Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-24 / 112. szám, péntek

A kommunista szellemben való nevelésért és oktatásért (Folytatás a 6. oldalról) fiatal munkások és szövetkezetesek. Az említett iskolák munkája, tartalma és megszervezése is kell, hogy ennek megfeleljen. A dolgozók középiskoláin — melyek rendszerint három évesek lesznek —, a tanulás megszervezését a iiallgatók munkakörülményei, valamint előzetes általános és szakképzettségük határozzák meg. Az oktatás során olyan módszereket és formákat kell választani, melyek a szokások és a további önképzés képességeinek kialakítását, az ismeretek öntudatos elsajátítását, a dolgozók aktív tevékenységét és elsősorban azt eredményezik, hogy a szerzett ismereteket alkotó módon fel tudják használni munkahelyükön, az üzemben, az EFSZ-ben és általában az életben. Jelentős helyet kell kijelölni a tanulók önálló munkájának, mely a tanítók vezetésével történik, továbbá a laboraíóriumi gyakorlatoknak. Az előadások legyenek áttekinthetők és tömörek, s a tanítási órákon kívül csoport- és egyéni konzultációkat is kell végezni. Az oktató-nevelőmunkában jelentős mértékben ki kell használni a kirándulásokat, bizonyos tárgykörökben rendezett beszélgetéseket, konzultációkat stb. A szóban forgó Iskolák sikeres elvégzése érdekében kedvező tanulási feltételeket kell teremteni a tanulók számára, foglalkozásukban be kell vezetni a rövidebb munkanapot vagy munkahetet. Kellő tapasztalatot kell szereznünk ezeknek az iskoláknak az építésére és sikeres fejlesztésére, és ezért helyes, ha már a jövő tanévtől kezdve minden kerületben egy — vagy két ilyen iskolát létesítünk. A szakiskolák és a tizenkétéves iskolák Az ifjúság 15-éves életkora után a nevelésének további fontos részét képezik a szakiskolák. Fő feladatuk a közép-, műszaki, gazdasági, egészségügyi és más káderek képzése. Kellő terjedelmű általános és politechnikai képzettséget is nyújtanak a tanulóknak. Ezek az iskolák 2—4 évfolyamúak és ha érettségivel végződnek, teljes középiskolai végzettséget adnak. Fontos feladat, a szakiskolai oktatásnak és a tanulók termelőmunkájának az eddiginél még szorosabb egybekapcsolása. A műhelyekben végzendő oktatás fokozása is hozzájárul ehhez, mivel a tanulók már termelőmunkát fognak végezni. Hozzájárul ehhez még az irányított kötelező szünidei gyakorlat bevezetése. A nem termelési jellegű szakiskolák oktatásába is bevonjuk a társadalmilag hasznos munkát. A tanulók szakiskolákba való felvételénél előnyben részesülnek azok, akik már bizonyos termelési gyakorlattal rendelkeznek. A szakiskolákban a jövőben szélesebbkörű, s az eddiginél kisebb lesz a szakosítás. A szakiskolák átszervezése sikerértek egyik fő feltétele a tantestületek fokozatos megerősítése politikailag és szakmailag fejlett mérnökökkel, akiknek iskolai munkája szervesen egybekapcsolódik a szakiskola jellegének megfelelő üzemben végzett munkával. Most még néhány szót az általános műveltséget nyújtó középiskoláról, azaz a tizenkétéves iskolákról, helyzetükről és egyes problémájukról. Az általános műveltséget nyújtó termelési oktatással egybekötött politechnikai iskola típusáról van szó. Az ifjúság teljes középiskolai képzettséget nyer és képesítési alapot a szakmunkára. A szóban forgó iskola egyik feladata a főiskolai tanulásra való előkészítés. A végzett növendékek ugyanakkor gyorsan elsajátíthatják a műszaki középkáderek szakképesítését különleges szaktanfolyamok keretében, felvehetők az üzemek mellett létesült szakosított gyakorlati tanfolyamokra, vagypedig közvetlenül munkába léphetnek a népgazdaság és a kultúra valamely ágazatában. Tizenöt ilyen típusú tizenkétéves iskolán folytatott oktatással kapcsolatban szerzett eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy megkezdhetjük az összes tizenegyéves iskoláknak termelési oktatással egybekötött tizenkétéves iskolákra való fokozatos átépítését. Annak ellenére, hogy még egy év sem telt el az említett iskolák munkájának megkezdése óta, eddig nagyon szép eredményeket értek el. Már a létesítésükkel kapcsolatos előkészület kedvező visszhangot váltott ki a szülők és a nagyközönség körében. A 12-éves iskolákkal kapcsolatban állő üzemek és EFSZ-ek nagy megértést tanúsítanak az új ügy iránt, anyagi segítségben részesítik az iskolákat. A tanulók nagy érdeklődést tanúsítanak a munka Iránt, felelősségérzettel tekintenek rá, szívesen végzik és javul a munkaerkölcsük. Az említett iskolák tapasztalata igazolja, hogy a tanulók üzemi vagy mezőgazdasági munkája jó hatással van a többi tárgyak oktatására is és elősegíti a tanulók általános előmenetelének javulását. A tizenkétéves iskolák tantermében számítunk a tanulók termelőmunkájának heti 1 — 2 napi terjedelmű bevezetésére, esetleg a tanév végén vagy elején, a szünidő bizonyos kisebb részét is beleértve, végzendő néhányhetes termelőmunkára. Ezenkívül a tanulás megfelelő diferenciálásával a tizenkétéves iskolák tanulói jelenleg jelentős időbeni megterhelése kérdésének megoldását is megkönnyítjük. Noha a tanulás és a testi munka célszerű váltakozása lényegesen csökkentheti a tanulók fáradságát, hátra van még az iskolán kívüli érdekkörök, a CSISZ-ben végzett közérdekű tevékenység kérdése, az önkéntes testnevelésben való részvétel stb. kérdése. E szempontból is célszerű lesz, hogy az iskolaigazgatóság gondosan fontolja meg a tanulók heti órarendje ésszerű beosztásának lehetőségét és minden megfelelő pedagógiai és szervezési intézkedést használjon fel erre. A termelés alapjai tárgyát átmeneti időre bizonyos terjedelemben az 1959-1960. tanévtől kezdve az eddigi 11-éves iskolákban is bevezetjük. A termelőmunkával egybekötött tizenkétéves iskolák létesítése természetesen kellő munkaalkalom biztosítását igényli a tanulók számára, megköveteli a munkajogi viszony és a munkabiztonság kérdéseinek megoldását, a termelési gyakorlat oktatóinak a szakképzett üzemi munkások soraiból való biztosítását, díjazásuk módjának megoldását stb. Az a tény, hogy iskoláink 68 százaléka már saját, noha szerény iskolai műhellyel, 56 százaléka pedig saját földterülettel rendelkezik, bizonyítja, mi mindent érhetünk el iskolarendszerünkben, ha az iskolát a nagyközönség ügyévé tesszük. E nagy siker nemcsak a tanítók, iskolaigazgatók, iskolaigazgatóság, a szülők és iskolabarátok szövetségének érdeme, hanem védnökségi üzemeink, munkásaink és szövetségeseink megértése és aktív segítsége is megnyilvánul bennük. Sok bizonyítékot is hozhatunk fel erre. A strakonicei motorkerékpárgyár lényeges segítséget nyújtott az ottani tizenkétéves iskola műhelyének, berendezésénél. Bizonyos szerszámgépeket kölcsönzött, melyeknek jó karbantartására az iskola szerződést kötött az üzemmel. A trutnovi Lenka Textilgyár kézi szövőszékeket adományozott a védnöksége alatt álló iskolának, kiegészíti az iskolai műhely berendezését, karbantartói gondozzák a szerszámokat stb. Ilyen együttműködés bontakozott ki már számos iskola és szövetkezet között. Az üzemek segítsége ma már nemcsak anyagi támogatásra korlátozódik, hanem sok esetben az üzemek oktatóikat küldik ki az iskolákba a műhelygyakorlatok irányítására, lehetővé téve a tanítók üzemi gyakorlatát stb. Az üzemek dolgozói részt vesznek például a munkásmozgalom történetéről, munkájukról rendezett iskolai beszélgetéseken. A tantestületek viszont pedagógiai propagandát szerveznek az üzemekben. Az iskola és az üzem vagy szövetkezet együttműködése a CSISZszervezeteket is közelebb hozza, melyek közös akciókat, például kirándulásokat, színelőadásokat rendeznek, testnevelést és sportot űznek, egyes esetekben pedig a közös munkahelyeken apró termelési feladatokat is teljesítenek. A Výroba a škola (Termelés és iskola) című folyóirat jó segítséget nyújt az iskolák munkájában. A tanítók értékes tanulságot merítenek belőle és kölcsönösen kicserélik munkatapasztalataikat. A gyermeknevelésben jelentős szerepet játszik a család. Éppen a családban részesülnek a gyermekek az első nevelésben. A szülők mindennapi közvetlen hatásukkal, személyes példájukkal, nézeteikkel és életmódjukkal egészen felnőtt 'korukig hatnak gyermekeikre. A szülők munkaviszonya, részvétele a közéletben, viszonya rendszerünkhöz és a szocializmushoz, hatással van a gyermekekre és később befolyással van életszemléletükre. Boldogok azok a gyermekek, akik már a családban elsajátították a jó munkaviszonyt, különféle ügyességekre tettek szert, megtanultak kitartón és önállóan dolgozni. Azok a szülők, akik nem késztetik gyermekeiket munkára, akik kiszolgálják a gyermekeiket és öntevékenység nélkül mások munkájából való élősködésre tanítják, rosszul nevelik gyermekeiket, mert azok az emberek, akik nem tudnak dolgozni, nem találják meg a boldogságot társádalmunkban. Meg kell mondanunk azt is, hogy a szülők érdeklődése a közélet iránt, részvételük a közéletben, pozitívan befolyásolja gyermekeik társadalmunk iránti viszonyának kialakulását és jó érvényesülésüket az életben. A szülők erkölcsi szempontból is gyermekeik példaképei. Kölcsönös viselkedésük, viszonyuk másokhoz, kötelességeikhez, a köztulajdonhoz, elkerülhetetlenül hat gyermekeik cselekvésére és viselkedésére is. Fontos, hogy a családi nevelés teljesen összhangban álljon a szocialista iskolánk nevelésével. Társadalmi rendszerünkben törvényszerű jelenség, hogy a társadalom egyre jobban fokozza a gyermekekről való szakképzett gondoskodását. • Jelentős fejlődést könyveltek el óvodáink. Ma 6307 óvodánk, azaz 1643-al több van, mint 1948-1949ben. Az óvodásgyermekek száma 262 146, tehát 56 730-al több, mint tíz évvel ezelőtt. Általában elmondhatjuk, hogy a három és hat év közötti gyermekek egyharmada látogatja az óvodákat. A szülők nagy érdeklődése gyermekeik óvodái iránt azt bizonyítja, hogy ez a típusú nevelőintézmény jelentős szerepet tölt be a szocialista nevelés rendszerébe. Fokozatosan tovább kell bővíteni hálózatukat és ugyanakkor irányt kell vennünk, hogy a szakszervezetek gondoskodásával illetve támogatásával üzemek mellett létesüljenek óvodák. Itt is helyén való beszélni a gyermeknevelés és az élet közeledéséről, noha a munkamódszerek érthetően eltérő jellegűek az iskolai munkától. Jól cselekszenek azok a tanítónők, akik a mezőre, kertbe, építkezésekre viszik sétálni a gyermekeket, beszélnek velük a felnőttek munkájáról és támogatják ösztönszerű vágyukat, hogy gyermekjátékokban utánozzák a felnőttek munkáját. * A gyermek természetes cselekvésvágyának támogatása már zsengekorban jól megszervezett játékkal, egész jövőbeni fejlődés helyes alapjainak lerakását jelenti. Másik, nálunk már a szilárdan gyökeret vert és a családnak a gyermeknevelésben nagy segítséget jelentő nevelési intézmény, a napközi otthon. Méltán látjuk bennük a társadalom gyermeknevelésről való jövőbeni általános gondoskodásának csíráját. Munkaszínvonalunk emelésének egyik útja a nevelők szakképzettségének fokozásáról való gondoskodás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy háztartásbeli nőket is meg lehet nyerni a napközi otthonokban végzendő munkára. Azokat, akik bensőséges szeretetet táplálnak a rájuk bízott gyermekek iránt és a gyermekekkel való foglalkozásukban jő eredményeket érnek el, teljes mértékben támogatni kell pedagógiai szakképzettségük kiegészítésére irányuló aktív érdeklődésükben, tanfolyamokat kell szervezni számukra és mindenfajta segítséget meg kell adni nekik. A napközi otthonok elsősorban attól az iskolavezetőségtől követelnek közvetlen, állandó segítséget, mely mellett létesültek. Megfontolandó a napközi otthonok megszervezése és általános munkája. Kezdeményezően keresni kell az olyan kérdések megoldását, mint amilyen a különböző korú tanulókról való elkülönített gondoskodás, a nevelőmunka színvonalának emelése, a 6 — 9 évfolyamú tanulók napközi otthonai vonzóerejének fokozása. A napközi otthonok nem korlátozódhatnak csak arra, hogy a szülők foglalkozása idején csupán őrzik gyermekeiket. Sokkal inkább át kell venniük a felelősséget a tanulók iskolán kívüli általános neveléséért, szabad idejük célszerű kihasználásáért. Nem volna szabad, hogy kívül álljanak a szülők és iskolabarátok szövetségein, valamint a CSISZszervezeteken és pionírcsoportokon. A bennlakásos iskolákat illetően helyes lesz, ha iskolaigazgatőságunk és pedagógia-tudományunk kellő figyelmet szentel nekik. Abból indulunk ki, hogy a második ciklus különféle iskolái mellet sok diákotthonunk van. 519 ilyen diákotthonban 51 369 tanuló él. Ezenkívül több mint 100 gyermekotthonunk van, a különleges nevelői gondoskodást igénylő gyermekek számára. Az internátusok létesítésének fő oka természetesen nem az általunk értelmezett nevelési ok, hanem inkább gyakorlati, szociális, javító, egészségügyi, szervezési stb. ok volt. Ezeknek az otthonoknak nevelői sok pedagógiai tapasztalattal rendelkeznek és ezekben az otthonokban sok anyagi feltétel rejlik, melyeket a jövőben az új típusú bennlakásos iskolák mint az ifjúság célszerűen szervezett kommunista nevelését lehetővé tevő komplex intézmények építésében felhasználhatunk. A bölcsődék, óvodák, napközi otthonok és gyermekotthonok, a gyermekek közös iskolai étkezése — ezek mind olyan formák, melyek ma már jelentős mértékben elvesztették szociális jellegüket és a társadalom felcseperedő nemzedékéről, a kommunizmus „hajtásairól" való jövőbeni á^alános gondoskodás csírái, ahogyan ezt az intézményt Lenin jellemezte. Annál nagyobb minden fajta gondoskodással kell körülvennünk ezeket, és nem úgy tekinteni rájuk, mint valamilyen másodrendű kényszerintézményekre. A főiskolai oktatás átszervezése Most pedig áttérünk a főiskolák problémáira. Főiskoláink, különösen 1948 után jelentősen kivették részüket a politikai, gazdasági és kulturális életben elért eredményekből. Sok nagytehetségű ipari és mezőgazdasági dolgozót neveltek, a technikusok, orvosok, pedagógusok, tudományos és művészeti dolgozók új, ifjú nemzedékét készítették elő. Sok új, értékes, tudományos felfedezést oldottak meg és továbbítottak a gyakorlatba. Nagyra becsüljük a főiskoláknak ezt a munkáját. Ám egyszersmind tudatosítjuk, különösen akkor, ha társadalmunk fejlődésének nagy távlataira gondolunk, hogy a főiskolák feladatai fokozódnak, hogy az eddiginél minőségileg nagyobbak lesznek. A nevelés és oktatás eddgi módja nem felel meg teljesen az igényes követelményeknek. Mai főiskoláink fő fogyatékossága elszakítottságuk az élettől, a hallgatók elégtelen előkészítése a gyakorlati munkára, az elméleti ismeretek és tapasztalatok alkotó fejlesztésének és gyakorlati elmélyítésének hiánya. A főiskola eddig nem teljes, egyoldalú formális ismereteket és tudást nyújt. Nem késztet mindig a tudományos világnézet következetes elsajátítására, nem fejleszti az önálló gondolkodás képességét. A lehető legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni ezeket a fogyatékosságokat. A CSKP XI. kongresszusának ama követelménye, hogy az ifjúság oktatása szorosan összefüggjön a társadalmi termeléssel, a főiskolákra is teljes mértékben vonatkozik. A főiskolák nevelő-oktató- és tudományos mukája egész folyamatának szerves részévé kell válnia, mint alapvető részének. Ugyanakkor ügyelnünk kell az egyes főiskolák és fakultások sajátosságaira, be kell vezetni a tanulásnak a foglalkozás esetleges megszakításával és az egyes ágak jellege szerint a foglalkozás megszüntetése nélkül, a laboratóriumi és tervezőmunkák terjedelme, az idénytermelési fajták szerint történő váltakozását. Annak lehetősége sincs kizárva, hogy kis üzemek és félüzemek létesüljenek tervezett termeléssel a főiskolák mellett, .amelyekben maguk a diákok termelnének. A főiskolák átszervezése számos változtatást követel meg a nevelés és a tanítás eddigi bevett formáiban, módszereiben. A gyakorlat szükségleteinek megfelelően felül kell vizsgálni a tanulmányok egész tartalmát. A tanítást mentesíteni kell a felesleges, a gyakorlat számára szükségtelen dolgoktól, másrészt be kell sorolni a tantervbe olyan kérdéseket, amelyeket a jelenlegi és jövő gyakorlat feltétlenül megkövetel. A nevelés szempontjából a főiskolát végzett kádereknek csak javukra válik, ha az iskolákban csökken a szakosítások száma és szélesebbkörű szakosítást vezetünk be. Továbbá szükséges lesz kölcsönös helyes arányokat meghatározni az elméleti és gyakorlati tanítás, valamint a termelési gyakorlat között, növelni a hallgatók tevékeny részvételét a tanításban és az iskola tudományos munkájában. A főiskolák szerves egybekapcsolása a termeléssel új kapcsolatokat hoz létre a főiskolák és az üzemek között. A főiskolák, ahol élenjáró szakembereink népes sora összpontosul, segítséget nyújt az üzemeknek számos tudományos-műszaki, technológiai és termelési-szervezési probléma megoldásában, valamint a kulturális nevelőmunka terén. Az üzemek viszont konkrét kötelességeket vállalnak az iskola iránt, főként a gyakorlati tanításban a gyakorlat irányításában való segítséget az iskola anyagi felszerelésében és abban, hogy saját programjuk keretében termelési feladatokat bíznak az iskolai részlegekre. A főiskolák tudományos és kutató munkájának az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni. A főiskolákon nagyszámú káderünk van, amelyek képesek tudományos munkát végezni. Sajnos, az utóbbi években a főiskolák tudományos kapacitását egyre kevésbé használtuk ki. Nem fordítottunk kellő figyelmet a főiskolák munkahelyeinek kísérleti felszerelésére sem. A főiskolák nemcsak pedagógiai munkahelyet jelentenek, hanem fontos tudományos munkahelyek is. Közöttük, az akadémiák és a tudományos szakintézetek munkahelyei között a legszorosabb munkakapcsolatoknak kell kifejlődniök. A főiskolák tudományos és kutató munkájának az Iskola- és Kulturálisügyi Minisztérium részéről szilárdabb irányítást kell kapnia és nagyobbfokú koordinálást a Csehszlovák Tudományos AkadémiávaL A főiskolák tudományos kutató munkájának azonban nagyobb mértékben kell a gyakorlati szükségletekre irányulnia és e munkába be kell kapcsolni mind a hallgatókat, mind pedig a dolgozókat közvetlenül a gya-? korlatból. Üdvözöljük egyes főiskolák kezdeményezését, amelyek már elkészítették a tanulmányok átszervezésének konkrét javaslatait saját feltételeiknek megfelelően. így pl. a libereci gépipari főiskola a tanítás és gyakorlat egybekapcsolásának kérdését úgy oldja meg, hogy közvetlenül az iskolában műhelyt, esetleg félüzemrészleget létesít, amely önállóan gazdálkodó egység lesz. A prágai vasutas főiskolára a hallgatók felvételi eljárás alapján kerülnek s egyúttal alkalmazotti viszonyba lépnek a megfelelő közlekedési ágazat vállalatánál. A plzeňi gépipari és elektrotechnikai főiskolán a tanulmányok átszervezése lehetővé teszi az iskola szerves egybekapcsolását a V. I. Lenin Üzemmel. A jelentkezőket felveszik a főiskola hallgatói közé és egyúttal alkalmazásba lépnek az üzembe. Az első és második évfolyamban a tanulóviszonyt tanoncvizsgával fejezik be mint öntők, kovácsok, lakatosok vagy elektrotechnikusok, másrészt pedig az iskola tantervében meghatározott tantárgyakat tanulmányozzák. A hallgatók egy hetet az üzemben dolgoznak, a másik héten előadásokat látogatnak és gyakorlatokon vesznek részt a főiskolán. A tanulási idő befejezése után a hallgató munkáját értékelik és az iskola vezetősége az üzemmel együttműködve dönti el felvételét a felsőbb évfolyamokba. Az 5. és 10. szemeszter között a hallgató rendes tanulmányokat folytat az iskolában, s túlnyomórészt elméleti alapvető és szaktantárgyakat tanul. A szaktárgyakból előírt gyakorlatokat és a termelési gyakorlatot ezen idő alatt újból az üzem részlegein végzi. A többi iskolák is intenzíven kidolgozzák saját javaslataikat a tanulmányok átszervezésére. A középiskolai oktatásban eszközölt változtatások lehetővé teszik, hogy a főiskolára az ifjúság pontosabban körülhatárolt érdeklődéssel és hajlamokkal érkezzék, olyan ifjúság, amely már alapvető tapasztalatokkal rendelkezik a termelési (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÓ 7 * 1959. április 24.