Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-17 / 135. szám, vasárnap

r CÉLUNK AZ

. hogy Németország békeszerető és demokratikus állammá legyen A. A. Gromiko nyilatkozott a német békeszerződésről A külügyminiszteri értekézlet öszszehívását megelőző jegyzékcseré során megegyeztünk abban, hogy az értekezleten megtárgyaljuk a német békeszerződés kérdését. Értekezletünk megkezdése előtt két nappal már tizennegyedszer emlékeztünk még a hitleri Németország felett aratott győzelemnek és az európai háború befejezésének évfordulójáról. 1945 történelmi jelentőségű tavasza óta az élet nagyot haladt előre. A háború után maradt romok helyén több száz és ezer település és város újhódott meg és épült újjá. Az emberiség újabb zseniális felfedezésekkel gazdagodott, melyek jobbá tehetik az ember életét és egyszersmind egyengetik a világűr meghódításának útját. Ezekben az években a világ számos részében új önálló államok létesültek. Oj nemzedék született, mely ma már önálló életet kezd. Európa két, egymással szemben álló katonái táborra oszlása, aminek alapját a nyugati államok ismert katonai csoportosulásának megalakulása vetette meg, ma veszélyes pontra jutott. A nyugat-európai államok területén még soha sem tömörült anynyi idegen csapat és haditechnika, még soha sem volt annyira megfosztva a békés lakosság annyi termőföldtől, azért, hogy különféle katona; támaszpontokat, raktárakat, kilövőpályákat, repülőtereket és lövöldéket rendezzenek rajtuk, mint ma. A múltban soha sem volt a hadseregek kezében oly borzalmas fegyver, mint amilyen a hidrogénbomba és a rakéta. A német békeszerződés valamennyi nép érdeke Nem vonhatjuk kétségbe, hogyha idejében megkötnénk a német békeszerződést, más Németország és más európai helyzet állana előttünk. Hisz nem képzelhető el, hogy a békeszerződés aláírása után pl. az NSZK beléphetne a NATÖ-ba, atomés rakétafegyverrel szerelhetné fel a Bundeswehrt és revansista beszédek hangozhatnának el Nyugat-Németországban stb. Mindez mély szakadékot idézett elő a két német állam között és olyan feszült légkört teremtett, mely a jelenlegi Németország helyzetét és az egész európai helyzetet annyira jellemzi. A szovjet kormány egyszersmind állandóan arra törekedett, hogy semmi olyat ne tegyenek Németországban, ami bonyolulttá tehetné a békés megoldást. A Szovjetunió segített a német nép antifasiszta demokratikus erőknek, hogy Kelet-Németország területén megvalósítsák a potsdami értekezlet határozatait, hisz a szövetségi ellenőrzés időszakában felelős volt e terület, fejlődéséért. Épp olyan lelkiismeretesen és következetesen tette ezt, mint ahogyan a hitleri Németország elleni háborúban teljesítette szövetségesi kötelességét. Ki meri azonban állítani anélkül, hogy ellentétbe kerülne a tényekkel, hogy a potsdami egyezmény követelményei értelmében Nyugat-Németországban is elpusztították a talajt, amelyből a múltban a német militarizmus sarjadt, hogy ott nincs hatalmuk és befolyásuk azoknak, akik legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint szolgálták a nácirendszert, hogy az ország militarizálódási irányvonala, nem ássa-e alá az európai biztonság alapjait? Az NSZK jelenlegi kormányának politikájában sok minden a nemzetközi feszültség fokozására irányul, ami természetszerűleg nyugtalanságot vált ki. Hogyan is lehetnének az európai államok, különösen a Németországgal szomszédos államok nyugodtak, amikor az NSZK kormánya nyíltan hangoztatja területi igényeit! Éppen Bonnból hangzanak hamis hangok, mihelyt az érdekelt hatalmak között kezd kirajzolódni a közeledés és nyiladozik a vitás nemzetközi kérdések megoldásának távlata. Mindnyájan ismerjük azokat az akadályokat, amelyeket az NSZK bizonyos körei az értekezlet útjába gördítettek. Érthető, hogy e helyzetben a Németországgal szomszédos államok népeinek aggodalmai még időszerűbbé teszik a német békeszerződés megkötését, amely egész Németország békés fejlődésének biztos záloga lenne. Mindnyájan nagyra becsüljük a háború tjtáni Európa békés rendezéséhez való nagy és hasznos hozzájárulást, mely a hitleri Németország oldalán küzdött államokkal való békeszerződések előkészítése és megkötése után következett be. A négy nagyhatalom meg tudott egyezni, meg tudta kötni az államszerződést Ausztriával. E szerződés önálló nemzeti alapra helyezte az ország fejlődését. Köztudomású, hogy e cselekmény lényegesen megjavította az európai politikai légkört, és jó példa arra, mily nagyok a kihasználatlan lehetőségek és tartalékok, amelyek az érdekelt felek ésszerű és hatásos fellépése esetén a nemzetközi együttműködést szolgálhatják. A népek időszerű érdekei diktálják annak fontosságát, hogy úgy folytassuk az európai békés rendezés befejezésének munkálatát, hogy végérvényesen megszilárduljon a békés erők és az igazság győzelme, hogy a népek végre valahára teljesen a békés munkának szentelhessék magukat, a kormányok pedig más fontos nemzetközi kérdések megoldására törekedhessenek. A közelmúltban, amikor a fasizmus elleni harcban kibontakozódott a hatalmas Hitler-elleni koalíció, szerzett tapasztalatok meggyőzően igazolják, hogy az államok társadalmi-gazdasági rendszerében levő különbségek nem akadályozzák a népek békés életének biztosítására irányuló közös akcióikat. Az igazságos háború győzelme érdekében kifejtett elengedhetetlenül szükséges együttműködés azonban a béke megőrzése szempontjából is nem kevésbé fontos. Ha keresni akarjuk az együttműködés folytatásának útjait, természetesen elsősorban a háború után hátramaradt és a szövetséges államok szempontjából közös kérdések megoldásával kezdjük. E kérdések közül kétségtelenül a német békeszerződés a fő kérdés, melynek megoldása számunkra az országainkat elválasztó vábbi problémák egész sorának megoldására szolgáló kulcs lenne. Tudatosítjuk például, hogy a Szovjetunió és a nyugati hatalmak különbözőképp kezelik a német kérdést és különböző módon képzelik el Németország jövő fejlődését. Országaink között van azonban valami közös, ami annak idején lehetővé tette erőfeszítéseik egybekapcsolását. A háború idején összefűzött minket a német militarizmus szétzúzásának s a béke biztosításának vágya. Ma egybeköthet és egybe kell kötnie bennünket annak a törekvésnek, hogy mindent elkövetünk azért, hogy ne álljon újra talpra a német militarizmus, hogy sem örjállóan, sem bárki mással szövetségben ne tudjon egy új háborút kirobbantani, mely ismét vérrel árasztaná el Európát és az egész világot, amely romba döntené a virágzó városokat. A német békeszerződés megkötése ellenfeleinek fő érve az, Jiogy ma nincs olyan kormány, mely egész Németország nevében aláírhatná a békeszerződést és biztosíthatná e szerződésből származó kötelezettségek tiszteletben tartását. Ezt az indokot azonban sem helyesnek, sem meggyőzőnek nem fogadhatják el. Tisztán formális jogi fontolgatásokból indul ki, amelyek a jelenlegi helyzetben a legkevésbé alkalmazhatók. Ennek az érvnek alapja a való németországi helyzet szándékos figyelmen kívül hagyása. Németország területén már régóta két önálló szuverén állam van Talán e két állam hivatalos kormányképviselőinek jelenléte a tárgyalóteremben önmagában véve nem meggyőző bizonyítéka annak, hogy nem lehet szemet hunyni e tény fölött? Altalános német kormány megalakulására várni Németországban akkor, amikor tudjuk, hogy ez bonyolult és hosszadalmas folyamat, annyit jelent, mint bizonytalan időre elódázni a német békeszerződés megkötését, ugyanakkor figyelmen kívD! hagyni Németország nemzeti egysége közelebbhozásának lehetőségét. Hogyan képzelhetjük el partnerünknek a békeszerződésben az egységes Németországot akkor, amikor az NDK és az NSZK a nyugatnémet kormány álláspontja miatt még meg sem tudta kezdeni a kölcsönös közeledés közös platformjának előkészítését? Ezt pedig bizonyos mértékben éppen a békeszerződés tudja megteremteni. Kénytelenek vagyunk azt is tekintetbe venni, hogy az NSZK kormánya újabb és újabb akadályokat gördít a két német állam közeledésének útjába. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Grewe úrnak, az NSZK küldöttéhek tegnapi beszéde sem tartalmaz semmi olyan elemet, amely az NSZK e kérdésben folytatott- politikájának jobbrafordulását bizonyítaná. Dr. Boltz, az NDK külügyminisztere tegnap itt kijelentette, hogy az NDK kormánya hajlandó tárgyalni az NSZK-val a békeszerződés kérdéseiről, valamint a két német államot érintő más kérdéseket. Megteremthető Európában a szilárd béke Reálisan kell nézni a helyzetet Az NSZK kormánya azonban eddig nem reagált rá. A szovjet kormány a reális helyzet tekintetbe vételében nem lát más lehetőséget, mint megkötni a békeszerződést mind a két német állammal, s ha a békeszerződés aláírásának időpontjáig létrejön a német államszövetség, — akkor a német államszövetséggel. A lemondás a békeszerződés megkötéséről ma azt jelentené, hogy holnap szemtől szembe kerülnénk az NDK és NSZK még mélyebb ellentéteivel, azt jelentené, hogy a nyugatnémet szélsőséges körök malmára hajtanánk a vizet, ezek pedig Németország egyesítését nem képzelik el másként, mint az NDK elnyelésével, noha ez újabb háborús katasztrófába sodorná a világot Tudjuk, hogy bizonyos nyugati köröknek nem tetszik az NDK társadalmi rendszere. A politikában azonban nincs rosszabb annál, mintha valaki a tények józan megfontolásának rovására elragadtatja magát érzelmeitől. Az a tény, hogy az NDK kormánya teljesen elismerte a Németországra vonatkozó szövetségi egyezményekben hangoztatott célokat és vállalta a felelősséget megvalósításukért. Dr. Bolz, az NDK külügyminisztere tegnapi nyilatkozatában ezt újból megerősítette. Hisszük, hogy dr. Bolz a német nép többségének óhaját tolmácsolta. Az NDK-nak itt hallott hangja a nemzetközi feszültség enyhítéséért küzdő igazi békeharcos hangja volt. Miért nem ismerik el tehát a nyugati hatalmak az NDK-nak a potsdami egyezmény megvalósítása terén kifejtett munkásságát, miért nem ismerik el békeszerető politikáját és miért hivatkoznak arra, hogy nem ismerhetik el az NDK-át? Másként cselekedett a szovjet kormány. A Németországban kialakult helyzetet reálisan nézve, elismerte az NSZK-át. Korántsem azért, mintha rokonszenvezne Adenauer politikájával és az országban uralkodó helyzettel, mely aligha felel meg a múlt háború szövetségesei eszményeinek. Amikor a Szovjetunió megtette ezt a lépését a feszültség enyhítésének érdekében, abból indult ki, hogy sem az NDK, sem az NSZK nélkül nem érhet el megoldást e kérdésben. Az ilyen fontolgatás a nyugati nagyhatalmaktól se álljon távol, ha valóban haladást óhajtanak elérni a német kérdés megoldásában és még akarják szilárdítani az európai békét. Arról sem feledkezhetünk meg. hogyha Németország egyesítésének kérdése elsősorban a németeket érinti, akkor a békeszerződés kérdése az európai államok, sőt nemcsak az európai államok egész sorának érdekeit is érinti; és megoldása jelentős lépés lenne az európai biztonság érdekében. Németország egyesítésének kérdése természetesen nagy jelentőségű, és a Szovjetunió következetes híve annak, hogy e kérdés békés és demokratikus alapon nyerjen megoldást. Ha azonban az NSZK még mindig nem hajlandó megegyezni az NDK-val e kérdésben, nyilvánvalóan nem marad más hátra, mint kivárni, míg az NSZK kormánya reálisabb álláspontra helyezkedik. Más dolog a békeszerződés. E kérdés megoldásában mutatkozó huzavona nemcsak a német népnek, hanem más népeknek, a béke közös ügyének is árt. A szovjet kormánynak ezért az a nézete, hogy a külügyminiszteri értekezlet a fő figyelmet a német békeszerződés megkötésének szentelje. A német békeszerződés előterjesztett javaslata a háború utáni időszakban Németországra vonatkozóan kötött szövetséges egyezményekből, elsősorban a potsdami egyezménybői indul ki. A szövetséges államok által kitűzött cél megvalósításának szükségességéből indult ki. ez pedig Németország újabb agressziójának megakadályozása, Németországnak mint békeszerető és demokratikus államnak a felújítása, a szilárd európai béke megteremtése. Egyes nyugati körök közbenjárnak azért, hogy Németország — úgymond — szabadon választhasson Nyugat és Kelet katonai csoportosulásai között. Ugyanakkor lényegében egész Németországnak a NATO-ba valő fokozatos bevonására gondolnak, azaz arra a lehetőségre, hogy az említett katonai csoportosulás érdekében felhasználhassák területét anyagi és embertartalékait. Köztudomású, hogy az NSZK bizonyos körei támogatják ezeket a terveket, noha természetesen számukra nem a NATO-ban ma vezető pozíciót betöltő nyugati -hatalmak érdeke, hanem a saját terveik a fontosak, melyeknek az az alapjuk, hogy e körök semmiképp sem akarnak beletörődni a hitleri Németország vereségébe. Mindnyájan látjuk az NSZK négyéves NATO-tagságának következményeit: a kaszárnyákat és katonaiskolákat egyre jobban , ellepi a katonai egyenruhákba öltöztetett ifjúság, az ország területét rakétatámaszpontok és nukleáris fegyverraktárak hálózata borítja, egyre több olyan híd tűnik el, amely összeköti Németország két részét. Nem nehéz előrelátni, milyen veszély fenyegeti Európát, ha nem ütköznének határozott ellenállásba azok a kísérletek, hogy Németországot ismét erre az útra tereljék. Mindnyájan jó! tudjuk, hogy a német nép túlnyomó többsége a békés élet jogát és azt a jogot követeli, hogy a többi államokkal egyenjogúan részt .veqyen az európai biztonság garantálásában. Éppen- ez az eszme képezi alapját a szovjet békeszerződés tervezetének. A Szovjetunió elismeri Németország jogát arra, hogy az ország védelmében szükséges nemzeti fegyveres erőket tartson. A tervezet uqyan tartalmaz bizonyos katonai korlátozásokat, ez a korlátozás azonban természetes és szükséges, ha tekintetbe vesszük, hoqy a német militarizmus már kétszer robbantott ki viláqborút. Németország kötelességei közé tartozik elsősorban a nukleáris fegvverek és atomfeqyvert szállító eszközök qvártásának tilalma. A szovjet kormány, mint a németországi idegen csapatok kivonásának híve, semmi akadályt sem lát arra, hogy csapatait legkésőbb a békeszerződés érvénybe lépésétől számított, két éven beiül kivonja. Ha a három nyugati hatalom és az NSZK még mindig, nem hajlandó erre a lépésre, akkor az idegen csapatok kivonását Németországból fokozatosan a megállapított határidőn beiül hajthatnánk végre, és ugyanakkor ebben az esetben a német területen elhelyezett idegen csapatok létszámát a béker szerződés érvénybelépésétől számított hat hónapon belül egyharmadával csökkentenék. Nyugaton gyakran azt beszélik, hoqy az idegen csapatok kivonása után Németországból a Szovjetunió az NSZK és más nyugati államok biztonságának rovására valami vélt katonai előnyökhöz jut. Hisz senki sem kíván a nyugati hatalmaktól többet, mint a Szovjetuniótól. Az összes idegen csaoatolt mind a szovjet, mindpedig a NATO-tagállamok csapatainak kivonását javasoljuk német területről. Tehát mindkét féltől azonos kötelezettségeket és azonos engedményeket követelő megoldásról van szó. Azt is mondogatják, hoqy állítólag a szovjet csapatok NDK-ból történt kivonása jelentőségénél fogva nem ér fel az idegen csapatoknak Nyuqat-Németországból való kivonásával, mivel a szovjet fegyveres erők állítólaq valahol Németország közelében maradhatnak. Könnyű meggyőződni róla, mennyire mesterkéltek és „hajánál fogva előráncigált" érvek ezek. Elég megemlíteni, hogy Franciaország. Belgium és más NATO-államok fegyveres erői ebben az esetben nem lennének távolabb a német területtől. mint a szovjet csapatok. Természetesen a békeszerződés szerves részét kell képezniök a szövetséges egyezmények Németország határaira vonatkozó rendelkezéseinek. A szövetségesek már a háború idején megoldották Kelet-Németország határainak kérdését és a békeszerződés megkötésekor természetesen meg kell erősíteniük döntésüket. A szovjet javaslat továbbá rendelkezést tartalmaz az alapvető emberi szabadságjogok, a demokratikus pártok és szervezetek szabad tevékenységének biztosításáról egész Németország területén. A békeszerződés szovjet javaslata rendkívül naqy lehetőségeket nyújt Németország gazdasági, tudományos és kulturális fejlődésére, lehetőséget ad a német népnek, hogy tulajdonságait: munkaszeretetét, szervező- és munkatehetségét békés alkotó munkában teljes mértékben kibontakoztathassa. Kizárja Németorszáq bárminő megkülönböztetését a más orszáqokkal folytatott kereskedelem terén, a tengerhajózásban és a világDiacokon. A nép támogatja a szovjet javaslatokat A békeszerződés megkötése jelentős mértékben meqkönnvítené azt, hogy Németorszáq a német nép nemzeti vágyainak megfelelően eqVesüljön. A békeszerződés szovjet javaslata feltételezi, hoqy a szerződő felek mindkét német államot sokoldalúan támogatni fogják e cél elérésében és elkerülik a Németország egyesítését megnehezítő akciókat. A szovjet kormánynak a német békeszerződés megkötésére tett javaslatai ugyanakkor a berlini kérdés megoldását is tartalmazzák. E kérdés ebben az esetben a Németországgal való általános békés megegyezés szerves részét képezné. A békeszerződés aláírása után természetesen érvényüket vesztenék a németországi, tehát a berlini közigazgatási és megszállási rendszert szabályozó négyoldali egyezmények. Készek vagyunk a többi érdekelt állammal együtt megfelelő garanciát kidolgozni Nyugat-Berlin javasolt statútumának betartására úgy, hogy senki sem avatkozzék be a szabad város ügyeibe, hogy biztosított legyen függetlensége és szükséges kereskedelmi, kulturális és eqyéb öszszeköttetése mind a nyugati, mind a keleti országokkal. A szabad város meqteremtésére tett javaslatoknak Nyuqat-Berlin társadalmi, qazdasáqi rendszerét érintő mindennemű változások eszközlése nélkül történő meqvalósítása eqyszersmind hozzájárulna Berlin és az eqész Németorszáq helyzetének orvoslásához. A szovjet kül^öttséq kész mindent meqtenni. hoqy kölcsönösen elfoaadható alapot találjon e kérdés halaszthatatlan megoldására, úgy hoqy az érdekelt felek meíjfelelő egyezményeket kötnének. Javasoljuk, hoqy a német békeszerződés megtárqvalásának alapjává a szovjet javalatot tegvék, melyet a szovjet kormány hivatalos okmányaként az értekezlet elé terjeszt. Természetesen az értekezlet résztvevőinek a német békeszerződés gyors megkötésére vonatkozó többi javaslatát is hajlandók vaqvunk meqtárqyalni. Herter úr, az USA államtitkára teqnap a három nyugati hatalom kormánya nevében terjedelmes dokumentumot terjesztett meqtárqyalás véget értekezletünk elé. A dokumentum a nevezett kormányoknak a különféle nemzetközi kérdésekre vonatkozó javaslatait tartalmazza. Olyan problémák szerepelnek benne, mint a lefeqyverzés, a berlini kérdés, az európai biztonsáq és Németorszáq eqyesítésének kérdése és véqül a német kérdés békés rendezése. Ahogy kijelentette, ezt az okmányt teljes eqészében kell megtárgyalni. A szovjet küldöttséqnek már volt lehetőséqe kifejteni nézetét azzal a módszerrel kapcsolatban, amely a jelleqüknél foqv

a eltérő és bonyolult kérdéseket egy közös csomagba hányja, s így megoldásukat még bonyolultabb. íényeqében megoldhatatlan feladattá teszi. Ha ezen az úton haladunk, csak egyet érünk el, azt, hoqv az eqész ügv mindjárt kezdetben zsákutcába jut. A szovjet kü'döttséq, mint már kijelentettük, minden erőfeszítést megtesz. hoqy az értekezlet eredményes munkát véqezzen, hoqv a baráti együttműködés szellemében folyjék le és biztosítsa a német békeszerződés előkészítését. ÜJ 3 * r™ »««••«