Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-24 / 112. szám, péntek

A kommunista szellemben való nevelésért és oktatásért (Folytatás a 8. oldalról) Meg kell azonban mondanunk, hogy mindazon sikerek ellenére, melyeket a dolgozók tanulmányainak és szakképzettségének növelésében elértünk, sok mindent elfecséreltünk és elhanyagoltunk. Egyes termelési ágakban a középtechnikusi tisztséget betöltő dolgozók feie sem rendelkezik mindeddig a szükséges képesítéssel. Vegyünk csak néhány adatot a gépipar köréből, amely legfontosabb ágazataink közé tartozik. Tízezer mester közül 4 Í00 nem vett részt szakoktatáson. Tízezer technológus közül csak kétszáznak van főiskolája és 3500 méq ki sem tanult és nem rendelkezik semmilyen szakképzettséggel. Ez az állapot azonban nem vezethet bennünket olyan következtetésekre. hogy formálisan és minden áron megszervezzük mindazok tanulmányait, akiknek nincs meg a megfelelő képzettsége, mint ahogy ez a közelmúltban történt, amikor úgynevezett rendszeresítési okokbói sokan beiratkoztak az iskolákba csak azért, hogy bizonyos funkció betöltésére feljogosító iskolai bizonyítványt nyerjenek. E kérdés ilyen felfogása kárunkra volt és a dolgozók művelődését bizonyos fokig diszkreditálta. S nem mondhatjuk azt sem, hogy azok, akik a múltban nem tehettek szert megfelelő szakképzettségre, talán roszszul dolgoznának. Gyakran az a helyzet, hogy a gazdag tapasztalatokkal rendelkező dolgozók jobban dolgoznak, mint sokan azok közül, akiknek nagy az iskolai képzettségük. De nfem erről van szó. Mi nagyrabecsüljük a gazdag gyakorlati tapasztalatokat. A tanítás és az élet, a gyakorlat egybekapcsolásának alapelvére épül iskolánk egész átszervezése. Ezen embetek munkája azonban minőségileg kétségtelenül jobb lenne, ha nagyobb mértékben . tennék számukra lehetővé, hogy tapasztalataikat elméleti szakképzettséggel támaszthassák alá és egészíthessék ki. A következő időszakban főképp gazdaságunk további fejlődésére való tekintettel szükséges lesz,, hogy megjavítsuk a szakképzettséget és a középfokú technikai képzettséget elsősorban azokban a szakmákban, ahol a technika nagy fejlődésére számítunk és ahol arról lesz szó, hogy kiküszöböljük a kisüzemi termelés csökevényeit s áttérjünk az új, nagyüzemi termelési formákra. Az iparban e téren gondot kell fordítanunk a. gépiparra és az elektrogépiparra, az építkezésre és a vegyiiparra. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a termelőerők rohamos fejlődése nem ment végbe a káderek előkészítésének néhány fogyatékossága nélkül. Például csekély figyelmet szenteltünk a termelési technológusok és szervezők nevelésének, a tapasztalt mesterek elkészítésének. A gazdasági vezetők és reszortok elégtelenül gondoskodtak arról, hogy a felelős dolgozók beható gazdasági szakismereteket sajátítsanak el. Nyíltan meg kell mondani, hogy e téren mindeddig csak nagyon kevés segítséget nyújtott a Gazdasági Főiskola. A technikai főiskolák is elenyészően csekély ' figyelmet szenteltek hallgatóik ökonómiai nevelésének.•» Különösen a gépiparban, főképp az űj, . kevés dolgozóval működő üzemekben 'sürgősen szükséges a hibákat g/orsan helyrehozni és a ' műszaki gazdasági dolgozók funkciójába élenjáró tapasztalt munkásokat állítani, akik megfelelő szakképzettséget szereztek és akik továbbra is minősítésük növelésére törekszenek. Különös figyelmet követelnek meg e^ téren a szlovákiai ipari üze-' mek, tekintettel a további nagy építésre is, amelyeket itt a következő ötéves terv folyamán tervezünk. A mezőgazdaságban, amint arra a Központi Bizottság legutóbbi ülése rámutatott, különösen sürgős a szakmailag, technikailag és gazdaságilag jól felkészült káderek szükségletének fedezése. A szocialista nagyüzemi termelés számára sok új szakemberre és te"hetséges szervezőre fesz szükség, ugyanakkor nagy gondot kell fordítani a mezőgazdasági gyakorlati dolgozók tízezreinek oktatására, hogy elsajátítsák a nagyüzemi termelési munkamódszerek kellő alapjait. Novotný elvtárs helyesen mutatott rá, hogy a mezőgazdaságban a nagyüzemi termelést még nem vezettük be azzal, hogy felszántottuk a mezsgyéket vagy, hogy nagy közös istállókat építünk.. Ehhez új technikára, új technológiára, a leghaladóbb tudományos ismeretek bátrabb felhasználására is szükség van. És e feladatok számára elő kell készíteni kádereket is. Nem mondhatjuk, hogy' az utóbbi tíz év alatt kevés mezőgazdasági szakembert képeztünk ki. De ezeknek több mint egynegyede ma nem dolgozik a mezőgazdaságban. Az ilyen pazarlást a jövőben nem szabad megengednünk. Ha nem megy másként, szigorú intézkedéseket kell tenni és egyenesen meg kell tiltani, hogy mezőgazdasági szakembereket más szakaszokra vegyenek fel. Sokoldalúan támogassuk a foglalkozás melletti tanulás különböző formáit Elvtársak, társadalmunk fejlődése, a szocializmus építésének befejezése és a későbbi fokozatos átmenet a kommunizmusba megköveteli, hogy a dolgozóink további művelődésének és magasabb szakképzettségének elnyerésére irányuló törekvés nagy társadalmi mozgalommá váljék, amelynek áramlata magával ragadja a dolgozókat és főleg az ifjúságban egészséges bécsvágyat kelt, hogy új ismereteket szerezzenek, hogy a szocializmus és kommunizmus öntudatos és képzett építőivé váljanak. Emellett a mi rendszerünkben senkinek sem kell félnie a művelt emberek valamilyen „túltermelésétől" mert a szocializmus egyenesen megteremti minden ember műveltségi színvonala szüntelen emelésének objektív szükségességét. Ebben kell látnunk a szocialista munkabrigádok létesítésére irányuló kezdeményezés forrásait is. Ez a mozgalom a dolgozók törekvéseit a termelési verseny területéről kiterjeszti a további művelődés, a szocialista erkölcs, és általában az új életmód irányában. A dolgozók művelődésének kiszélesítésében éppen azok a tanulmányi formák tesznpk nagy szolgálatot, amelyek lehetőié teszik az alkalmaztatás félbeszakítása nélkül vég.zett tanulást különféle tanfolyamokon, szaktanulóhelyeken, vállalati műszaki iskolákban, a közép- és főiskolákon. Ezt a feladatot magáévá kell tennie az' üzemeknek és szövetkezeteknek abban a tudatban, hogy ezzel további nagý társadalmi ijevelő funkciót vállalnak. Nagyon sok szó esik ezekről a kérdésekről, de a mindennapi élet folyamán megfeledkeznek arról, hogy konkrét intézkedéseket tegyenek a mai adott állapot megjavítására. Sokhelyütt az üzemékben és iskolákban görbe szemmel néznek azokra, akik alkalmaztatásuk mellett tanulnak, mintha valamilyen karrierizmus miatt tanulnának stb. s nincsenek erre tekintettel a munkában, bár tudják, mily nagy szorgalomra, törekvésre és mennyi időre van szükség a tanulmányok elvégzéséhez. Már elmondottuk, hogy a jövőben számos termelési ágazatban és üzemben az automatizálás és a leghaladóbb technika bevezetése során számolnunk kell a káderek középtechnikai és főiskolai színvonalával. Jóllehet ma talán úgy tűnik, hogy ezek az intézkedések még nem szükségesek, de fel kell rá készülnünk, a káderek .nevelését az ágazat távlati fejlődése alapján kell terveznünk, Érthető, hogy a dolgozók oktatásának új felfogása módosításokat követel meg a tanulmányok tartalmában, formáiban és szervezésében, valamint a tanulmányok értékelésében is. Az eddigi ún. „rendkívüli" tanulmányi forma, amelyet gyakran lebecsültek és elhanyagoltak, kell, hogy a tanulmányok egyik alapvető és rendes formájává váljék, melv egyes szakaszokon még túlsúlyba is kerül. Az oktatást úgy kell megszervezni és irányítani, hogy kielégítse a dolgozóknak szakképzettségük gyarapítására irányuló érdeklődését. Egyet kell érteni azokkal a javá'flatokkal, hogy a tanulmányok során messzemenően kihasználjuk a hallgatók gyakorlati tapasztalatait és ismereteit s a tanítást a lehető legnagyobb mértékben szakismereteik elmélyítésére összpontosítsuk. A tanulmányoknak ez a módszere nemcsak megfelel a dolgozók szükségleteinek, de ugyanakkor" általános műveltségük növelésének legjobb útja is. Minden főiskolán és általában az iskolákban ilyen értelemben kell felfognunk az alkalmazásban lévő dolgozók tanulmányainak lényegét és meg kell nyernünk e cél érdekében a IegkiváLóbb szakembereket. A szakképzetség elmélyítése ugyanakkor elválaszthatatlanul össze kell hogy függjön a politikai és elsősorban a gazdaságtani ismeretek gyarapításával. Nem térhetünk hallgatólagosan napirendre afölött a tény fölött, hogy a tanulmányok során úgyszólván mindenfajta iskolában fokozatosan lemorzsolódik a jelentkezett hallgatók nem csekély százaléka. Ennek oka azokban a hibákban keresendő, amelyekről már szóltam, továbbá abban, hogy az üzemek sem teremtik meg a sikeres tanuláshoz szükséges múlhatatlan előfeltételeket. Nem ritkán előfordul, hogy a hallgatóknak nem biztosítanak munkakönnyítéseket, amelyekre pedig ily esetekben törvényes joguk van. Az efféle jelenségek a felelős dolgozók rövidlátásáról s arról tanúskodnak, hogy az illetékes párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek nem értékelik kellőképpen a dolgozók továbbtanulását. Valamennyi minisztériumnak,- különösképpen a feladat biztosítására hivatott Iskola- és Kulturálisügyi Minisztériumnak sokkal több figyelmet és gondot kell fordítaniok az állásban lévő dolgozók tanulmányainak kérdésére. A hallgatók részére különleges tankönyveket kell kidolgoznunk, egybe kell hangolni a kiegészítő tananyag, a műszaki irodalom, a módszertani útmutatások és előadások kiadását, amelyek megkönnyítik az önálló tánulmányokat. Valamennyi főiskolai karon a dolgozók továbbtanulásának megkönnyítésére tapaszta.lt tanítókat és szakembereket kell kiválasztani, akik képesek rendszeresen elmélyíteni és tökéletesíteni a felnőttek tanulásának módszereit és formáit. Az iskolák és konzultációs központok hálózatát közelebb kell vinni a hallgatók munkahelyeihez. Számba kell vennünk, meg kell fontolnunk, nem volna-e helyesebb kibővíteni a dolgozók szakoktatásának rendszerét és az állami iskolákon való esti, extern- és távtanulmányok mellett szilárd rendszerbe foglalni az üzemekben szervezett műszaki és mesteriskolákat, valamint a gyári munkaiskolák néhány hosszabb időtartamú tanfolyamát. Arról van szó, hogy a dolgozók gyarapíthassák képzettségüket és az oktatás, tanulás minden formájának felhasználásával, a legkülönfélébb utakon-mődokon megfelelhessenek a szakképzettség igényeinek. Ugyanakkor helyes lesz, ha minde"niitt, ahol esetleg több egymáshoz kapcsolódó résztanfolyan tartalma és terjedelme megfelel a rendes iskolai tanulmányok követelményeinek, e tanfolyamok végzett hallgatóinak ugyanazt a szakképzettséget biztosítjuk, mint az illető állami iskolákat végzett diákoknak. Bár a dolgozók tanulmányainak formái kényszerűen különfélék, mégis helyes, ha az ezzel kapcsolatos nevelési és módszertani kérdéseket elvileg az Iskola- és Kulturálisüggyi Minisztérium irányltja. Nem kevésbé fontos, hogy közvetlenül a munkahelyeken a társadalmi szervezetek, nevezetesen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a j Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kéz- í deményésére. a tudományos és mű- I szaki egyesületek, valamint a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság segítségével az eddiginél sokkal nagyobb számban és magasabb színvonalon előadásciklusokat rendezzenek, amelyeken a dolgozók elsajátíthatják a tudomány és a technika új felfedezéseit. E tekintetben értékelnünk kell rádiónk, televíziónk és népszerű tudományos filmgyártásunk munkaját is. Egyáltalában arra van szükség, hogy az alkalmas módszerek egész rendszerével megteremtsük valamennyi dolgozónk oktatásának és továbbképzésének minél szélesebbkörű rugalmas rendszerét, természetesen mindig a helyi adottságokból és igényekből kiindulva. A dolgozók oktatásáért a szakszervezetekre és az Ifjúsági Szövetségre is felelősségteljes és nagy feladatok hárulnak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkét szervezetnek e tekintetben lényegesen meg kell javítania munkáját. Nem elégedhetünk meg csak azzal, _ hogy a dolgozóknak megmagyarázzák a tanulás jelentőségét és megnyerik őket a tanulás számára. A szakszervezeteknek és az ifjúsági szervezeteknek sokkai nagyobb részt kell vállalniok a tanulmányok résztvevőinek kiválasztásában és tanulmányaik irányításában, hogy megfelelő és szoros együttműködésben használják ki a külön•féle tanulmányi formákat, amilyenek például az üzemi munkaiskola, a fiatalság szakmai továbbképzésének esztendeje, stb. Különösképpen a szakszervezeteknek ügyelniök kell arra, hogy az üzemek az eddiginél nagyobb és sokoldalú figyelmet fordítsanak a tanulmányok és a tanulókról való gondoskodás kérdéseire. Az eddiginél nagyobb mértékben kelf támogatni a dolgozó nők ama törekvését, hogy nagyobb műveltséget és szakképzettséget szerezzenek, s emellett nem szabad megfeledkezni azokról az asszonyokról sem, akik átmenetileg megszakították munkaviszonyaikat, valamint a háztartásban dolgozó asszonyokról sem, akik fel akarnak készülni alkalmazás vállalásra. A tanulmányok valamennyi résztvevőjét politikailag és erkölcsileg támogatni kell, hogy az iskola vagy a tanfolyam ne legyen csupán az illetők magányijgye, hanem az egész munkaközösség ügyévé, a káderek neveléséről valő rendszeres gondoskodás elválaszthatatlan részévé váljék. A dolgozók tanulmányai társadalmi ügy és ezért helyes lesz, ha ez év szeptemberétől új alapokra helyezzük és oktatási rendszerünkben biztosítjuk számára azt a helyet, amely jelentőségéhez mérten megilleti. Ennek érdekében megfelelő terveket kell kidolgozni, múlhatatlanul szükséges intézkedéseket kell tenni az egyes minisztériumok hatáskörében, üzemeinkben és szövetkezeteinkben, a szakszervezetekben és az ifjúsági szövetségben, mindenekelőtt, pedig iskoláinkban. * • • Elvtársak, iskolaügyünk szakaszán szervezési és pedagógiai intézkedéseink arra irányulnak, hogy oktatásügyünk tartalmát 1965-ig alapjában megváltoztassuk. A további években megteremtjük annak a feladatnak az előfeltételeit, hogy ifjúságunk túlnyomó részének középiskolai képzettséget biztosítsunk. Bonyolult fejadatokról van szó, ezért a legnagyobb felelősségtudattal kell eljárnunk. Célszerűen meg kell szerveznünk számos probléma vizsgálatát, megfontolt intézkedéseket kell tennünk és nem szabad megengednünk, hogy komolyabb hibák és fogyatékosságok lépjenek fel, különösképpen pedig hogy e változások megzavarjak az iskola munkájának rendes menetét. Ugyanakkor azonban látnunk kell, hogy sürgős feladatokról van szó, amelyek megoldásra érettek és amelyeket nem halogathatunk, mert különben elmaradunk az élet mögött. A kötelező iskolalátogatás 9 évre való meghosszabbítását 3 esztendő alatt valósítjuk meg. 1961-ben tehát a 8. évfolyamot végző valamenynyi diák tovább folytatja tanulmányait az alapfokú iskola 9. osztályában. Az összes eddigi 11 évfolyamos középiskola átváltoztatását 12 évfolyamos iskolákra — amelyekben a diákok gyakorlati termelőmunkát is végeznek — ugyancsak három év alatt hatjuk végre. A szakiskolákban már az 1959 — 1960-as iskolaévben átdolgozzuk, a a tanterveket és tananyagokat olyan értelemben, hogy közelebb hozzuk az élethez és a gyakorlati munkához s megteremtjük annak előfeltételeit, hogy a következő esztendőkben főleg a legfontosabb szakiskolákra egyre nagyobb mértékben legalább egyesztendős előzetes termelési gyakorlattal rendelkező diákokat vegyünk fel. A tanonciskolákat illetőleg helyes lesz, ha arra törekszünk, hogy a tanítás színvonala fokozatosan javuljon és hogy ezeknek a.z iskoláknak végzett hallgatói magasfokú szakképzettség mellett egyre széles bbkörű általános műveltséggel bírjanak. Ezzel kapcsolatban szeretnék foglalkozni azokkal a vita során elhangzott megjegyzésekkel, amelyek négy évfolyamos tanonc-szakiskolák létesítését javasolták. Ezekben az iskolákban a tanoncoknak a szakmunkásképzettség mellett középiskolai képzettséget is kellene nyerniök. Elsősorban a tanonc-szakiskolák tanítói javasolták ezt. Hát igen, ez az út első pillantásra nagyon is csábító. Mégis úgy vélem, hogy helyesebb, ha nem hosszabbítjuk meg fölöslegesen a tanonc-szakiskólák tanulmányi idejét. Látnunk kell, hogy az új kilencéves iskolákból az üzemekbe általában sokkal jobban felkészült fiatalság kerül majd, mint a múltban, s azt, hogy állásban levő dolgozók oktatására szolgáló széleskörű iskoláhálőzat kiépítésével megnyitjuk a további képzettség megszerzésének útját mindazok számára, akiknek erre szükségük van és érdeklődnek iránta. Néhány főiskolánkon az 19591960-as iskolaévtől kezdve megkezdik a diákok termelési munkájával kapcsolatos oktatást. A létrehozott előfeltételek szerint az új oktatásmenetre további főiskolák is áttérnek oly módon, hogy a főiskolai oktatás átépítését 1960-ig befejezzük. Iskolaügyünk messzemenő tartalmi és rendszerbeli változásai természetesen fokozott költségeket igényelnek. Hfsz csupán a 9 évfolyamos iskolára való áttérés kb. 9600 új tanítót kíván. Az új 9. osztályok céljaira több mint 6 ezer tanterem szükséges. Csupán ezek az intézkedések belátható időn belül kb. másfél (Folytatás a 10. oldalon) ÜJ SZŐ ¥ * 1959. április 22.