Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-23 / 111. szám, csütörtök

okulni kell Az új bérrendszer alkalmazása dolgozóinknak magasabb életszínvonalat biztosít Az előkészületek politikai-szervező része I. Két üzembe látogattunk el, hogy megismerjük az új bérrendszer bevezetésének előkészületeit. A Myjavai Armatúra n. v. és a Stará Tura-i Finommechanikai Üzem a két gyár. Mindjárt az elején el kell mondanunk, hogy a két üzem szoros együttműködésben áll egymással, különösen a szocialista munkaverseny és most újabban az új bérrendszer bevezetése dolgában, így érthető tehát, hogy sokban hasonlítanak egymásra a két üzemben folyó előkészületek. Természetesen azért van köztük jelentős különbség s ez indokolttá teszi, hogy külön-külön számoljunk be róluk. Myjaván eddig még nem határozták meg véglegesen, mikor térnek -át az új bérezési formákra. Az időpont azért van függőben, mert mint az üzemvezetőség tagjai is hangsúlyozták, nem akarják elhamarkodni a dolgot. Ez a tény maga is bizonyítja, hogy az Armaturkában érzik az átépítés nagy jelentőségét és tisztában vannak felelősségteljes feladatukkal. Az átépítéshez nem kezdtek önállóan, hanem először meglátogatták a brnói Ján Šverma Gépgyárat s tanulmányozták az ő eljárásaikat. A Šverma üzemben a myjavaiak amellett, hogy a puszta átszervezési tényeket vizsgálták, tüzetesen érdeklődtek az ű.i bérrendszer életbeléptetésének velejáróival, következményeivel. Az serkentette őket arra. hogy az említett brnói vállalatban most gyorsabban növekszik a munkatermelékenység, a munkakedv, csökken a selejt, javult a minőség. Kellő példaképet tehát szereztek munkájukhoz s most ennek alapján végzik fokozatosan az iskoláztatást, a propagálást, a normák ellenőrzését és az új bérek megállapítását. A bérrendszer átépítésére vonatkozó előkészületek bevezetőjét egy általános politikai, gazdasági intézkedéseket tartalmazó terv alkotja. Ebben röviden megfogalmazták, mit jelentenek az új bérrendszerek, vázolták következményeiket és megállapították az üzemvezetőség tagjainak, a tömegszervezetek funkcionáriusainak feladatát az átépítésben. A részletkérdéseket, pontosabban a részletfeladatokat külön munkatervben írták szét, mely alapul szolgál az előkészítési munkálatok rendszeres, időbeni felvégzéséhez. Megemlítjük, hogy a munkaterv pontosan felsorolja a gyűlések, az iskoláztatások vagy az egyes tájékoztatók időpontját és megállapítja, hogy a szóban forgó ismertetésen kücsekvkBíH részt venni. Mindezzel végeredményben is eljutnak odáig, hogy az üzemben kivétel nélkül minden veze^őség.i dolgozó •a'qy termelőmünlcás'"fáméri a bérrendszer átépítésének lényegét, küldetését és következményét a bérek változásában. Jelenleg 14 napos tájékoztatót tartanak a műszaki-gazdasági dolgozók, a pártszervezet, a szakszervezeti mozgalom és a CSISZ funkcionáriusai számára. A bérátépltéssel kapcsolatban különösen nagy feladatot állítottak maguk elé az üzem kommunistái. Egyszerű szavakkal, közvetlenül a munkahelyen győzik meg az embereket, úgyhogy ma már Myjaván nem hallani a korábbj suttogást, hogy leszállítják a béreket! Az említetteken kívül az üzemi sajtóban és az újságbeszámoló tízpercek, valamint a termelési értekezleteken is széleskörűen kezelt probléma az új bérrendszer bevezetése. J6 szervezésről tanúskodik például az úgynevezett előadó központ munkája. Ezalatt két vezetőségi dolgozó hetenként kétszer d. u. 2—4-ig tartó felvilágosító és tájékoztató munkáját kell érteni. Az emiitett időközben felkereshetik őket egy külön szobában a dolgozók és egyéni kérdésekre, problémákra kapnak választ, felvilágosítást az új béreket illetőleg. Az előkészítési müveleteknél azonban, különösen amelyek a termelés szakaszán történnek, előrelátóan figyelembe veszik az üzem újabb, egyre növekvő feladatait. 82 százalékos munkatermelékenység-növekedést elérni egyik évről a másikra nem mindennapi dolog. Éppen ezért egy szakértőkből álló bizottság minden egyes gyártás; műveletet részletesen megfigyelés alá vesz és kutatja a tartalékokat, keresi az időtartalékokat, vagy a gépek kapacitásának jobb kihasználását eredményező lehetőségeket és egyúttal természetesen a normák szilárdságát js vizsgálja. Az észrevételeket azután műszaki-szervezési intézkedések formájában dolgozza fel, vagy azonnali vagy távlati megvalósításra. Hasonlóképpen történik a dolgozók szakképzettségének a felülvizsgálása. A bizottság, mely megítéli egy-egy munkás vagy műszaki alkalmazott szaktudásbeli képességeit, igen helyesen, bizony nem engedékeny. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az üzemben kellőképpen gondoskodnak a szakképzettség növelésének feltételeiről (iskoláztatás, műszaki körök, esti ipariskola, könyvtár, egyéni vizsgák stb.) biztosításáról. Az elmondottakat pedig, tehát az előkészítés egész folyamatát, hetenként egy összegező bizottság értékeli. melynek élén maga az üzem igazgatója áll. Hogy nem eredménytelen a munkája, azt azzal is igazolhatjuk, hogy eddig több mint 380 műszaki dolgozót és tömegszervezeti funkcionáriust iskoláztak ki az általános tájékoztatón kívül, amelyeket amúgy is valamennyien meghallgatnak vagy elolvasnak. Nem írunk következtetéseket, most egyelőre korai lenne a kommentár. De addig is megállapíthatjuk: ezt az eljárást sokhelyütt követhetik! Sz. G. A hibákból Ha figyelemmel kísérjük a begyűjtés teljesítését a Banská Bystrica-i kerületben, mindjárt észrevesszük, hogy a füleki járás sereghajtó a táblázaton. Ez év első negyedévben a füleki járás nem teljesítette száz százalékban a begyűjtés tervét. Ebből láthatjuk, hogy bizonyos intézkedéseket kell tenni a sertéshús, tej és tojás begyűjtésére. Habár a füleki járásban van bizonyos objektív ok, amellyel a nemteljesítés „javára* lehet érvelni, mégpedig az, hogy nincs meg a tervezett állatállomány, a sertés és a baromfiállomány, mivel 1957 őszén 27 szövetkezet alakult a járásban, amelyek politikailag és gazdaságilag lassan fejlődnek. Van azonban más, komolyabb ok is, amely befolyásolja a begyűjtést, éspedig mindenekelőtt a termelés. A szövetkezetek kevés figyelmet szentelnek az állattenyésztésnek, ami végeredményben a borjúelválasztásban és a tejhozamban mutatkozik meg. A termelési tervben azzal számolunk, hogy a járásban 195ä-ben 100 hektár mezőgazdasági földterületre 38 szarvasmarhának kell jutnia, ebből 20 legyen a tehén. Az állatállomány feltöltését a járási nemzeti bizottság igyekszik elősegíteni, mégpedig többféle módon. Az állomány kiegészítésére hatesztendős hitelkeret áll rendelkezésre, ötszázezer korona értékben. A tavasszal megtartott ellenőrzés, amely az állattenyésztési termelésre terjedt ki, megmutatta, hogy a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya s különösen a zootechnikus és az állatorvos eddig bizony nem fordított elegendő gondot az állatállomány feltöltésére, az egészségügyi követelményekre, mivel több esetben tapasztaljuk, hogy az állatállomány, főleg a hiányos takarmányozás miatt Tavaszi i A korai tavasz nem érte felkészületlenül a kistárkányi szövetkezeteteket. Fazekas Béla, a szövetkezet elnöke elmondja, mily nagy segítséget jelentett a gépek vásárlása a szövetkezetnek. Négy kerekes és két lánctalpas traktort vásárolt a kistárkányi Szabadság nevű szövetkezet. A ^aktorosok soha? azelőtt nem végéztek olyan jó munkát, mint az idén. A terméshozam növekedése jelenti részükre is a nagyobb jövedelmet. A ctikorrépa sarabolásával*megkezátte dött a tavaszi munka második szakasza is. A hagyma, sárgarépamag már a földben van. A kalarábét és korai káposztaféléket elültettük. A kistárkányiak eredményes gazdálkodásáról érdeklődünk. — Nem kenyerünk a dicsekvés, de örülünk, hogy egyes mutatószámokben járási méretben elértük az 1960. évre tervezett terméseredményeket, — mondja az elnök megfontolva és máris hozza a kimutatást. Ebben az EFSZ-ben tavaly egy hektáron 4 ezer 975 korona bevételt értek el. A kiadás ugyanakkor H60 korona volt. Cukorrépából 386 mázsa, szénából 46 mázsa volt az átlag hektárhozam. Száz tehéntől S9 borjút választottak el. Egy állandóan dogozó szövetkezeti tag évi keresete 16 675 koronát tett ki. Egy munkaegység pénzbeli értéke az elmúlt évben 22 korona volt. Ebbe nincs beszámítva a természetbeni és pótjutalmazás. Kistárkányban minden szövetkezeti tag egyénileg is érdekelt a terméshozam növelésében. A múlt évi terméseredmény alapján a kertészetben dolgozó két munkacsoport, névszerint Fülöp János csoportja 1,20 korona és Újlaki Ferenc csoportja 1,70 korona pót jutalmat kapott egységenként. A cukorépa termelésében elért gazdag hektárhozam alapján minden egyes ledolgozott munkaegységre 6 korona pótjutalmat fizettek ki. Az állattenyésztésben a tejhozam, a súlygyarapodás, az elválasztás után havonta fizetik ki a pótjutalmat. Itt nemcsak helyeslik a párt és kormány útmutatását a takarmányfélék termesztését illetően, de meg is valósítják. A búzavetés területét 7 százalékkal csökkentették. A szántóföld 33 százalékánpillangösokat, bükkönyt és silótakarmányféléket termesztenek. Bővítették a kukoricavetés területét. Bükkönyből az elmúlt évben 200 métermázsa, silCfkpkorifából 400 mázsa hozamot értek el. A szövetkezetben a munkát jól szervezik, a munkacsoportok ismerik az évi tervüket. Igyekezettel és jó kedvvel dolgozik mindenki. A szövetkezet tagsága tudatában van annak, hogy becsületes, szorgalmas munkájától függ a közös gazdálkodás fejlődése, ami minden szövetkezeti tag és az egész falu jólétének a záloga. MÖZES SÁNDOR Meggondolaflan feltételezések ff IS okszor elhangzott már az * Ű& az állítás, hogy az élelur miszerek árát az eddiginél még jM jobban lehetett volna csökkenff teni, hiszen a felvásárlási és M kiskereskedelmi árak között CĹ elég nagy a differencia. KiváltS képpen a legutóbbi árleszállítás m után — mely mint ismeretes, B főképpen az élelmiszereket m érintette — egyesek azon a néiw zeten vannak, az említett két % árkülönbözetre hivatkozva, W hogy az élelmiszerárakat min* den további nélkül tovább csökff kenthetjük. Az eképpen véleke* dők rendszerint arra hivatkoz• nak, hogy mennyit kap a földg műves a búza kilójáért, s menyH nyi egy kiló liszt kiskereskejjjf delmi ára, vagy, hogy a hús felm vásárlási ára és az eladási ár a hentesnél... Elöljáróban megjegyezzük: az, aki csupán így érvel, keveset ért ahhoz, amiről szó van, s amiről meggondolatlanul beszél. Miért? Mert nem veszi tekintetbe, hogy az eddigi begyűjtési rendszer szerint a földműves, a termelő nemcsak begyűjtési, hanem felvásárlási áron — s ez utóbbi eléggé magas — értékesíti terményeit. E két ár átlaga viszont jóval magasabb, mint ahogyan azt egyesek elképzelik. Hogy világosabb, áttekinthetőbb legyen a dolog, egy táblázatot mutatunk be állításunk bizonyítására. Ezeket az adatokat egy szövetkezet 1957-es évi realizált bevételei alapján nyertük: v _ CQ <fl Búza (kilogrammja) 1,— Burgonya (kg) 0,26 Marhahús (élősúlyban) 3,70 Tej (literben) 1,15 Tojás (darab) 0,53 Ha valaki ezek után számolni akar, ne tévessze szem elől, hogy a hús felvásárlási árát élősúlyban állapították meg s mivel a sertéshúsnál a hasznos-súly 49 százalék, 6 korona 60 fillérért nem egy kiló húst vesz az állam, hanem csak fél kilogrammot. Az állat többi részét, a beleket, a csontokat, a bőrt csak részben értékesíti a kiskereskedelem. További példa: 1 kg búzából 21 dkg nullás lisztet őrölnek, azonban nyerünk még belőle kenyérlisztet és korpát, amelyek viszont már alacsonyabb áron kerülnek viszonteladásra. Ha tehát nem csupán a begyűjtési árakat, hanem azokat az árakat veszszük alapul, amelyekért az állam felvásárolja a mezőgazdasági termékeket, tehát a begyűjtési és a felvásárlási ár átlagát, akkor világossá váválik az is, hogy ma a felvásárlási és a kiskereskedelmi árak közötti különbözet jóval kisebb, mint a háború előtt volt. Hadd beszéljenek erről is a számok. A felvásárlási árak részaránya a kiskereskedelmi árakban: 1932 1958 Péksütemény (búzalisztből) 23% 25% Kenyér 37% 40% Marhahús 67% 77% Tej 58% 62% Tojás 70% 71% A felvásárlási árak részaránya a kiskereskedelmi árakban a háború előtti években állandóan csökkent, az ipari cikkek ára viszont emelkedett, így a termelő tulajdonképpen egyre kevesebbet kapott termékeiért. Mindenki előtt ismeretes, hogy a mezőgazdasági termékeket nem értékesíthetjük a helyszínen. A húst feldolgozzuk, a gabonát raktározzuk, osztályozzuk. A felvásárlási árakhoz azonban nemcsak az ezzel járó kiadásokat kell számítanunk, hanem a felvásárlás, a szállítás és a kereskedelem bizonyos nyereségét is, hiszen ezek az említett munkák elkerülhetetlenek, hiszen dolgozókra, különböző gépek üzemeltetésére van szükség. Számolni kell még bizonyos mennyiségű — a lisztnél például a porlás — veszteségekkel is. Ezek után ha tekintetbe vesszük azokat a kiadásokat, melyek elkerülhetetlenek, hiszen amíg az áru a termelőtől a piacra kerül, sok kézen megy keresztül, láthatjuk, hogy helytelenek, meggondolatlanok azok a túlzott állítások, hogy nagy a különbözet a felvásárlási átlagárak és a kiskereskedelmi árak között. Például a burgonyánál, a marhahúsnál, tejnél és a tojásnál a különbözet alig 15—19 százalék között mozog. Ez annyit jelent, hogy ezeknél az árufajtáknál a felvásárlási ár részaránya a kiskereskedelmi árakban csaknem 80 százalék, s csak 20 százalékát, hogy úgy mondjuk „viseli" a termelő. Jóval nagyobb a különbözet a sertéshúsnál, a vajnál és a lisztnél. S miért? Ez abból adódik, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitása más országokhoz viszonyítva kisebb, a munkatermelékenység alacsonyabb, viszont éppen az említett közszükségleti cikkekből túlságosan nagy a fogyasztás, oly nagy, hogy a hazai termékekből nem tudjuk ellátni a piacot és kénytelenek vagyunk nagy mennyiségű élelmiszert külföldről behozni. Az 1957-es évben például 1 millió tonna búzát, 678 ezer tonna különféle takarmányt, 54 ezer tonna húst, 11 ezer tonna vajat és 36 millió tojást hoztunk be külföldről. Hogy jobban érzékeltessük, mennyi élelmiszert hoztunk be a múlt évben is eláruljuk, hogy minden elfogyasztott hús ötödik kilogrammja és minden hatodik kilogramm vaj külföldről került az üzletekbe. Most már feltehetjük a kérdést. Lehet-e ilyen körülmények között csökkenteni a hús árát? Ügy véljük, még a laikus is gondolkodni kezd és rájön, hogy ez lehetetlen addig, amíg e termékfajták termelésében nem érünk el gyors fejlődést. A marhahúsnál viszont az a helyet, hogy a hús feldolgozása nagyon költséges. Érthető tehát, hogy az élelmiszerek további csökkentése két tényezőtől függ: a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlődésétől, s az élelmiszerek feldolgozásával (értendő itt a felvásárlási ár is) járó kiadások csökkentésétől. A mai helyzet azonban ilyeténképpen fest: minél többet terem a föld, annál többet adnak a szövetkezetek a piacra — felvásárlási áron, ami anynyit jelent, hogy drágábba kerül az államnak, s ami ezzel együtt jár a két ár közti különbözet a termelő javára billen, de az állam és a társadalom kárára. Természetesen az ilyen egészségtelen árpolitikának éppúgy mint az árcsökkentésnek is van határa. A kiskereskedelmi árakban realizálódik a társadalom tiszta jövedelme, tehát a felvásárlási árak és ama árak között, amennyiért az élelmiszereket az üzletben megvesszük, törvényszerűen kell, hogy legyen egy megengedett különbözet. Ez is egyik formája, satnya. Az elmúlt évi tapasztalatok intő példák legyenek a szövetkezetékben, különösen ott, ahol mindmáig feleslegesnek tartják a takarmánykeverékek vetését. Az említett felülvizsgálat rámutatott, hogy az állatok egészségére sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Itt megnövekedik a zootechnikus és az állatorvos feladata. A sertéstenyésztés terén sok még a tennivaló. Ennek ellenére a füleki járás a Banská Bystrica-i kerület sok járásába küld elválasztott malacot. Ezek a malacok azonban „külön utakon" kerülnek több helyre. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk, hogy az ilyen malacszéthurcolás egyszer már szűnjön meg. A sertésszállásokban megtartott ellenőrzés rámutatott arra, hogy javítani való van még elég. Gyenge a súlygyarapodás, a hízlalási idő egy évig vagy még tovább ls tart, ami végképp nem gazdaságos. A járásban sok juhot tartanak, mint például a várgedel szövetkezetben 850 darabot, Guszonán 550 darabot. Ezek a juhok felfalják a takarmányt a többi állat elől. Szükséges lesz, hogy felvásárolják a nagyméretű állományt. Az ellenőrzés még több fogyatékosságra is rámutatott. Többek között, hogy a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezetek kevés figyelmet szentelnek az állatok nyilvántartásának. Visszataszító példa a csákánybári eset, ahol tavaly 30 tehéntől csak 10 borjút választottak el, s ebből ia hat megdöglött, azonban az ellenőrzésnél 3-4 hetes borjakat találtunk, amelyeket nem jelentettek be s állítólag levágásra szántak húsvétra. Hasonló a helyzet Vecseklőn is. A baromfitenyésztés terén nagy fogyatékosság tapasztalható a járásban. Kevŕs a tojáshozam, nagy a megbetegedés, mivel az ólakat nem tartják tisztán, rendben. Mindez kihat a beadásra. Több szövetkezetben e téren már javulás tapasztalható. Egyes szövetkezetek több száz csirkét vásároltak, s növelik a tyúkálllományt. A buzitai, várgedei, balogfalai és más szövetkezetek jó eredményekről számolhatnak be. Itt jelentős a tejhozam s a súlygyarapodás is szép. A fülekkovácsi szövetkezetben a sertések önetetőkböl esznek- ,Az állattenyésztésben is utat tör az új technológia. • A megtartott ellenőrzés jelentős fogyatékosságokra mutatott rá, melyeket fokozatosan fel kell számolni. Nagy feladat hárul a zootechnikai szolgálatra, a járási nemzeti bizottság dolgozóira, s a szövetkezetesekre. JÄN UHRIN, Fülek mennyiben járul hozzá a mezőgazdaság a közös javak előteremtéséhez. Egyszóval semmilyen éllemiszert önköltségi áron nem lehet az üzletben eladni. Természetesen, ki kell hangsúlyoznunk, hogy azokból a közösen előteremtett javakból, melyekhez a rftezőgazdasági termelés is hozzájárul, nagy részük beruházások, egyéb állami támogatások, olcsó gépek formájában visszakerülnek a mezőgazdaságba. Az árleszállításnál a termelés növelése, a kiadások csökkentése mellett még további tényezőket is tekintetbe kell venni. Lehet-e mindentől függetlenül például tetszés szerint leszállítani a liszt és a kenyér árát, ha ezzel egyidőben nem tudjuk csökkenteni a hús árát? Aligha, hiszen (mint ahogyan erre évekkel ezelőtt sor került) kifizetődne a termelőnek, ha az olcsó gabonát, lisztet felhasználná takarmányozásra, a drágább hús előállítására. Ebből is arra a következtetésre jutunk, hogy az árleszállítás nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan egyesek gondolják, hiszen ehhez sok mindent tekintetbe kell vennünk. A CSKP KB márciusi ülése részletesen foglalkozott a begyűjtési árakkal s az egységes felvásárlási árak előkészítése már folyamatban van. Természetesen az árleszállítás nem csupán a felvásárlási áraktól függ, mint ahogyan ezt egyesek gondolják. Az árleszállítás legfontosabb tényezője a mezőgazdasági termelés további rohamos növekedése. Ha a mezőgazdaság több húst, tejet és egyéb terméket ad a piacra, csökkenthetjük az önköltségeket, természetesen megvan a lehetőség az élelmiszerárak további csökkentésére. • Ezt a fontos tényt sohasem szabad szem elől téveszteni. >._ £ «> .3 '< u* — 2,10 1,45 0,64 0,36 9,10 6,60 2,40 1,65 1,10 0,81 ÜJ SZÓ 5 * 1959. április 24.