Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-12 / 100. szám, vasárnap

Tíz év után Az idén már jónéhány szövetkezet ünnepli fennállásának 10. évfordu­lóját. A jubiláló szövetkezetek azt igazolják, hogy a közös gazdálkodás nemcsak a termelés színvonalának emelkedését segítette elö, hanem a falvak arculatát is megváltoztatta. Az emberek jobb anyagi és kulturális körülmények között élnek, mint 10 évvel ezelőtt. Emelkedett a termelés színvonala, emelkedett a jólét, mégis - talán nem leszünk ünneprontók, ha azt mondjuk - egyes szövetkezetek lassabban fejlődtek, mint ahogyan elvártuk volna tőlük. Kelet-Szlovákia egyik legnagyobb szövetkezete Lelesz is az idén ün­nepli fennállásának 10 évfordulóját. Tíz évvel ezelőtt léptek új útra a falu lakosai. Akkor rakták le az új, boldogabb, kultúráltabb élet alapjait. A szövetkezet gazdasági udvara a falu szélén épült, s ha „vendég" ér­kezik Királyhelmec irányából (külö­nösen ha nem ismeri az utat), egy jó darabot a faluból is látnia kell Vajon mit lát a kíváncsi szem? Há­zakat, szép, ízlései családi házakat, olyanokat, hogy akarva, nem akarva rajtuk feledkezik a tekintete. A há­zak előtt tetszetős vaskerítések uyúj­tózkodnak. A mázoló zöld, rozsda­vörös és tudná a jó ég, még milyen színű ruhába öltöztette őket. A falu­nézés különösen annak ad sokat, aki ismerte a tíz év előtti Leleszt. Sa­ját szemével látta a szegényes, szal­matetös házakat. A múlt év során az utolsó előtti szalmatetös házat is szétszedték, le­rombolták, hogy helyet adjon az új­nak, a szépnek, a jónak. Az utolsó előtti volt, de azt is mondhatnók, hogy az utolsó, mert az az egy, ami még megmaradt, azt öreg szülők lak­ják. A fiatalok már építettek, az öregek meg azt tartják, nekik már ez is jó. Nem sok van már hátra az életből... Lelesz ma már egyáltalán nem hasonlít a régire. A környékbeliek tréfásan kis Párizsnak nevezik. Van szép áruházuk, falatozójuk, kultúr­házuk, szabóságuk és már épülőfélben van a kávéház is. Igenis, kávéházat építenek, szép, nagy kávéházat. Hiá­ba tatarozták át a régi vendéglőket, ezek a lelesziek igényének már nem felelnek meg. Nem kocsmát akarnak ők, hanem kávéházat, szépet, tetsze­tősei, különbet, mint a királyhelmeci. És hol lehet e jólétnek a for­rását megtalálni ? A szövetkezetnek 4000 holdas ha­tára az, amely jólétet, nyugodt éle­tet nyújt a falu lakóinak. A terme­lési eredményekkel párhuzamosan az igények is növekednek. Es ez így is van rendjén. Jó az, hogy a lelesziek igényesek, mert a legjobb, a legbe­•jáltabb hajtómotor, mely ösztönzi, serkenti az embert, az igényessség. Az út éleset kanyarodik és a járó­kelő előtt máris teljes nagyságában kirajzolódik a szövetkezet gazdasági udvara. Milliókat érők az épületek, s milliókat érő bennük a jószág, a gép, a különböző gazájisági felszere­tések. Távolabb az iroda, majd a szövet­kezeti kultúrház, melynek egy részét szövetkezeti klubbá alakítottak át. Az iroda ajtaján középtermetű, komoly tekintetű férfi lép ki. Palágyi János, a szövetkezetnek az építésében elért sikeres munkájáért kitüntetett elnö­ke. Most már ő mutatja az utat. Vele együtt térünk vissza gondolatban a szövetkezel bölcsőjéhez. - Alig volt valamink, amikor kezdtünk. Néhány tehén, pár malac, meg egy rozoga istálló volt az egész vagyonunk. Meg természetesen a föld, de az csak akkor ér valamit, ha van hozzá jószág is. Van felsze­relés is, amivel megműveljük. A szövetkezet könyvelője már más­képpen mondja ugyanazt, amit Palá­gyi János mondott Ö a számok embere. Most is számokkal teleírt könyvekben lapozgat, majd így szól: — Hét száznegyvenkilencezer koro­nás vagyonnal kezdtük, s ma már 12 és fél milliót mondunk a magun­kénak. A lelesziek vagyonukat hangya­szorgalommal hozták össze. A fej­lődés során sok nehézséget kellett leküzdeniök, de ők nem hátráltak meg. Evekig tartott, amíg megta­A szövetkezet új, modern istállóiban százával híznak a sertések, hogy legyen mit piacra adni, legyen hús a dolgozók asztalán és pénz a szövet­kezet pénztárában. lálták a járható utat. A szövetkezet fejlődésének történetében az 1953­as év az, amikor már teljesen vilá­gossá vált, hogy az út, amelyen jár­nak, jó és helyes. A szövetkezet va­gyona akkor már több mint 6 millió korona volt, bevételűk pedig több mint 3 millió. Azóta a jövedelem majdnem két­szeresére emelkedett, ami a szövet­kezet életében óriási jelentőséggel bír. Téves dolog volna azonban a szövet­kezet fejlődését, gazdasági hogyan­állását csupán a munkaegységek értékének nagyságán lemérni. A le­leszi szövetkezetben például 1953-hoz viszonyítva emelkedett a termelés színvonala, ezt már az előbb emlí­tett számok is igazolják, amikor is azt mondtuk, hogy az eltelt időszak­ban a szövetkezet jövedelme majd­nem kétszeresére emelkedett, s öt­venháromhoz viszonyítva a munka­egységek értéke mégis 5 koronával csökkent. Ennek okát csak azok érthetik meg, akik némileg tisztában vannak a szövetkezet gazdasági helyzetével. Palágyi János azt mondja: — A mi szövetkezetünk gazdasági helyzete van olyan jó, mint azoké a szövetkezeteké, ahol meggondolatla­nul magasra „srófolták" a munka­egységek értékét. Ha mindent szét­osztanának, úgy járnának, mint az egyszeri gazda, aki ősszel az ösz­szes termését eladta s tavasszal már kölcsönvetömagot vetett. Mi már a magunk lábán akarunk megállni és meg is állunk. Kezdetben a leleszi szövetkezet­ben is a munkaegységek értékének magassága volt a szövetkezet gaz­dagságának mércéje. Es mi lett az eredmény? Az, hogy volt esztendő, amikor helytelenül milliókhoz jutot­tak, viszont alig helyeztek el va­lamit az oszthatatlan, a szociális és kulturális alapokra. Az adósság pedig egyre csak nőtt. A szövetkezet ve­zetősége és tagsága belátta, hogy így nem lehet gazdálkodni, s ezért az elmúlt évek során már nem csináltak újabb adósságokat, hanem a meglé­vőt kezdték törleszteni. Évről-évre nagyobb összegeket helyeztek el a különféle alapokra, s ma már — ha alacsonyabb volt is tavaly a munka­egységek értéke, mint 1953-ban - a szövetkezet gazdaságilag sokkal erő­sebb. — Ma már a magunkéból fizetünk — folytatja az elnök — s ha minden jól megy, hét éven belül egy koro­nával sem tartozunk senkinek. A ta­gok is teljes egészében megkapják a szövetkezetbe fektetett leltárért ne­kik járó összeget. Óriási a fejlődés, melyet a lelesziek az eltelt 10 év alatt elértek. Nagyok, szinte elkápráztatok, mégis azt kell mondani, hogy mindezek ellenére mégsem ártana, ha egy kicsit alapo­sabban, a jó gazda szemével nézné­nek szét portájukon. Sok még min­dig a tennivaló. Jobban ki kell hasz­nálni, hasznosabbá kell tenni a föl­det. Mondjuk meg őszintén, sok még a lehetőség, csak -keresni kell és élni kell vele. SZARKA ISTVÁN A nemzetgyűlés szűkebb elnökségének tagjai Szlovákia dolgozói körében Látogatás a komáromi hajógyárban és az imelyi EFSZ-ben (ČTK) - Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke a nemzet­gyűlés szűkebb elnöksége tagjai­val április 10-én Ľudovít Bena­dának, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének és a Szlovák Nemzeti Tanács szűkebb elnöksége továb­|H bi tagjainak kíséretében a nyitrai £= kerületet kereste fel. A kedves vendégeket, akik délelőtt személyszállító hajóval Komáromba érkeztek, a hajógyárban Mikuláš Andris, a Nyitrai kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képvise­lői, a járás, a város képviselői, az üzemek vezető dolgozói és nagyszá­mú munkás várta. A fogadtatás uián a nemzetgyűlés és a Szlovák Nem­zeti Tanács szűkebb elnökségének tagjai megtekintették a gyár üzem­részlegeit, amely a cseh munkásosz­tály testvéri segítségével Szlovákia szocialista iparosításának keretében bővült ki, és megismerkedtek a dol­gozók termelési sikereivel. A vendégek a gyárszemle során szívélyesen elbeszélgettek a munká­sokkal, mesterekkel és technikusok­kal s jókívánataikat fejezték ki az elért sikerekhez. A délutáni órákban a képviselők az ógyallai járásbeli imelyi EFSZ vendégei voltak. A szö­vetkezeti tagok mégmutatták nekik közös munkájuk eredményét s tájé­koztatták őket a termelési feladatok teljesítésében és túlszárnyalásábsn elért sikereikről. A szlovák és ma­gyar nemzetiségű szövetkezeti tagok együttműködése és testvéri egyetér­tése ez év első negyedében is meg­hozta gyümölcsét, amikor a szövetke­zet az állami felvásárlásra 27 200 li­ter tejet, 15 ezer tojást és más mezőgazdasági terméket adott be. A vendégek ezután az EFSZ legjobb dolgozóival szívélyesen elbeszélget­tek. A nemzetgyűlés és a Szlovák Nem­zeti Tanács szűkebb elnökségének tagjai ezután Topolčiankyba utaz­tak. A májusi ünnepségek előtt (ČTK) — Szlovákia dolgozói e napokban május 1. és május 9. méltó megünneplésére készülnek. Az ünnepségeket „A Szovjetunió vezette szo­cialista országok szilárd egységében a szocializmus építésének befeje­zéséért!" jelszó jegyében tartjuk. A nemzetközi szolidaritás hagyományos május 1-i ünnepének kereté­ben népünk bemutatja a szocializmus építésében végzett munkája ered­ményeit, kifejezésre juttatja a párt és kormány iránti hűségét, valamint azon szilárd elhatározását, hogy minden erejével harcolni fog a CSKP XI. kongresszusa merész feladatainak teljesítéséért és a világbéke meg­őrzéséért. A májusi ünnepségek egyúttal nemzeteink egységének manifesztációi lesznek és ismét megerősítik az örök barátságot és szövetséget felsza­badítónkkal, a Szovjetunióval. Az ünnepségek keretében a munka ünnepének napján Szlovákia ke­rületi és járási székhelyein a dolgozók tömegei részt vesznek a hagyo­mányos május 1-i felvonulásokban. Bratislavában május elsejének előestéjén a Hviezdoslav és Sztálin téren, a pionír- és ifjúsági házban, valamint a főpályaudvar előtt népi mulatságok lesznek. Május 1-én a dolgozók és az ifjúság ünnepi mani­fesztációra jön össze a Sztálin téren, majd a május 1-i felvonulás során kifejezést ad az elért eredmények feletti örömének. Délután a Duna jobbpartján s a Kultúra és Pihenés Parkjában népünnepély lesz. Május 9-ének előestéjén hazánknak a szovjet hadsereg által való fel­szabadítása 14. évfordulójának tiszteletére Szlovákia egyes kerületeiben és járásaiban ünnepi esteket, akadémiákat és a győzelem napján nép­mulatságokat rendeznek. Bratislavában hazánk felszabadítása 14. évfor­dulójának megünneplését május 8-án kezdik meg koszorúk elhelyezésé­vel a Slavinon és díszelőadással a Szlovák Nemzeti Színházban. Május 9-én katonai díszfelvonulás lesz. 2779 televízor pótkölcsönökre 1958. november 20. óta, amikor az állami takarékpénztárak megkezdték a pótkölcsönök folyósítását a hosszú­tartamú közszükségleti cikkek külön­böző fajtáira, Szlovákia területén 9916-an ' folyamodtak hitelért. Több mint 26 millió korona értékű árut vásároltak, amelyre a takarékpénztá­rak 18 millió korona hitelt folyósí­tottak. Szlovákia lakosai a pótkölcsönből ez év elejétől március végéig 2779 televíziós vevőkészüléket, 1102 mosó­gépet, 434 rádiókészüléket, 330 elektromos készüléket és nagy mennyiségű más árut, pl. hűtőszek­rényt, varrógépet, gramofonrádiót, karórát vásároltak. A pótkölcsönök előnyeit főképp a bratislavai kerület lakösai vették igénybe, akik ily mó­don a többi között 1710 televízort vettek. irisi šssiiaiiiii^ [SMS] ár hagyományos, hogy évente április 11-től május 9-ig meg­emlékezünk az antifasiszta ellenállási mozgalom nemzetközi emléknapjairól. Ekkor országszerte több tízezren gyűlnek egybe az antifasiszta harcok emlékezetes helyein, hogy felidézzék a szovjet hősök emlékét, akik életü­ket áldozták felszabadításunkért. Az idei nemzetközi emléknapok alkal­masak arra, hogy különösen az ifjúság és a pionírok, valamint a nyilvánosság körében újból terjesszük a fasiszta­ellenes harci hagyományokat. Mint minden évben, úgy az idén is népünk, a náci megszállás elleni an­tifasiszta harc és ellenállás résztve­vői, s a volt politikai foglyok felemelik tiltakozó szavukat. Népünk és sorai­ban az antifasiszta harcosok határo­zott nemet kiáltanak minden kísér­let ellen, hogy Nyugat-Németország­ban felújítsák a militarizmust, fasiz­must és revansizmust, Franciaország­ban pedig nyílt fasizmust létesítse­nek. Bár 14 év telt el a második világhá­ború befejezése óta, nem lankadunk, ébereknek keli maradnunk. A fasiz­mus felújításának veszélye ugyanis állandóan fennáll. Ugyanakkor a há­borúra uszító imperialista körök nem adták fel tervüket egy új háború ki­robbantására, amely a mai atomfegy­verekkel egész nemzetek létét veszé­lyezteti. A békés együttélés és a népek kö­zötti barátság gondolata egyre több negpi-tésre talál nemcsak a kapita­lista országok dolgozóinál, hanem be­folyásos nyugati politikusok körében is. A legutóbbi időben Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek ovarmatelle­LEGYÜNK ÉBEREK! Az ellenállási mozgalom nemzetközi emléknapfai nes harca ért el nagy sikereket. A nemzeti felszabadító mozgalom ha­talmas csapásai alatt összeroppant az imperializmus uralma Irakban, Ku­bán, a néptömegek megmozdultak Belga-Kongóban, Nyassza-földön, Ka­merunban, míg Algériában tovább fo­lyik a felszabadító háború. A latin­amerikai országok is fokozatosan igyekeznek megszabadulni a fasiszta uralomtői, nevezetesen Venezuelában, Kolumbiában. Az összes függő orszá­gokban fellángol előbb vagy utóbb a nemzeti felszabadító harc, mely véget fog vetni a gyarmati rendszernek. Az imperializmus igyekezete oda irányul, hogy a polgári demokráciát felcseréljék az „erős kéz" politikájá­val, amely csupán álcázza a finánctő­ke legreakciósabb elemeinek dikta­túráját. Ez a fasiszta rendszernek tetszetősebb jelmezbe való öltözteté­se. Az imperialisták — hogy elodáz­zak uralmuknak teljes megszűnését — a nép demokratikus jogainak meg­nyirbálásával, a kommunista pártok és haladó szervezetek betiltásával, terrorra] és az ellenzék elhallgatta­tásával akarják pórázon tartani a széles néptömegek elégedetlenségét. Sovinizmussal és kommunistaellenes propagandával mérgezik őket és főleg az ifjúságot akarják a háborús kalan­dokra megnyerni. A fasizmus felújításának veszélye állandóan tart. Tudatosítanunk kell azonban azt is, hogy az űj helyzetben a fasizmus más, Hitler és Mussolini fasiszta rendszerétől eltérő formákat is ölthet magára. így Pakisztánban, Thai-földön, a Dominikai Köztársaság­ban a fasiszta rendszert a katonai klikk képviseli, Dél-Koreában, Dél­Vietnamban, Tajvanon a hatalmat a saját, valamint az amerikai hadsereg szuronyainak segítségével tartják fenn, Spanyolországban, Portugáliában és Dél-Afrikában fasiszta pártok van­nak uralmon. A politikai élet fasižálódásának út­jára léptek az Egyesült Államok és Franciaország is. A jobboldali szocia­listák árulása révén Franciaországban sikerült bizonyos rétegeket félreve­zetni, de csak átmenetileg. A leg­utóbbi községi választások megmu­tatták, milyen kiábrándulás mutatko­zik máris a néptömegekben. Ojra Franciaország Kommunista Pártja kö­ré gyűlnek a demokratikus erők, mely egyedül képes arra. hogy Franciaor­szágot kivezesse abból az útvesztőből, amelybe a gyarmati háborúk és a kommunistaellenesség sodorták. A fasizálás és militarizmus a leg­nagyobb méreteket a Német Szövet­ségi Köztársaságban öltötte. Bár ott nincs kifejezetten fasiszta párt, sok mindenben látni lehet, hogy a bonni állam vezető körei Hitler nyomdokain haladnak. Feloszlatták a Kommunista Pártot, s a haladó szervezeteket, ül­dözik a békevédőket, s rakétafegyve­rekkel akarják felfegyverezni a Bun­deswehrt. Mind e ŕelpelitikéban, mind b külpo­litikában látni a bonni kormány által átvett náci módszereket. A nyugat­német hadseregben, gazdaságban, hi­vatalokban, iskolákban, bíróságokon a náci uralom volt prominenseit. Hitler­tábornokok, SS-gyilkosok, háborús bűnösök működnek. Az igazságügyben a volt náci vérbíróságok tagjai ülnek, akiknek lelkiismeretét több ezer eu­rópai hazafi erőszakos halála terheli. A legutóbbi hónapokban a nyugat­német revansizmus mindinkább a bonni kormány hivatalos külpolitikai vonala lett, célul tűzte ki a „volt né­met területek" erőszakos elfoglalását, s ezért a német és berlini kérdés bé­kés úton való elintézését minden áron megakadályozni igyekszik. Nem lehet elfeledni azokat az óriási károkat, melyeket a hitleri háborúk okoztak, a nácisták gaztetteit Oswien­czimben, Lidicén, Oradourban és másutt. Az Adenauer-kormány ren­geteg pénzt áldoz propagandára, hogy elvakítsa a nemzeteket és kitörölje a népek emlékezetéből a barbárságo­kat, melyeket a nácisták elkövettek. Ez a proganda a legszemenszedettebb hazugságokat és 'örténelmi elferdíté­seket használja fel eszközül. így töb­bek között a nyugatnémet militarista körök lapja, a Deutsche Soldaten Zei­tung nemrégen azt írta, hogy mindaz, amit eddig az ismert lidicei tragédiá­ról írtak, „szégyenletes és körmön­font hazugság", mert Lidice sorsát a csehek idézték elő, hogy a világ előtt megmutassák, milyen barbárok a né­metek. Ebben a cikkben az SS-gyil­kosok és Heydrich szelíd báránykák­nak vannak feltüntetve. Viszont a li­dicei szerencsétlen asszonyokat, aki­ket megkínoztak s akiknek férjeit és fiait bestiálisán meggyilkolták, kis­gyermekeiket pedig nagyrészt gázzal ölték meg, a cikkben sértegetik. Nyu­gat-Németországban szaporodnak az esetek, amikor az antifasiszta hősök sírjait, az emlékmüveket, a zsinagógá­kat meggyalázzák. Az idei ellenállási mozgalom nem­zetközi napjait a békemozgalom átütő sikerei jellemzik. Habár az imperia­listák újra megkísérlik a háború ki­robbantását, a történelem kerekéhek visszafordítását, ma más nemzetközi feltételek között élünk, mint a máso­dik világháború előtt. Az erőviszonyok megváltoztak a béketábor javára. A fasizmus elleni harcban a múlt­ban is nagy segítséget jelentett so'­európai nemzet antifasiszta harcosá­nak szolidaritása. Az ellenállási moz­galom volt résztvevői állandóan szi­lárdítják egységüket. A fasizmus és háború elleni jelenlegi harcban ez az erő is nagy szerepet játszhat. Soha sem feledkezünk meg a S?ov­jetunió testvéri segítségéről, melye' mind a háborúban, mind a hábori után nyújtott. Sohasem felejtjük el r szovjet nemzetek több tízezer legjob 1­fiát és lányát, akik életüket áldoztál­fel szabadságunk érdekében hazán' területén. Nekik tartozunk há'.ánkk? és szeretetünkkel. De nem akarun' csak emlékezni rájuk, hanem tettek­kel is bizonyítani akarjuk, hogy non­feledkeztünk meg a háború és a fa sisztaellenes harc áldozatairól. t"T S7Ö 5 * 1°"<V <"•

Next

/
Thumbnails
Contents