Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-11 / 99. szám, szombat

Jeaia Villáin s Színház az észak-afrikai Maquisban \m Ukrán költők Tunisz északi szélén, a zöld dombokra a nyári reggel ragyogó párája borul Köröskörül a villa lapos ' tetejéről' a szem szerény kül városi házak fehér homlokzatait pillantja meg. Mešzszébb, a poros, sárga térségén, a fák koronát" között kibukkanó bardô i vár falain aprócska arab gyerekek játszanak.. Az omladozó vár mellett temető terül el. mögötte síkság kezdődik Odébb, a földek szélén az első parasztkunyhók: alacsony, sötétbarna agyagvityillók A szél délelőtti szorgalom lármáját hozza felénk: buzgó kalapácsolást, magaskerekü ökrös-koraék nyikorgását, szamárorditást, s vékony, éles lányhangokból egy kezdet és végnélküli, szomorú dal foszlányait. Ez az a természetes kulissza, amely előtt az algériai Nemzeti Színház művészei ma reggel már vagy tizedszer, ismétlik el az Atlas-hegység vidékén járt táncot. Tizedszer, pedig - gondoljátok csak el - nincs még nyolc óra. A földön törökülésben, a kéttagú zenekar Nagy nyugalommal és szeretettel hatalmas, berek bendirt egy tam-tam szerű hangszert ütögetnek. Lassan, szinte gyengéden, egyszer a jobbkezük ujjahegyével, máskor az izületükkel érintik meg a zeneszerszámuk feszesre húzott borjúbörét és abból gyors egymásutánban különböző magasságú hangokat csalnak ki. Játékuk eleinte zavarosnak, kaotikusnak tűnik, de a fül a hangokat hamarosan megszokja és ámulattal, növekvő elragadtatással veszi észre, hogy a két dob tökéletes összjátéka lassan, lassan nagyon bonyolult ritmusú lesz, beleszáll az ember végtagjaiba és szinte kényszeríti a zene kifejezésére. És a táncosok sorban fölállanak, megelevenednek, lábuk-kezük eleinte szinte észrevétlenül, aztán egyre határozottabban működni kezd és egyszercsak mozgásba lendül az egész tánccsoport. Bendírek kíséretében a két csoport, mértékletes, pontosan kiszámított mozdulatokkal történetet mesél el. A hosszú, érdekfeszítő mese két törzs találkozását mondja el, vad, magányos hegyi táj közepén. Menetelés közben rábukkannak egymásra, eleinte bizalmatlanok egymás iránt. Egyszer a forrás vize, másszor az elbitangolt juh. harmadszor a megszöktetett lány miatt ádáz küzdelem kezdődik közöttük. A harcosok elkeseredett kézitusa után széjjelválnak és nagyon szertartásosan békét kötnek — mindez és ennél sokkal több is van a különös koreográfiai jelentésben. , Milyen régi lehet ez a délről származó játék! Az algériai pásztortörzsek ezer éve táncolják, vagy már kétezer éve? A népi balett a testvériesülés ünnepével végződik. Gyors, szédítő bendir-dobolássnl a táncosokat végső odaadásra tüzelik fel, s tompa dobszó közepette éppen akkor ér véget a tánc, amikor a mozdulat Ifj. Cseh Gusztáv rajza elér tovább nem fokozható csúcspontjához. Ha a szereplök Bou Sada-i, vagy Msila-i parasztok volnának, akkor persze az ilyen összpontosított és szigorú gyakorlás fölösleges lenne, hiszen a darab számtalan nemzedéken keresztül már a vérükbe ivódott volna. Itt azonban, a villa tetején, a legtöbb fiatal arab és berber nem BouSadából, hanem Algériából, Oránból, Constantinéból és Cabylliából való s nem is parasztok ők hanem valódi, vérbeli, színházi emberek. Ehhez még hozzá kell tennünk azt is, hogy pár héttel ezelőtt az együttes tagjai még nem is tudtak egymásról, elszórtan éltek Európában. Közülük néhányan évek óta Párizsban keresték meg a kenyerüket. Az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznünk, hogy Párizsban nagyon rosszul éltek, mert szakmai rátermettségük ellenére egyetlen párizsi színház, még a hírhedt Grand Guignol sem akarta szerződtetni őket. Észak-afrikai nevük miatt egyetlen színigazgató sem merte francia színlapra, a francia burzsoáziának szánt színlapra, a nevüket kinyomtatni. A származása miatt kizárt egyik színész, ahelyett, hogy Moliéret vagy Racinet játszotta volna, legutoljára Frankfurt am Mainban, egy pincében, tányérokat mosott. Sokan az együttes tagjai közül nemrégen még az algériai nemzeti felszabadító harsereg soraiban harcoltak, résztvettek erődítmények és úti kísérő csapatok elleni támadásokban, hídrobbant ásókban és vasutak elleni merényletekben. Az északafrikai munkanélküliek olcsó párizsi törzskávéházából, a harcoló partizáncsapatokból a nemzeti színészcsapatba néhány hónappal ezelőtt hívták el őket, amikoris a felszabadító csapatok végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a katonai front mellé kulturális frontot is létesít. Féltizenegykor a tetőn már olyan nagy a hőség, hogy négy órai próba után a pásztortáncot abba kell hagyni. Az izzadt, kimerült zenészek és színészek a ház első emeletén lévő közös hálóterembe vonulnak vissza. Hogy ott kipihenjék magukat? Dehogyis! Hogy ott az együttes többi SjypSiiÄr^ag} ^fiSjPlM BMjgMfrfTA í'AwSsH yfffi&ftBiMKi EfBBMaB-y^ laBBgSgW^^^^^^^^'^TfiMÍA SiÍHHH aaiP^^liBliB^^IPI ^hI^HBBBHSE^Íhhm tagjával haladéktalanul tartsanak! énekpróbát Feszt László: Üt javítók Két összecsapott tábori ágyon kis zenekar foglal helyet: egyik tagja az arab zenekarban hangadó, nagyon fontos darboukát fogja a térdei között. Korsó formájú kis dobocska ez. Társa a nay-t, az éleshangú keleti fuvolát kezeli, egy harmadik háromhúrú északafrikai mélyhegedűn játszik. A negyediknek rézcsöngettyűs andalúziai tamburín a hangszere. Valamennyiüket csodálatos, nemes fából készült, kellemeshangú luth kíséri. A kezdésre a darbouka adja meg a jelet. Három-négy lassú taktus után beleszól a többi zeneszerszám is, n két luth tiszta, teljes akkordjainak szárnyain szélesen áradó, ünnepélyes melódia keletkezik. Legalább ezer esztendős Kis különbségekkel talán már elhangzott a granadai Albaicin csobogó forrású kertjeiben és a művészetkedvelő kordovai kalifa udvarában is. És amikor Andalúzia mór birodalma a keresztény királyok rohama következtében összeomlott, a melódia — az arab menekültekkel együtt — a Maghrebbe vándorolt. Ott Andalúzia többi klasszikus zenedarabjával együtt a marokkói, algériai, tuniszi, arab és berber törzsek szeretettel adoptálták, nemzedékeken keresztül megőrizték és ápolták. A melódiákat sohasem jegyezték föl, nem kottázták le, de a gyönyörű muzsikának ez a mulasztás sem ártott, mert a feledéstől megóvta egy zenekedvelő nép harmónia és szép iránti szeretete. Ezután szerelmes éneket gyakorolnak. A szólóénekes — aki hagyomány szerint a mesét mondó költő szerepét tölti be — tiszta, kissé szomorú hangon énekelni kezd: „Emberek, hallgassatok meg engem ... Különös dolgok történtek velem ... Gazellával találkoztam . .. oly bájos volt, olyan nincs is a földön . .. Szemének tüzétől föllángolt a szívem ... De eltűnt, nincsen sehol!..." A népet jelképező kórus fölkapja a motívumot, hatalmasan megduzzajiua zeng az ének. A nép a költőnek kérdé seket tesz föl, aki ünnepélyes és tragikus hangon válaszol, s maga is kérdez. Végül is a darbouka hirtelen véget vet az egésznek s a ritmus gyors változtatásával megadja a jelet a mokhlishoz, az utolsó refrénhez. A kimondhatatlan gyász minden átmenet nélkül féktelen vidámságba csap a kórus ujjong: „Ittunk s mily édes az ital!" S tiszta örömmel vallja be: „A pohárnok szűzi gazelia volt! Oly szép a gazella, hogy hozzá hasonló nincs a földön". Mámoros kéjjel csábít a hang: „Szemem tüzétől ö is tüzet fogott..." * Miután f él egy kor a győzelmes mokhlis utoljára szólal meg. rövid ebédszünet következik. Szerény egy tál ételes tábori ebédet adnak. Tunisz mélykék egén, az elérhetetlen messzeségben több párhuzamos, fehér sáv látszik. E sávok elárulják, hogy imént egy raj francia lökhajtásos gép, megsértve Tunisz felségterületét, áthaladt a város felett. És ezek durván emlékezetünkbe idézik azt, amit a délelőtt folyamán, e rendkívüli ritmussal, melódiával és művészettel teli házban majdnem elfelejtettünk — hogy tudniillik néhány tucat kilométerrel odébb még teljes erővel tombol a háború. És, hogy ott egy maroknyi kalandvágyó tábornok és fasiszta magához ragadta a hatalmat. S az is eszünkbe jut, hogy ezek a generálisok és tábornokok már holnap bevonhatják Tuniszt és Marokkót is piszkos terveikbe. Mi lesz akkor az ifjú algériai Nemzeti Színházzal? Mi lesz a népi jelenet-sorozattal, amelyben először szeretnének fellépni? Mi lesz a sokatígérö további tervekkel: Cervantes és Robles és talán Brecht-darabok előadásával? A művészek nyilván látták az égen a fehér „menetekelt" de senki előtt sem látszott az elég érdekesnek ahhoz, hogy miatta zavartassa magát. Ök a francia légi flottát nemcsak ilyen sávok alakjában ismerik. Ezenkívül és mindenekelőtt a nem.zeti felszabadító hadsereg katonáinak tekintik magukat. Sokan közülük még mindig világoszöld katonanadrágot hordanak, ugyanazt, amiben Aurésban, utolsó ütközetük alkalmával harcoltak. Ha szükséges, újra visszatérnek oda, ahonnan jöttek, a triaquisba, hogy jogaikért — a Nemzeti Színházért is — fegyverrel a kezükben harcoljanak. Bálinczi Endre fordítása Leonyid Pervomaj«zkij: IIIIUIHIIIIII

I ^ iiimiíiiiiiiií Š — i •Pe/ő/i 5 ávidorhoz Kúnszentmšľton. Szememre nem jön álom. Ö élt és énekelt e földön, ö! Jártam már ennél szebb és rútabb tájon, van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad nálunk szét a kertet; de háború van. Tollam mellett kardom, fgy jöttem országodba. Jönnöm kellett. Ez hát a zápor, mely téged vert régen ... Ma én vagyok, kit bőrig áztatott. Hajdan s ma is csak egy nap kél az égen, csak egy a csermely, mely itt lenn csacsog. És épp e fák lesték egykor (ki tudja), mi fájt, mi ébredt, zengett a szíveden; merről eredt s hová vitt sorsod útja — e fáktól végre megkérdezhetem. Te is tollal s karddal mentél csatába. Tán épp ez volt tanyád egy éjszakán! S itt ez az éjszemű lány — unokája annak, kit még te csókoltál, talán. Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, testvérré tett a kard. Míg elmerengtünk, véget ért az éjjel: amott mát- halvány pírt öltött a part. A nap közéig. Felszáll a páratenger. Lelkemben ős-reménység ébredez. Eggyé olvasztott bennünket november: — egyforma vér- s esőcsepp permetez .., Radó György fordítása Makszim Rilszkij: DAL A BÉKÉRŐL Kit egy szabid ország örömre nevel, nem háborút áhít, békél követel! Dal. munka a vágyunk, s hol emberre süt, kívánjuk: ragyogjon a nap mindenütt. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Via béke kell a tőidnek, múlté a háború! Ki azt hiszi, vérből vár rá nyereség, gazsága fejében eléri a vég. Ki rabságot szán a föld népeinek, bitótól az ördög se mentheti meg. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Munkával a boldog jövőhöz ki hú, mind tiszteli öt, aki tisztaszivú, és mind, valamerre csak útja vezŕt, keményen, örömmel fog véle kezet. Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Nincs otthon, amelybe szavunk el nem ér: virradjon, oszoljon a fénytelen éj! Ragyogjon örökre a jók nagy ügye: a béke, a munka s a népek frigye! Halljátok, kapzsi szörnyek: az Ember nagykorú! Ma béke kell a földnek, múlté a háború! Gáspár Endre fordítása Vlagyimir Szoszjura; Dicsőség Dicső legyen, ki a hazáért harcba viszi a zászlót a had elején betörőt ver ki s nem rendül az arca a harc mezején. Dicső legyen ki e zord éveket végig küzdötte a gépek között. Ki hazáját munkával védte meg a front mögött. Dicső legyen, ki a tűz záporában a barbár hadakkal megütközött s vezérelt minket roppant táborában a harc mezején és a front mögött. Hidas Antal fordítása LF.ONYID PERV0MAJS7.KIJ 1908-ban született. Költészetében egyre eresebben és határozottabban csendül fel a szocialista építőinunka témája. Számos magyar tárgyú verset is írt. A magyar nyelvet jó] ismeri. MAKSZIM RILSZKIJ a legnépszerűbb ukrán költők egyike. 1895-ben született. 15 éves korában adta ki első verses kötetét. Az emberi munkát énekli meg, az § emberi géniusz diadalát, amely átalakítja környezetünket, az egész életet. VLAGYIMIR SZOSZJURA 1898-ban született a Donyec medencében, bányászfiaként. 14 éves kora -óta ír verseket. Mélyen lírai költő. Verseiben a szovjet ember élményei és érzései jutnak kifejezésre. JUJ SZO 6 * 1959. április 12.