Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-23 / 111. szám, csütörtök

A bonai kormányr

a súlyos felelősség hárul a Bundeswehr atomfeffegyverzéséért A SZOVJET KORMÁNY JEGYZÉKE AZ NSZK KORMÁNYÁHOZ B Moszkva (TASZSZ) - Gromiko Bj szovjet külügyminiszter kedden S fogadta Kroll urat, az NSZK 9 moszkvai nagykövetét és átadta 5 neki az NSZK kormányához inté! zett alábbi szovjet kormányjegy® zéket. A Szovjetunió kormánya a következő kérdéssel fordul az NSZK kormányához: Az utóbbi időben ismert tények következtek be, melyekből arra következtethetünk, hogy az NSZK kormánya mielőbb igyekszik megvalósítani a NATO Nyugat-Németország atomfelfegyverzésére vonatkozó terveit és még nagyvonalúbban kifejteni területén a rakéta- és atomháború előkészítését. A nyugati országok sajtója, többek között a jól értesült New York Times amerikai lap közli, hogy lázasan folyik az NSZK atomfelfegyverzése és amerikai rakétatámaszpontok hálózatának nyugatnémet területen való elhelyezése. Hivatalos amerikai személyiségek nem titkolják, hogy arról van sző, a Bundeswehr gyorsan atomtöltésü rakétákat kapjon. E tényt J. N. Irwinnek, az USA hadügyminiszterhelyettesének a képviselőház külügyi bizottságában tett, nemrégen nyilvánosságra hozott kijelentése is megerősíti. Ismert tény azt is, hogy az Egyesült Államokban a Bundeswehr többszáz tagja különleges kiképzést kap rakétafegyverek kezelésére. Rettiger tábornok, a Bundeswehr felügyelője közölte a sajtó képviselőjével, hogy az NSZK-ban már megalakultak az atomfegyverrel felszerelt csapatok, melyeket Hessenben helyeztek el. Ez természetesen minden kormányban, mely nemcsak szavaival, hanem tetteivel is bebizonyítja, hogy érdeke a béke megszilárdítása és igyekszik hozzájárulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, aggodalmakat kelt. A szovjet kormány már nem egyszer figyelmeztette az NSZK kormányát a Bundeswehr atomfelfegyverzéséből, valamint idegen rakétatámaszpontok nyugatnémet területen való elhelyezéséből eredő veszélyes következményekre. Aligha kelt bizonyítgatnunk, hogy az NSZK bekapcsolódása a lázas atomfegyverkezésbe és idegen nukleáris fegyverek összpontosítása területén, ott ahol a két egymással szemben álló nagyhatalmi katonai csoportosulások fegyveres erői közvetlenül érintkeznek, lényegesen növelheti egy háborús viszály veszélyét, melynek elhárítása az NSZK-nak épp oly érdeke, mint a Szovjetuniónak és más európai országoknak. Az NSZK beugrása az atomfegyverkezés örvényébe egyszersmind a szövetséges kormánynak és NATObeli szövetségeseinek újabb lépése lenne, mely mégjobban ártana a két német állam közeledése és Németország nemzeti egysége lehetőségének. A szovjet kormány határozottan nem akarja eltúlozni a Bundeswehr atomfelfegyverzésének veszélyét a Szovjetunió biztonságát illetően, mivel a szovjet népnek mindene meg van, ami békés munkájának biztos védelméhez és bármelyik agresszor megfékezéséhez szükséges. Ha felemeli szavát és csatlakozik az európai népek tiltakozásához az NSZK atomfelfeciyverzése ellen, elsősorban az az igyekezet vezérli, hogy meggátolja a nemzetközi feszültség további kiéleződését és garantálja Európa biztonságát, mely sem a Szovjetunió, sem bármelyik más európai állam biztonsáqától nem választható el. Az NSZK katonai előkészületei jelenlegi aktivizálódásának nyilvánvalóan különleges szerepe van most a május 11-i genfi külügyminiszteri értekezlet megtartására vonatkozó egyezménnyel összefüggésben, mivel ezen az értekezleten a Németországra vonatkozó kérdéseket kell letárgyalni, beleértve a német békeszerződést és a berlini kérdést is, a későbbi kormányfői értekezletről szóló egyezménnyel kapcsolatban. Nem tarthatjuk ugyanis a körülmények egyszerű egybeesésének, hogy éppen akkor akarják megvalósítani a Bundeswehr atomfelfegyverzésére, az NSZK területén létesítendő amerikai atom- és rakétatámaszpontok építésére vonatkozó terveket, amikor a nyugati- és keleti államférfiaknak a tárgyaló asztal mellett kell találkozniuk, hogy megoldják a népeket érintő kérdéseket és egyengessék a tartós béke megteremtésének útját. A Szovjetunió kormánya figyelmezteti a szövetségi kormányt, arra a rendkívül súlyos felelősségére, mely Nyugat-Németországra hárul, ha megvalósítja az atomfelfegyverzést szolgáló előkészítő intézkedéseket. E lépéseket nem minősítheti másnak, mint a nemzetközi együttműködés megakadályozására és elsősorban a keleti és nyugati államok értekezletének megtartásáról szóló egyezmény ilaásására irányuló kísérletnek. A szovjet kormány ugyanakkor szükségesnek tartja megállapítani, hogy a szövetségi kormány a területén folyó atomháborús előkészületekhez való hozzájárulásával és a Bundeswehr atom- és rakétafegyverrel való felszerelésére kifejtett igyekezetével megszegi a szövetséges nagyhatalmak által megszabott feltételeket, melyeket a németek képviselői a hitleri Németország szétzúzása után elfogadtak, a Németország felfegyverzését és militarizálását megtiltó feltételeket, ami a jövő békéjének és biztonságának garanciája volt. A szovjet kormány ezért törvényellenesnek tartja az NSZK atomfelfegyverzésére tett intézkedéseket és tiltakozik ellenük. A szovjet kormány fenntartja magának azt a jogot. hogy mint a hitleri Németország ellen küzdő és a Németország katonai kapitulációjáról kiadott okmányt és a vereségéről közzétett nyilatkozatot aláíró fél Nyugat-Németországot illetően levonja a megfelelő következtetéseket. A kínai népgazdaságra még nagy feladatok várnak az idén Peking (ČTK) - Kedden Pekingben folytatódott a Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlése. Több mint ezer képviselő vett részt rajta, köztük Mao Ce-tung, Liu Sao-csi, Csou En-laj és Csu Te elvtársak. Az ülés résztvevői meghallgatták Li' Fu-csunnak,

1 az államtanács alelnökének és az állami tervbizottság elnökének az idei gazdasági tervről tartott beszámolóját. Li Fu-csun hangsúlyozta, hogy az idei terv alapját a négy fő feladat — 18 millió tonna acél, 380 millió tonna szén, 525 millió tonna gabona és 6 millió tonna gyapot termelése — képezi. Az ipari és mezőgazdasági termelés értéke az idén 287 milliárd felépítésében segíti Kínát. jüanra, tehát tavalyhoz viszonyítva 40 százalékkal, növekszik. Li Fu-csun hangsúlyozta, hogy az idei terv teljesítésének legfontosabb feltétele a néptömegek politikai öntudatosításának további fokozása. Az idén a Szovjetunió és a többi szocialista ország jelentős segítséget nyújt Kínának. A Szovjetunió a már épülőben levő objektumok befejezésén kívül további 125 új objektum SPD: A bonni kormány aláaknázza a genfi előkészületeket Odaítélték az idei művészeti Lenin-díjakat Moszkva (ČTK) — Az irodalmi és művészeti Lenin-díjak adományozására alakult bízottság odaítélte az idei Lenin-dijakat. Lenin-díjjal tüntették ki Muhtar Auezov kazah írót az Abáj útja című regényéért, Alekszandr Dovzsenko filmrendezőt (in memoriam) A tenger poémája című irodalmi forgatókönyvéért, Alekszandr Kibalnyikov szobrászművészt Majakovszkij moszkvai emlékmüvéért, Nyikolaj Pogogyin drámaírót A puskás ember, A Kremli toronyóra és Harmadik patetikus című trilógiájáért. Lenin-díjja^ tüntették ki továbbá Borisz Szmirnovot Lenin szerepének alakításáért a Moszkvai Akadémiai Művész színház rendezésében bemutatott Harmadik patetikusban, és Makszim Strauhot Lenin szerepének alakításáért a Történetek Leninről című filmben. A zeneszerzők közül Lenin-díjjal tüntették ki Aram Hacsaturjant a Szpartakusz című balett zenéjéért és Vaszilij Szolovjov-Szedojt népszerű dalaiért. Bonn (ČTK) - - A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt tényezője tiltakozott von Brentano nyugatnémet külügyminiszter ama szándéka ellen, hogy nem akar részt venni a külügyminiszterek genfi értekezletének tárgyalótermében májusban folytatandó tanácskozásokon. Von Brentano csupán „távolból" akarja irányítani a nyugatnémet küldöttség eljárását, hogy elkerülje az érintkezést az NDK képviselőivel, akik jelen lesznek a tárgyalóteremben. A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége szemrehányást tesz a bonni kormánynak, hogy szándéka ellentétben áll tavaly november 17—

i jegyzékével, melyben a két német állam képviselőinek a Németországról folytatandó nemzetközi tárgyalásokon való részvétele mellett foglalt állást. A szóvivő ezenkívül kijelentette, hogy Bonn az értekezleten annak az esztelen követelésnek akart érvényt szerezni, hogy a jövőbeni általános német kormány szabadon dönthessen katonai szövetségi kötelékeiről. E követelmény azonban csak arra jó, hogy fenntartsa Németország kettéosztottságát, - hangsúlyozta az SPD képviselője. ¥ Á hamburgi ifjúság megrendezte az atomhalál ellen, az atomfegyvermentes Németországért folytatott harc hetét. A röplapakció N után a kerékpárosok manifesztációs felvonulást rendeztek, jelszavakat és jelképes táblákat hordozva. (Foto Zentralbildi ¥ Világszerte fokozódnak az előkészületek a genfi külügyminiszteri értekezletre. Egyrészt a három nyugati nagyhatalom álláspontjait igyekeznek összehangolni, másrészt - ami még nehezebb — az egészet Bonn csökönyös politikájával összhangba hozni. Súlyosbítja e feladat nehézségét, hogy a négy reakciós kormánynak tekintettel kell lennie a saját, egyre hangosabb közvéleményére, a többé-kevésbé közelálló választásokra. E tekintetben az angol konzervatív kormány helyzete a legnehezebb. Ezen a vonalon kap súlyt a jobboldali szocialista pártok közös stockholmi tanácskozása. Az előkészületek sorába tartozik végül - bár korántsem utolsósorban — a varsói szerződés tagállamainak és a Kinai Népköztársaságnak külügyminiszteri értekezlete, amelyre április 27-én Varsóbaij kerül sor. * * * Á nyugati hírmagyarázók nem titkolják aggályaikat azon „zavar" miatt, amely a NATO tagjai körében uralkodik. Debré francia miniszterelnök a múlt héten Londonban tárgyalt, hogy a helyszínen állapítsa meg, miben rejlik a brit álláspont sajátossága, hogyan lehetne London, Párizs és Bonn nézeteit közös nevezőre hozni. A francia-brit tanácskozásokról kiadott Záró közlemény megerősítette azt, amit már megállapíthattunk az Atlanti Tömb országai kormányainak előző tanácskozásai után is: a nyugati kormányok elvben egyetértenek a napirenden szereplő kérdésekben, de többé-kevésbé eltér nézetük az alkalmazandó taktika kérdésében. A londoni találkozón sem sikerült kiküszöbölni ezeket az ellentéteket, nem sikerült megegyezésre jutni a taktika kérdésében. A múlt hét folyamán betegsége miatt lemondott hivataláról az erőpolitika egyik fő szervezője és szószólója - Dulles amerikai külügyminiszter. Lemondása világszerte még több kommentárt és mérlegelést váltott ki, mint; leghűségesebb politikai partnerének. Adenauer kancellárnak bejelentett visszavonulása. Dulles nevével elválaszthatatlanul összefügg a nemzetközi feszültség kiélezése a háború utáni években, amikor is az amerikai külpolitika elutasította és minden téren gátolta a világ békeerőinek a nemzetek tartós együttélésére irányuló törekvéseit. Ez a támadó tömbök megalakításának, a vitás kérdések békés megoldására szolgáló valamennyi javaslat elutasításának a politikája az utóbbi időben egyre nagyobb ellenállásba ütközött a Dulles által vaskézzel kormányzott NATO-n belül is. Dulles távozása bizonyos megkönynyebbülést okozott azon nyugati politikai körökben, amelyek tudatára ébredtek a hidegháború kilátástalanságának és veszedelmességének. De határozottan nem volna helyénvaló az amerikai külpolitika vezetőjének leváltásától — amit egyébként csak kedvezőtlen egészségi állapota tett szükségessé — azt várni, hogy az amerikai monopóliumok, amelyeknek érdekeit Dulles képviselte és utasításait teljesítette, most már készek lesznek megváltoztatni hírhedt politikai koncepciójukat. Hogy a dullesi politika mitsem változott, ennek egyik tanújele a Berlin térségében elkövetett legutóbbi amerikai légi provokációk is. Amerikai katonai szállítógépek a Nyugat-Berlinbe az NDK területe felett kijelölt légifolyosón nem tartották be a 3000 méteres maximális repülési magasságot. Nyilvánvalóan provokatív szándékkal ennél magasabban repültek és így megsértették az egyezményt. Ez a provokáció különösen Londonban nagy felháborodást keltett. A Daily Express nyíltan felteszi a kérdést: „Kik irányítják az amerikai külpolitikát, a tábornokok-e, vagy az elnök és a külügyminiszter?" A New York Herald Tribúne amerikai lap elárulja e légiprovokációk igazi okát. Szó szerint ezt írja: „Ezek a repülések olyan légkört teremtenek, amelyben nehezen várható, hogy a kjszöbönálló tárgyalások bárminemű sikerre is vezetnének." Tehát míg a Nyugat elsősorban az USA uralkodó körei továbbra is mindent elkövetnek a feszültség kiélezésére és a tárgyalások légkörének rosszabbítására, addig a népi demokratikus országok újból bizonyítékát adták, hogy valóban megegyezésre törekszenek és a német kérdés békés megoldását óhajtják. Erről tanúskodik Ottó Grotewohlnak, az NDK miniszterelnökének kormánynyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy kormánya támogatni fogja mindazon javaslatokat, amelyek őszintén törekszenek az európai béke megszilárdítására és a feszültség enyhítésére. Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára pedig a külügyminiszteri értekezlettel kapcsolatos minapi nyilatkozatában rámutatott, milyen különböző körülmények között folyik a két német államban e tárgyalások előkészítése. Míg a bonni kormány zárt ajtók mögött folytatja előkészületeit — mivel Adenauer, Brentano és Strauss félnek Németország közvéleményétől, terveik ugyanis a német nép érdekei ellen irányulnak — az NDK-ban a Nemzeti Front és a kormány az egész közvélemény elé terjesztette a Genfben tárgyalásra kerülő kérdésekkel kapcsolatos álláspontját. Jellemző kisugárzása a genfi előkészületeknek a jobboldali szocialista pártok vezéreinek stockholmi tanácskozása. Formálisan a svéd szociáldemokrata párt 70 éves jubileumára gyűltek össze, ténylegesen azonban a genfi külügyminiszteri értekezlet kényszeríti őket valamilyen állásfoglalásra. Ez sem könnyű feladat. Egyrészt a kormánypártok kép*viselői vannak jelen — elsősorban a skandináv államok részéről — másrészt ellenzékben levő pártok vezérei. A fő "különbség azonban nem ebben rejlik. A nyugati, elkispolgáriasodott szociáldemokráciáknak kimondottan imperialista politikát folytató vagy legalábbis támogató szárnya is van — elég, ha a belga szocialista párt vezérére, a NATO főtitkárára, Spaakra, vagy Brandtra, a nyugat-berlini főpolgármesterre utalunk. Ezek szemben állnak bizonyos fokig a dolgozó tömegektől még teljesen el nem szakadt „baloldali" vezetőkkel. így aligha várható, hogy a stockholmi tanácskozásnak egységes és haladó álláspont lehetne az eredménye. Nagy jelentőségű lesz a varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei, valamint a Kínai Népköztársaság külügyminisztere varsói értekezlete, amelyen a küszöbön álló genfi tárgyalásokkal kapcsolatban megvizsgálják a Németországra, valamint a Németországgal kötendő békeszerződésre vonatkozó kérdéséket és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetésének kérdését. * * * Hazánk kormánya a múlt héten jegyzékben tiltakozott az ún. „Szudétanémet-napok" Bécsben való megtartása ellen. Egyre több' és több jel mutat ugyanis arra, hogy az osztrák hatóságok által nyíltan . támogatott, küszöbön álló összejövetel Csehszlovákia-ellenes revansista provokáció lesz. Még jól emlékezünk a jnűlt években a Német Szövetségi Köztársaság területén megtartott „Szudétanémet-napok" jellegére és lefolyására. Mindezek az összejövetelek szélsőséges revansszellemtől áthatott, hazánk és Lengyelország e'len irányuló tüntetésekbe torkolltak. Ezért semmi hitele sincs az osztrák hivatalok által bizonygatott állításnak, hogy a most Bécsben megrendezendő „Szudétanémet-napok"-nak nem lesz politikai jellegük, hanem ártatlan „honfitársi" tálálkozó csupán, amely nem ellenkezik az osztrák semlegességgel. De vajon ki hinne az ilyen állításnak? Hisz elegendő emlékeznünk arra, hogy az idei „Szudétanémet-napok" megrendezői között 14 olyan náci képviselő van, akik 1944ben a csehszlovák nép hóhérjának, K. H. Franknak elnökletével részt vettek azon az ülésen, amelyen kidolgozták nyolcmillió cseh erőszakos kitelepítésének tervét. A bécsi revansista találkozó rendezői között vannak olyan hírhedt volt henleinista képviselők és későbbi náci fejesek mint pl. Leo Schubert és Franz Karmasin. Vajon elhiszi-e valaki, hogy ezek az urak csak azért jönnek öszsze Bécsben, hogy találkozzanak honfitársaikkal és sörözgessenek velük. Kézenfekvő dolog, hogy a bécsi öszszejövetel csupán rosszabbíthatja a nemzetközi helyzetet és veszélyezteti Csehszlovákia és Ausztria jószomszédi kapcsolatait. Ezért a csehszlovák kormány jegyzéke joggal hangsúlyozza, hogy az osztrák kormány beleegyezését a revansista öszszejövetel megrendezésébe a semleges Ausztriában nem tekintheti másnak, mint ellenséges jellegű lépésnek hazánkkal szemben. A „Szudétanémet-nap" megrendezésének, a Dél-Tirol miatt kirobbant, s osztrák részről fűtött viszálynak egyaránt az a célja, hogy felköltse a legszennyesebb nacionalista indulatokat a küszöbön álló osztrák választások .előtt. Ez természetesen a korai választásokat kirobbantó katolikus • néppárt és a kisebb fasiszta pártok malmára hajtja a vizet. A szocialisták , - Nyugat-Németországhoz hasonlóan — lagymatag politikát folytatnak a reakció ellen s minden figyelmüket a kommunisták elleni hadjáratra fordítják. Fé'ő. hogy a választások eredménye ilyen szocialista rövidlátás mellett ugyana? lesz, mint Nyugat-Németországban. P. J. ÜJ SZÓ 4 * 1959. április 24.