Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)
1959-04-28 / 116. szám, kedd
A délsarki szárazföld hősei A huszadik század derekán jó öreg földgolyóbisunk térképéről már csaknem teljesen eltűntek a fehér foltok, amelyek tudvalevőleg az ismeretlen, fel nem kutatott tájakat jelzik. Míg a rómaiak térképein gyakran előforduló mondat volt a „Hic sunt leones!" (Itt oroszlánok vannak!), amely óva intette a messzi tájakra elbolyongó utazót, hegy olyan területre lép, amelyről nincs semmiféle megbízható adat és esetleg visszatérés sem, addig ma már csak az Antarktisz jelent nagyobb földrajzi rejtélyt az ember számára. Itt ugyan nincsenek oroszlánok, mert ez a Föld leghidegebb része, az oroszlánoknál azonban sokkal veszélyesebben fogadja itt a zord természet a „betolakodót". De az ember, aki már hosszú évtizedek óta küzd a délsarki szárazföld meghódításáért, vissza nem rettenve tör előre, ennek következtében a rejtély is gyorsan és biztosan szertefoszlik és helyette pontos megfigyelések, mérések, észlelések adatai, tényei alapján teljes képet alkothatunk magunknak egy Európa területénél majdnem felével nagyobb és minden jel szerint nyersanyagokban igen gazdag szárazföldről. Elsősorban a nemzetközi geofizikai évnek köszönhetjük a számos új, értékes eredményt. A geofizikai év keretében ugyanis az Antarktisz beláthatatlan hó- és jégmezőin több állam tudósai, kutatói egész sor állomást létesítettek, ahol nehéz körülmények között végzik felfedező munkásságukat. A Szovjetuniónak már három ilyen állomása van, közülük az első már három évvel ezelőtt létesült. Bizony a munka itt nemigen lehet gyerekjáték. J. I. Tolsztikov, a harmadik szovjet antarktiszi expedíció vezetője az újságíróknak a napokban adott interjújában rámutatott arra, hogy a Pionyierszka elnevezésű állomás dolgozói nyolcméteres hóréteg alatt tevékenykedtek, a Vosztok állomáson pedig a téli hónapokban az átlagos hőmérséklet 71 fok volt a nulla alatt, de mértek itt 87,4 fokot is. (Eddig a Föld leghidegebb pontjának a Kelet-Szibériai Ojmjakon számított, ahol 78 fokot mérték.) Ez bizony olyan hideg, amilyet mi, akik már húszhuszonöt fok hideg mellett sem szívesen hagyjuk el a meleg szobát, a munkahelyet igen nehezen tudunk elképzelni. Ilyen feltételek között — amelyekhez még sok minden mást is hozzá kell gondolnunk, így például pusztító erejű szelet, a viharokat, a jégmezőket nyáron felszántó rianásokat, veszélyes rejtett szakadékokat, a nagy tengerszint feletti magasságot stb. — ű kutatók szinte emberfeletti munkát végeznek. Az áldozatkészség, az akarat, az önzetlen együttműködés, a legmagasabbfokú hősiesség példáinak sorát szolgáltatják a déli sarkvidéki expedíciók különböző nemzetiségű tagjaiElismeréssel és csodálattal kell adóznunk például Viktor Perovnak, a legendás szovjet sarki repülőtisztnek, aki tavaly megmentette a jégsivatagban kényszerleszállást végrehajtott belga repülőgép szinte biztos halálra ítélt tudósait, személyzetét. Itt, az Antarktiszon öregbítette világhírnevét az újzélandi John Hunt is, aki néhány évvel ezelőtt a nepáli Tensinggel együtt meghódította a világ legmagasabb csúcsát, a Himalája fejedelmét, a 8882 méter magas Csomolungmát (Mt. Everest). Tavaly a délsarki szárazföldön a sarkon keresztül végrehajtott transzkontinentális útjával hívta fel magára újból a világ közvéleményének figyelmét. Hatalmas vállalkozás lesz a szovjet expedíció által tervezett, az egész Antarktiszt az eddigi leghosszabb vonalon átszelő út is, amelyre a Szovjetunióban már készítik a gigantikus méretű, minden szükséges műszerrel és kényelemmel ellátott terepjárókat. Es itt meg kell állnunk egy pillanatra. A tudomány mai nagy sikereit a délsarki szárazföldön jelentős mértékben a technika hatalmas fejlődésének köszönheti. Az ember el nem lanyhuló törekvéseit segítik a különféle pontosabbnál pontosabb műszerek, gépek, terep járóié, traktorok, amelyek felváltották az eszkimó-kutyákat, a legkorszerűbb repülőgépek és hajók, a sarki éghajlatnak megfelelő házak, sátrak, ruházat, a hideg ellen védő speciális maszkok, a számos gyakorlati kísérlet alapján célszerűen összeállított és a távolságot nyelő gyors szállító eszközök segítségével állandóan frissen rendelkezésre álló kalória- és vitamindús ételek, amelyek az ismeretlenség homályába száműzték a sarki utazók egyik legveszélyesebb ellenségét — az ínysorvasztó skorbútot. Mindez és sok minden más segíti, de nem helyettesítheti az embert, aki ebben a csatában is a döntő tényező. De még sokkal nehezebb teher szakadt a sarki tájak titkát feltárni óhajtó kutatókra a múlt század utolsó évtizedeiben és a huszadik század elején, amikor mindez még nem volt, amikor az ember szinte kizárólag a saját erejére, kitartására, akaratára volt utalva, amikor ki volt t épe a természet kényekedvének. Aki részletesebben ismeri sarkkutatás történetét, az képet nyer az ember tudásszomjáról és rettenhetetlenségéről is. Erről szól egy nemrégen, a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös kiadási egyezményének keretében megjelent könyv, R. F. Scott angol tengerészkapitány naplója is. Ez a mű, amely rövidített formában, „Scott utolsó útja" címmel az 1910—1913. évi angol délsarki expedíció vezetőjének naplóját öleli fel, méltó emléket állít a tudomány néhány megfélemlíthetetlen harcosának. Tragikus történet ez, hiszen Scotték 1500 kilométeres gyötrelmes út után, amelynek döntő részén saját maguk húzzák a nehéz szánt, elérik ugyan a Déli-Sarkot, de ekkor már itt találják az egy hónappal korábban célba ért Amundsen norvég lobogóját. Scott még az indulás előtt igazi tudóshoz méltóan ezt jegyzi be naplójába: „Már régen elhatároztam, hogy úgy fogok cselekedni, mintha itt se volna Amundsen. Minden versengés felborítaná terveimet, de meg azt tartom, nem is azért vagyunk mi itt, hogy egymással versenyt fussunk. Lehet, hogy vállalkozásunkat kissebbíteni fogják odahaza — de elvégre a munka a fő és nem a taps, amivel fogadják." Mégsem hagyhatja közömbösen az a tény, hogy tengernyi fáradtság után — megelőzték. Az öt ember megindul a végzetes viszszaútra. Fogy az élelem, a meleg ételt adó petróleum és főleg az erő. Mégis megteszik a kiindulóponthoz vezető út döntő részét. Alig egy-két száz küométer van még hátra, amikor borzalmas hóvihar lepi meg őket. A sátorból nem lehet kimozdulni és Scott társaival együtt nyolc nap múlva az éhség és a fagy áldozata lesz. Egy napi járóföldre voltak ekkor az ec.yik dús készletekkel ellátott, életet jelentő raktártól. Scott naplója megrázó emberi és ugyanakkor tudományos értékű dokumentum. Az olvasók, főleg a fiatalabbak a helytállás, a nemes emberi jellemvonások olyan példáival ismerkedhetnek meg e művet olvasva, amely minden bizonnyal hozzájárul benső gazdagodásukhoz s az Antarktisz úttörő és mai hősei küzdelmes munkásságának jobb felméréséhez. Gály Iván A napokban rendezték meg Bratislavában az Ifjúsági Alkotóverseny keretében a népdalok és táncok versenyét, amelynek ötödik kategóriájában első díjat nyert a Nové Mesto n/Váhom-i Ondrás-együttes. J. Herec felvételén az együttes tagjai fellépés közötti szünetben. tllllllllllllllllllll I ••• llll IIIII lllll 1IIIIIIIBI lllllll IBII •••••• I lil I ••••••••IIIIIIIIIISI1IIIIII1II1IIS A hazai magyar költészet estje Bratislavában A csehszlovákiai magyar irodalmi életre, annak fellendülésére semmi sem jellemző jobban, mint a napjainkban egyre sűrűbben jelentkező új könyvek fogadtatása, bírálgatása és nem utolsósorban az irodalmi viták, irodalmi estek és ankétok rendezése. Örömmel tapasztalt fellendülés ez, különösen ott, ahol ez a művészi színvonalat is megüti, eléri. Bratislavában rövid négy hónap leforgása alatt a múlt héten megtartott esttel már az ötödik irodalmi megnyilvánulásról számolhatunk be. Míg ez utóöÜit megelőző négy mintegy első próbálkozásnak, erőpróbának tekinthető kezdeményező indulás volt, addig a pénteken, április 24-én, a CSEMADOK bratislavai helyiszervezete és az írószövetség magyar tagozatának közös rendezésében megtartott irodalmi est, melynek címe „A csehszlovákiai magyar költészet" volt — szinte olyan összefoglaló, számadás féle volt az itteni költészet mai állásáról. S ha mint ilyenre tekintünk, nehéz véleményt mondani az estről, annak sikeréről és arról: vajon kielégítette-e a megjelent közönséget, betöltötte-e a neki szánt szerepet. Az az érzésem, hogy a rendezőség nem helyezett kellő súlyt az est megrendezésére, s ebből ma r gyarázható annak ki nem elégítő színvonala. Tóth Tibor bevezető beszéde izes volt, és szuggesztív hatású — annak ellenére, hogy rögtönzésnek látszott és több pontjában vitatható — lekötötte a hallgatóságot. A szavalatok kiválogatása megfelelt a követelményeknek és a hazai magyar költészet mai állásának egyaránt. Az előadóművészek, szavalók közül ki kell emelnem Monoszlóy Éva kifinomult, magas művészi fokon való előadását. Dicséretet érdemel még Kopasz Csilla is, aki a közönséget közvetlen előadásmódjával, s felkészültségével nyerte meg. Többet vártunk azonban Nagy Jenőtől, mert tudjuk, hogy többre képes, mint amennyit ezen az irodalmi esten nyújtott. Bizonyára hasonló okok játszottak közre, mint Vass Ottó, Vaszily János és Dráfi Mátyás esetében, akik az irodalmi estre előkészített anyagot meglehetősen későn kapták kézhez, s így nem készülhettek fel kellőképen. Sikeres volt Szatury György és Németh László hegedű, illetve zbngora játéka. Változatossá és színesebbé tette a műsort, s bizonyos felélénkülést adott a közönségnek a szünet nélkül megtartott esten. A***** *^***********^*** * A * A ********* * » A * **** ** * ** ****** ****** ******************* ********** (Folytatás a 4. oldalról) A csehszlovák ipar s végeredményben a cseh politika egyik alapvető problémája kezdettől fogva a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyének kérdése volt. Már az Osztrák-Magyar Monarchia idején a cseh burzsoázia osztrák-pártiságának alapja abban volt, hogy Ausztria Magyarországban ipari termékeinek előnyös értékesítési helyét látta. Ennek viszszatükröződése az akkori szociáldemokrata vezetőség ama opportunista elmélete volt, hogy előnyös AusztriaMagyarország meghagyása, mivel nagy lehetőséget nyújt a termelőerők fejlesztésére. Az első köztársaság idején az uralkodó burzsoázia kozmopolitizmusának alapja az volt, hogy a csehszlovák gazdaság a nyugat-európai monopóliumok függvényévé vált és hatalmi érdekkörükben remélte a csehszlovák burzsoázia megtalálni iparának tartós piacát. Szocialista gazdaságunknak a szocialista világrendszerbe való beillesztésével csak a munkásosztály oldotta meg végérvényesen a csehszlovák gazdaság nemzetközi munkamegosztásban betöltött helyének problémáját. A reakciós propaganda néha megkísérli azt az állítást, hogy a Csehszlovák Köztársaság új helye a nemzetközi munkamegosztásban állítólag ellentmond a nyugat-európai gazdasággal való „természetes összeforrottságának". Az igazság éppen ennek ellenkezője. Míg a kapitalizmus idején a Csehszlovák Köztársaság főként közszükségleti és élelmiszeripari termékeket exportált, gépeket és berendezéseket importált. Az első köztársaság éveiben a gépek behozatala gyakran túllépte kivitelünket, főként a szerszám-, villany- és más gépekben és alkatrészekben, különösen technológiailag fontos kulcspontokon, főleg a kohászatban. A CsehszlovákKöztársaság csak éhbéreknek köszönhetően tartotta fenn magát a külföldi piacokon. A legkisebb válság-megrázkódtatások is legelőbb és legjobban sújtották. A harmincas évek nagy válsága után a hagyományos kiviteli ágaknak nem sikerült visszaszerezni pozícióikat. A kivitelben a fémgyártás került az első helyre. Ausztria-Magyarország idején kialakult ipari struktúra, melynek súlypontja a „régi ágakban" főleg a textiliparban volt, tömeges munkanélküliséggel járó mély válságba jutott. E probléma megoldásának feltételei csak azután alakultak ki, miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat és győzött a nép. A megoldás útját a CSKP mutatta. A párt a termelési eszközök termelésének elsődleges fejlesztéséről szóló lenini tanításra támaszkodva idejében és helyesen felismerte, hogy szocialista építésünk, a termelés szüntelen és szilárd növelésének, népünk foglalkoztatottságának és életszínvonalának érdekei, új feltételek megteremtése a szilárd kivitelre és a testvérországok iparosítása segítésének nemzetközi kötelessége megkövetelik a csehszlovák gazdaság szerkezeti átszervezését, súlypontjának a nehéziparra, főként a nehézipari ágak számára gépeket és berendezéseket termelő nehézgépiparra való áthelyezését. Népünk a párt vezetésével, a Szovjetunió segítségével és a többi szocialista országgal karöltve az elmúlt évtized folyamán sikeresen megvalósította ezt az átszervezést. Gazdasági téren ily módon kialakult hazánk szocialista építésének új pillére, biztosítottuk és teljesítettük a Csehszlovák Köztársaság szerepét a nemzetközi szocialista munkamegosztásban. A Csehszlovák Köztársaság gépimportálóból gépexportáló lett. A gépipari termékek fő két kiviteli tételét képezik. Részaránya több mint 40 százalékot tesz ki az általános kivitelben. A fejlődés teljes mértékben igazolta a párt irányvonalának helyességét. A szocialista táborba való beilleszkedése rendkívül nagy jelentőségeket teremtett gazdaságunk szüntelen és gyors fejlesztésére, a szocialista rendszer előnyeinek egyre sokoldalúbb kihasználására. A Csehszlovák Köztársaság ipari termelése 1948 — 1958 között eltelt évtizedben háromszorosára növekedett, míg 1937-ben az ipari termelés 3.7 százalékkal volt kisebb mint 1929-ben. A Csehszlovák Köztársaság az egy főre eső termelés és fogyasztás nagyságában egyre több országot szárnyal túl. A Csehszlovák Köztársaság 1958-ban első ízben termelt egy főre számítva több acélt mint Anglia, melynek termelése a válság következtében csökkent. A nemzetközi szocialista munkabeosztásba való beilleszkedés magas foka gazdasági fejlődésünk szilárdságának alapja és távlati tervezésének elengedhetetlen feltétele. Tavaly a tőkés piacok válságjelenségeivel kapcsolatban bizonyos mértékben csökkent a tőkés országokba irányuló csehszlovák kivitel, ám a szocialista országokba irányuló kivitel növeke désének érdeméből a kivitel általános terjedelme nemcsak nem csökkent, hanem 1957-hez viszonyítva még 10,8 százalékkal fokozódott. Ez azt igazolja, hogy helyes volt pártunk irányvonala, hogy növekedjék a szocialista országokkal folytatott kereskedelem részaránya a csehszlovák külkereskedelem általános terjedelmében, ami természetesen nem zárja ki a tőkés országokkal folytatott kereskedelem abszolút növekedését, mivel ez fontos, ám csak kiegészítő jelentőséggel bír behozatali szükségleteink fedezése szempontjából. A Csehszlovák Köztársaság nemzetközi kötelességét és természetes válaszát más szocialista országoktól kapott önzetlen segítségre abban látja, hogy a maga részéről, lehetőségeihez képest különösen gép- és berendezésszállítmányokkal, melyek egyes esetekben a vásárlásukra nyújtott hosszúlejáratú hitelnyújtással vannak egybekötve, forrásaik fejlesztésében folytatott együttműködéssel, olyan nyersanyag és anyagszállítmányokkal, melyeknek termelésére megvannak a feltételei, nevezetesen koksz és kokszolható szén, hengerelt anyag és tűzálló anyag szállításával elősegíti fejlesztésüket. A szocialista országok munkamegosztása a nemzeti keretet jelentősen túllépő lehetőségeket nyújt iparunknak a műszaki haladás fejlesztésére. A CSKP XI. kongresszusa az objektív törvényszerűségek ismeretéből, a szocialista gazdaság fejlődéséből és a proletár nemzetköziség mély tudatából kiindulva ezért ismét hangsúlyozta, hogy gazdaságfejlesztésünk távlatai a szocialista gazdasági világrendszer általános fellendülésének és a szocialista országokkal folytatott együttműködésnek oszthatatlan részét, hazánk szocialista építése befejezésének alapfeltételét képezik. A kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa akkor lép tevékenységének második évtizedébe, amikor a szocialista országok a XXI. pártkongresszuson kitűzött távlatok valóra váltása céljából megkezdik gazdasági építésük újabb fellendülését, hogy győzzenek a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben, tovább gyorsítsák a szocializmus építését és többé-kevésbé egyszerre teremtsék meg a feltételeket a kommunizmusba való jelenkori áttérésre. A szocialista országok a gazdaságfejlesztés 1965-ig terjedő további merész terveit tűzik ki e célok tel jesítésére. A népi demokratikus országok terveinek dinamikája arra épül, hogy már az alapvető kapcsolatokban kölcsönösen egybehangolódnak, különösen egybeforrnak a szovjet hétéves tervvel. Ez a folyamat a szocialista országok nemzeti fejlődése tervei egybehangolásának a példája. Ezek, mint Hruscsov elvtárs az SZKP XXI. kongresszusán erre rámutatott, korunkban gazdasági törekvésük egyesítésének fő formáját képezik. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 9. és 10. ülésszaka már ebben a szellemben tűzte ki az 1965ig terjedő időszak fejlesztési tervei egybehangolásának elveit, valamint az 1975-ig terjedő időszak fejlesztési távlatainak elveit. Ugyanakkor fokozatosan egyre jobban érvényesülnek a munkamegosztás fejlettebb formái, nevezetesen a termelési szakosítás és kooperálás, melyek jelentősen fokozzák az egyes országok termelésének hatékonyságát. Ezzel összhangban magasabb fokra hág a tudományos műszaki együttműködés, melyben egyre jobban érvényesül a sokoldalú hosszúlejáratú és tervszerű feladatmegosztásra és a tudományos kutatási feladatok megoldásában folytatandó együttműködésre irányuló törekvés. Ä Kölcsönös ' Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak népgazdasági terveiben a koordinálás alapvető láncszeme a nyersanyag és alapanyag fejlesztési feladatainak koordinálása és megosztása azzal a céllal, hogy minden ország forrásainak lehető legnagyobb méretű fejlesztésével és leghatékonyabb kihasználásával biztosítsuk az országok szükségleteinek fedezését. E probléma komolysága annál nagyobb, mert nagy mértékben tőle függ a szocialista országok ipari termelésének továbbnövekedése. Az esetek egész sorában közös érdekeket követve bontakozódik ki az egyes országoknak más országok nyersanyagfejlesztésében kifejtett együttműködése, mivel e nyersanyag-források a közös szük- j ségletek fedezését szolgálhatják. Á szocialista országok nyersanyagalapjának bővítése és műszaki színvonalának emelése érdekében alapvető jelentőséggel bír a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak a vegyiipar, nevezetesen a műanyag-, műfonál- és műtrágyatermelés 1965-ig való gyors fejlesztésének biztosítására egybehangolt terve, melyet a tagállamok kutatási, tervezési és gépgyártási feladatainak megosztása biztosit. A kohászatban megvalósul a hengerelt áruk szakosítása, mely lehetővé teszi a hengerelt áruk termelésének növelését. A mezőgazdaságban kibontakozódik a termelés szakosítása azzal a céllal, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az egyes országok talaj- és éghajlati viszonyait. A szovjet mezőgazdaság fellendülésének köszönhető fokozott gabonabehozatal lehetővé teszi, hogy figyelmünk még inkább a takarmánytermelésre - az állattenyésztés növelésének feltételére irányuljon. Á Szovjetunió, mely hétéves tervében megalapozta az alapvető nyersanyagok, a kőolaj, érc és gabona termelésének a népi demokratikus országok szükségleteit figyelembevevő rohamos fellendülését, döntő módon hozzájárul a szocialista tábor szükséges nyersanyag forrásainak biztosításához. Az említett országokba irányuló szovjet kivitelben egyrészt növekszik a nyersanyagok részaránya, másrészt pedig a kulcsfontosságú beruházási berendezések és a leghaladóbb technika súlya. Ezzel szemben a szovjet behozatalban növekszik a népi demokratikus országokból behozott gépek és berendezések részaránya. Ez a módszer, mellyel a Szovjetunió önzetlenül segíti a népi demokráciák szocialista gazdaságának fejlődését, további bizonyíték arra, milyen gyalázatosan rágalmazzák a revizionisták a szocialista országok kapcsolatait. Ä népgazdasági terveket koordináló és a termelési szakosítást és kooperálást a munkamegosztás fejlettebb formájaként érvényesítő második alapvető terület, nevezetesen a feldolgozó, különösen a gépipar területe. A szakosítás és kooperálás szükségessége abból ered, hogy a sorozatgyártás fokozása egyre in(Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * 1959. április 28.
