Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-11 / 99. szám, szombat

KELLEMES UTAZÁS Aki régebben ült vonaton, vagy egyáltalán nem utazik, talán nem is tudja, hogy ma egyes útszakaszokon milyen kellemes az utazás. A vasút nemcsak az utazók kényelméről, hanem az úgynevezett „kultúrkocsik" által a kulturális igények kielégítéséről is gondoskodik. Kultúrkocsi ma már a legtöbb gyorsvonaton van. Hivatásuk: jól öszszeállltott kulturális műsorral szórakoztatni az utazókat, kellemessé tenni az utazást. I Utazunk és szórakozunk ... Rádió szól, zenét, híreket, aktuális' tudnivalókat, verseket, színdarab-jelenetet. tudományos előadást hallgathatunk. S mikor a szórakoztató s egyben tanulságos program megszakad, kellemes női hang jelentkezik. A szerelvény kulturális központjának vezetője beszél... Bemondja, merre tartunk, mi a vidék nevezetessége, melyik állomás következik, melyik oldalon kell kiszállni, melyik irányban, mikor van az átszállóknak csatlakozásuk. Képet kapunk egy-egy város jelenéről és történelmi múltjáról is. S mikor a vonat elindul, ismét megszólal a zene. A kultúrkocsi folytatja* programját... Az utasok figyelik a műsort, és derülnek, szórakoznak. Sokszor bizony arról is megfeledkeznek, hogy vonaton vannak és valahol le kell szállniok. Ilyenkor ismét a bemondónak jár köszönet, aki figyelmeztet, hogy az ide és ide utazók Ján Poničan

: A lom és valóság Képed csalogat naiv képzelet, s égre vázolod álom-ecseteddel: gyözött a munka minden táj lelett, s az alkotásban istent ért az ember. Folyót igázott, pusztát öntözött, tájat vont össze, mint mezsgyét a gazda, felleget esőfelhővé kötött. sugarat vetett, mint a terv mutatta. Kertek között szép virágok gyanánt, bolygónk tájain fényes hátak sorba'. Az eszkimó, s néger mint jóbarát találkoztak a rakétán naponta. Barátnövel beszélni támadt kedve, máris kapcsolt a televízor-tárcsa, mosolyogtak egymásra szemtel-szemben „Hölgyem, ön nagyon szép és vonzó máma." Rádiómhoz nyúltam, úgy révületben, zenénél talán álmom tündérszép lesz. Torzult a kép, vad hullámoktól uerten: „Ma újra volt atombomba kísérlet!" Fordította Zala József készülhetnek, mert rövidesen megérkezünk. A vasútnak azt az • intézkedését hogy nevelő szándékú kulturális programmal köti le az utazók figyelmét és teszi kellemessé az utazást, csak helyeselni lehet De hallgassunk meg egy-két utast. Mi a véleményük a vasúti kultúrkocsikról és műsorukról. A Margecany— Bratislava vonalon Vöröskő felé tartunk, mikor egy hosszabb program után szünet következik. Ezt az időt használtuk fel arra, hogy „melegében" néhány utassal beszélgessünk. — Elvtárs mit szól ahhoz, hogy ma a kultúra, a szórakozás a vonaton is elkíséri az embert? - kérdeztük Jozef Gyuristól, aki Slovenská Lupčára utazott. — Mint olyan ember, aki sokat utazik, örülök, hogy a vasútvezetőségnek arra is kiterjed a figyelme, hogy az utazókat kulturális műsorral szórakoztassa, és kellemessé tegye utazásukat. Sokszor nincs az embernél sem újság, sem könyv. Ilyenkor nagyon jó, ha nem kell unatkozni. De a kultúrkocsi nemcsak azért jó, mert szórakoztat. Véleményem szerint a legnagyobb érdeme abban van. hogy betölti az utikalauz szerepét, és az utazókat mindenről tájékoztatja. Azzal, hogy az átszállókat is útbaigazítja, nagy szolgálatot tesz, mert így az utasoknak nem kell kérdezősködniök, és már leszállás előtt tudják, mikor hová_ van csatlakozásuk. — A hiba — szólt közbe Štefan Hovanec, aki Zólyomba utazott - az. hogy kultúrkocsijaik csak a gyorsvonatoknak vannak, és nem minden esetben. A vasútvezetőségnek gondolnia kellene a hosszú távú személyvonatokra, mindenekelőtt pedig a munkásvonatokra. Ha a személy- és munkásvonatokon is kulturális programmal szórakoztatnák az utazókat, minden bizonnyal kevesebben lennének, akik az időt kártyázással töltik. — S az elvtársnak a mostani műsorokról mi a véleménye? — Én is elég sokat utazom az olyan vonalakon, ahol kultúrkocsi működik. Véleményem szerint műsorukkal nagy szolgálatot tesznek az utazóknak. Néha azonban jobban kellene vigyázni a közvetítés erősségére. Nem mindenki szereti,' ha a hangszóló olyan erősen szól, hogy az ember azt érzi: a fülébe trombitálnak, ilyenkor, a . müsori-nem « szórakoztat, hanem idegesít. Megszólítottunk egy olyan utast is, akinek könyv volt a kezében, s aki utazását nyilvánvalóan olvasással akarta tölteni. — Az elvtársat bizonyára zavarja a műsor, és talán szívesebben venné, ha idejét'olvasással tölthetné. — Ha nem közvetítenének műsort, — mondotta — minden esetre olvasnék. Az időt azonban így sem sajnálom. A kulturális központ aránylag jó programot közvetít, úgyhogy érdemes meghallgatni. S ha az ember mindenáron olvasni akar, azt is megteheti. Kikapcsolja a fülke hangszóróját, s az adásnak vége. Ehhez természetesen az kell hogy a többi utas is hasonló véleményen legyen ... A gyors járatokon egyre több kultúrkocsit állítanak be. Ez helyes, s amint a fenti vélemények bizonyítják, a vasút kulturális műsora jó, az utasok elégedettek. És idővel talán megvalósul az is. hogy ne csak a gyors, hanem a személy és munkásvonatok utazóközönségének is kellemessé tegyék az utazást. (b) A Járási Művelődési Otthon és a Csemadok együttműködése Rozsnyón A közelmúltban megegyezés jött létre a Rozsnyói Járási Művelődési Otthon és a Csemadok helyi szervezete között, amelynek máris eredménye van. Alakítottak ?gy csoportot, amely Vidám Színpad címen valóban vidám és változatos műsorral szórakoztatja a közönséget. Már több vidéki fellépésük volt. ,Legutőbb a helyi Művelődési Otthonban Ehrlich Gyula rendezésében kétórás vidám zenés műsorral szórakoztatták a megjelent közönséget. Most műsoruk színvonalának emelésére, valamint arra törekednek, hogy a vidéki Kultúrotthonokban tartott fellépésekkel szilárdítsák a falu és a város közötti kapcsolatot. V. J., Rozsnyó t -X V Viaskodó bölénypár a Tátra ormai alatt (P. Haško felvétele) Gzeuesb t>

t kÖKiyver — a tudás és a szépség forrását Szövetkezeti klub Abarán örömmel írom meg, hogy végre sok évi hallgatás után községünkben is megindult a kultúrmunka. Szövetkezeti klubhelyiséget létesítettünk a mozi termében, ahol ping-pong asztal, sakk, különféle társasjátékok, könyvek, újságok áilanak a szövetkezeti ifjúság rendelkezésére. Ezzel egyidejűleg a szövetkezeti ifjúság pár nappal ezelőtt megkezdte Móricz Zsigmond „Sári bíró" című háromfelvonásos népszínművének próbáit egy pedagógus vezetésével. Szakái Elek, Abara, A csataji nyolcéves középiskolában megtartották a könyv hónapját. A sajtótízpercek' keretében és alkalomszerűen méltatták a könyv jelentőségét. A folyosókon kiállítást rendeztek, mezőgazdasági tárgyú, szovjet és ifjúsági könyveket állítottak ki. A tanulók dolgozatokat írtak a könyvekről, kibővítik kis könyvtáraikat. Minden osztály faliújságot készített a könyvhónap témájára. Irodalmi estet rendeztek, melynek keretében Fučík „Üzenet az élőknek" című könyvét vitatták meg. A könyvhónapot „Szeresd a könyvet — a tudás és a szépség forrását" jelszó jegyében tartották meg. L. Klapuch, Szene KULTURÁLIS H ÍREK A „Nagy Chaplin-parádé" című új Chaplin-filmet még e hónapban mutatják be Londonban. A film Chaplin régi némafilm burleszkjeiböl készült és a művész saját kísérőzenét írt hozzá Eric James angol zeneszerző segítségével. * A brüsszeli világkiállítás filmfesztiváljának díjnyertes szovjet filmjét, a „Múló évek"-et a Presse című osztrák lap elismeréssel kommentálta, de . .. nem feledkezett meg a rágalmazásról sem. Azt illította, hogy a filmet „nem merték a Szovjetunióban bemutatni". Lev Kulidzsanov, a film egyik rendezője, a „Szovjetszkaja Kultúra" című lapban leleplezi a Presse rágalmait: Kénytelenek vagyunk elkeseríteni az osztrák lapot - írja —, mert a „Múló évek" című filmet nemcsak Nyugaton, hanem a Szovjetunióban is — díjazták... A filmet a múlt esztendőben a Szovjetunióban több, mint 25 millió nézd látta. A Moszkvai Állami Szépirodalmi Kiadó megjelentette Illés Béla Ég a Tisza című regényének tizenegyedik orosz nyelvű kiadását. Kun Bélának az első kiadáshoz írt előszavával. A regény első és tizenegyedik kiadása között pontosan harminc ér múlt el. A Magyar Szocialista Munkáspárt havonta megjelenő elméleti és politikai folyóiratának, a Társadalmi Szemlének idei második száma közölte az MSZMP Központi Bizottsága kulturális elméleti munkaközösségének vitaindító téziseit a felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről. A tézisek első része három fejezetben (1945-től 1948-ig; 1948-tól 1953-ig; 1953-tó! 1956-ig) történeti áttekintést nyújt a magyar irodalom fejlődéséről. A második rész két fejezetben az Írószövetség ellenforradalomban betöltött szerepével és az irodalmi élet újraindulásával foglalkozik. A harmadik rész néhány alapvető elvi kérdés tisztázását tűzte ki célul. A tézisek ezen részében a pártosságról és a pártirányításról, a szocialista realizmusról, az irodalmi irányzatokról és az irodalmi élet szervezeti kérdéseiről esik szó. Míg az első két rész anyaga a mi szempontunkból azért érdekes, mert hézagpótló szerepet tölt be a magyar irodalmi élet fejlődésével kapcsolatos eddigi ismereteink kiegészítésében, addig a harmadik rész elvi megállapításai annál is értékesebbek, mivel olyan általános fogalmak megmagyarázására irányulnak, amelyekről sok vita folyt és folyik ma is hazai magyar irodalmunk berkeiben. Csehszlovákia Kommunista Pártjának az ideológiai munkára és annak keretében a művészet, az irodalom kérdéseire vonatkozó világos irányt szabó határozatai, elvi jelentőségű beszámolói mellett, :— amilyen például Hendrych elvtárs referátuma volt a CSKP KB 1957 júniusi ülésén — a magyar irodalom néhány kérdésével foglalkozó téziseknek említett harmadik része is célszerűen alkalmazható a mi viszonyainkra. Annál is inkább így van ez, mivel például a pártosság, a pártirányítás és a szocialista realizmus kérdései minden szocialista országban felmerülő, általános érvényű problémák. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy kivonatosan ismertessük a téziseknek ezt a zárórészét. IMŕáS íapojzbapiohra^vik Pártosság • A párt a népnevelés egyik fontos eszközének tekinti az irodalmat, amelynek szoros kapcsolatban kell állnia a néppel, a párttal. A lenini pártosság lényegét a tézisek így fogalmazzák meg: „A valóság hű ábrázolása és a szocializmus győzelmének elősegítése, a valóság ábrázolása a proletariátus világnézete, a marxizmusleninizmus szemlélete alapján, egy meghatározott társadalmi osztály, a dolgozó nép harcát vezető munkásosztály érdekeinek nyílt védelme, képviselete. A lenini pártosság alapja tehát a marxista-leninista világnézet, fő eleme: a szocializmus győzelméért folyó küzdelem támogatása az irodalom eszközeivel. Más szóval: a nép szolgálata, a munkásosztály ügyének szolgálata, a társadalmi haladás szolgálata magas eszmei színvonalon, az irolalom nevelő és mozgosító erejével." A pártosság egyik nélkülözhetetlen követelménye az, hogy az író ne csak helyeselje a párt politikáját, hanem végrehajtásának aktív résztvevője legyen. Más szóval meg kell ismerkednie a marxizmus-leninizmussal, magáévá kell tennie a tudományos kommunizmus tanítását, de ezen túl életcélt kell látnia a szocializmusért folytatott harcban, azonosulnia kell vele értelmileg és érzelmileg egyaránt. A tézisek szembeszállva az irodalom „szabadságának" káros jelszavával, hangsúlyozzák, hogy a lenini pártosság nem áll ellentétben az írói szabadsággal, hanem éppen ellenkezőleg, a legnagyobb szabadságot biztosítja az író számára, ha a haladás, a szocializmus, a nép szolgálatában áll. „A> valóság objektív törvényszerűségeinek felismerése, ami csak a marxizmus-leninizmus alapján lehetséges, biztosítja a művészi alkotás számára szükséges helyes látásmódot." Végeredményben tehát a tehetség, a műTÁRSADALMI SZEMLE * nem wamiim »milr)ii iLMtiin M rwm»i vészi tudás maradéktalan érvényesülésének alapvető feltétele az, hogy az író — és a többi művész — pártosan alkosson. Pártirányítás A pártirányítással kapcsolatban különösen két-három évvel eZelőtt nálunk is hallatták a szavukat olyanok, akik tudatosan vagy meggondolatlanságból. de végeredményben egyugyanazon ártalmas hatással olyan nézeteket terjesztettek, mintha a pártirányítás a művészetek, az irodalom fejlődésének kerékkötője, valamilyen „bubus" volna. Pedig a helyes pártirányítás — és nálunk lényegében kezdettől fogva helyes volt — éppenhogy elősegíti a pártos művészet kibontakozását, mivel mintegy iránytűjét képezi. Az MSZMP tézisei szerint a pártirányítás „elsősorban eszmei útmutatást jelent: a marxizmus-leninizmus tanításának és az erre épülő politikának megmagyarázását és ter^ jesztését, s egyben harcot a káros, ellenséges nézetek ellen." A párt ebből kiindulva segíti az írókat a marxizmus-leninizmus és a pártpolitika elsajátításában, állást foglal a legfontosabb elvi és szervezeti kérdésekben, tájékoztatja az írókat a legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális kérdésekről. Nagyon fontos a téziseknek az a megállapítása, hogy kommunistának lenni az irodalom terén sem jelent előjogokat, hanem azt, hogy a kommunista írók példát mutatva többet dolgozzanak, élen járjanak. A marxista kritika szerepéről szólva a tézisek kiemelik azt a gondolatot, hogy az eszmei problémák megvitatásával párhuzamosan kell foglalkozni az alkotások művészi elemzésével. A kritikának szakítania kell az üres szőlamszerűséggel, az elvi kérdések megkerülésével. a klikkszempontoknak való behódolással. A párt természetesen irányítja az illetékes állami szerveket is, amelyeknek úgyszintén elsősorban elvi, eszmei, politikai síkon kell foglalkozniuk az irodalom és általában a művészetek problémáival, de „igénybe kell venniök mindazokat az államigazgatási, gazdasági eszközöket és rendszabályokat, amelyek elősegíthetik az irodalom fejlődését, s amelyek nélkül nem lehetséges kulturális tevékenység." Ugyanakkor az állami szerveknek határozottan fel kell lépniök az ellenséges irányzatokkal szemben és küzdéniök az eszmeileg és művészileg gyenge alkotások ellen. Szocialista realizmus A tézisek ezen fejezete az elöljáróban hangsúlyozza, hogy a szocialista irolalom néhány alapvető elvét akarja leszögezni, ami azonban nem jelenti a részletkérdésekkel kapcsolatos szükséges vita lezárását. „A párt korunk legelőremutatóbb, leghaladóbb alkotói módszerének a szocialista realizmust tekinti" olvashatjuk a tézisekben. Á szocialista realizmus nem stílusirányzat, mivel keretei között érvényesülhetnek különféle stílusok és műfajok, hanem alktoói módszer. Mi a lényege annak a módszernek? Elsősorban az, hogy célja a szocializmusért folytatott küzdelem támogatása, a néptömegek szocialista szellemű nevelése. A szocialista realizmus dinamikusan, mozgásában vizsgálja és érti meg az életet, annak ellentmondásait, vagyis mélyrehatóan tárja fel az egyes jelenségeket. A konfliktusok, ellentmondások bemutatása ugyanakkor párosul annak érzékeltetésével, hogy új társadalmunk megoldja ezeket a konfliktusokat. Éppen ezért az írónak szenvedélyesen állást kell foglalnia új valóságunk pártján. A tézisek rámutatnak arra is, hogy a szocialista realizmustól idegen a valóság leegyszerűsítése, a sematikus ábrázolás. Egyszóval az írónak feltétlenül mélyrehatóan ismernie kell az életet, kapcsolatban kell állnia az emberek minden napjával. A párt — hangsúlyozzák a tézisek — minden eszközzel támogatja azokat az alkotókat, akik a mához mai témájú munkákkal akarnak szólni. Mennyire fontos ezt a követelményt megszívlelnie a mi kis irodalmunknak is, amelynek — sajnos — még mindig kevés hosszabblélekzetű alkotása foglalkozik a csehszlovákiai magyar dolgozók mai életével, legfontosabb problémáival, a körülöttünk és bennünk végbemenő forradalmi változásokkal. Természetesen ugyanakkor — megfelelő arányokban — helye van a múltról szóló, de gondolataival a mába nyúló haladó, szocialista írásoknak is. Különösen egyes fiatal költőink elgondolkozhatnának a tézisek azon megállapításán, is, hogy az írónak közérthetően kell alkotnia, hogy minél szélesebb néprétegekhez szólj.on. Ez nem zárja ki az új mondanivalónak megfelelő új formák és eszközök keresését, , alkalmazását, ami szintén egyik követelménye a szocialista realizmusnak. Ezen a címen azonban nem lehet felújítani az évtizedekkel ezelőtti különféle izmusokat, a nép számára hozzáférhetetlen formalista próbálkozásokat, amelyek már régen elavultak és visszahúzó tényezővé váltak. G. i: JUJ SZO 7 * 1959. április 12.