Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-23 / 111. szám, csütörtök

A bonai kormányr a súlyos felelősség hárul a Bundeswehr atomfeffegyverzéséért A SZOVJET KORMÁNY JEGYZÉKE AZ NSZK KORMÁNYÁHOZ B Moszkva (TASZSZ) - Gromiko Bj szovjet külügyminiszter kedden S fogadta Kroll urat, az NSZK 9 moszkvai nagykövetét és átadta 5 neki az NSZK kormányához inté­! zett alábbi szovjet kormányjegy­® zéket. A Szovjetunió kormánya a követ­kező kérdéssel fordul az NSZK kor­mányához: Az utóbbi időben ismert tények következtek be, melyekből arra kö­vetkeztethetünk, hogy az NSZK kor­mánya mielőbb igyekszik megvalósí­tani a NATO Nyugat-Németország atomfelfegyverzésére vonatkozó ter­veit és még nagyvonalúbban kifej­teni területén a rakéta- és atom­háború előkészítését. A nyugati or­szágok sajtója, többek között a jól értesült New York Times amerikai lap közli, hogy lázasan folyik az NSZK atomfelfegyverzése és ameri­kai rakétatámaszpontok hálózatának nyugatnémet területen való elhelye­zése. Hivatalos amerikai személyisé­gek nem titkolják, hogy arról van sző, a Bundeswehr gyorsan atom­töltésü rakétákat kapjon. E tényt J. N. Irwinnek, az USA hadügyminisz­terhelyettesének a képviselőház kül­ügyi bizottságában tett, nemrégen nyilvánosságra hozott kijelentése is megerősíti. Ismert tény azt is, hogy az Egye­sült Államokban a Bundeswehr több­száz tagja különleges kiképzést kap rakétafegyverek kezelésére. Rettiger tábornok, a Bundeswehr felügyelője közölte a sajtó képviselőjével, hogy az NSZK-ban már megalakultak az atomfegyverrel felszerelt csapatok, melyeket Hessenben helyeztek el. Ez természetesen minden kor­mányban, mely nemcsak szavaival, hanem tetteivel is bebizonyítja, hogy érdeke a béke megszilárdítása és igyekszik hozzájárulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, aggodalma­kat kelt. A szovjet kormány már nem egy­szer figyelmeztette az NSZK kor­mányát a Bundeswehr atomfelfegy­verzéséből, valamint idegen rakéta­támaszpontok nyugatnémet területen való elhelyezéséből eredő veszélyes következményekre. Aligha kelt bizo­nyítgatnunk, hogy az NSZK bekap­csolódása a lázas atomfegyverkezésbe és idegen nukleáris fegyverek össz­pontosítása területén, ott ahol a két egymással szemben álló nagyha­talmi katonai csoportosulások fegy­veres erői közvetlenül érintkeznek, lényegesen növelheti egy háborús viszály veszélyét, melynek elhárítása az NSZK-nak épp oly érdeke, mint a Szovjetuniónak és más európai or­szágoknak. Az NSZK beugrása az atomfegyver­kezés örvényébe egyszersmind a szövetséges kormánynak és NATO­beli szövetségeseinek újabb lépése lenne, mely mégjobban ártana a két német állam közeledése és Német­ország nemzeti egysége lehetőségé­nek. A szovjet kormány határozottan nem akarja eltúlozni a Bundeswehr atomfelfegyverzésének veszélyét a Szovjetunió biztonságát illetően, mi­vel a szovjet népnek mindene meg van, ami békés munkájának biztos védelméhez és bármelyik agresszor megfékezéséhez szükséges. Ha fel­emeli szavát és csatlakozik az euró­pai népek tiltakozásához az NSZK atomfelfeciyverzése ellen, elsősorban az az igyekezet vezérli, hogy meg­gátolja a nemzetközi feszültség to­vábbi kiéleződését és garantálja Eu­rópa biztonságát, mely sem a Szov­jetunió, sem bármelyik más európai állam biztonsáqától nem választható el. Az NSZK katonai előkészületei je­lenlegi aktivizálódásának nyilvánva­lóan különleges szerepe van most a május 11-i genfi külügyminiszteri ér­tekezlet megtartására vonatkozó egyezménnyel összefüggésben, mivel ezen az értekezleten a Németország­ra vonatkozó kérdéseket kell letár­gyalni, beleértve a német békeszer­ződést és a berlini kérdést is, a ké­sőbbi kormányfői értekezletről szóló egyezménnyel kapcsolatban. Nem tarthatjuk ugyanis a körülmények egyszerű egybeesésének, hogy éppen akkor akarják megvalósítani a Bun­deswehr atomfelfegyverzésére, az NSZK területén létesítendő amerikai atom- és rakétatámaszpontok építé­sére vonatkozó terveket, amikor a nyugati- és keleti államférfiaknak a tárgyaló asztal mellett kell találkoz­niuk, hogy megoldják a népeket érintő kérdéseket és egyengessék a tartós béke megteremtésének útját. A Szovjetunió kormánya figyelmez­teti a szövetségi kormányt, arra a rendkívül súlyos felelősségére, mely Nyugat-Németországra hárul, ha megvalósítja az atomfelfegyverzést szolgáló előkészítő intézkedéseket. E lépéseket nem minősítheti másnak, mint a nemzetközi együttműködés megakadályozására és elsősorban a keleti és nyugati államok értekezle­tének megtartásáról szóló egyezmény ilaásására irányuló kísérletnek. A szovjet kormány ugyanakkor szükségesnek tartja megállapítani, hogy a szövetségi kormány a terü­letén folyó atomháborús előkészüle­tekhez való hozzájárulásával és a Bundeswehr atom- és rakétafegyver­rel való felszerelésére kifejtett igye­kezetével megszegi a szövetséges nagyhatalmak által megszabott felté­teleket, melyeket a németek képvise­lői a hitleri Németország szétzúzása után elfogadtak, a Németország fel­fegyverzését és militarizálását meg­tiltó feltételeket, ami a jövő béké­jének és biztonságának garanciája volt. A szovjet kormány ezért tör­vényellenesnek tartja az NSZK atom­felfegyverzésére tett intézkedéseket és tiltakozik ellenük. A szovjet kor­mány fenntartja magának azt a jo­got. hogy mint a hitleri Németor­szág ellen küzdő és a Németország katonai kapitulációjáról kiadott ok­mányt és a vereségéről közzétett nyi­latkozatot aláíró fél Nyugat-Német­országot illetően levonja a megfelelő következtetéseket. A kínai népgazdaságra még nagy feladatok várnak az idén Peking (ČTK) - Kedden Pekingben folytatódott a Kínai Népi Képvi­selők Országos Gyűlése. Több mint ezer képviselő vett részt rajta, köz­tük Mao Ce-tung, Liu Sao-csi, Csou En-laj és Csu Te elvtársak. Az ülés résztvevői meghallgatták Li' Fu-csunnak, 1 az államtanács al­elnökének és az állami tervbizottság elnökének az idei gazdasági tervről tartott beszámolóját. Li Fu-csun hangsúlyozta, hogy az idei terv alap­ját a négy fő feladat — 18 millió tonna acél, 380 millió tonna szén, 525 millió tonna gabona és 6 mil­lió tonna gyapot termelése — ké­pezi. Az ipari és mezőgazdasági terme­lés értéke az idén 287 milliárd felépítésében segíti Kínát. jüanra, tehát tavalyhoz viszonyítva 40 százalékkal, növekszik. Li Fu-csun hangsúlyozta, hogy az idei terv teljesítésének legfontosabb feltétele a néptömegek politikai ön­tudatosításának további fokozása. Az idén a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország jelentős segítséget nyújt Kínának. A Szovjetunió a már épülőben levő objektumok befejezé­sén kívül további 125 új objektum SPD: A bonni kormány aláaknázza a genfi előkészületeket Odaítélték az idei művészeti Lenin-díjakat Moszkva (ČTK) — Az irodalmi és művészeti Lenin-díjak adományo­zására alakult bízottság odaítélte az idei Lenin-dijakat. Lenin-díjjal tün­tették ki Muhtar Auezov kazah írót az Abáj útja című regényéért, Alekszandr Dovzsenko filmrendezőt (in memoriam) A tenger poémája című irodalmi forgató­könyvéért, Alekszandr Kibalnyikov szob­rászművészt Majakovszkij moszkvai em­lékmüvéért, Nyikolaj Pogogyin drámaírót A puskás ember, A Kremli toronyóra és Harmadik patetikus című trilógiájáért. Lenin-díjja^ tüntették ki továbbá Borisz Szmirnovot Lenin szerepének alakításáért a Moszkvai Akadémiai Művész színház rendezésében bemutatott Harmadik pa­tetikusban, és Makszim Strauhot Lenin szerepének alakításáért a Történetek Le­ninről című filmben. A zeneszerzők kö­zül Lenin-díjjal tüntették ki Aram Ha­csaturjant a Szpartakusz című balett ze­néjéért és Vaszilij Szolovjov-Szedojt nép­szerű dalaiért. Bonn (ČTK) - - A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt tényezője til­takozott von Brentano nyugatnémet külügyminiszter ama szándéka ellen, hogy nem akar részt venni a kül­ügyminiszterek genfi értekezletének tárgyalótermében májusban folyta­tandó tanácskozásokon. Von Brenta­no csupán „távolból" akarja irányí­tani a nyugatnémet küldöttség eljá­rását, hogy elkerülje az érintkezést az NDK képviselőivel, akik jelen lesznek a tárgyalóteremben. A Né­met Szociáldemokrata Párt vezető­sége szemrehányást tesz a bonni kormánynak, hogy szándéka ellen­tétben áll tavaly november 17— i jegyzékével, melyben a két német állam képviselőinek a Németország­ról folytatandó nemzetközi tárgyalá­sokon való részvétele mellett fog­lalt állást. A szóvivő ezenkívül ki­jelentette, hogy Bonn az értekezle­ten annak az esztelen követelésnek akart érvényt szerezni, hogy a jövő­beni általános német kormány sza­badon dönthessen katonai szövet­ségi kötelékeiről. E követelmény azonban csak arra jó, hogy fenn­tartsa Németország kettéosztottsá­gát, - hangsúlyozta az SPD képvi­selője. ¥ Á hamburgi ifjú­ság megrendezte az atomhalál ellen, az atomfegyver­mentes Németor­szágért folytatott harc hetét. A röp­lapakció N után a kerékpárosok ma­nifesztációs felvo­nulást rendeztek, jelszavakat és jel­képes táblákat hordozva. (Foto Zentralbildi ¥ Világszerte fokozódnak az előkészületek a genfi külügyminisz­teri értekezletre. Egyrészt a három nyugati nagyhatalom álláspontjait igyekeznek összehangolni, másrészt - ami még nehezebb — az egészet Bonn csökönyös politikájával össz­hangba hozni. Súlyosbítja e feladat nehézségét, hogy a négy reakciós kormánynak tekintettel kell lennie a saját, egyre hangosabb közvélemé­nyére, a többé-kevésbé közelálló vá­lasztásokra. E tekintetben az angol konzervatív kormány helyzete a leg­nehezebb. Ezen a vonalon kap súlyt a jobboldali szocialista pártok közös stockholmi tanácskozása. Az előké­születek sorába tartozik végül - bár korántsem utolsósorban — a varsói szerződés tagállamainak és a Kinai Népköztársaságnak külügyminiszteri értekezlete, amelyre április 27-én Varsóbaij kerül sor. * * * Á nyugati hírmagyarázók nem titkolják aggályaikat azon „zavar" miatt, amely a NATO tagjai körében uralkodik. Debré francia miniszter­elnök a múlt héten Londonban tár­gyalt, hogy a helyszínen állapítsa meg, miben rejlik a brit álláspont sajátossága, hogyan lehetne London, Párizs és Bonn nézeteit közös neve­zőre hozni. A francia-brit tanács­kozásokról kiadott Záró közlemény megerősítette azt, amit már megálla­píthattunk az Atlanti Tömb országai kormányainak előző tanácskozásai után is: a nyugati kormányok elvben egyetértenek a napirenden szereplő kérdésekben, de többé-kevésbé eltér nézetük az alkalmazandó taktika kér­désében. A londoni találkozón sem sikerült kiküszöbölni ezeket az el­lentéteket, nem sikerült megegyezés­re jutni a taktika kérdésében. A múlt hét folyamán betegsége miatt lemondott hivataláról az erő­politika egyik fő szervezője és szó­szólója - Dulles amerikai külügymi­niszter. Lemondása világszerte még több kommentárt és mérlegelést vál­tott ki, mint; leghűségesebb politikai partnerének. Adenauer kancellárnak bejelentett visszavonulása. Dulles ne­vével elválaszthatatlanul összefügg a nemzetközi feszültség kiélezése a há­ború utáni években, amikor is az amerikai külpolitika elutasította és minden téren gátolta a világ béke­erőinek a nemzetek tartós együttélé­sére irányuló törekvéseit. Ez a tá­madó tömbök megalakításának, a vi­tás kérdések békés megoldására szol­gáló valamennyi javaslat elutasításá­nak a politikája az utóbbi időben egyre nagyobb ellenállásba ütközött a Dulles által vaskézzel kormányzott NATO-n belül is. Dulles távozása bizonyos megköny­nyebbülést okozott azon nyugati po­litikai körökben, amelyek tudatára ébredtek a hidegháború kilátástalan­ságának és veszedelmességének. De határozottan nem volna helyénvaló az amerikai külpolitika vezetőjének leváltásától — amit egyébként csak kedvezőtlen egészségi állapota tett szükségessé — azt várni, hogy az amerikai monopóliumok, amelyeknek érdekeit Dulles képviselte és utasí­tásait teljesítette, most már készek lesznek megváltoztatni hírhedt poli­tikai koncepciójukat. Hogy a dullesi politika mit­sem változott, ennek egyik tanújele a Berlin térségében elkövetett leg­utóbbi amerikai légi provokációk is. Amerikai katonai szállítógépek a Nyugat-Berlinbe az NDK területe fe­lett kijelölt légifolyosón nem tar­tották be a 3000 méteres maximális repülési magasságot. Nyilvánvalóan provokatív szándékkal ennél maga­sabban repültek és így megsértették az egyezményt. Ez a provokáció kü­lönösen Londonban nagy felháboro­dást keltett. A Daily Express nyíltan felteszi a kérdést: „Kik irányítják az amerikai külpolitikát, a táborno­kok-e, vagy az elnök és a külügymi­niszter?" A New York Herald Tri­búne amerikai lap elárulja e légipro­vokációk igazi okát. Szó szerint ezt írja: „Ezek a repülések olyan lég­kört teremtenek, amelyben nehezen várható, hogy a kjszöbönálló tár­gyalások bárminemű sikerre is vezet­nének." Tehát míg a Nyugat elsősorban az USA uralkodó körei továbbra is mindent elkövetnek a feszültség ki­élezésére és a tárgyalások légkörének rosszabbítására, addig a népi demok­ratikus országok újból bizonyítékát adták, hogy valóban megegyezésre törekszenek és a német kérdés békés megoldását óhajtják. Erről tanúskodik Ottó Grotewohl­nak, az NDK miniszterelnökének kor­mánynyilatkozata, amelyben kijelen­tette, hogy kormánya támogatni fogja mindazon javaslatokat, amelyek őszintén törekszenek az európai béke megszilárdítására és a feszültség enyhítésére. Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára pedig a kül­ügyminiszteri értekezlettel kapcsola­tos minapi nyilatkozatában rámuta­tott, milyen különböző körülmények között folyik a két német államban e tárgyalások előkészítése. Míg a bonni kormány zárt ajtók mögött folytatja előkészületeit — mivel Adenauer, Brentano és Strauss félnek Németország közvéleményétől, ter­veik ugyanis a német nép érdekei ellen irányulnak — az NDK-ban a Nemzeti Front és a kormány az egész közvélemény elé terjesztette a Genf­ben tárgyalásra kerülő kérdésekkel kapcsolatos álláspontját. Jellemző kisugárzása a genfi előkészületeknek a jobboldali szocia­lista pártok vezéreinek stockholmi ta­nácskozása. Formálisan a svéd szo­ciáldemokrata párt 70 éves jubileu­mára gyűltek össze, ténylegesen azonban a genfi külügyminiszteri ér­tekezlet kényszeríti őket valamilyen állásfoglalásra. Ez sem könnyű fel­adat. Egyrészt a kormánypártok kép*­viselői vannak jelen — elsősorban a skandináv államok részéről — más­részt ellenzékben levő pártok vezérei. A fő "különbség azonban nem ebben rejlik. A nyugati, elkispolgáriasodott szociáldemokráciáknak kimondottan imperialista politikát folytató vagy legalábbis támogató szárnya is van — elég, ha a belga szocialista párt vezérére, a NATO főtitkárára, Spaak­ra, vagy Brandtra, a nyugat-berlini főpolgármesterre utalunk. Ezek szem­ben állnak bizonyos fokig a dolgozó tömegektől még teljesen el nem sza­kadt „baloldali" vezetőkkel. így alig­ha várható, hogy a stockholmi ta­nácskozásnak egységes és haladó ál­láspont lehetne az eredménye. Nagy jelentőségű lesz a var­sói Szerződés tagállamainak külügy­miniszterei, valamint a Kínai Népköz­társaság külügyminisztere varsói érte­kezlete, amelyen a küszöbön álló gen­fi tárgyalásokkal kapcsolatban meg­vizsgálják a Németországra, valamint a Németországgal kötendő békeszer­ződésre vonatkozó kérdéséket és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetésének kérdését. * * * Hazánk kormánya a múlt héten jegyzékben tiltakozott az ún. „Szudé­tanémet-napok" Bécsben való meg­tartása ellen. Egyre több' és több jel mutat ugyanis arra, hogy az osztrák hatóságok által nyíltan . támogatott, küszöbön álló összejövetel Csehszlo­vákia-ellenes revansista provokáció lesz. Még jól emlékezünk a jnűlt években a Német Szövetségi Köztár­saság területén megtartott „Szudéta­német-napok" jellegére és lefolyásá­ra. Mindezek az összejövetelek szél­sőséges revansszellemtől áthatott, hazánk és Lengyelország e'len irá­nyuló tüntetésekbe torkolltak. Ezért semmi hitele sincs az osztrák hiva­talok által bizonygatott állításnak, hogy a most Bécsben megrendezendő „Szudétanémet-napok"-nak nem lesz politikai jellegük, hanem ártatlan „honfitársi" tálálkozó csupán, amely nem ellenkezik az osztrák semleges­séggel. De vajon ki hinne az ilyen állításnak? Hisz elegendő emlékez­nünk arra, hogy az idei „Szudétané­met-napok" megrendezői között 14 olyan náci képviselő van, akik 1944­ben a csehszlovák nép hóhérjának, K. H. Franknak elnökletével részt vettek azon az ülésen, amelyen ki­dolgozták nyolcmillió cseh erőszakos kitelepítésének tervét. A bécsi re­vansista találkozó rendezői között vannak olyan hírhedt volt henleinista képviselők és későbbi náci fejesek mint pl. Leo Schubert és Franz Kar­masin. Vajon elhiszi-e valaki, hogy ezek az urak csak azért jönnek ösz­sze Bécsben, hogy találkozzanak hon­fitársaikkal és sörözgessenek velük. Kézenfekvő dolog, hogy a bécsi ösz­szejövetel csupán rosszabbíthatja a nemzetközi helyzetet és veszélyez­teti Csehszlovákia és Ausztria jó­szomszédi kapcsolatait. Ezért a cseh­szlovák kormány jegyzéke joggal hangsúlyozza, hogy az osztrák kor­mány beleegyezését a revansista ösz­szejövetel megrendezésébe a semle­ges Ausztriában nem tekintheti más­nak, mint ellenséges jellegű lépésnek hazánkkal szemben. A „Szudétanémet-nap" megrende­zésének, a Dél-Tirol miatt kirobbant, s osztrák részről fűtött viszálynak egyaránt az a célja, hogy felköltse a legszennyesebb nacionalista indu­latokat a küszöbön álló osztrák vá­lasztások .előtt. Ez természetesen a korai választásokat kirobbantó kato­likus • néppárt és a kisebb fasiszta pártok malmára hajtja a vizet. A szocialisták , - Nyugat-Németor­szághoz hasonlóan — lagymatag po­litikát folytatnak a reakció ellen s minden figyelmüket a kommunisták elleni hadjáratra fordítják. Fé'ő. hogy a választások eredménye ilyen szocia­lista rövidlátás mellett ugyana? lesz, mint Nyugat-Németországban. P. J. ÜJ SZÓ 4 * 1959. április 24.

Next

/
Thumbnails
Contents