Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-11 / 99. szám, szombat

Hruscsov elvfárs válaszol a moszkvai Pravda szerkesztőségének kérdéseire (Folytatás az 1. oldalról) é hogy egyenlőségjelet von az orosz cárok politikája és a cárizmus által elnyomott oroszországi népek igazi vágya között. Eisenhower úr szükségesnek tartotta Tocqueville olyanértelmü kiigazítását", hogy hazánk állítólag „nem a világ felén, hanem az egész világon uralkodni akar". Ám Eisenhower úr kísérletei, hogy Tocquevillere hivatkozzék, aligha teszik meggyőzőbbé a szovjet külpolitikáról tett kijelentéseit. A szovjet államnak nem voltak, nincsenek és nem is lehetnek semmilyen hódító szándékai más országokkal szemben. Nem uralkodtunk és nem is akarunk uralkodni valaki felett vagy másokra rákényszeríteni életmódunkat. Belpolitikánk egyetlen és fő célja az emberiség legszebb eszményeinek megfelelő élet megteremtése. Külpolitikánk egyedüli és változatlan célja a háború elhárítása, hazánk és általában az egész világ békéjének és biztonságának biztosítása. Sokszor ismételtük ezt és nem szününk meg ismételni, függetlenül attól, tetszik-e ez. vagy sem, valakinek Nyugaton. Világosan igazolja ezt a szovjet államnak minden külpolitikai lépése s az utóbbi időben a Kelet és a Nyugat közötti tárgyalások előkészítésében tett lépése is. KÉRDÉS: Hogyan értékeli a „kölcsönös biztonság garantálásának" ún. amerikai programját és az elnöknek azt a kijelentését, hogy ez a program a béke megőrzését szolgálja? VÁLASZ: Minden kormány kötelessége természetesen, hogy kellőképp biztosítsa országa biztonságát. A kormányok már azelőtt is kötelesek voltak ezt megtenni és kötelesek ezt ma is, amikor a világon különböző társadalmi rendszerű államok vannak s a „hidegháború" évei során tetőfokra hágott a kölcsönös bizalmatlanság és gyanúsítA szovjet kormány úgy akarja megoldani ezt a problémát, hogy hazánk biztonságának garantálása ne ártson más országok biztonságának. Senki sem vetheti a Szovjetunió szemére, hogy a béke megszilárdítására tett javaslataival egyoldalú előnyökre törekedett a maga számára és veszélyeztetni igyekezett más államok biztonságát. Senki, aki objektívan képes értékelni általában politikánkat és főként lefegyverzési javaslatainkat, az európai biztonságra tett javaslatainkat, a német békeszerződésre és a berlini kérdés megoldására tett legutóbbi javaslatainkat, nem merészeli ezt állítani. Azt akarjuk, hogy megszilárduljon az államok kölcsönös bizalma és megszűnjék minden gyanúsítgatás. Ennek útját a békés egymás mellett élésben, a vitás kérdések - a német békeszerződés kérdése és a nyugatberlini helyzet fokozatos kibogozásában és a lefegyverzési egyezmény megkötésében látjuk. Ez a „hidegháború" felszámolásának és az államok valóban baráti kapcsolatai fejlesztésének egyetlen megbízható útja A nemzetközi kapcsolatokból kizárjuk bármelyik ország belső helyzetének és belpolitikájának kérdéseit. Nem akarjuk ráparancsolni az amerikaiakra, melyik néppel hogyan éljenek. Az életmód a népek elidegeníthetetlen joga és csak a tapasztalatok mutatják meg, melyik életmód életképesebb, mi marad és szilárdul meg, s mi hal el és válik történelmi múlttá. Mint « gettysburi beszédéből kitűnik, az USA kormánya más álláspontra helyezkedik. A „biztonság kölcsönös biztosításának" ún. programja nem szolgálhatja a béke biztosításának érdekeit. E program célja a valóságban az USA durva beavatkozása más országok belügyeibe. Ezeket az országokat még szorosabban akarják a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez fűzni, amelyekben az USA vezető szerepet tölt be. Az USA elnöke beszédében azt állítja, hogy „a biztonság kölcsönös garantálásának programja" elősegíti a szabadság megőrzését azokban az OÍ -zágokban, amelyekre a program kiterjed. Az. egyik példaként DélVietnamot említi. Azt állítja, hogy ennek a „programnak" célja DélVietnam — ezen „szabad ország" jelenlegi helyzetének megőrzése. Hogyan fest a valóságban a dél-vietnami „szabadság", melynek ügyét Eisenhower úr annyira szivén viseli? Dél-Vietnamban hatezer földbirtokos egymillió hektár megművelt földet birtokol, tehát annyit, amennyi hárommillió parasztra esik. Elképzelhetjük, milyen „egyenlő lehetőségeik" és milyen „egyenlő szabadságuk" lehet a parasztoknak és földbirtokosoknak. Az elnök ugyanakkor arról beszél, hogy az amerikai „program" célja „az emberek közötti egyre humánusabb viszonyok fejlesztése." E kapcsolatok fenntartása az emberek társadalmi egyenlőtlenségének örök időkre való megőrzését, a kegyetlen hűbéri és félfeudális kizsákmányoló viszonyok megőrzését, sok országnak gazdasági elmaradottságra és lakosságának szolgaságra ítélését jelenti Kinek használ ez? Határozottan nem azon országok népének, amelyeket ez a „program" arra ítél, hogy a vezető országok, a NATO-tagállamok agrár függvényeiként nyomorogjanak. Hogy milyen „szabadság" uralkodik Dél-Vietnamban, ezt a dél-vietnami hivataloknak már évek óta folytatott féktelen terrorja bizonyítja. Köztudomású ugyanis, hogy a vietnami nép nemzeti érdekeit védelmező hazafikat kegyetlenül öldösik s ez úgyszólván napirenden szerepel. Nemrégen az egész világot megrendítette a „szabadság" képviselőinek — akiket Eisenhower elnök annyira védelmébe vesz — vadállatias gaztette: egy koncentrációs tábor háromezer rabjának megmérgezése Ezek a vietnami hazafik csak azzal „vétettek", hogy harcoltak népükért, hazájuk egyesítéséért, a nemzeti politikáért és az ellen,- hogy a mai dél-vietnami rendszer bizonyos külföldi köröket szolgáljon ki, melyektől teljesen távol állnak a vietnami nép igazi érdekei. Ez tehát az a szép program, melyet egy állam arra dolgoz ki, hogy külső biztonsága védelmének ürügyével harapófogóban tartson más államot. Csak azért említettem a dél-vietnami helyzetet, mert Eisenhower választotta példának. Ha már Dél-Vietnamról beszélünk, úgy látszik, elsősorban fel kellene tenni azt a valóban nemzetközi jelentőségű kérdést: mi az oka annak, hogy Dél- és Észak-Vietnam annyira távol áll egymástól, hogy a vietnami nép nem él együtt egy államban? Az elnök szándékosan nem tette fel ezt a kérdést. Az Ország azért szakadt két részre, mert az USA a katonai tömbökhöz tartozó szövetségeseinek aktív és passzív támogatásával meghiúsítja a genfi egyezmények megvalósítását, melyek kitűzik Vietnamnak egy államban való egyesülését. Mi lenne, ha az USA kormánya a Szovjetunióval és más érdekelt államokal együtt hajlandó volna a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények teljesítésére törekedni? A Szovjetunió örömmel üdvözölné az USA ilyen lépését. Az elnök beszédéből kitűnik, hogy az USA kormánya nemcsak továbbra is be akar avatkozni más, általa katonai „segítségben" részesített országok belügyeibe, hanem teljes mértékben ellenőrizni akarja más államokkal fenntartott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait is. Emellett fő célja, hogy ne engedje meg a szocialista országokkal fenntartott gazdasági és kereskedelmi kapcsolataik fejlesztését. Az elnök Japán példájával támasztja alá elgondolását. Beismeri, hogy Japán a múltban „fejlesztette kereskedelmét Ázsiával, főként közeli szomszédaival és hogy „a szilárd Japán kulcsa a kereskedelem". Azt is beismeri, hogy Japán és az USA, valamint a programba bevont más országok kereskedelme fejlesztésének lehetőségei nagyon korlátoltak. Reális szempontból e helyzet kiinduló pontjának kellene elismernie Japán és minden ország, tehát a szocialista államok előnyös kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztését. Az ilyen kapcsolatok nem teszik függővé Japánt a szocialista országoktól, amint ettől Eisenhower úr indokolatlanul tart. Ellenkezőleg további előnyös piacokat nyújtanának Japánnak ipari termékei értékesítésére és nyersanyag vásárlására. Mi rossz származik ebből Japánra nézve? Semmi! Ilyesmi csak Japán és a japán nép ellenségeinek nem felelhet meg. Kinek használ az Eisenhower elnök által védelmezett politika? Lehet, hogy egyes amerikai monopóliumok nyernek rajta, de határozottan veszítenek vele mindazok az országok, akik előtt az USA el akarja zárni a szocialista országok piacára vezető utat éspedig azzal az ürügygyei, hogy „szabadságukat védelmezi". Arról nem is kell beszélni, hogy ilyen programban még nyoma sincs a „szabadságnak". Az amerikai elnök Gettysburban „a berlini kérdésről" is említést tett. Ugyanakkor a szovjet javaslatokat kísérletnek minősítette Nyugat-Berlin meghódítására. Talán nem is szükséges részletesen foglalkozni most e kérdéssel. Álláspontunkat nem egyszer és elég részletesen mégmagyaráztuk. Senkitől sem szándékoztunk elvenni Nyugat-Berlint. Csak egyet akarunk, azt, hogy szűnjék meg a feszültség és a háborús viszályok veszélyes tűzfészke lenni. Javaslataink közismertek. Megállapodás történt arról, hogy a küszöbön álló külügyminiszteri értekezlet tárgyalja meg ezt a kérdést. Most türelmet kell tanúsítani s nem szabad tenni olyasmit, ami meggátolhatná a berlini kérdés és a német békeszerződés kérdése — ezen égető nemzetközi problémák — helyes megoldását, ami a béke megszilárdításának érdekét és mindegyik fél érdekét szolgálja. | KÉRDÉS: Milyen célt követett az amerikai elnök gettysburi beszédével, ha ellenségesen nyilatkozott népünkről és propagálta az USA külpolitikai akcióprogramját, mely szemmelláthatóan nem irányul a nemzetközi feszültség enyhítésére? VÁLASZ: Mondottam már, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai egyetértettek az időszerű nemzetközi kérdésekről tárgyaló miniszteri és kormányfői értekezlettel. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Nyugaton vannak elég befolyásos körök — s ezt Eisenhower elnök jobban tudja, mint én — melyeknek egyáltalán nincs ínyére a mostani feszültség felszámolása és attól tartanak, hogy zátonyra futnak, ha megszűnik az emberek pusztítására szolgáló fegyvergyártásban folytatott veszélyes versengés meghosszabbításának lehetősége. Ezek a körök nagy hatást fejtenek ki, hogy megnehezítsék — s ha sikerül nekik — teljesen meghiúsítsák a küszöbön álló tárgyalást. E fontos történelmi pillanatban a hasonló lépésekre kész nyugati államférfiak a lehetséges következményekért is nagy felelősséget vállalnak magukra a népekkel szemben. Ma elsősorban az a fontos, hogy ne éleződjék a helyzet, ne fokozódjanak az államok közötti viszályok, hanem keressenek utat szempontjaik összeegyeztetésére, a szükséges közös megoldások megtalálására. Minden kormánynak, mely valóban szívén viseli a béke sorsát, emellett az út mellett kell döntenie. A csepeli dolgozók levele Hruscsov elvtárshoz Budapest (ČTK) - A legnagyobb magyar nehézipari központ, a Csepel dolgozói csütörtöki vállalati gyűlésükről üdvözlő levelet intéztek Hruscsov elvtárshoz, az SZKP KB első titkárához, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökéhez. A levélben megemlékeznek a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kortnánykUldöttség egy évvel ezelőtti látogatásáról, mely mély benyomást gyakorolt a kombinát dolgozóira és ösztönözte munkakezdeményezésüket. A levélben közlik, hogy 1957-hez viszonyítva a kombinát tavaly 13 százalékkal növelte a termelést, az egy dolgozóra eső munkatermelékenység 10 és fél százalékkal fokozódott. A csepeli dolgozók a világ többi dolgozóival egyetemben nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták az SZKP XXI. kongresszusát és a szovjet hétéves tervet, — írják a levélben. Az MSZMP KB határozatainak alapján a csepeli dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy a hároméves terv (1958-1960) fő feladatait a kitűzött határidő előtt teljesítik és 1959-ben 150 millió forintot takarítanak meg, a munkatermelékenységet pedig 1958-hoz viszonyítva az idén 6 százalékkal fokozzák. A levél végén a csepeli dolgozók sok sikert kívánnak Hruscsov elvtársnak és a Szovjetunió dolgozóinak a világ dolgozói érdekében kifejtett további munkásságukban és éltetik a magyar-szovjet barátságot. A bolgár nép a múlt vasárnap választotta meg képviselőit a népi tanácsokba. Képünkön a „Komuna" gyár tánccsoportja látható, amint népi táncokat ad elő Szófia Dimitrov-negyedében levő választó helyiség előtt, Befejeződött a SEATO tanácsülése Wellington. (ČTK) — Az új-zélandi Wellingtonban csUtörtökön folytatódott a SEATO tanácsülése. A sajtóirodák jelentése szerint három ázsiai tagállam, Pakisztán, Thaiföld és a Fülöp-szigetek azzal a követeléssel léptek fel, hogy nyugati partnereik fokozottabb gazdasági segítségben részesítsék őket. A SEATO tömb ázsiai államának képviselői rámutattak arra: „Helytelen lenne, ha országaik az egyetlen tömbhöz sem tartozó és mind a Nyugattól, mind a Kelettói gazdasági segítségben részesülő ázsiai országokhoz viszonyítva károulnának." Megtárgyalták a SEATO, katonai szakemberei csoportjának jelentését is. A szakértők csoportja azt javasolta, hogy Pakisztán, a Fülöp-szigetek és Thaiföld területén létesítsenek atom- és rakétatámaszpontokat s erősítsék a SEATO, valamint más agresszív katonai csoportosulások: a NATO és a Bagdadi Tömb közti katonai-politikai kötelékeket. A SEATO tanácsülése pénteken véget ért. A háromnapos tárgyalás újra igazolta, hogy a tagállamok kormányainak nem érdeke a délkelet-ázsiai feszültség enyhítése. Ugyanakkor ellentétek merültek fel az értekezlet egyes résztvevői között. így a záróközieményben most kihagyták az egyöntetűségről szóló bekezdést és . csupán azt állapították meg, hogy a tárgyalás „rendkívül hasznos volt", A tárgyalás központi motívuma harc szervezése volt a délkelet-ázsiai antiimperialista haladó erők ellen, melyeket a SEATO tanácsában „kommunistáknak" minősítenek. Megegyeztek abban, hogy a SEATO kormányai még jobban fokozzák a terrort az ázsiai tagállamok haladó erői ellen és e célból külön értekezletet hívnak össze Karacsiba, ahol az „aknamunka" elleni fellépésről fognak tárgyalni. A tárgyalás másik fő pontja a semlegesség politikáját folytató délkelet-ázsiai országok és a Kínai Népköztársaság elleni katonai beavatkoSúlyos elemi csapások Madagaszkár szigetén Tananarivo (ČTK) - Paul Longuet madagaszkári pénz- és gazdaságügyi miniszter kijelentette, hogy legalább öt évig fog tartani, amíg helyrehozzák a katasztrofális árvizek következményeit. A borzalmas árvizek és szélviharok nemrégen több száz házat,utat és vasutat pusztítottak el. Tananarivoban 60 ezer menekült tartózkodik Madagaszkár egyes járásaiból. Hivatalos jelentések szerint az elemi csapások legalább 167 életet követeltek. Helyreigazítás Macmillan alsóházi nyilatkozatával kapcsolatban Az Oj Szó április 9-i számának harmadik oldalán „Macmillan jelentős nyilatkozata" című cikkel kapcsolatban a következő helyreigazítást közöljük: A sajtóiroda szövegének helytelen tolmácsolása következtében eltorzult az angol alsóházi vitának az a része, melyben Németország keleti határainak kérdéséről volt szó. A Times április 8-i számában közölt hiteles gyorsírói feljegyzés szerint Healey munkáspárti képviselő felkérte Macmillan miniszterelnököt, közölje, milyen jellegű tárgyalást folytatott de GaulIeal az egyesillt Németország keleti határait illetőleg. A Times szerint Macmillan így válaszolt a kérdésre: „Bizalmas magánjellegű tárgyalásokat folytattam és nem közölhetem, milyen kérdéseket tárgyaltunk, vagy nem tárgyaltunk meg". Az általunk közölt kijelentést egyáltalán nem tartalmazza a tárgyalás gyorsírói jegyzete. Az- AFP szerint Healey képviselő, nem pedig Macmillan tett kijelentést az Odra— Nisa határvonalról. ' zás előkészítése volt. A SEATO államok e célból nagyszabású katonai gyakorlatokat bonyolítanak le, melyeknek központi célját a Kína elleni akció fogja képezni. A SEATO-tanács nagy figyelmet szentelt a reakciós tibeti lázadásnak. A lázadó elemek irányában kifejezett rokonszenve sejteti, hogy a SEATO-t szorosabb szálak fűzik a lázadáshoz. Végül megállapodtak abban, hogy a SEATO elkövetkező tanácsülését 1960-ban Washingtonban tartják meg. (Rajz a Komszomolszkaja Pravdában) T. Kiszeljov lett a Belorusz SZSZK Minisztertanácsának elnöke Moszkva (ČTK) - A Belorusz SZSZK újonnan választott Legfelső Tanácsának április 9-én Minszkben tartott első ülésszakán megalakították a köztársaság kormányát. A Minisztertanács elnökévé Tyihon Kiszeljovot nevezték ki, aki eddig Belorusszija Kommunista Pártja Központi Bizottságának második titkára volt. Belorusszija Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé ismét Vaszilij Kozlovot választották meg. Az NDK kormánya a mezőgazdaság fejlesztéséről Berlin (ČTK) - Az NDK kormánya csütörtöki ülésén a földműves termelőszövetkezetek VI. konferenciájának eredményeivel foglalkozott és határozatot hozott a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztéséről. Jóváhagyta a földműves termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslatot, mely szilárdítja és jogilag biztosítja a földműves termelőszövetkezetek társadalmi helyzetét. A törvényjavaslatot tárgyalás végett a népi kamara elé terjesztették. A kormány továbbá megtárgyalta a szövetkezetek idei teljes jövedelmezésének elérésére, a növénytermesztés és állattenyésztés fokozására teendő intézkedéseket és jóvahagyta a szövetkezetek alapszabályzatát. Az NSZK katonai támaszpontokat létesít Frankfurt (ČTK) - Az NSZK és Franciaország ideiglenes egyezményt kötött nyugatnémet katonai utánpótló támaszpontok franciaországi létesítéséről. A lapok szerint hasonló szerződéseket kötnek Hollandiával, Belgiummal, Norvégiával és Dániával is. A norvég és dán közvélemény éréi? lyesen tiltakozik. JUJ SZO 4 * 1959. április 12. m