Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-28 / 116. szám, kedd

LIU SAO-CSI-t választották meg a Kínai Népköztársaság elnökévé Peking (ČTK) - A Kínai Képvi­selők Országos Népi Gyűlése április 27-én Liu Sao-csi elvtársat válasz­totta meg a Kínai Népköztársaság elnökévé, s Szun Csing-ling elvtárs­nőt és Tun Pi-vu elvtársat a Kínai Népköztársaság alelnökeivé. A Kínai Népköztársaság legmaga­sabb állami funkcióinak jelöltjeiről legutóbbi ülésén tárgyalt Kína Kom­munista Pártja Központi Bizottsága, a Mao Ce-tung elvtárs által nem­régen összehívott legfelsőbb állami konferencia, valamint a Kínai Kép­viselők Országos Népi Gyűlésének elnöksége és képviselői 30 munka­csoportban. A népi gyűlés hétfői ülésén, ame­lyen a választásokat megejtették, összesen 157 képviselő vett részt. Debré visszatért algériai felügyeleti útjáról Párizs (ČTK) - Michel Debré fran­cia miniszterelnök vasárnap vissza­tért az algériai Orán, valamint Quar­senis térségében tett felügyeleti út­járól. A l'Humanité április 27-i számában rámutat, hogy ennek az útnak a je­lentősége közvetlenül kitűnik a mi­niszterelnök szavaiból: „A háborút folytatjuk az ellenség megsemmisíté­séig, s nem bocsátkozunk semmilyen tárgyalásokba". Á Koreai Népi Demokratikus Köztársaság varsói nagykövetségén vasárnap 23 lengyel tanítónak adtak át magas koreai kitünte­tést a Lengyelországban élő koreai gyer­mekekről való gondoskodásukért. (ČTK) A gyűlésen megjelent Mao Ce-tung elvtárs is, akit viharos, hoszantartő ünneplésben részesítettek, amikor Csu Teh, Liu Sao-csi, Csou En-laj és- más elvtársak kíséretében az emelvényre lépett. A napirend első pontja a Kínai Népköztársaság elnökének és alelnö­kének megválasztása volt. A képvi­selők kínai, mongol, ujgur és tibeti szövegű titkos szavazólapokkal sza­vaztak. A választások eredményét a képviselők hosszan tartő, helyeslő tapsai fogadták. A Kínai Képviselők Országos Gyű­lése állandó bizottságának elnökévé Csu Teh elvtársat, helyetteseivé Lin Po csu, Lo Zsung-huan, Sen Csun­zsu, Kuo Mo-zso, Huang Jen-pej, Peng Csen, Li Woj-chan, Csen Su­tung, Saifuddin, a dalai láma, Cseng­Csien, Erdeni pancsen, Ho Siang­ning, Liu Po-cseng és Lin Fong, képviselőket javasolták. A Kínai Népköztársaság újonnan megválasztott elnöke, Lu Sao-csi ez­után a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének funkciójára új­ból Csou En-laj elvtársat javasolta és e javaslatot a népi gyűlés képvi­selői elé terjesztette jóváhagyás végett. Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásáról U LAN FU OVA INTI AZ INDIAI EX PANZIÓ N ISTÁ KAT Varsó (ČTK) - Varsóban a Mi­nisztertanács székházában április 27-én megkezdődött a Varsói Szerző­dés tagállamainak és a Kínai Nép­köztársaságnak külügyminiszteri ér­tekezlete. Az értekezleten részt vesznek: Az Albán Népköztársaság részéről Behar Stilla külügyminisz­ter, a Bolgár népköztársaság részé­ről Karlo Lukanov külügyminiszter, a Csehszlovák Köztársaság részéről Václav Dávid külügyminiszter, a Kí­nai Népköztársaság részéről Csang Ven-tien külügyminiszterhelyettes, a Magyar Népköztársaság részéről Pé­ter János, a külügyminiszter első he­lyettese, a Német Demokratikus köztársaság részéről dr. Lothar Bolz, a Minisztertanács alelnöke és kül­ügyminiszter, a Lengyel Népköztár­saság részéről Adam Rapacki kül­ügyminiszter, a Román Népköztársa­ság részéről Avram Bunaciu külügy­miniszter, a Szovjetunió részéről A. A. Gromiko külügyminiszter. Az értekezlet megtárgyalja a kö­zelgő genfi értekezlettel összefüggő, a német békeszerződéssel s a nyu­gat-berlini megszállási rendszer megszüntetésének kérdésével kap­csolatos, Németországra vonatkozó kérdéseket. Peking (ČTK) - Ulan Fu, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának alel­nöke a Kínai Országos Népi Gyűlés ülésszakán mondott beszédében fi­gyelmeztette az indiai expanzionistá­kat, akik Tibettel kapcsolatban az angol imperialisták nyomdokaiba lép­tek, hogy az az idő, amikor Kínát lealázhatták és elnyomhatták, örökre elmúlt. Nincs olyan külföldi reakciós erő, mely elszakíthatná Tibetet Kíná­tól, — hangsúlyozta. Nincs erő, mely megmenthetné a tibeti reakciós klik­ket a bukástól és meggátolhatná a tibeti népet a detnokrácia és a szo­cializmus útjának megkezdésében. A brit imperialisták és az indiai ex­panzionisták arra uszították a tibeti felső rétegek reakciós klikkjét, hogy keljen fel hazája ellen és kezdjen nyilt felkelést, mely elszakítaná a ha­A Moszkvai Központi Statisztikai Hivatal május elején meg­kezdi a népszámlálás eredményeinek feldol­gozását. A statisztikai hivatalban ötezer négyzetméternyi terü­leten különleges köz­pont alakult az ada­tok feldolgozására. A Szovjetunió 57 köz­pontjából 2 millió kartotéklap érkezik ide a feljegyzett ada­tokkal. í300 dolgozó végzi ezt a decem­berig tartó munkát. Ekkor közlik ugyanis a fő eredményeket. (Foto ČTK — Ji­ri Placheta). A z utóbbi hónapokban egyre ^gyakrabban hallani, hogy kü­lönböző nyugati „jótékonysági" in­tézmények felhívással fordulnak a társadalomhoz, adakozzanak a mér­hetetlen nyomorban sínylődő dél-ko­reai lakosság számára. Csak minap hallhattuk a bécsi rádióban az egyik katolikus püspök ilyen szellemű fel­hívását. Mi ennek a világszerte megdöbbenést keltő nagy dél-koreai nyomornak az oka? A Dél-Koreában évek óta tartő komoly politikai válságot tavaly még jobban elmélyítette az egyre élesebb formákat öltő gazdasági válság. A Li Szin Man-klikknek „a nemzetgazda­ság korlátozására irányuló politiká­ja", a lakosság fokozott kizsákmá­nyolása és az amerikai imperialisták agresszív politikája, az amerikai árúfeleslegek beözönlése az ország­ba, az amerikai tőke fokozódó tér­hódítása — mindez gvökeresen hozzájárul a dél-koreai qazdasági helyzet katasztrofális rosszabbodásá­hoz. A tavalyj év első felében Dél­Korea fémfeldolgozó ipara fontos ágazatainak 64.4 százaléka beszün­tette a munkát, vaqvpedig csak részben dolqozott, sőt az év véoére ez az arány 75 százalékra emelke­dett. Ugyanígv a kohóiparban és a me­zőgazdasáaban is a teljes hanyatlás jelei mutatkoznak. Az amerikai im­perialisták tevékenvséqe következté­ben, akik csökkentették nversanyag­vásárlásukat miután a fémek árát a nemzetközi piacon mesterséqesen leszállították, a dél-koreai ércjö­vesztés és kohászat nagyban hanyat­lott. Hasonló ielenséqek tanúi vagyunk a mezőqazdasáo terén is. Annak el­lenére, hogv a Li Szin Man-klikk az 1958-as évben naqy hanqon gazdag terméssel dicsekedett, s ez az űn. dél-koreai „rekordtermés" 13 szá­zalékkal alacsonvabb az 1941. évi termésnél. Az amerikaiak a dél-ko­reai piacra dobták mezőoazdasáq? terménvfelesleaeiket is. Ezzel ter­mészetesen meqgyorsították Dél­A két Korea Korea mezőgazdaságának hanyatlá­sát. Ez a két tényező, az ipari és a mezőgazdasági termelés csökkentése természetesen kihatott az ország külkereskedelmére és a lakosság életszínvonalára is. A Li Szin Man-féle bábkormány .pénzügyminisztériumának" adatai szerint 1958 végéig az előző évhez viszonyítva 7 87Ó 000 dollárral csök­kent a kivitel és a behozatal 19 750 000 dollárral növekedett. Vég­eredményben a behozatal 23,3 szá­zalékkal haladta meq a kivitelt. Még aggasztóbb a helyzet a lakos­ság foglalkoztatottsága terén. Míg 1957-ben 3 600 000 munkanélküli volt az országban, 1958 májusában a munkanélküliek és a részben foglal­koztatottak száma már 4 280 000-re emelkedett. Ehhez járul még 700 000 leqnaqvobb nyomorban tenqődő, éhe­ző parasztcsalád. Dél-Korea qazdasáqának katasztro­fális állapotát az orszáqban uralko­dó mélységes belső ellentétek, vala­mint az amerikai imperialisták és a Li Szin Man-klikk által folytatott háborús politika okozza. A múlt év kezdetén az amerikai imperialisták nyíltan új feqyverfaj­tákat kezdtek szállítani Dél-Koreá­ba. Atomháborús hadgyakorlatot folytattak s minden módon arra tö­rekedtek. hogy kiélezzék a feszült­séget Koreában és megakadályozzák a koreai kérdés békés megoldását. Az amerikaiak, megszegve a koreai feqvverszünetről kötött szerződést, Csun Csen tartományban, a demili­tarizált övezet mentén irányítható lövedékek számára támaszpontot léte­sítettek. sőt a kínai népi önkéntesek távozása után Matador-típusú irá­nyítható . lövedékeket is szállítottak Dél-Koreába. Hoqv • Dél-Korea ame­rikai csapatok által való meqszállá­sát valamiképp indokolják, az ENSZ­ben szavazógépezetük seqítséqével céljaikat szolgáló határozatot foqad­tattak el a koreai kérdésről. > zától Tibetet, s „függetlenségének" leple alatt gyarmatukká, vagy véd­nökségükké változtathatná. Ugyan­akkor ki kell emelni, hogy a tibeti lá­zadás elnyomása kimondottan Kína belügye, melybe nem avatkozhat ide­gen nagyhatalom. Ulan Fu rámutatott arra, hogy a'ti­beti lázadás idején az indiai hivata­lok és politikai körök számos ténye­zője rendkívül „rokonszenvezett" a tibeti árulók maroknyi csoportjával. Az indiai expanzionisták nyíltan be­avatkozást követeltek Kína belügyei­be és úgy viselkedtek, mintha a kínai Tibet India országrésze lenne. Az im­perialisták is mozgásba hozták egész propagandagépezetüket, hogy megza­varják Kína és India baráti kapcsola­tait. „Mindenki, aki nagyra becsüli a kínai-indiai barátságot és védelmezi a békés egymás mellett élés alapelvét, kell, hogy fokozza elővigyázatosságát az imperialistákkal és az indiai ex­panzionistákkal szemben, akik meg akarják zavarni Kína és India baráti kapcsolatait" — mondotta Ulan Fu. Majd folytatta: „A tibeti reakciósok, akik az^angol imperialisták és az indiai expanzionis­ták ösztönzésére fegyveres lázadást robbantottak ki, nagyon elszámították magukat. A tibeti terület és Kína töb­bi része, valamint a tibeti nép és a haza többi nemzetiségei közötti kap­csolatok tovább szilárdultak. A tibeti nép most gyorsan haladhat előre ä demokrácia és a szocializmus szabad útján." A tibeti jobbágyok, akiket nemze­dékek őta elnyomtak, csakhamar fel­szabadulnak. Tibet népe a gyors ha­ladás és felvirágzás útján fog haladni, — jelentette ki beszéde végén Ulan Fu. Ezek a mesterkedések azonban egyrészt magában Koreában, más­részt az egész világ haladó közvéle­ményében naqy ellenszenvet váltot­tak ki az amerikai imperialistákká! szemben. Hogy ebből a feszült helyzetből valamilyen kiutat találjanak, a Li Szin Man-klikk az amerikaiak hat­hatós támogatásával különféle pro­pagandakampányhoz és a fasiszta rendszer fokozásához folyamodik. Mindez azonban csak növeli az ame­rikaellenes és Li Szin Man-ellenes hangulatot Dél-Koreai Iakossáqának körében. Szemléltetően tanúsítja ezt a Li Szin Man-klikk szégyenteljes o vereséqe a múlt évi „nemzetqvűlési választásokon", valamint a dél-ko­reai lakosság valamennyi rétegének egyre fokozodó harca a Li Szin Man­klikk ellen. Csupán a múlt év folvamán 38 ] munkássztrájk zajlott le a tömeges elbocsátások ellen, a munkafeltétel lek megjavításáért, a bérek és fize­tések késedelmes kifizetése ellen. Ugyancsak naqy méreteket öltött a szeqényparasztsáq elkeseredése, amely számos tüntetésben nyilvánult! meg. A fiatalság pediq szívósan küzd az erőszakos sorozások ellen, az is­kolák militarizálása ellen. A hatalomért harcoló eoyes ural­kodó körök közötti konfliktusok és ellentétek kiéleződése még jobban elmélvíti a néptől teljesen elsziqetel­ten álló L; Szin Man-kormánv ooli-! tikai válsáqát. A dél-koreai nép har- ' cos meqmozdulását uovanakkor, az! amerikai csapatok Dél-Koreából való 1 kivonásának követelése kíséri. Dél-Koreában az eovre élesedő po­litikai válsáq elkerülhetetlen követ­kezménve a ovarmati elnyomás és az új háború oolitikáiának. az amerikai imperialisták és a Li Szin Man-klikk politikájának. De uovanakkor az or­száq lakossáoa eqvre viláoosahban tudatára ébred annak, hoov ebből a H^lvzethől csak POV út vezet ki: az amerikai imperialisták kitakarodása a' nrszáqból és Korea békés egvesí­tése. P. J. A népi demokratikus országok a vegyészet fejlesztéséről tárgyaltak Prága (ČTK) - A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának vegyiipari, gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésre létesült állandó bizott­sága április 20-24. között tartotta Berlinben 6. ülésszakát. Az állandó bizottság ülésén részt vettek Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelor­szág, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői. Megfigyelő sze­repében jelen voltak a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság küldöttei. jg > A bizottság a tagországok vegyiipa­ra nyersanyagellátásának kérdéseivel foglalkozott. Az állandó bizottság el­fogadta a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának tagállamai közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés jövőbeni kibővítésére tett javaslatokat, melyek 1959-1965­ben meggyorsítják a vegyiipar fejlő­dését. A bizottság a tagállamok előre­látható vegyiipari fejlesztésének biz­tosítása céljából külön figyelmet szentelt a közös kutató és tervező munkálatok megszervezésének. Az ülésen megvitatták a bizottság beszá­molóját a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának 10. ülésszakán hozott határozatok teljesítéséről. A tárgyalás baráti légkörben folyt le. Magyarország hosszúlejáratú hitelt nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak Vasárnap Hanoiban Ho Si Minknek, a VDK elnökének jelenlétében aláírták a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének közös nyilat­kozatát. Mint a nyilatkozat megállapítja, a két küldöttség a tárgyalás folyamán eszmecserét folytatott fontos nemzet­közi kérdésekről, valamint a két or­szágot és baráti kapcsolataik szilár­dítását érintő kérdésekről. A tárgya­lás a testvéri barátság légkörében folyt le. A tárgyalt problémákban tel­jes egyöntetűség uralkodott. A két fél egyezményt írt alá, mely­nek értelmében a magyar kormány tízmillió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt folyósít a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságnak. A hitelt villany­berendezést gyártó vállalat felszere­lésére fordítják. (ČTK) Buenos Airesben tiltakoznak a villanyáram árának felemelése ellen Buenos Aires (ČTK) — Buenos Aires-I jelentés szerint szombaton Argentína fő­városában tiltakozó gyűlést tartottak a vil­lanyáram drágítása ellen. A tüntetésnek kb. 30 ezer résztvevője volt. akik tilta­koztak a Cade Villanyerómü-Társaság ama döntése ellen, hogy a villanyáram díját 300 %-kal felemelik. A Cade Társaságban jelentős részesedése van az amerikai tőké­nek. A gyűlést a tiltakozó mozgalmak köz­ponti koordináló juntája hívta össze, me­lyet 800 szakszervezet, diákszövetség és egyéb szervezet támogat. A japán trónörökös házasságának híre óriási feltűnést keltett a polgári világban. A nyugati sajtó számára már önmagában az a hír, hogy a két és fél évezred óta szüntelenül uralkodó, „isteni szárma­zású" és még csak családi nevet sem viselő japán császári családnak száz­huszonötödik sarja megházasodik, a szenzációk erejével hatott. De egye­nesen bombaüzletet jelentett a nyu­gati hírügynökségek, a nagytőkés újságkonszerneknek, rádió- és tele­víziós állomásoknak az a tény, hogy a 26 éves Akihito trónörökös ­ugyancsak két és félezer éves hagyo­mányt sutba dobva — „polgári szár­mazású" lányt vesz feleségül. Japánban is, mint ahogy régebben az európai feudális uralkodó csalá­doknál szokásban volt, a császári család tagjai csak a főnemesség rendkívül szűk, törvénnyel meghatá­rozott köréből házasodhatnak. így volt ez nálunk is még fél évszázaddal ezelőtt is, a Habsburg-Monarchiában. Az idősebb emberek Pozsonyban még emlékeznek rá, hogy az akkori trón­örökös a Szarajevóban feleségével együtt elpusztult Ferenc Ferdinánd, legénykorában gyakran megfordult a Pozsonyban ' lakó Frigyes főherceg családjánál, akinek tudvalevőleg hat eladó lánya volt. A mama, Izabella főhercegasszony, sokáig izgatottan találgatta, melyik lányának szól az egyre gyakoribb látogatás. Egy szép napon aztán kitűnt, hogy Ferenc Fer­dinánd érdeklődését a „szegény" gró­fi családból származó Chotek Zsófia, Izabella udvarhölgye váltotta ki. Amint ez kitudódott, a felháborodott Izabella, mint valami rossz cselédet, azonnaí kidobta Chotek grófriót, aki azonban mégis Ferenc Ferdinánd morganatikus felesége lett, ami gya­korlatilag annyit jelentett, hogy gyermekeik elvesztették a trónörök­lés jogát. Nos, ilyen morganatikus házassá­got kötött most nemcsak a feudális, hanem az egész állítólag „haladó" polgári világ roppant megrökönyödé­sére a japán császár fia. Az egyház és az állam tekintélyét féltő uralkodó és vagyonos rétegek Japánban veszé­lyes précedenst látnak abban, hogy a ma is isteni származásúnak tar­tott császári sarj mindössze egy dúsgazdag malomtulajodnos leányát veszi feleségül. De végeredményben ez az ö ügyük és az ő érdekük, nin­csen benne semmi csodálatos. Annál érthetetlenebb azonban az, ahogyan e kérdést a nyugati, euró­pai és amerikai polgári sajtó kezeli. Abban, hogy a japán isteni sarj egy gazdag molnárleányt vesz fele­ségül, valami egetverő „demokrati­kus" cselekedetet tói, amely alkalmas arra, hogy megnyugtassa, lecsillapít­sa a japán szigetek lázongó néptö­megeit, sokmilliós munkanélküli se­regét. A korlátoltságban szinte felül­múlhatatlan Schweizer lllustrierte Zeitung egészen odáig megy, hogy a japán trónörökös morganatikus há­zasságában „igen nagy fontosságú politikai aktust lát, amely a kommu­nizmust, legalább is ennek a nemze­déknek az életében, igen érzékenyen sújtja". S hogy nemcsak a Japán Kommunista Párt számára lát ebben halálos veszélyt, azt bizonyítja az a megállapítása, mely szerint' „Ázsia forradalmi országaiban, amelyekben a japán császári házat különösképpen gyűlölik, Akihitonak a molnárlánnyal való házassága hosszú időre lehetet­lenné teszi a kommunista támadá­sokat". Az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen a svájci szabadparasztok e kései és elvetélt utódainak politikai korlátoltsága, szinte érthetetlen bár­gyúsága felett. Bár csak sose érné a nagy ázsiai népek nemzeti és szo­ciális felszabadításának mozgalmát nagyobb „csapás", mint az isteni származású Akihitonak a milliomos polgárlánnyal kötött házassága. Sz. L. ÜJ SZÓ 3 * 1959. április 24.

Next

/
Thumbnails
Contents