljesítem. Arra a tényre, hogy engem Lenin-Békedíjjal tüntettek ki, úgy kell tekinteni, mint a szovjet nép felmérhetetlen törekvésének, valamint a béke- és világbiztonság harcához való hozzájárulásának elismerésére. (Viharos taps.) Aligha kell arról beszélni, hogy a mi időnkben egyetlen ember, bármily nagy erőfeszítést fejtene is ki, nem küszöbölheti ki a háborút és nem biztosíthatja a békét. Valamennyi nemzetnek aktívan kell részt venni a béke védelmében, hogy minden ember, dolgozzék és éljen bárhol, tudatában legyen annak és érezze, hogy a békét a földön csupán a háborús veszedelem elleni harcban való aktív részvétellel lehet megőrizni. Az én részem a béke védelmében összeforrott sokmillió ember aktív akcióival, gondolataival és érzelmeivel. Biztosítom önöket, drága barátaim, hogy minden erőt kifejtek és minden rendelkezésemre álló lehetőséget megragadok annak érdekében, hogy a béke győzelmet arasson. (Viharos taps.) A nekem adományozott díj Vlagyimir Iljics Leninnek, az emberiség békéjéért és boldogságáért folytatott küzdelem legnagyobb harcosának nevét viseli. A nemzetek közötti békéért Lenin lángelméjének minden erejét, népszónoki és államférfiúi képességét latba vetette. Lenin nevével függ össze a munkások és parasztok első államának első aktusa a világon, amely állam az ö vezetésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében született, amely aktussal valamennyi harcoló nemzethez fordult azzal a felszólítással, hogy azonnal kössenek békét megszállás, rablás és idegen terület elfoglalása nélkül. A nemzetek közötti béke és barátság lenini eszméi a szovjet állam külpolitikájának tartalmát és alapját képezik. Hűek vagyunk Lenin eszméihez, következetesen léptetjük őket életbe, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy kikerüljük a háborút és jó kapcsolatokat építsünk ki a nemzetek és államok között, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. A békés egymás mellett élés hívei vagyunk! (Taps.) A béke a nemzetek létezésének és haladásának fő feltétele. Az emberek a jobb életbe vetett legfőbb vágyaikat és törekvéseiket azzal a reménnyel kötik össze, hogy békében fognak élni. A Szovjetunió nemzetei, amelyek rövid időközben két világháborúban súlyos próbát állottak ki és mérhetetlen áldozatokat hoztak, a békés életet óhajtják. A Szovjetunióban nehezen lehetne olyan családra akadni, amelynek a háború nem okozott volna szenvedést és amelytől nem követelt volna áldozatot. A szovjet közéleti és politikai tényezőknek nem kell külön erőfeszítést kifejteniük, hogy népünknek bebizonyítsák, hogy harcolni kell a háború veszedelme ellen, a világbéke megvédéséért. A nép kemény harcban eszével és érzelmével szerzett megértést ennek szükségességére. Az ember nem azért él a világon, hogy más embereket elpusztítson. Az embernek nem természetes, nem lelki tulajdonsága az öldöklésre való törekvés. A kizsákmányoló osztályoknak óriási nyomást kellett gyakorolniok az emberekre, hogy a háborúban kölcsönösen gyilkolják egymást, sok erőfeszítést kellett kifejteniök, hogy az embereket a katonai szigor alá rendeljék és rászoktassák a gondolat nélküli vak engedelmességre. A kizsákmányolók avégből, hogy az egyik nemzetet harcra kényszerítsék a másik ellen, bár ezek a háborúk a dolgozóknak a szenvedésen és a nyomoron kívül semmit éem hoztak, hamis „elméleteket" találtak ki, amelyek arra vezettek, hogy a háborút az emberiség „természetes állapotának" minősítették. Nem riadtak vissza attól sem, hogy céljaik elérésére a vallással is visszaéljenek. A „Ne ölj!" keresztény parancs ellenére az uralkodó osztályok lelkészeket is katonai szolgálatra rendeltek, akik kereszttel a kezükben és imával a szájukon vezették az embereket a pusztulásba, a kizsákmányolók érdekeinek nevében. Csupán a mi időszakunkban, amikor a Szovjetunióban és a többi szocialista országban a munkásosztály győzött és a népnek lehetősége nyílott arra, hogy életét szocialista elveken építse, jelent meg az a reális távlat, hogy az emberiség megszabadul a háborútól, megjelent a nemzetek közötti békés és barátságos kapcsolatok távlata. Országunk a jelen idők legemberszeretőbb eszméinek zászlóvivője. Az emberek legyilkolásának barbár ideológiájával szembe állítják a nemzetek közti béke és barátság eszméjét. (Viharos taps.) Országunk évről évre állandóan előrehalad a gazdaság és kultúra felvirágoztatásában és a nép életszínvonalának emelésében. A Szovjetunió egyre nagyobb erőre kap a kommunista társadalom kiépítésére. Hiszem, hogy a békevédők mozgalmának jelenlevő tényezői, külföldi vendégeink meggyőződtek arról, hogy népünk békés alkotó munkával foglalkozik, hogy a kommunista társadalmat építő szovjet emberek a béke biztosításának legaktívabb harcosai. (Taps.) Tegnap tértem vissza ukrajnai és moldvai utamról. E köztársaságok dolgozói a múlt évben sikereikkel sok örömet okoztak hazánknak. Nagymértékben fokozták a gabona, hús, a tej, a szőlő és más mezőgazdasági termékek termelését. A haza üdvéért végzett nagyszerű munkájukat nagyra értékeltük. örömmel teljesítettem pártunk Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és a Legfelső Tanács Elnökségének utasítását s az Ukrán Köztársaság, valamint a Moldvai Köztársaság képviselőinek átadtam a Lenin-rendet. (Taps.) A Szovjetunió valamennyi köztársasága kiváló sikereket ért el a gazdaság és kultúra fejlesztésében. A szovjet emberek nagy lelkesedéssel dolgoznak, hogy teljesítsék a népgazdaság fejlesztésének hétéves tervét, amelyet a párt XXI. kongresszusa dolgozott ki és az egész nép hagyott jóvá. Senki sem tagadhatja azt a tényt, hogy hétéves tervünk a Szovjetunió békeszerető törekvésének megnyilvánulása. r Most nincs és nem lehet fontosabb feladatunk, mint az, hogy gátat vessünk a háborúnak, nincs nemesebb célunk, mint a béke megőrzése és i megszilárdítása. Napjainkban a békeharc minden ember szent kötelességévé vált. (Taps.) Mindazok, akiknek érdeke a tartós béke, nem nézhetik tétlenül, hogy az agresszív erők nyilvánvalóan és titokban is új háborút készítenek elő. Az esetleges jövő háború jellegéből és a haditechnikában beállott változásokból időszerű és életbevágóan fontos feladat hárul ránk. Emlékezzünk csak vissza, hogyan kezdődött a második világháború. Amint tudjuk, Hitler támadásával kezdődött Csehszlovákia és Lengyelország ellen és azután további országokra terjedt. Bizonyos idő telt el, amíg világháborúvá nőtt. Mindannyiunk előtt ismeretes, mit fog jelenteni az új háború kezdettől fogva. Nincs ok arra, hogy azt higygyük, ha kitör, még lesz elég idő „a megmpzdulásra", a békeszerető erők mozgósítására, nemzeti és azután nemzetközi mértékben is, hogy meggátoljuk az emberek meggyilkolását. Ezért nem lehet időt vesztegetni és még aktívabban kell egyesíteni mindazok akcióit, akik a békét védelmezik. Nem szabad sajnálni erőnket, hogy a világ valamennyi népének erőfeszítése egyetlen áramlatban tömörülhessen még ma, hogy már most legyőzhetetlen akadályt' építsünk a háború kirobbantása ellen. Ezt jól tudják a szocialista országok nemzetei. Egyre jobban ébrednek ennek tudatára a széles néptömegek Japánban, Nagy-Britanniában, Nyugat-Németországban, Franciaországban, Olaszországban, az Amerikai Egyesült Államokban és más országokban is. Nagymértékben járulnak hozzá a háború meghiúsításához India és a többi békeszerető ország, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól. Minden nemzet békét kíván. Legkevésbé sem kételkedünk abban, hogy az amerikai nép éppen úgy békeszerető, mint az angol, japán vagy más nemzet. Nem lehet azt mondani, hogy talán nem tudná elképzelni, mi a háború. Eddig azonban nem élte át a háború dúlását saját földjén. A háború szörnyűségeiről csupán az újságokból és a filmekből szerzett értesülést. Az amerikaiak nehezebben tudják elképzelni városok pusztulását és légitámadások szörnyűségeit, mint például az angolok és főképp a japánok. Az amerikai nép kezd csatlakozni a nemzetek közös harcához a békéért, az atomháború veszedelme ellen oly mértékben, amily mértékben a sok millió amerikai egyre inkább tudatára ébred annak, hogy ha kirobban az új világháború, az nem fog valahol az óceánon túl lezajlani, hanem saját területükre is kiterjed, és nem lesz meg a lehetőség arra, hogy elrejtőzzenek a háború borzalmai elől Nyugat-Németország, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Japán és Olaszország nemzeteire különösen nagy felelősség hárul azon kérdés megoldásáért, lesz-e vagy sem új világháború. Ha a sok millió amerikai, német, angol, francia, japán és olasz egyöntetűen felemeli hangját az új háború ellen, nem lesz olyan erő, amely akaratukkal szembeszállhatna. A szovjet nép éppúgy, mint valamennyi szocialista ország nemzetei mindenkor készen áll, hogy kezet nyújtson nekik és velük együtt építsen hatalmas gátat a háborús gyújtógatók uszítása ellen. (Taps.) Napjaink legidőszerűbb és legfontosabb nemzetközi problémája „a hidegháború,, beszüntetése, a nemzetközi feszültség enyhítése. A nemzetek nem akarnak beletörődni az állandó lázas fegyverkezésbe, nem nézhetik közömbösen az egész emberiséget fenyegető fejleményeket. Elegük van már „a hidegháborúból" és a háborús előkészületekből, amelyek békeidőben rádioaktív esővel fertőzik meg a légkört az atom- és hidrogénfegyverkísérletek után. A nukleáris fegyverkísérletek betiltása azok közé a legidőszerűbb kérdések közé tartozik, amelyeket haladéktalanul meg kell oldani. Meg vagyunk győződve arról, hogy az atomfegyverekkel rendelkező országok kormányai végül országaik közvéleményének és a világ közvéleményének nyomására megértik az atomfegyverkísérletek beszüntetésének szükségességét. Hogyha bármikor is kellemetlen és éles szavakat mondottunk nyugati partnereinknek e kérdésben, ez csupán azzal a szándékkal történt, hogy a lehető leggyorsabban egyezményt érjünk el az atom- és hidrogénfegyverkísérletek betiltásáról. Szilárdan hisszük, hogy ezt elérjük és hogy a légkör megfertőzése végre abbamarad. (Taps.) Azt önök jól tudják, hogy a kísérletek beszüntetése még nem leszerelés, csupán a leszereléshez vezető lépés. Azonban, ha nem tesszük ölbe a kezünket és nem fogunk fáradságot kímélni, elérjük azt, hogy az államok megállapodnak fegyveres erőik létszámának csökkentésében, megegyezésre lépnek az atom- és hidrogénfegyverek betiltásának, e fegyverek gyártása beszüntetésének kérdésében és azután hozzáfognak a teljes leszerelés előkészítéséhez. És minél jobban fogják csökkenteni fegyveres erőik létszámát, annál tovább megyünk az ellenőrzés bevezetésében. Minden állam egyre jobban meggyőződik arról, hogy semmilyen más állam nem szegheti meg az egyezményt és nem halmozhat fegyvereket s ezzel kizárja az egyik ország támadásának lehetőségét a másik ország ellen. A Szovjetunió hajlandó messzemenő lépéseket tenni a leszerelés és ellenőrzés terén. Ezt már megmondottuk és most ismételjük. Most folyik Genfben a külügyminiszterek értekezlete, amelyre az egész világ figyelme irányul. A nyugati hatalmak az értekezleten előterjesztették javaslataikat, amelyeket „béke-tervnek" neveztek el. Megismerkedtem ezzel a tervvel és nyíltan ki kell jelentenem, hogy nyomasztó érzést keltett bennem. A nyugati hatalmak javaslataikat „béke-tervnek" nevezik. Ezzel azonban nyilvánvalóan kimerül minden, ami a tervekben új, mert a nyugati hatalmak alapjában véve azelőtt is ugyanezeket a javaslatokat nyújtották be, amelyek a valóságban „a hidegháború" tervei, „az erőpolitika" megvalósításának tervei voltak. A nyugati hatalmak javaslatainak valódi szerzője a külügyminiszterek genfi értekezletén nincs jelen. Árnyéka azonban ott van. Ez az árnyék Adenauer árnyéka, akinek szerzősége nyilvánvaló. A nyugati hatalmak javaslataiból kitűnik, hogy továbbra is meg akarják tartani régi pozícióikat. Azok, akik a nyugati hatalmak tervét Összeállították, ügyes emberek, bár a terv kidolgozásánál nyilvánvalóan nem gondoltak meg mindent kellőképpen. Jól tudták, hogy a német kérdésre és a berlini kérdésre vonatkozó javaslataikat nem lehet elfogadni. A 'nyugati hatalmak terve gyakorlatilag szerzőik számára is elfogadhatatlan, mert a valóságban egyikük sem óhajtja Németország egyesítését. Németország egyesítése és az ezzel összefüggő többi latolgatás nem képezheti tanácskozás tárgyát a négy nagyhatalom között. Ez maguknak a németeknek az ügye. Reális és kölcsönösen elfogadható utat kell keresnünk az időszerű kérdések megoldására, hogy ne diszkrimináljunk egyetlen országot, egyetlen államot sem. És ha egyesült erővel ilyen utat találunk, ez a „hidegháború" felszámolására, a világbéke biztosítására törekvő nemzetek hatalmas győzelme lesz. Drága barátaim! A burzsoá országok kormányai között nem akad sok olyan, amelyek politikájukat megítélésre előterjeszthetnék és arra számíthatnának, hogy jóváhagyják azt. Több ízben mondottuk a nyugati államok kormányainak: jöjjetek, versenyezni fogunk a békeszerető javaslatokban, olyan politika megvalósításában, amely a legjobban megfelel a nemzetek vágyainak, amely a világbéke biztosítását szolgálná. Hogyha a kapitalista kormányok kedvüket lelik abban, hogy velünk békés küzdőporondon versenyezzenek, biztosítjuk őket arról, hogy ezt nagyon szívesen vesszük, azonban az első helyet nem adjuk át senkinek. (Viharos taps.) A szovjet nép éppen úgy, mint bármilyen más nemzet a földön, békére törekszik. Megfigyeltek olyan látszólag mindennapos dolgokat, mint például, hogyha az emberek felébrednek, kölcsönösen jő reggelt kívánnak, ha találkoznak, jó napot és este búcsúzáskor jó éjszakát köszönnek egymásnak. A szovjet kormány a gyakorlatban olyan politikát folytat, amely arra vezet, hogy nyugalmas éjt, és jó napot biztosítson minden szovjet embernek, minden embernek széles e világon. (Hosszantartó taps.) Azt kívánjuk, hogy a háborút a rtemzetek életéből örök időkre kizárják mint az államok közötti vitás kérdések elintézésének eszközét, és hogy az egész földkerekségen a békés élet és békés munka győzzön. Teljes szívvel kívánjuk a békevédőknek és minden ország nemzetének, hogy ezt elérje, hogy kormányaik a békeharcban épp oly aktívan "vegyenek részt, mint a szovjet kormány, hogy javaslataik mindig országaik közvéleményének feleljenek meg és előmozdítsák a világbéke ügyét. Örömmel fogadjuk éa támogatjuk a Béke-Világtanács stockholmi jubiláris ülésének határozatát. Kijelentjük, hajlandók vagyunk találkozni a nagyhatalmak képviselőivel, hogy a „hidegháború" beszüntetésének és a nemzetek békés együttműködésére vezető út megkezdésének érdekében megtárgyaljuk az időszerű nemzetközi kérdéseket. (Hosszan tartó taps.) Engedjék meg, hogy befejezésül még egyszer mély és hálás köszönetet mondják a Nemzetközi Lenin Békedíjak Bizottságának azért, hogy a Lenin-Békedíjat adományozta nekem. Ezt nagy megtiszteltetésnek tekintem, amely nemcsak engem, hanem országunkat, a szovjet népet, a szovjet kormányt és a szovjet békeszerető politikát illeti. (Viharos taps.) Amikor elhatározták, hogy a Békedíjjal engem tüntetnek ki, sok jókívánságot kaptam a szovjet emberektől és külföldről is. Megragadom ezt az alkalmat, hogy mindenkinek, aki engem üdvözölt és jókívánságait fejezte ki, a legszlvélyesebben köszönetet mondjak. (Hosszan tartó taps.) Biztosíthatom mindannyiukat, drága barátaim, elvtársaim, minden erőt kifejtek annak érdekében, hogy teljesítsem az önök óhajtását s hogy továbbra is lankadatlanul fogok harcolni a nemzetek békéjének és biztonságának megszilárdításáért, (Viharos taps.) Éljen a valamennyi nemzetek közötti testvériség! (Viharos, hosszan tartó taps!) Éljen a világbéke! (Viharos, hoszszan tartó, szűnni nem akaró taps

; mindannyian felállnak helyükről.) ÜJ SZŐ 5 1QSQ