Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-08 / 96. szám, szerda

A TASZSZ NYILATKOZATA A SEATO az agresszív NATO-tömb függvénye Az ázsiai atomfegyvermentes övezet megvalósításának reális lehetősége Moszkva (TASZSZ) - Wellingtonban, Új-Zéland fővárosában április 8-án kezdetét veszi a délkelet-ázsiai katonai politikai tömb — a SEATO tanácsának rendes ülése. Már több mint négy év telt el a gyarmati hatalmak által létrehozott szóbanforgó katonai tömb megalakulása óta. Ez alatt az idő alatt teljes mértékben fény derült a SEATO-nak — a délkelet-ázsiai térségben háborús előkészületek eszközeként létrehozott agresszív tömbnek valódi jellegére és céljaira. A SEATO-nak ezekben az években kifejtett egész gyakorlati tevékenysége szemléltetően igazolja, hogy e katonai csoportosulás az imperialista államok gazdasági és politikai megszilárdításának és a kefetí népek nemzetfelszabadító mozgalma elleni küzdelmének érdekeit szolgálja. A SEATO tanácsának küszöbön álló ülése elsősorban stratégiai tervek előkészítésével fog foglalkozni abból a célból, hogy fokozza a SEATO tagállamainak háborús előkészületeit. Amióta a Bagdadi Egyezmény elvesztette Bagdadot, az USA és a többi gyarmattartó állam kísérleteket tesz megrendült pozícióinak megszilárdítására és az általa létrehozott tömbök, többek között a SEATO megerősítésére. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1958 szeptemberében Bangkokban a SEATO katonai szakértőinek tanácskozása különleges határozatot hozott új „védelmi" tervek előkészítéséről Délkelet-Ázsiában, ami alatt természetesen mindazt értelmezik, ami a katonai csoportosulás tagállamait még jobban alárendeli Washington katonai stratégiai terveinek. Azzal, hogy e tervek „védelmi" jellegére utalnak, korántsem téveszthetők meg az ázsiai országok népei, akik egyre inkább tudatosítani kezdik, hogy a SEATO vezérkarainak néma falai mögött szennyes ügyek készülnek. Valóban milyen „védelemről" beszélhetnek, ha a wellingtoni ülésen e tömb fő részvevői oda akarnak hatni, hogy atom- és rakétafegyverrel felszerelt katonai támaszpontjaikat ázsiai partnereik területein helyezzék el, arra törekedvén, hogy olyan ázsiai államok, mint Thaiföld, Pakisztán és a Fülöp-szigetek területét rakétaháború esetén ugródeszkává változtassák, ami természetesen halálos veszélyt jelent a nevezett országok számára. A népeknek szükségképpen komoly DE GAULLE egyre népszerűtlenebb Párizs (ČTK) - De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke április 9—12 között ellátogat Franciaország öt megyéjébe. Egyes demokratikus szervezetek ugyanúgy mint de Gaulle délnyugat-franciaországi februári látogatása alkalmából közölték, hogy nem vesznek részt az elnök fogadá • sán. Niévre megyében a volt frontharcosok és hadifoglyok kijelentették, nem fogadják az elnököt. Ily módon fognak tiltakozni a volt katonák nyűg . díjának beszüntetése ellen. Bécs lakóházainak túlnyomó többsége a múlt század végén épült. A lakások minden komfortot nélkülöznek, a lakbérek mégis 400 százalékkal magasabbak, mint 1938-ban. Képünkön egy ilyen régi ház látható. (Foto Horowitz) gondokat okoznak a SEATO küszöbön álló tanácsüléséhez fűzött ama tervek, hogy az ülést három agresszív tömb, a NATO, a Bagdadi Tömb és a SEATO tömörülésére használják ki. Amint kitudódott, a három katonai tömb képviselői külön külön koordináló szervet akarnak létesíteni a három tömb — a NATO, a Bagdadi Tömb és a SEATO irányítására. Míg a SEATO-tömb régebben tulajdonképpen a NATO-nak volt alárendelve, most szervezetileg is igyekeznek lefektetni alárendeltségét. Figyelemre méltó a gyarmati hatalmak ama törekvése is, hogy Wellingtonban a délkelet-ázsiai országokban folytatott úgynevezett „aknamunka" elleni harc tervének összeállításával foglalkozzanak. Már régóta köztudomású, hogy az USA és más SEATO tagállamok uralkodó körei „aknamunka" alatt rendszerint a népek harcát értik, melyet a gyarmati elnyomás maradványaitól való megszabadulásért és nemzeti függetlenségük megszilárdításáért vívnak. Mindnyájan jól emlékeznek még a közelmúltban lezajlott indonéziai eseményekre, melyek során a pucscsisták a SEATO segítségével meg akarták dönteni a katonai tömbökben való részvételt erőteljesen ellenző törvényes kormányt. A SEATO vezető tényezői nemrégen Kambodzsában kísérelték meg az „indonéziai recept" megismétlését. A katonai tömbök, elsősorban az USA vezetőinek politikája más délkelet-ázsiai országokat is — különösen Indiát — komolyan veszélyeztetik, amire méltán mutatott rá az indiai kormány és Nehru miniszterelnök személyesen. Az USA, Irán, Törökország és Pakisztán között nemrég aláírt kétoldali szerződések lehetővé teszik a SEATO irányítóinak, hogy még jobban bevonják kalandos terveikbe a tőlük függő országokat. Az „aknamunka" ellen folytatott harcokról hangoztatott hangzatos frázisok tehát álcázásul szolgálnak azok számára, akik új eszközökkel kísérlik meg a régi gyarmatosító politikai folytatását Délkelet-Ázsiában. Az olyan műveletek, mint például a katonai erőkkel való durva demonstrálás is a gyarmatosítók céljait szolgálja. A SEATO-tagállamok fegyveres erőinek atomfegyverekkel folytatott hadgyakorlatait nagymértékben arra használják ki, hogy nyomást gyakoroljanak a délkelet-ázsiai népekre. Jellemző, hogy a sajtójelentések szerint a SEATO wellingtoni tanácsülésének megnyitása alkalmából egyidejűleg a világ legnagyobb katonai hadgyakorlataira készülnek. A Szovjetunió következetes külpolitikát folytat, mely a béke megőrzését és megszilárdítását szolgálja. Szilárd meggyőződése, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok közötti elengedhetetlen bizalom, jószomszédi kapcsolatok és a népek békés kapcsolatainak megszilárdulása nem a már létrehozott katonai tömbök tevékenységének aktivizálásával és újak létrehozásával, hanem a kollektív biztonság megteremtésével érhető el. Ez irányban jelentős lépés lehet a Csendes-óceági és ázsiai békeövezet megteremtése, elsősorban az atomfegyvermentes övezet létrehozása. Az a tény, hogy a távol-keleti és délkelet-ázsiai államok, melyekben e térség lakosságának túlnyomó többsége él, elszántan védelmezik a béke ügyét és szorgalmazzák a tömegpusztító fegyverek betiltását, e lépés reális lehetőségéről és végrehajthatóságáról tanúskodik. A halaszthatatlan biztonsági feladatok megoldásának az ázsiai népek szempontjából ily módon történő kezelése lehetővé tenné, hogy teljes mértékben érvényesüljenek a bandungi értekezlet történelmi jelentőségű határozatai, melyeket a Szovjetunió támogatott és továbbra is tárrtogatni fog. "jr -ír -'rt e ľ — - - -~ * — * tv Si' r. • ' ^yWi' ***":•. - - 1 H ,".•'• H*' ' • '/itíí-' i&

Jzx&*<*tr

l a^lil A bulgáriai Sandani szövetkezeti tagok a Struma-folyó közelében lecsapolják a mocsarakat, miáltal már ez idén 50 hektárnyi kiváló minőségű termőföldet kapnak. Képünkön Nyikola Abramov, a sandani gép- és traktorállomás trakotorosa az újonnan nyert földet műveli. (BTA felvétele) A KÖZÖS PIAC ORSZÁGAI KOMMUNISTA PARTJAI ÉRTEKEZLETÉN

EK HATÁROZATA A népek Európája helyett a trösztök Európája van alakulófélben Brüsszel (CTK). - Április 6-án nyilvánosságra hozták a közös piac országai kommunista pártjainak brüsszeli értekezletén hozott záróhatározatokat. A határozatok bevezető részében azt olvassuk, hogy az európai integrációs politika okairól és céljairól, az Európai Szén- és Acélunió következményeiről s a közös piacnak hat tagállamban történt első megnyilatkozásairól folytatott beható eszmecsere után az értekezlet résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, mely többek között ezt mondja: A FRANCIA KOMMUNISTA PART választási sikerei Párizs (ČTK). — A harmincezernél nagyobb lakosú francia városok városi tanácsai vasárnap rendkívüli gyűlést tartottak, és megválasztották az április 26-án tartandó szenátusi választások pótküldötteit. Minden ezer lakos után egy küldöttet választottak. Párizsban a Francia Kommunista Párt 900, az Unió az új köztársaságért 713, a Függetlenek 651 a Szocialisták 279 stb. küldöttet nyertek. A franciaországi szenátusi választások közvetettek, a választótestületet a nemzetgyűlési képviselők, a departementek tanácstagjai és a városi tanácstagok képezik (a 9000-nél kisebb lakosú városokban a városi tanácsnak csak egy része, a tagok száma szerint 3—15, a 9000-től 30 000-ig terjedő lakosú városokban az összes városi tanácstagok, a 30 000-nél nagyobb lakosú városokban pedig a városi tanácstagokon kívül a pótküldöttek is éspedig ezer lakosra egy küldött. (A választótestületet összesen 110 ezer személy alkotja.) Április 26-án összesen 307 szenátort választanak, ebből 255-öt Franciaország, 32-t, Algéria, 2-t Szahara, 7-et a tengerentúli megyék és 5-öt a tengerentúli területek, 29-et a volt tengerentúli területek, melyek az „államszövetség" tagjaivá váltak. Az úgynevezett pótküldöttek vasárnapi I megválasztásával tulajdonképpen megindult | a szenátusi választások kampánya. Minden nap újabb tényeket eredményez, melyek az egész munkásosztályt meggyőzik az Európai Szén- és Acélunió s a közös piac káros következményeiről. A helyzet alakulása igalolja, hogy az unió és a közös piac a monopolkapitalizmus politikai esközét képezi a legfontosabb gazdasági szektorok koncentrációjának meggyorsítására és a tagállamok gazdasági, szociális és politikai szerkezetének saját javára történő megváltoztatására. I A határozat hangsúlyozza, hogy a monopóliumok ma jobban felfegyverkeztek a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalma ellen, szembehelyezkedhetnek a nemzetközi feszültség enyhítésével és a válság következményeit brutálisan a lakosság nem monopolista rétegeire háríthatják. A határozat megállapítja, hogy a monopóliumok általános támadást intéznek a dolgozók létfeltételei, bérei, szociális jogai és előnyei ellen. Az adók, lakbérek stb. emelése veszélyezteti a kis- és közepes mezőgazdaságok százezreinek létét és a falusi lakosság tömeges menekülését okozza a falvakról. A határozatban továbbá szó van a hat nyugat-európai országban kibőntakozódó egységes munkásharcokról. Rámutat arra, hogy a városok és falvak közép-rétegei mindenütt megértik a monopolkapitalizmussal való szembeszállás szükségét. Egyes esetekben már szervezkedni és harcolni kezdtek érdekeik és a demokrácia védelméért. Kedvező feltételek alakulnak a munkásosztály politikai és szakszervezeteinek egységes fellépésére és szövetségére . a hat ország többi demokratikus erőivel az unió és a közös piac ellen. A kommunista pártok ünnepélyesen felszólítják a hat ország szocialista pártjait, szak- és demokratikus szervezeteit: kössenek harci egyezményt a nagytőke politikája ellen. A kommunista pártok nyíltan ama nézetüknek adnak kifejezést, hogy fel kell oszlatni az Európai Szén- és Acéluniót és meg kell akadályozni a közös piac megvalósulását. Ha a munkás és demokratikus erők egyesülnek, döntő csapást mérhetnek a haladás, a demokrácia és az európai népek közötti megegyezés ellenzőire. Szakszervezetellenes ítélet az NSZK-ban A nyugatnémet szövetségi munkabíróság további szakszervezet- és sztrájkellenes ítéletet hozott. Az alsó-szászországí Papensburg egyik cégének elismerte azt a jogát, hogy a három év előtti sztrájkok következtében „elszenvedett károk pótlásaként" félmillió márkát követeljen a vállalat dolgozóitól és a faipari munkások szakszervezetétől. M«

MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM MMMMMMMMM

Mt+*t

MMMMM

M« MMMM

Mt

H HMMMMMM

MMMMMM

MM 1960 májusában kellett volna az Osztrák Nemzeti Tanácsba a választásokat megtartani. A két kormánypárt, az SPÖ (Osztrák Szocialista Párt) és a reakciós Néppárt azonban meglehetősen drámai formában elhatározta, hogy a választásokat egy teljes évvel előbb tartják meg, mégpedig már az idei év májusában.. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben megállapítja, hogy a kormány politikája kudarcot vallott és ezért akarják a választásokat olyan korábbi időpontban megtartani, amikor e rossz politika következményei még nem világosak mindenki előtt. Az ország gazdasági életében egyre határozottabban érezhetők a válság jelei. Éppúgy, mint Belgiumban, Angliában és Nyugat-Németországban, Ausztriában is növekszenek az eladatlan szénhegyek. Az egyetlen osztrák szénbánya, a grünbachi bánya vezetősége már bejelentette a termelés korlátozását és a várható munkáselbocsátásokat. Csupán a munkásság egységes ellenállása akadályozta meg mindeddig ezen intézkedések végrehajtását. A kőolajvállalatok igazgatósága bezárt egy kőolaj üzemet, 400 munkásnak felmondott és bejelentette további 800 munkás hamaros elbocsátását. Nagy nehézségekkel küzd a textilipar is, valamint a vas- és acéliparnak középés kis vállalatai. Emellett már ma a munkások és alkalmazottak 11 százaléka munkanélküli. Még akkor is, ha ezek egy része a tavaszi építkezési idő kezdetével ismét munkát talál, ez a munkanélküliség messze meghaladja azt az állapotot, amelyet a tőkés gazdaság teoretikusai „normálisnak" neveznek. A választások hirtelen korai kitűzésének egy másik oka a kormány Bécsi tudósítónk írja : Korai választások Ausztriában azon szándékában rejlik, hogy közvetlenül .a választások után egész sor népszerűtlen intézkedést valósítson meg. Ezek közé tartozik elsősorban az osztrák kőolajüzemek nagy részének kiszolgáltatása, amelyeket még az idén át akarnak adni a nagy amerikai, angol és francia konszerneknek. Ez az ügy a két kormánypárt részére annál kínosabb, mert mind a kettő, de elsősorban a SPÖ a három évvel ezelőtt lezajlott választási kampányban a következő jelszóval lépett fel: "Az osztrák kőolajnak osztrák kézben kell maradnia." A legközelebbi időre a lakbérek további emelését tervezik. Ezt a Néppárt már régen követeli, de a szocialista párt mindeddig vonakodott bűnrészessé válni a lakosság e súlyos megterhelésében. A választások után ilyesmi könnyebben megy. A lakosságra további súlyos terheket ró a vasút- és postadíjazás ugyancsak tervezett felemelése. Az ilyen súlyosan latbaeső áremelés természetesen a további drágulás egész uszályát vonja maga után, hisz nincs olyan magánvállalkozó, aki hajlandó volna maga viselni a felemelt postadíjak és vasúti szállítási díjak költségeit, hanem ezt a vevőkkel fizetteti meg áruinak megdrágítása által. A két kormánypárt vezetősége a választások idejének kitűzésénél bizonyára Dél-Tirolt is szem előtt tartotta. Az egyezményt, amely az olasz és az osztrák kormány között a dél-tiroli osztrák kisebbség jogait illetőleg létre jött, az olasz kormány nem tartja be. Az önálló közigazgatás, amit a dél-tiroliaknak megígértek, csupán papiron maradt. Ennek az olasz politikának kézenfekvő alapja van: Dél-Tirolt szánják az egyik legnagyobb amerikai rakétatámaszpont színhelyéül. Aggódnak amiatt, hogy Ausztria semlegessége nagy befolyást gyakorolhat a dél-tiroliakra és ezért most Dél-Tirolt elolaszosítással akarják a NATO számára megbízhatóvá tenni. Az osztrák kormány nem foganatosít komoly intézkedéseket arra, hogy a dél-tiroli osztrákokat megvédelmezze a nemzetiségi elnyomással szemben. Emiatt még Ausztriában is egyre hevesebb bírálattal illetik. Most, röviddel a választások előtt a Nemzeti Tanács egyhangúlag tiltakozott a dél-tiroliak elnyomása ellen és felhívta a kormányt, lépjen fel erélyesebben Olaszországgal szemben. A politikai megfigyelők nézete megegyezik abban, hogy az osztrák kormány semmit sem fog tenni és semmi esetre sem folyamodik az ENSZ-hez, ahogy azt a kommunisták javasolják. De a Nemzeti Tanácsnak fentemlített semmitmondó határozata a választások előtt jó benyomást kelt — utána pedig négy évi idejük lesz arra, hogy tegyenek, amit akarnak. Természetesen a két kormánypárt nemcsak a választásokat akarja megejteni, még mielőtt politikájának kudarca mindenki számára világossá válik, hanem már most el akarja terelni a figyelmet e kudarc jeleiről. Erre a célra régi bevált alapelvüket alkalmazzák: a legtömörebb és leghevesebb uszítást a szocialista országok és kommunisták ellen. Ez az uszítás tartós jelenség Ausztriában, de a választások előtt tetőfokára hág. Azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy Ausztriában csak két párt van — kommunisták és antikommunisták. A Néppárt és a szocialista párt igyekeznek egymást felülmúlni a kommunistaellenes buzgóságban. Jóllehet az Osztrák Kommunista Párt a legutóbbi, 1956. májusában megtartott választásokon 190 ezer szavazatával alig kapott kevesebbet, mint a szavazatok öt százalékát (az Osztrák Néppárt kétmillió szavazatot, a szocialista pár: 1 millió 870 ezer szavazatot, az újfasiszta Szabadságpárt 280 ezer szavazatot kapott), azt a benyomást akarják kelteni, hogy a kommunisták a kormánypártok fő ellensége és e pártoknak félniök kell a kommunista párttól. Ezér veszik pergőtűz alá újból és újból (ki tudja hányadszor) a pártot és kitűzik a jelszót: „A kommunistákat ki kell radírozni". Ezt azonban már Hitler is eredménytelenül kísérelte meg ... A két kormánypárt már hivatalosan közölte, hogy a választások után ismét együtt alakítanak kormányt. Azt a kis hadakozást, amely jelenleg közöttük folyik, senki sem veszi nagyon komolyan. Ezért a politikai megfigyelők véleménye szerint a választások nem hoznak semmi lényeges változást. A szocialista párt ugyan abban reménykedik, hogy az erősebbik párttá válik és így megszerzi magának a szövetségi kancellár pozícióját, de Ausztria helyzete ezáltal sem változna meg érdemlegesen - hisz bármelyik a két párt közül adja a szövetségi kancelárt — politikájuk közös marad. Kurt Stimmer ÚJ SZÖ 4 * 1959. áprSis 8.