Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-28 / 116. szám, kedd

A JNyugatnak még mindig nincs POZITÍV JAVASLATA a genti konferenciára Bár a DPA hírügynökség szerint a négy nagyhatalom (USA, Nagy-Bri­tannia, Franciaország és Nyugat-Né­metország) ún. „munkacsoportjának" tárgyalása a genfi konferencián el­foglalandó nyugati álláspont előkészí­tésével kapcsolatban szigorú titok­ban folyt le, hogy a Nyugat ne fedje fel idő előtt kártyáit és így mester­kedéseket folytathasson a konferen­cián, számos nyugati lap mérlegelése­ket közöl a „munkacsoport" tárgya­lásainak lefolyásáról. Emellett a megfigyelőktől, illetve a diplomáciai körökből származó többé kevésbé in­dokolt tájékozódásokra támaszkod­nak. Ezekből a hírekből és mérlegelé­sekből kitűnik, hogy a nyugati ha­talmak nem keresnek utat az európai problémák megoldására, hanem csu­pán olyan taktikát keresnek, amely­nek alkalmazásával a genfi konfe­rencián sikerülne fenntartaniok az eddigi állapotot, főképp az elévült és abnormális megszállási rendszert Nyugat-Berlinben. John Scalinak, az Associated Press hírügynökség hírmagyarázójának je­lentése szerint a nyugati kormányok ezért még mindig nem készítettek elő pozitív javaslatokat sem a berlini kérdés megoldására, sem pedig a né­met békeszerződés megkötésére. A svájci sajtó rámutat arra, hogy a különféle taktikával kapcsolatos nézetek a tőkés világban folyó presz­tízsért és politikai irányításért vívott harcot tükrözik. A Basler Nachrich­ten ezzel összefüggésben arról ír, hogy „Macmillan miniszterelnök cél­tudatosan törekszik a nyugati szö­vetségben a vezető szerep megraga­dására és így Britannia vezető hely­zetének felújítására. A Nationalzei­tung is hangsúlyozza, hogy „a Nyu­gatnak a jelenlegi véleménykáoszban hiányzik az irányító kéz." (ČTK) Irak kétmilló font segélyben részesíti Algériát Bagdad (ČTK) - Áz Algériai Köz­társaság ideiglenes kormánya kül­döttségének iraki látogatása végén április 26-án közös nyilatkozatot ad­tak ki az algériai-iraki tárgyalások­ról. A nyilatkozat rámutat, hogy Irak az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának pénzügyi és katonai se­gítséget nyújt és támogatni fogja nemzetközi téren mindaddig, amíg Algéria nem vívja ki függetlenségét. Áz iraki kormány azonnal 750 ezer fontot folyósít abból a kétmillió fontnyi összegből, amelyet az idei iraki költségvetésben a harcoló Al­géria megsegítésére elő irányoztak. További 500 ezer fontot júliusban s a fennmaradó 750 ezer fontnyi összeget októberben folyosítják. Irak különféle fegyvert és hadianyagot is szállít Algériának. A közlemény továbbá hangsúlyoz­za, hogy az algériai küldöttség tájé­kozódott az Iraki Köztársaság jelen­legi fejlődéséről, azokról a törekvé­sekről, amelyeknek célja az iraki nép szabadságának, demokráciájának és függetlenségének kivívása. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának küldöttsége Ferhat Abbasz miniszterelnök vezetésével április 26-án Bagdadból Kuvaitba re­pült. Demokratikus bizottságok az iraki hivatalokban Az Iraki békevédők I. konferenciája, amelyet nemrég tartottak Bagdadban, va­lamennyi állami hivatalban és szervben széleskörű hazafias mozgalmat indított olyan demokratikus bizottságok létesíté­séért, amelyeknek feladata védelmezni a demokráciát és békét. A számos hivatalban megalakult demok­ratikus bizottságok már konkrét célokat tűztek maguk elé. Igy a bagdadi vámhi­vatal alkalmazottai kötelességeik példás tel­jesítésével akarják biztosítani azt, hogy az ellenséges elemeknek ne sikerüljön be­férkőzniük az országba. Az adóhivatal dol­gozói célul tűzték ki a fasiszta propaganda és a köztársaság leplezett ellenségeinek leálcázását. A földreformhivatal alkalmazot­tal példásan akarják teljesíteni feladatai­kat és felvételüket kérik a népi milicába. Szovjet gazdasági és technikai segély Nepalnak Moszkva, (TASZSZ) - Katmandu­ban, Nepál fővárosában egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió ellenszolgáltatás nélkül harmincmillió rubel értékű gazdasági és technikai segélyt ad Nepalnak. A segély alapján Nepalban vízierő­műveket, cukorgyárat, dohánygyárat építenek, kutatómunkálatokat végez­nek. A gyárak terveit szovjet szer­vek dolgozzák ki, a szükséges fel­szerelést és építőanyagot a Szovjet­unió szállítja. Egyezményt írtak alá arról is, hogy a Szovjetunió ellenszolgáltatás nél­kül segítséget nyújt egy nepáli kór­ház létesítéséhez. A Szovjetunió egészségügyi személyzetet is küld a kórház részére. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságbai teljes a tandíjmentesség A Nodon Színműn című lapban jelent meg a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság határozata a teljes tandíjmen­tességről. A határozat többek között a következőket mondja: Ázsiában elsőként hazánkban vezették be a kötelező középiskolai oktatást. A kötelező politechnikai oktatás bevezetése is folya­matban van. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa teljes egé­szében megszüntette a tandíjakat. Az új határozat szerint április 1-től a különböző technikumokban, egyetemeken és gimnáziu­mokban teljes a tandíjmentesség. Az általános iskolákban, a középiskolák­ban, valamint a tanárképző iskolákban és a különböző esti tanfolyamokon a tandí­jat már korábban megszüntették. ľ MEGLINCSELTEK EGY NÉGER MUNKÁST Poplarville (ČTK) - Felfegyver­zett álarcos férfiak vasárnapra vir­radó éjjel Poplarville (Missisipi ál­lam) város őrizetlen börtönéből el­hurcolták M. Parker néger mun­kást, egy várakozó autóba ültették és „ismeretlen helyre" távoztak ve­le. Parker rabtársai mint szemtanúk megjegyezték, hogy Parker elhurco­lói — valószínűleg a Ku Klux Klan tagjai fejjel lefelé hurcolták őt a vaspadlón és a lépcsőkön és állan­dóan bottal ütlegelték. Az elhurcolt Parkerről eddig még nincs hír. Az Adenauer­kormány népsze­rűtlen fegyverke­zési politikája és a gazdasági bi­zonytalanság miatt 19 638 állampolgár hagyta el decem­ber közepe óta a Német Szövetségi Köztársaságot. Az áttelepültek több­sége 19-25 éves korú. Megtagadták a szolgálatot az új Bundeswehrben. 1958. szeptembe­rétől folyó év márciusáig több mint hétezren jöttek az NDK-ba. Á képen a nyu­gatberlini W. Hecht családja amely boldog és biztos jövőre lelt Kelet-Berlinben. (Foto Zentralbild). ¥ llllllllllllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIMIIMIMINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIlUi Erős jobboldali többség a francia szenátusban Április 26-án, vasárnap este Pá­rizsban közzétették a szenátusi vá­lasztások eredményeit. A választá­sok vasárnap folytak le Fran­ciaországban és ugyanakkor a ten­gerentúli megyékben és területeken is. A hivatalos statisztika szerint 85 újonnan választott szenátor a jobb­oldali független párt vagy a vele rokoncsoportok tagja, 51 szenátor a különféle árnyalatú radikálisokhoz vagy csoportokhoz tartozik. A szo­cialista párt 48 szenátort nyert, a klerikális MRP és a vele kapcsolatos csoportok 36, az Unió az új köztár­saságért 27, a kommunisták pedig 16 szenátusi mandátumot nyertek. Ez az eloszlás a jobboldali pártoknál még nem végleges, mert egyes sze­nátorok csupán a szenátus első ülé­sekor foglalnak állást véglegesen valamelyik frakció mellett. A szenátusi választások eredmé­nyében kifejezésre jut a kétfokozatú közvetett választási módszer igaz­ságtalan volta. A 108 374 tagból álló választói testület túlnyomó része azon községi és városi tanácsok tag­jaiból áll, akiket a márciusi válasz­tásokon választottak meg - a 120 ezer lakoson felüli városok kivételé­vel — mégpedig a nem demokratikus többségi rendszer alapján, mely a Francia Kommunista Pártot számos mandátumtól és ezáltal számos sze­nátorválasztótől is megfosztotta. Ezenfelül előnyben részesültek a kis községeket képviselő választók, akik nagyrészt konzervatív gondolkodású­ak. Ezenkívül 90 megye közül 83-ban a szenátusi választások a többségi rendszer alapján folytak le és ez a rendszer a jobboldali pártok számá­ra előnyös. Az új francia szenátusnak tehát éppúgy, mint a köztársasági tanács­nak, jobboldali és középpártok kép­viselőiből álló többsége lesz. Francia dolgozók egységmozgalma Párizs környékén mind több munkáslakte elővárosban kibontakozik a mozgalom, hogy a szakszervezetek az egység jegyében ünnepeljék meg május elsejét. Ezzel vá­laszolni kívánnak a kormánynak, amely — mint ismeretes — a fővárosban betiltotta az ünnepi felvonulást. ****** ** ** ********* ** *** * ****** ** ******* **** ********* ** ************ *** ****** ****** *** ************************ **** ****************** * ** A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának 10. évfordulójára Az együttműködés és a kölcsönös segítség — a szocialista országok fejlődésének törvényszerűsége Az európai szocialista országok 10 évvel ezelőtt Moszkvában megalakí­tották a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsát. A közvetlen ösztön­zést erre az a szükség adta, hogy a Szovjetunió segítségével megszer­vezzék egyrészt a szocialista építés küszöbén álló fiatal népi demokra­tikus országok közös védelmét az imperialista embargóval szemben, másrészt kölcsönös együttműködé­süket iparosításukban. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 10. év­fordulójának időszakában a Szov­jetunió vezetésével a hatalmas szo­cialista világtáborba tömörült szo­cialista országok már egybehangol­ják gazdaságfejlesztési távlati ter­veiket a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben kivívandó győ­zelemért folytatott küzdelemben. E tény domborítja ki legjobban a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa keletkezésének jelentőségét, művé­nek nagyságát és fejlődési távlatát. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulását a szocia­lista országok között folytatott együttműködés és kölcsönös segít­ségnyújtás kapcsolatainak fejleszté­sére és szilárdítására létesítendő kö­zös szerv fontossága tette szüksé­gessé. Kapcsolataik, melyek alapjá­ban eltérnek a tőkés típusú nem­zetközi kapcsolatoktól, annak a va­lóságnak kifejezéseként keletkeztek, hogy a szocializmus és kommuniz­mus győzelméért vívott küzdelem­ben a nézetek, érdekek és célok egysége elválaszthatatlanul egybefű­zi a szocialista államokat. A szo­cialista országok társadalmi, gazda­sági egylényegűsége eredményezi, hogy az egész szocialista gazdasági világrendszer és kölcsönös kapcso­latainak fejlődése a szocializmus gazdasági törvényszerűségeit tartja szem előtt. Ellentétben a nyugat-európai, „állam fölötti tekintéllyel bíró", in­tegrációs szervekkel - melyek tu­lajdonképpen a nagyhatalmak kisebb országok fölötti uralmának eszkö­Irta: JAROMÍR DOLANSKÝ, a CSKP KB politikai irodájának tagja -k zei — a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa egyenjogú országok közös szerve. Közös egyöntetű ja­vaslatokat dolgoz ki, melyeket a kormányok által történt jóváhagyá­sok után a tagállamok államközti, kereskedelmi és egyéb egyezményei valósítanak meg. A proletár nemzetköziségnek az önzetlen kölcsönös segítség el­vében gyakorlatilag kifejezett alap­elvei képezik a tanács fenállá­sának és egész tevékenységé­nek alapját. Ezek határozzák meg a szocialista országok munka­megosztásának jellegét, mint a nemzetközi munkamegosztás törté­nelmileg magasabb fokát. A nem­zetközi munkamegosztás fejlődése ugyanis a termelőerők fejlődésének objektívan szükséges következmé­nye. Jellege és eredményei azonban attól függnek, melyik gazdasági-tár­sadalmi rendsz r valósítja meg. A kapitalizmusban hajtóerejük az ösztönszerű profithajsza, elkerülhe­tetlen következményük a kizsákmá­nyolás és egyenlőtlenség. A szocia­lista nemzetközi munkamegosztás ez­zel szemben a szocialista országok érdekegységéből indul ki, a kölcsö­nös segítség elvei szerint, az egész szocialista rendszer termelőerői fej­lődésének meggyorsítása céljából tervszerűen valósul meg. Vezérelve a szocialista országok döntő közös, politikai, gazdasági céljainak meg­oldására irányuló egységes igyeke­zet. A történelmi felelősség nem­zetközi megértése a két rendszer versenyében ma alapját képezi ama közös törekvésüknek, mely a kapita­lizmus gazdasági túlszárnyalásához szükséges lehető legrövidebb határ­idők érdekében közös erőforrásaik maximális mozgósítására és lehető leghatékonyabb kihasználására irá­nyú, A szocialista országok gazdasági együttműködése egy évtized folyamán, elsősorban az.árucserét, a gépek, be­rendezések és az ipar fejlesztésre irányuló nyersanyag szállítmányait, hitelfolyósítást és a tudományos mű­szaki együttműködés fejlesztését fel­ölelő tömör rendszerré fejlődött. A tudományos-műszaki együttműkö­dés viszont maga is a kölcsönös se­gítség egész rendszerét képezi a műszaki színvonalnak — a műszaki dokumentáció díjtalan rendelkezésre bocsátásával, az ismeretek és ta­pasztalatok kicserélésével, a káder­neveléssel és egyéb formákkal tör­ténő emelésében. A szocialista or­szágok termelőerőinek fejlődésével összhangban bontakozódtak ki a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tevékenységének feladatai, megszervezése és formái. A kezdeti szakaszban fő feladata a népi demokratikus országok ipa­rosításában nyújtott kölcsönös se­gítség volt, ennek fő formáját pe­dig a hosszúlejáratú árucsere-for­galmi szerződések képezték. A népi demokratikus országok szocialista iparosításának eredményei lehetővé és ugyanakkor szükségessé tették gazdasági fejlődésük tervei egybe­hangolásának megkezdését, amire a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának 1953-ban tartott nagy jelen­tőségű negyedik ülésszaka már rá­mutatott. Fontos határkő volt a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagállamaiban és az ázsiai szo­cialista országokban működő kom­munista és munkáspártok képviselői­nek 1958. májusában tartott érte­kezlete, mely kiemelte a tervszerű munkamegosztás széleskörű fejlesz­tésének szükségét, nevezetesen a közvetlen termelési szakosítást és kooperálást. A gazdasági együttműködés és a kölcsönös segítség rendszere teljes mértékben kiállotta az elmúlt évti­zed gyakorlati próbáját. Megterem­tette a döntő külső gazdasági felté­telt arra, hogy a népi demokratikus országok, melyeknek gazdasága nem alkot egységes rendszert, megsza­baduljanak az imperializmustól való gazdasági-műszaki függőségtől, meg­teremtsék és megszilárdítsák terve­zési rendszerüket, kibontakoztassák a szocialista építést és megvalósít­sák az iparosítást. A szocialista országok céltudato­san és tervszerűen fejlesztik a köl­csönös árucsere-forgalmat. Terjedel­me 1950-1958. között két és fél­szeresére növekedett. Lerakták a szocialista világ új munkamegosztá­sának alapjait, melyben minden or­szág részt vesz nyersanyag és ipa­ri termék szállításaival. Különösen a kölcsönös gépcsere fejlődik gyorsan, mivel a gépipar, mint a ipar alap­vető része minden népi demokra­tikus országban a leggyorsabban fejlődik és egyre nagyobb helyet foglal el kivitelükben. A gazdasági együttműködés fej­lesztésében kulcsfontosságú szere­pet játszott a nagyvonalú hitelfo­lyósítás, gép- és berendezésszállítás, élelmiszer, nyersanyag és anyagszál­lítás, tudományos és műszaki isme­retek átadása, mellyel a Szovjetunió, melynek gazdasága a szocialista gaz­dasági világrendszer magvát képezi, önzetlen nagylelkű segítséget nyúj­tott a többi országnak. A Szovjet­unióval folytatott növekvő árucsere­forgalom lehetővé teszi a népi de­mokratikus országoknak, hogy meg­gyorsítsák a gazdasági fejlődés üte­mét és biztosítsák arányosságát. A Szovjetunió szükséges gépeket és nyersanyagokat szállít nekik és vi­szont hosszúlejáratú megrendelései­vel elősegíti termelési kapacitásuk kihasználását, és saját iparuk fej­lesztését. A történelmi fejlődés Európában egymással szembeállította a kölcsö­nös segítség szocialista rendszerét és az „integrációs" tőkés igyekeze­teket. Az eredmények a szocialista típusú kapcsolatok teljes fölényét igazolják. A szocialista világrend­szer fejlődési ütemével jelentősen túlszárnyalja a tőkés rendszert. Részaránya a világipari termelésben az 1949. évi negyedrészről 1958-ban több mint egyharmadra növekedett. Fejlődése szüntelenül felfelé ívelő görbét mutatott, míg a tőkés orszá­gok gazdasága az elmúlt 10 évben három szembetűnő hanyatláson ment át - 1949-ben, 1953-54-ben, s megint 1957 —58-ban, melytől sem­milyen „közösség" még a „közös piac" sem mentette meg. A népi demokratikus országok gazdasági fejlődésük ütemével szembetűnően túlszárnyalták a második világhábo­rú előtt azonos színvonalon álló tőkés országokat. A szocialista országok gazdasági téren egyre szembetűnőbben valósít­ják meg társadalmi rendszerük fö­lényét a kapitalizmus fölött. Európa ipari súlypontja feltartóztathatatlanul Kelet-Európára tolódik át, mely a má­sodik világháború előtt túlnyomóan csak a nyugat-európai hatalmak nyersanyagforrása és piaca volt. A szocialista országok az embargo és az imperializmus elszigetelési kísér­letei ellenére is fejlesztik gazdasági kapcsolataikat a tőkés világgal, fő­ként a gazdaságilag fejletlenebb or­szágokkal, s így erősítik a két rend­szer békés egymás mellett élésének gazdasági alapjait és egyre erősebben befolyásolják a világgazdaság mene­tét. Az elmúlt évtized fejlődése meg­győzően igazolta, hogy a szocialista országok együttműködése és kölcsö­nös segítségnyújtása nem építésük kezdeti időszakával összefüggő át­meneti szükségszerűség, hanem fejlő­désük állandóan érvényes törvény­szerűsége. Igazolta, hogy a kölcsönös segítségnyújtás és munkamegosztás fejlesztése által a szocialista orszá­gok gazdasági fejlődésére nézve fel­tárt lehetőségek egyre hatékonyabb kihasználása, egyre nagyobb szerepet fog játszani a szocializmus és a kom­munizmus építéséért folytatott küz­delmükben. A csehszlovák gazdaság fejlődése és szocialista átalakulása iš elválaszt­hatatlanul összefügg a szocialista országok együttműködésének kibonta­kozódásával. Az elmúlt évtizedben a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak | fejlesztésében a Csehszlovák Köztár­saság részvételének fő eredménye az, hogy megszűnt gazdasági függősége az imperializmustól és a csehszlovák gazdaság beilleszkedett a szocialista gazdasági világrendszerbe. Ez abban nyilvánul meg, hogy a szocialista or­szágok részaránya a csehszlovák kül­kereskedelem általános terjedelmé­ben, mely 1947-ben mintegy 20 szá­zalékot tett ki, ma már állandóan kb. kétharmadot tesz ki és ebből egyhar­mad a Szovjetunióra jut. I (Folytatás a 5. oldalon) ÍTJ SZŐ 3 S 1959. április 28.

Next

/
Thumbnails
Contents