Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-07 / 95. szám, kedd

Vállvetve haladunk előre a pártunk, a CSKP XI. kongresszusa által kitűzött úton (Folytatás az 1. oldalról) Csehszlovákia Kommunista Pártja nem egy ízben hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi kérdés szocialista érdekek fölé való helyezése a burzsoázia malmára hajtja a vizet és ennek kárát látja valamennyi dolgozónk. A burzsoá társadalnv rendszer az embernek ember általi kizsákmányolására, a nyereség utáni lá*as hajszára épül. A burzsoázia fő célja a haszon, amelyet minden áron növelni akar. főleg a dolgozók nyomorba döntésének útját járva. A burzsoázia nemzetiségre és anyanyelvre való tekintet nélkül kérlelhetetlenül kizsákmányolja a dolgozókat. A történelem és saját tapasztalatunk arra tanit minket, hogy a burzsoázia bármikor kész elárulni saját nemzetét is, ha ebből osztályelőnye vagy valamilyen haszna származik. Emlékezzünk csak vissza, milyen árulást követett el az orosz burzsoázia a Nagy Októberi Szocialista forradalom Idején, emlékezzünk vissza a cseh és a szlovák burzsoázia 1918. évi állásfoglalására, majd a borzalmas müncheni árulásra és az 1945-öt követő esztendőkben játszott szerepére. Emlékezzünk vissza a magyar, a lengyel és bármilyen más burzsoázia számtalan árulására. Vajon beszélhetünk-e á francia burzsoázia hazafiasságáról, amikor a nyereség növelése érdekében árulást követ el, támogatja Dullest, Adenauert, Speidelt és más fasisztákat, hogy legális módon hatalmukba kerítsék Franciaországot, amelyet a francia nép a fasizmus ellen folytatott nehéz harcban szabadított fel. És mire irányult a magyar ellenforradalom? Az ellenforradalmárok azt mondták magukról, hogy magyarok és ugyanakkor készek voltak arra, hogy vérbefojtsák a magyar nép igazi szabadságát, Az ellenforradalmárok Magyarország és szabadsága fogalma alatt nem a dolgozó embert értették, hanem a nagybirtokokat, a gyárakat, a bankokat, a politikai hatalmat. Eszterházy és Mindszenty nem a magyar dolgozóknak akartak segítséget nyújtani, hanem az amerikai imperializmusnak. Ebben készek voltak őket támogatni és támogatták is a szlovák és a cseh nemzet Nyugatra szökött árulói. A burzsoázia a nemzet fogalma alatt mindig önmagát érti és senki mást. Pártunk és kormányunk nem szavakban, hanem a gyakorlatban következetesen megoldotta a nemzetiségi kérdést. Ennek köszönhetjük, hogy a Csehszlovák Köztársaság minden dolgozó igazi hazája. Nálunk az az elv érvényesül, hogy a nemzetiségi kérdés proletár Internacionalista megoldása mindig szem előtt tartja a dolgozó nép érdekeit és általában a proletár forradalom érdekeit. Ezért ezt a kérdést nem lehet elszigetelten "IWetnl, hanem csupán a politikai hatalom átvételével, a szocializmus építésének irányvonalával kapcsolatban. A nemzetiségi kérdést nem lehet megoldani anélkül, hogy a munkásosztály ne vívná ki a politikai hatalmat. Ezért a Csehszlovák Köztársaságban a nemzetiségi kérdés Igazi, marxista megoldásához csak 1948 után lehetett következetesen hozzáfogni, amikor végérvényesen eldőlt az a kérdés, hogy ki lesz az osztál.verők összecsapásának győztese, amikor a munkásosztály politikai hatalma végérvényesen megszilárdult. Ez törvényszerű folyamat, mivel a munkásosztálynak nem érdeke a kizsákmányolás. A munkásosztály nemcsak saját szabadságáért küzd, hanem az egész emberiség felszabadításáért ls. A munkásosztály szembe helyezkedik a dolgozók bármiféle elnyomásával akár gazdasági, politikai és társadalmi, akár nemzetiségi elnyomásról van szó. A munkásosztály, miután felszabadítja önmagát és kivívja a politikai hatalmat, megszünteti az elnyomás minden formáját és ugyanakkor a nemzetiségi egyenjogúság bevezetése mellett ereje teljéből törekszik a gazdasági és kulturális egyenlőtlenség kiküszöbölésére is, amely rendszerint fennáll az egyes nemzetiségek között. E gyakorlat szemléltető példája éppen a mi köztársaságunk, ahol szükséges volt és szükséges kiküszöbölni a csehek és a szlovákok, az egyes országrészek, területek, stb. között fennálló jelentős gazdasági és kulturális különbségeket. Szlovákia képezi ezen politika helyességének legmeggyőzőbb bizonyítékát. Cáfolhatatlan történelmi tény az, hogy Szlovákia és a horthysta Magyarország által megszállt területek számára éppen az úgynevezett szlovák állam és a HorthyMagyarország időszaka jelentette a legborzalmasabb kort. Ez nem volt és nem is lehetett Szlovákia fénykora, mivel a hatalom a klerikális-fasiszta burzsoázia kezében volt. Dolgozóink csak a fasizmus megdöntése, a hatalom átvétele után teremtették meg Igazi hazájukat. Szlovákia a cseh munkásosztály segítségével rövid néhány éven belül elmaradt agrárországból fejlett, korszerű iparral rendelkező országrész lett. Ennek feltétele az volt, hogy a vezető szerepet a marxizmus-leninizmus elméletét követő forradalmi párt töltötte be. Csak egy marxista párt hozhatja meg a dolgozók szabadságjogait, teljes egyenjogúságát A gyakorlat azt mutatja, hogy nekünk ilyen pártunk van és ezért nincs szükségünk olyan szervre, amely „védelmezné" a dolgozók érdekelt. Ezért nagyon elővigyázatosan ügyelnünk kell arra, hogy államunk ezen vívmányaival senki se éljen vissza, ne gyengítse a dolgozó nép egységét, a nemzetiségi probléma felvetésével ne vonja el dolgozóink figyelmét a szocializmus építésétől. Rendszerint kik azok. akik a leginkább „féltik" a szlovákok, Illetve a magyarok és az ukránok szabadságát és jogalt? Ezek rendszerint olyan emberek, akiknek semmi közük a dolgozó néphez, akik azelőtt kizsákmányolták a népet, kiszolgálták a burzsoáziát és most leplezni szeretnék azt a tényt, hogy Szlovákiában akár a szlovákokról, akár a magyarokról vagy az ukránokról van szó, schasem volt olyan szabadság, mint ma. Ez nem ls lehet másképpen. A nép maga uralkodik és nincs, aki elnyomja. Ezért törvényszerűen feímerUÍ a kérdés, kivel szemben kell például védelmezni a magyar, vagy az ukrán dolgozók érdekelt abban az országban, ahol a nép kezében van a kormányrúd? A munkásosztály és pártja ellen, amely harcot folytatott mindennemű gazdasági, nemzetiségi és politikai elnyomás megszüntetéséért? Dolgozó népünk, szlovák, cseh, magyar, ukrán és a többi nemzetiségű dolgozóink érdekeit csak a burzsoázia, csak az imperialisták veszélyeztetik és ellenük közös erővel harcolnunk kell. Ma nem keli küzdenünk a jogokért, a szabadságért, a munkáért, mert mindez megvan. Nem kell harcolnunk a kulturális vagy valamilyen más autonómiáért, mert mi többel rendelkezünk, kezünkben van a politikai hatalom és Így minden a miénk. Államhatalmunk alapját a nemzeti bizottságok képezik. A nemzeti bizottságok gyakorolják a hatalmat a községekben, a járásokban és a kerületeken. Minden egyes nemzeti bizottságnak a cseh, a szlovák, a magyar és az ukrán községekben egyaránt egyforma jogai és kötelességei vannak. A szlovák községben vagy járásban ez szlovák, a magyar községben vagy járásban magyar kormányzatot jelent. Pártunk vezető szerepe a pártszervezetek útján érvényesül. A pártszervek és szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok döntenek a gazdasági, a kulturális és a politikai élet minden kérdésében. Közösen egy ügy szolgálatában állnak. Feladatuk a szocializmus hazánkban való felépítése, népünk erkölcsi-politikai egységének szilárdítása a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus országgal való barátságunk erősítése útján. Lenin arra tanít minket, hogy a kommunista párt politikája, valamennyi szervezet és a dolgozó nép szerepe a forradalom feladataihoz igazodik. A CSKP XI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy feladatunk a szocialista országépítés befejezése hazánkban. Ebből ered a Csemadok munkájának legfontosabb tartalma is. Az önök kultúregyesülete tízéves fennállása során érdemdús kulturális, tömegnevelő munkát végzett hazánk magyar lakossága körében. Senki sem kételkedik abban, hogy Ilylrányú tevékenységét továbbfejleszti és segítséget nyújt a nagy feladatok teljesítésében. A Csemadok segítséget nyújtott a párt irányvonalának megvalósításiban, közelebb hozta a kultúrát a néphez azokon a területeken, ahol magyar nemzetiségű dolgozók élnek. Jelentős mértékben bővült a magyar iskolák hálózata. A magyartannyelvű Iskoláknak mintegy 100 ezer tanulója, tanonca van. Köztársaságunkban 19 magyar újság és folyóirat jelenik meg évente több mint 23 milliós példányszámban. Csupán tavaly Szlovákiában 164 irodalmi mü jelent meg egyrészt eredeti alkotás, másrészt fordítás, összesen 400 ezres példányszámban. Ettől eltekintve könyvkiadónk a Magyar Népköztársaság kiadóival közösen 70 könyvet jelentetett meg és további alkotásokat vettünk át Magyarországról. A könyvtárak magyar könyvállománya már több mint félmillió kötet és évrőlévre gyarapodik a magyar könyvek száma. A komáromi Magyar Területi Színház és a CSISZ Központi Bizottsága mellett működő magyar népművészeti együttes mellett a népi művészi alkotásban több mint 900 együttes vesz részt. Ezekben a körökben több mint 35 ezer fiatal és felnőtt bontakoztatja ki alkotó művészi tehetségét. A népművelési Intézményekben mind több előadás hangzik el, mind nagyobb az irodalmi esték, vitabeszélgetések és más népművelési megnyilvánulások száma. Számos előadást, segédkönyvet, műsoranyagot nyomtatásban ls megjelentettünk. Teljesen helyes az, hogy a Csemadok a népművelési intézményeket és a művelődési otthonokat arra készteti, hogy kiadják ezeket az anyagokat a dolgozók számára. Az SZLKP KB ez év január 16-i határozata a szlovákiai magyar dolgozók életének egyes politikai kérdéseiről hangsúlyozta, hogy e politikának, a párt állandó politikai munkásságának, a Csemadok-csoportok és más társadalmi szervezetek tevékenységének köszönhetjük, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók tudatában megszilárdult a csehszlovák szocialista hazafiság es a proletár nemzetköziség gondolata. Ennek világos bizonyítéka volt az öntudatos, hazafias állásfoglalás a magyar ellenforradalom idején. Ekkor megnyilvánult a csehszlovákiai magyar dolgozók magasfokú fejlettsége és köztársaságunk, igazi hazájuk iránti hüi sége. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy már nincsenek hiányosságok. A Központi Bizottság pozitívan értékeli a Csemadok harcát egyes elvétve jelentkező burzsoánacionalista megnyilvánulások, az elszigetelődésre, az elzárkózásra egyes magyar nemzetiségű lakosok körében jelentkező törekvések ellen. A burzsoánacionalizmus ellen mindig harcolnunk kell, akár szlovák, akár magyar, ukrán vagy más nacionalizmusról van szó. Az elért sikerek nem elégíthetnek ki minket. A nemzetiségi kérdés és általában a nevelés kérdése rendkívül érzékeny és élő probléma. Jelenleg előtérbe kerül egy még bonyolultabb és nehezebb feladat, a szocialista kulturális forradalom megvalósítása. Le kell küzdenünk a burzsoá ideológia minden befolyását, hogy teljes győzelmet arassanak a kommunista eszmék a nemzetiségi kérdésben is. Ma már nem elég felsorolni, hogy hány könyvtárunk és könyvünk, hány színházunk mozink és együttesünk, stb., van. Ma már minden egyes alkalommal mindenütt azt kell értékelni, hogy ezek az intézmények hogyan szolgálják a burzsoá ideológia leküzdését, hogyan viszik győzelemre a kommunista eszméket. Nem elég megállapítanunk, hogy színházunk van, hanem szem előtt kell tartanunk azt is, hogy mit játszik ez a színház, figyelmet kell fordítani a könyvek tartalmára, hogy vajon mindaz, amivel rendelkezünk, szolgálja-e a szocializmus építését. Ez a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének is egyik fő feladata. Tevékenységét arra kell összpontosítania, hogy megértesse a legfontosabb kérdéseket, hogy ne folytasson öncélú kulturális munkát, hanem hogy kulturális, népművelő tevékenysége erősítse minden dolgozónk testvéri szövetségét, hozzájáruljon a mezőgazdaság, az ipar, az építészet és minden más ágazat feladatainak teljesítéséhez. A Csemadok munkájának legfontosabb része továbbra is a szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és elterjesztése. A Csemadok kulturális munkájának segítséget kell nyújtania az új hajtások fejlesztésében, erősítésében. Engedjék meg az elvtársak, hogy még egy kérdéssel foglalkozzam, amelyet a Csemadoknak és minden kulturális, népművelési intézménynek egyik legfontosabb feladatként kell megszívlelnie a hazai magyar nemI zetiségü lakosság körében végzett munka során. Ez a nyelvkérdés. Üjra ismétlem a már elmondottakat, hogy nálunk senkit sem ítélnek meg aszerint, milyen nyelven beszél, hanem aszerint, hogyan járul hozzá a szocializmus építéséhez. A szlovák nyelv ismerete nem jelenti egyszerűen csak a szlovák nyelv tanulását, ez fontos politikai és gazdasági kérdés, amely hozzájárul a nemzetiségi kérdés következetes és teljes megoldásához. Hiszen természetesnek tartjuk azt, hogy a Magyar Népköztársaságban élő szlovák nemzetiségű dolgozóknak el kell sajátitaniok a magyar nyelvet úgy, hogy minden munkahelyen teljes mértékben érvényesülhessenek. Ez természetes dolog, hiszen a Magyar Népköztársaság a hazájuk. Ez érvényes a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű dolgozókra is. Saját érdekükben fontos és szükséges, hogy megtanulják a szlovák nyelvet. A szlovák nyelv nembírása törvényszerűen megkülönbözteti azokat a szlovákokat, illetve cseheket is, akik nem bírják a cseh, illetve a szlovák nyelvet. Vajon Magyarországon felelősségteljes posztot tölthet-e be az a szlovák ember, aki nem ismeri a magyar nyelvet? Minden bizonnyal nem. Mindenki köteles megtanulni azt a nyelvet, amely hazájában a legtöbbet használatos. Ez nem azért van, mintha nem beszélhetne olyan nyelven, amilyenen akar. A magyarázatot abban a tényben találjuk meg, hogy köztársaságunk munkahelyeinek többségén,, az iskolákban, a hivatalokban, stb., csehül és szlovákul beszélnek és ez megköveteli ennek a nyelvnek az ismeretét. Ez főleg az ifjúságra vonatkozik és ezért az Iskola- és a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala a Csemadokkal együtt intézkedéseket foganatosít, hogy a magyar tannyelvű iskolákon az ifjúság jól elsajátíthassa a szlovák nyelvet és így érvényesülhessen Köztársaságunkban minden egyes munkaszakaszon. Nem kell hangsúlyoznom, hogy a szlovák nyelv tanulása nem jelent semmiféle elnemzetlenítést vagy valami ehhez hasonlót. Aki ezt a kérdést így akarná magyarázni, az lebecsüli a valóságot, régi elképzeléseinek rabja, tudatosan vagy tudat alatt a burzsoánacionalizmus plattformjára csúszik, nem segít, hanem árt mind magának, mind az egész társadalomnak, nem szilárdítja, hanem gyengíti népünk erkölcsi-politikai egységét. Pártunk azt is hangsúlyozza, hogy minden egyes dolgozónak - nemzetiségi hovatartozásától függetlenül, — aki azon a területen dolgozik, ahol magyar nemzetiségű lakosság él, meg kell tanulnia és bírnia kell a magyar nyelvet. Elvtársak! Meggyőződésem, hogy habár szlovákul beszéltem, valamennyien jól megértettek. Érdekeink egyezők. A csehszlovák népi demokratikus ki'itársaság közös, drága hazánk. Életünk, munkánk, a szocializmusért folytatott harcunk szálai fűznek minket hazánkhoz. Azt akarjuk, hogy Köztársaságunk még erősebb, még szebb legyen, hogy itt mindenki boldogan, jólétben éljen. A nép boldogságán munkálkodunk, szilárdítjuk barátságunkat a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, erősítjük a világbékét. Ez a mi közös nyelvünk és ezt a nyelvet kölcsönösen jól megértjük. Nem engedjük meg népünk egységének bármiféle gyengítését. Még jobban tömörülünk a CSKP, hazánk valamennyi dolgozójának elismert vezetője köré. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meggyőződése, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete úgy mint eddig, ezentúl is derekasan teljesíti azokat a feladatokat, amelyek a szocialista országépítés befejezéséből és a szocialista kulturális forradalom megvalósításából erednek. Vállvetve haladunk előre a pártunk, a CSKP XI. kongresszusa által kitűzött úton. Engedjék meg, hogy ' Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Nemzeti Front Szlovákiai Bizottsága küldöttségének nevében sok sikert kívánjak további munkájukban. Nem könnyű ez a munka, de örömteli, a becsület kérdése, mert a népet, a béke ügyét, a szocializmus építését, a Csehszlovák Köztársasáp felvirágzását és a Szovjetunióval való barátságunk megszilárdítását szolgálja. Lőrincz Gyula elvtárs megnyitó beszéde (Folytatás az 1. oldalról) további fejlődést karbatett kézzel nézhetjük. Az igazi munka csak ezután következett. Pártunk azt a feladatot állította elénk, hogy elmélyítsük a nemzeteink közötti barátságot, elsősorban barátságunkat a szlovák nemzet iránt. Nem csekély feladat volt ez, annak ellenére, hogy a szlovák és a magyar dolgozókat a múltban már szoros kapcsolatok fűzték egymáshoz főleg a kizsákmányoló rendszer megszüntetéséért folytatott harcok idején. Közös együttélésünknek azonban nemcsak pozitív formái voltak, A Csehszlovák Köztársaság megalakulása előtt a magyar úriosztály, uralkodó réteg az osztályelnyomáson kívül nemzeti elnyomásban is részesítette a szlovák nemzetet; arra törekedett, hogy a szlovák nemzetnek még a létezését is megszüntesse, hogy teljesen elnemzettelenítse, hogy erőszakos asszimilálódásra kényszerítse a szlovák nemzetet. Ez mély nyomokat hagyott a szlovák nép életében ugyanúgy, mint a csehszlovákiai magyar kisebbség életében a burzsoá Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikája velünk szemben. Szükséges volt elsősorban ezt a kérdést tisztáznunk és éles határvonalat húzni a volt uralkodó osztály és nemzeteink dolgozói közé, különbséget tenni az uralkodó osztály és az elnyomottak között. Szükséges volt pártunk segítségére sietni és a csehszlovákiai magyar dolgozókat helyes népnevelő munkával felvilágosítani, milyen helytelen tévelygés volt sok csehszlovákiai magyar részéről, mikor a szociális elnyomásból a kivezető utat nem az osztályharcban, a kapitalista rendszer megdöntésében, hanem a volt irredenta, nacionalista, soviniszta Eszterházy grófok, háborús bűnös jarossok revízionizmusában látta. Ezért a tévelygésért súlyos árát fizettük a horthysta megszállás éveiben, a háború alatt, Szálasi fasiszta rémuralma alatt. A Csemadok első éveiben sok nehéz, fáradságos és türelmes munkára volt szükség, hogy megértessük a csehszlovákiai magyar dolgozókkal, a Csemadoknak, mint kultűregyesületnek a küldetését, hivatását. Eleinte sokan voltak, akik a Csemadokban érdekvédelmi szervezetet láttak, hiszen ez még jónéhány közgyűlésen, vitafelszólalásban is megnyilvánult. Ma már mindenki előtt világos, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Nemzeti Front kormánya, a Forradalmi Szakszervezet, a nemzeti bizottságok, éppenúgy védik a csehszlovákiai magyar dolgozók érdekeit, mint a cseh, szlovák, ukrán és hazánk más nemzetiségű dolgozóiét. Mindenki előtt világos, hogy nincs szükség külön magyar érdekvédelmi szervezetre és a Csemadok megalakulása pillanatától sem akarta ezt a szerepet betölteni. A mi hivatásunk, küldetésünk elsősorban a népnevelést és a kulturális fejlődést szolgálja a csehszlovákiai magyar dolgozók körében Célunk volt és marad a formájában nemzeti és tartalmában szocialista kultúra megteremtése, fejlesztése. Célunk volt és marad a nemzeteink és nemzetiségeink közti barátság elmélyítése elsősorban azzal, hogy harcolunk a magyar burzsoánacionalizmus maradványai ellen, másodsorban azzal, hogy rámutatunk a nemzeteink és nemzetiségeink közti forradalmi, haladó hagyományokra, közös haladó szellemű kapcsolatainkra. Mindig ragaszkodtunk ahhoz az elvhez, hogy ne azt emlegessük, ami a múltban elválasztott bennünket, hanem azt, ami közös volt, ami közelebb hozott bennünket. Ez az elv ma is helyes. Én a megnyitómban mégis több példát hoztam fe! arról, ami az ellentétekre mutat rá, őszintén és minden kertelés nélkül. Ügy érzem a Csemadok tízéves eredményes munkája után szükséges ez, és főleg lehetséges azért, mert túl vagyunk a nagy próbatételen, a nagy vizsgán amelyet jó eredménnyel tettek le a csehszlovákiai magyar dolgozók 1956 októberében, amikor az imperialisták beavatkozására ellenforradalom tört ki a hazánkkal szomszédos népi demokratikus Magyarországon. A csehszlovákiai magyar dolgozók döntő többsége ezekben a kritikus időkben megállta a helyét, nem vesztette el a fejét, pártunk és kormányunk segítségére sietett, szükség esetén készen állt akár a harcot is felvenni népi demokratikus réndszerünk megvédésére. A csehszlovákiai magyar dolgozók megmutatták, hogy a proletár nemzetköziség szellemében gondolkodnak és egyedüli hazájuknak a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot tartják. Ez a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság nagy győzelme volt. Kedves elvtársak! Ne vegye senki szerénytelenségnek, ha ebből a győzelemből mi, a Cse • madok dolgozói is részt kérünk. Pártunk irányításával szocialista hazafiságra, a csehszlovák haza szeretetére, nemzeteink barátságára, morális egységére igyekeztünk nevelni a csehszlovákiai magyar dolgozókat. Munkánk nem volt eredménytelen, bár tudatában vagyunk annak, hogy ez a munka még nincs befejezve. További munka vár ránk ezen a téren, taiún több, mint amit eddig elvégeztünk. Tíz év után engedjék meg, hogy erről a helyről az elnökség nevében köszönetet mondjak a tízéves odaadó munkáért elsősorban az apparátus dolgozóinak, akik névtelenül, de odaadóan dolgoztak a Csemadok vezető szervei által hozott határozatok megvalósításán, szervezésén. Hogy köszönetet mondjak mindazoknak a kultűrtársaknak, akik tíz éven keresztül önzetlenül segítették a Csemadok munkáját, az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának az együttműködésért, a Szlovák Nemzeti Frontnak és végül, de nem titolsó sorban Csehszlovákia Kommunista Pártjának, hiszen ez a párt szervezője és irányítója társadalmi életünknek. Hiszen ennek a pártnak köszönhetjük eddig elért eredményeinket, ennek a pártnak köszönhetjük, hogy a szocializmus táborában felszabadítónk, hűséges barátunk, önzetlen segítő társunk, a szovjet nép után elsőnek tűzhettük ki célul a szocializmus befejezését. És most, amikor megnyitom a Csemadok VII. országos közgyűlését, engedjétek meg, hogý a közgyűlés nevében szeretettel üdvözöljem ennek a pártnak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, valamint a Szlovák Nemzeti Frontnak küldöttségét. Külön a küldöttség vezetőjét, Csehszlovákia Kommunista Pártja KBnak tagját, az iskola- és kulturális ügyek megbízottját, Vaszíl Biľak elvtársat, valamint a küldöttség többi tagját, nevezetesen Major István elvtársat és Dénes Ferenc elvtársat, a SZNT alelnökét. Üdvözlöm a tömeg- és társadalmi szervezetek képviselőit, a közgyűlés valamennyi küldöttét és vendégét. ŰJ SZŐ 2 * 1959. április 5.