Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-24 / 112. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek ! a I A proletár nemzetköziség zászlaja alatt, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével előre a békéért és a szocializmusért folytatott harcban! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA (A CSKP KB és a Nemzeti Front KB május 1-i jelszavaiból) 1959. április 24. péntek 30 fillér XI. évfolyam, 112. szám Közlemény Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről Csehszlovákia Kommunista Párt jának Központi Bizottsága 1959. április 22-én és 23-án ülést tar tott, melyen megtárgyalta az iskola és az élet szorosabb kapcsolatának, a nevelés és az oktatás továbbfejlesztésének kérdéseit. A beszámolót Jirí Hendrych elvtárs tartotta. A vitában 17 elvtárs szólalt fel. Utána a CSKP Központi Bizottsága megfelelő határozatot hozott. Az ülés az Internacionáléval ért véget. Csehszlovákia Kommunis

ta Pátija Központi Bizottságának határozata Az iskola és az élet szoros kapcsolatáról, valamint a nevelés és az oktatás továbbfejlesztéséről Csehszlovákiában A nevelés és az oktatás a szocializmus építése befejezésének időszakában hazánkban 1. A CSKP XI. kongresszusa jóváhagyta hazánkban a szocializmus építése befejezésének nagyszerű programját. E programban kitűzték az egész fejlődési szakasz feladatait, azét a szakaszét, amelyben végleg felépítjük és kifejlesztjük a fejlett szocialista társadalmat és egyidejűleg megteremtjük annak új anyagi és kulturális forrásait, hogy a jövőben áttérhessünk a kommunizmusra. E program helyességét az SZKP XXI. kongresszusának eredményei igazolták, amely nemcsak a Szovjetunióban tűzte ki feladatul a kommunista társadalom felépítését, hanem valamennyi szocialista országnak megmutatta a kommunizmus reális távlatait. 2. A szocializmus és a kommunizmus építésében döntő szerepük van a dolgozó tömegeknek. Részvételük az állam igazgatásában, a népgazdaság és a kultúra irányításában, a szocialista demokrácia elmélyítésében nagy követelményeket támaszt a nép oktatására és nevelésére, szocialista öntudatára. A kommunista társadalom megköveteli, hogy az emberek sokoldalú, fejlett műveltséggel bírjanak. Ezért a kulturális forradalom legfőbb tartalma most a kommunista nevelés, amely nagyműveltségű embereket formál, akik elsajátítják a jelenkori tudomány és technika ismereteit, felkészülnek nagy szakképzettségű termelékeny munkájukra, testileg erősek és egészségesek, — kollektív érzésű embereket formál, akik örömteli megelégedést találnak a közösségért végzett munkában, lelkesítik őket a szocialista hazafiság és az internacionalizmus eszméi — egyszóval a kommunista társadalom öntudatos nevelői és védelmezői, Nevelésük egyben azt jelenti, hogy le kell küzdenünk a burzsoá ideológia befolyását és számos csökevényt (magántulajdonosi, vallási stb.), amelyeket a régi társadalom hagyott maga után az emberek tudatában, magaviseltében és cselekedeteiben, ezáltal biztosítanunk kell a kommunista eszmék teljes érvényesülését. 3. Ilyen embereket csakis akkor nevelhetünk, ha a nevelés szorosan egybekapcsolódik a szocializmus és a kommunizmus építésével öszszefüggő feladatok megoldásával, A felnövő nemzedékek és az egész nép legjobb tanítója életünk új válosága, forradalmi gyakorlatunk, valamint tevékeny részvételünk az új társadalom építésében. Ezért már az iskolában a tanítást szorosan egybe kell kapcsolnunk a gyakorlati élettel. Minden úton-módon arra kell törekednünk, hogy a munka, mint minden érték teremtője fokozatosan mindnyájunk elsőrendű életszükségletévé váljék. Emellett nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a kommunista nézetek, a kommunista erkölcs a tőkés rendnek az emberek tudatában és cselekedeteiben élő csökevényeivel vívott harcban szilárdul meg és éppen e harcban kell teljes mértekben érvényre juttatnunk kommunista eszméinket. , 4. A szocialista forradalom győzelme döntő lépést jelent a testi és szellemi munka között létező és a tők«s korszakból örökségbe kapott ellentét megszüntetésére. A szocialista országépítés során a munkások és parasztok munkája alkotó munkává válik, amelyet a műszaki tudományok fejlesztésére irányuló tudatos Igyekezet o ^"ntatermclékenység növeléséhez vezető új utak keresése jellemez. Fokozatosan eltűnnek a nehéz testi munkát igénylő foglalkozások és új hivatások támadnak, amelyek sokkal magasabb fokú képzettséget kívánnak meg. A dolgozók előkészítése, különösképpen pedig az ifjúság nevelése számba kell, hogy vegye a fejlődésnek ezeket az ismérveit, idejében reagálnia kell rájuk és ezzel hozzá kell járulnia a testi és szellemi munka között fennálló különbség megszüntetéséhez. Ezáltal nemcsak minden egyes egyén sokoldalú fejlődését segíti elő, hanem egyben az egész társadalom gyors fejlődését is. 5. Iskolaügyünk építésében, a fiatalság szocialista nevelésének fejlesztésében 1945, különösképpen pedig 1948 februárja után nagy sikereket értünk el. Megszüntettük a kétvágányú polgári iskola-rendszert, amely a polgárság gyerekeit előnyben részesítette a munkás- és parasztgyerekek rovására, és lehetővé tettük egész ifjúságunknak, hogy alsóbbfokú középiskolai képzettségre tegyen szert és ennek alapján további képzettséget szerezzen a felsőbbfokú iskolákon. Lényegesen bővítettük a közép- és főiskolák hálózatát. Különféle tanfolyamokat, iskolákat létesítettünk a dolgozók oktatására rendes foglalkozásuk mellett. A felsőbbfokú iskolákon megnőtt a munkás- és parasztcsaládok gyerekeinek száma. A nevelés és az oktatás tartalmát tudományos alapra helyeztük. A régi polgári iskolával szemben lényegesen megjavultak a nevelő és oktató munka eredményei. E kétségtelen eredmények mellett a nevelés és oktatás munkájában komoly hibák is tapasztalhatók. A legsúlyosabb az, hogy az iskola elszakadt az élettől, az ifjúság nevelése és oktatása elszakadt a termelőmunkától. Ezért az iskoláink adta műveltség jelentős mértékben verbális, elméleti jellegű, kevéssel járul hozzá a diákság általános fejlődéséhez, az életre, a szocialista társadalomban végzendő munkára való előkészítéséhez. Ezenfelül gyerekeinket, fiatalságunkat túlságosan megterheli az iskolai munka, ami áldatlan hatással van fejlődésükre. Mindez a felnövő nemzedékek fejlődésének jelentős egyoldalúságához vezet, ami ellentétben áll társadalmunk követelményeivel és szükségleteivel. 6. Az előttünk álló feladatokból, társadalmunk fejlődésének alapvető irányzataiból új követelmények következnek, amelyeket az oktatás értelmezésével és jellegével szemben támasztunk. Elsősorban le kell küzdenünk azokat a műveltséggel kapcsolatos helytelen nézeteket, amelyek a testi munka lebecsüléséből származnak. Az a helytelen nézet uralkodik, hogy a felsőbbfokú képzettség legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy megnyitja az utat a csupán szellemi, adminisztratív, stb. munkához. A néptömegek felsőbbfokú, jobb képzettsége nélkül azonban nem vihetjük véghez gyorsabb ütemben a szocializmus építését, nem térhetünk át a kommunizmus építésére. Ezért szükséges, bogy a jövőben minden dolgozónk olyan képzettséggel rendelkezzék, amely megfelel társadalmi fejlődésünk követelményeinek. Emellett nem szabad csupán a mai helyzetből és követelményekből kiindulnunk, hanem törekvésünket a jövő tekintetbevételével, a technika és a kultúra rohamos fejlődésének számbavételével kell tťtegszabnunk. Mindez visszatükröződik az oktatás tartalmában és jellegében is. A művelt embernek, akinek hivatása részt venni a szocializmus és a kommunizmus építésében, nemcsak a tudományok alapjait kell ismernie, hanem a termelés tudományos alapjait is, technológiáját és szervezését, ismernie kell az alapvető termelési ágakat, szert kell tennie bizonyos munkakészségre, s ugyanakkor szakmailag is fel kell készülnie a népgazdaság vagy a kultúra valamely ágazatában végzendő munkára. Az általános és politechnikai oktatás továbbra is alapul szolgál, de a felsőbbfokú iskolákon egybekapcsolódik majd különféle célzatú és terjedelmű szakmai képzéssel. Csak így küzdjük le az iskola elszigeteltségét az élettől, csak így hozzuk közelebb az oktatást és a nevelést a termeléshez, csak így javítjuk az általános és politechnikai oktatást, valamint a gyakorlati hivatásokra való előkészítés minőségét. 7. A marxizmus-leninizmus tanításából kiindulva és eddigi tapasztalatainkra, valamint a szovjet tapasztalatokra támaszkodva új fejlődési szakaszt nyithatunk iskolaügyünk történetében. Pártunk XI. kongresszusa az ifjúság nevelése és oktatása jelenlegi helyzetének elemzése alapján számbavéve hazánkban a szocializmus építésének befejezését és a kommunizmusba való átmenetnek a távlatait, kötelességünkké tette, hogy különféle módszerekkel szorosabb szerves kapcsolatot létesítsünk az oktatás és a diákok termelőmunkája között, az alapvető kötelező iskolalátogatást kiletic esztendőre hosszabbítsuk meg és 1970-ig a fiatalság nagyobb részének teljes középiskolai képzettséget biztosítsunk. E feladatok teljesítéséhez szükséges, hogy alapjában átépítsük ifjúságunk nevelésének és oktatásának egész rendszerét. II. A nevelés és az oktatás új rendszere és továbbfejlesztése 8. A bölcsödéknek és óvodáknak az a feladatuk, hogy támogassák a családot a gyerekek nevelésében, gondozásában. A bölcsődékben az egészségügyi gondoskodás "mellett súlyt helyezünk arra is, hogy fejlesszük^ gondozásba vett gyerekek beszédét, az óvodákban pedig biztosítanunk kell, hogy a gyerekek játékos foglalkoztatásával az eddigi feladatok mellett sajátos és megfelelő módon felkeltsük és fokozzuk a gyerekek érdeklődését a munka iránt, a környezet szépítése iránt, hogy ezáltal a gyerekeket önállóságra és rendszeretetre neveljük. . A bölcsődék és óvodák hálózatának meg kell felelnie azoknak a követelményeknek, amelyeket gazdasági és kulturális életünk támaszt az asszonyok foglalkoztatásával szemben, valamint maguk az asszonyok törekvésének is, hogy mind nagyobb mértékben érvényesüljenek a társadalmi tevékenységben, valamint a népgazdaság javára végzendő munkában. Az ipari üzemek, vállalatok és egységes földművesszövetkezetek ezért a szakszervezetek támogatásával, a nemzeti bizottságokkal együttműködésben az. eddiginél nagyobb mértékben létesítsenek bölcsődéket és óvodákat. A távlati tervekben biztosítani kell, hogy minden gyerek 5 éves korától kezdve óvodába járhasson. Alapfokú és középiskolai oktatás Iskola előtti nevelés 9. Iskolaügyünk átszervezésének alapelve, hogy a tanítás és a nevelés szerves kapcsolatba kerüljön a termelőmunkával. Ezt a követelményt a diákság korának megfelelően kell megvalósítani. Ezért helyes lesz, ha a középiskolai oktatást két ciklusra osztjuk fel. Az első ciklus kötelező, általános ismereteket nyújtó munka- és politechnikai iskola, amelyet a fiatalság 15 éves koráig látogat — vagyis az alapfokú kilencéves iskola. A fiatalokat 15. életévük után különféle módon bekapcsolják a termelőmunkába és egyúttal lehetővé teszik számukra, hogy tovább tanuljanak a II. ciklus iskoláin és egyre magasabbfokú műveltségre tegyenek szert. 10. Iskolarendszerünk biztos alapja és döntő láncszeme a kötelező alapfokú kilencéves iskola. Feladata, hogy az egész 6-15 esztendős fiatalságnak teljes, alapfokú, általános és politechnikai képzettséget nyújtson, felkészítse a termelőmunkában való részvételre, valamint a továbbtanulásra, irányítsa helyes pályaválasztását és az eddiginél jobban gondoskodjék a fiatalok erkölcsi, esztétikai és testi neveléséről, a kommunista társadalom célkitűzéseinek és szükségleteinek megfelelően. A kilenc évfolyamos iskolai képzettséget lehetővé kell tennünk minden gyereknek, s ennek érdekében célszerűen kell kiválasztanunk az alapfokú tananyagot, meg kell szüntetnünk a diákok túlterhelését, tökéletesítenünk kell a nevelő- és oktatómunka módszereit és formáit, önálló munkára kell ösztönöznünk a fiatalokat, stb. Az eddiginél jobban el kell mélyíteni a diákokról való egyéni gondoskodást. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az átmenet az ötödikből a hatodik évfolyamba zavartalan legyen, és biztosítani kell, hogy ne okozzon már oly súlyos nehézségeket a gyerekeknek, mint eddig. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a lányok nevelésének sajátos követelményeire. A közoktatásügyi szervek és a neveléstudomány tartsa szem előtt mindezeket a körülményeket, ha majd kidolgozzák az új tanterveket és tankönyveket, és használják fel a tanítók tapasztalatait, valamint a dolgozók soraiból érkező javaslatokat. 11. A 15. életéve betöltése után a fiatalok nevelése és oktatása a II. ciklusú iskolákban történik, annak alapján, hogy a tanítást szorosan egybekapcsolják a népgazdaságban végzendő termelőmunkával, mégpedig különféle módszerekkel, amelyek közt a kilencéves iskolát végzett diákok érdeklődésüknek és tehetségüknek, valamint a népgazdaságfejlesztés érdekeinek megfelelően választhatnak. A II. ciklus iskolához tartoznak: a) Szaktanintézetek és tanonciskolák. b) Dolgozók középiskolái. c) Általános ismereteket nyújtó középiskolák. d) Szakiskolák. Alapelvül fogadtuk el, hogy a 15. életév betöltése után szakosítsuk a fiatalok munkáját és tanulását, és ez a nevelés és oktatás rend(Folytatás a 2. oldalon)