Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-24 / 112. szám, péntek

A kommunista szellemben való nevelésért és oktatásért (Folytatás a 7. oldalról) munkában és sokrétű életszemlélete van. A főiskolákra való felvételnél következetesen előnyben részesítjük a termelési gyakorlattal rendelkező tanulókat. Elvben érvényesíteni kell ezt az alapelvet a társadalom tudományi főiskolákon is. Különös figyelmet kell szentelnünk azoknak a hallgatóknak, akik rendkívüli tehetségről tesznek tanúságot egyes szakokon, főleg a természettud'jományokban. Ezzel összefügg a tanulmányok bizonyos megkülönböztetése a főiskolákon, főképp a technikai és természettudományi főiskolákon. A tapasztalatok már ma azt matatják, hogy a termelőerők továbbfejlesztése az új, magasabbfokú technika alapján megköveteli majd az üzem azon részének lényeges bővítését, amelyben a kísérleti laboratóriumok, konstrukciós irodák stb. vannak. Ezzel számolniok kell a főiskoláknak is s a kádereket úgy kell előkészíteniök, hogy egyrészt biztosítva legyen a tudományos kutató munka az üzemekben és egyúttal teljesen biztosítsák az üzem irányítását, amely egyre inkább automatizálva lesz. A termelőerők fejlődése megköveteli, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a kádernevelésre, főképp a automatizálás és telemechanika, a rádiómechanika, a vegyi technológia, az atomenergia békés felhasználása, az építészet és a mezőgazdaság szakaszán. A tanítók jobb előkészítése érdekében A főiskolai tanulmányok rendszerének átszervezése lényeges változtatásokat követel meg mind a hallgatók, mind a tanítók körében végzett eszmei és politikai nevelőmunka terén is. Ami a diákok nevelését illeti, azokból a jó tapasztalatokból kell kiindulni, amelyekkel a főiskolák eddigi munkája alapján rendelkezünk. Arról az alapelvről van szó, hogy minden téren fejlett, politikailag tevékeny és szakmailag tehetséges dolgozókat neveljünk, akiket az egész tanítói kollektíva és az iskola társadalmi szervezetei nevelnek. A főiskoláknak e nevelési problémáira egyre nagyobb gondot fordítunk. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni a főiskolai hallgatókmarxista-leninista nevelésének jelentőségét, amit a főiskolákon még mindig nem értékelnek kellőképpen. A marxizmus-leninizmus tanulmányozásához gyakran úgy közelednek, mint bármily más tárgy tanulásához, néha még így sem. Míg a szaktárgyak tanulmányozá• sát szükségszerűen egybe kell kapcsaim a gyakorlattal (pl. a vegytan tanulmányozása elképzelhetetlen laboratóriumi munka nélkül), a marxizmus-leninizmust, a mi tanunkat, amely felöleli a társadalom egész óriási átalakulásának törvényszerűségét és amely kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja minden ember életét, a főiskolákon mint száraz könyvanyagot tanulmányozzák. / Minden ember s főképp a fiatal ember csak akkor képes teljesen megérteni a marxizmust-leninizmust, ha annak tanulmányozását egybekapcsolja a gyakorlati politikai munkával, ha a marxizmust-leninizmust kezdettől fogva olyan elméletként fogja fel, amely a világot nemcsak magyarázza, hanem ugyanakkor célul tűzi ki a világ gyakorlati átalakulásának megvalósítását. A főiskolákon folyó nevelésnek politikai nevelésnek kell lennie és a tudományos világnézet megszilárdulására kell vezetnie. Ezt akkor érjük el, ha a marxizmus-leninizmus tanulmányozását egybekapcsoljuk az élettel, az időszerű politikai történéssel és ha azt a szaktanulmányok oszthatatlan részének minősítjük, amelyeknek a marxizmus-leninizmus a világnézeti módszertani alapja. Az iskola átszervezése az eszmei és politikai nevelőmunka problémáinak körébe új elemeket hoz. Az iskolának az élettel, a munkával és termeléssel való egybekapcsolása lényegesen fokozza az iskolán kívüli környezet nevelő hatását. Azoknál a hallgatóknál, akik alkalmaztatásuk félbeszakítása nélkül folytatják tanulmányaikat, az iskolán kívüli környezet hatása teljes túlsúlyba kerül. A társadalmi gyakorlat környezete mindig új, haladó, de egyben régi és elhaló elemeket is tartalmaz. Az iskolának a gyakorlat e két oldala visszatükröződésével a hallgatók nevelésénél számolnia kell. A haladó elemeket teljesen ki kell használnia és a hallgatókat tevékeny harcra kell vezetnie a maradi és elévült elemek ellen. A főiskolák végzett hallgatói, akik már tanulmányaik folyamán gazdagabb termelési és élettapasztalatokat nyernek, mint eddig, sokkal ügyesebben és rövidebb idő alatt dolgozzák be magukat és felelősségteljesebb feladatokra alkalmasak. A dolgozókkal való kapcsolat tanulmányaik folyamán az iskolát befejező tanulót sokkal jobban előkészíti a politikai munkára és a közéleti társadalmi tevékenységre is. Mivel a főiskolákra idősebb és tapasztaltabb hallgatók jönnek,, megnövekszik a hallgatók igényessége a tanítóval szemben is. Hogy a tanító ne maradjon le, szorosabban egybe kell forrnia a nép életével, jobban meg kell ismernie azt a környezetet, amelyben hallgatói dolgoznak. Az iskolaügyünkben eszközölt változtatások nem nélkülözhetik valamennyi fokú és fajtájú iskola tanítóinak lényegesen jobb előkészítését sem. A szükségleteknek és az iskolákra háruló feladatoknak megfelelően kidolgozták és jóváhagyták a tanítók és egyéb ne-'elő dolgozók oktatása és színvonaluk további emelése új rendszerének elveit. A tanítók előkészítését úgy szervezzük meg, hogy az óvodák tanítónői négyéves pedagógiai szakiskolában nyernek oktatást a kilencéves iskola után, az alapfokú kilencéves iskola tanítóit 3 — 4 éves tanintézetekben képezzük ki, a tizenkétéves iskola elvégzése után és a másik ciklus iskoláinak tanítóit az eddigi főiskolákon. A fokozott tanítószükségletet a kilencéves iskola 6-9 osztályai számára, amely a kötelező kilencéves iskolalátogatás bevezetése következtében állott elő, távtanulás útján biztosítjuk. Az az elv érvényesül, hogy a jövőben a 6—9 évfolyam számára az elsőfokú gyakorlattal rendelkező tanítók nyerjenek képesítést. A pedagógiai intézetekben folytatott tanulmányok, a szakképzettség távtanulással való növelése és a rendszeres postgraduális tanítói tanulmányok ugyan a tanulmányi idő meghosszabbítását jelentik, de ugyanakkor a tanító képzettségét főiskolai jellegűvé teszik úgy, ahogy erre a tanítók a múltban törekedtek. A tanítói képesítés új rendszere 1959 szeptemberében lép életbe. A távtanulmányok irányításával a tanítók távtanulmányi intézeteit bízzák meg, Ezeket az intézeteket egyes egyetemekhez csatolják. A tanítók távtanulmányait a kerületi pedagógiai intézeteken szervezik, hogy a tanítók könnyebben juthassanak a konzultációkra és szemináriumokra. A pedagógiai .intézetek létesítésével valamennyi kerületben a kerületeknek lehetővé teszik, hogy közvetlen hatást gyakoroljanak a tanítói káderek kiválasztására és elhelyezésére. A döntő szempont azonban nem a szervezeti forma, hanem a tanítói képzettség tartama lesz. A tanulmányokat az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell egybekapcsolni a gyakorlattal. A jövő tanítója és nevelője tanulmányai folyamán az edginél hosszabb időt fog szentelni az iskolákban végzett gyakorló tanítói és nevelőmunkának. Fontos kérdés az új politechnikai és szaktárgyak tanítóinak előkészítése a magasabb típusú iskolák számára. A technikai tárgyakat tanító tanítóknak sokoldalú segítséget kell nyújtani. E téren nagy feladat hárul kerületi pedagógiai intézeteinkre és a pedagógiai kutatóintézetekre, hogy idejében és jól, megszervezett tanfolyamokkal előkészítsék a tanítókat az új tanítási módszerre. Főképp azok a fiatal tanítónők és tanítók, akik kézimunkát és a termelés alapjait fogják tanítani, kell, hogy kötelességüknek tartsák a megfelelő képesítés megszerzését. Teljes elismerést és támogatást érdemelnek azok a tanítók, akik nem kímélik idejüket, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek az üzemekben és így egészítik ki pedagógiai felkészültségüket. Ezen a téren már jó példáink vannak. Számos tanító az ipariskolák és vállalatok műhelyeiben sajátítja el a technikai minimumot. Például a Sezimové Ostí-i Kovosvit qemzeti vállalat a tanítók számára 2-3 éves tanfolyamokat rendez közvetlenül az üzemben. Kétségtelen, hogy ezek a tanítók a legjobban hozzájárulnak majd az élet és az iskola egyre szorosabb összekapcsolásához. Nagyon komoly kérdés a tanítók helyes kiválasztása, politikai színvonaluk és pedagógiai tudásuk. A tanítók kezében van a társadalom legértéksebb tulajdona — gyerme.keink. Ezért teljesen érthető, hogy számunkra mérhetetlenül fontos a tanítók helyes kiválasztása, helyes politikai, pedagógiai és szakmabeli előkészítése. Nem tűrhetünk meg az iskolákban rossz, hanyag tanítókat, akik közömbösek nagy hivatásuk iránt. E&el szemben a jő tanítókat minden téren támogatnunk kell. Az ^tóbbi * években -lényegesen nôvekeÄtt a nők száma a tanítók körében. Ez helyes, mert a tanítói hivatás a nők számára alkalmas és számos tanítónő a legjobb nevelő dolgozók közé tartozik. Ezzel egyidejűleg azonban látnunk kell, hogy a tanítói hivatás, jóllehet a nők túlsúlyban lesznek benne, megkövetel megfelelő számú férfierőt is valamennyi fajtájú és fokú iskolán. A tanítók iskolarendszerünk átszervezésének megvalósításában döntő szerepet fognak játszani. Sok függ attól, hogy elsősorban ők értsék meg helyesen mindazon intézkedéseket, amelyeket megvalósítunk. Ez fokozott ideológiai munkát követel meg az iskolákon, amely lehetővé teszi a tanítóknak, hogy megértsék a XI. kongresszus határozatainak mélységes értelmét, hazánk szocialista építése befejezésével kapcsolatos valamennyi kérdést, hogy megértsék azokat a vivlágtörténelmi célokat, amelyeket az SZKP XXI. kongresszusa tűzött a szovjet nép elé és az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom elé. A szocialista tanítók működése aaonban nem korlátozódik csupán az iskolára. A tanító hivatásának oszthatatlan részét képezi kulturális, politikai, közéleti tevékenysége is. A gyakorlat megerősíti, hogy az iskola egybekapcsolása az élettel emeli az iskola politikai tevékenységének színvonalát is. A falusi iskolák tanítói sokkal nagyobb mértékben vesznek részt a politikai és közéletben és ez a falusi iskolákat sokkal közelebb hozza az élethez, mint a nagyvárosok iskolái. Különösen szemléletes ez a fogyatékosság Prágában, ahol a tanítók túlnyomó többsége mindeddig távol áll a'társadalom kulturális és politikai életétől. Emellett - tekintettel a falvainkon végbemenő nagy átalakulásokra — a falvakon sem elégedhetünk meg a jelenlegi állapottal. Iskolarendszerünk átszervezése kérdéseinek megoldásába teljes mértékben be kell kapcsolódnia tudományunknak is. Szamos tudományos pedagógiai dolgozónk a népi demokratikus állam fennállásának egész ideje alatt segíti a szocialista iskola és nevelés feljődését. Tanulmányozzák a szovjet pedagógiai tudomány eredményeit és azok alkotó érvényesítésére törekszenek a mi iskoláink feltételei között Emellett helyes az, hogy felhasználjuk haladó iskolai és pedagógiai örökségünket, főképp Komenský művét, valamint a múlt haladó hazafias tanítóinak munkáit és tapasztalatait. Ennél a munkánál a nevelési problémák komplex mivoltából kell kiindulni. Iskoláink problémája, a szellemi és fizikai munka kapcsolatának problémája nemcsak a pedagógia ügye, hanem kiterjed számos tudományos területre. Ez a munka ökonómiájának, a bölcsészetnek, a lélektannak, a biológiának, fiziológiának, higiéniának ügye is. E probléma nagy társadalmi jelentőségénél fogva megérdemli, hogy a tudományos intézmények egész sora egybehangolt együttműködésének tárgyát képezze. Nyíltan meg kell mondani, hogy a tanítás és a diákság termelőmunkája egybekapcsolása problémájának gyakorlati megoldásához pedagógus tudósaink mindeddig nagyon kevéssé járultak hozzá. E szakasz dolgozói lemaradtak a társadalmi pedagógiai gyakorlat szükségletei mögött. Bár elegendő pedagógiai tudományos és kutatóintézetünk van nagyszámú szakképzett dolgozóval, az eddigi eredmények mégis elégtelenek. E téren is megnyilvánul tudományunk általános fogyatékossága — a szocialista építés befejezése gyakorlati szükségleteitől való jelentős elszakadás, a gyakorlati szükségletektől és az iskolákban folyó pedagógiai munkától való elszakadás. Míg az iskolákban működő pedagógusok az iskolaügyünk átszervezésével kapcsolatos alapvető kérdések tudományos megoldását óhajtják, a pedagógiai tudomány még nemrégen is csupán nagyon szűkkörű, az iskolai gyakorlat számára kevéssé jelentős kérdések megoldására szorítkozott. Számos pedagógus tudós munkáját pozitivista kísérletezés terheli, a részletek taglalása, a szélesebbkörű általánosítás mellőzése, valamint az irányok és utak kitűzésének mellőzése terheli. A pedagógiai tudomány nincs céltudatosan és rendszeresen irányítva, sem egybehangolva. E helyzetben javulást ígér a koordinációs bizottság létesítése a Csehszlovák Tudományos Akadémia mellett. E bizottság fő feladata az, hogy az iskola és a termelés közötti kapcsolat problémája elveinek elméleti kidolgozását irányítsa. E feladatok teljesítése azonban rendszeres segítséget és ellenőrzést követel meg az Iskola- és Kulturálisügyi Minisztérium részéről, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöksége részéről, s megköveteli az illetékes pártszervek gondoskodását. III. Tovább kell bővíteni a dolgozók széleskörű közeledésének lehetőségét a műveltséghez és kultúrához Amikor a nevelésről és oktatásról beszélünk, nemcsak a gyermekekre és az ifjúságra gondolunk, hanem egész társadalmunkra, a dolgozók legszélesebb rétegeire. Kétségtelen - s ez így lesz a jövőben is — hogy a nép alapműveltségét és magas kulturális színvonalát elsősorban az iskolának és a fiatal korban történő iskolai nevelésnek kell biztosítania. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a fejlődő tudomány és technika egyre jobban megelőzi a gyakorlatot, főképp az iskolai gyakorlatot. Ezért a kommunista társadalomban az embernek nem lesz és nem lehet elegendő az, amit az iskolában vagy a tanoncidő alatt sajátított el. A legjobban megszervezett iskolalátogatás vagy tanoncidő - legyen bármilyen hosszú is — csupán az életre való felkészülés alapját képezheti. Ezt már ma megerősíti a legtöbb munkahely tapasztalata. Mindenütt, ahol ezt nem értik meg, és kevéssé gondoskodnak a dolgozók további szakképzéséről, számos fogyatékosságra kerül sor a termelésben, nem használják ki a meglevő technikát és nagy nehézségekbe ütközik az új technika bevezetése ami kedvezőtlenül tükröződik a munkatermelékenység alakulásában. A jövőre gondolva valamennyi munkahelyen olyan feltételeket kell teremteni, hogy minél több dolgozó rendszeresen művelődhessen és képes legyen elsajátítani az egyre fejlődő technikát. Bár a fő figyelmet a dolgozók technikai szakképzettségének biztosítására, s arra fordítjuk, hogy egyre többen szüntelenül tökéletesítsék szaktudásukat és további hivatásokra készüljenek fel, ugyanakkor szem előtt kell tartanunk a szocializmus és kommunizmus emberének sokoldalú fejlődését. A dolgozóknak a gazdaság irányításában való növekvő részvételével együtt fokozódik részvételük a szocialista kultúra és társadalmi élet többi területének fejlesztésébén, a dolgozók egyre nagyobb mértékben vesznek részt valamennyi államügy irányításában. Ezért meg kell teremteni a feltételeket arra, hogy az emberek gyarapíthassák ismereteiket a legkülönfélébb tudományos, kulturális és művészeti területeken s érdeklődésük és tehetségük szerint szabad idejüket, amely a munkaidő fokozatos lerövidítésével egyre jobban növekszik, nemes módon használhassák ki saját javukra, az egész társadalom javára. Ezért nagyon fontos, hogy a dolgozók oktatása továbbfejlesztésének kérdését az egész társadalom sokoldalú fejlődéséből származó ezen szélesebb szemszögből oldjuk meg. Lenin már a múlt század végén rámutatott, hogy a tanítás és oktatás termelőmunka nélkül, a termelőmunka pedig a vele párhuzamos tanulás és művelődés nélkül nem emelkedhetik arra a magasságra, amelyet a technika jelenlegi színvonala és a tudományos ismeretek állapota megkövetel. Ezekből a lenini gondolatokból, életünk szükségleteiből indult ki a XI. kongresszus is, amikor elénk tűzte annak a lehetőségnek további bővítését, hogy a dolgozók nagymértékben hozzáférhessenek a művelődéshez és kultúrához. És erről főleg azzal kell gondoskodnunk, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben és sokkal hatékonyabban kifejlesszük a dolgozók oktatásának valamennyi módszerét az üzemek, a társadalmi szervezetek és az iskolaigazgatóságok szervezésében. Hogy ennek dolgozóink is tudatában vannak, arról nemcsak a tudomány és a technika új felfedezései iránti páratlan érdeklődés tanúskodik, hanem a -különféle iskolákban és tanulmányi formákban való növekvő részvétel is. A dolgozók nagy részvétele az üzemi munkaiskolákban, a vállalati technikai iskolákban, az esti iskolákban, a távtanulás és extern tanulási formákban, az általános műveltséget adó iskolák, a szakiskolák és főiskolák keretében természetesen már a mai szocialista rendszer és a kapitalizmus közötti különbségből következik. A kapitalizmus idejében hazánkban csak kivételes eset volt, amikor a dolgozó alkalmazása mellett letette az érettségit. Most csupán az idei iskolaévben 4673 dolgozó iratkozott be a tiz'enegyéves iskolák legfelső évfolyamaiba. Az ipariskolákban alkalmaztatásuk félbeszakítása nélkül összesen 34 339 dolgozó, a gazdasági iskolákban 9599, a műszaki, mezőgazdasági és erdészeti iskolákban 3606 s az egészségügyi 'skolákban 2692 dolgozó tanul. Az 1958-1959-es iskolaévben az ipariskolák első évfolyamának valamennyi tanulója közül 43,3 "százalék alkalmazotti viszonyban van, a gazdasági iskolák tanulóinak pedig 37,8 százaléka van állásban. A főiskolákon az alkalmaztatás mellett folytatott tanulmányokat úgyszólván valamennyi szakon bevezették. Az idén azon dolgozók száma, akik főiskolai tanulmányokat végeznek alkalmaztatásuk mellett, elérte a 20 903-at. • 1957-ben csupán a Nehéz és Altalános Gépipari Minisztérium üzemi munkaiskoláiban 166 922 dolgozó végzett különféle tanfolyamokat. Közülük 44 462 munkás ért el magasabb minősítést, 5134 munkás tanult, 67 620 munkás végzett olyan tanfolyamot, amely emeli a technikai színvonalát és 49 706 technikai és adminisztratív dolgozó vett részt oktatáson. Arról, hogyan értékelik dolgozóink a tanulás jelentőségét, hogyan becsülik meg azt a lehetőséget, amelyet társadalmunk nyújt nekik, Terner elvtárs, az A. Sz. Popov technikai kutatóintézet rádiőmechanikusa és technikusa a következőket mondja: „Kitanultam rádiómechanikusnak. Munkámban fokozatosan tökéletesítettem tudásomat. Idővel azonban arra a felismerésre jutottam, hogy képzettségem növelése, szakmám elméleti alapjainak behatóbb megértése nélkül lemaradnék. Ezért nagy örömmel üdvözöltem azt a lehetőséget, hogy elvégezhetem a tizenegyéves iskolát. Különösen a matematikai és fizikai elméleti ismeretek nagyon jól kiegészítették gyakorlati tapasztalataimat. Teljesíteni tudtam néhány olyan kisebb fejlesztési Madatot, amelyek megoldására azelőtt nem merészkedtem volna. Különösen most, amikor távtanulmányt folytatok a főiskolán, érzem igazán, mily biztonságot a szabadidőm jó felhasználásán érzett elégedettséget nyújt számomra a tanulás." Meggyőződésünk, hogy nagyra kell becsülnünk azon dolgozók törekvését, akik műveltségük és szakképzettségük növelésére törekednek. További önművelődésüket nem lehet csupán személyes érdeklődésük ügyének tekinteni, hanem a társadalom iránti jól felfogott kötelességüknek kell minősítenünk azon társadalom iránt, amely maga elé tűzte a szocializmus és kommunizmus nagy célját. (Folytatás a 9. oldalon) ÜJ SZÖ 8 * 1959. április 24. 1