Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-25 / 113. szám, szombat

A CSKP vezetésével a Nemzeti Frontba tömörülve befejezzük a szocializmus építését hazánkban (Folytatás a 2. oldalról) séget nem jelentene számunkra, ha a bővített jogkör fennakadna néhány egyén miatt — aminek néhány helyen még mindig tanúi vagyunk — s nem nyilvánulna meg elsősorban a dolgozók fokozott részvételében az irányítás és igazgatás terén. Ezért oly fontos jelenleg a szocialista demokrácia tényleges elmélyítése, a bírálat és önbírálat fejlesztése. E bevált módszerekre szükségünk van, mint a falat kenyérre, hogy szembeszállhassunk egyrészt az elkülönülő törekvésekkel, valamint a szükkörű csoport- és helyi érdekek szorgalmazásával az országos érdekek rovására, másrészt a bürokratikus huzavonákkal és rendellenességekkel, amelyek idegenek a mi rendszerünk számára, s éles ellentétben állanak a fokozott politikai és munkatevékenységgel hazánkban. Nagy feladataink megoldása nemcsak fejlett anyagi termelési alapot követel, hanem a dolgozók kezdeményezésének, öntudatosságának és politikai erkölcsi fejlettségének óriási fokozódását is. Itt abból indulunk ki, hogy építésünk üteme közvetlenül függ a dolgozók öntudatosságától. Ezért törvényszerűen napirendre kerülnek a magasabb fokú öntudatosság kérdései, és a kommunista párt egyre hatásosabb széleskörű ideológiai munkát fejt ki. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága tegnapi ülésén iskolarendszerünk átszervezésének kérdéseivel, fejlesztéséével, további távlataival, a dolgozók oktatásának és nevelésének ama kérdéseivel foglalkozott, melyeket ma a kulturális forradalom egyik fő feladatának tekintünk. Jelenleg a Szovjetunióval az élen valamennyi szocialista ország foglalkozik az iskolarendszernek az új tudományos és technikai ismeretekkel és a termelőmunkával való legszorosabb kapcsolat alapján történő átépítésével. A munkásosztály, hazánk uralkodó osztálya, az osztálynélküli társadalom megteremtésére törekszik. Iskolarendszerünk forradalmi átépítése is az egyik jelentős intézkedés azon az úton, hogy ifjúságunk jól felkészüljön a kommunista társadalomban végzendő munkára és az életre. Ez lényegében mélyen demokkratikus intézkedés. Nem szükséges különösképpen hangsúlyoznom, hony az élet, a szocialista építés befejezésében társadalmunk szükségletei egyenesen kikényszerítik ezeket az intézkedéseket. Olyan magas színvonalú iskolára van szükségünk, mely nemcsak a mára, hanem a jövőre, a kommunizmusra is előkészíti az ifjúságot. Abból indulunk ki, hogy szocialista iskolarendszerünk legfontosabb vonása az élettel és a termelőmunkával való szoros kapcsolata legyen. Célunk az olyan általános művelt ember, aki elsajátítja a legújabb technikai és haladó tudományos ismereteket, megismerkedik a termelés alapvető problémáival és így jól felkészül az életre. Ez megköveteli a művelődésről való helytelen nézetek leküzdését, s különösen azt, hogy az ifjúságnál oda hassunk, hogy helyes viszonyt tanúsítson a művelődés iránt. Még mindig elterjedt az a nézet, hogy a műveltség mindenekelőtt az irodai és hivatali munkához nyitja meg az utat. Megfeledkeznek arról, hogy a műveltség hovatovább egyre jobban minden munka, s főként a termelés sikerének elengedhetetlen feltételévé válik, ha tekintetbe vészük a termelőerők gyors fejlődését, a tudomány és a technika újabb és újabb ismereteinek rendszeres érvényesülését a gyakorlati termelőmunkában. A most végrehajtott intézkedések előkészítése idején lefolyt széleskörű vita igazolta mind az iskolai dolgozók, mind a szülők elvi egyetértését e változásokkal. Amennyiben műveltségről beszélünk, nemcsak az iskolára, hanem egész társadalmunkra, minden dolgozóra gondolunk. Az oktatást és nevelést nem magánügynek, hanem az egész társadalom ügyének tartjuk. Ezért a CSKP Központi Bizottsága által elrendelt intézkedések végrehajtásában az iskolaügyi dolgozók, a család és a Nemzeti Front szervezeteinek legaktívabb részvételére számítunk. Tekintettel távlatainkra és jelenlegi feladatainkra fel kell keltenünk a dolgozókban a művelődés utáni vágyat, meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket arra, hogy vágyaik valóra válhassanak. Kétségtelen, hogy a tanulás már a közeljövőben dolgozóink túlnyomó többsége életének és munkájának elválaszthatatlan részét fogja képezni. Viszont rendszerünkben nem kell tartanunk a művelt emberek „túltermelésétől," mivel már a szocializmus és kommunizmus lényegéből adódik minden ember műveltsége állandó fokozásának objektív szüksége. A munkaidő fokozatos lerövidítése megteremti a feltételeket arra, hogy az emberek sokkal nagyobb mértékben művelődhessenek, kielégíthessék kulturális érdeklődéseiket, hogy több időt szentelhessenek a nemes szórakozásnak, sportnak, stb. Éppen az a fontos, hogy ne haszontalanul töltség szabad idejüket, hanem használják fel az ember további általános fejlesztésére. Az új szocialista ember nevelésében a testnevelésnek és sportnak nagy jelentősége van a fizikai fejlődésben és a honvédelemre való felkészülésben. A testnevelés és a sport értelmezésében, tömegalapjuk megteremtésére irányuló törekvésben számunkra nemcsak a fizikai rátermettség, hanem a szellemi fejlődés is fontos. Fontos, hogy az önkéntes testnevelési szervezetek több gondot fordítsanak az ifjúság bevonására a testnevelésbe, különösen az iskolákban és gyárakban. Éppen most helyes ennek hangsúlyozása, mert a II. Országos Spartakiád előkészületeinek időszakában vagyunk. A járások-, ban már az idei május elseje alkalmából megtartják az első spartakiádbemutatókat. A spartakiádnak nagy hagyománya és nemzetközi viszonylatban is nagy visszhangja van nálunk. A II. Országos Spartakiád annál jelentősebb lesz, mivel köztársaságunk felszabadulása 15. évfordulója ünnepségeinek szerves részét fogja képezni. A teljes siker érdekében ezért az egész Nemzeti Frontnak konkrét erőfeszítést kell tennie. Társadalmunk életében a szocialista építés befejezése szempontjából nagy szerepe van az irodalomnak és művészetnek. Örvendetes tény, hogy íróink és művészeink többsége tudatosítja fontos küldetését, munkájával és művészi alkotásaival hozzá akar járulni az új szocialista ember neveléséhez. Az írók országos értekezlete kritikai álláspontra helyezkedett az 1956-ban tartott második írókongresszus következményeivel szemben és kitűzte az írók kulturális forradalomban való aktív részvételének pozitív programját. Megelégedéssel fogadtuk ezt a következtetést. Most azonban a szavakról át kell térnünk a tettekre. A művészek és a munkások, parasztok életének szoros kapcsolatában olyan pártos, harcos művészetet, olyan irodalmi műveket kell alkotni, melyek hatékonyan segítik pártunk törekvését az egész társadalom forradalmi újjászületésének befejezésében. A zeneszerzők, az építészek, a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság legutóbbi kongresszusai és más jelentős kulturális akciók is azt bizonyítják, hogy kulturális frontunk támadásba lendült. Most az a fontos, hogy népünk támogatásával és a párt vezetésével minél gyorsabban jó eredményeket érjünk el olyan alkotások formájában, melyek közel fognak állni népünkhöz és szocialista társadalmukkal és művésziességükkel megragadják az olvasókat. Örvendetes tény a fokozott érdeklődés és gondoskodás, mely a kulturális forradalom kérdéseinek kezelésében a kerületekben és a járásokban megnyilvánul, amit a szocialista kultúra kongresszusának a dolgozók egyre nagyobb részvételével igéretteljesen kibontakozódó előkészítése is bizonyít. Helyes, hogy művészeink és kulturális dolgozóink megszívlelik a dolgozók bíráló megjegyzéseit és levonják belőlük a következtetéseket további munkájukra. Ez annál fontosabb, mert másrészt nem szabad lebecsülnünk és figyelmen kívül hagynunk a kulturális fronton és különösen a művészet terén előforduló s eddig még nem eléggé kiküszöbölt komoly hibákat és fogyatékosságokat. Bizonyos időtávolságból visszatekintve egyre szembetűnőbben kidomborodik, hogy a művészi értelmiség eszmei tévelygésének, ingadozásának és politikai lágyságának egyik fő oka a burzsoá ideológia hatásának és befolyásának megengedhetetlen lebecsülése, sőt figyelmen kívül hagyása. Egyesek a szocializmusban az osztályharc állandó kiéleződéséről szóló tézis elvetését úgy magyarázták, mintha a szocializmus építésének ebben a szakaszában nálunk már semmilyen osztályantaqonizmus nem léteznék. Ez természetesen nagy és nagyon veszélyes tévedés. A politikai és gazdasági pozíciótól megfosztott, levert burzsoázia, mely saját munkájából kényszerül megélni, még korántsem szűnt meg „a régi aranyidők" visszatérésére gondolni, különösen akkor, ha e téren minduntalan kiadós támogatást kap a tőkés országokból. Altalános igyekezetet fejt ki, hogy különféle áltudományos és álesztétikai nézetekbe burkolt burzsoá ideológiájának terjesztésével fékezze előrehaladásunkat. E téren az emberek tudatában és gondolkodásmódjában élő kispolgári csökevényekre épít. alárendeli tevékenységét a nemzetközi imperializmus terveinek. Ma az osztályharc különösen ideológiai és kulturális téren nyilvánul meg élesen, és e ténynek figyelmen kívül hagyása következményeiben komoly hibákat idéz elő. Sok hamis és ellenséges nézet lényege elsősorban a revizionizmus befolyásából ered, amit nem szabad lebecsülnünk. Vannak tapasztalataink e téren, hogyan nyerik meg irányzatuknak elsősorban a jugoszláv revizionisták azokat az egyéneket, akik elégedetlenek és úgy érzik, hogy nem ismerték el őket. vagy azokat, akiket a munkásosztály és a párt jogosan bírált. Többnyire olyan egyének ezek, akiknek élete nem forrott össze a munkásosztállyal és nem akarják megérteni a népi demokratikus rendszer osztálylényegét. Akkor, amikor az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kommunista pártjainak vezetésével harcba szállt a revizionizmussal, — a fő veszély ellen, egyes művészeti és tudományos folyóiratokban általános támadások ütötték fel a főjüket valamilyen uralkodó, ortodox dogmatizmus és sematizmus ellen. Tulajdonképpen nem másról van szó, mint múltunk és különösen jelenünk befeketítéséről. Olyan elméletek terjedtek el, melyek a tudománynak és a művészetnek az ideológiától való elszakítása szükségét hirdették. Olyan nézetek jelentkeztek továbbá, hogy az irodalmat és a művészetet ne szerepeltessék a munkásosztály harcában, olyan nézetek is felmerültek, melyek elferdítették a művészet társadalmi funkcióját. Megdöbbentő egyes írók nézete a munkásosztály szerepéről és általában a munkásosztályról. E forradalmi osztály egyes képviselőit egy olyan bomló társadalmi erő tagjaiként ábrázolják, amelyet éppúgy mint a letűnő burzsoáziát az önmagát túlélt társadalom minden vonásával jellemeznek. Egyes úgynevezett kritikusaink számára a munkásosztály és céljai eddig valamilyen ismeretlent, kifürkészetient jelentenek. Miért beszélek oly behatóan e kérdésekről? Azért, mert az imperialista ellenségnek és revizionista cinkosainak a figyelme éppen a kulturális frontra összpontosul. Az ellenség jól tudja, hogy a munkásosztály és a néptömegek befolyására iránvuló kísérletei eleve kudarcra vannak ítélve. Törekvését oda irányítja, ahol különféle objektív jellegű okok következtében, valamint e szakaszon tevékenykedő eqyes tényezők gondatlansága miatt lágyságot, következetlenséget, az osztályszempont hiányát érzik. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy különféle ideológiai képviselők és szóvivők vannak méq nálunk, — beleértve a volt polqári és reformista pártok íróit és újságíróit. Nem mind menekültek el a nép haragja elő! külföldre 1948 februárja után. Nem mind nyíltarcú, vannak köztük kétarcú emberek. Nem mindannyian igyekeznék együtt haladni dolgozó népünkkel. Sőt éppen ellenkezőleg, megkísérlik összegyűjteni erőiket, utakat és ösvényeket keresnek és sajnos sokszor találnak is arra. hogv .befurakodjanak különféle folyóiratokba és könyvkiadókba s igyekeznek — és nem sikertelenül - befolyásolni eqyes ifjú, kezdő művészeinket. Nagyon fontos elvtársak, hogy véqre elűzzük kultúránk és művészetünk területéről a revizionizmus öszszes suqalmazőit és az osztálvbékülékenyséq különféle álhumannista filozófusait. Meq kel! akadályozni, hoqy a burzsoá ideolóqia mérgével mérgezzék meg szocialista kultúránk egészséges fejlődését. Elvárjuk, hoqv a szocialista kultúra konqresszusa határozott választ ad ezeknek a különféle jó alakoknak, és összes megrögzött külföldi ellenségeinknek, akik gyűlölik rendszerünket és népünket. Az örömteljes alkotó törekvés távlatai. az eqészséqes és jogos optimizmus még jobban áthatja a kultúra minden területét, és továbbhaladásra fog serkenteni bennünket. Hazánk szocialista építésének sikeres előrehaladása elősegíti a szocialista tábor, az egész haladó és béke-viláqmozqalom egységének és erejének megszilárdulását. A nép fokozódó eqvséqe kíséri, mely a kapitalizmus és a tőkés elnyomás ellen vívott harcban született meg és hazánk szocialista építésének éveiben tovább szilárdult. Ma fennáll a munkásosztály, a parasztság és a dolqozó értelmiség szilárd eqysége, mely kifejezi az eszmék és célok egységét. Egy iparilaq fejlett ország konkrét viszonyai közepette megvalósított szocialista építésünk példája újabb tanúbizonysáqát adja a marxizmusleninizmus naqy eszmél leqyőzhetetlen életképességének. Alapjában felbomlanak a revizionisták és a jobboldali opportunisták összes elméletei és koncepciói, melyek különleqes utakat, úgynevezett „nemzeti kommunizmust vagy szocializmust" hangoztatnak. Szocialista utunk és elért sikereink igazolják, hoqy csak egy szocializmus létezik, mely a marxizmus-leninizmus tanításából indul ki. Semmilyen más út nem vezet a szocializmushoz. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja és dolqozó népünk elutasítja a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető tényezői által világgá kürtölt revizionista rögeszméket. Céljuk a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a szocialista tábor egvséqének meqbontása és ily módon az imperialisták érdekeinek kiszolgálása. A Juqoszláv Kommunisták Szövetséqének vezetői félremagyarázzák a történelmi tényeket, egyedüli igazi marxistáknak adják ki magukat és mondogatják, hoqy csak a juqoszláviai szocializmus az igazi, és csak nekik van programjuk, hoqy meqindokolják a revizionista nézeteiket. Szerintük a kommunista pártok „proqramválságba jutottak". Mit szóljunk abszurd állításaikhoz, amiket a világon már senki sem hisz el? Az összes kommunista és munkáspártok elutasították úgynevezett „programjukat", mint olyat, mely a revizionizmus gyümölcse. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak kongresszusai kitűzték a szocializmus építésének nagy terveit. XI. kongresszusunk feladatul tűzte ki hazánk szocialista építésének befejezését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa az emberiség történelmében első ízben tűzte ki a kommunizmus kibontakoződott építésének nagy programját. E programok nemcsak papíron szerepelnek, hanem a jugoszláv revizionistáknak a kommunista pártok állítólagos programválságáról csapott vak lármájára való tekintet nélkül valóra válnak. A revizionisták zenebonával akarják leplezni saját nehézségüket, s azt, hogy bel- és külpolitikájuk zsákutcába jutott. Tito a napokban ismét megkísérelte, hogy arcátlanul belekössön pártunkba és kétségbe vonja München időszakában kifejtett politikáját. Népünk jől tudja, milyen elszántan küzdött pártunk a müncheni diktátum ellen, hogyan harcolt a burzsoázia behódolása ellen. Pártunk éppen akkor elfoglalt szilárd álláspontjával és a fasizmus ellen vívott harcban hozott áldozatával szerzett magának nagy tekintélyt, s ez állította őt népeink élére. A revizionisták nagyképű szónoklatai nem használhatnak a jugoszláv népnek. Csak azt bizonyítják, hogy kiveszett belőlük a szocialista lelkiismeret utolsó maradványa és a történelmi események megítéléséhez szükséges józan érzék, hogy tulajdonképpen a szocializmus ellenségeit segítik. Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja azért lett a dolgozók elismert vezére, mert tevékenysége kifejezi érdekeiket, és végső célként az egész társadalom javát követi. A szocialista társadalom felépítése a munkások, parasztok és értelmiségiek — akik a munkásosztály forradalmi pártjának vezetésével gyakorlatilag valóra váltják a marxizmus-leninizmus eszméit — millióinak öntudatos tevékenysége nélkül elképzelhetetlen. Semmilyen más politikai párt nem képes ilyen vezető szerepet betölteni. A kommunista pártnak törhetetlen ereje abból fakad, hogy a dolgozók meggyőződtek politikájának helyességéről, magukévá teszik és munkájukkal áldozatosan megvalósítják. Ezért tömörítette össze kommunista pártunk dolgozó népünket szilárd egységbe, melyet a Nemzeti Front fejez ki. A kommunista párt ügyel a nép egységének állandó erősödésére, a csehek és szlovákok s velük együtt hazánk összes nemzetiségei testvériségének fokozódására. A szocialista építés befejezése társadalmunk összes termelő- és társadalmi erőinek további hatalmas fejlődését, új nagy anyagi és kulturális értékek alkotását jelenti. Ez szükségszerűen megköveteli, hogy a párt vezetésével minden dolgozó közös összefogása, törekvése e célra irányuljon. E szempontból, amint Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa hangsúlyozta, a Nemzeti Front és az összes önkéntes tömegszerveztek szerepe és jelentősége is jelentősen tovább növekszik. A Nemzeti Front és a benne tömörült társadalmi szervezetek arra vannak hivatva, hogy a párt vezetésével még hatékonyabban fejlesszék népünk alkotó törekvését a szocializmusért és a békéért folytatott küzdelemben. Az egész Nemzeti Front, összes szervezeteinek szerepe annál inkább fog növekedni, minél aktívabban fognak részt venni hazánk szocialista építésének további előrehaladásában, mi- , nél hatékonyabban fognak védekezni az antiszocialista hatások és irányzatok ellen, s minél inkább hozzájárulnak a munkásosztály és a többi dolgozó hatalmának szilárdításához, az ország irányításában és igazgatásában való részvételük fokozásához. Ezzel párhuzamosan az önkéntes szervezetek jelentősége és társadalmi szerepe is növekszik. Mindenekelőtt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak sokkal aktívabban kell kivennie részét a dolgozók életével összefüggő számos feladatból, melyeket eddig a gazdasági és államszervek végeztek. Bizonyos gazdasági és kulturális nevelési feladatokról, a dolgozókról való gondoskodást, az egészségügyet érintő kérdésekről, a szocialista együttélés szabályainak biztosításában kifejtett nevelőmunkáról van szó. Főként sokkal jobban kell hozzájárulniok a jövő nemzedéknek — a kommunizmus jövő építőinek helyes neveléséhez. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség aktívabb tevékenységet fejtsen ki azzal, hogy jobban fog hatni az egész ifjúságra, bevonja a haza javára vég1 zett eredményes munkába és befolyásolja kulturális, erkölcsi, szellemi fejlődését. A társadalmi szervezetek tevékenységében megnyilvánuló igényesség és felelősség fokozásával párhuzamosan tovább kell szilárdítanunk az állam gazdasági, szervezői és kulturális nevelői funkcióját, elsősorban el kell mélyítenünk és meg kell javítanunk a nemzeti bizottságok munkáját. A nemzeti bizottságok az önkéntes tömegszervezetekkel legszorosabb kapcsolatban hatékonyan segíteni fognak a széleskörű szervezett aktív munkájának kifejtésében, melynek segítségével tovább fokozódik a dolgozók részvétele az igazgatásban és irányításban, szilárdulni fog a nemzeti bizottságok és a nép kapcsolata, s elmélyül tevékenységüknek a lakosság legszélesebb köre által gyakorolt ellenőrzése. Az önkéntes tömegszervezetekkel együtt a politikai pártok - a Csehszlovák Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt, a Szlovák Megújhodás Pártja és a Szlovák Szabadságpárt is méltó helyet tölt be a Nemzeti Frontban. E pártok elismerik Csehszlovákia Kommunista Pártjának a Nemzeti Frontban betöltött vezető szerepét. 1948 februája óta kifejtett tízéves tevékenységünk azon akartukat bizonyítja, hogy aktívan részt akarnak venni a szocialista társadalom építésében. Alapjában pozitívan beszélhetünk e pártok tagjai döntő részének a szocialista építésben tanúsímt őszinte törekvéséről, ami abból a tényből ered, hogy becsületes dolgozó polgárokról van szó, akik munkájukkal bizonyítják helyes viszonyukat a népi demokratikus köztársasággal szemben. A nem kommunista politikai pártok is teljes mértékben azonosították magukat XI. kongresszusunk következtetésével és kifejezték elszántságukat. hogy hatékonyan részt vesznek a szocialista építés befejezésének megvalósításában. Ez azonban arra kötelezi e pártokat, hogy elsősorban funkcionáriusaik egyre behatóbban és (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÓ 5 * 1959. április 24.