Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-17 / 135. szám, vasárnap

ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE > (Folytatás az 1. oldalról) Áz üzem történetével egybeforrt több nemzedék mukája és élete, a munkásosztály azon harcai, melyeket a politikai és szociális jogokért ví­vott, egybefonódtak vele a munkás­osztály sikerei, vereségei, valamint végleges győzelme is. A történelem egyben tanúbizonyságát adja annak, hogy a tőkés uralom idején az egykori Skoda Müvek hazai és kül­földi részvényesei miként zsákmá­nyolták ki a munkásosztályt, a mű­szaki dolgozókat és hivatalnokokat s hogyan sepertek zsebeikbe mesés nyereségeket, jóllehet legtöbben kö­zülük a vállalatot nem is ismerték. Ezzel szemben a munkások, akik szorgalmasan és ügyesen dolgoztak, a műszaki dolgozók, akik elméjüket és ismereteiket állították az üzem szolgálatába, kénytelenek voltak csupán morzsákkal megelégedni. Te­hát nem a burzsoázia, hanem a mun­kások és a műszaki dolgozók alkotó munkája építette fel ezt a legna­gyobb vállalatunkat, alapozta meg sohasem sejtett felvirágoztatását és hírnevét. Ezen élenjáró üzemünk egész fejlődése tanúbizonyságát ad­ja annak, mit tudnak munkásaink és műszaki dolgozóink. 1945 májusában, hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása után a Škoda Müvek számára is új időszak kezdő­dött. Ugyanakkor hazánk új életszakasza is kezdetét vette. Csehszlovákia Kommu­nista Pártja a munkásosztályt és az egész népet az országban szükséges forradalmi, politikai és gazdasági változások megvalósí­tásáig irányította. E változások célja a tőkés kizsákmányolás megszüntetése, a nép hatalomra juttatása és az új társadalmi rend — a szocializmus fokozatos felépítése volt. A dolgozó nép az 1945-ben megkezdett úttal egyetértve aktív és áldozatkész mun­kával vett részt a köztársaság felépítésé­ben és pártunk politikáját határozott tá­mogatásában részesítette. Az imperialisták jól tudták, hogy a meg­szállt országok népe a hitleri Németország leverése után nem türi meg a kizsákmányo­ló rend további fennállását. Ezért a háború utolsó napjaiban, amikor a hitleri fasizmus veresége már meg volt pecsételve, kárt okoztak jövendőbeli népgazdaságunknak. Plzeň és nagy üzemei, s velük együtt a kerület más városai is az amerikai repü­lőgépek bombáinak célpontjává váltak. Hála népünk áldozatkészségének, jelentős sikereket értünk el a háborúban elpusztí­tott üzemek felújításában, melyek közé elsősorban a plzeňi Škoda Művek tartoz­tak. A munkások és a műszaki dolgozók úgyszólván puszta kézzel építették fel mű­helyeiket és hozták mozgásba a termelés kerekeit. Ezek nehéz Idők voltak a gazda­sági élet menetének felújítása szempont­jából, de egyben nagy politikai küzdelmek időszaka is, amikor Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának vezetésével a munkásosz­tály elsöprő többsége a többi dolgozók élén szilárdan állást foglalt amellett, hogy véglegesen megszüntessék az embernek ember által való kizsákmányolását, állást foglalt az új szocialista társadalom felépí­tése mellett. A kulcsfontosságú ipar, a bankok és a pénzügy államosításával megnyílt a nép­gazdaság széleskörű kibontakozásának táv­lata s ezzel együtt a plzeňi Škoda Művek további nagyarányú fejlődésének távlata is. A dolgozók lelkes munkája nyomán felépült a hatalmas Vlagyimir Iljics Lenin Üzem, mely gépiparunk legnagyobb vállalata és amelynek aktív részvételével például Szlo­vákiában is számos gépipari és egyéb üze­münk épült fel. A V. I. Lenin Üzemben a termelés a múlt év folyamán az 1948­(ban elért eredményekkel szemben több mint három és félszeresére emelkedett. Ezek a nagy sikerek mutatják, mit érhet el az a nép, amely megszabadult a tőkés kizsák­mányolástól. A vállalatukban készült termékek elérik és sokban mind technikai tökéletességük­kel, mind minőségükkel túlszárnyalják a világszinvonalat, méltón reprezentálva né­pünk kitűnő munkáját. Az önök üzeme hazánkban mindig a gépipar fejlesztésének előterében állt és mind a kohászati, mind a gépipari üzemekben a műszaki fejlesztés új irányainak nyitott utat. Az ország ipa­rosítása során, ami a szocializmus építésé­tiek alapvető feladata, gépiparunk vált nép­gazdaságfejlesztésünk gerincévé és az önök üzeme termékeivel Jelentős mértékben be­folyásolta népgazdasági terveink teljesíté­sét. Ezért a V. I. Lenin Üzemnek a nép­gazdaság fejlesztése terén szerzett érdemekért és az igen sikeres terme­lési eredmények elismeréseként a vállalat fennállásának 100. évfordulója alkalmából joggal adományozták a legmagasabb állami érdemrendet — a Klement Gottwald Érdemrendet a szocialista haza építéséért. Ez nem az első kitüntetés, melyben vállalatukat részesítjük. A plzeňi üzem elsősorban azzal részesült nagy elismerésben, hogy a világproletariátus legnagyobb vezérének nevét, Vlagyimir Iljics di­cső nevét viseli. Ezzel a legjobban juttattuk kifejezésre az üzem irány­zatát és küldetését, jelentőségét nem­csak hazánk szocialista építőmunkája szempontjából, hanem azt is. mily ér­tékes hozzájárulást jelent a szocializ­must építő többi országgal való együttműködés keretében is. A Lenin Üzem nagy mértékben kiveszi részét a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti széleskörű testvéri együttműködés­ből is. A Szovjetunióval és a többi szocia­lista országokkal való kölcsönös és sokoldalú együttműködéssel aktívan hozzájárulunk a szocialista világrend­szer egységének és gazdasági hatal­mának megerősödéséhez. A nemzetközi szocialista együttmű­ködés elmélyítése, különösen pedig az összes szocialista országok termelé­sének sokoldalú szakosítása és ko­operációja sohasem tapasztalt lehe­tőségeket nyújt termelésünk, vala­mint a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország termelésének nö­veléséhez. A kölcsönös együttműkö­dés elmélyítése az egész szocialista tábornak lehetővé teszi közös felada­tunk gyors megvalósítását, — azt, hogy a világ gazdaságilag legfejlet­tebb országait túlszárnyaljuk az egy lakosra eső termelésben. A szocialis­ta országok 1965-ben az egész világ ipari termékeinek több mint felét fogják előállítani. Ily módon bizto­sítjuk, hogy a szocialista rendszer az emberi tevékenység döntő fontosságú szakaszán fölénybe kerül a tőkés­rendszer felett. Ehhez népgazdaságunknak is hozzá kell járulnia, éz pedig a jövőben nagy igényeket támaszt különösen gépipa­runkkal szemben. Ezért a gyorsütemű műszaki fejlesztés szükségleteivel összhangban gépipari termelésünket az 1957-ben elért eredményekkel szemben 1965-ig 140 százalékkal akar­juk növelni; terjedelme a harmadik ötéves terv legutolsó évében 13-szor nagyobb lesz, mint a kapitalista köz­társaság idején. Gépiparunk egy hó­nap alatt több terméket állít elő, mint amennyit a háború előtt egy egész év alatt termelt. E merész táv­latok elérésével még kifejezőbben megnyilvánul a szocializmus életké­pessége. a kapitalizmussal szembeni előnye és fölénye. Teljes mértékben indokolt az a jel­sző, melyet a vállalat megalapításának 100. évfordulója alkalmából tűztek ki „100 év a műszaki haladás szolgálatá­ban". E jelszó értelmét nemcsak ab­ból a szempontból fogjuk fel, amit már elértek, hanem elsősorban jö­vendőbeli feladataink szempontjából értelmezzük. Éppen ma, a szocializ­mus építése befejezésének feladatai­val kapcsolatosan lesz szükséges, hogy az eddiginél még bátrabban, még határozottabban haladjanak előre a kijelölt irányban. Ez azért szükséges, mert az új technika bevezetése és érr vényre juttatása a termelésben a munkatermelékenység növelésének és ezzel népünk életszínvonalának is egyik fő forrása. A tudomány és az új technika a szocia­lizmusban az emberi társadalom érdekeit szolgálja, megsokszorosítja a dolgozó em­ber erejét, felszabadítja a nehéz munka alól és lehetővé teszi számára, hogy uralja a természeti erőket. Ez minden igyekeze­tünk célja és lényege, mert arra törekszünk, hogy az ember egyre jobban, elégedettebben és kulturáltabban éljen. Az önök plzeňi üzemét nem hiába nevezik a köztársaság kovácsmühelyének. Önök legfőbb termelői a gőzturbináknak, a hen­gerdék berendezéseinek, a villamos moz­donyoknak, a bányaberendezéseknek s egyéb termékeknek, amelyek rendkívül fontosak számunkra és a többi szocialista országok számára. Földműveseinket is el akarjuk látni nagy teljesítőképességű gépi eszkö­zökkel, amelyek megfelelnek a szocialista nagyüzemi termelés szükségleteinek, gépe­síteni akarjuk építészetünket és át akarjuk építeni közlekedésünk műszaki alapját. Bányáinkban magas fokú gépesítést aka­runk elérni, energetikai iparunk számára nagy teljesítőképességű, elegendő mennyi­ségű berendezést akarunk előállítani és vegyiiparunkat is megfelelő mennyiségű tökéletes berendezéssel akarjuk ellátni. A gépesítés és az° automatizálás alapján lényegében meg akarjuk valósítani egész népgazdaságunk műszaki átépítését. Pártunk XI. kongresszusa ezért hangsúlyozta a gép­ipar fontosságát, mely a jövőben is gazda­sági fejlődésünk fő láncszeme lesz. A V. I. Lenin Üzemmel szemben azért is nagy igényeket támasztottunk, mivel önök hosszú évek termelési tapasztalataival kiváló szakképzettségű munkásokkal, mű­szaki dolgozókkal s mérnökökkel rendel­keznek. ami kezeskedik arról, hogy a leg­igényesebb termelési feladatokat is tel­jesíthetik. A közelmúltban erről már nem egyszer meggyőződhettünk. Most is tejesen nvjg vagyunk róla győződve, hogy becsü­lettel teljesítik azokat a feladatokat, melyek a szocializmus építésének befejezése idején a Lenin Üzem dolgozóira hárulnak. Dolgozóink Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának vezetésével a szocia­lista társadalom építésében nap mint nap újabb és újabb sikereket érnek el. Ezen törekvéseink gazdag gyü­mölcsei teljes mértékben megerősítik pártunk politikájának helyességét. Ipari termelésünk az elmúlt évek­ben oly gyors ütemben növeke­dett, mint azelőtt soha, és néhány rö­vid év alatt oly mértékben fejlődött, amilyen fejlődést a tőkés gazdaság csak évtizedek alatt ér el. Csehszlo­vákia ipari termelésének színvonalá­val a világ legfejlettebb országainak sorába került. Hála hazánk ipari alapja szüntelen növekedésének és munkásosztályunk segítségének, az egységes földműves­szövetkezetek révén a mezőgazdaság szakaszán is sikerült a magántulajdo­non alapuló termelési viszonyokat aránylag rövid idő alatt szocialista termelési viszonyokká változtatnunk. A falvainkon végbemenő folyamatot egyidejűleg a mezőgazdasági termelés szüntelen növekedése, s a parasztok anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedése kíséri. Egyre gyorsabb ütemben tűnik el a városok és falvak közötti különbség, a föld­művesek új életet élnek, szilárd egy­ségben a városok dolgozóival, akikhez közös szocialista érdekek fűzik őket. A parasztok túlnyomó többsége határozottan a szövetkezeti gondo­lat mellett foglal állást és aktívan dolgozik az egységes földművesszö­vetkezetekben. Ez fő feltétele an­nak, hogy rövid időn belül befeje­ződik falvaink szocialista átépítése és biztosítjuk a mezőgazdasági ter­melés rohamos fellendülését. Mező­gazdasági termelésünk továbbfej­lesztésére még nagy tartalékokkal rendelkezünk, melyek kiaknázása az egész társadalom és a parasztok ja­vára válik. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának sikereiről és népi de­mokratikus rendszerünk előnyeiről meggyőzően tanúskodik népünk élet­színvonalának szüntelen emelkedése is. Számos élelmiszerfajta és ipari árucikk árának legutóbbi leszállítá­sa, a gyermekek utáni családi pót­lékok növelése s az öregségi jára­dékok általános rendezése jelentős hozzájárulás volt hazánk lakosságá­nak életében. Jelenleg a dolgozók széleskörű részvételével kibontakoz­tatjuk 1 millió 200 ezer lakás épí­tésének eddig páratlan akcióját, melynek megvalósítása lakosságunk kulturális és anyagi színvonalának további jelentős emelését fogja eredményezni. Ezek a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség közös munkájának örvendetes ered­ményei. Kétségtelen, hogy a szocia­lizmus építésének befejezésével kap­csolatos feladatok megoldása és tel­jesítése további gazdag gyümölcsö­ket hoz hazánknak és egész né­pünknek. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak XI. kongresszusa azért tűz­hette ki a szocializmus építése be­fejezésének programját, mert az ipa­ri és az mezőgazdasági termelő­erők fejlődési foka, valamint dolgo­zóink nagyfokú politikai és kultu­rális fejlettsége, s a hazánkban elért életszínvonal együttvéve elég szi­lárd alapot alkotnak ahhoz, hogy aránylag rövid időn belül elérjük ki­tűzött célunkat. Ügy vélem, az önök nevében is kijelenthetem, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája nap mint nap olyan politikának bizonyul, amely dolgozó népünk szívügye és kiinduló pontja, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség érde­ke. Erről minden üzemben, minden faluban és minden családban meg­győződhettünk. Ez a politika ma, a második világháború utáni 14 év el­telte után is előrelátó "politikának bizonyul, mely biztosítja köztársasá­gunk függetlenségét, nemzeteink tel­jes mérvű szabadságát — szövetség­ben és barátságban a hatalmas Szov­jetunióval és a többi szocialista or­szágokkal. Hazánk már sohasem válhat az imperia­lista érdekek játékává, mint az a második világháború előtt történt s mint ahogyan azt az imperialisták 1945 után a hazai reakciós burzsoázia segítségével újból meg­kísérelték. Emlékezzenek vissza, mily meg­ható egyetértés uralkodott 1945 után a külföldi és a hazai reakció, valamint a jobboldali szocialista demokratákat felölelő úgynevezett jobboldal képviselői között. Akkor is paradicsomot ígértek a dolgozók­nak — egyesek még a földön, mások a menyországban — a szerintük „bevált" tőkésrendszer keretében. Ha az események kívánságuk szerint fejlődtek volna, hazánk érdekeit ma nyilvánvalóan alá kellene ren­delnünk — ahogy azt Peroutka, Zenkl s a többiek mondják — „a nyugatnémetországi demokratikus, fasisztaellenes és antimili­tarista fejlődés" érdekeinek és ma már az amerikaiak támogatásával hazánkban ismét új Kunciman lordok időznének. Lehet, hogy ezek az urak ma inár nem volnának lordok, mivel ez már nem népszerű, hanem bizo­nyára a bankárok valamiféle „küldöttsége" látogatna hozzánk úgynevezett „békeszerető" küldetéssel és azzal a célkitűzéssel, hogy tárgyalásokat folytassanak a német revan­sisták kívánsága értelmében hazánk vala­mely részének elszakításáról. Ami a Škoda Üzem részvényeit illeti, bizonyára általános megelégedésre megegyeznének egymással. Nem nehéz eltalálnunk, hogy Peroutka és a hozzá hasonlók nézetei mögött nem bújik meg más, mint a tőkés rendszernek Cseh­szlovákiában való felú/ítására irányuló igyekezet, mégpedig annak az árán is, hogy szövetséget kötne nemzeti szabadságunk és állami függetlenségünk legádázabb ellen­ségeivel — a német militaristákkal és revanslstákkal, akiket ma a nyugat leg­kiválóbb demokratáiként kürtölnek világgá. Igen, ez volna a helyzet, ha a munkás­osztály a dolgozók túlnyomó többségének értekezletén s ugyanúgy, mint a ka­pitalista országokban élő békesze­rető emberek, meg van róla győ­ződve. hogy az eljövendő tárgyalá­sok folyamán megegyezést sikerül elérni. Szükséges azonban, hogy a nyugati nagyhatalmak kormányai el­I sősorban a nép kívánságait, óhajait ! tartsák szem előtt, mely nem a há­borút, hanem a béke megőrzését kí­vánja. És ez a legfontosabb, amit mindnyájan mind a jelenlegi, mind a jövendőbeli nemzetközi tárgyalások­tól elvárunk. A Szovjetunió azon javaslatának ellenére, hogy Csehszlovákia és Len­gyelország képviselői részt vegyenek a külügyminiszterek tanácskozásain, Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok képviselői ezt a jogos javaslatot elutasították. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozni kíván­juk, hogy az értekezleten való rész­vételünk joga éppen az említett há­rom nagyhatalom azon magatartásán is alapszik, amelyet akkor tanúsítot­tak, amikor 1938-ban Csehszlová­kia létéről vagy nemlétéről tárgyal­tak. Részvételünk az értekezleten és tárgyalásain erkölcsi-politikai jo­gunk és a nyugati tényezőknek ezt a jogunkat tiszteletben kellene tar­tamok. Hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a világon a békés egyetértés kerekedjék felül és legnagyobb ér­dekünk, hogy a jövőben egyszer s mindenkorra biztonságban érezzük magunkat a nyugat-németországi militaristákkal és a revansistákkal szemben. Ne tévedjenek uraim, ott nyuga­ton! Nyugat-Németországban meg­ismétlődnek ugyanazok a jelenségek, amelyeket jól ismerünk abból az időből, amikor Hitler volt uralmon. Nyugat-Németországban manifesztá­ciókat rendeznek, amelyeken tilta­koznak a külügyminiszterek értekez­letének megtartása ellen és a' „sem­leges". Bécsben szudéta revansista napokat tartanak ugyanazzal a cél­lal, mint amellyel a Henlein-féle „heimattágokat" rendezték. Ez már kissé több a körülmények szembe­ötlő azonosságánál. Ezzel párhuza­mosan Csehszlovákia nyugati hatá­ra közelében az északamerikai had­sereg hadgyakorlatai folynak. Kissé furcsáh hat, hogy ezeket az akciókat a külügyminiszterek értekezlete ide­jén hajtják végre, melynek célja a béketárgyalások folytatása. Magától értetődik, hogy mindent, ami körülöttünk történik, fokozott figyelemmel követünk; jól látjuk az imperialisták ármánykodásait, me­lyeknek célja a nemzetek béketö­rekvéseinek meghiúsítása. Ügy vél­jük, hogy Nagy-Britannia, Francia­ország és az USA képviselőinek is­mét mérlegelniök kellene, vájjon Csehszlovákia és Lengyelország részt vegyen-e a külügyminiszterek oly fontos tárgyalásán, melyen megvi­tatják a Németországgal való bé­keszerződés megkötését és a nyu­gat-berlini kérdés megoldását. Elvtársak, drága Barátaim! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya nevében további sok sikert kívánok a plzeňi kerület dol­gozóinak a szocializmus építése be­fejezésével kapcsolatos feladatok teljesítésében. Össztönözzék önöket erre hatalmas erővel a V. I. Lenin Üzem megalapításának 100. évfordu­lója alkalmából rendezett ünnepsé­gek. Dicsőség munkásosztályunknak és a szocializmust épitő valamennyi dolgozónak! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, mely népünket a szocializ­mus építésének befejezéséhez ve­zeti ! ' A Szovjetunió vezette szocialista országokkal szilárd egységben elő­re a békéért és a szocializmusért! •ssssss.'/'-vyvwx.ww./w^^ Finnország Kommunista Pártiának küldöttsége Szlovákiában élén az elsu köztársaság fennállásának évei­ben —, az 1938-as évet is beleszámítva — szerzett tapasztalatok alapján, kommunista pártunk vezetésével nem húzta volna ke­resztül számításaikat. Utunk irányát 1948 februárjában a dol­gozóknak a reakció fölött aratott győzelme jelölte ki. Ez az út a szocialista országok nagy családjában, élén az első szocialista állammal, — a Szovjetunióval, a kommu­nizmus felé vezet, ez biztonságunk és sza­badságunk szilárd kezessége. Ezért úgy véljük, hogy kár azért a pénzért, amelyet az észak-amerikai költ­ségvetésben a felforgató propaganda és más hasonló célok elérése érdekében előirányoz­tak. Ügy gondoljuk, ha nem is akarunk nekik tanácsot adni. hogy ezeket a költsé­geket esetleg iskolákra, vagy pedig úgy, ahogy mi tesszük — pedig kis ország va­gyunk — akár az egészségügyre is for­díthatnák. Ez talán náluk, az ö tőkés rend­szerükben valakin, akinek nincs pénze gyógykezelésre, segíthetne is. Nálunk ugyanis az ott uralkodó helyzettel szem­ben mindenkinek joga van ingyenes gyógy­kezelésre és a gyógyintézetekben való tar­tózkodásra. Ez ma már magától értetődő szo­cialista jelenség. Az imperialistáktól azonban nem várhatjuk el, hogy így megváltozzanak és az országaikban élö népekre gondolja­nak. Ha azonban reálisabban gondolkozná­nak, felismernék, hogy a felforgató propa­gandára fordított dollárokat igazán az abla­kon dobják ki. Önök, mint Plzeň lakosai és önök közül főleg azok, akik a nyugati határ közelében laknak, — gyakran tanúi a határ túloldalán folytatott úgynevezett „békeszerető" poli­tikának, amely például amerikai repülőgépek provokációs repüléseiben nyilvánul meg, melyeket közvetlenül határaink felett, avagy szoros közelségükben hajtanak végre. így azután nem tudjuk, hogy tulajdonképpen hogyan is áll a dolog. Ezeket a berepülé­seket az Amerikai Egyesült Államok elnö­kének rendszeres békenyilatkozatai szelle­mében hajtják-e végre, avagy az amerikai hadsereg parancsnoksága önkényesen vét ezen nyilatkozatok ellen? Vagy talán az amerikai pilóták és más „megfigyelők" a levegőből akarják szemügyre venni hazánk szépségeit ? Ügy gondolom, hogy ezek és az ehhez hasonlók tetszenek a volt nácistáknak — a mai keresztény demokratáknak — Nyu­gat-Németországban; ez nem zavarja emész­tésüket és megelégedettségüket. Ugyanis számukra minden jobban sikerül, mint ere­detileg elképzelték. Mennyi fáradságba ke­rült a második világháború előtt, amíg sikerült az úgynevezett „tengelyt" össze­tákolniok, melynek célja az antikommuniz­mus cégére alatt az imperialista rablóhá­borúk voltak. Annak idején a Berlin-Róma­Tokió „tengely" jött létre. Ma a NATO keretében kialakult a Bonn-Párizs-Róma „tengely". És Bonn „a bolsevizmus elleni védekezés", és a „Nyugat-Európa egysé­géért" jelszók hangoztatása közben jól emészt és hízik. Hitlernek és a német monopolista köröknek előbb egész hadse­regeket kellett harcba küldeniök jelenlegi szövetségeseik ellen. Most könnyen terjesz­tik ki hatáskörüket a nyugati piacokra és Afrikára, s máshol is elegendő egy német jelzésű utirepülögép, elegendők a német műszaki dolgozók, magától értetődő, hogy a háttérben a német monopóliumok állnak és a német imperialisták eljutnak oda, ahová évek hosszú során át erőszakkal akartak behatolni. Ezért a legnagyobb mér­tékben ellenzik a nemzetek közötti bármi néven nevezendő egyetértést és támadnak minden, még a legkisebb megnyilvánulást is, mely a nemzetközi feszültség enyhülé­sét eredményezhetné. Nyugaton ez még egyelőre sike­rül nekik, keleten azonban teljesen leégtek és szándékaik sohasem sikerülhetnek. Ez szilárd meggyőző­désünk! Csehszlovákia dolgozóit semmi sem térítheti le útjukról. Szilárdan elha­tározták, hogy rövid időn belül tel­jesítik a Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusán hozott ha­tározat alapján kitűzött feladatot — befejezik a szocializmus építését. Nyugodt és békés munkánkhoz bé­kére van szükségünk. Arról, milye­nek lesznek a világban a fejlemé­nyek, teljesül-e a nép békeóhaja, so­kat mondanak majd a külügyminisz­terek gen/i értekezletén elért ered­mények. Tárgyalásaik előterében olysn lényegbevágó kérdés áll, mint a békeszerződés megkötése Német­országgal és a nyugat-berlini kér­dés megoldása. Csehszlovákia népe teljes mérték­ben támogatja azokat a békeja­vaslatokat. melyeket a Szovjetunió terjeszt elő a külügyminiszterek (ČTK) — Finnország Kommunista Párt­jának küldöttsége pénteken, május 15-én Szlovákiába érkezett. A délelőtti órákban látogatást tett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságán, ahol a kül­döttség tagjai Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődéséről beszélgettek a Központi Bizottság vezető funkcionáriu­saival. A küldöttség a délutáni órákbar, az Ifjú Gárda főiskolai internátusban részt vett a főiskolai tanárokkal és diá­kokkal rendezett beszélgetésen, az esti órákban megtekintette a Szlovák Nemzeti Színházban a Lúčnica művészegyüttes fel­lépését. Finnország Kommunista Pártjának kül­döttsége szombaton a Magas-Tátráb» utazott, ahol üdülőközpontokat, egész­ségügyi és szociális intézményeket te­kintett meg. XJJ SZŐ 2 * 1959. május 2.

Next

/
Thumbnails
Contents